Prágai Magyar Hirlap, 1924. augusztus (3. évfolyam, 173-197 / 621-645. szám)

1924-08-17 / 186. (634.) szám

Vasárnap, augusztus 17. Amerikai bankárok budapesti tárgyalásai Budapest, augusztus 16. {Budapesti szerkesztőségünk telefonje­lentése.) A Budapesten tartózkodó amerikai bankárok ma újabb tárgyalásokat folytattak a kormány képviselőivel. A tárgyalásoknak az a célja, hogy az amerikai tőkének a ma­gyar piacokon való elhelyezkedését lehetővé tegyék. Már eddig is számos amerikai aján­lat érkezett termelési célokra. Smith Jeromos népszövetségi főbiztos a napokban teszi közzé jelentését a szanálási program harmadik hónapjáról, amely azután a népszövetség elé kerül. A népszövetség genfi ülésszaka, amely augusztus 26-án kez­dődik, fog majd dönteni afölött, hogy a sza­nálást milyen szempontok alapján folytassák tovább. A népszövetség szeptember első he­tének végén fogja a magyar kérdést tár­gyalni. Politikai körökben úgy tudják, hogy a kormány Budapest kormánybiztosává Ripka Ferenc gázgyári igazgatót, Bethlen személyes hívét fogja kinevezni és kinevezése a legkö­zelebbi napokban mar meg is jelenik a hiva­talos lapban. %fzÁMimVÁCjKMM ya^nifécKemjíBőL Százegy kitépett oldal a magyar képviselők klubjának panaszkönyvéböl 29. A pénzügyminiszter helyettese nagy gar- ra! jelentette be a szenátusban azt, hogy a kül­lőidre utazó nyugdíjasok illetményei minden le­vonás nélkül folyósittaínak. Az ígéret elhangzása óta hét hónap telt el s eddig csupán a hadügy- nrimszsterium jelentkezett a nyugdíjkifizetés uj szabályozásával. Abban sincs sok köszönet: egy naptári évben összesen hat hétig utazhat a kato­nai nyugdíjas a külföldön — engedéllyel, amelyet indokolás nélkül meg tagadhatnak. Negyvenkét napnál huzamosabb ideig csakis kivételes esetek­ben adható távozási engedély. A pénzügyminisz­térium nagyhangú Ígérete után nem ezt várták a nyugdíjasok. 30. P. Qy. ungvári nyugdíjas tanár oly időben utazott a külföldön, amikor még a tilalom egyálta­lán nem létezett. Az ügybuzgó ungvári vezér- pénzügy’gazgatóság négy év múl táp jött rá, hogy ime ez a nyugdíjas engedély nélkül volt á hatá­rokon túl harminchárom napig. Mi sem egyszerűbb az ilyen baj orvoslásánál: utólag levonjuk kéthavi illetményét s ezzel az ügy rendezve van. Ámde P. Gy. felebbezett s a pénzügyminisztérium elren­delte a visszatartott nyugdíj kifizetését, mivel a törvény nem ismerése ugyan nem ment, egy még nem létező törvényt azonban csak a vezérpénz­ügy igazgatóság alkalmazhat. Tévednénk, ha azt bmnők, hogy a károsult most már megkapta Illet­ményeit. Dehogy: a vezérpénzügyigazgatóság ki­fizette a visszatartott összeg háromötödrészét s a kétötödét visszatartotta. Hogy miért? Az az ő hivatalos titka, amelyre az újabb felebbezés elin­tézése dérit majd világosságot. £ 31. Sok szó esik a közigazgatás egyszerűsíté­séről. Már minden iktatóhivatalbcli írnoknak van egy reformtervezete. A nyilvántartásokat keres­kedelmi rendszer alapján kell vezetni, mert a mostani módszer mellett hetekig tart egy cigány­útra tévedt akta előkeresése. B'zonyljó volna itt egy kis egyszerűsítés. Még ma is van olyan mi­nisztérium, amelynek a Prága déli végén fekvő ikfcatóhivataiába csak úgy léphet be az ügyes- baföS dolgát intéző ember, ha előbb a Hradzsin- ban' szerzett belépőjegyet s akkor — feltéve, hogy Milánó, augusztus 16. Az olasz politikát rendkívül érdeklik a cseh-szJovákiai események. Attilio Tamaro kiváló publicistának a Secolóban megjelent cikkei egyenesen belemarkolnak az olasz po­litikai közvélemény érdeklődésébe. Legutób­bi cikke azonban nemcsak Olaszországban kelt feltűnést, de bizonyára Prágában is nagy port fog fölverni A cikk élénken jel­lemzi azt az érdeklődést és idegességet, mely Olaszországban a /seh-szlovákiai ese­ményekkel kapcsolatosan megnyilvánul. „Egy középeurópai tartomány, amelyet I elígértek Oroszországnak44 — ez a címe en- I nek a cikknek, amelyet a Sccolo feltűnő az iktatóban ráakadtt a keresett íigyiraitszámra — utazhat a város ellenkező végén - elhelyezett osz­tályba s nagy szerencséje van, ha ügyét tényleg megtalálja • itt a referensnél, vagy ha közben nem járt le a hivatalos fogadási idő. Legtöbbször ez utóbbi esik meg. helyen közöl. Tamaro mindenekelőtt közli a Rude Právoiiak azt az állítását, hogy Masa- ryk 1920-ban ígéretet tett arra nézve, hogy Ruszinszkót át fogják adni Oroszországnak. Tamaro szerint a Rude Právönak ezt a cik­két a prágai orosz képviselet sugalmazta- Ezután Tamaro igy folytatja fejtegetéseit: — Mi sem igazolja jobban a tutszinszkbi­li ép jogát arra, hogy sorsát önmaga döntse el, mint a legutóbbi választások eredménye, amely a cseh-szlovák kormány ellen szól. A megválasztott képviselők legnagyobb' ré­sze csehellenes ruszin nemzetiségű, avagy kommunista. A kommunista képviselők meg­választása Ruszinszkóban nem a bolseviki, !■ I—f Eli IIII II WIIIIIMTTrWlTIW——TITI Hnefiis Prága, augusztus 16. Benes küJ ügy miniszter tegnap érkezett Ploskowitzból Prágáha és délután kiment Danába a köztársasági elnökhöz. A Lidové Noviny értesülése szerint azok a hírek, hogy Bezies rövidesen Zágrábba utazik, hogy ott Dúca és Maflnkovics miniszterekkel tárgyaljon, nem felelnek meg a való­ságnak. Beues augusztus végén Gcnibe utazik a Népszövetségi Tanács ülésszakára. ítélet az ungvári kémkedési porben Ungvár, augusztus 16. (Rüszinszkói szerkesztőségünk távirata.) Az ungvári hadosztálybiróság többnapí zárt tárgyalás után ma délelőtt nyilvános tárgyaláson hirdette ki a katonai kémkedési átfér ügyében hozott Ítéletét. CziMik főhadnagyot négyévi, Kitcsnik törzskapitányt pedig'tizen­nyolchónapi íegyházra ítélték. jMindkét tiszt elveszítette rangját, kitüntetéseit és válasz­tói jogát. Ha €§f£ aláírtál a „londoni pahfnmor Vége a londoni konferenciának — A P. M. HL külön tudósítójától — A londoni konferencia, mely egyik válságból a másikba bukdácsol, tegnap ismét kritikus hely­zetben volt. A Poincaré utasítására merev álláspontot elfoglaló Herriot megnyerte a maga számára az angol álláspontot Is, nyilván a konferencia létépek biztosítása érdekében s az egységes antant- felfogás abban csucsodott ki, hogy Frarsciaország és Belgium a londoni konferencia jegyzőkönyvé­nek aláírásától számított egy esztendő múlva fogják kiüríteni a Ruhrvldéket. A válságot az a körül­mény okozta, hogy a német delegáció ehhez a megállapításhoz nem adhatta igenlő hozzájárulását. Hosszas tanácskozások folytak távírón és rádión, Marx és a Berlinben lévő német politikai faktorok között s végre tegnap este hivatalosan átnyújtotta a német delegáció a választ a Ruhr-kiüritós kérdésére nézve. A német válasz kijelenti, hogy hajlandók a jegyzőkönyvet aláírni, de tiltakoznak a kiürítésre vonatkozó megállapítások ellen és különösen azt kívánják, hogy a kiürítés biztosítékát vállalják az összes aláíró hatalmak. Havas-jelentés szerint ezek után a megegyezés egészen bizo­nyos, noha a német delegációnak ama kívánsága, hogy a kiürítést a nagyhatalmak garantálják, nem nyer teljesítést. Berlini jelentések szerint a német jobboldali sajtó hevesen foglal állást az antant követelésével szemben és Berlinben bizonyosra veszik azt, hogy a Ruhr-kiürités kérdése még elkeseredett vitákat, sőt esetleg válságokat okozhat a német belpolitikában. A párisi sajtó szerint a londoni konferencia vége előtt áll. A szövetséges delegáció főnökei ma délelőtt tanácskozásra ültek össze. A tizennégyes delegáció és a német delegáció pedig délután három órakor tartanak tanács­kozásokat és a plenáris ülés este hat órakor lesz, amikor a konferenciát záró jegyzőkönyvet alá fogják Írni. Az esetben, ha újabb nehézségek merülnek fel, a záróülést hétfőre fogják halasztani. A délutáni órákban a konferencián résztvevő delegátusok körében az a szilárd meggyőződés alakult ki, hogy a pontoson egy hónapig tartó konferencia ma este a jegyzőkönyv aláírásával véget ér. A konferenciát lezáró jegyzőkönyvet „londoni paktumnak44 fogják nevezni. hanem egy nemzeti eszme kifejezése, miután a rüszinszkói közvélemény erőteljesen a prágai kormány ellen irányul. A ruszinok ál­landó hangos tiltakozása következtében már a békekötésnél kötelezték magukat a csehek arra, hogy önkormányzatot és parlamentet adnak Ruszinszkónak. Hasztalan sürgette Gént ezeknek az ígéreteknek betartását, a cseh kormánynak osztagában sincs ezeket keresztülvinni, mert érzi aüt, hogy ötévi ural­ma a volt. kevésszámú barátból is ellenséget csinált. Ahelyett tehát, hogy megadna vala­mit, minden erővel azon van, hogy kiirtsa a kétszázezernyi magyar tömeget és átcse- hesitse a körülbelül háromszázezer ruszint. Ami a magyarokat illeti, a leggyakorlatibb ut, a kitiltás, valamint az állampolgárság el nem ismerése. Azonfelül: ott vannak az is­kolák. Az általános törvények alapján és azért is, hogy Genf ne szólhasson semmit, a városokban engedélyezték a magyar isko­lákat. De egy külön intézkedés megszabja,, hogy oda csak katolikus, vagy protestáns vallásu tanulók iratkozhatnak be annak az elvnek alapján, hogy csak ezek magyarok és ha egy tanfelügyelő zsidó avagy görögkato­likus gyermeket talál a magyar iskolákban, azokat eltávolítja és a szülőket megbünteti, így akarják az érzékeny gyermeki lélekböí kiölni származásának emlékeit és igy lesz­nek az erőszak első áldozatai a gyermekek. Ezután érdekes képet nyújt arról a harcról, melyet a prágai kormány a ruszi­nok vallása ellen folytat. Fegyveres bandák­ról beszél, amelyek Dositej ortodox püspök, valamint Maximenko érsek irányítása mel­lett a ruszin falvakat zaklatják, gyújtogat­nak, gyilkolnak. Ilyen gyilkosságokat követ­tek ei Ráhon, valamint Nagybocskón. Ha a cseh kormány — folytatja Tamaro — abban az illúzióban él, hogy igy ered­ményt ér el, csalódni fog. Az erőszakos orosz ortodox propaganda, valamint a Ma- saryk-féle ígéret között összefüggés van és a pánszláv eszme áll a háttérben. Ruszin- szkó orosz kézben annyit jelent, mint az orosz csizma a Duna és Tisza közén s a kö­vetkező lépés az Adria és Olaszország félé irányulna. Óva inti tehát az olaszokat! Corrado Rossi. Megtalálták Mateotti holttestét ? Róma, augusztus 16. Loroíano és Cas- telnuova di Porto között a rendőrkutyák fel­oszlásnak indult holttestet találtak, amely állítólag Matteotti hullája, Afgán fölkelés angol segítséggel Moszkva, augusztus 16. Az orosz távirati ügynökség taskenM jelentése szerint Afganisztán­ban fejkelés tört ki. amely az emlr és reform­politikája ellen irányul. Az angolok támogatják a felkelőket, akik Abdul Kerim személyében uj trónkövetelőt áilitoítak. Az uj trónkövetelő egész életét mint angol zsoldos Indiában töltötte. Afga­nisztán legnagyobb városa Kabul, amely ei van vágva a kormánycsapatoktól. A felkelés miatt nagy izgalom fogta el a külföldieket. Ki volt az úr a háznál? — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Sas Ede. I. A Fíiax névre hallgatok. Szép hosszú és gondörszőrü bundám van, amelyet gondosan és tisztán tartanak, szépen megfésülgetnek. Dehát ez csak külső értékes tulajdonságom. Már pedig jó! tudom, hogy a belső tulajdonsá- , gok teszik az embert, azaz, hogy a kutyát. | (Az embernél a külső tulajdonságok sokszor fontosabbak.) Nos, én az igazi erények dolgá­ban sem szűkölködöm. A kutya-iskolát is ki­jártam. Első eminens voltam a kutyaillemtan­ból. Szóval a műveltségem nem hagy fönn semmi kívánni vallót. Az igaz, hogy ehhez ké­pest meg vannak az igényeim is. Dehát ezt már a városi civilizáció hozza magával. Azonban ne kerítsünk olyan nagy fene­ket a dolognak. Minél érdekesebb mese! Mi­nél több cselekmény! Ez a modern elbeszé­lők jelszava. Tehát csóváljunk mi is farkat a korszellemnek! Kezdjük meg a memoárja­inkat! Hisz vatl az én életem is oly fontos, mint Igen sok emberé, akik szintén memoáro­kat írnak. II. A család, amelynek tagja lettem: úri csa­lád volt. Az első emeleten volt a lakásunk. Tágas, szőnyeges szobák. Meleg, kényelmes jólét. Sőt egy kis fényűzés is, — amelynek meg volt az a sajátságos friss szaga. Az a bizonyos parvenU-ilIat’ No dehát. minden ktííya nem kerülhet egy ősi hiíbizományos kastélyba . . . Mihelyt odavezettek, első és legfőbb gondom volt, hogy kipuhatoljam, ki a legna­gyobb ur ennél a háznál? Bölcsén úgy okoskodtam, hogy annak fo­gom a kedvét keresni legjobban. S akkor gyöngy életem lesz! Egy aranyfürtös fiúcska futott hozzám és gyöngéden átölelte a nyaka­mat. Úgy látszott, kissé elhagyatottnak érzi magát ebben a nagy lakásban s örül. hogy végre egy kellemes játszópajtásra talál. Leereszkedtem kis barátomhoz s elkezd­tem vele játszani, Mert hiszen a kedély még nem halt ki be­lőlem. Még nem vagyok egészen spleenes... Különben is ajánlatosnak tartottam, ha Gusztiba kedvét keresem. Hisz mindenki igy szólitgatta. Nagyban becézhették. Úgy tűnt föl előttem, hogy ö az ur a háznál . . . Egyszer azonban mi történt? Előjött egy nyurga, sápadt fiatal ur, aki­nek oly regényesen volt mégkötve a nyak­kendője, mintha én a fogaimmal jó! megté­páztam volna s rászólt a kicsikére: — Gusztiba! Tanulni! . Guszti nem akart tanulni. Még tovább is velem akart, hancurozni a szőnyegen. Én is ellenséges szemmé! néztem a hosszú legény­re, aki most élesebb hangon ismételte: — Guszti! Egy-kettő, mondd föl a lec­két! A fiúcska odasomnolygott az íróasztal­hoz. Szórakozott volt és ügyetlen. A tintát az írásra csöppentette. Amire a nyurga ifjú jót húzott a körmére a vonalzóval. A gyerek sírva fakadt és sivalkodni kez­dett: — Mama, mama! A nevelő ur meg­vert! És lelkendezve futott a belső szobába a mamájához. Kíváncsian én is utána sündö­rögtem. No, gondoltam, majd kap most az a lió- riho.rgas kamasz! A nagyságos asszony a gyerekre nézett. Aztán a nevelőre nézett. Azután azt mondta: — Bizonyosan megérdemelted. Jól tette a nevelő ur! Amire a fiú lesütött szemmel elsom- f ordáit. Én pedig kerekre nyitottam a szemeimet. Hát igy vagyunk? Nem nekem -szólt a lecke, mégis én ta­nultam belőle a legtöbbet. Hát ennek az égimeszelőnek szabad a kis fiút megütni? Hiszen akikor a nevelő nagyobb ur a háznál! Akkor én pedig rossz helyen al­kalmaztam a farkcsóválást. Barátságosan néztem a nevelő urra , . * III. Természetes, hogy ezek után Guszti paj­tás hiába hivott már játszani. Mogorván vi- csorgattam rá a fogaimat. Ismét egyedül, ját­szótárs nélkül ődöngöü. $ szomorúan tanulta a leckéjét ... Én elkísértem sétáira a uevdö urat, aki­nek bizalmát sikerült annyira megnyernem, hogy rám bízta a séta-pálcáját, amelyet a fo­gaim közé vettem. S farkamat zászló gyanánt fölemelve, büszkén vittem előtte . .. % g Olasz cikk Ruszinszkóról Attilio Tamaro a Secolóban a rüszinszkói állapotokat ecseteli — A P. M- H. milánói tudósítójától —­Kedd: SEGESDI LÁSZLÓ: Névnapi ajándék. Szerda: URR IDA: Nagykörúti fák. (Vers.) — RADNAY MIKLÓS dr.: Budapest zenei éve. Csütörtök: HAMVAS JÓZSEF: Ventur Gáspár I. Péntek: HAMVAS JÓZSEF: Ventur Gáspár II. Szombat: PÉTERFY TAMÁS: A. Csintáné pulisz­kája. Vasárnap: FALU TAMÁS: Saroglyán. (Vers.) — BERÉNYI JÁNOS: Liliom. (Vers.) — TINTA ZOLTÁN: Nevetség tárgya. Őszinte portré Még büszkén járok s a szememben Lángok ragyognak, vágyak égnek. De ez csak visszfénye a múltnak. Mert bús éjeken könnyek bulinak. És gyáván, reszketöen félek. KI Iát, talán irigyel Is még? S hiszi, hogy élet még az éltein. Pedig mindennek régen vége! Vakon Járok, örök sötétbe*. A lelkem megvakult már régen. El kellett volna régen mennem. De eltávozni, gyáva voltam. És szégyenszemre Itt maradiam. Halott vagyok, élő alakban Élet-kincsemből kiraboltam Vértessy Gyula.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents