Prágai Magyar Hirlap, 1924. július (3. évfolyam, 146-172 / 594-620. szám)
1924-07-12 / 156. (604.) szám
A cseh-szlovák önkormányzat (p.) Prága, julius 11. Alig van aÜkoimány, mely gazdagabb volna a demokratikus elvek hirdetésében, mint ennek a köztársaságnak az alkotmánya, hány szakasza ismétli, hogy itt minden jognak forrása, minden hatalomnak birtokosa a néip. De viszont nincsen állam, amelyben a törvényekben lefektetett alapelveket any- nyina kijátszanak a gyakorlatban, mint a mi államunkban. Az itteni kormányzati politika iskolapéldája annak, hogyan lehet demokratikus törvények, demokratikus tormák és szervek mellett egy politikáit fentartani, amely minden, csak nem demokratikus. A demokra alkus elvekkel összhangban hirdeti az alkotmány, hogy a közigazgatást a nép önkormányzati szervei és hatóságai utján gyakorolja. Ezt az elvet lett volna hivatva valóra váltani az a tömény, amely a nagyzsupák képviselőtestületeinek megalakításáról és h 21 ásk ö rér ői i ri té zk etíik. Az elvet elhelyezték, gondoskodtak arról is, hogy az elvek megkapják a megfelelő formákat is. A törvény elrendeli, hogy az általános szavazati jog alapján a megye közönsége válassza meg képviselőtestületét. A szavazás kőtelező jellegét itt is kimondja a törvény. így amikor ö: évi halogatás után kiírták a választásokat, ezzel minden megyében százezreket köteleztek arra, hogy az urnáik elé járuljanak. A törvény intencióinak megfelelően a szavazás az országos politikai pártok tagozódása szerint töri ént. Tehát a megyei választások valóban egy nagy demokratikus megmozdulást jelentenek, azoknak jelentőségét senki tagadásba nem vette. E válasz iások jelentőségét azonban mindenki inkább az országos politikára való kihatásaiban kereste. Ez a kihatás elmaradt. Mihelyt ez elmaradt, megszűnt minden jelentőségük ezeknek a választásoknak. Azt már csak a kormány által fentartott és a kormány szolgálatában álló lapok hirdették, hogy a megyegyülések megalakulása Szlo- venszkó alkotmányos történelmében fontos dátumot fog alkotni, mert ez hatalmas lépés a demokratikus uralom teljességéhez. Mindenki, aki a közügyeikkel komolyan foglalkozik, tudta, hogy a megye gyű léseken nem a nép és nem a népbizalom letéteményeseinek szava lesz döntő s hogy a megyegyülések egyáltalában nem fognak intézkedni, mert nincs hatáskörük. A törvény, amelynek hivatása volt az alkotmányban hirdetett alapelvnek megfelelően az önkormányzatot megvalósítani, úgyszólván minden szakaszában godoskodott arról, hogy az ömkormáyzat lényegét kijátszók és annak csak paródiáját hagyják meg. Az uj megyék terűidét úgy hr tárolták körül, hogy az egy tömegben lakó magyar és német nemzetieket feldarabolják és igy minden megyében, „elenyésző" kisebbségeket képezzenek. A megyék tisztviselői állami alkalmazottak, akik az önkormányzati szerveknek nem felelősek. Az egész közigazgatást a centralizmusra építették, a kormánynak módjain n áll a mejgyegyülés minden határozatának végretu j ását megakadályozni, nvnden határozatot megváltoztatni. Haás- körét- megriyiríák, mint a rabmadár szárnyai:. Mindez még mindig nem volt elég, ezek az intézkedések megfosztották a megyéket régi jelentőségüktől, nem ad'iák meg nekik az eszközöket ahhoz, hogy a modern értelemben vett demokráciának megfelelően biztosítsák a nép részvételé' a közigazgatásban. A kormányok autokraökus hatalmát az igy körülihatárol; és komoly hatáskör nélküli megyék megdönteni képesek nem voltak. A kormányt mindez nem eléghette ki. mindezek az intézkedések biztosították azt, hogy a megyék nem jelentenek a kormányra alkotmányos veszedelmet. De ez még mindig nejn elég. Még mindig kellemetlenkedhettek, a megyegyülésen hozott és a kormánynak nem kedves határozatok megsemirnisitibetők, de nem tűrhető, hogy ilyen határozatok csak létre is jöjjenek, azok nem kívánatos visszahatást gyakorolhatnak a közvéleményben. Ezt kellett megakadályozni. A megoldás, amelyet alkalmaztak, zseniális. A választottak mellé kineveztek tagokat, tizen- egy-tizenkettőt állandó tartammal, ötöt eset- ről-sseíre, utóbbiakat a tisztviselőik sorából, így könnyűszerrel elérték, hogy a kétharmad, sőt a háromnegyed többség is kisebbséggé zsugorodott ösisze. Ezzel el volt érve a cél, hogy kellemetlen határozatokat a me- gyegyiilés nem hozhat. Igen ám, ez ugyan nagy eredmény, de még ez sem minden. A felszólalások, panaszok és kérdések its lehetnek kellemetlenek. Nos ezt a ulbézséget is leküzdötték. A tanácskozási rend intézményesen meghonosította a kló tűrt. Ha egy bizottsági {tag udvariatlanul oly dolgokról beszél, amely a kormnáy és a ha-óságok tekintélyének lerombolására alkalmas, egyszerűen belefojtják a szót azon a címen: „mert politizál, Igfó, julius 11. A tizenhat szepesi városok egykét, Szepe.s- olaszit ma elpusztította a tüzveszedeiem. Hangya- szorgalmú, nagyobbrészt magyar lakosságának mindene elpusztult, alig maradt más meg éghető javaiból, mint — egy koldusbot. A tiizvoszedeíom percok alatt lángba bontotta az egész várost Hatalmas szélvihar hordta szerte a zsarátnokot, mely a várost öt különböző pontján gyújtotta fel. Az emberek tehetetlenül állottak a borzalmas tiizkataszíróíával szemben. Mentésről, a tűz lokalizálásáról szó sem lehetett. Szopes- oíaszi a mezőgazdák városa. Alig van ház, melynek gazdasági udvarán nem állnának a takarmánykazalok és a gsabosaosztagok. A rengeteg felhalmozott termés még borzalmasabbá tette a tűzvészed elmet. Az égő házakat meg sem lehetett közeliién’, a tűz közelében pedig emberi hatalom nem tudta megvédeni az égő jószágot. A déli órákban már a városka' négyszázhatvan házából négyszáz földig égett, összes gazdavagy mert eltér a napirenditől", vagy mert a zsupánnak úgy tetszik. Közel hat évig formálisam is szünetelt itt Szlovmszikón az Önkormányzat s amikor vissza állították az a benyom ásunk, hogy úgy jártunk, mint a dalmátok, mikor Velencétől visszakapták területüket s a gazdag erdők, szép termő völgyek helyett kopár sziklákat: a Kansztöt kapták meg. Kiszedték az önkormányzat lényegét, meghatrrtísitották átírták formáit s az egész, amit kap unk, egy torzszülött. Es mégis a harcot föl kell ott vennünk, föl kell vennünk azzal a tudattal, hogy a küzdelem nem lesz eredménytelen. Az eredményhez csak az szükséges, hogy az egész ellenzék elszántan, egységesen és Jól felkészülten induljon a harcra. Ha ezt minden megye ellenzéke, áthatva a nép iránti kötelességérzettől, amely azért küldötte őket a megyebizottságba. hogy ott a nép akaratát érvényre emeljék, meg fogja tenni, úgy meg fogjuk mutatni, hogy a sok mesterkedés és óvatos elövigyá- zat dacára mégis érvényesülni fog az alkotmány intencióinak megfelelően laz önkormányzat. Még a sziklákon, a Karszton is lehetséges a vegetáció, ott is kihajt a demokrácia és a népakartait. sági épületeivel és a behordott terméssel együtt A legutolsó értesítés szerint a tűz Htját állni lehetettén s félő, hogy a még ép hatvan ház is d fog pusztulni. Az égig verő lángok egész a Tátráig vörösre festik az égboltot. A környék minden épkézláb esssfeere sietett a pusztuló város segítségére. Igló- ról a tűzoltóság teljes felszereléssel vágtatott Szeposolasziba. Az igíól hegyidandár egy r odraim - százada küfönvomattal utazott Olaszába. A tüzveszeddem által okozott kár szinte felbecsülhetetlen. Sokmilliós érték semmisült meg eddig s valószínű, hogy a tűz még tovább pusztít s a virágzó városból nem marad csak kormos romhalmaz. A csendőrség rögtön megkezdte a tűz okának nyomozását E pillanatban azonban még azt se tudják, emberélet esett-e áldozatul. A városisa apraja-nagyja jajvcszékel a tiiztenger körül. Ma este kétezer zipsorcek nem lesz hol lehajtania fejét örök a politikai malom Prága, julius 11. A checquersi találkozást két fénykép örökítette meg. Az egyiken Macdonald és Herriot mosolyogva, fognak kezet egymással, a másikon egy checquersi dombon heverész- nek a fűben és szívják a kurtaszáru angol pipát. Melyik fénykép rögzítette le ténylegesen a checquersi találkozást, erre a kérdésre a szellemeskedö zsurnaliszitika különféle feleleteket adhat. A külpolitikai újságírás a fényképek mögött nem kereshet komoly politikai tartalmat de mégis megállapithatja azt, hogy a checquersi kézfogás oly gyenge volt, hogy Macdonaldnak Párisba kellett sietnie a kézszoritást megismételnie és a checquersi békepipa füstje oly hamar elszállt, hogy Macdonald kénytelen volt a Herriot pipája számára Londonból angol dohányt vinni magával. Hogy Párisban mily külpolitikai momentumok kerültek a fényképész masinája elé, azt ma még nem tudjuk és igy nem fűzhetünk reflexiókat a párisi találkozás fotográfiáihoz. Ma csak táviratok özönéből állapíthatjuk meg, hogy az a nézeteltérés, amely Checquers után íenyegetőleg domborodott ki az angol-francia viszonyban, Páris után sem látszik tökéletesen tisztázottnak. Macdonald megjelenése Párisban, a Herriot pozíciója érdekében tót engedményei, fáradozásai az összhang megteremtése érdekében e pillanatban mint csak a külső felületen mozgó akcióknak tekint-' hetők, mert Macdonald nem változtathat azon a helyzeten, hogy vele és Herriottal a diplomácia nagy együttesébe két teljesen tanulatlan és tapasztalatlan diplomata került, akiknek hátamögött a diplomácia iskolájában intrikát és taktikát tanult diplomáciai faktorok vígan űzhetik tovább játékukat. Mert azok szították föl Checquers után a nézeteltérések üszkét, akik mint diplomáciai garnitúra kerültek Poincare keze alól Herriot keze alá, akik megtanulták azt, hogy hajbókolni illik a hatalom képviselője előtt, de hogy önmagukban nyugodtan gondolhatják ezt: ez a vidéki polgármester nem sokáig maradhat a külpolitika zenitjén, könnyen visszajöhet Poincare mester s igy jó lesz, ha úgy intézzük az ügyeket, hogy erre az eshetőségre is bzitositva legyen a pozíciónk. Poincaré mester tegnapi szereplésével rendkívül gyanús momentumokat ébreszt abban, aki megszokta azt, hogy Poincaré akcióinak hátulsó rugóit keresse. Poincaré látja azt, hogy ez egyik gyenge ember segíteni akar a másik gyengén és tudja azt, hogy ő eleven erejével könnyen véget vethetne a két gyenge ember kézfogásának. A tegnapi beszéde arra enged következtetni, hogy erre az aktusra nem tartja elérkezettnek az időt. Talán megvárja azt, hogy a londoni konferencia színe előtt bizomrnljon be Herriotnak és Macdonaldnak telhetetlensége, mert ez esetben a politika maga végzi el azt a munkát, amit különben neki kellene elvégeznie és amit erőszaknak minősítene az a közvélemény, amely bizakodással tekintett a francia és angol rendszerváltozás felé. Poincaré érzi azt, hogy Herriot belső pozíciója rendkívül gyenge, hogy az uj francia miniszterelnöknek aggodalmai vannak a saját politikájával szemben és aggodalmai vannak Poincaré erejével és Poincaré politikai exponenseivel szemben. Látja azt, hogy az ő gépezete még mindig működik. Herriot megengedte a kiutasítottak visszatérését a Ruhrvidékre, Poincaré emberei illu zó fiússá 100 cseli-szl koronáért fizettek ma, julius 11-én: Zürichben 16.30 svájci frankot Budapesten —.— magyar koronát Bécsben 209500.— osztrák koronát Berlinben 12340 OŰŰOOQOÜO.— német márkát Megkezdődik a kisantant konferenciája Az első tárgyalás egy dezsőné és vacsora között Prága, julius 11. Ma délután két órakor Benes dr. külügyminiszter és neje a delegációk vezetői tiszteletére intim dezsőnét adtak. Három órakor kezdődött a konferencia első ülése, amelyen program szerint a kisantant és Európa nemzetközi helyzetét ,valamint az idevágó állás- foglalást beszélik meg és még a mai nap folyamán tárgyalják Magyarország és Ausztria gazdasági szanálásának kérdését. A konferencia második ülése holnap délelőtt tíz órakor lesz s ez alkalommal sor kerül a londoni jóvátételi tárgyalások megvitatására, valamint a katonai ellenőrzés kérdésének megbeszélére is. Ma este Prága város tanácsa a Petfinen a vendégek tiszteletére ünnepi vacsorát rendez. A konferencia holnapi ülése után Hiott román követ látja vendégül a delegációkat, majd az ünnepélyes vacsora után este tízkor a Hradzsin spanyol termében Benes dr. külügyminiszter és neje fogadják a vendégeket. Vasárnap, julius 13-án a delegációk Karlsteinen és Pürglitzen keresztül Lanába utaznak, hol a köztársasági elnök látja őket vendégül. Vasárnap délután három órakor lesz a konferencia záróülése, ameljmek befejezése után a vendégek kirándulnak a lanai erdőbe. Este nyolckor Nesic jugoszláv követ nagy díszvacsorát ad. Ausztria meghalt — éljen az áj Kozépeurópa A kisantant konferenciájának megnyitása előtt Benes nyilatkozatot adott a Pra- ger Tagblatt és a Ceské Slovo munkatársának. Ez a nyilatkozat jóformán semmi újat sem mond és kimerül annak hangoztatásában, hogy a kisantant konferenciája a három külügyminiszter eszmecseréje lesz és hozzá fog járulni ahhoz, hogy a kisantant egységét kidomborítsa. A cseh lapok a konferenciával semmi újat, sőt mondhatni semmit sem tudnak mondani. Ezenkívül feltűnő, hogy a nemzeti demokraták nem tulajdonítanak semmi fontosságot annak a konferenciának, amelyen az ö pártembereik egyáltalán nem vesznek részt. A félhivatalos lapok idézik a belgrádi és bukaresti félhivatalosokat. Egyedül a pártonkivüli Tribuna szentel vezércikket a prágai konferenciának és a nagyipar szolgálatában álló lap vezércikkírója poétikus húrokat kezd pengetni, kifejezést adva ama reményének, hogy a találkozást elősegíti azt, hogy a háború romjain uj élet fakad majd Középeurópában. A vezércikk szerint a kisantant csak úgy éri el célját, ha Középeurópában egy egészséges, életképes gazdasági egységet teremt, melyben az összes középeurópai nemzetek részt vennének számarányuk és gazdasági felkészültségük szerint. A kisantant konferenciájának célja csak ez lehet: Ausztria meghalt, éljen az uj Kö- zépeurópa. Szepesolas&i város lángokban iár Prága, szombat, 1924 julius 12 EMOretósi ámk belföldön: Egész évre 300K£., Mtf, M JETIT 133*!^ J&jllt fim? íjjg.wui. Mnnnnm. félévre 150 K5, negyedévre 76 Ki, egy hónapig & ém&M .JW Jww? TÍ js& &&& JSviik w JfLe m* && JFw mm «& k*. Egyc* s*á« «o k& - kshöiÉ Imi/r/I fi M fw Wl Pmr M (aSg Aálf /Épr Wsk MKT kenrtőség: Prága IL. áfípánaká nUce 40/L Sjfi JW iir HL «§S$r 11b Telefon: 4171 és 30349. ■ Kiadóhivatal: ^ Prága L, unová uHce 18.sr.ám. Telefon: 6777. Sürgönydm: Hírlap, Praha. i'öszerkcszfő: ^ Szlovenszkói és Raszinszkői Szövetkezett Ellenzéki Pártok Felelős szerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. politikai napilapja FLACHBARTH ERNŐ dr. ||| ' HL évfolyam 156. (604.) szám
