Prágai Magyar Hirlap, 1924. augusztus (3. évfolyam, 173-197 / 621-645. szám)
1924-08-15 / 185. (633.) szám
Minoritás de senüment (fi.) augusztus 14. A magyarországi németek, miként az elmúlt napokban olvashattuk, nemrég egyesületet alakítottak Budapesten, amelynek elnökévé Gratz Gusztávot, Magyarország volt külügyminiszterét választották. Az egyesület — így szólnak, az alakuló közgyűlésről kiadott hivatalos kommünikék: és ezt hangoztatták a gyűlésen elmondott beszédek — a magyarországi németek és a kormány közé nem akar éket verni, hanem csupán arra törekszik, hogy nyelvüket megtartsák, de szellemüknek magyarságát érinteni és csorbítani nem akarja. Foucques Duparc, a nemzeti kisebbségek védelmének nemrég föltűnt, kiváló teoretikusa, aki — mint halljuk — Szlovenszkón és Ruszinszkón tanulmányozza a kisebbségek helyzetét, standardmüvében egy kitűnő megkülönböztetést tesz, amikor a nemzeti kisebbségek tág köréből kiemeli a m i n o r i t é d e sentiment-t. Erre a fogalomra nincsen helyes magyar kifejezésünk, amiért is jobb, ha az ereded francia kifejezést használjuk, ahelyett, hogy az szolgailag, de kevésbbé találóan érzelmi kisebbségnek fordítanék. Foucques Duparc a minorité de sentiment tipikus példája gyanánt az elzászi németeket említi s olyan minoritást ért alatta, ^meiy fajában és nyelvében különbözik ugyan az államalkotó' többségtől, de vele politikailag és érzelmileg egynek s azonosnak tekinti magát. Az elzászi németek válóban csak nyelvükben és fajukban különböznek a franciáktól, de már érzelmeikben franciábbak a franciáknál, akikkel a ké'tszázados együttélés közössége, a nagy forradalom és a napóleoni háborúk emléke forrasztotta őket össze és igy tökéletesen igaza van Foucques Duparcnak, amikor őket érzésükben franciáknak és a mi- norités de sentiment tipikus példája gyanánt állítja be. A francia publicista azonban megfeledkezett arról, hogy nem egyedül Elzászban él egy ilyen minorité de sentiment. A hazájában élő bretonokat és%a Pirenneusokban lakó baszkokat éppen úgy ide sorozhatta volna, mint például a karinti szlovéneket, akik az 1919. évi népszavazás alkalmával nem Jugoszláviára, de Ausztriára szavaztak, vagy a balti németeket, akik a forradalom előtti Oroszországnak nem egy kitűnő diplomatát és tábornokot adtak. Mindezek nyelvükre és fajtájukra nézve különböznek a francia, spanyol, német és orosz többségtől, mégis egynek érzik magukat vele: politikai ideáljai az ő eszméik, fájdalma az ő fájdalmuk, öröme az 5 örömük is. A régi Magyarországon ugyancsak töbl? klasszikus példája akadt a minorités de sen- timentnek. A németség zöme, a szlovákoknak és ruszinoknak egy tekintélyes része, valamint a szerbeknek elég nagy töredéke tökéletesen egynek érezte magát az állammal és lakosainak magyar többségével. Trianon után ugyan kevés másnyelvü állampolgár maradt Csonkamagyarországon, de ezek kivétel nélkül együttéreznek a magyarsággal és vele együtt, siratják azokat a csapásokat, melyeket a Sors kifürkészhetetlen akarata az országra zúdított. A nyugatmagyarországi népszámlálás eredménye a számok erejével bizonyította be, hogy a Sopron vidékén lakó hiencek Magyarországot tekintik hazájuknak, nem pedig a fajrokon németlakta Ausztriát. Ugyanezt lehet elmondani a békési szlovákokról is, akik — hiába hir.eszteli az ellenkezőjét a prágai és pozsonyi propaganda — kitünően érzik magukat ebben az országban, amely mindenkor édes fiainak tekintette.őket. A minorités de sentiment klasszikus földje éppen Magyarország. Ez az állam nagyszerűen értette a módját annak, hogy magát az idegen jövevényekkel megkedveltcsse, sőt az állami eszme hordozóivá tudta tenni a német, szlovák, szerb és román ősöktől leszármazott Pöitenberget, Petőfit, Damjaniehot és Hunyadit egyaránt. Ennek köszönhette azután, hogy nemmagyar anyanyelvű polgárainak többsége szívesen megelégedett nyelve ápolásának lehetőségével, anélkül, hogy ellentétbe akart volna kerülni azokkal az eszmékkel, amelyek az állam fejlődését irányították. íme, a magyarországi németek most is hitvallást tesznek az állami eszme mellett, amely sohasem állott útjába a nemzetiségek nyelvi törekvéseinek. Meg vagyunk győződve róla, hogy a magyar kormány most is, a jövőben is szívesen fogja támogatni .a kisebbségi nemzetek jogos kívánságainak beteljesülését. A cseh-szlovák köztársaságban hiába kutatunk olyan kisebbség után, amely azonosnak érezné magát az uralkodó nemzet ideáljaival, céljaival és törekvéseivel. Ki kívánhatná meg például a magyaroktól, hogy azonosítsák magukat az uralkodó rendszer ideáljával. amikor annak reprezentánsai minden bántódás nélkül azt mondhatják, hogy ők bizony gyűlölik a magyarokat?! Ki kívánhatná meg a szlovenszkói németektől, hogy minorité de sentimentnak érezzék magukat, amikor az állami hatalom minden érvényesülési lehetőséget, elzár előlük?! Vagy ki kívánhatná meg a szlovákoktól, hogy föl olvadjanak a cseh-szlovákizmusban, amely saját nemzeti ideáljaik és nyelvük megtagadását jelenti? Pozsony, augusztus 14. (Saját tudósi tónktól.) Az illetőségfosztás folyik tovább. A legújabb áldozat Burgits Tivadar dr. ideiglenes minőségű állami- egészségügyi főtanácsos, Pozsony vármegye t-b. főállaforvosa, akit a földművelésügyi miniszter rendeletileg, minden nyugdíj nélkül elmozdított állásából azon a címen, hogy csehszlovák állampolgárságát nem tudván igazolni, magyar állampolgárnak minősíttetett! Érdekes és jellemző, hogy a földmivelés- ügyi miniszter állástfosztó rendelete 1924 julius 21-én kelt és az elbocsátás szeptember 30-ikára szól. És a rendelet hivatkozik a teljhatalmú miniszter ama rendeletére, amely az illetőségétől fosztotta: meg Burgitsot. Ez a rendelet viszont három nappal később — Berlin, augusztus 14 A német fővárost a londoni tárgyalások komoly fordulata óriási izgalomban tartja. A lapok egyhangúan azt hangoztatják, hogy a Dawes-javaslatra vonatkozó törvények a birodalmi gyűlésen sohasem fogják megkapni a kétharmad szótöbbséget, ha a londoni zárójegyzőkönyv nem intézkedik a Ruhrvidék mielőbbi kiürítéséről. Hivatalos német körökben az a vélemény, hogy a megértés és bizalom atmoszféráját a Ruhrkérdés megoldatlansága hosszú időre lehetetlenné teszi, mivel Németország számára a Ruhrvidék kiürítése nemcsupán gazdasági, hanem erkölcsi kérdés is. — A német sajtó a helyzetet igen sötét színekben látja s a jobboldali lapok nyíltan beszélnek arról, hogy a londoni konferencia a Ruhrkérdésen megbukott. A Berliner Tageblatt londoni tudósitója szerint a dolgok mai állása mellett alig van lehetőség az ellentétek áthidalására. A Lo- kalanzeiger jelentése szerint nincs német kormány, amely Londonban aláirná a konfeA cseh-szlovák kormányzatnak éppen az volt mindig a legnagyobb hibája, hogy nem látta meg azt az öt más nemzetet, ameb' ebben az államban él, nem látta meg azoknak külön egyéniségét, hagyományait, gondolkodásmódját, jellemét és szokásait, hanem mindnyájukat egy és ugyanazon facon szerint akarta boldoggá tenni.- A centralizmus uniformisába akarta bujtatni őket és sohasem számolt azzal, hogy a népeknek lelkűk is van, amely lélek csak azt fogadja be, aki szeretettel és tapintattal közeledik feléje. Mivel pedig az állami hatalom szeretetet és tapintatot sohasem tanúsított velük szemben, hanem mindig csak a kényszerzubbony uniformisát lobogtatta meg előttük, nem tudta magának megnyerni a sziveket és az érzelmeket s nem tudott belőlük minoritás de sentiment-okat nevelni. Ha a hatalom urai erre törekednének, úgy már öt esztendővel ezelőtt el kellett volna mélyedniök a kisebbségek lelkének tanulmányozásába, mert a kisebbségi kérdést csak az tudja kielégítő módon megoldani, aki nem brutális hatású medikamentu makkal, de a pszichológia finom módszereivel törekszik gyógyítani a sebeket. A nemzetiségi kérdés pszichológiáját pedig mégis csak az agyou- ócsárolt Magyarországon értették a legjobban, bármiként is vélekedjenek erről Prága szabadalmazott áilambölcsei. 1924 julius 24-én kelt! Ilyen ellentmondás foglaltatik tehát a két rendeletben. Ez csak azt igazolja, hogy amikor a földmivelésiigyi miniszter Burgits Tivadart elbocsátotta állásából, már jóelőre tudta, hogy a teljhatalmú miniszter julius 24-én ki fog adni egy rendeletet, amellyel megfosztja illetőségétől a főállatorvost. Most vagy a földművelésügyi miniszter siette el a dolgot, vagy a teljhatalmú minisztérium volt hanyag és késedelmes. A legújabb illetőségfosztás Pozsonyban érthető föltünést és megdöbbenést kelt. Bur- gits Tivadar ugyanis 1903, tehát 21 év óta lakik Pozsonyban, ahol adót fizet. 1919-ben megszerezte a cseh-szlovák állampolgárságot, letette a hüségeskiit is, azóta kétszer Kinevezték. rencia jegyzőkönyvét anélkül, hogy a szakértői által biztosított kiürítéshez ne ragaszkodnék. A Deutsche Allgemeine Zeitung hibáztatja, hogy Marx dr. újabb utasításokért a birodalmi elnökhöz fordult, akinek az alkotmány értelmében nincs joga arra, hogy a külpolitika, irányvonalait meghatározza. A legnyugodtabban a Vonvárts ítéli meg a helyzetet. Megállapítja, hogy a jog és igazság a német követelések oldalán áll s a Ruhrvidék gazdasági és katonai megszállásának meghosszabbítása csak az erőszak újabb alkalmazásával lehetséges. A Ruhrvidéken a londoni konferencia krízise egyenesen katasztrófahangulatot teremtett. Ipari körökben azt hangoztatják, hogy a német kormány minden olyan irányú engedékenysége, amely a Ruhrvidék kiürítésének elhalasztásába beleegyeznék, a Rajna-westfáliai vidékek iparát a legsúlyosabb krízisnek tenné ki. Afrika megmozdult! London, augusztus 14. MacdonaJd ma a külügyi hivatalban hosszasan tárgyalta Alleanby egyiptomi főbiztossal, az egyiptomi angol hadsereg parancsnokával, a szudáni helyzetet. A megbeszélések folyamán elhatározták, hogy Port Szudánba (kikötő a Vörös-tengeren) egy páncélos cirkálót fognak küldeni. Az esti lapok a helyzetet aggasztónak látják. Egyiptomban, Szudánban és Spanycí- Marokkóban a bensziüöttek az angol, Hfotöleg spanyol haderők ellen általános támadásra készülnek. Vonatrablás Marséit leken Paris, augusztus 14. (Havas.) Marseilíes- böl jelentik: Hét álarcos rabló tegnap éjszaka, miután előzőén tö'bbszáz méteren olajjal kenték be a síneket, megtámadott egy teher vonatot s a kisérő személyzet lefegyverzése után, harmincezer frankot rabolt össze. A tettesek elmenekültek. Jegyzékváitás a lengyel-orosz határincidensek kérdésében Varsó, augusztus 13. A lengyel távirati iroda, jelentése szerint Csicserin e hó 12-én a moszkvai lengyel ügyvivőnek jegyzéket nyújtott át, amelyben az orosz kormány Jöjelenti, hogy a Stolib-zy város orosz részről történt megtámadása ügyében vizsgálatot indított, amelynek eredményéről a iengyel kormányt (haladéktalanul értesíteni fogja. íqL’ r -------Ór iási tűzvész Boroszlóban Boroszló, augusztus 14. A késő éjszakai órákban a Werderstrassen a Neumühle-ben nagy tűz ütött ki, amely rohamosan terjedt s éjfélntán már az egész épület lángokban állott. A város egész tűzoltósága a tűzvész lokalizálásán dolgozik. A fenyegetett épületeket kiürítették. A tűz okát eddig nem sikerült kitfóriteaii. Katasztrofális árviz Kínában Shanghai, augusztus 13. (Havas.) Az áradás egyre növekszik s egyre több áldozatot követei. Számos város és több ezer falu viz alatt van. Tincsint a lakosság és katonaság emberfeletti munkával megmentette, azonban a várostól északra és nyugatra 2000 falut öntött el a viz. A menekülök tízezrei közelednek Peking felé. Hozzávetőleges becslés szerint a vizbehdtak számát 50.000- re teszik. Zavargások Portugáliában Madrid, augusztus 14. (Havas.) Lisszaboni. Sapjelentések szerint a kormány zavargásoktól tart s ezért bizonyos katonai rendszabályokat léptetett életbe és több embert letartóztatott. Lissa- bonban különben eddig nem voltak zavargások. Angol lapjeíentések szerint a kommunisták és radikálisok államcsínyt kíséreltek meg. Vihar Henry Barbusse beszéde körül Berlin, augusztus 14. Henri Barbusse, a híres francia iró az egyik berlini kommunista- gyűlésen beszédet tartott's ebből az alkalomból a jobboldali sajtó hevesen támadta őt és a kormányt, amely számára beutazási engedélyt adott. A Deutsche Allgemeine Zeitung szerint Barbusse fegyverkezésre szólította föl a német munkásságot, mint amelynek kötelessége Liebknecht és Rosa Luxenburg halálát megtorolni. Barbusse most levelet intézett a német lapokhoz, amelyben kijelenti, hogy beszédében az inkriminált kijelentéseket nem tette meg. 100 cseh-szl. koronáén fizettek ma, augusztus 14-én: Zürichben 15.70 svájci frankot Budapesten 225000.— magyar koronát Becsben 210700.— osztrák koronát Berlinben 12510000 000 000.— német márkát Tevén folyik m inetöslgfoszfós!... Burgits Tivadar dr. pozsonyi főállaforvost megfosztották állásától az üietöségrendelet alapján — Huszonegy év óta lakik Pozsonyban Kalasztrófaftongntat a Rntirvktóken Pesszimista a német közvélemény — Pusztulás fenyegeti a rajna-westfáliai ipart J jp HL évfolyam 185. (633.) szám Prága, péntek, 1924 augusztus 15 Politikai főszerkesztő: . _ _ . r . 1 „„ _ M . A felelős szerkesztő távoilétében petrogalli oszkár dr. A Szlovenszkoi es Roszxnszkoi Szövetkezett Ellenzéki Partok a szerkesztésért felelő*: pt a phr a't?Tvf"kcniua . politikai napilapja GÁL ISTVAw FLACHBARTH ERNŐ df. ” tr r adminisztratív főszerkesztő.
