Prágai Magyar Hirlap, 1924. augusztus (3. évfolyam, 173-197 / 621-645. szám)
1924-08-05 / 176. (624.) szám
Kedd augusztus S. SxoiüvtíE® Ss®sl®iái«s wm.m €K I»®sto®r$aell©im®s Éms&É&ÉgbsmföM Véres összeütközés a csendőrök és kommunisták között — A csendőrök szuronyt használtak, a kommunisták késsel és kővei támadtak — Munkács’’ tudósítónk távirati jelentése — Munkács, augusztus 4. Tegnap délután egész Ruszinszkóban háború- ellenes tüntetéseket tartottak, amelyekre a hatóságok engedélyt adtak. Szolyván a fölvomiló munkás- és ruszin földmivestömegek, valamint a csend-őrség között összetűzésre került a sor. A csendőrség fel akarta oszlatni a tömegeit, amely ellenszegült és kővel dobálta a csendőröket. A csendörség erre szuronyát használta. A dulakodás után két csendőr késtől és kidobástól súlyosan megsebesült. Három munkás és ruszin földmlves meghalt, több megsebesült. A késő délutáni órákban erős csend őri árat vonult Szolyvára, ahol jelenleg csend van. Munkácson Is volt háboruelle- nes tüntetés, amelyen kétezer kommunista jelent meg. A gyűlés itt rendzavarás nélkül íolyt le. A Msaiiíaiaí nem más, mint diplomáciai tákolmány A Prágai Magyar Hírlap tudósítója beszámol Attilio Tamaro cikksorozatáról Milánó, augusztus 4. A kis antant konferenciája / alkalmába Prágában időzött az ismer tnevü olasz publicista Attilio Tamaro is, alki a milánói Seool-o hasábjain nagyszabású cikksorozatban ismertette a középeurópái államok egymáshoz való viszonyát és fejlődési lébe tőségeit. Legutóbb „A kisantant tákolmánya" elmen jelent meg nagy feltiünéstkeiltő cikke, amelynek mély és éltes meglátásai, valamint részre nem hajló kritikája megérdemlik, hogy nagy, vonásokban mi is ismertessük. Tamaro ezeket írja: — A kisantant legutóbbi prágai összejövetele eleven cáfolata volt az optimisztlkus hivatalos jelentéseknek, mivel a kisantant létének jogosultságát uj érvekkel megokolni nem tudta. Aki figyelemmel kísérte a kisantant főnökeinek a nyilvánosság elölt tartott védő- beszédeit s aki tudta, hogy miket tárgyaltak a titkos megbeszéléseken, annak számára nyilvánvaló volt,, hogy ez a szövetség történelmi hivatását már betöltötte s további létének semmi célja. Benes külügyminiszter minden erejével azon van, hogy alkotásába életet öntsön, vagy legalább is oxigén belélegzéssel megadhassa, neki az élet látszatát. Tamaro megállapítja, hogy a jugoszlávok érdekeik védelmére igyekeznek a legelőnyösebb szerződéseket kicsikarni s hogy ,v; a románok valamennyi a kisantamthoz fűzött illúziójukat már régen elvesztették. Éppen ezért a ki sántán tót alkotó államok a kisantant keretein kívül keresik a létfenntartásukhoz nélkülözhetetlenül szükséges biztosítékokat. így történhetett csak, hogy a kisantant határozottan olaszellenes tendenciája mellett Cseh-Szlovákia és Jugoszlávia éppen Rómában keresték államai^ status quojának garanciáját! Az olasz publicista szerint a három kormány még pénzügyi kérdésekben sem tud megegyezésre jutni. Jugoszlávia és Románia érdekei megegyeznek Franciaország érdekeivel abban, hogy nem akarják a jóvátétel! összegek leszálktását, ellenben Cseh-Szlovákia számára előnyős lenne ez a megoldás, mert ebben az esetben „felszabaditási adósságait" javára írnák s mintegy 13 milliár ária! kevesebbet kellene fizetnie a szövetségeseknek. Tamaro kiemeli, hogy a kisantant kormányai külpolitikájukat Clemencea.u és Poin- caré Franciaországának külpolitikájára építették fél. Melyek azonban a mai Francia- ország külpolitikai direktívái?- Ez egyelőre a jövő titka, az ellenben már nem titok, hogy Macdcnald a lehető legsürgősebben akarja megoldatni a népszövetséggel a nemzeti kisebbségek problémáját. — A kisantant főcélja — folytatja Tamaro — a Magyarország elleni védekezés volt. Magyarország azonban ma a népszövetség ellenőrzése és védelme alatt áll. Ilyen körülmények között létük legfontosabb okát elveszítették, mi tennivalójuk lehetne még? Való, hogy a románőik, tekintettel az állandóan aktuális orosz veszélyre, megegyezést keresnek a magyarokkal és ez a megegyezés szükségképpen a szlávok ellen irányul Minden tagadás ellenéire bizonyos, hogy a prágai konferencián tárgyalták a besszarábiai kérdésit, azonban eredmény nélkül. Részben, mert Dúca visszautasított minden megegyezést, másrészt pedig a szovjet uj prágai képviselője a maga részéről hasonlóképpen elutasította a fölajánlott közvetítést. Tamara a következő 'hagyfontossá.gu tények kitérné lésével végzi be cikkét: — A prágai kormánysaíjtó több Ízben megállapította, ho'gy a konferencia semmiféle, meglepetéssel nem szolgált. Legfeljebb azon a rejtélyes összejövetelen, amelyet a három miniszter az utolsó estén a vezérkar főnökével a francia Mittelhauser tábornokkal tartott, lehetett szó valamiről, ami talán majd egyszer váratlanul kirobban. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy Mittelhauser tábornok révén Francia- ország pontosan ismeri Cselh-Szlovákia féltve őrzött titkait, mig Olaszország csupán szemlélője az eseményeknek. A prágai konferencia ezúttal újból leleplezte a cseh-szlövák politika néhány lepleS2SE3S2SE8EK53ESHSS zett célkitűzését. Klofác a nemzett szocialisták vezére, amely párthoz tudvalévőén Benes is tartozik, középeurópai föderációról beszélt, közös középeurópai parlamenttel, a Monroe elvnek egy Kőzépeurópára alkalmazott fajáról. Jó lesz ügyelni a cseh-szlo- vák köztársaság e mostanában felújított, de voltaképpen régi aspirációjára, ámbár igaz, hogy a prágai konferencia után a kisantant nem más, csak diplomáciai tákolmány. Corrado Rossi. * Prága, augusztus 4. Attilio Tamaro nagy föltünést keltő cikkeit a prágai cseh sajtó nem fogadhatja közönyös némasággal. Meg is szólalt a liberális és pártonkivüi'i Tribuna és i:gy igyekszik riposztozni az olasz publicista éles és biztos vágásaira: — A SecoÜo levelezője Attilio Tamara legutóbbi cikkében, amely a Secoloban jelent meg, ismét hosszasabban foglalkozik a kisantant prágai konferenciájával s megállapítja, hogy a kisantant történellmi szerepét már eljátszotta. A cikk ismertetése után a Tribuna megállapítja, hogy Tamara cikkét a valóságra való tekintet nélkül szerkesztette meg. Máskülönben meg kellett volna látnia, hogy a kisantant programja ma épp oly aktuális, min t annak előtte s ez a program a kisantant közeurópai politikája. Természetes azonban, inja a Tribuna, hogy a kisantant államai külön érdekeiket is szem előtt tartják, ha azokat önállóan oM'ják mieg, úgy ez még nem jelenti a kisantant programjának negligálását. A Vatikán Zita királynőért Róma, augusztus 4. A Vatikán hivatalos lapja, az Osservatore Romano és a Messag- gero azt követeli, hogy Zita királynőnek a győztes Olaszország bocsássa rendelkezésére a Viareggo mellett fekvő Villa Pianore-t s biztosítsa számára az öt megillető megélhetést. dörögök üldözése Bulgáriában Athén, augusztus 4. A görög távirati ügynökség jelentése szerint Bulgáriában egyre jobban terjed a görögök üldözése. Görögellenes népgyülések napirenden vannak. Burgas- ban a görög lakosságot fölszólították, hogy hagyja el házait, különben számolnia kell a pusztulással. ffugkes államtitkár Berlinben Berlin, augusztus 3. (Wolff.) Hughes amerikai államtitkár és neje ma reggel 7 óra 10 perckor érkeztek meg a Friedrichstrasse pályaudvarán, ahol az amerikai követ, valamint a követség tisztviselői és a külügyi hivatal képviselői várták. Már a kora reggeli órákban nagy embercsoport gyűlt össze a pályaudvar előtt. — Hughes államtitkár még a délelőtti órákban Houghton amerikai kövei kíséretében meglátogatta a birodalmi elnököt. Félkettökor az államtitkár és neje tiszteletére a birodalmi elnök dézsönét adott, amelyen többek között a berlini amerikai követ, a birodalmi kancellár, a kormány tagjai és a német gazdasági élet vezető személyiségei vettek részt. Autószerencsétlenség két áldozattal Olmiitz előtt Oimütz, augusztus 4. Vasárnap este Prosnitz és Oimütz között súlyos automobilszerencsétlenség történt, amelynek két emberélet esett áldozatuk Az otmützii Népház bérlői, a Pleskac testvérek családjukkal együtt Brünnböl Olmützbe térték vissza. Prosnitz után az autó egy szerelmes párral találkozott, amely a robogó autó elől az országút szélén keresett menedéket. Eközben az autó elgázolta a lányt, aki azonnal meghalt, azonban az autó szintén félreugrott és egy iának ütközve felfordult. Az összcroncsolt kocsi alul P’eskacné hulláját húzták elő. A többi utasok csak könyebben sérültek meg. Sistor ne ultra erepidam A Národni Politika kirohanása Magyarország ellen. — A kávésnénikék lapja beavatkozik a külpolitikába Prága, augusztus 4. A cseh nemzeti demokraták vénasszo- nyos lapja: a Národni Politika a tőle megszokott semmitmondó bőbeszédűséggel állapítja meg, hogy az idei nyáron a politikában nincsen szünet. Londonban a nagyhatalmak keresik a megegyezés útját, mig idebenn a pet- ka tárgyalásai fogják meghozni a békés munka lehetőségét. Sajnos, a köztársaság még mindig nem folytathat olyan külpolitikát, amilyen kívánatos volna s ennek főoka az, hogy Magyarországon nincsen meg a békés együttműködésnek föfeltétele. A szlovák nemzetiség még mindig el van nyomva ott, napirenden vannak a Habsburg-íüntetések s a magyarok hallani sem akarnak arról, hogy szomszédjaikkal kereskedelmi szerződéseket kössenek, noha ezt Smith népszövetségi főbiztos is sürgeti. Ugyanezek az okok akadályozzák a Lengyelországgal való szorosabb működést is. A Národni Politika okosabban tenné, ha külpolitikai vezércikkek helyett rablógyilkosságok rémhistóriáját tálalná föl olvasóközönségének s nem avatkoznék a külpolitikába. Vagy ha már mindenáron kereskedelmi szerződéseket akar Magyarországgal, ugy a saját kenyéradóinál sürgesse meg a már eddig kötött szerződések ratifikálását, amelyek a magyar parlamentben inár régen átmentek, itt pedig Benes fiókjában hevernek hónapok, sőt évek óta. Csak a biztosítóintézetekről, alapokról, gyámpénztárakról kötött szerződéseket említjük, amelyeket Budapest már régen ratifikált, Benes pedig említést sem tett róluk a parlamentben. Először ezeket kell itt is ratifikálni s csak azután lehet újabb szerződésekről tárgyalni. A Národni Politika pedig csak hallgasson. I ebegíen előtte a közmondás örök igazsága: sutor ne ultra crepi- dam. * * Mi v<cm ■ eaíi'sjlf? rsni Maztsnikl tálgaíok. Tavasszal elhallgatom a háztüzhe- lyet építő énekesek boldog dalát, nyáron elgyönyörködöm az ezernyi virág színében, illatában és elnézem az itt legelésző őzeket. Ilyenkor az a hitem erősödik, hogy e békés hely a mi zavartalan boldogságunk tükre. Félek, irtózom attól, ha szennyes, véres folt ezt bemocskolná. Ha a fehér őzbakot ott meglőné, mindannyiszor, ha tekintetem e trófeára esne, az a gondolat nyugtalanítana, hogy az a véres folt, amely a zöld gyepszőnyegre tapadt, valamikor a boldogságunk összhangját bevérezni fogja. Ezt a csökönyös hitemet hagyja meg, többet ér az száz fehér őzbaknál! — Képzelődés, illúzió, — vélte a férfi. — Erős hitét, amelyhez oly görcsösen rugaszkodik, nem dúlom föl, állom adott szavamat! * Másnap az erdész átvette a kerülők szokásos heti jelentését, kiosztotta a szolgálati utasításokat, végül meghagyta nekik, hogy a délután folyamán teljes csöndben és észrevétlenül hajtsák át a Tarhegy erdejét, mivel az őzek odaszoktak a rétjére. A marcona emberek, amikor az irodából kijöttek, csodálkozva összenéztek: mi a csoda bujt főnökükbe, amikor ezideig a felesége kedvéért szerette azt, ha a rétre minél több őz járt ki? Az erdész ebéd után összecsomagolta hátizsákját s azzal, hogy a hegyekben föl kell mérnie a széldöntvényeket s amíg e munkával cl nem készül, ne várják haza, elbúcsúzott fiatal feleségétől. Az összes kerülők hajnalban és alkonyaikor a vágásokban lesbe álltak, ő maga végigcserkészte az összes erdei réteket, a fehér baknak nyoma veszett. Amikor harmadnap este lehangoltan hazavetődött, fiatal felesége örömmel újságolta, hogy a fehér őz mind a három alkonyaton ott legelt a Paradicsomban, csak az öreg bak liiányzott, biztosan elkódorgott másfelé. Az erdész halk ümmögéssel megette a vacsoráját, másnap berendelte az összes erdőőröket, a délután folyamán kétszer is meghajtatta a Tarhegyet, két napon át járta az összes vágásokat és réteket, a fehér bak azonban nem került a puskacsöve elé. Otthon a felesége, aki gyanította, hogy az ura miért méri föl most oly sűrűn a szél- döntvényeket, ragyogó arccal mesélte, hogy a fehér bakőz mind a két estén ott legelt a réten. Kár, hogy a villás sutácskájával is eltűnt. — Ha ez igy tovább tart, a fehér csoda elzavarja az utolsó őzikéit, — morogta lehangoltan az erdész. Az asszonyka szeme sarkában megvillant a pajzánság ördöge: — Belátom, Pali, hogy igaza van! Maga is napról-napra idegesebb, rosszkedviibb lesz, föloldom az adott szó kötelezettsége alól, de csak egy föltétel alatt: holnap este én is ott leszek a Paradicsomban és ha a fehér özba- kot meglövi, ajándékozza valamelyik múzeumnak, gyönyörködjenek mások is a maga ritka zsákmányában! Az erdész sugárzó arccal fölugrott, átölelte fiatal feleségét és boldogan rebegte: — A föltételt elfogadom! sy Alkonyat felé együtt kisétáltak a Paradicsomba. Az erdész a magas lesre készült letelepedni az asszonyka- ellenben a rekettyés szegélyét ajánlotta, mivel az őzbak a rét felső szélén vált ki. A férfi vadászkésével itt kivágta a bozóttá összefonódott galyakat, felesége az alacsony vadászszékre ült, ő pedig lábaihoz telepedett, fegyverét megtöltötte és a cső végét a lőrésbe illesztette. A lombsátor alatt szótlan csöndben, mozdulatlanul ültek, csak az asszony szájszögletében rejtőzött egy eddig nem ismert, titokzatos vonás. Az erdőszéli fák árnyéka szinte szemmel láthatóan nyúlni, nőni kezdett. A verőfény a gyepszőnyegen egyre fogyott, lejjebb szorult. A rét felső sarkában elomlóit az alkonyati borulat halványuló derengése. Hirtelenül előbbre hajolt az asszonyka figyelő feje, a szemközti erdőszél lehajtó ágai között megvillant egy fehér folt. Halkan megkopogtatta férje vállát és yjjával a rét széle felé mutatott: hófehér gúnyájában mozdulatlanul ott állt az őzbak. A fegyver agya észrevétlenül a férfi vállához csúszott, hátragörbülő jobb könyöke lágyan súrolta az asszony térdét, a golyóscső vége zegzugos vonalakat rajzolt a levegőbe, most megállt.... E pillanatban fölpattant az asszony, éleset rikoltott, ugyanakkor eldördült a lövés, a fehér csoda nyomtalanul eltűnt az erdő mélyében. Az erdész fölugrott, és ámuló szemekkel feleségére meredt: — Mi történt? összekuporodott felesége halkan rebegte: — Kígyó siklott el a lábam mellett, féltem, hogy megcsíp! A férfi fülét vakarta és savanyu arccal .a bokor tövét nézte, ahol a kígyó állítólag eltűnt. — Meg van a bak? — kérdezte félénken az asszonyka, a szemében azonban már ott lobogott a felülkerekedett nő palástolt öröme. Az erdész a kezével legyintett: — A lövés pillanatában meglökte a könyökömet, a golyó előtte vágódott be, elment. Hej, az a paradicsomi kígyó! A felesége anyás gyöngédséggel meg- cirogatta az arcát: — Ne búsuljon, drágám, meglövi holnap, vagy holnapután! Hazafelé az utón mind a két karjával belekapaszkodott az erős, darabos emberbe és hízelkedve egyre duruzsolt, mint a doromboló cica. Az erdész másnap, harmadnap, heteken át hiába kereste, leste a fehér bakőzet, attól az egy lövéstől ugy megriadt, hogy nyornta- lanult eltűnt a széles határból. Ha a férfi es- ténkint vacsora után szótlanul, fáradtan ott ült az asztalnál és tekintete a szoba levegőjén át a bizonytalanságba meredt, felesége puha lágysággal elsimította homlokáról a siirü redőket. Az arcán ott ragyogott a párján furfanggal felülkerekedett,’ diadalmas asz- szony boldog mosolya: — A •mocsoktalan, sziiztiszta Paradicsom mégis az enyém! &
