Prágai Magyar Hirlap, 1924. szeptember (3. évfolyam, 199-222 / 647-670. szám)

1924-09-03 / 200. (648.) szám

Szerda, szeptember 3, azt kihirdesse és életbeléptesse. A rendelet­ből egyébként a tájékozatlan olvasó is 'köny- nyen megérti egyrészt a genti rendszer lé­nyegét, másrészt látható az is, hogy a kor­mánytényezőknek igen bő alkalmuk nyílik a nekik nem tetsző szakszervezetek mellőzé­sére és elnyomására. A rendelet főbb intézkedéseit az aláb­biakban ismertetjük.: Az állam nyújtotta munkanélküliségi pótlékok kifizetésének engedélyét szabad mérlegelés alapján a népjóléti mi­nisztérium adja meg a munkásszakszerveze­teknek. Ha a szakszervezet szétágazó, úgy az engedély a központnak adatik meg eme központ összes ágaira vonatkozó hatállyal. Ugyanez vonatkozik az engedély megtaga­dására is. Aki munkanélküli segélyre vonatkozó igényét biztosítani akarja, a szakszervezet helyi csoportjánál tagbejelentési ivet nyújt be, amelyben föltüntetendő a vezeték- és ke­resztnév, állampolgárság, születési adatok, lakóhely, foglalkozás, továbbá tartalmaznia kell ama nyilatkozatot, hogy a jelentkező tagja-e más szakszervezetnek is. A helyi cso­jtt port, vagy a szervezet ágazata a kitől, bejelentési ivet beküldi a központba. A szakszervezet oly tagja, aki műnk nélkülivé lett, ezt a körülményt bejelenti szakszervezet helyi csoportjának, amely j bejelentést a munkanélküli segély kiutalásán jogosított szakszervezeti igazgatóságnál küldi be. A bejelentésnek az általános sze mélyadatokon kivül tartalmaznia kell azt is, hogy az illető mikor és miért vesztette el a munkaalkalmat. Ezt a bejelentést láttamoz- nia kell egy nyilvánossági joggal fölrnházotí munkaközvetítő intézménynek is, amely iga­zolja azt, hogy az illető'eredménytelenül ke­resett munkaalkalmat. Eme bejelentés alapján a szakszervezeti bizottság elhatározza, hogy az illető tag ré­szesül-e a tagsági és az állami munkanélküli segélyben. Ha a munkanélküli segélyt a központ engedélyezi, a segély összegére kiállított utalványt megküldi a helyi csoportnak. A szakszervezeti központok havonként kötelesek jelentést tenni a népjóléti minisz­ternek a munkanélküli segély címén kifizetett összegekről. A parlamentben heves offenziva lesz a drágaság miatt , ­Prága, szeptember 2. A küszöbön álló parlamenti ülésekhez írja a Nár. Osvobozeni: Minden jel arra mu­tat, hogy a parlament legközelebbi ülései igen mozgalmasak lesznek. Az egyes ellen­zéki pártok mindent elkövetnek, hogy a nyári szünet eseményeiről véleményüket nyilvánít­sák. Főleg a szocialista pártok különös figyel­met szentelnek a növekedő drágaságnak. Nagyon valószínű, hogy a fogyasztókat képviselő pártok mind egyesülnek, tekintet nélkül arra, hogy a kormányban részt vesznek-e, vagy nem s ily módon fogják kényszeríteni a kormányt arra, hogy erélyesen lásson hozzá a drá­gaság letöréséhez. A közellátásügyi minisztérium eddig tett intézkedései gyöngéknek bizonyultak. A szo­cialista pártok már most tiltakoznak még annak a gondolata ellen is, mintha az agrár­vámokat a növekedő drágaság miatt vették volna le a napirendről, ezzel szemben az ag­rárpárt vidéki sajtója nagyhangú Ígéretekkel helyezi kilátásba azt, hogy a gabonavámok még az ősszel törvénybe lesznek iktatva. A kommunisták a szolyvai események hatása alatt sürgős interpellációt adnak be a kormányhoz. A kormánypártoknak is bőven lesz al­kalmuk az interpellációk benyújtására, ezen kivül a koalíciós pártok között fönnálló ellen­tétek elsimítása is igen nehéz munkát ad a pétkának. A legközelebbi ülések megmutat­ják, hogy a koalíció fönn állhat-e. 1926-ig. a törvény szerinti uj választásokig, vagy pe­dig már korábban kell átmennie az uj válasz­tások tisztítótüzén. A garanciaszerződés lesz a népszövetségi ülésszak legfontosabb tárgya Géni, szeptember 2. A népszövetség tegnapi megnyitó ülé'sén 45 szavazattal Motta (Svájc) szövetségi tanácsost választották meg elnökül. Hymans üdvözölte az uj elnököt, mire Motta válaszolt és a londoni konferencia sikere fölötti örö­mét fejezte ki. Ezután hat bizottság alakí­tását határozták el. Hymans üdvözlő beszé­dében a népszövetség rövid történetét vá­zolta, majd szintén áttért a londoni konfe­rencia sikerének méltatására. Szerinte ez a konferencia megoldotta ugyan a jóvátétel; kérdést, de nem az európai államok bizton­ságának problémáját. A népszövetség fel­adata a békés légkör megteremtése és a múlt­ban elért sikerek után remélni is lehet, hogy a népek bizalma nem hiába fordul feléje. A népszövetség megnyitásához fűzött sajtó kommentárok főleg Hymans beszédé­nek azt a részét ellenzik, melyben a nép- szövetségről, mint az európai biztonság kér­désének megoldójáról beszél. Bizonyos jelen­tőséget tulajdonítanak annak, hogy Belgium külügyminisztere rögtön a tanácskozások lején előtérbe helyezte ezt a kérdést s úgy élik, hogy a garanciaszerződésről folyó viták az egész ülésszakon végig fognak húzódni. Az sem marad észrevétlenül, hogy Motta a leszerelés problémáját szorosan együvé fűzte a biztonsági kérdéssel. Nagy érdeklődés kiséri azt a leszerelési és biztosítási tervet is, amelyet néhány hónap előtt Bliss Harbord és Keppel tábor­nokok nyújtottak át a népszövetségnek. Ez .a tervezet a nemzetközi állandó bíróság életének döntő jelenséget juttat mindeneke- itt annak megállapításánál, hogy ki volt lőtt setleges háborúban támadó fél. A Tri- egy egy jelentése szerint ez az amerikai bűne eki tárgyát annak a megbeszélésnek, terv alkodat jelenleg Shotwellel Lyonban melyet HerritR^ is tudni véli, hogy Macdo- folytat. A lap a'2.- lép Herriotval Lyonban nald is érintkezésben. Genfbe utazása közt^^m* Az antant Bh, V . , motoralkatrészeket ® otember 2. Budapest, sse, teWonje. (Budapesti szerkesztőségünk Agyárban lentése.) A budapesti magyar Fia,sága 40 az antant katonai ellenőrző bizotu^it le millió értékű motoralkatrészeket fogi bé- azon a címen, hogy raktárontartásukat a keszerződés tiltja, tekintve, hogy Ma gyár or­szágnak katonai repülőgépeket és katonai anyagokat tartania nem szabad. Illetékes kö­zegek kijelentették a sajtónak, hogy az anyag lefoglalása a békeszerződéssel ellentétes. Az antantnak nincs joga a magyar mo­toripar fejlődését ily erőszakos eszközökkel letörni és az országnak teljesen jogtalanul károkat okozni. Remélik, hogy a katonai el­lenőrző bizottság föloldja a zárlat alól az anyagot. Értesülésünk szerint a kormány in­tervenciójára is rövidesen sor kerül. A kompromisszumos koalíciós politika Prága, szeptember 2. A politikai pártok koalíciójáról írja a „Pozor“: A kompromisszumos koalíciós poli­tika tartós sikere oly egyéniségeket követel, akiknek szemében a párt érdeke csak má- sodrangu dolog. Egyetlen állam kormány- többsége sem élhet soká, ha e-z a kormány- többség a kompromisszumok eredménye, mert előbb, vagy utóbb eljön a pillanat, ami­kor határozott igent, vagy nemet kell mon- daniok a pártoknak. A cseh kormány kerüli az ilyen pillanatokat s mindent elodáz, amin a nyakát szeghetné. A ,Pozor“ megállapításai részünkre nem jelentenek újdonságot, a magunkrészéről tisz­tán láttuk ezt régóta és mindig hangoztattuk is, hogy a cseh kormánytöbbség csak úgy tud élni, hogy a hatalomban részesedők el­néznek a nép igazi követelései fölött, elárul­ják párthiveik érdekeit, csak hogy saját ha­talmi állásaikat megtartsák. Országos kertészkoegresszus Pozsonyban Pozsony, szeptember 2. (Saját tudósítónktól.) A Szlovenszkói és Ruszinszkói Kertészek Országos Szövetsége a .Dunavásárral kapcsolatban tegnap délután tartotta országos kongresszusát Pozsonyban a Kereskedelmi és Iparkamarában Moravitz Zoltán dr. elnöklete alatt. A kongresszuson megjelent Stodola Kor­nél, aki beszédében kifejtette, hogy a kerté­szeket az illegális külföldi versenytől meg kell kímélni. Az adók kérdésében hangoz­tatta, hogy azok a kertészekre nézve kibir- hatattanok, különösen a forgalmi adó érinti őket súlyosan. Ezeknek leszállítását kell kér­niük. A vasúti tarifa is tulmagas. Burda miniszteri tanácsos a kereskedel­mi expozitura nevében üdvözölte a kongresz- szust, ami után Moravitz Zoltán dr. elnök tette meg terjedelmes jelentését az elmúlt évről. Buchta Viktor földmivelésügyi felügyelő fölhívta a kongresszust, hogy a vasúti szállí­tási bajokról a kertészek értesítsék a keres­kedelmi minisztérium pozsonyi kirendeltségét. Nagyobb vita után a kongresszus ki­mondta, hogy a kertészek a mezőgazdákhoz és nem az iparosokhoz tartozóknak vallják magukat. Nevarik János mérnök az országos me­zőgazdasági tanács nevében indítványozta, hogy a jövő évben országos kertészkiállitást rendezzenek Pozsonyban. Indítványát elfo­gadták. Végül határozati javaslatba foglalták az előadott bajokat és sérelmeket. A határozati javaslat, amelyet a kormányhoz juttatnak, • foglalkozik a földreformmal is, amely a nagy­birtokok parcellázásánál idegenből Szloven- szkóba és Ruszinszkóba importált cipészek­nek és szabóknak juttat földet, amig például a kertészeket kisemmizi. A munkanélküli segélyezés Prága, szeptember 2. Mint ismeretes, a cseh kormánynak rég­óta az a szándéka, hogy a munkanélküli se­gélyek kifizetésénél az úgynevezett genti rendszert vezesse be. Ezt egyébként a tör­vény is elrendeli. A genti rendszer abban áll, hogy a munkanélküli segélyt nem az állami hivatalok fizetik, hanem a munkásszakszer­vezetek. Mivel pedig a cseh szociáldemok­rata munkásszakszervezetek még nincsenek annyira kiépítve, hogy ezt a ’íöladatot ellás­sák, másrészt a munkástömegek nyolctized- része az „államellenes“ komunista, valamint német és magyar keresztényszociális szak- szervezetekben foglal helyet, a kormányha­talom, amely a munkanélküli nép nyomorá­ból is politikát csinál, nem bízhatta meg eze­ket a szakszervezeteket a segélyek kifizeté­sével. A kormány egyébként már elkészí­tette a' munkanélküli segélyről szóló törvény végrehajtási rendeletét s a népjóléti minisz­térium csak az alkalmas pillanatra vár, hogy Csütörtök: BÉRÉN Y1 JÁNOS: Ballada. (Vers.) — DARKÓ ISTVÁN: Panoptikum. II. A lenese. Péntek: SERESS IMRE: A világbéke. (Regény.) Szombat: KRAMMER JENŐ dr.: A sziliek költő­jénél. Vasárnap: GYÖRY DEZSŐ: Nyárutó. (Vers.) — SAS EDE: A kifürkészhetetlen titok. f ----- ■ -- ■■■■!■! —' --- ' ' ■ ‘ Pano ptikum az emberről — A Prágai Magyar Iiirlap eredeti tárcája — Irta: Darkó István. I. Az igazi Ádám. Harminchatodik napja zuhogott az eső. Az ég megnyilt csatornái rettenetes meny- nyiségben ontották a sürü piszkossárga vizet. Pár napja még dacolva vágta sziklás fejét egy-egy kopár hegycsúcs az égnek. Össze­zúzott homlokán a kidöngetett, megtépázott íaóriások gördülve dübörögtek a völgyben hömpölygő szennyes hullámok felé. Végtére eltűntek a hegyek csúcsai is, el a fák, az élet minden emléke szétolvadt a töméntelen víz­ben. A bárka ritmikus ringatózással úszott az egyetlen úrrá lett elem hátán. A legna­gyobb szobájában vacogó fogakkal, rémült suttogással ült együtt Noé és megmaradt családja. Vörösen tüzelő szemhéjait a kezefejével nyomogatta Noé. Nem lehetett tudni, hogy a kilencszáznyolcvan és egynéhány éven át megszokott, vezeklő világot siratja-e, vagy borzalmas megmenekülésüket. Mellette, apró üres hordókon és földreteritett zsákokon ült a felesége és három fiának három menyecs­ke-hitvese. Fiai közül csak Khárn volt már életben, most szikrázó, haragos tekintettel nézte tehetetlen apját. Testvéreinek a sor­sát tudakolta a Khárn tekintete, mert a lelkén mint vájkáló csőrü, fekete madár ült az utánuk való bánkódás. Noé fogatlan szájában nehezen gömbö- lyödtek a hangok szavakká. A zengő ég és a csörtető hullámverés tulharsogta a vénsé­ges beszédet. Az asszonyok közelebb bújtak hozzá: — Láíá az Ur, hog3^ megsokasult az em­ber gonoszsága a földön és hogy szive gon­dolatának minden alkotása szüntelenül csak gonosz. Megbáná azért az Ur, hogy terem­tette az embert a földön és bánkódék szivé­ben. És mondá: Eltörlöm az embert, akit te­remtettem, a földnek színéről . . . Khárn ingerült mozdulattal ragadta vál­lon a beszélő öreget: — Ezt már éppen eleget hallottuk apám! Most azt mondd meg, ha olyan bölcs vagy hogy mi történt Sémme! és Jáfettel?! Mért nem engedtek utánuk?! Ki iizi ezt a gonosz játékot velünk?! Noé térdreesett. A kezeit imára fogta s az ég felé rázta. Az égből pászmásán, földig- érő szalagban ömlött a zápor s most nagyot dörrent. Noé harsogva kiáltotta: — Mondd meg Uram, mondd meg, ki űzi ezt a gonosz játékot velünk?! Khárn türelmétvesztetten. toporzékolva ugrott az ajtóhoz. Egyetlen ránditással kap­ta le róla a tológerendát. Mielőtt a sikoltozó asszonyok utolérhették volna, nehéz dördü- léssel vágta be maga mögött. Dideregve, sápadtan várt Noé és a négy asszonycseléd. A megszokott szélzugáson. vizmorajláson keresztül egy halálos kiáltást hallottak. A deszkapadló reccsenve nyögött valami nehezen dobálódó test mázsás súlya alatt. Az asszonyok ajkán ismét kicsordult a jajszó, mint a piros vér a megvágott testen Noé öreg testét elöntötte a fájdalom, a ha­mar kivénült világot öntötte el úgy a ten­gernyi víz. Odavánszorgott az ajtóhoz. A földön fekvő, összeroskadt asszonyok már nem is tartóztatták. Éhségtől, borzalomtól görcsö­sen rángó testük már küldte, unszolta a férfit. Noé megállóit az ajtó előtt. A bárka nyitott, lejtős peremén fényesen siklott lefe­lé a zuhogó víz. A csorgó eresz alatt, a he­venyében ácsolt korlátot markolva Noé elő­re tett néhány lépést. A túlsó oldalon volt az ajtó, ahol fölös mennyiségben eleséget rejtő kamrába lehe­tett jutni. Három napja már elfogyott a la­kószobában az eleségük de Noé messzire- látó gondossága az állatoknak készített he­lyiségekbe is berakott sok minden eleséget. Csak érte kellett menni. Mikor benn elfogyott az ennivaló, egy estefelé Sém ment ki érte, Noé legidősebb fia. Egész éjszaka várták, de még sikolyát sem hallották, hivó vagy segítségkérő sza­vát sem vették. Jáfetet, Noé középső fiát már reszketve engedte a felesége. Meg is csókolta, a többiek ölelését is alig tudta nagy nevetve kikerülni. Kiment s egy pillanatra szinte a vihar is elállóit, amikor vérfagyasz­tó hangja feléje jajongott övéinek. Khámot két napig erőszakkal fogták, máig nem engedték. Noé most kinn állott a féligfedett párkányon és elindult három fia után, az eleséget rejtő kamra ajtaja felé. A tető sürü gerendázata között, balol­dalt valami megmozduló feketeséget pil- lantot meg. Két kézre fogta a dorongot, amit a markában szorongatott. Az Isten nevét mondotta, de ekkor már halálos szorítással ölelte egy ormótlan, szőröskaru valaki. Meg sem tudta állapítani, hogy ember-e vagy ál­lat, az erdők ezerféle lénye közül egy vala­melyik. Csak undorító szaga ütötte meg az orrát, a torkában rémes fájdalmat érzett, harapást s bordái recsegve törtek össze. Aztán elrepült, messzire lódult a végtelen hullámok felé. Mint a siető viharnak egy ki­csiny játékszerét, ringva vitték tova a hul­lámok. A négy asszony felocsúdó szemmel, fé- lighallatott örömkiáltással meredt a nyíló aj­tóra. Hirtelen borzalommal, egymásbaka- paszkodva, hangtalan reszketéssel húzódtak a sarokba, ahogyan a belépő rémet meglát­ták. Vigyorogva, szőrös fejét lóbálva haladt feléjük. Ormótlan, gyapjas szőrrel fedett ha­talmas testét idétlen kelletéssel táncolva mozgatta. Egyetlen vastag csontnak tetsző, földig lógó karját félreérthetetlen mozdulat­ra nyújtotta. Rettentő fogait vigyorogva mutatta, minden lépésénél kocogva verődtek hatalmas karmai a padlóhoz. A félájult asszonyok előtt alig három lépésnyire hirtelen megállóit Felmordulva, kiegyenesedve fordult hátra. Egy pillanatig

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents