Prágai Magyar Hirlap, 1924. szeptember (3. évfolyam, 199-222 / 647-670. szám)

1924-09-07 / 204. (652.) szám

£

Amerikai kölcsön a német széntermelés lebonyolítására

London, szeptember 6. A newyorki

Equitable Trust Company vezetésével körülbelül tiz amerikai bank tárgyalásokat folytatott a német szénszindikátussal, hogy a Ruhrvidék széntermelésének előmozdítására bizonyos kölcsönt folyósítson. Mint most jelentik, a tárgyalások eredményre vezettek s

a német szénbányák tiz millió dollár kölcsönt kapnak.

A hitel biztosítékául a1 bányákra és a szénkészletekre vonatkozó zálogjogokat léptetnek életbe. A kezességet továbbá maga a Szindikátus és német bankok is átveszik.

Sulyos kardpárbaj Gömbös és Feleky között

Feleky Géza súlyosan megsérült — Gömbös német származású?

Budapest, szeptember 6.

(Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Ma délelőtt a Santelli-vivóteremben sulyos feltételű kardpárbaj folyt le Gömbös Gyula nemzetgyűlési képviselő és Feleky Géza a Világ felelős szerkesztője között. A párbajra az szolgáltatott okot, hogy a Világ egyik utóbbi számában cikk jelent meg Feleky Géza tollából, amely a politikusok régi családi neveivel foglalkozott. A cikkben azt irta Feleky Gömbösről, hogy családját azelőtt Knollnak hívták és így Gömbös sem fajmagyar. Gömbös helyreigazító nyilatkozatot küldött be a Világnak, amelyben kijelentette, hogy ugy öt, mint családját mindig Gömbösnek hívták és rágalom az, hogy magyarosított neve lenne. A helyreigazító nyilatkozatban Gömbös becsületsértő kifejezéseket használt Feleky vei szemben, mire

Feleky Rácz Vilmos dr. és Kiár Zoltán tír. utján provokálhatta Gömböst, aki Zsilinszky Endrét és Eckhardt Tibort nevezte meg megbízottam!. A megbízottak tegnap összeültek és abban állapodtak meg, hogy az affért fegyveresen intézik el és a párbaj ma délelőtt lesz a Santelli-féle vívóteremben a következő feltételekkel: Fél- nehéz kard, fél bandázs, végkimeriilésig. A párbajt Rácz Vilmos dr. vezette és a felek háromszor csaptak össze anélkül, hogy sebesülés történt volna. A harmadik összecsapás utáni szünetben a segédek az orvosok véleménye alapján Feleky- gyenge fizikumára és szívbajára való tekintette! megállapodtak, hogy még egy összecsapást rendeznek és azután a párbajt beszüntetik. A negyedik összecsapásnál Gömbös támadásba ment át és kardja Feleky ballválát érte, amelyen több centiméter mélységű sebet ejtett, majd bal karjára szaladt le és ott is megsebesítette Fe= Iekyt. A segédek ekkor a párbajt beszüntették. Feleky Gézát súlyos sérüléseivel kórházba száliitoííák, ahol nyomban megoperálták. Állapota súlyos.

Simecsek-Gara magyar tankönyvet irt

Szemelvények a most megjelent „Virradat** magyar olvasókönyvből A Prágai Magyar Hírlap tudósitójától.

Szlovenszkó, szeptember 6.

Simecsek-Gara János, Van-e ki e nevei nem ismeri? Tanfelügyelő, akinek viselt dolgaival a P. M. H. már számtalanszor foglalkozott. Az összeomlás után ö volt az, aki egyszerre elfelejtett magyarul és Kassa város képviselőtestületének ülésén azt vágta oda a magyarul beszélő képviselőtestületi tagok szemében:

— „Nye rozumim“ . . .

öt évnek kellett elmúlni és máris megértük, hogy a magyarfaló Simecsek-Gara magyar tankönyvet irt a magyar tanulóifjúság számára. Érdeklődéssel vettem kezembe a 268 oldalas könyvet, amelynek cinre „Virradat11 magyar olvasókönyv a cseh-szlovák köztársaságbeli magyar tannyelvű elemi iskolák IV—V. osztálya számára. Szerkesztették: Jezo Márton és Simecek János dr. állami tanfelügyelők. Az iskolaügyi és nemzetvédelmi minisztérium 1924 június 14-én 88.703—I. sz. rendeletével engedélyezve. Nyomta Eperjesen a Kósch-nyomda, kiadta az eperjesi Stehr-féle könyvkereskedés és könyvkiadóvállalat.

A címlap egy füstölgő gőzmozdonyt ábrázol, amint a magyar diákok Prágába érkeznek és a cseh diákok a nyakukba borulnak örömükben.

Átlapozva e könyvet, azt keli konstatálnunk, hogy általában jó, magyaros stílusban van megírva, ami azt igazolja, hogy a szerkesztője nem felejtette még el a magyar nyelvet.

Néhány szemelvényt adunk az olvasókönyvből annak jellemzésére, hogy Simi- csek-Gara ur, a cseh-szlovák egység lelkes hive hogyan igyekszik beleplántálni a sorok között a magyar tanulóifjúság leikébe a cseh-szlovák egység gondolatát.

A 9-ik oldalon a magyar tanulók „pra- hai“ látogatásával kapcsolatban ezt Írja:

„A magyar fiúik öröme fokozódott, amikor azt tapasztalták, hogy a szlovák nyelven, melyet az iskolában sajátítottak el, milyen kitünően tudnak a cseh fiukkal társalogni. Aki szlo- ' vakul tud, teljesen megérti a cseh nyelvet, a csehek pedig tökéletesen megértik a szlovák nyelvet. A cseh és a szlovák nép tudniillik Két testvért! ép: a cseh a nagyobbik, az idősebbik, a szlovák pedig a kisebbik, a fiatalabbik. Ezért, a két nyelv is majdnem azonos. Most látták csak a diákok, milyen jó, hogy szlovákul tanultak, megértik a cseh tanulók magyarázatait.1*

Alig hinnök, hogy Jurigának, meg Hlin- kának ugyanez a véleménye volna a cseh, illetve a szlovák nyelvről. De menjünk tovább. „Hazánk múltjából1* cím alatt ezt írja:

„Hazánk területén Krisztus születése után (?) már több ezer évvel fölváltva más és más népek; Krisztus szültése után ötszáz évvel pedig már szláv népek laktak. A legrégibb nép,** amelyről történelmi feljegyzések maradtak, a bojok voltak. Utánuk a markoma- nok és kvádok jöttek be hazánk területére. A csehszlovákok (!) ősei a Krisztus utáni

ötödik században jöttek, be Keletről ősatyjuk Cech vezetése alatt és a mai Praha vidékén telepedtek le. Cedhtőí kapta nevét a legnagyobb (?) néptörzs, a cseh nép, valamint az általa lakott terület, Csehország.**

Eddig igazán nem tudtuk, hogy a csehszlovákok ősei már a Krisztus utáni ötödik században bejöttek „hazánk11 földjére. Milyen jó, hogy van egy Simecsek-Gara a világon. ezt is megtudjuk tőle.

Szent István és Szlovenszkó

fejezet alatt a 78. oldalon ezt Írja Simecsek- Gara:

„Szlovenszkó már ezer esztendővel esztendővel ezelőtt is külön ország, ildőnkint pedig önálló fejedelemség volt. A Krisztus utáni ezredik év körül 200.090 lakosa volt, -akiknek megerősített lakhelyei a folyók közelében feküdtek. Ilyenek voltak Bratislava, Komám o és Esztergom. (?)

Szlovenszkó hosszn ideig a Nagymorva Birodalomhoz tartozott, mígnem a magyarok a Nagymorva Birodalom fejedelmét, II. Mojmirt. a bratislavai csatában 90ő-ban legyőzték és. Szlovenszlkót elfoglalták. Öt ven évig volt birtokukban Szlovenszkó, míg aztán az augsburgí csata után, hol a magyarok vereséget szenvedtek, I. Botelav Szlovenszkót ismét visszafoglalta és Csehországgal, Morvaországgal egyesítette. Utóbb 1011-ben Szlovenszkót., Morvaországot és Sziléziát Boleslav Chrabry lengyel fejedelem elszakította Csehországtól. Szlovcns'zíkó azután 1028-iran I. István (Szent István) magyar király uralma alá jutott. A magyar királyok uralma Szlovenszkó felett kevés megszakítással 1918-ig, tehát majdnem 900 évig tartott.

Szent István a szlovákok nyelvét és szokásait tiszteletben tartotta. A szlovákoktól a magyarok mindenféle szokást vettek át és sok szlovák szó kerül akkor a magyar nyelvbe. A szlovákoknak nagy szerepük volt abban, hogy a magyarok szelidebb erkölcsöket vettek fel. mert a szlovákok, akik itt már előbb voltak letelepedve, a polgáTiasodás magasabb fokán állottak, mint a nomád magyarok.*1

Történelmi tudása elég hiányos Simecsek-Gara urnák. Nem is szólva arról, hogy az 1028-tól 1918-ig terjedő időt két sorban intézi el, eddig bizony nem tudtuk mi „nomád magyarok1*, hogy a szlovákoktól tanultuk az „elpolgáriasodást**.

Az elnyomók

A 109-ik lapon „Hazánk1* fejezetben többek között igy ir Simecsek-Gara:

„A szlovák nép már a régi időben elveszítette állami függetlenségét,, mig a cseh nép sok évszázadon át önálló, független államot alkotott. De idővel ez is idegen uralkodók hatalma alá került, kiknek legtöbbje a csehszlovák nemzetet, de egyéb népeit, igy a magyar népet is, jogaitól megfosztotta, vagyis elnyomta. Ilyen közös elnyomók voltak a Habsburgok.*1 írja ugyané fejezet végén-.

,A hazánkban élő egyéb nemzett)éldek, tehát a magyarok is, köztársaságuknak a csehszlovákokkal egyenlőiogu polgárai. Mind csehszlovák állampolgárok, ha más-más nyelvet beszélnek is.“

Szerda: SERESS IMRE: A világbéke. (Regény- folytatás.)

Csütörtök: NEUBAUER PÁL: Árnyak ,az élet peremén. I.

Péntek: VÉRTESSY GYULA: Szomorú strófák.

(Vers.) — NEUBAUER PÁL: Árnyak az élet peremén- II.

Szombat: NYÁRY ANDOR: Doktor a kazalban.

Vasárnap: SERÉNYI JÁNOS: Ballada. (Vers.) — TAMÁS LAJOS: Sorok egy testvérhez. (Vers.) SEGESDY LÁSZLÓ: A feCsőbbrendü.

Nyár-utó

Ákom-bákoniszerü jelekkel Feí-íel virító tenyerekkel Futnak a fényes csillagok,

Van, aki látja, aki érzi,

Hogy a szivüket összevérzí Ön-sorsuk furcsa zápora,

Van, aki szófián, egyszerűen Leszögezi magába hiten: Csillaghullás. Pont. Nincs tovább;

S van aki nem tud ostobábbat: Figyeli a sok szarkalábat És értelmet keres neki;

S a múltja elborult egében,

A uö-nevek nagy erdejében Valami hasonlót talál,

Csak egy-egy emlék vilían össze, Egy-egy kép, egy-egy mindörökre Egy-egy parányi morzsa mind,

Fürdők, napok, sok szín vetése,

Néha nem biztos még a név se,

Arc, lényeg, lélek — elmosott;

S e száz szív irta lelki-táblát: Hullócsillagok szarkalábját,

_ Ugy hivja együtt: szerelem.

Györy Dezső.

A Kifürkészhetetlen titok

— A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Sas Ede.

Történt pedig, hogy a pokol óriási, központi fiitéses halijában összegyűlt az egész fekete sereg, amelyet fontos tanácskozásra hivott össze a felséges urunk, az alvilág hatalmas fejedelme. A rengeteg, boltozatos csarnokban kénköves lángok fénye és illata terjedt el; az ajtók vastag, vérvörös függönyein át a többi helyiségekből tompán szűrődött be az elkárhozottak jajveszékelése és fogcsikorgatása — a legkellemesebb muzsika az ördögök fülének.

A legnagyobb szarvú ördög vitte a szót:

— Tudjátok, mondotta, Isten kegyelméből megértem már egy pár. tízezer esztendőt, láttam az ég-föld nem egy csodáját; köztük a legcsodásabb csodát: a nőt. De Belzebub apánk háromágú szigonyára esküszöm, hogy olyan szépséges szép nőt még álmomban sem láttam soha, — mert hiszen tudjuk, liogy az ördögök a nőkkel, a nők pedig az ördöggel álmodnak — mint aminőt tegnap a szegény gyermekek felruházására rendezett jótékony vásáron . . .

— S mit keresett urambátyám a jótékonyság vásárán? — kottyant bele egy kiváncsi ördögfiók.

Az öreg rendreutasitotta:

— ó te sárga csőrü, zöld fülü gyerkőc! Látszik, hogy még járatlan vagy a mi tudományunkban. Hiszen éppen az ilyen jótékony ünnepen kell nekünk állandó inspek- ciós szolgálatot tartanunk. Odavisszük a pokol technikájának legújabb vívmányát: a láthatatlan Röntgen-gépet, hogy belenézzünk a szép asszonyok, lányok veséjébe: melyik szolgálja a jótékonyságot igazán, őszintén s melyik csak azért, hogy a neve belekerüljön az újságba . . .

— De hadd folytassam: ne szakítsatok félbe. Tehát láttam a gyönyörű Lillát — mert Lilla a neve — mondhatom, az első szempillantásban meg voltam főzve. Ilyen szép teremtés nem volt és nem is lesz több a világon, de még az alvilágban sem. Pedig elég csinos gyűjteményünk van ebből a zsá- nerből idelenn: itt van az ókorból Samirá- mis; itt van a háborucsináló szép Heléna, itt Egyptom gyöngye, Cleopatra, aután a bűbájos Borgia Lucrécia; a rokoko korszak összes dámái:

La Valliére, Montespan, Maintenon, Pom- padour; a szépségével óriási karriert csinált Lady Hamilton; aztán Ninon de L‘Enclo- se, akinek az örök ifjúsága még itt a szurok- füstön is átragyog. A bájosnál bajosabb primadonnákat meg nem is győzném felsorolni,

— annyian vannak. De hiába, gyűjteményünk hiányos, mert hiányzik belőle a legbecsesebb kincs, a minden szépek szépe: Lilla . . .

— Azon segíthetünk! — kiáltott fel lelkesedve egy másik fiatal, hevülékeny ördög.

— Lehozzuk önagyságát is ide a pokolba....

így Simecsek-Gara. De talán még ő sem hiszi el, hogy igazat irt.

Foglalkozik az olvasókönyv PetőS Sándor, Jókai Mór, Arany János, Munkácsy Mihály személyével is. Petőfinek & „Farkasok dala** cimü versét közli mintaképpen, Arany Jánostól pedig a „Hamis tarra* cimüt. Palacky Ferenc, Smetana Frigyes nevével sűrűn találkozunk az olvasókönyvben. A szlovenszkói városok közül Bratislaváról, mint fővárosról ezt Írja:

„Bratislava város a tós Kárpátoktól délre hazánk legnagyobb folyamáig, a Dunáig terjed. Bratislava vára a Nagymorva Birodalom fennáiása alatt épült és vagy Bratislav, vagy pedig SzvatopluJk fia, Bratislav építette. De hogy kkor már létezett, bizonyítja az, hogy a történelem a 907. évi1 csata színhelyéül Brati- slavát nevezi meg, mint dyan helyet, ahol a Nagymorva Birodalom széthullott. A régi szlovák ének is azt hangoztatja, hogy Bratfelavá- nál hunyt el a szlovákok dicsősége.**

A város legnagyobb tere a Herceg-tér — írja. (Talán Eszterházy herceg tér? De ezt a nevet már Simecsek ur nem merte leírni.) De elfeledkezik a város egyik legnagyobb szomorú emlékezetű nevezetességéről: a Mária Terézia szoborról megemlékezni, pedig hát a magyar tanulóifjúság joggal kérdezheti, kik. miért és mikor rombolták le a világkincset jelentő emléket. Simecsek-Gara könyve, ha hű tükre akarna lenni a történteknek, erre is szólhatott volna.

Megnyílt; a budapesti mű faaszonáliaivásár

, Budapest, szeptember 6.

(Budapesti szerkesztőségünk telefonier lentése.) Ma délelőtt nyílt meg az őszi haszonállatvásár, baromfi- és gépkiállítás, amelynek tegnap volt a sajtóbemutatóia. A kiállítás az 1912. és 1921. évek között német mintára épült impozáns pavillonban helyezkedett eh A kiállításról már előzetesen értesítettük olvasóinkat. A mai ünnepies megnyitáson ott volt Jeszenszky Pál, a Mezőgazdák Szövetkezetének igazgatója, Lickl Károly miniszteri tanácsos, az állattenyésztési osztály vezetője, Szomjas Pál államtitkár, Vass Lajos a Magyar Mezőgazdasági Állattenyésztők rt. igazgatója, Zlinszky György, a Magyar Mezőgazdák Szövetkezetének titkára, Jandarek Vince, Winkler János és sok más szakember. A kiállítás nagysikerűnek Ígérkezik és megállapítható, hogy a háború óta az egész világon nem volt ilyen sikeres hason- tárgyu kiállítás. Különös feltűnést keltettek a gödöllői állami állattenyésztőtelep állatai és a Magyar Mezőgazdasági rt. angol sertései.

— A járási bizottság ülése Léván.) Lévai tudósítónk jelenti: A járás bizottsága a napokban ülést tartott. Tárgyalták a csehszlovák Vörös Kereszt Egyesület kérelmét, melyben hatezer koronás állandó évi segélyt kér a járástól. Tekintettel arra, hogy a járásnak vagyona nincsen, ezt az ügyet levették a napirendről.

Az öreg megint rosszalóan csóválta meg a fejét:

— Azt hiszed, szép öcsém, hogy az olyan könnyen megy? Egyszerűen elhozni valakit, pláne egy nőt a pokolba? Nem tudod, hogy sajnos, a mi hatalmunk ugyan elég nagy, de néminemüképpen mégis korlátozva van? Mi nem vihetünk el senkit, akire éppen kedvünk szottyan, mert az illetőnek ahhoz érdemeket, akarom mondani bűnöket kell szereznie. A nőkkel vagyunk a legnehezebb helyzetben. Mert tagadhatatlan, hogy az asszonyi állat tele van mindenféle hajlandósággal a rosszra, de viszont ameny- nyi jót is is oltott a szivükbe az anyatermészet, annyi kötelék fiizi őket az éghez, hogy azokat eltépni, őket igazán pokolra valókká tenni: gyakran igen sok munkájába kerül a sátánnak . . .

Belzebub őfelsége, akit különben nem a legkellemesebben érintett az ő hatalma korlátozottságának a fejtegetése, rábolintott:

— Ez ugy van . . . Azonban még sem nyughatunk egyszerűen bele, hogy egy ilyen ritka példányt ne kerintsünk a birtokunkba. Minél hamarább, annál jobb! Ki tudja, a szép Lilla nem már is rászolgált-e arra, hogy egy kis forró olajfiirdöbe ültessük a liliomtestét? Vagy ha még nem: nem szolgál-e rá ezentúl? Mindenesetre szem előtt kell öt tartanunk. Ti tudjátok, hogy a téren mi valóságos detektivszolgálatot tartunk fenn a földön. A detektivosztálynak legügyesebb tagja tehát haladéktalanul menjen fel a földre és vegye megfigyelés alá a szépséges Lillát . . .

Általános helyeslés zúgott fel őfelsége e szavaira. Az ülés várakozásteljes hangulatban oszlott szét, a király a szokásos délVasárnap, szeptember 7.