Prágai Magyar Hirlap, 1924. augusztus (3. évfolyam, 173-197 / 621-645. szám)
1924-08-15 / 185. (633.) szám
1 Cáfolják a ruszinszkói wj választások hírét A P. M. li. eredeti belpolitikai értesülése' Prága, augusztus 14. Az ugorkaszezon tetőfokán az Ungváron megjelenő Keleti Újság s ennek nyomán egy kassai liaip azt hiresztelte, hogy a választási bíróság három héten bellii fogja elintézni a ruszinszkói törvényhozói választások ellen beadott panaszokat s minden valószínűség szerint megsemmisíti a választásokat. Illetékes helyen utána jártunk a dolognak s megállapítottuk, hogy az egé$z hír légből kapott. A választási bíróság elnöke jelenleg szabadságon van s még szabadsága előtt tette meg a szükséges intézkedéseket, hogy a választási biróság legközelebbi ülése folyó évi október (húszadikán tartassák; ekkor kerülnek sorra a ruszinszkói választási panaszok is. A választási biróság korábbi összehívására mértékadó helyen egyáltalán nem gondolnak. A nyomtatványok már szétmentek Prága, augusztus 14. A C. Slovo örömmel állapítja meg, hogy a képviselőház elnöksége megtette az első lépést a parlament őszi üléseihez azzal, hogy a legutóbbi napokiban postán szétküldte a ház legújabb nyomtatványait. Minden esetre érdemes egy kis szemlét tartanunk ezeken a nyomtatványokon. De hogy a minidig elégedetlen olvasó várakozását kisisé lehütsük, előre jelezzük, hogy nem találja eme nyomtatványok között sem a hadiköfcsön rendezésére vonatkozó javaslatot, sem a régi nyugdíjasok ügyét, sem a bankbetétek védelmét, de még egy csecsemőjavasiat sincs közöttük. Mi van hát akkor, mivel örvendeztette meg a ház elnöksége a képviselőket. Egy. azaz egy javaslat van. Igen nagy-fontosságú: az a törvényjavaslat, amellyel a kormány felhatalmazást kap arra, hogy az Élbe hajózási részvénytársaság által felveendő kölcsönt garantálhassa. Igen fontos ügy. Szlovenszkó és Ruszinszkó minden panasza megszűnik, ha az Elbéhajózási Társaság állami jótállással kölcsönt kap. Hát még a többi ügy. Mi volna más, mint a mentelmi ügyek végtelen sora. Tornánek szlovák néppárti képviselő a rekorder. akinek csupán hat mentelmi ügye van. Messze mögötte marad Juriga két ponttal, akarom mondani mentelmi üggyel. Hazaárulás és lázitás vétsége miatt harmadik helyen van Körmendy-Ékes Lajos dr, akinek kiadását a bizottság nem indítványozza. Ugyancsak egy-egy ügye. van Kaderka, Ku- lis, Kunst és Borovs.zky képviselőnek, valamint Lelleynek. akit a rendtörvénybe ütköző vétség miatt kiadni javasol a bizottság. Hogy mi ez a vétség közelebbről, azt nem közölhetjiik, nem mintha állami titok volna, hanem azért, mert ezt a bizottság sem tudja, mivel a kiadatást az ügy ismerete nélkül javasolta. t A parlament okvetlenül megkezdi munkáját, mert már túlsók a mentelmi ügy. Herrioí és Plirx döntő tanácskozásaitól függ a konferencia sorsa Herriot belpolitikai pozíciója megingott? — Az angol sajtó a németek mellett Tegnap délután 5 órakor ültek össze a Downing-Street épületében, — ahol mindeddig nem volt még olyan tárgyalás, amelyen Anglia képviselői részt ne vettek volna, — Franciaország, Németország és Belgium delegátusai. Éjfélig tartottak a tanácskozások, amelyeknek szomorú rezüméjét a Reuter ügynökség a következőkben foglalta össze: a Ruhrvidék kiürítésére vonatkozó tárgyalások holtpontra érkeztek. A német delegátusok Macdonaldot közvetítésre kérték fel. A megbeszéléseknek ez a sikertelensége annál érthetetlenebb, mert hiszen a francia és angol közvélemény még tegnap is bizonyosra vette a konferencia sikeres befejezését. Nem szabad azonban figyelmen kivül hagynunk, hogy Herriot belpolitikai pozíciója éppen nem kedvező s valószínű, hogy a Londonban tartózkodó Loucheur intette le Herriot szerinte túlzott engedékenységét. A tanácskozásokon a német delegátusok azt követelték, hogy a Ruhrvidéket 1925. január 1-ig, vagy legkésőbb jövő év április elsejéig ürítsék ki a francia csapatok. Herriot kifejtette, hogy Franciaország a kiürítés maximális időpontjaként egy esztendőt állapított meg és ebből az álláspontjából nem engedhet. A francia miniszterelnök makacssága éles ellentétben áll két-három nappal ezelőtt tanúsított engedékenységével, s a német delegációt érthető módon nagyon meglepte. A konferencia e kritikus pontján még nem lehet tisztán látni a helyzetet. Marx dr. birodalmi kancellár kijelentette, hogy a francia javaslat hordereje és lehetséges következményei oly nagyok, hogy a tárgyalások további folytatása előtt érintkezésbe kell lépnie a birodalmi kormány Berlinben maradt tagjaival. Feltámad Poincaré szelleme,.. Luther dr. pénzügyminiszter nyomatékosan kijelentette, hogy a franciák váratlan pálfordulása a gazdasági megértés minden lehetőségének megsemmisítésével fenyeget. A franciák viszont azzal érvelnek, hogy a német kötelezettségek teljesítése után lehet csak szó a Ruhrvidék kiürítéséről, annál is inkább, mert hiszen Németország moratóriumot kapott. A tárgyalások folyamán Herriot több ízben célzott arra, hogy politikai állása már korántsem oly kedvező, mint volt PárisbóJ való visszatérése után s hogy többségének néhány csoportja erélyesebb akciót kiván tőle. A konferencia angol és olasz résztvevői mégis bíznak abban, hogy Németország el fogja fogadni a francia feltételeket, mert hiszen ellenkező esetben Herriot belpolitikai nehézségei komoly következményekkel járhatnának s újból föltámaszthatnák azt a szélsőséges nacionalista szellemet, amelynek rovására kell írni a Ruhrvidék megszállását is. Macdonald beavatkozásának tulajdonítják, hogy Herriot és Marx ma reggel újból megkezdik a tanácskozást a Ruhr- vidék kiürítése körül. Illetékes körök véleménye szerint e tanácskozások eredményétől függ a konferencia sorsa. A londoni sajtó ugyancsak nagy csodálkozással állapítja meg Franciaország megváltozott viselkedését. Ámbár az Ere Nou- velle londoni tudósítója határozottan megcáfolja, hogy Loucheur Londonban Herriot-val parlamenti pozíciójának megingását közölte volna, a Westminster Gazette és a Daily Express továbbra is azt hangoztatják, hogy a francia miniszterelnök makacsságát Poincaré pártjának ultimátumára kell visszavezetni. A Daily Héráid kiemeli, hogy Marx birodalmi kancellár teljes joggal állapította meg, hogy a német delegáció mindent elkövetett a konferencia munkálatainak sikeres befejezése és a nehézségek kiküszöbölése céljából. Péntek, augusztus 15. A Venkov bölcselkedése Prága, augusztus 14. A Venkov vezércikke a cseh-szlovák— magyar kereskedelmi érintkezéssel foglalkozik. A kereskedelmi érintkezés még mindig nem mondható normálisnak, jóllehet mindkét államnak elsőrendű érdeke fűződik ahhoz, már csak azért is, mivel a cseh-szlovák—magyar határ hatszáz kilométer hosszú. Hogy a kereskedelmi érintkezés eddig nem lett kellőképpen kiépítve, annak legfőbb oka az, hogy Magyarország a mezőgazdasági termékeit, főleg a lisztet és bort, igen könnyen el tudta helyezni Cseh-Szlovákiában s ezért a magyar kormány nem tartotta szükségesnek a kereskedelmi szerződésiek megkötését. Most azonban, hogy Cseh-Szlovákia is bevezeti majd az agrárvámokat, a magyar kormány sürgeti a szerződések megkötését. Elektromos hullámokkal irányítható torpedók Egy olasz mérnök szenzációs találmánya Róma, augusztus 14. A lapok nagy részletességgel emlékeznek meg Ermanno Liamma olasz mérnök nagyszabású találmányáról. Fiámmá oly rádió- szerkezetet talált föl, amelynek segítségével nagy távolságban lévő mozgatható tárgyakat elektromágneses hullámokkal irányítani lehet. A tengerészeti minisztérium képviselőinek jelenlétében folytatott kísérletek teljesen sikerültek. Egy torpedóromboló 1500 méternyi távolságban a Eiamma által föltalált módon irányított egy nagyobb csónakot, amely az elektromágneses hullámok irányának megfelelően, tiz mértföldnyi távolságban, igen nehéz körülmények között végezte a legkülönbözőbb mozgásokat. Fiámmá rendszere any- nyiban különbözik a Franciaországban és Amerikában alkalmazott hasonló rendszerektől, hogy azt zavaró mellékhullámok nem befolyásolják. Az olasz mérnök kijelentette, hogy találmányával tengeri, szárazföldi és légi torpedókat teljes biztonsággal lehet irányítani. Komoly veszély fenyegeti a londoni konferenciát London, augusztus 14. Reuter-jeientés szerint a német, francia és belga delegációk mai tanács- kozása rövid volt. A tárgyalások menete nesn kedvező, azonban mégse tartanak a konferenciai megszakadásátóL A tfzennégj^eik tanácsa a német megbízottakkal délután háromkor ült össze. Régi éjszaka a Mária Terézia-téren Szivemben csüng keretes faliképen: Régi éjszaka a Mária Terézia téren . . . Régi éjszaka . . . mint megannyi sok más s most úgy száll felém, mint messzi [harangkongás. Az utón dalolt az őszi szél, a részeg. A sllbak sétált a sarkon s fiityörészett A szél azt mondta: Koldussá, senkivé születtél s neon lesz a szived senkié. Mint hervadt levél, mely a fáról leröppent, úgy halsz meg majd, miként egy jöttment. Régi éjszaka . . . milyen néma kép . . . s most kiaggatcan a fakó díszletét . . . A fák alá az elbújt lángokat, szemközt sötétlik a nagy vasrácsozat. / Amott pár ember . . . Hazabandukolnak . . . Házak fölé tűzöm a sárga hóidat . . . A csillagok alatt egy szegény diák . . . Sírva mondok néki jóccakát. (Bécs.) Boros Ferenc. Az öreg úr parókája A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Nyáry Andor. A völgy kanyarodod s a hegy lábánál, a virágos akác lombok közül kimosolygott a kis falu. A nap melegen ragyogott, a tiszta falucska házai fehéren tarkállottak a tavaszi levegőben. Egy . . . kettő . . . Otvcn kis ház. A tetejük nádas, a faluk ragyogóra meszelt, z ablakuk aprók s egyformák, mint az ikergyermekek. Csak a pilébánia emelkedett ki az apró házacskák közül. Amilyen kicsi volt a falu olyan öreg volt a falu pásztora, Kanizsai János plébános ur. Hogy mikor került a faluba, arra már nem emlékezett senki sem. Ott volt. Az apák éppen úgy ismerték, mint a gyermekek. Úgy hozzátartozott a faluhoz, mint a lélekharang a templomhoz. Mikor apró, öreg lépésekkel betipegett a templomba, az egész nyája ott volt s áhita- tos buzgalommal hallgatták ajkáról az isteni tanítás igéit: — Szeressétek egymást! És szerették egymást, szerették Kanizsai János plébános urat, mint .apát a gyermekek, mint az apostolok idejében a tanítványok a Mestert. A plébános ur nem is panaszkodott soha. Nem volt őneki se buja. se baja. S ha véletlenül a fejein nem lett volna a paróka, hát öregségére most a gondok se gyötörték volna. De hát nem igy volt. Az öreg pásztort ugyanis szörnyűségesen emésztette a gond. Nem tudta, mit csináljon a parókájával. A parókának fura meséje volt. S ha vallási szempontból nézzük a dolgot, bizonyára rájövünk, hogy az a plébános ur fején nem volt más, mint látható isteni büntetés a hajdani hiúságáért. Mert Kanizsái János plébános ur nem volt mindig öreg. Szép szál káplán volt és szeretett csinosan öltözködni. De mikor úgy negyven esztendős kora körül észrevette, hogy fekete hajszálai rohamosan ritkulnak, szörnyen megijedt, a kopaszság réme megdöbbentő ita a szivet s hogy azt elkerülje, elkövette azt az istcntelcnségct, hogy parókát vásárolt, feketét, amilyen a haja volt. A parókát a fejére húzta és vígan kacagott, hogy ime. u végzetet kijátszotta. Pedig, ha tudta volna, hogy a végzet a paróka alakjában majd milyen szörnyű bo- szut áll rajta, azért a kacagásért, hej, dehogy kacagott volna, dehogy húzta volna a tejébe. Úgy eldobta volna, hogy . . . Uram bocsá4! . . . Még az ördög is kiszalad a száján, ha arra gondol. A paróka büszkén hivalkodott a fején s a fiatal pap valahányszor a tükörbe nézett, mintha csak azt mondta volna feléje: — Na, megállj, majd elbánok én veled! Az idő múlt. A plébános ur arcán megjelent az első ránc, aztán a második, aztán a tizedik. Aztán meggörnyedt a háta, aztán megöregedett. A paróka fekete maradt, mint a szurok. — Oh, jóságos Isten! — rémült el egy Ízben a plébános ur, mikor sok-sok év után a tükörbe nézett. — A parókám! És sápadtan nézte az öreg arc felett fe- kefélő hajfürtöket. A paróka gúnyosan mosolygott rá a tükörből: — Ugye, megmondtam, hogy megboszszullak! , Ugyanekkor megszólalt egy vastag hang a háta mögül: — Bizony jó volna már, ha megőszülne kicsit a főtisztelendő plébános ur. öreg emberhez fehér haj illik. A plébános hátrakapta a fejét. A harangozó állt mögötte, aki holmi ünnepi harangozás miatt kérte ki a plébános ur tanácsát. Ettől a perctől kezdve jó Kanizsai Jánosnak nem volt nyugalma. A paróka égette a fejét, mintha homloka körül parazsat hordott volna. Többször lekapta, hogy darabokra tépi, de meggondolta magát. Eszébe jutott, hogy mit szólnának a hívek, ha megtudnák, hogy parókával álltatta őket s ő, aki a Világi hiúságokat annyira ostorozta, maga volt a leghiubb. Ez nem lehet! Ezt a híveknek nem szabad megtud ni ok. A gyűlölt parókát visszahúzta fejére és gondolkozott, hogy mitévő legyen. A szeme hirtelen felragyogott és mosolygott. A következő vasárnap aztán váratlan esemény történt a kis faluban. A plébános ur hirtelen rosszul lett. Keservesen panaszkodott, hogy a gyomra fáj s ugy érzi, mintha daganat volna benne. A második héten pedig elhatározta, hogy Budapestre utazik és a professzorokkal megvizsgáltatja magát. A betegeit szépen meggyóntaíta, hogyha — netalán — meg találnának halni, amíg odajár, nehogy gyónás nélkül menjenek át a másvilágra. Aztán vonatra ylt és elutazott. Harmadnap a har.angozónak levelet irt s általa tudatta a hívőkkel, hogy az orvostanárok megvizsgálták, a baj nagy s ezért holnap m egoper áíják. És hozzátette: Isten kezében vagyunk. Imádkozzatok értem! A hívek fohászkodtak, sóhajtoztak, sajnálták, imádkoztak érte. A plébános ur pedig mosolygott. Mert hát a dolog úgy volt, hogy — nem ment ő doktorhoz, minek ment volna, — nem volt őneki semmi baja. A pokolba dobta a fekete parókát, vett egy szép, ősz, hosszufür- tös hajat, amilyen a képeken az apostolok fejét díszíti, azt aztán a fejére simította és boldogan gyönyörködött a tükör előtt. Egy hét múlva sürgönyözött a harango- zónak, hogy a következő napon megérkezik a faluba. * A mondott időben az egész falu az állomáson volt. Az emberek, az asszonyok ünneplőben. A leányok fehérben, virággal kezükben várták a pásztort és egekig csapó éljenzéssel fogadták, mikor a vonatról leszállt. Aztán közrefogták s egyszerre tizen is ostromolták kérdéseikkel: — Hogy van? . . . Gyenge még ugye?... Sokat szenvedett? A szenvedés szóra fötisztelendő Kanizsai János plébános ur arca szörnyű fájdalmasra nyúlt és keserveset sóhajtott: — Hogy szenvedtem-e? A kalapját leemelte fejéröl, reszkető kezével a parókájára mutatott és megszólalt: — Egy hét alatt megőszültem. Az égre meredt s a hatás kedvéért még egyet sóhajtott. Mikor pedig látta, hogy a hívek az ősz paróka láttán mennyire szörnyüködnek, nyugodt lépésekkel megindult a plébánia felé és huncut mosolygással gondolt a fekete parókájára, amelytől ezzel a kis fur- íanggal ilyen szépen megszabadult. *
