Prágai Magyar Hirlap, 1924. szeptember (3. évfolyam, 199-222 / 647-670. szám)
1924-09-21 / 215. (663.) szám
Kikor jön a népszövetségi bizottság? (fi.) —, szeptember 20. A magyar közönség undorral elegyes meglepetéssel olvasta a múlt héten a cseh sajtóirodának azt a jelentését, hogy a Csán- ki-Neumanm-párt memorandummal készül tiltakozni a népszövetségnél az ősz Apponyi Albert nek, a magyar nemzet világszerte csodálattal tisztelt Demosthenésének a 'kisebbségi kérdésről tartott remek beszéde ellen. Csántki-Neurnan néknak ez a nemzetáruláisa méltóképpen sorakozik ama másik mellé, amikor ezek a gentlemanek politikai vezéreinknek a népszövetséghez benyújtott panasziratát szerették volna — persze sikertelenül — a jelentőségétől megfosztani, mégpedig azzal az otromba bluffei, hogy a magyarságot nem ezek a mi vezéreink, de ők képviselik. Akkor azzal állottak ki, hogy a mi panaszunk voltaképpen semmi egyéb, mint a földbirtokosok tiltakozása a földreform ellen; finnél az előráncigált érvnél nem is találhattak rosszabbat. Aki ugyanis olvasta a panaszt, az jól tudja, hogy az mindössze négyöt oldalán foglalkozott a földreformmal, annak is főként a magyar föld el nemzetiem lésére vonatkozó oldalával, inig a többi kilencven, vagy száz oldalon csupa olyan kérdést vitt á. legfőbb nemzetközi fórun; elé, amelyeknek legcsekélyebb közük sincs a nagybirtokosokhoz. Hevenyészett tiltakozásuknak most sem leszen eredménye, mert az igazság, a konkrét adatokkal kimutatható igazság az Apponyi oldalán van és a mi politikai vezéreink oldalán, akik mögött a magyar választók százezrei állanak, inig Hod- zsa magyar protezséi csúfos kudarcot vallottak az elmúlt év minden választásán. Azt mondottuk, hogy Apponyi beszédének minden mondatát konkrét adatokkal tudjuk bizonyítani. Nos: fölsorolunk egynéhányat úgy, amint azokat a népszövetség tudomására hoztuk. Fölpanaszoltuk, hogy itt, ebben az államban nem tartják tiszteletben a békeszerződésnek a nyelvhasználatra vonatkozó rendelkezéseit, sőt magát a csehszlovák nyelvtörvényt sem. Klasszikus példákat hoztunk föl. Idéztük Bellái és Thurzó Igor hírhedt rendeletéit, amelyekben eltiltót-j ták az utcán a magyar nyelv használatát, a teljhatalmú miniszter megdöbbentő cégtábla- rendeletét és a néhai Ipolysági zsupanátus ama körlevelét, amelyben még a szentbeszédek nyelvét is szabályozni akarja. Elmondottuk az 1921. évi népszámlálás szomorú történetét, amikor minden elképzelhető módon, terrorral és megtévesztéssel, Ígérettel és fúr- fanggal törekedtek a magyar lelkek elhódi- tására; amikor egy községben, amelyben csak egyetlenegy szlovák volt, a második, törvénytelenül elrendelt népszámlálás alkalmával már a „cseh-sziovákok“ százait mutatták ki; amikor Losoncon egész, magya- roklakta utcák népét nem számoltatták meg és elvből kiradírozható ceruzával, nem pedig tintával jegyeztették föl az adatokat. Hivatkoztunk a kitűnő Srobár losonci beszédére, amelyben a magyarul beszélők megpoíozá- sát ajánlotta és Fofkmann zsupán urnák arra az épületes kijelentésére, hogy a szokolok a •talpukon több kultúrát hordanak, mint a magyarok a koponyájukban. Nem feledkeztünk meg a magyar tisztviselőik tömeges elbocsátásáról és a nyugdíjasok, özvegyek és árvák szörnyű helyzetéről. Föltártuk iskola ügyi panaszainkat: hogy egyetlenegy egyetemünk sínesén, hogy a magyar középiskolák és népiskolák száma aránytalanul csekély, hogy a magyar szakoktatás és tanitóképzés teljesen hiányzik, hogy magyar gyermekeket szlovák iskolákba kényszerítenek csak azért, mert a nevük véletlenül szláv hangzású. Nem hallgathattuk el azt sem, hogy a magyar gyermekekből ki akarják ölni a magyar lelket és hogy a magyar tankönyvekben Jánosikob egy közönséges haramiát dicsöirtet a mai rendszer. Az illetőségi, ügy tragikus helyzete is szóba került és hogy következtetéseink akkor nem voltak túlzottak, azt — sajnos — eklatánsán bebizonyította a Körméndy-Ékes esete. A szomorú emlékezetű propagacsna kancellária vérebeinek lelkiismeretét terhelő embertelen kínzások és a minden egyes esetben blamázzsal végződött nagy politikai perek krónikája is alkalmat adott arra, hogy szomorúbbnál szomorúbb következtetéseket vonjunk le a magyarellenes kormányrend- szer kisebbségi politikájáról. De minek folytassuk e keserves szellemidézést? A magyarság eléggé ismeri az elmúlt esztendők rémihistóriáját és a népszövetségi tanács zöld asztalán is ott fekszik ezeknek hiteles története. Valószínűnek keli tartanunk, hogy súlyos vádjaink előterjesztése után Benes sem hallgathatott némán és kénytelen volt valami mosakodásfélét benyújtani. A tanácsnak módjában áll. hogy bizottság kiküldése által meggyőződést szerezzen magának arról, kinek van igaza: a tiszteletreméltó Apponyinak, akit a magyarság bálványoz, vagy a Csánki-huszárok vezérkarának. amelytől a nemzet megvetéssel fordul el. Küldjenek ki tehát Géniből egy bizottságot. amelynek itt a helyszínén előterjeszthessük bizonyítékainkat és ne elégedjenek meg azzal, ha Sir Fric Drumond. vagy Pablo d‘Azeárate egy-két napra leruccan Cseh-Szlovákiába, hogy itt Benes szó aráján, vagy Fhrenfeíd autóján tanulmányozza a kisebbségek helyzetét. A népszövetség költségvetése súlyos milliókra rúg. az alapos helyszíni vizsgálat költségei tehát meg sem ■kottyannának. Ismét gyilkolt Bulgáriában a politikai bosszú Szófia, szeptember 20. Névrokonban agyonlőtték a macedóniai Bojnov Sándor volt druzsbaspárti képviselőt, Sandanski Vojvoda hivét. Rusev belügyminiszter egy újságíró előtt kijelentette, hogy szeptember 15-ére tényleg forradalmat terveztek. A kormány az összes bizonyítékok birtokában van. A vidinl kerületben az úgynevezett kommuni sta ötös és hármas bizottságokat letartóztatták. Németország belépése a népszövetségbe elhatárol©!! dolog Feriin, szeptember 20. A Daily Te’"graph berlini tudósítója közli? hogy a népszövetségbe való belépésre vonatkozó tárgyalások oly kedvezően folytak, hogy a birodalmi kormány keddi kabinetülésén csak arról lesz szó, hogy milyen formában történjék a belépésre vaió -kezdeményezés. Valószínű, hogy Németország a népszövetségbe • !ó belépés után két javaslatot fog tenni. Az első a kjramati tmt:.dátumok elosztására fog voiiaí- koznl, a másik pedig egy felhívást tartalmaz a világ összes államaihoz arra nézve, hogy nyissák ki levéltáraikat és tegyék lehetővé a háborúért való vétkesség kérdésének pártatlan megvizsgá lásáí.' Löíolletie § itáKeszerzMts revízióját követeli Washington, szeptember 20. (Saját tudósítónktól.) Lafollette szenátor tegnap este megkezdte a választási harcot és New- Yorkbau több mint tizenötezer választó előtt kifejtette programját, amely a köztársasági elnök közvetlen választását és háborús esetben a népszavazást követeli. Kijelentette, hogy a háború és az abból fakadó nyomorúság egyedüli oka, hogy a népeknek nincs kellő befolyásuk a kormányokra. Ennek meg kell változnia. Óriási lelkesedés mellett jelentette ki, hogy az ö megválasztása azt fogja jelenteni, Sx>gy az amerikai nép befolyását érvényre akarja juttatni és a versaiiiesi békeszerződés revízióját követeli. Azt fogja jelenteni, hogy az amerikai nép együtt akar dolgozni a világ liberális kormányaival, meg akarja szüntetni a háborút és az általános védkötelezettséget, a legkisebb mértékre akarja korlátozni a fegyverkezést és a háború és béke fölötti döntés jogát a népek kezébe akarja letenni. Géni, szeptember 20. A nemzetközi leszerelési .konferencia, amelyet legkésőbb 1925 július 15-ig egybe kell hívni, valószínűen Genfben lesz. A konferenciára meghívják azokat az államokat is, melyek nem ratifikálták a jegyzőkönyvet és nem tartoznak a nép- szövetséghez, tehát Németországot, Oroszországot és Amerikát is. A konferencia egy- behivásanak alapfölíéteie, hogy a döntőbírósági eljárásból és szankciókról szóló jegyzőkönyvet legalább tizenöt hatalom, ezek között négy nagyhatalom ratifikálja. Tekintettel arra, hogy az angol sajtónak egyrésze a genfi jegyzőkönyv ellen már most heves támadásokat intéz, különböző körökben attól tartanak, hogy az angol parlament esetleg nem fogja ratifikálni a genfi megegyezést. Francia részről kijelentik, hogy a francia parlament el fogja fogadni a genfi megegyezést, de Franciaország az esetben nem képviselteti magát a leszerelési konferencián, ha az angol parlament nem ratifikálja a jegyzőkönyvet. Megegyezés a dönlőirirósági eljárásra nézve Genf, szeptember 20. A népszövetségi ülés ma délelőtt teljes ülést tartott. Cialoja olasz szenátor referált a vagyontalanok ingyenes jogi segélyének kérdéséről. — Az első bizottság döntőbírósági albizottsága hosszas véleménykülönbségek után megegyezett egy szövegben, amely megoldja azokat az ellentéteket, amelyek a népszövetségi tanács politikai és jogszolgáltatási eljárására vonatkoznak. Ennél a kérdésnél különösen a brazíliai és magyar delegáció emelt kifogásokat és az angol delegátusnak voltak komoly meggondolásai. A megegyezés kompromisszum formájában történt, amely a tanács döntési jogosultságát összhangba hozza a külön kinevezendő döntő bírák szerepével. Egy vitás esetben tehát az eljárás a következő lesz: A népszövetségi tanács mindenekelőtt megkísérli a közvetítést és békitést. Ha ez nem sikerül, akkor a következő lehetőségek vannak: 1. Az egyik párt döntöitéletet kér, amelyet a másik nem utasíthat el. A tanács ez esetben többségi határozattal döntő bírákat nevez ki, akiknek döntése kötelező. 2. Egyetlen fél sem kéri a döntőbírósági eljárást. Ez esetben a tanács automatikusan kinevezi a döntöbirákat és ha a tanács határozata egyhangú, akkor a dön- töbirák ítélete végleges. Mussolini nehéz helyzete — A P. M. H. eredeti tudósitása. — Milánó, szeptember 20. Olaszország fővárosa újabb fájdalmas és megrendítő gyilkosság színhelye volt. Az olasz nemzet egyik legkiválóbb fiát vesztette el Casalini Armandban a fascista szakszervezetek alelnökiben. Az ellenzéki sajtó sietve igyekszik erkölcsi alibit igazolni a gyilkosság számára. Siet bejelenteni, hogy a gyilkos exaltált örült és nem tartozik semmiféle pártszervezethez. igaz. hogy mindén gyilkos őrült, de minden gyilkosságnál lelki és szellemi mozgatóerö játszik közre, mely fölemeli gyilkolásra a kezet és magnetikus erővel elrántatja a revolver ravaszát. Ezt a szellemi szuggesztiv erőt az ellenzéki sajtó munkájában kell keresni, amelyet három hónap óta a legnyiltabban folytat. Aki figyelemmel kisérte azokat a durva sértéseket, amelyeket a fascista párt ellen az ellenzéki sajtó terjesztett, aki látta, mint gyűjtik össze és túlozzák az összes jelentéktelen hétköznapiasságokat, hogy a íascistákra rásüssék a kollektív bűnösség bélyegét és gyűlöletet szítsanak ellenük, annak éreznie kellett, hogy ez az akció oly túlfűtött légkört teremtett, melyben egy nap robbanásnak kell bekövetkeznie és amely megtenni a maga gyilkosát. A Corrierc delia Őera, az II Mondo, a La Stampa és a különböző szocialista lapok kórusban kiáltozták a Mái-éötfi iig> igazságát és közben egy rettenetes igazságtalanságot készítettek elő egy emberi élet ellen: megbosszulandó egy halottat egy másik ártatlan halottat helyeztek melléje. A felelősség megítélésében ez a körülmény nagyon fontos. A fascista párt a maga részéről bámulatos önuralmat tanúsított Egynéhány jelentéktelen incidenstől eltekintve, melyet az első pillanatok elkeseredése váltott ki. a hatóságoknak sikerült megfékezni a rendzavarokat és a halottat a legnagyobb fegyelem mellett temették el. A sajtó — úgy a fascista, mint a liberális, — a társadalomhoz apellál a nyugalom és béke megóvása érdekében felszólítva mindenkit, hogy a megtorlás gondolata nélkül hajoljanak meg az áldozat előtt. Csak az Avanti, a La Guistizia és a L’Unita izgatnak gyűlöletre és olajat öntenek a fiatalabb fascisták lelkében égő tűzre. El kell ismerni, hogy Mussolini ma rendkívül nehéz helyzetben van, mert visszaállítani a nyugalmat és az ellenzéket úgy kielégíteni, hogy . az részt vegyen a kormányzás munkájában, nagy elégedetlenséget szülhet magában a fascizmusban. Mussolini a belső helyzet ellenőrzésének szükségessége miatt nem vett részt személyesen a genfi tanácskozásokon, de tekintélyének teljes súlyával védi Olaszország nyugalmát és békéjét, amit a nép többsége óhajt és szont- juhoz. Corrado Rossi. A fascizmus kibékül a múlttal Róma, szeptember 20. Mussolini javaslatára a király ötvenhárom uj szenátort nevezett ki. A sajtó megelégedéssel konstatálja, hogy a kinevezettek között a popolári- párttól a Nitti-pártjáig minden politikai irányzathoz tartozó politikusok és volt miniszterek, továbbá a művészet, zene, tudomány és ipar képviselői helyet kaptak. Puccini is a kinevezettek között van. Ez azt mutatja, hogy a fascizmusnak szándékában áll a múlttal való kibékülés. A kinevezettek listáján szerepel Facia volt miniszterelnök is, akit a íascizmus buktatott meg és Ojetti szerkesztő a kormány ellenes Corrierc della Sera vezetője. J JM Hl. évfolyam 215. (663.) szám Prága, vasárnap, 1924 szeptember 21 Politikai főszerkesztő: # v^n ri • w\ * i ^ felelős szerkesztő tdvolléteben petrogalli oszkár dr. A Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Partok a szerkesztésért felelős: Felelős szerkesztő: aoliiikaí napilapja GÁL ISTVÁN FLÁCilBARTH ERNŐ dr. ^ A adminisztratív főszerkesztő. Anglia nem ratifikálja a genfi Jegyzőkönyvet?
