Prágai Magyar Hirlap, 1924. szeptember (3. évfolyam, 199-222 / 647-670. szám)
1924-09-07 / 204. (652.) szám
Benes beszélt (g.) Prága, szeptember 6. A londoni konferencia után az azon résztvevő összes államférfiak nyomatékosan hangoztatták, hogy a londoni konferencia nem egy befejezett akció, de az első lépése az európai politika uj likvidációs korszakának. Mi már akkor rámutattunk arra, hogy ennek a likvidációnak a politika szoros összetartozandósága és a különféle területekre kiható ereje folytán minden vonalon érvényesülnie kell és még a nagy- politikától önmagukat elkülönítő kis- alakulatok is, mint például Benes kisantantja, kénytelen lesz e politikának alávetnie magát. A genfi népszövetségi ülésen az események alakulása arra mutat, hogy ez a politika, ha a vajúdás állapotában is, de érvényesülni igyekszik és Genf az európai politikának a jóvátételi kérdést követő legégetőbb problémáiban igyekszik keresztülvinni a londoni konferencia szellemét. Már előre látjuk azt, hogy Genf bizonyos tekintetben befejezett tényeket produkálhat, de végeredményében a genfi tanácskozás jelentősége abban csúcsosodik ki, hogy ott a londoni konferencia szelleme a realizáció és sok tekintetben a revizió szelleme hat és uralkodik és hogy a genfi konferencia után újabb konferenciák következnek, amelyek sorira veszik majd azokat a kérdéseket, amik a béke és a normális politikai élet akadályaiként tekinthetők. A genfi tanácskozáson a tőle megszokott agilitással igyekszik Benes cseh-szlovák külügyminiszter szerepet játszani. Tegnap azt irtuk, hogy Macdonaldnak beszéde, amely a kisállamok felé nemcsak tanács, de bizonyos tekintetben fenyegetés is volt, a Benes koncepciójára katasztrofális csapást mért s hogy Benes ennek folytán igyekezni fog óvatosan és tapintatosan a maga kiegyenlítődési elhelyezkedését megtalálni. Ugylátszik a konferencia programszerüsége nem adta meg Benes számára a taktikának ezt az alkalmát, mert Benes tegnap délután felszólalt. Felszólalt Herriot beszéde után és mivel Herriot óvatosan kerülte azokat a pontokat, amelyeken szöges ellentét mutaí- kozhatik közte és Macdonald között, Benes megpróbálta, hogy kerülő óvatossággal szembeszálljon Macdonald fejtegetéseivel és megvédje azt .az intézményt, amit Macdonald leghevesebben támadott, a katonai külön szerződések rendszerét. A Benes ellentámadása, amely a százszor elmondott és lekomünikézett álláspont fölmelegitése volt, mint rendkívül gyenge visszavágás tekinthető Macdonald súlyos és politikailag hatalmas értékkel bíró kijelentései után. Álláspontját akként formulázta meg, hogy nem vonja, ki magát a döntőbírósági intézmény létesítése alól, de magát a döntőbíráskodást nem tartja elégségesnek, mert szerinte nem elég egy bűnt megállapítani, de precizirözni kell a bűnt megtorló büntetést is. Válaszolt arra a kijelentésre is, ami a Macdonald erősen reális nézőpontjából fakadóan kemény megállapítás volt és amely Benes és társait illuzionistáknak nevezte és kijelentette, hogy ö az ideális realizmusnak a híve s hogy az illúziókat nem íáplá’ja önmagában és politikájában, erre nézve felhozta azt a példát, hogy a Si vis pacem para belliim elvét ő már régen illúziónak tekinti. Az ideális realizmusról már hallottunk egyszer. Benes egyik beszédében már elmondotta ezt a látszólagos ellentmondást, amely a politika frázistömegében eredetien és szépen hat, de amely a Benes politikájára vonatkoztatva sok tekintetben a komikum erejével hat. A valóságban ugyanis Benes sem nem idealista, sem nem realista. Fs mégis idealista, ha oly eszmékről van szó, amelyeket reálisan ki lehet használni a saját politikája javára és mégis realista, ha úgy alakul a helyzet, hogy az illuziós fikcióit könnyűszerrel és konjunktúrák kihasználásával realizálni lehet. Most, amikor az európai politikában az okos realizmus kezd érvényesülni amikor az észszerüség kezd úrrá lenni a fikciók felett, a belátás kezd érvényesülni a beképzelt joggal szemben, amikor a békeszerződéseket föltünés nélkül és lassan földelik el, hogy megteremtsék helyette a papirosnál fontosabb békeéletfeltéfceleket, akkor a Benes frázisa üresen kong s a Benes politikája, a ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes politika, arra a veszedelmes útra került, amely utón könnyen elmerülhet és könnyen kátyúba juthat és amely utón elszáguldhat mellette az a politikai jármű, amelyet népek akarata hajt és amely a háborús ideológiából a. béke világába akarja vezetni az embereket. Mert a háborús érzéseket átsimi- tani a béke érzésévé, ez az igazi ideális realizmus és nem az a tántorgás, kapkodás és nádszálpolitika, amellyel Benes Herriot után tegnap brillírozni akart. Herriot cs nrnMmm dofaztaK OcnSüii !A P. M. H. eredeti tudósítása Genf, szeptember 6. A népszövetségi ülésnek tegnap mozgalmas napja volt. Ha figyelmen kiviil hagyjuk a cseh-szlovák sajtóirodának megszine- zett jelentését, amely a tegnapi nap legfontosabb eseményének Benes beszédét tartja, amely, mellett elbújhat Herriot, Saiandra, Parmoor és Theunis beszéde, amely Macdo- nald beszéde nyomán támadt pesszimizmust eloszlatta és amelyben a vita végakkordja optimisztikus módon domborodott ki és a saját észleleteink alapján állítjuk fel a tegnapi nap mérlegét, akkor így számolhatunk be az elmúlt eseményekről: A tegnapi nap mérlege A népszövetségi gyűlés tegnapi napja a biztonság és garancia kérdésben, amelyet Macdonald hatalmas beszéde állított markánsan előtérbe, fontos megállapításokat hozott. Macdonald egész koncepcióját a döntübirósági eljárásra áhította be. Mer ríni. aki a döntőbírósági eljárást helyesli, mint szükséges kiegészítőt hangoztatta a teljes biztonságot, vagyis a katonai biztonságot. A többi szónok Salandra, Benes és Theunis kisebb kilengésekkel a Herriot taposta utón haladtak. Nem így Parmoor, aki a leghevesebben szembeszálít a katonai szankciók gondolatával és kijelentette, hogy ha szankciókról szó lehet, akkor csak gazdasági és pénzügyi szankciókhoz járulhat hozzá. A vitában tehát három pont jegecesedett ki: 1. A döntő bíróság, 2. a gazdasági és pénzügyi szankciók, 3. a katonai szankciók. Az első és második pontban egységes a konferencia, a harmadik pont ellen Anglia határozottan protestál. Mivel az a hat szónok, aki ma beszélni fog. szintén ehhez a három kérdéshez fogja kifejteni véleményét a gyűlés harmadik bizottságának, amely a leszerelés kérdését van hivatva feldolgozni és amelyhez az egész vitaanyag eljut, meg kell találnia az áthidalást ama szakadék fölött, amely a katonai szankciók hívei és ellenzői között tátong. A katonai szankciók hívei abban reménykednek, hogy a garanciapaktum ellen felhozott érveknek élét lehet venni azzal, hogy a kérdés komplexumba belevonták a döntőbírósági eljárást. Általánosan az a vélemény alakult ki, h-pgy addig, aniig a népszövetség az egyes kormányoknak végleges javaslatokat téliét, még hosszú idő és husszu ut van hátra. Ma csak az látszik bizonyosnak, hogy Macdonaldnak a döntőbiróságra vonatkozó javaslata szerepet fog kapni a megoldásnál. A kérdés az, hogy miként valósítsák meg praktikusan a döntőbíróság intézményét és miképpen fogják katonai, szövetségi, vagy szankciórendszerrel lefékezni. Amíg a tegnapi nap eredménye ily jelentőségteljes, addig ma kisebbfontosságu megnyilatkozások történnek. Ma délelőtt tovább folyt a vita. Politis (görög) nagy tetszéssel fogadott beszédet mondott, amelyben arra az álláspontra helyezkedett, hogy lehetetlenség teljesen a döntőbírósági rendszerre támaszkodni. A katonai szankciókra a népszövetségnek épp úgy szüksége van, mint az egyes államoknak. Csak igy lehet a békét garantálni és az államokat veszedelmes meglepetésektől biztosítani. Ma: Politis és az Indiai pjsalsaraázsa A mai ülésen az indiai maharadzsa is beszélt, aki Macdonald álláspontját' tette magáévá és kijelentette, hogy a katonai fegyverkezések rendkívül veszedelmesek. A maharadzsát beszéde végén Macdonald föltűnő melegséggel üdvözölte. Herriot és Macdonald ma este elutaznak Géniből!. Hétfőn és kedden a népszövetségi tanács jelentése fölött folyik vita, hétfőn délután a bizottságok fognak ülésezni. „Mén a¥aíftoziHiü raagiHirorszfig belső Qgyelbe** A jugoszláv minisztereinek nyilatkozata a magyar—jugoszláv barátságról Budapest, szeptember 6. (Budapesti szerkesztőségünk telefonje- lentése.) Az Est munkatársa kihallgatáson jelent meg Davidovics jugoszláv miniszterelnöknél, akitől azt kérdezte, hogy mit óhajt tenni a magyar—jugoszláv jóviszony megerősítésére. —• A barátságos viszony — válaszolta Davidovics — kettőn múlik, éppen úgy, mint a barátságos viszony megerősítése. Kormányom a legteljesebb mértékben ragaszkodik a békés és a nemzetek között való együttműködéshez. A Magyarországgal való jóviszonyt őszintén óhajtjuk és még jobban ki is fogjuk építeni, azonban egy föltétel mellett: Magyarország a békeszerződés határozatait lojálisán tartsa be. — Óvakodni fogunk attól, hogy Magyarország belső ügyeibe avatkozzunk és megsértsük nemzeti méltóságát. Örömmel szemléljük a magyar kormány törekvéseit, amely az ország közgazdaságának és pénzügyeinek helyreállítását célozza és őszintén kívánjuk, hogy ezt a törekvését siker koronázza. — Arról a rendeletről, amelyet az előző kormány adott ki és amellyel a jugoszláviai magyar pártot föloszlatta, nem változtatom ■meg véleményemet és ha az ügy jelenleg nem feküdne az államtanács, azaz a legfelsőbb közigazgatási bíróság előtt, ahová az érdekelt párt vitte, akkor már régen intézkedtem volna, de mivel az ügy jelenleg sub judice áll, nem akarok a bíróság határozatának prejudikálnl. I Végül a magyar—jugoszláv kereskedel-i mi tárgyalások eredményeiről nyilatkozott! és kijelentette, hogy bízik abban, hogy a nehezebb és kényesebb kérdésekben is sikerülni fog a két állam között megegye-] zést létesíteni, ami legfőképpen Wodianer Rezső meghatalmazott miniszter érdeme.’ aki nagy megértéssel és tapintattal vezeti az* eddigi tárgyalásokat. 4ÍAAAAAA VfitáAAAtAAilAftft A AAAA.AAAAA.AAAAAAAAAAAAAAAA yfvyTTTTVWTT?vfyyTvvvf vTyTfvvrf ff ? ( Meg kell szüntetni a felhatalmazási törvényt Prága, szeptember 6. - A német szociáldemokratapárti képvisc-'; lök javaslatot nyújtottak be a kópviselőház-j hoz, amellyel az úgynevezett fölhatalmazásij törvény hatálytalanítását követelik. — A föl-1 hatálmuzási törvény ugyanis a háború által; okozott rendkivüli viszonyok tartamára a! kormánynak módot adott oly intézkedésekI megtevésére, amelyekhez egyébként a tör-' vényhozás jóváhagyására volna szükség.1 Mivel egyrészt a háború utáni rendkivüli viszonyok már megszülitek, másrészt a kor-1 mány ismételten visszaélt ezzel a törvénynyel, igy nem marad más hátra, mint hogy a törvényhozás a kormánynak adott eme fölhatalmazást visszavonja. A magyar igazságügyminiszter nyilatkozata Budapest, szeptember 6. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Pesthy Pál igazságügyminiszter a Magyarország munkatársa előtt kijelentette, hogy a ősszel a nemzetgyűlés elé kerül a büntető novella, amely szigorú szankciókat fog tartalmazni a párbajozók ellen. Az Erzberger-gyil'kossággal gyanúsított Fürster-Schulze ügyéről azt mondotta, hogy be kell várni a bíróság határozatát, addig nem lehet szó a kiadatási tárgyalásokról. Veér Imre szökéséről úgy nyilatkozott, hogy a szökésben valamelyik hatóság is hibás s az ellen megindítják az eljárást. ( A franciák Németországnak a népszövetségbe való felvétele mellett Berlin, szeptember 6. A Vossische Zeitung mértékadó helyről arról értesül, hogy mikor Boncourt francia delegátus Herriot miniszterelnököt figyelmeztette, hogy Németországnak a népszövetségbe való belépéséről nem szólott olyan világosan, amint azt előre bejelentette, Herriot csodálkozásának adott kifejezést és beszédében gyorsírói jegyzetéből megállapította, hogy tényleg nem elég világos álláspontjának formulázá- sa és kijelentette, hogy a francia delegáció az esetben, ha ez a kérdés a népszövetségnek még ebben az ülésszakában szóba kerül, a fölvétel mel-1 lett fog szavazni. j A többi lapok is konstatálják, hogy Né-; metország előtt szabad az ut a népszövetség felé- Csak a Deutsche Zeitung tartózkodik ; Herriot beszédének leközléséíől és kijelenti, hogy nem érdemes ily fecsegést a közön- - ség elé terjeszteni. A képviselőház legközelebbi ülése. A > képviselőház legközelebbi élése szerdán dél-1 után három órakor lesz. Napirenden szerepel! a költségvetési bizottság jelentése a hadi- ' kölcsönjavaslatról, továbbá a háborús követelések számára létesítendő külön alapról és a háborús követeléseknek a kormány által történő átvállalásáról. ÚünÁr'n.r — .MM ‘ Politika! főszerkesztő: , r. r n . i r « .i .. 1711 . , A felelős szerkesztő távollétében PETROGALU oszkár dr. A azlovenszkoi es Kuszmszkoi szövetkezett Ellenzéki Partok s a szerkesztésért felelős: Ff a/hrÍrth^frnó dr politikai napilapja GÁL István FLACHBARTH ERNŐ dr. r adminisztratív főszerkesztő.
