Prágai Magyar Hirlap, 1924. szeptember (3. évfolyam, 199-222 / 647-670. szám)
1924-09-21 / 215. (663.) szám
55 A cseh agráriusok ismét csökönyösködnek Prága, szeptember 20. A koalíciós pártok közül főleg a nemzeti demokraták és a cseh szocialisták állandóan sürgetik a külkereskedelmi szerződések ratifikálását, főleg pedig az Olaszországgal kötött szerződés ratifikálásának s.a holland kereskedelmi szerződésnek a jóváhagyását. A cseh agráriusok azonban újból megkezdték a kereskedelmi szerződések szabotálását. és Svehla nem hajlandó azokat a nemzetgyűlés elé terjeszteni. Az agrárpárt eme magatartáséinak oka a régi nóta: a gabonavámok. A kereskedelmi szerződéseknek a nemzetgyűlés részéről való negligálása egyáltalán nem hozhat kedvező hangulatot a magyar—cseh-szlovák kereskedelmi tárgyalások megkezdéséhez. Kommunista tüntetés Pozsonyban rendőraitakkal Pozsony, szeptember 20. (Saját tudósítónktól.) Pénteken délután fél öt órakor Pozsonyban a fialtéren kommunista népgyül-és volt. Már délután három órakor megállt a munka azokban az üzemekben, amelyekben kommunista érzelmű munkások dolgoznak. A szociáldemokrata munkásság nem vett részt a tüntető sztrájkban. A rendőrség nagy előkészületeket tett a tüntetés idejére. Az összes szabadságos legénységet berendelték, sőt Nagyszombatból a rendoriskola legénységét is berendelték. A népgyülésen mintegy 2500—3000-en vehettek részt. A Háttéren lovasrendörök asz- szisztenciája mellett ment végbe a népgyülés egyszerre három nyelven. Általában a Gyáriparosok Országos Szövetségét támadták, mert a munkásoknak nem adta meg a 25 százalékos drágasági pótlékot. Svraka szenátor iört magyarsággal a vörös hadsereg felállításának szükségességét hangoztatta Egyébként a szónokok a szokásos szólamokat, frázisokat puffogtatták. Végül határozati javaslatot fogadtak el, amelyben a legvégső harcra szólítják fel a tömegeket a „kizsákmányoló burzsoázia" ellen. Gyűlés után a tömeg, bár a felvonulásra nem volt engedélye, a Sétatéren át tüntető menetben vonult fel. A rendőrök a Krisztina-utcán elébük kerültek és fel akarták oszlatni a tömeget. Miután ez nem engedelmeskedett a ielszóamemBttamszBsme&ssBammiEEas&saaaEramagammmGBm Ifcádftágfistf*(*• fi Túr-”* fi IP i riTyiMlBliifíáfrAtfKedd: MÉCS LÁSZLÓ: Ember leszek az emberekkel. (Vers.) Szerda: ARÁNYI JENŐ: Ilona és Ellen, János és John. Csütörtök: PÉCHY HORVÁTH REZSŐ: A rejtett tűz. Péntek: SERE'SS IMRE: Viiágbéke. (Regény.) Szombat: SZVATKÓ PÁL dr.: Francia sporíregé- nyek. Vasárnap: PÁL PÉTER: Háromszékben. (Vers.) - KERÉNYI REZSŐ EDGÁR: Halál. (Vers.) SEGESDY LÁSZLÓ: Vásárfia. Téli vándor Téli vándor, mentem az éjben, Sohsem lábam az ég ívét. Éelböárnyék irta uiamra: Menni, mindig csak menni még! Téii vándor, mentem az éjben, Elbukni, s újra kelni még. ’ A jég alatt, hol elkopogtam. Láttam az élet jégszivét. Téli vándor, mentem az éjben, Nem tudtam mást, csak sírni még. S inig századszor estem kétségbe, bepréseltem eg.v hóplhék Falu Tamás. A z asszony, aki megaláz — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Földi Mihály. Már magam sem tudom, hogy‘ került a szó azokra a megaláztatásokra, amelyekkel nők tudnak sújtani férfiakat. Férfiak, ha hosszabb ideig ülnek együtt, a hajnal bá- gyadtságában és szinességében elkeríiilietet(WótjHmEg Vasárnap- szeptember 21. Madrid, szeptember 20. Egy éve vau annak/ hogy a Madrid-- San Scbastian—Pári'S-i expressz első osztályú fülkéjében félve, reszketve húzódott meg egy marcona ember és áílotnásról- állomást a leste, nem-e vár rá valahol, egy csapat katona, vagy rendőr. Ez az ember Romanones gróf, Primo de Rivera elkeseredett ellensége volt, aki a Garda Bneto-kabinet bukása után a diktátor haragja elől Parisba menekült. _ Spanyolország ünnepelt A nyári nap forrón tűzött le a városokra, ahol díszbe öltözött tömegek hullámzottak föl-alá. Színek mindenütt, tarka spanyol színek. Harsogó trombiták. Éjszemü, feketehaju spanyol leányok dueunák nélkül táncoltak végig az utcákon és szórták a virágúikat Mindenki azt hitte, hogy most érkezett el Spanyolország megváltása. A xöllázadt katonaságot úgy fogadták/ mintha meghódította volna a világot és Primo de Rivera, a lázadás vezetője volt a spanyol Napóleon. Bikaviadalok, fáklyás- menetek, szónoklatok, gyűlések, prokiamá- ciók, nemzeti szabadság —, majd haditörvényszék, ítélet élők és holtak fölött, cenzúra és a régi alkotmány fölfüggesztene, ez volt a diktátor tevékenykedés'e. Anglia és Olaszország előtt való mély hajló ligás egészítette ;kl a komédiát; végre: a harmincéves marokkói háború nagy lendülettel indult meg újból és a győzelmi hírek, amelyek valódiságáról senki sem tudott bizonyságot szerezni, elkápráztatták a világot. IÁ mámort f ölsz ívta a hétköznap: aktákba, pénzgondokba, ezer apró-cseprő semmiségbe, egy állam praxisába fulladt a lelkesedés és az Újat teremtő diktátor összes előde mintájára szemben találta magát a hatalmas Régivel. A király gyönge ember. Szokása szerint rábízta magát a politikai bői-' Mint a késő éjjelt órákban értesülök, a rendőrség Seidler és Guttman kommunista titkárokat a gyűlés titán előállították a rendőrségre hatóság elleni erőszak miatt. A két titkár a rendőröknek ellenszegült. Jegyzőkönyvet vettek feL velük, azután elbocsájtot- ták őket. Az eljárás megindult ellenük. esésségre, de ez a diktátor mindent ledöntő ostromával szemben gyöngének bizonyult. A szuronyok csak a spanyol nap sugaraiban csillogtak, de a külpolitikában letompult begyük hamarosan. Régi földközitengeri álmokból ocsúdnak most föl Spanyolországban ... Az első nagyobb iökést Unamuno tudós adta meg, akit Durnay, francia szerkesztő szabadított ki az emigráció börtönéből. A spanyol tudós Párásban megtámadta a madridi udvart és megvádolta túlságos engedékenységét a világ erkölcsi itélőszéke előtt. Az engedékenység vérbe fullasztotta a spanyol hazát — — —. Hallgattak Unamuno szavára és ma, tizenkéthónapos diktatúra után, Spanyolország megint sötét jövő előtt áll. Amit a Barcelonában aláirt program Ígért, nem vált valóra. Marokkót nem verték le, ellenkezőleg, a Gerdától Tetuánig terjedő rész a beírsz üllőitek kezében van. Targa, Tiguisats, Mtez, a legfontosabb három erődítményt kiürítették és a spanyol hadsereg legjobb századai felőrlődtek. Az ország ugyanezt a képet mutatja. Ha Primo de Rivera igazi hős és nemzeti megváltó lett volna, fordítva csinálta volna a dolgot: Marokkóban állt volna szuronyai élére és a győzelem után odahaza teremtett volna rendet. Könnyű diadal! volt a mámoros iumepeltetés és most, amikor a virágok elhervadtak, a leányok elnémultak és a harangok mozdulatlan függnek a tornyokban, a kijózanodás reggeli szürkeségéből ijesztő rémek nézik a diktátort, aki tán holnap már a Madrid—San Scbastian—Páris-i expressz el- söosztályu fülkéiében fog félve, részkeíve meghúzódni és állomásról-álló másra lesi majd, nem-e várják valahol elkeseredett ellensége: Romanones gróf, csapatai. A cseh tudások sovinizmusa Prága, szeptember 20. A legutóbbi napokban folyt le Prágában az antropológusok nemzetközi kongresszusa: melynek megnyitásánál van Vuuren hollandiai professzor sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy a kongresszusra nem kaptak meghívót a németországi antropológusok, akiknekmunkáját nagyon fogják nélkülözni^ Van Vuuren tanár ama .kívánságának adott kifejezést, hogy szűnjék tneg végül is a háborús ellenségeskedés legalább a tudományok terén, mivel éppen a németek tudományos együttműködése a legjobban mozditja elő a politikai közeledést is. — A holland tudós szavai mély benyomást tettek az összes nemzetek kiküldötteire s a francia és angol professzorok agitáltak legjobban ama javaslat mellett, hogy a legközelebbi kongresszusra az ösz- szes államok tudósainak küldendő meghívó. A javaslat ellen foglaltak állást a cseh professzorok, a vendéglátók s igy az indítvány a vendéglátókkal szemben tanúsítandó udvariasságból lekerült a napirendről. Ez a valódi képe a cseh „pacifista" sovinizmusnak. Csak haladjon a cseh tudomány a saját külön utjain, egy szép napon majd arra ébred, hogy magában maradt, miként Be- nes külpolitikája. Macdonald ma nyilatkozni fog London, szeptember 20. A Daily News jelentése szerint Macdonald ma fontos nyilatkozatban fogja leszögezni az angol kormánynak a leszerelésre és különösen a leszerelés ellenőrzésével kapcsolatosan az angol flotta felhasználására vonatkozó álláspontját. HiicSec és Vrabec képviselők kilépnek a cseh nemzed demokraták klubjából. Hudec állítólag azért, mivel ö, a szegény niunkásnép szavazataival megválasztott iképvise<!<j nem jól érzi magát a „burzsuj'‘-képyiselök klubjában, Vrabec. pedig azért, hogy nemzeti demokrata párt nem engedi meg, hogy a saját külön pártja megszervezéséhez lásson Szio- venszkón. Az uj sajióbiróságok munkája már a kezdet kezdetén megakadt. A Rude Právo jelentése szerint a prágai — ujrendszerü — sajtó- bíróság elnöke előtt sok száz beadvány, panasz fekszik, amelyeknek ügyében a békés megegyezést kell megkísérelni. Ritka eset, hogy a megegyezés létrejöjjön s így a panaszok okvetlenül tárgyal and ók. A törvényszerű tárgyalások lefolytatására száznál több /.öreg bírót" kebíen£ behívni. Bírói szakkörökben mindig jobban nyilvánul meg a sajtó- törvény noveliizálására irányuló követelés. vuammBifmmasm AAAáAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/.-M.AAAftAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA.* I \ 3Í £CY^Vt\ ^ \ \ \ 4 \ < \---Me nyasszony! kelengyék áruháza Saját készitményü finom férfi és női fehérnemű, asztal- térítők és mindennemű lenáru HÚS Árusítás nagyban és kicsinyben *r% lenül elérkeznek az örök témához, a nőhöz s ebből a sablonból ez az éjszakánk sem tudott megmenekülni. Igaz, a klub derengő szalonjában, széles karosszékeinkkel kényelmes szétszórtságban egy kerek sarokasztal köré csoportosulva, nem csak férfiak üldögéltünk gyorsan elröppent számos óra óta; a füstös férfifejek közt üdén hallgatott és figyelt egy-egy müvészfeleség szája is. A megaláztatás témája, amily hirtelen bukkant föl, oly nagy érdeklődést is keltett: a már-már elhamvadt beszélgetés parazsát ez a ritka szikra kis lángra lobbantotta. Zoltán, aki eddig nagyrészt tűnődön hallgatott végtelenül rokonszenves, a szépség minden foszló bánatával szépen öregedő felesége mellett, akinek egész estén át fogta a kezét, a „megaláztatás" szónál hirtelen eltávolodott az asszonyától, előre diilt s hangosan szólt: — Nem hiszem, hogy sok férfi van, akinek életében nem fordult volna elő olyan nő. aki megalázta. Nem kell itt súlyos sértésekre, démonok és becstelenek elviselhetetlen garázdálkodásaira gondolni, én inkább úgy érzem, hogy ezekben a megaláztatásokban a nőknek időnként ellenállhatatlanul feltörő szemérmetlensége, fölényes tudatossága zúzta szét a minden férfiban élő női ideált, feledhetetlenül megalázva ezzel a férfit, aki mindig és mindig valamiképpen magasabb rendeltetést akar juttatni a nőnek, ha szereti. Azt hiszem, erről mindnyájan regélhetünk cgy-két strófát, ha akarjátok én megkezdem a sort. Mindenfelől beszédre biztatták. Zoltán ötven éves lehet; iró. Gyakran megjelent közöttünk, szívesen töltötte el velünk szabad idejét, de rendesen hallgatott. Látszott rajta, hogy nem unatkozik s nem érzi clíecséreltnek az idejét, de valahogy nem.szeretett beszélni, Mi meg örültünk, valahányszor olyan témát dobott közénk a véletlen, amely beszédre indította. Zoltán szivarra gyújtott, élénk mozdulattal hátrasimitotta ősz haját, sajátságosán piros ajkain könnyű, kicsit bánatos, kicsit gúnyos mosoly szivárványait. — Nem voltam még egészen tizenhét esztendős, — mesélte — amikor tenger mellé kellett, hogy küldjenek. Ttidöcsucshuruttól féltett az orvos, talán jogosan, bár azt hiszem csak afféle makacs, bronchiális influenza volt bennem s ifjúságom Inkább a lelki vívódásoktól, a nagy álmoktól, a sok ambíciótól, a rengeteg éjszakai tanulástól szenvedett, mint testi nyavalyától. Nyurga, szőke, félszeg legény voltam, könnyen zavarba jutottam, ha egy kicsit hosszan rám néztek, menthetetlenül elpirultam. Otthon, négy fal között, egyedül, Napóleonnak éreztem magam, kint az emberek közt mellőzött kis rongynak. Hát jó. El kellett utazni Abbáziába. —- Sokkal inkább aggodalmaskodtam, liogysem kellően élvezni tudtam volna az első utazás szenzációit. Úgy utaztam, mintha nehéz kötelességet teljesítenék. Üldögéltem az utasok közt, félénken figyeltem őket s amikor úgy éreztem, no most, most feltétlenül megszólítanak, gyorsan előkaptam egy könyvet s eltemetkeztem benne. Álmodozó fiatalok betegsége ez. Vágyaikban lebegnek az egész világ fölött, mert egy ország kicsiny nekik, de amikor szembe találkoznak egy jött-ment emberrel, megdobban a szivük, torkukba fut a vér s megbújnak képzelődéseik délibábos bástyái mögé: lenézik az embert, aki elől megfutamodnak s azt hajtogatják magukban, hogy úgy sincs velük beszél- a jva lójuk, mert úgy sem értenék meg őket. — Az idegen környezet természetesen semmit sem változtatott rajtam, a quarnerói szanatóriumban egyébként is alig lézengett már tiz-tizenkét ember. Szeptember második felében voltunk, túl a nyári tömegvándorláson s még innen a téli szezonon. Nem beszéltem én ott a világon senkivel, csak amennyit éppen elkerülhetetlenül muszáj volt. Egy pár szót az orvossal, egy asztmatikus, fáradt úrral, meg a kiszolgáló személyzettel. Egyhangú volt az élet, de én, emlékszem, ezer izgalmat és ezer eseményt éltem át minden nap. Nem tudtam még viselkedni az emberek közt s rendkiviiliség volt számomra, hogy reggel hétkor megjelenik szobámban a íiirdőmester s babérleveles tengervízzel végigdörzsöli satnya testemet. Nyu- godtnak, jártasnak s kissé előkelőnek igyekeztem látszani s félrevonultam, mint akit a világ nem érdekel. Pedig állandó izgalmat keltett bennem. Tele voltain, melankóliával, szenti- ínentalizmussal, alaktalan szomorúsággal. A tengerrel társalogtam s a végtelen esték' könnyekig meghatottak. Igen, álltain a ten- geparton, órákig néztem a hullámok örök vonulását, elmerengtem a kék fátylakba burkolózó szigetek felé s szememből dús köny- nyek omlottak. Azt hiszem, sirattam a boldogságom, amelyet clérehtctlennek tartottam. Sirattam az egyecliilvalóságom s be nem vallottat! epekedtem egy leány, vagy asz- szony után, aki egy személyben anyám, húgom, feleségem és kedvesem legyen. Nem ismertem ilyen nőt, de szerelmes voltam beié s már eleve lemondtam róla, mert azt mondottam. hogy úgy sem fogom elérni. — Egy este a társalgóban üldögéltem s képes folyóiratokat nézegettem. Arra riadtam fel, hogy egy nő áll előttem és rám mosolyog. — Maga a kis Zoli? kérdezte és hangosan nevetett. Elpirultam. En . . . —• dadogtam. Mert akkor én magát keresem, — kacagott. — A nagy Zoli mondta, hogy vegyem magát gondjainfüa, mert itt biztosan árván lézeng. — Kiderült, hogy közös orvosunk van. akit szintén Zoltánnak hívtak s aki felhívta rám a figyelmét. Letilt mellém és sokáig beszélgetett velem. Alacsony, majdnem idomPrimo de Rivera kudarca — A P. M. H. spanyolországi tudósítása U— litásnak és várható volt, hogy a Carlton- kávéházba is behatol, a lovasrendörök megattakoíták a tüntetőket és Itallapokkal szétverték a tömeget. Komolyabb öszeütközésre azonban nem került sor.
