Prágai Magyar Hirlap, 1924. augusztus (3. évfolyam, 173-197 / 621-645. szám)
1924-08-07 / 178. (626.) szám
Csgtörtok, augusztus 7. 58 Az iij jugoszláv kormány programja MariftkoYScs külügyminiszter Veídesben találkozik Beüsse! Beigrád, augusztus 6. A minisztertanács mai ülésén Marinko- vics külügyminiszter jelentést tett a királynál tett látogatásáról s kijelentette, hogy a király a kormány nyilatkozatát helyeselte. A nyilatkozat főpontjai a következők: az uj kormány minden erejével azon lesz, hogy azokkal az államokkal, amelyekben demokratikus kormányok vezetik az állarnü gyeket, mint például Franciaországban és Angliában, a legjobb viszonyt tartsa fönn. Olaszországgal szemben a kormány az eddigi őszinte barátság álláspontján van s továbbra is méltányolni fogja a nagy áldozatok árán megkötött megegyezést. A Jterrnánynyilatkozat hangsúlyozza a jó viszony íöntartásának szükségét valamennyi szomszédos állammal szemben s egyben megállapítja, hogy a Balkán kizáróan a balkáni népeké s azoké is kell, hogy maradjon. Az uj kormány belpolitikai kérdésekben ragaszkodni fog a törvény uralmához s mindent elkövet, hogy a közjogi kérdések minél hamarább végképp lekerüljenek a napirendről A kormánynyilatkozat további része a kormány munkaprogramját sorolja föl. Marinkovics külügyminiszter rövid vel- desi tartózkodása alatt találkozott Seba csehszlovák követtel. A beszélgetés során részletesen megvitatták a politikai helyzetet és megbeszélték, hogy Marinkovics külügyminiszter — kívánsága szerint — a közeljövőben Benes cseh-szlovák külügyminiszterrel Ve!- desben találkozni fog. Az uj kormány külpolitikájáról Marrako- vics a következőket mondotta: Szomszédainkkal való viszonyunkban arra törekszünk, hogy a békeszerződéseket tiszteletben tartassuk. A kisantant kormányaival a jövőben is változatlanul föntartjuk a szoros baráti összeköttetést és az eddig jóviszonyt. Jovanovics marad a szkopstina elnöke. Beigrád, augusztus 5. Ma a parlamenti frakciók vatemennyi MfuSbiában ülést tartottak. A radikális párt elhatározta, hogy elfogadja a kormány ajánlatát s igy Jovanovics továbbra is megtartja a parlament elnöki tisztségét. A demokrata klub Davidovics miniszterelnök helyett a klub elnökéül Kunra nn-di volt pénzügyminisztert választotta meg. A többi klubok az uj kormányai szemben követendő taktikájukat beszélték meg. A ruszluszkói ásványvizek Prága, augusztus 6. A Právo Lidu Ruszinszkó ásványvizeiről ír. Ruszinszkó eme természeti kincse teljesen kiaknázatlanul vész kárba. Úgyszólván minden kis községnek meg van a maga értékes ásványvízforrása, ezek közül azonban egyetlen egy sincs kihasználva. A régi fürdőPéntek: PÉTERTY TAMÁS: Bubus. Szombat: g. gy.: Francia irodalmi körökben. Vasárnap: ÖLVEDY LÁSZLÓ: A föld (vers). — ÖLIN és GREGORIÁN: Két ló. Mihály magára marad — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Bibó Lajos. Az utón, másnap, ahogy jött, egyszerre fölgyulladt, amikor arra gondolt, hogy a kutya várja. Kézbe fogta a pipát és a nadrágot feljebb húzta. A jeges utón zihált és a nagy sietésben felsőtestével minden második lépésnél előrebotlott a levegőbe. Homlokát kiverte a veritek és száraz tűz fojtogatta a tüdejét. A csapás végén meghemperedett. Négykézláb maradt és pusztító dühében belemart a levegőbe. Tiz körmével fölkarcolta a fagyos földet, aztán fölállt. Szembe éppen a kutyával. Az állat most remegett és beesett korpuszán látszott, hogy hosszan és mélyeket lélegzik, Nem mozdult, várt. Kardos közeledett. A kutya mélyebbre húzta a fejét, szűkéit, majd egész testében remegve, könnyű, nesztelen szökéssel oldalt ugrott. " Az ember, egészen részegen, mely megvetéssel kiköpött. Ekkor a kutya váratlanul, morogva előrelépett. Most már lapított, majd hirtelen, mohón clőreszimatolt. A szabadulás, két tönkretette a háború, amelynek egyik fő- szintere éppen Ruszinszkó volt. Uj fürdők nem épülnek, pedig éppen az ásványvizek gazdagsága szinte arra predesztinálja Ru- szinszkót, hogy a cseh kormány fürdőfcelepe- ket létesítsen ott. A természeti szépségekben bővelkedő terület erre a célra kiválóan alkalmas. Teljesen le kell mondani ugyanis Ruszinszkó indusztrializációjáról, amelyben — a lap szerint — ennek leghangosabb szószólói sem hisznek komolyan. Régen tudtuk, hogy a cseh kormánynak Ruszinszkóra vonatkozó „nagyszabású" terveiben senki sem hisz komolyan, mindenesetre köszönettel keli vennünk a Pr. Lidu őszinte megnyilatkozását, amely a Neöas—Kaminszky-duónak Ruszinszkó érdekében kifejtett működését a kellő értékére szállítja le. Különben megsúghatjuk a Pr. Lidunak és koalíciós barátainak, hogy az ásványvizek kihasználásának lehetőségében sem bízunk. Nincs szükség itt nagyszabású tervezetekre, hanem munkára és egy kis józan belátásra. A nagykoncepcióju tervek helyett adjon a kormány vasúti fuvardíjkedvezményt a ruszinszkói ásványvizeknek s ezzel többet tenne eme terület érdekében, mint amit a ruszinszkói dvojkák, trojkák s a központi petkák ötévi ankétjeik eredményével elértek, mert ez az eredmény nullával egyenlő. Az amerikai bevándorlási törvény uj irányt adott a japán politikának Szakítottak az angolszászokkal való együtt működéssel és a turáni politika útjára tértek. ímaoka Osrricsiro japán tanár cikke. Budapest, augusztus 6. Az amerikai bevándorlási törvény a felháborodás és tiltakozás viharát kavarta fel a japán birodalomban. Ez a törvény, amely hivatalosan kodifikálta az apró sárga emberekkel szemben megnyilatkozott népgyülöletet, azzal a veszedelemmel fenyeget, hogy jóvátehetetlenül ekirérgesiti az amerikai-japán viszonyt. A kérdés a világpolitika jövője szempontjából eléggé nevezetes, hogy helyt adjunk Imaoka Osiocsiro japán tanár cikkének. Imaoka már hosszabb idő óta Budapesten tartózkodik és itt filológiai tanulmányokat folytat. A japán bevándorlás eltiltása semmi tényleges előnyt nem jelent Amerika számára., csupán a faji gyűlölet kiélesditésére való és anegcsujíolása a fennen hirdetett amerikai „humanisztikus idealizmus“-nalk. A bevándorlás kényes problémáját a japánok eddig barátságosan, diplomáciai utón igyekeztek megnyUigtatólag rendezni. Amerika uj, kíméletlen bevándorlási törvényével arra kényszeríti a japán nemzetet, hogy mint az ezer millió lelket számláló lei gázott ázsiai népek vezére, rálépjen a turáni politika útjára, amely egyetlen kivezető ut maradt. Semmi szükség sem volt arra, hogy Amerika brutális eszközökhöz folyamodjék a japán bevádoriással szemben, mert hiszen a Japán immigránsok száma a Havai-szigeten 125.000, az amerikai kontinensen pedig csak 80.000. Japán a bevándorlás szabályozására vonatkozó barátságos, diplomáciái megegyezést, az u. n. Gentelmens agrcement-et oly lelkiismeretes pontossággal tartotta be, hogy a japán hatóságok tizenhét éven át összesen csak 146 (évenként mintegy 8) japánnak engedték meg az Amerikába való kivándorlást. Nem lehet feltételezni, hogy ez a néhány ember, akármilyen ördögi szándékkal lenne Is eltelve, komolyan veszélyeztetne akármilyen állami érdeket, nincs tehát semmi elfogadható indokolása a japánok nemzeti önérzetét mélyen sértő bevándorlási törvény megalkotásának. E törvény keletkezését csak úgy tudom megmagyarázni, hogy az amerikai üzleti politikusok ezzel hízelegni akartak a nép elbizakodott gőgjének (the first in the world) és a közelgő elnökválasztásra ily módon akarták maguknak a népszerűséget megszerezni. A merényletre az időpontot is alkalmasnak vélték, mert azt hiszik, hogy a szörnyű földrengés! katasztrófa Japán cselekvőképességét megbénította. A trövény megszavazása a feffiháboredás viharát kavarta fel egész Japánban és ez a vihar nyomtalanul elseperte azt a jó hatást, amelyet tavaly a nagy földrengés alkállmával Amerika részéről felajánlott húsz millió dollár keltett. Az inzultus nagy horderejű politikai következményeket is vont maga után. Azokban a japán politikusokban, akik az angol-szászokkal valló együttműködés és a turáni politika között tétováztak, megérlelődött a meggyőződés, hogy a japán nép történelmi hivatását az ázsiai népekkel való szolidaritásban töltheti be. Csodálatos változást idézett ellő az amerikai bevándorlási törvény a turáni népek hangulatában is. A kínaiak amerikai propaganda által szított Japánellenes érzelme" megszűnt, amit legjobban bizonyít Kínának az a nemes gesztusa, hogy a japán kivándorlók számára Mandzsúriában, Mongoliában óriáisi lakatlan területeket ajánlott fél. „Ne vándoroljatok ki“ — mondották — „a távoli, barátságtalan Amerikába, jöjjetek ide hozzánk, turáni testvéreitek közé!" Voltaképp a mi (japán) honvédelmünk szempontjából is sokkal előnyösebb, ha katonaköteles polgáraink az anyaország szomszédságában, a mandzsu-mongoi síkságokon telepednek le, ahonnan egy-két nap alatt haza érhetnek, mintha Amerikában élnének, ahová gyorsjáratú hajóval is csak hutsz nap alatt lehet eljutni. A kérdést alaposan megvizsgálva arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy Amerika meggondolatlan lépése nagyon hasznos és időszerű reveláció volt Japán számára., mert ennek a világosságánál eszmélt rá Japán a maga történelmi hivatására, amely nean lehét más, mint az, hogy az ázsiai népek felszabadításáért meginduló harcban a vezénszerepet magához ragadja. Ima oka Osnicsiro. %kÁMZMVÁ0Km/Sl y&gnMcmmjmL Százegy kitépett oldal a magyar képviselők klubjának panaszkönyvéböl Prága, augusztus 6. 23. Ruszinszkóbari minden extra. A pénzbeváltásnak is extrának kellett lennie. Sztovenszkón csupán a pénz felét tartották meg a hatóságok, Ruszinszkóban „ad libitunrt ment az üzlet; jól járt az, aki pénze egynegyedrészét kapta meg, de volt olyan is, aki a tízedrészével kénytelen volt beérni. Az állam jól keresett az üzletecskén; a miniszter urak is megelégedve dörzsölték kezüket s talán ebben a nagy örömben ígérték meg, hogy a visszatartott pénzekből valamit visszafizetnek majd. Ruszinszkó autonóm szabad népe öt év óta várja fillérjeit, melyekből az állam milliós hasznot, csinált, a kormány azonban csak nem fizeti ki a lakosok jogos követelését, hanem tábori konyhákról kolduskoszton tartja el őket. 24. Nemcsak a munkásnak, nyugdíjasnak, özvegynek, árvának van panasza, a „burzsuj" helyzete sem irigylésre méltó. A hivatalos cseh-szlovák uemzetgazdász szerint Szlovenszkó ipara művirág. Megcáfolta azonban ezt egy vasgyáros, aki tíz vagon tüzhelylemezt — közönségesen sparhetvasat — akart eladni Kassáról — Prágába, mivel másutt nincs piaca. Elmentünk az itteni vaskereskedőkhöz, kértük őket, hogy csak egy részét vegyék át bármilyen áron, hogy a sziovenszkói gyárosunk csak a vagyondézsmácska egy részét fizethesse ki. Jól jártunk ott, ahol csak kinevettek, de néhol a mentőkért is telefonáltak már, őrültnek tartva azt, aki Szlovenszkón készült sparhetvasat Prágában akar árulni. Pedig a sparhetvas valódi s nem müvasból volt s a művirághoz sincs semmi köze. — Várjuk a kereskedelmi miniszter ur magyarázatát, aki majd kifejti, hogy miért művirág a sziovenszkói ipar, noha „vas“ dolgokat produkál. 25. Szlovenszkó gazdag természeti kincseihez tartozik egy antimonbánya is. Tulajdonosát a va- gyondézsma, értéknövekedési adó s más efféle jó úgy agyonszanálta, hogy szeretne túladni a bányán. Tudnunk kell, hogy az antimont a betüfém- keverék előállításához használják, továbbá a srapnehüvelyt is ebből készítik, hogy jó törékeny legyen, minél több darabra szakadjon. Bánya- fcuiáWÖ nősünk gondolt egy nagyot s a hadügyminisztériumnak ajánlotta fel bányáját, tudva azt, hogy az európai hadseregek Japánból hozatják az antimonszükségletet. A hadseregnek azonban nem kellett s igy a bánya pusztul, omladozik s az állam fizeti az elbocsátott munkások munkanélküli- segélyét. 26. A vörösrézzel sem vagyunk másként. A sziovenszkói rézbányák Németországba szállítják a rézfémet, ott olvasztják s innen visszakerül a nyers réz a sziovenszkói haranggyárosokhoz, akik igy dupla vámot, dupla szállítási tarifát fizetnek azért, nem is említve a német kohászok nyereségét. Miért nem épit a kormány Szlovenszkón rézolvasztót? Miért nem alakítja át erre a célra Korompa kihűlt kemencéit? Miért nem takaríthatná meg Hymódon 1. a német vámot, 2. a szállítási tarifát, 3. a német kohó nyereségét, 4. a munkanélküli-segélyt? az élet kiáltó szava csendült föl benne, a menekülés vágya az ismeretlen veszedelem elöl, a puszta végtelenje tárult ki és hívta — de ebben a pillanatban nehéz, kegyetlen ütés érte. Vérző szájjal odakapotí és csontig föl- hasitotta az ember kezét. Erre nyitóit szájjal, ajkait fölhúzva a hegyes fogak fölé, hátra- ugrott. Kardos elborult dülivel támadt és a kezében lévő bunkót két kézre fogva, lesújtott. Az állat alulról ugrott neki és az ember a földre zuhant ütés után elbukott. Hangtalan, forró és halálos küzdelem kezdődött. Kardos a kutya torkához kapott, de keze az összecsukódott szájba került. Estében baljával letépte magával az állatot, de az, jóformán földet sem érve, a mellének ugrott. Maga alá szorította és oldalt rántotta a kutya lábát, hogy tőből kicsavarja. Az azonban megint csak gyorsabb volt és a hónalj alatt átharapta a vastag posztót és mélyen íölszakitotta a karhust. Kardos ordított és hátra, térdre vágta magát. Annyi ideje volt csak, hogy előre kapjon, mert a kutya most már tajtékzó szájjal egyenesen a torkának ugrott. A levegőben kapta el. de mert a súlyos állat ezúttal teljes erővel, fölkorbácsolt dühe és a szabadulás egyetlen sülyedő pontjára szorított élete utolsó megfeszítésével támadott, hanyattvágódott és fordulva, véresre sértette arcát a fagyos földön. Hörgött és szájával kapott a kutya után. A hátulsó combjába harapott és fölvágta a fejét. A levegőbe emelt kutya nyakán ujjal találkoztak. Rália- salt, áthemperedett rajta, hol ö, hol a fuldokló állat kerülve fölül, lábaival föltépte az a mellén és a hátán a ruhát, az inget, körmeivel fölszaggatva a nyakát, mind erőtlenebb és gyöngébb kapálódzással. Ekkor két első lába lassan előremeredt, a két hátulsó pedig vonagló mozgással verdesett a levegőben. Kardos érezte, hogy a csomóra dagadt inak elernyednek az ujjal alatt. A kutya hasán térdelt és ekkor belenézett a szemeibe. Az állat két szeme könnyben úszott és a szembogarak fátyola alatt megkövült és mégis élő és harmatos békesség virrasztóit. Szédült, zúgott a füle, feje, amikor föl- tápászkodott. Körülnézett, nem mozdult semmi. A puszta mély, véget nem érő csöndben aludt s még csak egy sóhaj sem hallatszott a holdfényes éjszakában. Hátára vette a kutyát s a kerítéshez érve, bedobta a kertbe, a hóra. III. Másnap odahaza maradt, azóta, hogy az asszony meghalt, először. Estefelé benyitott az istállóba. — Hónap hordunk ... Péter, az öreg, kivette a pipát a szájából. Szólni akart, de hirtelen nagy melegség öntötte el. Négy hónap óta nem hallotta Kardos szavát s ez a négy hónap, amely nehéz verésével a temető éjféli csöndjét borította a tanyára, a szivükre, az életükre s amelynek nyomasztó bizonytalansága elvette a mindennapi falat kenyér izét, hosszúvá tette a nappalt, egyetlen perccé az éjszakát, ez az örökkévalónak tűnő négy hónap most egyszerre egy messzi ernléK fájdalmas pillanatává omlott össze. — Trágyát;...! — mondta és nagy, meleg könnycsepp gördült végig barázdás arcán. Kardos elfordult. Másnap hajnalban kelt és csak naplement felé szólt be a szülének, hogy tálalhat. Hanem aludni ezeri az éjszakán sem tudott. Harmadszor siratta el most már a halott asszonyt, gyermekes árva, nagy zokogással, harmadszor érezte, hogy a rontás, amellyel pörbe akart szállni az éggel, m-eg a földdel, elmúlt fölötte, a szivéből mégis minden éjjel újra megindult a piros, meleg vér. Ekkor egy éjszaka fölkelt és kilopódzott a szobából. A puszta fölött március ébredezett és az olvadó hó lassú szivárgással utat vágott a vizecskéknek a kibomlott csirák felé. Kardos megállt a holdfényes éjszakában. Az égen hófehér bárányfelhők csapata vonult és a magasságban tavaszi szelek kergetődz- tek. A tanya aludt s az istállóból hallatszott a két pihenő ló abrakolása. Kardos az eresz alatt húzódott el a kamráig. A sarokban volt az ásó, meg a kapa. Hátulról került be a kertbe. A kerités tövében feküdt a kutya. A fejét két összefagyott első lába elé hajtotta és szemei le voltak csukva. Kardos megállt az állat előtt. Darabig nézte, azután a nagy, erős ember megingott — Vitéz... — mondta —, Vitéz, né hara- guggy...! — ordított és áradt, zuhogó sirás szakadt föl belőle. ' Negyedóra múlva kész volt a gödörrel. Belefektette a kutyát és elhantolta. A kertajtónál fordult vissza, ott hirtelen megállt. Körülnézett. Kelet felöl derengett s a távolból mintha kocsizörgés hallatszott volna. Szaladt a hombárig, ott az ásót megint nekieresztette a kemény földnek. Félóra múltán ezzel is elkészült, akkor betemette a gödröt és a kiásott orgonabokrot odatüzte Jej- fámik a halott kutva siria fölé. (Vége.)
