Prágai Magyar Hirlap, 1924. szeptember (3. évfolyam, 199-222 / 647-670. szám)

1924-09-05 / 202. (650.) szám

&

Élénk érdeklődés a magyar nemzetgyűlés holnapi ülése iránt

Budapest, szeptember 4. (Budapesti szerkesztősegünk telefonjelentése.) A nemzetgyűlés holnapi ülése iránt nagy érdeklődés nyilvánul meg. Rendkívül heves lefolyású és izgalmas ülésre számítanak. A kormánypárt teljes számban vonul föl az ülésre, de az ellenzék is nagy számban fog megjelenni. Az ülésen a miniszterelnököt Vass József helyettes miniszterelnök fogja képviselni, aki valószínűen szintén nyilatkozni fog. Még nincs eldöntve, vájjon megadják-e az engedelmet az Esküit és Erz- berger ügyekben előterjesztendő sürgős interpellációkra, bár valószínű, hogy a földművelésügyi miniszter meg fogja ragadni az alkalmat arra, hogy tisztázza magát az ellene felhozott vádak ellen. A holnapi ülésre Ho- monnay Tivadar keresztény ellenzéki képviselő is sürgős interpellációt jegyzett be az utóbbi időben mindjobban elharapódzó párbajmánia meggátlására.

Camille Flammarion és a Mars

Prága, szeptember 4.

Egy berlini újság munkatársa augusztus vége felé, tehát a Mars-közelség klasszikus korában beszélgetést folytatott Flammarion- nal annak párisi villájában a Marsról. Az örökké agilis, patriarkakoru csillagász úgy beszélt az égitestről, mint mi messzebbfekvő városokról szoktunk. Egész határozottan állította, hogy

a Marson emberek laknak, még pedig sokkal intelligensebbek, mint a-földön.

Őket is érdekelte a Föld pár ezer év előtt s valószínű, hogy már akkor próbálkoztak összeköttetésbe kerülni velünk, de miután csomó kísérletük nem sikerült, abbahagyták az erőlködéseket. Arra az álláspontra kellett ugyanis helyezkedniük, hogy a Földön csupa idióta lakik, akik képtelenek megérteni a közeledési kísérleteket s igy fölösleges minden erőfeszítés. Flammarion szerint tehát csak a földi embereknek kell az érintkezés fölnyitására törekedniük, a Mars-lakóknak ez valóságos gyerekjáték s ha látják bennünk a jószándékot, készségesen szóba állnak velünk.

Az öreg álmodozó tüzbe jött, amint kedvenc Mars-lakóiról beszélt s a csekély 56 millió kilométernyi távolság nem tűnt előtte többnek, mint előttünk a szomszédfaluig vezető néhány kilométer.

nacéonaW: „Mi adOnlöMráskodásf nem fogadja cl. az megszegi a fókcpahfnmor

—A Prágai Magyar Hírlap eredeti tudósítása a népszövetségi ülésről —

Géni, szeptember 4.

Az az óriási érdeklődés, amely a népszövetség ülése iránt megnyitásától kezdve megnyilvánult, ma érte el tetőpontját azzal, hogy ma délelőttre jeleztem hivatalos program Macdonald beszédét. A terem és tribünök zsúfolásig megteltek. A tribünök sarkaiból fikníöl- vevőgápek merednek a szónoki emelvény felé és a tribün első soraiban szorongok kezében kattogásra készen áll a történelmi jelenetet megörökíteni kívánó Kodak. A mai ülést a találgatások egész .sorozata harangozta be. Voltak, akik úgy tudták, hogy Anglia és Franciaország között szerencsés megoldást találtak s ezek hivatkoztak a Journalnak mai számára, amely repülőpostával délelőttre megérkezett. Vgp^ik, akik az amerikai közvetítés sikerét hangoztatták és ezek a Matinra hivatkoztak, amikor azt állították, hogy a francia delegáció hajlandó az amerikai javaslatot elfogadni. A kis államok képviselő szivükhöz szorították az Echo de Parist, amelyben a mindennap megszólaló Períinax Jugoszlávia és Románia válu szíj egy zekét ajánlja a francia politikusok figyelmébe, mint amely elutasítja a népszövetség garanciaszerződés tervét.

Macdonald a sajtó képviselői előtt

De a legnagyobb - érdeklődés nyilvánult meg ama nyilatkozat iránt, amelyet Macdo- nald tegnap az éjféli órákban tett a sajtó képviselői előtt. Részvettem ezen a sajtófogadáson és csodálkozással láttam, hogy a Sziget- országból ideérkezett angol államférfin, aki reggeltől késő éjszakáig tárgyalt, mily frissen, energikusan és határozottan pereghette előttünk a mondatokat. Ismételte azt, amit már Londonban mondott, kijelentve, hogy a biztonsági kérdés megvizsgálásánál először magának a biztonságnak a fogalmát kell tisztázni. Kijelentette, hogy a népszövetséget, amely a legnagyobb békereménység, nem szabad veszedelmes kísérletekkel kockára tenni, mert ha az összetörik, akkor újabb háborús veszedelem fenyeget. Erősen hangsúlyozta a francia kollégák hosszúra nyúlt ábrázata előtt, hogy az egyedüli békebiztositék a döntőbírósági eljárásnak kiépítése s a népeknek hozzá kell szokniok ahoz, hogy vitás kérdéseiket egy döntőbíróság elé terjesszék, mert ez a végleges biztonsága a népek nyugodalmas életének. A népszövetség garanciapaktumtervezefe el van intézve — mondotta — s az amerikai paktumtervezet jó és hasznos eszköz a probléma megoldása tekintetében. Amikor azt a kérdést intéztük hozzá, hogy ő milyen javaslattal áll elő, kitért a válasz elöl, de ismét rámutatott arra a gondolatra, hogy szükség van a nemzetközi leszerelési konferenciára Amerika részvétele mellett,

Arra a kérdésre, mi a véleménye arról a helyzetről, hogy Európa nagy része már le van fegyverezve, kijelentette, hogy a békeszerződéseknek a lefegyverzésre vonatkozó intézkedése az általános leszerelésre való tekintetből történt és hogy Anglia a békeszerződéseknek összes intézkedéseit tiszteletben óhajtja tartani és végre akarja hajtani.

Kijelentette azt is, hogy a katonai ellenőrzésnek a népszövetség által való gyakorlása szintén a békeszerződésből folyik.

Macdonald kijelentései erősen pacifista- izüek voltak. Mindazonáltal kiéreztük belőle azokat a nehézségeket, amelyekkel a béke törekvésének még találkoznia kell.

Macdonald mai beszéde

Ilyen előzmények után nyílt meg a népszövetség ma délelőtti ülése. Elsőnek Macdonald szólott. Amikor a magas, szélesvállu angol miniszterelnök a szónoki emelvényre lépett, hangos és lelkes taps és iidvözlésnyilvá- r.itás töltötte meg a termet. A delegátusok fölállottak. Macdonald mozdulatlanul várta, mig a tetszésnyilvánítás elül, amig a teremben mélységes és a várakozás feszültségétől terhes csönd következett be.

Macdonald kijelentette, hogy rendületlenül bízik a népszövetségben. Az angol kormány minden cselekvésre kész, hogy a népszövetség tekintélyét megerősítse. Az angol kormány, amely a garanciaszerződést

a jelenlegi formájában elutasítja, semmivel sem kívánja kevésbbé a békét, mint a többi államok. Az elutasítás azért történt, mert a garanciaszerződés ellentétben áll a népszövetség szellemével. A garanciaszerződés a kiilönegyezmények rendszerével szükség- szerű módon maga után vonná azokat az állapotokat, amelyek a világháború előtt fönállottak. Kijelentette, hogy ezzel szemben a nemzetközi törvényszék döntöbiráskodá-1 sát kel! kiépíteni és életbeléptetni.

Aki a döntőbíráskodás intézményét nem fogadja el, az megszegi a béke- paktumot.

Szombat: KRAMMER JENŐ dr.: A sziliek költőjénél.

Vasárnap: GYŐRY DEZSŐ: Nyárutó. (Vers.) — SAS EDE: A kifürkészhetetlen titok.

A nemezig

— A Prágai Magyiar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Vértesi Gyula.

Mindenki elcsodálkozott rajta, mikor híre ment, hogy Péterfy Löránd, a hires nő- csábász gavallér, az irigyelt dón Juan, akinek szinte kaszanovai hire volt, meg akar nősülni. »

Én is csodálkozással, sőt eleinte kétkedéssel fogadtam a hirt. Mikor találkoztunk, első kérdésem volt, hogy igaz-e a hir? Persze, hogy igaz! Elvégre eljár az idő. Harmincöt éves vagyok, a halántékomon a haj kezd már őszülni, most még jól áll, mert az arcom nincs tele ránccal, de majd jönnek a ráncok is! S jön az utálatos vénség! Mikor már a fenének sem kell az ember! mikor egyedül, árván kussolhat odahaza, a rideg legénylakásában.

— Szóval belépsz a becsületes emberek sorába?

— Szóval belépsz az ostoba emberek sorába.

— Ostoba emberek, akik nősülnek?

— Persze, hogy azok! A házasság a legőrültebb va-banque játék, száz eset közül százegyben csal az asszony. A szarvak állandóan a kezében vannak.

— És te mégis meg mersz nősülni?

— Mondtam má*. hogy gyávaságból Félek majd egyedül maradni . No. de félre a tréfával! Van egy édes. Írága kis lányom, akit imádok s aki imád engem s akivel azt hiszem nagyon boldog leszek.

Hanem valahogy Loránd barátom házasélete sehogyse indult a boldogság jegyében. Alig pár heti boldogságnak nevezett rnézeshét után, egy este, vacsora után, konyakozás után, mikor az asszonyka már leír’ üdt. .mránd megdöbbentő vallomással állt elő:

— Tudod-e, hogy én vagyok a világ legnyomorultabb teremtése.

— Te, emellett az aranyos, kedves, szép asszony mellett, akinek minden szavából, minden tekintetéből látszik mennyire szeret téged ?

— Igen, emellett a drága, édes, jó teremtés mellett.

— Igazán nem értelek.

— Magam se értem magamat. De valami átok fekszik rajtam. A múltam átka. Annyi rossz nővel volt dolgom, annyi asszonnyal, aki megcsalta az« urát, hogy ebben a szűz Máriánál is tisztább nőben is kételkedni tudok. Mikor az oltárnál álltunk, az esküvőkor. irtózatos, akkor is arra gondoltam, hogy valion mielőtt ’deá'llt mellém örök hűséget esküdni, váljon kivel csókolózott Mert eszembe jutott, hogy hányszor csókolóztam én menyasszonyokkal az esküvőjük előtt. És annak a kalandomnak az emléke is. mint valami gyilkos vérhullám úgy öntötte el az agyamat, mikor egy menyasszony az esküvője előtti napon jött a lakásomra és az enyém lett, mielőtt a férjéé lett volna. Hidd el, hogy mikor ott álltunk az oltár előtt, legjobban szerettem volna vagy elfutni onnan, vagy megölni azt a szegény, édes, ártatlan teremtést, akiről már azokban a templomi szent pillanatokban képes voltam minden aljasságot feltételezni. Irtózatos állapot ez! Bele kezdek őrülni! Mert hiszen azóta sincs egy nyugodt percein se. Akármit csinál ez a szegény asszony, akárhová megy, mindig csak arra gondolok, hogy megcsal és a szedőihez jár Ha azt í. mdja. hogy a barátnődhez megy. arra gondolok, hánj asszony- zeretőm volt, aki mindég ezzel a kifogással

szabadult el hazulról .mikor pedig a fogorvoshoz járt, legaljasab’ kémkedtem utána s minduntalan megleptem, mert eszembe jutottak az én találkozásaim asszonyokkal, lányokkal, akik rendesen kacagva rontottak be hozzám azzal, hogy a fogorvos jöttünk... Iszonyú ez, hogy igy tudok kételkedni a legtisztábban is és hogy meggyalázom kételke- d lsemmel,, gyanúmmal, kémkedésemmel s

Menetesebb féltékenységemmel a feleségem becsületét, tisztaságát . . . Pedig ha előveszem a józan eszemet, be kell látnom, hogy makulanélküli a feleségem. Hiszen any- nyi ideig kutattam utána, mig Végre rátaláltam. Mert hiába tartott engem mindenki aljas kalandornak, én mikor szerelmi viszonyt kezdtem, mindég, nem csak szeretni akartam, de mégis házasodni. És olyat nem találtam egyet se, akit el mertem volna venni. Azt hitte mindenki, hogy azok voltak csak az áldozatok, akiket odahagytam,' pedig én voltam az áldozat. Az én lelkemnek csak külső máza volt a hódítási vágy, én mindég arra vágytam, hogy találjak valakit, akivel békés, boldog otthont teremthessek magamnak és kerestem a nekemvalót, aki őszinte, tisztességes, fehér lelket hoz a házasságba. Kerestem, kutattam, mint a bányász a kőzetekben aranyér után. És ime csalódtam. Lelkeket kerestem s testeket találtam. Magukat odakináló, bűnös, érzéki testüket. Ezért hagytam ott valamennyit az első érzéki csók után. Menekültem tőlük. Hiszen olyat csak nem vehet el az ember aki már a házasság előtt hajlandó lenne a miénk lenni! És végre megtaláltam ezt az áldott, drága tiszta lelket és nem tudok hinni a hófehér tisztaságának . . . Utolért a ne- mezis, bűnös múltam átka. bűnhődnöm kell.

Szegény Loránd bűnhődött is rettenetesen. Azt hiszem, hogy később kitört rettenetes betegségének az volt a kezdete, mikor velem s a feleségével egy kínos botrányt rendezett.

Egyszer estefelé összetalálkoztam az asszonnyal és haza kisértem.

Nevetve nyitottam be:

Erőteljes hangon jelentette kj, hogy életszükséglet egy nemzetközi leszerelési konferenciának az egybehivása, amelyen Amerikának, Németországnak és Oroszországnak is részt kell vennie a népszövetség tagjai mellett. Az államok biztonságának problémája megoldásánál a fegyverkezések korlátozása abszolút szükségszerűség.

A rendíörvény alapján ...

Három izgatási pör egy napon

Pozsony, szeptember 4.

(Saját tudósítónktól.) Szerdán három reridtörvényes ügyet tárgyalt a törvényszék Bauer tanácsa. Reffek Géza cseklészi hentes ez év május 4-ikén egy magasfalvi vendéglőben ittas állapotban úgy morfondírozott, hogy nem ismeri el a republikát, két hónap múlva itt a forradalom s akkor a csehek szaladni fognak. A zsolnai csendőrök 13 férfit és 3 asszonyt falhoz állítottak és agyonlőtték

— mondta végül. Rémhírterjesztésért és izgatásért egyhónapi fogházra Ítélték.

Szombaihy László nagyszombati fémmunkás 1924 március 16-án a vasúti állomáson azt mondotta: Igen, Nagyszombatról való vagyok, ahol a nyulak is azt mondják, hogy jójcakát. Csupa koldusok vagyunk mi itt valamennyien, a magyar rezsim alatt jobb volt, de még Oroszországban is jobb. Majd nemsokára jön egy uj 1918. Ezenkívül egy Oroszországba kiszökött, bűntettért elitéit ember cselekedetét feldicsérte. Bűntett feldicsérése és izgaás miatt 14 napi fogházra Ítélték.

Silberhorn János, egy nagylévárdi hentes 19 éves fia kocsin át akart menni a vasúti sorompón, ami azonban le volt eresztve. Efölötti dühében szidta a vasúti őrt, akire állítólag rá is lőtt. A fiatalembert, aki ittassággal védekezett, letartóztatták, de később szabadlábra helyezék. A gyilkosság kísérletének vádja alól már régebben felmentették, szerdán a rendtörvénybe ütköző vétség miatt állították törvényszék elé, mert a kérdéses alkalommal szidta a cseheket. Háromhónapi fogházat kapott, de a büntetést 2 évre felfüggesztették.

— (Elnöki értekezlet a szenátusban.) A

szenátus elnöksége szeptember 10-én délelőtt tiz órakor értekezletet tart. — Ugyancsak ekkor tartja első értekezletét az alkotmány- jogi bizottság is.

—- (Brodecky visszatér a szociáldemokrata pártba.) A Rude Právo közli, hogy a független szocialista párt (Brodecky pártja) szeptember 13-án Prágában megtartandó értekezletén el fogja határozni, hogy visszatér a cseh-szlovák szociáldemokrata pártba.

— Lorándkám haza kisértem a feleségedet. Remélem hálából itt tarttok vacsorára?

Hidegen, gúnyosan mért végig mindkettőnket: '

— Együtt voltatok mostanáig s még nem volt elég?

— De Loránd az Istenért, mit beszélsz!

— kiáltott fel elkeseredetten az asszony.

— Azt beszélem, ami igaz! Tudom, hogy együtt voltatok. Ti gyalázatosak! Te takarodj haza, ezzel a személlyel pedig majd elbánok,

Mint valami nekivadult állat, hörögve vetette magát a feleségére. Alig bírtam kiszakítani a dühöngő kezéből . . .

A rettenetes jelenet vége pedig az lett, hogy leborult a földre s összetett kézzel, zokogva, könnyezve rimánkodott nekünk. Aljas gazember vagyok! Bocsássatok meg nekem . . . Egy nap azután, akkor már otthagyta őt a felesége, mert az élete nem volt biztonságban mellette) olvasom a lapban, hogy Péterfy Loránd, az úri társaság kedvelt alakja, az ismert gavallér a Schvarzer- ba került . . .

öreg inasától tudtam meg a részleteket:

Mióta a nagyságos asszony elment, nagyon sekat éjszakázott szegény uram. Akkor is reggelfelé jött haza. Levetkeztettem, de nem feküdt le. ott maradt ülve az ágya szélén s valahogy olyan furcsán nézett rám, hogy megijedtem tőle, azután pedig rám ordított rettenetesen vad hangon, holott máskor olyan szeliden beszélt velem, hogy hol a felesége?

Mikor mondtam, hogy hiszen tudja, hogy elutazott felugrott az ágyból, nekem esett, letepert a földre s uram bocsáss azt ordította:

— Nálad van a bestia! A te szobádban! A te szeretőd.

Azzal berohant a szobámba cii pedig — folytatta az öreg az irtózatos percekre való visszaemlékezés félelmetes hatása alatt — lefutottam a házmesterhez, felvertünk néPéntek, szeptember 5.