Prágai Magyar Hirlap, 1924. augusztus (3. évfolyam, 173-197 / 621-645. szám)
1924-08-06 / 177. (625.) szám
Szerda, augusztus 6. 2 A „cssKazéríís'-eh Prága, augusztus 25. Ahol több ember összeáll, hogy egy kitűzött cél szolgálatába állítsa erejét. mindig akad egy-kettő, aki a „csakazértis44 típusa. Nem tudni, mi okból keresik fel ez utóbbiak azokat, akik komoly munkát akarnak végezni és miért telik örömük abban, hogy a munkát megzavarják. Lehet, hogy egyéni hiúság, szereplési vágy és más ehhez hasonló okok késztetik a csakazértiseket erre, de van mindenesetre egy nyomosabb ok, egy különös pszihológiai ok. Legjobban a politikai és diplomáciai konferenciákon feltűnő csakazértis embereken figyelhető meg ez a zavarási, ellent- mondási mentalitás pszihikai oka. Génuában Csicserin és a láthatatlanul jelenlevő Poin- caré szólt bele mindenbe, Londonban három ember ágaskodik, okvetetlenkedik, zavar. 1. Show den pénzügyminiszternek nagy kedve telik abban, hogy túlontúl élénk szellemét társam, akik nála gyengébb teh.et- ségűek, kipróbálja. Ez az ember a szarkasztikus csakazértisek köréből való, akik megvárják a többiek pozitív propozicióit és mint a héjjá csapnak le mindenre, ami emberi, tehát tökéletlen. A tökéletlenség úgy izgatja támadásra őket, mint vörös kendő a bikát. Eleve tudják, hogy ember olyan törvényt nem hozhat, amit valami pontján nem lehetne kikezdeni. És a nagy szarkasztikusok örülnek ennek. Kéjes érzéssel ülnek a konferencia asztalához. Összeráncolt szemöldökkel, nagykomolyan hallgatják a beszédeket, nézik a hiábavaló erőlködést és amikor valami már-már sikerült volna, lecsapjak rezerváltságuk rejtekéből. Volt idejük, •mialatt mások hiába törték fejüket, azon gondolkodni, hogy a megszületendő megállapodást mi módon támadják hátba. Ezek a csakazértisek szellemi játékból zavarják meg ,a közös munkát. 2. N o 11 e t generálisnál más okok mérvadók. Polgártábornok ő, aki jogot és hadászatot egy kalap alá fog. Minden valamirevaló konferencián ott volt és megszokta, hogy jogi tanácsait meghallgassák. így egy olyan világba élte magát bele, amely rendes foglalkozásával homlokegyenest ellentétben áll. A jogot kard módjára forgatja és ha zavarja a konferenciát, úgy teszi ezt, mintha a harctéren zászlóaljakat dobna a tűzbe: „Első zászlóalj 4 óra 30 perckor a 3-as magaslatot éri el! Második zászlóalj.. És igy tovább. Ilyen katonai merevséggel védi meg Versailles békeszerződését, amelyben neki is nagy érdemei vannak. Ez a Csakazértis született katona és ebből a nézőCsütörtök: BIBÓ LAJOS: Mihály magára marad II. Péntek: PÉTERFY TAMÁS: Babus. Szombat: g. gy.: Francia irodalmi körökben. Vasárnap: ÖLVEDY LÁSZLÓ: A föld (vers). — GLIN és GREGORIÁN: Két ló. Hazatérő munkásoknak Elnézem őket, hogyha mennek az esti utcán. A léptük lassú, lomha. Szavuk csöndbe, tompán íeídget Ballagok utánuk a néma sorba. Hányszor mentem Így velük s vaksi szemmel az esős utca nézett ránk fénytelen. S én vonszoltam utánuk néma daccal estékbe csüggedt, ifjú életem. Ott megy az ember, az asszony, a gyerek s én magamba huíiva és testvériden mormolom elém a sáros utcán: Apám, anyám, testvérem, gyermekein... Boros Ferenc Mihály magára marad — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Bifaó Lajos. I. A szüle félrehúzta a firhangot és elöre- hajolva. kikémlelt. A kocsi éppen befordult. — Hoó, hó.., — mondta Mihály s hogy a két ló megállóit, nagyot szitt az orrán. Kardos lekeverkődzött a subával. A két lába térdben nem akart hajlani, holott a karjait meg a hátát nagyon is könnyűnek érezte: A pitarajtóban a szüle állt és fogta a kötője sarkát. A szeme repdesett legjobban köny- nyezni szeretett volna, de nem tudott. Azalatt a két nap alatt, hogy Julist, a halottat elvitték, elsírta minden panaszát és lelkében szögből ítél meg mindent, amit politikusok tesznek. Hadászati okokból ellenkezik és zavar. 3. Barthou, a francia csókoládékirály megsértett fenség. Mindig meg van sértve, vagy legalább is várja,, hogy megsértsék. „Jogilag14 neki a londoni konferencia nem létező valami, mert összehívták anélkül, hogy előzőleg egy levéltárt firkáltak volna össze és nem is clőkonferencia tárgyalta az összehívandó főkonferencia jogi jogosultságát. Ez Barthout vérig sérti. Megzavarták nyaralását, igy tehát ő zavarja meg a konferenciát. Szemet szemért. Ez a harmadik már megbékélt hantok alatt pihent a gyász. Nem szóit hát, engedte maga előtt Mihály r. A suba lekerült, azután az ember csöndes méltósággal befordult és leült az asztalhoz. A pipa a petróleumlámpa mögött, az ablakban pihent. Kardos Mihály jobbkarja megmozdult, de félutról éppen olyan lassan visszatért. Csak a két lábát nyújtotta előbbre. A szüle a szoba közepén állt és várta, hogy ez a nagy csönd elborítsa. Akkor egészen halkan megszólalt: — Hát elmönt... A hang azt mondta, hogy elvégeztetett. Julis meghalt, a teremtő akarta igy, a dolgok pedig haladnak tovább zavartalanul a maguk utján. Kardos nem ügyelt a szóra, a poharat, meg a levegőt nézte és úgy ködlött, hogy az asszony, Julis, a halott, a pitvarban áll és a feje fölött egy nagy diófakoporsó fekete Ilik. Egész utón ezt a képet látta s amint gondolataiban odáig ért, hogy kiszól az asszonynak, a szive egyszerre hangosan vert és lehunyt szemeit fölnyitotta. — Hát most mán nincs... — ismételte a szüle és Kardosra nézett. , Az hallotta a hangot és látta, hogy az öregasszony a szoba közepén áll, mögötte ott van a kemence, emitt az ágy, a falon pedig jár az óra. A gyomrában mozdult valami és a rémület, amely fullasztó döbbenetével most szakadt rá először, a bekövetkezett halál kietlen bizonyossága, amely ellen nem tehetett most már semmit, egyszerre fagyott medrekben állította meg egész testében a vért. De most csak egy pillanatra, azután a sebzett állat dühe horkantott hirtelen a szive alatt. Érezte, hogy karjaiban nagy, ölő ereje viharzik és testében a. legyőzhetetlen élet ágaskodik, amely szemebfordult a halállal. Egyetlen tekintettel- lebunkózott maga előtt mindent és úgy érezte, hogy körülötte szabad levegő áramlik és egyik kezével a földet, a másikkal az eget ingatja. Az öregasszony a szoba közepén várt. Kardos a száját, az orrát és a homlokát nézte. Világosan látta, most, életében először, hogy a szülének kék szeme van és néz. EdCsakazértis megsértett hiúságból és Ilin meg- sértettségből megy neki minden komoly gondolatnak vagy tervnek. Ilyen három Csakazértis működik jelenleg Londonban. Az első szellemi játékot űz, a másik katonásdit, a harmadik dacol. És a londoni nagy konferencia, amelytől a vérig sanyargatott Európa gyógyulását várja, nem dobja ki ezt a három rakoncátlant. Ellenkezőleg: nagykomolyan meghallgatják őket, válaszolnak nekik és tárgyalják ellenvetéseiket. % Mert a londoni konferencia is végeredményben: Csakazértis. dig erre még sohasem gondolt. A szemeinél állt meg: — A kisebbik hordóból...! — szólt. A hang rekedtes volt, de azért fenyegető. A szüle fölérzett. Az ember felé szimatolt, örökké éber ösztönével rögtön megérezte a veszélyt. Érteni azonban csak ezután értette meg, amit az ember mondott és megdöbbent. — Bort...? — csodálkozott és elengedte a kötőt. Kardos még mindig nézte és nem szólt. A szüle gerincén hideg szaladt végig és tekintetével hirtelen végigkutatta az embert. A^ nem mozdult, de ebben a lángoló nyugalomban sötétlő tűz lobogott. A szüle az asztalhoz lépett, arrébb tolta a poharat és kötőjével eltörölte az utána maradt vizet. Azután kiment és visszatérve, letette a kannát az asztal közepére. Negyedóra múlva Kardos kiszólt. A szüle fordult a kancsóval. Később az ember hátrányuk a pipáért is. így esteledett be. Akkor Kardos vérbe- borult szemekkel fölállt s csak úgy, suba nélkül, megindult. A tanya faránál fordult el. Éjfé, vagy hajnali két óra lehetett, mire hazakerült. II. Kint hullott a hó és a mozdulatlan puszta csöndjében a közeli kutágasok virrasztottak. Kardos a fagyos utón haladt s a bor, amit ivott, a nagy hidegben savanyúra erjedt benne. Diilöngézett is, holott a harmadik hónapja eljárt, nem tartva számon többé az időt, amely ezalatt a három hónap alatt haraggal, daccal, vad keserűséggel vetette be a szivét és néma félelemmel a tanyát, amelyben az asszony halála óta tompa, fájdalmas és hulló élet bujkált. A föld, az emberek, az állatok, mind, mind hallgattak, mintha ostor verte volna az éjszakákat és mintha ebben a dermedt csöndben egy elbitangolt élet les- kelödött volna. Az ösztöne mélyén érezte ezt a lapulásf Kardos is, valahányszor csak a diilőutra tért Kinek a gallérjára varrják a csillagokat? Prága, augusztus 5. •A Lidové Listy vezércikke a honalapitás babérjáért folyó küzdelemhez igy szól hozzá: — Az összes nagy nemzetek a győzelem nagy örömére a zsoltárénekessel együtt zengik: „Nem nekünk, Uram, nem nekünk, hanem a Te Nevednek legyen dicsőség.*4 Csak nálunk nem tudjuk még mindig, kinek a gallérjára varrjuk a csillagokat. Mindenütt emlékoszlopokat állítanak fel az ismeretlen katonának, nálunk azonban az adja a legnagyobb gondot, hogy gyorsan, igen gyorsan megtaláljuk azt, hogy kinek adható meg végérvényesen a nemzeti generális titulusa az arany gallérral, ki legyen a nemzeti káplár és ki a nemzeti frájter, más szóval: nemzeti őrvezető. Az október 28-ika vagy november 14-ike és az egyes személyek körül kifejlődött vita a romanficizmus gyermekded- sége, amelynek minden erény számára egy legenda- vagy mitológiai hősre van szüksége. A hősök tiszteletének szükséglete bálványimádás, mely a háborús kollektivizmus összes tapasztalatai ellenére megmaradt nálunk. Mit kivást Lndesadorff? Beriin, augusztus 5. A Vossische Zeitung müncheni jelentése szerint Ludendorff a hősi halottak emlékünnepén beszédében többek között a következőket mondotta: Ma az egész német birodalom felett ott lobog a „fe- kete-piros-arany“ pacifista zászló. Minden iskolában a pacifizmust tanítják, pedig nekünk a régi Bismarckbirodalomra van szükségünk, amelyben Poroszország elsőbbsége s a német császári ház iránt való hűségűnk biztosittatik. Nemzetközi bizottság előtt a görög-bolgár vérengzések Szófia, augusztus 5. A görög-bolgár kivándorlás kérdését szabályozó nemzetközi bizottság, amelyet a pietricsi nyiikosság megvizsgálásával bíztak meg, vasárnap megkezdte vizsgálatait. Mint emlékezetes, mait héten görög katonák Petitesben tizenkilenc balgái parasztot öltek meg. A városban augusztus 2-án nagy tiltakozó népgyülést tartottak, amelyben követelték, hogy a népszövetség és a nagyhatalmak az elnyomott bolgár lakosság segítségére siessenek. és a félhomályban feléje sötétlett az alvó tanya. A kéményt nézte most is, azután, hogy a kazlakig ért, megállt. A szérűnél a kutya várta. A farka mereven kunkorodott és mind a négy lábát a földnek vetette. — Na... — mondta Kardos és előre- b ötlött. A kutya nem mozdult. — Hm... — morgott az ember és ismét megállt. A kutya szeme közé nézett és látta, hogy annak a hátán egyszerre égnek mered a szőr. Most már emlékezett, hogy a kutya minden éjjel igy várta s azóta morog, hogy egyszer ittas állapotban megrugta. Szennyes, iszapos düh kavarodott föl benne és belerúgott az állatba. Az meghemperedett és három lépésnyire tőle, szembefordult vele és ismét megállt. Kardos indult, aztán bevágta maga mögött a pitvarajtót. A hold éppen a tanya fölött delelt, amikor másnap a szérűhöz ért. A gyep szélén a kutya állott. Kardos látta, hogy az állat két. szeme sötét fényben ég és úgy rémlett neki, hogy a tekintetében halálos dac és gyűlölet izzik. Szétvetette a lábát és összehúzott szemekkel vizsgálta a kutyát. Darabig igy maradt, azután elkezdte az alsó ajkát rágni. — Gyere ide, — piondotta. A kutya szőre szálanként húzódott fölfelé a gerincén. Kardos előrelépett és kézzel elkapta a kutya száját. Harapást akart, vért, veszett, gyilkos dühöt, hogy kiszakítsa a belét. A kutya morgott, elrántotta a fejét és óvatosan hátrált. — Te...! — bŐdült el az ember és bele akart rúgni, de a síkos földön hányái (vágódott. Nem tudott azonnal fölkelni, hol a könyöke, hol a lába csúszott ki alóla. Végül is négykézlábra fordult és nyögve föltápászko- dott. Most már tudta, hogy az állat elszánt, halálos gyűlölettel gyűlöli és végezni akart vele. (Vége köv.) Primo űc Rlvera élelveszeMemiwio foriloll Paris, augusztus 5. A Journal madridi jelentése szarint Primo de Rivera, miközben Ferroíba utazott, hogy a parii eröditményeiket megtekintse, komoly életveszedeleunben forgott. A Primo de Riverát és kíséretét szállító íorpedóhajó kormányának tengelye eltörött s a hajót a vihar a sziklák felé hajtotta. Egy vontatógözös, amely a torpedó romboló kritikus helyzetét észrevette, több órai munka után tudta csak kiszabadítani veszélyes helyzetéből. Egy bönapon belül ellaelyezüs. a német kölcsönt? — A P. M. H. külön tudósítójától — Németország csak akkor fogadja el a londoni határozatokat, ha következő követeléseit teljesítik: 1. Valamennyi fogoly és elitéit szabadcwibocsátása. 2. A Ruhrvidék azonnali kiürítése. 3. Valamennyi külön akcióról való lemondás. A francia sajtó egyértelműen megállapítja, hogy ezek a követelések nagymértékben veszélyeztetnék a konferencia eddigi eredményeit s csupán az Ere NouvelHe véli, hogy a németek semmi esetne sem fognak ragaszkodni ezekhez a követelésekhez. Különben is a delegációk főnökéinek ma délelőtti ülésén Herriot kijelentette, hogy nem hajlandók beleegyezni abba, hogy a német delegátusok a habomért való felelősség kérdését is napirendre tűzzék. Herriot hasonlóképpen eleve tiltakozik az ellen, hogy a Ruhrvidék katonai kiürítését a németek szóvá tegyék. A Havas ügynökség megállapítja, hogy a konferencia tegnapi napján hozott határozatokat. kedvező előjelnek lehet tekinteni, mivel azok biztosítják a szövetségeseik egységfrontját. A Temps new-yorki jelentése szerint amerikai pénzügyi körökben bizonyosra veszik, hogy a 809 millió aranymárkás kölcsönt egy hónapon belül sikerülni fog elhelyezhetni s az összeg felét az Egyesült Államokban fogják fedezni. Paris, augusztus 5. A lapok londoni jelentése szerint Heirriot hétfőn este fogadta Breitsdieid német szocialista képviselőt. A Petit Párisién úgy értesül, hogy Pierpont Morgan a konferencia által fölajánlott garanciákat kielégítőnek tartja ahhoz, hogy más amerikai pénzintéze ekkel együtt a német kölcsön 60 százalékát biztosítsák. Pertinax az Echo de Parisban megállapítja, hogy a londoni tárgyalások a németek megérkezésével szélesebb mederben fognak folyni, miivel a konferencia programját még amugysem merítették ki. Pertinax véleménye szerint a cselekvési szabadság kérdésének felvetése a tárgyalások folyamán újabb ellentéteket ökozna. Maodonaldtnak az alsóház'ban mondott nyilatkozatára utalva, Pertinax megállapítja, hogy Macdonald szerint szabad folyást kell biztosítani az eseményeknek, amelyek egy féléven belül minden további' munka nélkül a kívánt eredményhez vezetnek Pertinax azonban azt hiszi, hogy sern a németek, sem a bankárok nem lesznek ilyen türelmesek s elsősorban arra fognak . törekedni, hogy Herriot álláspontját gyengítsék. A francia sajtó a legfantasztikusabb híreszteléseket terjeszti. így az Oeuvre szerint
