Prágai Magyar Hirlap, 1924. augusztus (3. évfolyam, 173-197 / 621-645. szám)
1924-08-20 / 188. (636.) szám
Szerda, augusztus 20. <3 Divatlevél Budapestről Napraforgó-napernyők, Röntgen-szoknyák — Elegáns délelőtti kosztüm a korzón — Divat- szemle a nyárvégi modellek között — Színes üvegkarika — huszonnégy darab Budapest, augusztus 18. Erős napsugár perzseli a nyári Duna- korzót. A sok-sok Buchwald-széknek sorjában a vízparton mégis mindnek gazdája akad. Egy-egy pillanatra hüs szél libben ide a Duna felöl; az emberek észreveszik, belélegzik, honorálják — egyszóval mindenképpen megbecsülni igyekeznek ezt a kis levegőzést, nyaralást. A Hangli előtt a legnépesebb a korzó. Rengeteg erdeje vonul el előttem a színeknek. A ru'hák tarkaságát, elevenségét csak fokozza a gyújtó napsugár. Szinfelhők, illatfelhők között a virágformáju, bizarr kis er- nyök szinte szállanak, olyan könnyedek és olyan —- újszerűén — valószínűtlen formá- juak. Egyiket közölök valódi napraforgónak íéhetne hinni, nagyságban, formában és kivitelben annyira hasonlít az igazi virághoz. Ezeknek az ernyőknek tömzsi nyelét kifúrva készítik, hogy az igy támadt üregben el lehessen helyezni a nélkülözhetetlen rouge-t és crayon-t. De nincs sok idő az ernyők csodálatára. Egy nő sétál el előttem talpig marocain, csontszinü selyemben. Talpig, mondom — de nem tetőig. Mert a tapadós felsőrésznek ujja nincs, nyaka nincs, háta alig, olyan igen de- koltált Az előrész simulékonysága pedig térdet-fejet hajt a plasztikus divatnak. Az alj- rész kétoldalt szerpentinesen szabott volánt. A harisnyája is áttetsző francia selyem, nem tudom megállapítani azonban, hogy testszine a bőrnek, vagy a harisnyának lesült szine-e? Cipője smaragdzöld szandál. Kis, fehérfilc puhakalapja alól rövid, fiús frizurájából egy szénfekete tincs bújik elő. A nő most halad el előttem. Végignézem hátból is. öt és a többi korzózó elegáns hölgyet. Mindenik úgynevezett Röntgen-ruhát, illetőleg szoknyát hord. Ha a nap rájuk süt — és miért legyek én diszkrétebb a napnál? —, bizony ezek a ruhák egészen átlátszóak. Legföljebb egy vékony selyemnadrág lehet alattuk. Elegáns nő nem hordana világért sem — brrr... irtózat kimondani is ma! — fehér alsószoknyát. Tovább megyek a korzón, kiérek a Koronaherceg-utcán át a Kossuth Lajos-utcába. A Nemzeti Kaszinó előtt már látok is eg3r pár elegáns mágnáshölgyet. Közülök föltűnik egy ismert vidéki mágnás felesége, igazi race, sudár termetén angol trotteur-ruha. Valahogy ő maga is emlékeztet Albion finom- bőrű asszonyaira. Sötétebb, szürkésdrapp costume-öt visel, durvaszálu, zsákszerű, mégis finom szövetből. Rövid, szűk alj, egyenes, háromnegyedhosszu kabát hozzá. Csípőn át van fogva keskeny, vörös bőrövvel, férfias fa?on a kabáton, meggyszinü kendő a nyakban. Sötétbagaria, pántos cipő, tűzdelt díszítéssel. Ernyő nincs nála, kreolosan lesült arcából árnyékos, nagy, szürke szeme felém csillog. Túl a kaszinón fényes, hatalmas üvegablakokhoz érek. Ha már az ember a Kossuth Lajos-utcán megy végig, nem megy tovább, amig meg nem nézi a Holzer-cég kirakatait. Odaérek eléje, sajnos, azonban a drappszinü tüggöny teljesen le van bocsátva, hogy megvédje a kényes holmikat a nap elől. Egyet gondolok és már benn járok az üzletben. A földszinti nagy elárusitóteremben egy kisasszony útbaigazít. Első emeleten, az ,i ódában megtalálom a cég főnökét, Holzer Andor urat. Elmondom, miért jövök: információt kérek tőle divatujdonságokra vonatkozóan. .Kérdéseimre készségesen ad szakszerű íőlvilágositást. — Mit tud mondani, kérem, a jelenlegi női divatról? — Jelenleg morte-saison-ban vagyunk. \ nyári divat — már elomlóban, az őszi pedig — még nem alakult ki. Júliusban jöttem haza Párisból, de inkább csak commerce- 'ruk miatt voltam kinn ezúttal. A júniusi ürand-prix-ről jobbára ilyesmit hoztam magámmal. Hogy odakinn mit láttam? Amit Budapesten. Szint, szint és újra csak szint. Tarka crepc de chine-ek, repkedő szinpom- >'ás kendők, változatos szabású és színezésű ipők. Mert, hogy mindjárt a cipőknél kezd- Am, azokban óriási luxust fejtenek ki. Leg- 'ibbje szandál, de csakis egészen alacsony, Após sarkokkal, mint ami egyedül stilszerü ■ ihez a fazonhoz. Próbálkoztunk ezzel mi is, le a pesti hölgyközönség néni akarja elfogadni z alacsony sarkokat. Szandált hordanak, de . ak magas sarkokkal. Divatos Parisban az alacsony, cilinder- ' >rma női kalap, mi most kísérletezünk javában vele. — A ruha szabása változások felé mutat. Ha csakugyan helyesen tippelünk s a mai föl-fölbukkanó tunique-et nem csupán kuriózumnak tekintjük, úgy nemsokára az úgynevezett dupla-ruhák, tunique-ek változatait láthatjuk. A mai, kissé uniformizált vonalak után tág teret nyújt ez a szabás .az egyéni ízlésnek. Most augusztus első napjaiban vagyunk és a színek is mintha bágyadni kezdenének már. Legfavorizáltabb a fekete-fehér összeállítás. Köpenyben a hosszú, fehér ga- bardin-, vagy gyapju-eolinkabátokaí igen kedvelik, fehér tresszel, vagy puha, fehér prémekkel díszítve. A cégfőnök már mutatja is a féltett modelleket. Egy rendkívül ízléses fekete-fehér crepp de chineruhát látunk, apró. fehér, sűrűn varrt gyöngydísszel, amely szalagszerben dekorálja a főbb vonalak szegélyeit. Az ujjatlan fekete felsőrész alá fehér crepp de chineből ingszerii kis alsórész van rövid ujjakkal — igen ötletesen — kombinálva. Világos kávébarna selyemuiarocain délutáni ruha. Erősen hosszitott, egyenes felsőrésszel. jóval csipőn alul kezdődő, lmzott aljjal. Kétoldalt a szolidan ráncolt aljra a ruha színével egyező pleureuse hull alá rojtsze- rüen, majdnem a ruha hosszáig. Ez a pleu- reusedisz már tuniqueszerü motívumként szerepel a ruhán. A mély ővvonalban vérvörös, stilizált orchidea emeli a ruha eleganciáját. Egy fehér ducbesse-selyerníoilette minden dísze az aljrész, amely könnyű, hullámos filécsipkéből készült. Hozzá a ruha selyméből sál, amely olyan hosszú, hogy elöl bokáig leér, hátul pedig derékon alul, kendőszerüen borítja a ruhát. Javarészét a sálnak a körülbelül méternyi széles csipke teszi; különben a teljesen csipkéből, de csakis fiiéból készült ruha a legújabb divat. Kosztümben jelenleg a szűk, de rövid alj az elegáns. Esetleg egészen aprón plissziro- zott, ráboruló, különböző felsőrészekkel, melyek szabadon varródnak az alsó, szűk aljra. Előttünk egy hasonló modell, téglavörös marocainszövetböl, elöl plisszirozott köténykével, amit koranyáron még csak a könnyü- ányagu ruhákon viseltek. Fiús kabátján oldalt rávarott nagy zsebekkel. A kalapokban, a különböző cilinderformáktól eltekintve, a fehér, puha filcet viselik, változatot csupán az angol szalagdisz, vagy egy-egy élénk virág színe hoz ezekbe. Minden ruhához fölvehető és főképpen minden archoz előnyösen áll. — Tud-e adni valami konkrét fölvilágo- sitást a jövő divatujdonságait illetően? — kérdeztem. — Jelenleg még semmit. Szezon végén vagyunk. Szín, vonal és forma ma még kialakulatlan. Az előbb említettek is csupán merész tippelések és hangsúlyozom, hogy igen váratlan meglepetések jöhetnek. Augusztus második felében már itt lesznek az uj párisi modelljeink. Akkor, szezon elején igen szívesen bemutatom a divatujdonságokat és információt adok a szabómübelyek készülő remekeiről. Megígérem, hogy eljövök augusztusban még, hogy megnézzem a modelleket és meghallgassam szakembertől a műhelytitkokat. Búcsúzóul Holzer Andor cégfőnök még kihúz egy fiókot és megmutatja azokat a színes üvegkarikákat, amelyekből a párisi nő — amint ö mondja. — legalább két tucatot hord a karján. Nézem furcsa kíváncsisággal. Egy férfi áll mellettem, aki, mint tudósító, szintén részt vett a divatszemlén. Idáig egyetlen szót nem mondott. Most ő is megszólal: — Uram Teremtőm! Ezek a karikák... És hozzá két tucat belőlük!... Mi lesz igy a férfiakkal? Hiszen minden egyes asszony huszonnégyféle hangon fog velük a fülünkbe csilingelni!... Őszintén el volt szörnyülködve és sietve jegyzett valamit. Mit fog ez a mai divatról s ó, a nőkről — tudósítani? Kállay Piroska. Géni, augusztus 19. Á népszövetség titkársága, lázasan dpl- gozik a népszövetségi tanács augusztus 29-én megkezdődő harmincadik ülésszakának előkészítésén, amelynek elnöke Hymans lesz. A következő kérdések állanak a napirenden: Ausztria, Magyarország és Bulgária katonai ellenőrzése, Inaik határainak megállapítása, Magyarország és Ausztria pénzügyi és gazdasági helyzete, a Saar-terület és Danzig szabadvárosra vonatkozó kérdések. A leszerelési bizottság, az állandó katonai bizottság, a gazdasági bizottság, a rabszolgaság kérdésével foglalkozó bizottság, valamint az ópiumkérdéssel, a szellemi együttműködéssel, a menekültüggyel stb. foglalkozó albizottságok ezen az ülésszakon nyújtják be jelentéseiket a népszövetség tanácsának. — A .nép- szövetségi titkárság ma tette, közzé a portugál, jugoszláv és ausztráliai kormány válaszát a népszövetségi tanács ama javaslatára, amely az egyes államok kölcsönös segítségét indítványozta. A portugál kormány elvben helyesli a garanciaegyezmény határozatait, azonban a megtámadtatás esetére nyújtott biztosítékok, valamint a megtámadás tényének pontos meghatározását nem tartja kielégítőnek. A jugoszláv kormány véleménye szerint a tervezetben nyújtott biztosítékok nem kielégitőek, mivel a segélynyújtás igen lassú és körülményes. Az ausztráliai kormány a javaslatot elutasítja, mivel az Ausztrália különleges 'helyzetével nem számol. Pöstyén, augusztus 19. Vasárnap reggel nyílt meg Pöstyén-für- dőben Széchényi Miklós gróf nagyváradi püspök hagyatékának kiállítása. Széchényi Miklós, Nagyvárad utolsó magyar püspöke tavaly hunyt el s nagyértékü műkincseinek jelentékeny részét egy szlovák konzorcium szerezte meg, amely konzorcium Pollák József dr.-t, a Keletszloveriszkói Muzeum igazgatóját, az ismert miiértőt bizta meg a kiállítás rendezésével és az augusztus 21-én kezdődő árlejtés vezetésével. A hagyaték mellett más helyről eredő, többnyire modern szláv mesterek munkái is nagy számmal szerepelnek az anyagban, amely körülmény bizonyos tárlatszcrii s igy aktuális jelleget kölcsönöz a kiállításnak. A pöstyénieknek ezidén már másodszor van részük igazi műélvezetben s az érdeklődés meg is látszik a közönségen, amely rögtön a megnyitás után nagy számban lepte el a Royal-szálló szalonját, a kiállítás helyét. A kitűnőén szerkesztett katalógus, amely szakszerűség dolgában megáílaná helyét bármely világvárosi muzeum tájékoztatójaként, áttekintést, magyarázatot ad a nem nagyon egységes értékű kiállított tárgyak tömegében. Barokk mesterek A belépés pillanatában azonnal szernbe- ötlik az aukció egyik legértékesebb darabja, a tizennyolcadik századbeli spanyol iskolás Szent Hieronyimis-kép. Pollák dr. szerint valószínű, hogy Zurbaran, a nagy spanyol mester miivé ez a remekszep. tiszta barna tónusban tartott festmény, de fia csak Zurbaran környezetéből is való, kétségtelen, hogy a legigazabb barokk végtelen felé epedő, konturtalan művészete szól belőle. Két fény- céntrum csodálatos, misztikus megvilágításba vonja a meditáló szent alakját: fönt, a fej körül a glória bévülről jövő tüze támaszt világosságot, lent pedig egy kis mécses fénye emeli ki az áíiitatosan összekulcsolt aszkéta- kezeket. Az 50.000 koronás kikiáltási ár, mint valamennyi tárgynál, ennél is csak a becsérték felét jelenti s valószínű, hogy az árverésnél jóval nagyobb összegért fog elkelni. — Miként e Zurbaran-kép, a többi régi mester- mii is barokk művészektől ered. Az olasz barokkot Giordamo Luca egy bibliai jelenete és Giacómo Bassano (Jacopo dei Ponté) ..Három álló szetit“-je képviselik. Ez utóbbi nem a mester remekei közé tartozik, mig az előbbi komoly .színeivel, csoportosításával némiképpen emlékeztet Tintoretto nagy alkotásaira. — Tiepolo Gian Domenico már az újabb velencei iskolából került k.i (a 18. század végén élt), de képén itt-ott áttör még a nagy barokk tradíció: a mozgalmasság, a „saucc brune“ és az alakok erőteljes testformálása. — Németalföld gazdag festészetéről beszélnek Bloemaert, Oriffier, Molcnnaer, Poctemburch, Tenicrs. Wouwerrnans, Porter és Cuys müvei s ha nem is stnndardmüvek, mégis mindegyikükön ott van a holland iskola jóleső, befejezettsége. — Rottenhammer „Krisztus sirbaté'tele41 és Rugcudas Németország komoly barokkját hozzák, mig Bou- gignpn, de főleg Monnoycr áév i rágósén d- életc már Wattcau és Boucli.er Eranciaországának édeskés rokokóizére emlékeztetnek. (A két Monnoyer kikiáltási ára 25.000 kor.) A barokk mesterek után számban és jelentőségben rögtön a XIX. század német mesterei jönnek. A klasszicizáló kort néhány portré hozza (Ebért, Amerling, Ábel, Wald- müller), a későbbi müncheni iskolát Lcmbach egy bájos tanulmányfeje. A realisztikus Mer.- zelnek csak egy finom énekesnő-tanulmányát látom. A romantikusok egy nagyon szép Rudolf Alttal .vonulnak föl, de jelentősebbek az osztrák és a bajor genrefestők képviselői. Amerling parasztfeje, Dcfregger tirolija, Friedlánder, Kaulbaoh, Pettenkhofen, Sitz- weg magas nívót képviselnek, ámbár be kell vallanunk, hogy a nagy nevek nem jelentenek mindig nagy értékeket, mert a kiállításon többnyire jelentéktelen és kiselejtezett müvek húzódnak meg a világhírű márkák mögött. Az újabb németekről, Grütznerről, Kiingerről ugyanezt kell mondanunk, csak Lie- bermann gyönyörű pasztelje képez kellemes kivételt. (60.000 korona kikiáltási ár.) Egy hegyi ösvényen a templomba menő hollandi lányokat ábrázoló, csodálatos finom színezéssel, a németalföldi párás levegő újszerű érzékeltetésével. A Zurbaran-kép mellett ez a kis Liebermann volt az aukció legnagyobb benyomása, a közönség előtte állt meg legszívesebben. — Ami a német mesterekre áll, áll a 'többi újabb festőkre is: nagy nevek, jelentéktelen alkotások. A Degas-rajzok nem bizonyítják a mester halhatatlanságát, Dela- croix kis előtanulmánya nem beszél a romantikus újító, titáni szintiről, Toulouse-Lautrec- plakátja szinte eltűnik s még Canueci nagy vászna sem kinyilatkoztatásszerü jelenség. Szép magángyűjteménybe való tárgyak ezek a képek mind, bébe-korba egy megragadó értékkel, a nagy állagnak azonban nincs muzeális értéké. Szerencsére az árak nagyon alacsonyra vannak szabva, úgy, hogy magánemberek könnyen juthatnak lekásukat díszítő értékes képekhez, de hogy imizeumok nagyobb vásárlásokat eszközölhetnének, aligha hihető. Az öt év óta nem látott magyar művészet felujul emlékezetünkben egy-két régi mesterünk képének hitt ára s még az újabb budapesti fejlődéséből is kapunk némi izeltetöt. A régebbiek közül itt vau mindenekelőtt Munkácsy „Egy sebesültet visznek el a csatából*1. Komor, sötét kép, magyar melankólia, szomorú színek,' valamiképpen emlékeztet Vörösmarty páühoszára, 12.500 korona a kikiáltási ára. Bruck Lajos „Muzsikus ' gyermekei41. Deák-Ébuer Lajos szolnoki vására, a pozsonyi Keleti Gusztáv „Hazatérö“-je, Patakyés Zombory képei a magyar festészet alig-alig •elmúlt hőskorát hozzák emlékezetünkbe, mig László Fülöp egy eléggé jelentéktelen alkotása, a kassai Éber Gyula és Koiozsváry Lajos már a győzelmes írj magyar festészetbe vezetnek. Talán a legérdekesebbek a szlávok, már- icsa'k idegenségük miatt is. Első pillanatban frappánson hatnak nagy vásznaikkal, melyeken minden modern probléma és neuraszténia egyesülve látszik. Nagy. zseniális munkáknak tűnnek ezek a képek, de ha közelebbiről végigelmélkedünk egyet-cgyet, minden esetben ráismerünk a nagy elődre, akinek szinte filológiai átérzéset 'kapjuk. Hatás, hatás után mutatható ki s fiók Renoirok, fiók Courbetek, Manet-ek, • Monet-ek, Pisarok bontakoznak szemünk előtt. Sok szimbolikus kompozíciót, erős maró sziliek, méretek és technika, de kevés eredetiség, gyakran alá- árnyékölva az örök szláv lágysággal és iné- ; labuval. A régibb cseheket Maiies egy ro- I mantikus tája képviseli (szintén nem méltó alkotása a nagy mesternek), míg a „filológiai képek44 között a legtöbb eredetiséget látni Svábinskynál, Sbamslavskáná'l, a régibb i Uprka Jozanal, Vaeátko allegóriáján és Stry- owskynek a népáletből hozott nagy képén. 1 Ismétlem, szinte frappánsak ezek a zseniális átérzések, s mindenesetre kitűnő iskolát je- j lcntenek egy nagy, eredeti művészet felé. \ Barokk mesterek halálos komolysága és epedő temperamentuma mellett látunk a kiállításon vadonatúj jegyzésű modern képeket is. A magyarok közül ia Barta-Feiks-Vadász triász emelkedik ki, mig a francia Matiss-e gyenge aktja csak erősiti a nagy mesterek közepes szerepléséről mondottakat. Nagy érdeklődést keltett a dán expresszionista Micha- clson s a Parisban élő japán Fonjita két tanulmánya. A leegyszerűsített francia expresz- szioniztmis-külsön érdekesen tör át ez utóbbiaknál a művész japán fajisága. Fz a két kép az aukció uj törekvéseket képviselő mii- veinek legfigyelemreméltóbb két darabja. A katalogizált Ruysdael és Reynolds képeket nem láttam, ámbár a reprodukciók után ítélve c müvek a hagyatéki anyag legértékesebbjei közé tartozhatnak. A kiállítás .többi anyagáról, úgyszintén az árlejtés menetéről legközelebbi cikkünkben számolunk be. Sz» P. dr. Eldkészlllefeh a iicp§zövef§£0 tanács harmadik ülésszakára 9 A Széckényi-liagyaték kiállítása — A P. M. H. kiküldött munkatársától —
