Prágai Magyar Hirlap, 1924. augusztus (3. évfolyam, 173-197 / 621-645. szám)

1924-08-05 / 176. (624.) szám

Kedd, augusztus 5. I nőid ddcgádft Hcii í®gad cl diktátumot A franciák nj nekézs egekkel számolnak — Holnap kezdődnek a tárgyalások a németekkel A német delegáció először a jóvátételi bizottsággal tárgyal országgal közölje azt a jegyzőkönyvet, amely Németország uj kötelezettségeit ha­tározza meg. A német kiküldöttek mindama kérdésekről, amelyekben a jóvátételi bizott­ság illetékse, tárgyalni fognak. Azokat a kér­déseket, amelyeket az egyes kormányoknak külön-küiön kel! megoldanick a második és harmadik bizottságban a németekkel együtt fogják megvitatni. „Ml Itülcsün €Í€lS’SlÍBf€l CR H^Sli|Ef€ar S®E'®3®£Sl®“ Bethlen miniszterelnök fölhívása a magyar társadalomhoz törvényeket elfogadja. 2. A. kölni zóna kiürí­tése 1925 január 10-ig. 3. A német birodalmi szuverenitás visszaállítása a Rajna mindkét partján. 4. A belga—francia vasutigazgatás teljes megszüntetése. 5. Megváltoztatása an­nak a kompromisszumnak, amelyet a szö­vetségesek a fizetések átutalására vonatko­zóan egymás között kötöttek. ' A Petit Journal szerint a francia delegá­ció javasolni fogja, hogy a jóvátételi bizott­ság elsősorban terjessze Németország elé azt a jegyzőkönyvet, amelyben a Németor­szág által vállalandó kötelezettségek foglal­tatnak. A német delegáció különben nem lép közvetlen összeköttetésbe a mulasztások és szankciók kérdését tárgyaló első bizottság­gal. A konferencia résztvevői között nagy örömet keltett az a newyorki jelentés, amely szerint a nemzetközi kereskedelmi kamarák elnö­ke, Snillid Booth kijelentette, hogy a fran­cia javaslat elfogadása biztosítja a német kölcsön sikerét. Ezzel egyidejűén a Havas-ügynökség erélyesen megcáfolja azokat a jelentéseket, amelyek szerint Macdonald hajlandó lenne az angol alsóháznak a francia adósságok törlé­sét jvasolni, ha Herriot kötelezi magát arra, hogy az önálló akcióról lemond és a Rithr- vidék kiürítését meggyorsítja. A Reuter-ügynökség hivatalos jelentése szerint a németekkel való tárgyalások va- lósziniileg csak kedden kezdődnek. politikai érdemeiért megtűrni, míg ugyanakkor évtizedek óta ittlakó egyéneket politikai tüntetésből meg akarnak fosztani az illetőségüktől. Tessék megenged­ni, de senklsem tudná megérteni, ha Kör- ■ mendy-Ékesí vagy Palkovich Viktort, akik- I oly nagy érdemeket szereztek itt már jóval | a forradalom előtt, megfosztanák a mandá­tumuktól. inig másfelől Gagatkó Andrások, avagy egyéb ukrán vagy más emigránsok szabadon ittmaradhatnának. Minden félre­értés elkerülése végett meg kellett azt je­gyeznünk, habár máskülönben nagyon ter­mészetesnek találjuk, hogy hasonló jog­alap főnforgása esetében a Föl- dessy József esetében elkövetett mandátum- fosztást éppen úgy el kell itélnük, mintha azt a keresztényszociális vagy magyar kis­gazdapárti képviselők kárára követték vol­na el. Végül pedig nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy Földessy egy már nem is létező pártot képvisel a parlamentben, ha tehát a választási bíróság ezen a címen (nem pedig az illetőség hiánya miatt) fosz­taná meg a mandátumától, úgy ez ellen a törvényen alapuló kifogásunk nem lehetne. A P. M. H. az egész magyarság igazi érdekét mindig többre becsülte egyes egyé­nek vagy pártok érdekeinél, ezt olvasókö­zönségünk is nagyon jól tudja és méltányol­ja, amiért is vissza kell utasítanunk a Kassai Napló minden kitanitását még akkor is, ha ez alkalommal az egész magyarság ügyének köntösébe burkolózva akarna bennünket ki­oktatni. A Radics-párt kritikus vasárnapja Belgrád, augusztus 4. A horvát parasztpárti képviselők klubjá- f nak plenáris ülése tegnap volt. Az ülés előtt > híre járt, hogy a pártban szakadás követ- vkezik be, mert a képviselőknek egyik cso­portja, körülbelül huszonheten, nem helyes- . Irk Rádiósnak azt a lépését, hogy belépett a harmadik internácionáléba. A késő estiórák- ; bán Zágrábból távirat érkezett arról, hogy a várt pártszakadás nem következett be, de a párt Rádiós eljárását jóváhagyta. Primo de Rivera visszalép? Paris,, augusztus 4. (Havas.) A Chicago Tribüné madridi jelentése szerint Primo de Rivera bejelentette, hogy az államtanács rö­vid időn bellii alkotmányos kormánynak adja át helyét Japán és az amerikai bevándor­lási törvény ~ Tokio, augusztus 4. (Havas.) A washing­toni japán követ ma visszaérkezett s az új­ságírók előtt kijelentette, hogy kormányával meg fogja beszélni az amerikai bevándorlási törvény következtében beállott helyzetet. "i 11 i* vi n^mirawimffTTriiTrT™­London,a ugusztus 4. A német delegáció meghívásával a lon­doni konferencia uj s talán az eddigieknél is fontosabb szakaszhoz érkezett. A német megbízottak ma reggel utaznak Londonba s Hughes államtitkár a tiszteletére adott ebé­den tegnap hosszasan tárgyalt Marx dr. bi­rodalmi kancellárral és Stresemann dr. kül­ügyminiszterrel. Jól értesült körök e meg­beszéléseknek nagy fontosságot tulajdoníta­nak­Mint előrelátható volt, Németországban általános az a vélemény, hogy a szövetsé­gesek között létrejött megegyezéseket a német delegáció nem fogadhatja el min­den további nélkül, sőt még a tárgyalások megfelelő alapjának sem tekintheti. Különösen a harmadik bizottság hatás­körébe tartozó átutalási kérdésekben a szö­vetségesek olyan megegyezéseket létesítet­tek, amelyek formailag és tartalmilag is a Dawes-javaslat megváltoztatását jelentik. Hivatalos körök véleménye szerint e megvál­toztatott pontokra vonatkozóan a német delegáció újból vitát fog kezdeni. Különben Franciaországban sem látják a helyzetet teljesen tisztázottnak. Azt hiszik, hogy Németország egész sor kérdést fog fel­vetni, amely a Londonba kiküldött francia delegáció türelmét kemény próba elé állítja. Úgy tudják, hogy Németország követeléseit á következő pontokban fogja formulázni: 1. A Ruhrvidék katonai és gazdasági ki­öntése, mihelyt a birodalmi gyűlés a szak­értői javaslat végrehajtásához szükséges Berlin, augusztus 4. A német delegáció Londonba érkezése után egyelőre nem lép közvetlen érintkezés­be a szövetséges miniszterelnökökkel, hanem mint azt egy valószinüleg ma megtartandó ülésen elhatározzák, először a jóvátételi bi­zottsággal fog tanácskozni. Az amerikai szakértők javaslata szerint kizárólag a jóvá­tételi bizottság illetékes arra, hogy Német­Budapest, augusztus 4. (Budapesti szerkesztőségünk telefonje­lentése.) Bethlen István gróf miniszterelnök a kölcsön magyar részletének kibocsátása al­kalmából a közönséghez fölhívással fordult, amelyben a többi között ezeket mondotta: — A magyar kölcsön darabja a ma­gyar sorsnak. Aki ezt a sorsot emelkedő utján támogatja, az saját erőit gyarapítja. A magyar kölcsön nem más, mint a ma­gyar újjáépítés és a magyar jövő. A külföld hatalmas jelét adta irántunk való bizalmá­nak és bebizonyította, hogy bízik bennünk, bizik a magyar mezőgazdák, iparosok, ke­reskedők, intellektuelek és munkások ter­melőképességében. A külföld többszörösen túljegyezte a kölcsönt, ami nagy lehetősé­geket tár föl előttünk. Kötelességünk, hogy a külföld bizalmát saját hozzájárulásunkkal is megerősítsük. Elsősorban a íermelöosz- tályokhoz fordulok, jegyezzenek minél töb­bet, még erejükön fölül is. Ez nemcsak ön- mmmamammmmmmaBam Szerda: BOROS FERENC: Hazatérő mrunkások­. nak (vers). — BIBö LAJOS: Mihály magára marad. I. Csütörtök: BIBÖ LAJOS: Mihály magára marad II. Péntek: PÉTERFY TAMÁS: Bubus. Szombat: g. gy.; Francia irodalmi körökben. Vasárnap: ÜLVEDY LÁSZLÓ: A föld (vers). — OLIN és GREGORIÁN: Két ló. A fehér őzbak — A Prágai Magy/ar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Orosz Sándor. / Az erdész halkan kinyitotta a szoba ajtaját. A függőlámpa zöld ernyőjén átszürődő fény tompa derengéssel betöltötte otthonát, sötétséghez szokott szemeit összehunyori- totta és szétnézett a szobában. Valakit keresett. A körevet sarkában megmozdult egy fe­lver folt. Fiatal párját a reá való várakozás­ban édes álomba ringatták az éjszaka tündé­rei, összekuporodva, csöndesen ott aludt. Lassan, halk léptekkel feléje közeledett. ’A nagy csöndben váratlanul megroppan! a. padló egyik meglazult deszkája, az alvó asz- szony fölriadt, főipattant és a másik percben már ott függött a nagy, darabos féri5 nyakán: — Úgy rám ijesztett, mint valami mu­mxtc I Az erdész boldog öleléssel magához szo­rította fiatal feleségét: — Majd kibékítem egy forró csókkal! Az asszonyka tovább duruzsolt: — Hol maradt olyan sokáig, Pali? Vár­tam a vacsorával, csak nem jött el. Magam sem tudom, hogy mikor aludtam el, azóta a teája is bizonnyal kihűlt! A férfi a terített asztalhoz ült és amíg felesége a hideg sültet tálalta és a párolgó teát szűrte, halkan mesélt: — A nagy erdőt taroló favágóknál jár­tam, idegen, megbízhatatlan nép, állandóan figyelni kell őket. Kivált az egyik szögnézésü, rusnya legény gyanús, valamelyik odvds fá­ban biztosan fegyvert rejteget, azért hajnal­ban és alkonyaikor, amikor az őzek legelőre vonulnak, szemmel kell őket tartani! Áz asszonyka még mindig a csészével pepecselt: — Mesélje el, Pali, mit látott ma künn? A férfi arcán elömlött a derű mosolya: — Csodá! láttam! — Mit, hol? — kiváncslaskodütt tágra nyíló szemekkel az asszonya. — Már sötétedett, amikor a Tarhegy éléről a Paradicsomba kanyarodtam. A maga őzikéit akartam megnézni, hogy itthon el­mondhassam, mit csináltak. Az öreg suta a forrás ' mellett a sózó agyagját nyalogatta, két gidója ott hancurozott körülötte. A fiatal Unő villás gavallérjával a hegyoldal buja fü­vében pákosztoskodott. A vén bak pedig az ordőszélen csipdeste a rekettyés rügyeit, majd nekiesett az egyik mogyoróbokornak, azon végigfente gyöngyözött fejdiszét, zöld lombja a levegőben úgy suhogott, mintha erős karok rázták volna. Az ér mentén két nyulacska is bukdácsolt, csak a tapsifülük látszott ki a fiiból. És a rigók, pintyőkék csodaszép dalosversenyt rendeztek. Magács- kára gondoltam, mert csak magácska hiány­zott a virágokkal ékes Paradicsomból! Paradicsomnak nevezték ők az erdész- lakkal szemben fekvő s a Tarhegy alján zöl- delő rétet, amelyet közepén fakadó forrás ere kettészel és köröskörül erdő szegélyez. Ha az erdészt szolgálata a hegyek közé paran­csolta, tavaszi délutánokon az asszonyka uj­jaival a vérebnek eset tintett, a mogorva le­gény ilyenkor Örömében ümmögve üvöltött és bakugrásokban úrnője körül táncolt. Csak amikor az erdőbe értek, csöndesedett le. Ott komor merevséggel lépdelt mellette és rezgő orrával idegesen beleszimatolt a levegőbe. A rét alsó sarkában magas les állott, öreg fe­nyő leborulő ágai leplezték a benne ülőt. Az asszonyka itt letelepedett a padra cs hímezett, kötögetett. A véreb lábainál moz­dulatlanul hasalt, fejét mellső lábaira fektette, szemeit lezárta, csak remegő orreimpái árul­ták el, hogy ébren van. Itt hallgatták együtt az erdő madarainak dalait cs amikor alko­nyaikor a rétre borult a fák elnyúlt árnyéka, itt elnézték a legelésző őzikéket. És sokszor halkan, váratlanul ott termett a férfi is. a pad másik felére ült és ráboruló párjával együtt lesték az erdő ezerszavu beszédét, ze­néjét. A golyóérett, öreg bak erős fejdiszc is ott ékeskedne már az erdész szobájának fa­lán, ha ez évben nem itt ütötte volna föl a tanyáját, mivel a férfit az adott szó tilalma kötelezte, hogy a Paradicsomban vadra nem süti el a fegyverét, övé volt a széles határ, az asszonykáé c meghitt folt. Az erdész kész teáját kavargatta, a iám­magnk iránti kötelesség, hanem a nemzeti önbecsülés kérdése is. Negyedmillió dollárt jegyeztek az első napon A külföldi kölcsönből az első jegyzési napon magában Budapesten 242.500 dollárt jegyeztek, ami az egész köles ön résznek több, mint egy tizede. Az eredmény a legmerészebb várakozásokat is meghaladja. A vidékről ál­landóan számos száz-, ötszáz- és ezerdolláros jegyzéseket jelentenek. Az aláírások tömege­sen folynak. A nagyobb jegyzések a követ­kezők: Magyar Általános Hitelbank 90.000, KereskedelmitBank 72.500, Magyar Általános Biztosító 60.000, Általános Kőszénbánya r.-t. 26.000, Angol-Osztrák Bank 24.000, Általános Takarék 18.000 dollárt. A kölcsönjegyzés mai második napja ismét a legteljesebb siker jegyében zajlott le. A vidékről is egyre tömegesebben ér­keznek be a nagyobb összegek jegyzéséről szóló jelentések. A biztositó társaságok be­tétjeiket, az árvaszéki pénztárak pedig a kezelésük alatt álló árvapénzeket fektetik be a jól kamatozó kölcsönkötvényekbe. Megegyezés a szocialisták és a népjóléti miniszter kozott A szociáldemokrata párt küldöttsége: Já­szai Samu, Kitajka Lajos és Gál Benő szom­baton megjelent Vass József helyettes mi­niszterelnöknél, akivel a munkanélküliséggel kapcsolatos kérdésekről tanácskozott. A ta­nácskozás után a küldöttség vezetője úgy nyilatkozott, hogy a helyettes miniszterelnök válasza a szociáldemokrata pártot teljesen ki­elégítette. Látják a kormány legteljesebb jó­akaratát és azt hiszik, hogy a Ház összehí­vása el fog maradni. A miniszterelnök közölte velük, hogy mindennap milliárdokat folyósí­tanak közmunkákra. Hol van Beises? Hol van Benes? Ezt kérdezi a Rude Prá- vo s a kérdésre igy válaszol: Vlalalhányszor az antant nagyhatalmak konferenciát tartot­tak, Benes mindig ott volt. Utazgatott Poin- caréhoz Londonba és szívesen játszotta a közvetítő szerepét Egyenesen komikus volt. Most a londoni konferencia ülésezik, amely fontosabb az eddigi konferenciáknál. Hol van most Benes? Nem látni és nem hallani sem­mit sem róla, noha világos, hogy ott lenne a helye mivel ő is szocialista és most oly kon­ferenciáról vian szó, amely a szocialista angol és félszocialista francia kormány müve. Hogy ■lehet az, hogy Benes dr. politikája nem hafed együtt a Macdonald és Herriot politikájával! Benes ur a multblan túlságosan összebarátko­zott a francia reakcióval. Az amerikai munkáspárt Lafolette elnökjelöltsége mellett Berlin, augusztus 4. Mint a Montag je­lenti New Yorkból, a Gompers-íéle munkás­párt végrehajtó bizottsága elhatározta, hogy Lafolette jelöltségét, aki tudvalévőén a prog- ressziv párt jelöltje, támogatni fogja. pa fénye ráesett derűs arcára és az asztalra könyöklő feleségének halkan mesélte: — Valamennyi őz egyszerre fölvetette a fejét, mind a rét közepe felé bámult. Mintha váratlanul a földből nőtt volna ki, a zöld sző­nyeg közepén ott állt a csoda: egy fehér őz! Szőre az alkonyati derengésben ugy villo­gott, mint a frissen esett, sziizfehér hó. Gyor­san archoz emeltem látócsövemet, fülei kö­zött ott ékeskedett az alacsony, nem is erős agancs. A fegyver villámgyorsan arcomhoz repült, a célgömb odatapadt vállapjához, de akkor átcikkant agyamon az adott szó tilal­ma, a puskát leeresztettem és nagy kerülővel hazajöttem, nehogy az uj vendéget elriasz- szam! A figyelő asszonyka homlokán elsimultak a váratlan ború redői, odasimult a darabos, nagy férfiúhoz és anyás gyöngédséggel meg- cirogatta rövidre nyírt lmját: — Maga derék fiú, Pali! Mindig olyan­nak ismertem, hogy adott szavát betartja! Az erdész kérésre fogta a dolgot: — Pedig ez egyszer arra akartam kérni, hogy e kötelezettségem alól mentsen föl. Nézze, mindenféle vadászzsákmány ékesíti már a szobánkat, csak fehér őzünk nincs. Most itt van az alkalom e ritka trófea meg­szerzésére. ha elszalasztom, életemben talán soha többet nem kerülök e szerencsés hely­zetbe. Végtelen örömet és felejthetetlen em­léket szerezne vele! Az asszonyka csöndesen ingatta a fejét: — Magáé az egész határ! Ha a hegyek között terítékre hozza a vén agyarast. avagy* az erős szarvasbikát, örömét megosztom. De a Paradicsom az enyém! Amikor künn járja az erdőket és naphosszat távol van, ide elsc­~ A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents