Prágai Magyar Hirlap, 1924. augusztus (3. évfolyam, 173-197 / 621-645. szám)
1924-08-17 / 186. (634.) szám
.*fr>J/ztrJCt&4x7/faZ& fiz én filmem Herriot és Récamier asszony Prága, augusztus 16. Herriot, Franciaország miniszterelnöke. '"Récamier asszony a napóleoni éra ünnepeit szépsége volt. Herriot Lyonban polgármes- terkedett, Récamier asszony egy lyoni kalapgyáros felesége volt. Körülbelül száz esztendő választja el őket egymástól és Herriot lángoló szerelemmel szereti az elérhetetlen asszonyt. És mert elérhetetlen, gyönyörű könyvet irt róla ezzel a címmel: „Rc- camier asszony és az ő barátai.*4 Ez a nagy tudással és még nagyobb szeretettel megirt könyv a legérdekesebbek egyike. Herriot személyes ügyévé teszi Re- camier asszony életét és viselt dolgait. Mikor Lyon városénak modernül elsőrangú vízvezetékét rendezte be, esti órákban belete- mette magái az irattár hangtalan ódonságá- ba és a némaságban tüzes sorokból itta a múlt mámorát. Az irattár őserdejében kereste szive asszonyának porlepte életutjait. Sok bozót állta el Herriot útját, sok követ kellett elhengergetiiie, sok ferdére dűlt fát eltakarítania, amíg elérkezett az ut végére. Beszélgetést folytatott Humboldttal, a nagynéniét filozófussal, aki Ágost porosz herceggel. Nagy Frigyes unokaöccsével versengett Récamier asszony kegyeiért. Idézte a halottakat, hogy meséljenek neki erről az asz- szonyról, akit olyan nagyon szeretett. És sorra felvonultak előtte a napóleoni kor reprezentáns alakjai: mind a csodaszép és nagyeszű asszony hódolói. Herriot féltékeny odaadással hallgatja, mit mesélnek régi termek, régi ünneplések, régi szerelmek, egy régi világ emberei ruhákról, kalandokról, párbajról és más egyéb furcsaságokról. Minden fontos. A szerelmes levelek minden szava, a vállaszok minden fordulata, a kalapgyáros férj kis házának minden téglája, a szobaberendezés minden nippje. Szerelmi lávát hömpölyögtet Ágost porosz herceg levele, amelyben ostromolja az ostromlott asszonyt: „Szerelmemre és becsületemre fogadom, hogy örökláng az az érzés, ami engem Récamier asszonyhoz köt. Nem akarok mást birni ebben az életben. Ezt az asszonyt akarom csak és mindent meg fogok tenni, hogy hites feleségem le- gyen.“, A francia asszonyt azonban egy sereg nagyszerű ember veszi körül. Ágost, a porosz „Don Juan“ nem tud velük megbirkózni és: „Asszonyom! ön megtévesztett engem. Nem Önhöz méltó az a játék, amit velem űzött** Ugyanekkor Humbokl, a „kos- in os“ vándora ott ül az asszony lábainál és azt bizonyítja nehézkes francia nyelvén, hogy a kozmosz középpontja az ember, tehát az asszony: Récamier asszony. Mikor 72 éves korában a szeretett nő haldoklik, ágyát még mindig azok veszik körül, akik a 19-ik század első emberei. És a még öregségében is hóditó, halálban is részegitően szép asszony, nagy, okos szemével egyikről a másikra néz: mindnyájukat szereti* szereti az Életet. Herriot, a nagy francia miniszterelnök kis diák módjára ül a sarokban és nézi a csodaasszonyt Hallgatja, mint ömlik a beszéd muzsikája, mint surran vonali vonalhoz és mint készül a nagy kép, Récamier asszony korképe. Cyrano de Bergerac ő, aki távolból szereti azt, aki megtagadja tőle közelségét. Récamier asz- szony pedig kerevetre dőlve, fejét kezére Finta, augusztus 16. A sárosi kastélyok árván maradtak. Először a föld uszott el mellőlük s a holdak után nagy busán elballagott a világba ur, cigány, inas, ló és agár. Csak a csend maradt itt. A mindent átfogó, a régi jó világot némán sirató csend. Meg az ősök. Hamvaik a kriptában, képeik a kastélyok kongó termeiben. A sok száz kastély körül alig egy- nek-egynek élő a lakója. A legtöbbnek halotti csendjét csak a halotti ének veszi fel, mikor kint a világban egy-egy fáradt utód az ősökhöz kívánkozik megpihenni. Hanem a fintai kastélyban nagy az élet. Nótás kacaj, dalos leányhangok, vidám lárma aranyozzák be a kopott tornyokat s tépik foszlánnyá a kastély évtizedes sirbolíi csendjét. Itt nyaral az idén „Lajos bácsi** az ö galambjaival. Konrády Lajos kanonok, a kassaiak becézett „Lajos bácsija** ugyanis minden évben összegyűjti azokat a kis kassai leányokat, akiknek szükségük van a nyaralásra, de nincs módjuk költséges fürdőzésre s elviszi őket hol a Tátrába, hol a szepesi hegyek közé, az idei nyáron pedig egy — kölcsönkért kastélyba. A fintai kastély százados parkjának kapujában fogad bennünket Lajos bácsi. Kedves évődéssel vezet végig a park gondozott utjain. — Ez már az én galambjaimnak a munkája, — dicsekszik az öreg ur — mindennap nyolcvan méternyi utat sarobalna-k s tisztítanak meg. A kastély előtt harminc ifjú leányzó. Nyolc évtől húszig. Katonás sorban állanak fel s Lajos bácsi bemutat nekik bennünket. Komoly, szertartásos aktus egy percig, a másikban már oszlás, búgó kacaj, felcsengő dal s rohan, ki a labdához, ki a hintákra, ki pedig a fákra. Egy hatalmas platán alatt két „mama**, akik az anyai felügyeletet látják el a harminc leány felett. Mert a Lajos bácsi itt nem gyakorol fegyelmet, itt ő is pajtás, a leánykák kedves becézett jó pajtása, ki ezer és ezer ötletes mulatságot eszel ki kis galambjainak s minden szórakozásukban részt is vesz* A marnák azonban szigorúan ügyelnek a napi rendre s a felmerült vitákban is ők bíráskodnak. A nyaraló, leánysereg napját házirend szabályozza. Hatkor kelnek, hétkor a szabadban reggeli, nyolckor torna, tizenegyig séta., játék, tizenkettőig kézimunka, délben pompás, bőséges, magukfőzte ebéd. A délután is beosztott. Uzsonnára tej, vaj, méz, jani s finom puha kenyér. Este kitűnő vacsora. A kastély legkellemesebb szobáit támasztva rá visszanéz és a késő utód szerelmét szerelemmel viszonozza. A szerelem gyümölcse ez a könyv, melynél szebbet asszonyról alig Írtak. Hisz azt irta meg Herriot, ami volt. És ami volt, az örök. Neubauer Pál. lakják. Két nagy teremben van a háló, egy az ebédlő, kettő a nappali, ezeket azonban csak akkor használják, ha kedvezőtlen az idő. Itt élnek s igy élnek a Lajos bácsi galambjai két hónapon keresztül, kellemes, zavartalan, boldog napokat. Azaz, hogy néha mégis megzavarja a nyugalmat egy-egy kellemetlen epizód, de azért van ott a jó Lajos bácsi, hogy fülön ragadja a bajt. A minap katonai bizottság’ járta a vidéket s férőhelyeket rekvirált az átvonuló katonaság részére. A fintai kastélyba is bebotlottak s le akarták foglalni. Hiába beszéltek a mamák, meg a leánykák, hogy ez most leányinternátus, Mars fiai azért sem, vagy tán éppen azért nem engedtek. A hűvösön szunyókáló Lajos bácsi fölneszeit a zajra s mikor megtudta, miről van szó, odaszólt a leánykáknak: — Köhögjetek csak galambocskáim! Nosza lett erre olyan krákogás, akárcsak Meránban. Lajos bácsi meg azt mondta a tisztnek: — Ugyan kérem, mit akarnak itt, hisz hallhatja, micsoda szanatórium ez! A rekvirálók ki is ódalogtak a kastélyból s Lajos bácsi csendesen mosolyogva mondta: — Eő az ötlet, fiaim, fő az ötlet! Azt feleli arra a kérdésünkre is, honnan, miből fedezi harminc leány nyaralíatása költségeit: — Hát az ötletek, fiaim! Mire valók az ötletek? Uzsonnához csengetnek. A negyvenholdas park minden részéből sietnek elő a kis leányok. Sorba , állnak az asztal körül. Ima. Aztán két kopott, vörös libériába öltözött csinos fiú felhordja az uzsonnát: tejet, vajat mézet, gyümölcsöt. Hm. Furcsa. A leányok között ez a két csinos fiú. Lajos bácsi mosolyog. — Boliók. ti! Hát azok is az én galambocskáim. csakhogy most a vendégek tiszteletére libériába bújtak. Régi, jó sárosi szokás szerint. Nem szívesen búcsúzunk ettől a kedves kis körtől. Lajos bácsi elkísér bennünket. A park sarkán egy sárosi ur jön kocsiján, akinek még megvannak a holdjai. — Állj meg csak égy szóra! — kiált neki Lajos bácsi. — Küldhetnél egy vaddisznót a galambjaimnak. — Ejnye, ejnye, Lajos, nem vaddisznóval kell azt etetni, hanem gálambhussal. Küldök is holnap vagy harminc párt. Az eperjesi városvégen is odaszól egy birtokos nemesnek. 3 — Küldje! csuk egy disznócskát a galambjaimnak! —■ Küldök, Lajos, küldök! Aztán mintegy önigazolásul az előbbi ki- , oktatás miatt hozzáteszi: — Az én galambjaim úgyis megvaditják a parkban, mire leöljük! A ném^t agráriusok és az ujj kormánykoalíció Prága, augusztus 16. Napok óta foglalkoztatja a prágai politikai életet az a hir, hogy a németek bevonása a kormányba küszöbön áll. A kérdés körül folyó hírlapi, megnyilatkozásokból. í kitűnik, hogy kormányképes német pártok-, ként csak az agráriusok és a keresztény-, szocialisták jöhetnek tekintetbe, de a pártok vezetői semmiképpen sem vállalhatnak.. biztosítékot azért, hogy összes klubtársaik- követni fogják őket a kormánytöbbségbe. A. Gablonzer Tagblatt arról ir, hogy a német: j agráriusok körében két felfogás küzd egy- j mással és legutóbb Braunauban Mayer kép- í viselő Spina képviselő beszédére reagálva kijelentette, hogy igaz az, hogy a cseh és németek évszázadok óta élnek együtt, de ! ez az együttélés olyan mint a kutya és I macska barátsága. A lap utal arra, hogy a/ német munkaközösségnek ama politikájú ellen, hogy a munkaközösségben levő pártok helyezkedjenek az állam alapjára és lojális magatartást tanúsítsanak, a német agrárius, pártnak egy csoportja erős ellenzéki álláspontot foglal el. Borzalmas gyilkosság Negyeden Nyitra, augusztus 16. Negyed község határában tegnap reggel halva találták Izsák Dezső 19 éves negyed!, legényt. A hulla mellett egy véres ásót ta- • lábak. A jelek szerint orvgyilkosság történt, melyet az ásóval követtek el. A gyilkos rendkívül erős és vasidegzetü egyén le*, hetett. Erre vall az az egyetlen, de hatalmas ásócsapás, mellyel az áldozat leiét majdnem teljesen lemetszette a töröl. Mint megállapítást nyert, a gyilkosság esti 11 és fél 12 között történt. Izsák értéktárgyait nem vitte el a gyilkos, valószínű, hogy bosszúból elkövetett gyilkosság esete forog fenn. A meggyilkolt szülei jómódú gazdák. A nyomozás nagy eréllyel indult meg a tettes kézrekeritése iránt- A ma kora reggeli hir ék szerint a farkasdi csendőrségen jelentkezett egy negyedi legény, aki jó pajtása volt a meggyilkoltnak és azt a szenzációs vallomást tette, hogy gyilkosságot ö követte el. Erre vonatkozóan egyéb részleteket megtudni nem sikerült. A nyomozás eredményét közölni fogjuk. Azonban az ember élete csupa meglepetésből áll. Egy szép délután a nagyságos asszony megcsókolta a fiacskáját: — Eredj sétálni, Gusztikám a Vicával! A Vica a szobalány volt. Később a nagysága a Julist, a szakácsnőt is elküldte hazulról. Én is szerettem volna sétálni menni a nevelő űrrel. Hisz oly gyönyörű tavaszi nap volt! Az Andrássy-ut ilyenkor friss, harmat- gyöngycs ibolyái Hatban úszik. De a nevelő urnák éppen semmi kedve sem volt a sétára. Ott hagyott az ebédlőben, ahol én elszontyolodva feküdtem le a kandalló előtt a rókabőrre. Hanem aztán eluntam magamat. Fölkeltem s elindultam a lakásban megkeresni a nevelő urat hátha azóta meggondolta a dolgot s mégis elmegyünk egy kis édes ibolyaiilatot szívni. A szobájában nem volt az ifjú. Végig szimatoltam mindent, utoljára is betoltam az orromat a nagyságos asszony budoárjába. Nos, a jelenet nem volt éppen érdektelen. A szőke ifjú ott térdeit a nagyságos asszony előtt és hosszan, forrón csókolgatta a kezét. A nagyságos asszony a karszékben ült és mosolygott. Csak most vettem észre, hogy milyen szép asszony a nagysága. Hullámos, aranyos iürftei kik omolva omlottak vállatra . . ■. Hát ezzel is többet tudtam. Úgy? fiát a nevelő ur térdre borul a nagysága előtt? S alázatosan pislog föl reá? Hiszen akikor mégse a nevelő ur a legnagyobb ur a háznál! No, hiszen te is lesheted, míg a botodat viszem az utcán. Nem vagyok én hordár! rv. Ezentúl tehát csak azon igyekeztem, hogy a nagyságos asszony kegyeit megnyerjem. Sajnáltam is a kárbaveszett időt. amelyet másokra pazaroltam. No cfe a jó kutya holtig tanul. Majd el is felejtettem azonban említeni, hogy a. háznép ama tagjain kívül, akiket volt szerencsém bemutatni, még valaki volt a háznál. Egy. igénytelen szürke emberke, aki egész bizonytalan időben fordult meg náluk. Sokszor nem is étkezett otthon. S ha hamarosan bekapta ebédjét, mindjárt futott a dolgára. Nem is igen aludt a lakásunkban. Több-' nyíre utazott s mikor odahaza volt, akkor se igen törődött vele senki. A legkevésbé a nagyságos asszony. Hát éli se ügyeltem rá. 'Pedig az a szürke emberke, az ő szelíd, szomorú, hűséges kutyaszemeivel néha oly barátságosan nézett rám. S gyöngéden meg- simogatta a fejemet. No de hát mit udvaroltam volna én neki, -amikor kutyába se vette a háznál a kutya se? V. Egyszer aztán megint nagy esemény történt nálunk. Nevezetes, nagy esemény. Marcona emberek jöttek, akik fekete posztóval vonták be a szobák falait. Hatalmas viaszgyertyákat gyújtottak egy hosz- szu, fekete deszka láda körűi. Az igénytelen, szürke emberke feküdt a koporsóban. Oly hirtelen, feltűnés nélkül halt meg, amint -az illik is ilyen jelentéktelen alakhoz, akit életében is éppen hogy megtűrtek, — hát halálával se szabad nagy alkalmatlanságot szereznie . . . A szürke emberkét elvitték. S utána nemsokára sok mindent elvittek a kényelmes, fényes lakásból. A pompás festményeket, a drága bútorokat. De előbb becsöpögtették csúnya spanyol viaszkkal. Azután kegyetlenül elhurcoltak mindent. A szakácsnő is otthagyta a régi fészkét. De bizony még a nevelő ur is . . . Utoljára a nagyságos asszony is elköltözött a pusztává vált falak közül egy külvárosi, alacsony, udvari odúba . . . Oda engem se vitt magával. Ezt bölcsen tette, mert hiszen ott úgyis csupa nélkülözés lett volna a sorsom. Eladott egy vén kisasszonynak, akinél ugyan nem valami mulatságos az életem, de a kisasszony egyedül van s nekem legalább nem kell a fejemet törnöm a nehéz problémán: ki az ur a háznál? Mert, úgy látszik, ezt a kérdést az első gazdáméknál nem helyesen fejtettem meg. Rossz nyomon jártam. Az az igénytelen szürke emberke — az volt voltaképpen az ur! . . . Ezt most már világosan láttam. Csak az nem fér ma sem a fejembe, hogyha ő volt az ur, ha ő volt minden jólét, gazdagság forrása, miért nem törődött vele -a kutya se? Ezt az én közönséges kutyaeszemmel nem bírom megérteni. Ehhez nem vagyok elég müveit. Hiába jártam ki a kutyaiskolát . . . Vasárnap, augusztus 17. Harminc leány között A kölcsönkért kastély — Lajos bácsi nyaraltat „Köhögjetek leánykáim!** — A vaddisznó meg a galambok — A P. M. H. kiküldött munkatársától — 1 * r 1 JL J. 1 Minden háztartásban áldásos, ha kéznél van egy üveg 8 y j || Otthon liánul keserüviz, meri szükség esetén TCggellZéS eltölt SéSptölíáFfa! 1mSTMlJ III tliillTl T ^ Ír %, lie irálya, gyorsan és alaposan eltávolítja fájdalom nélkül a gyomorban és belekben rejtőző csiráját számtalan komoly betegségnek s elejét veszi ezáltal a baj további fejlődésének a' szervezetben Kapható minden gyógyszertárban és jobb fűszerüzletbem igm Az „Ijfinánál ‘ nem tévesztendő össze másfajta keserűn izekkel
