Prágai Magyar Hirlap, 1924. július (3. évfolyam, 146-172 / 594-620. szám)

1924-07-06 / 151. (599.) szám

•s Vasárnap, julius 6. Feljegyzések a pozsonyi bankcsalás margójára „Még m. sz.?“ — Mnohel et Pravoznik — A rövidhaju Éva, akit hiába kerestek — Zács, az amatőr-detektiv — íiuramelnének nem kell Judás-pénz Pozsony, julius 5. (Saját tudósítónktól.) Jelentettük tegnap, . hgoy a pozsonyi rendőrség letartóztatta á Szlovák Általános Hitelbank kárára elköve­tett 125.000 koronás betétkönyvcsalás tette­seit: Mnohel Antalt, a Fabank pénztárosát és Pravoznik L. Milánt, a Szlovák Álalános Hitelbank fiatal főpénztárosát. A rendőrség a két megtévedt fiatalembert, akiket köny- nyelmü éjszakai bar-élet vitt a bűn útjára, holnap átadja az államügyészségnek, ahol mostanában igen megszaporodtak az úgyne­vezett „intelligens cella“ lakói. Hammer- sehmidt Jaroslav, a negyedmilliós csekkcsaló rés felesége, Mici, Petrovics Mihály volt fő­szolgabíró, Hegyi dr. ügyvéd, a Kont-affér ithrres szereplője, Dugovics Titusz, Mayer Fri­gyes dr. ügyvéd,, a legújabb lisztpanama gyanúsítottja és még sokan mások „hőséi­nek". Pozsonyban a kávéházi cinikusok már •ágy köszöntik egymást: — Hogy vagy? Még m. sz? — Köszönöm, igen. Mindenki tudja, hogy az m. sz. még sza- ^adJábon-t jelent Különösen Pravoznik Milán letartóztatá­sa kelt feltűnést igen jó társaságokban moz­gott a fiatal bankpénztáros. Egy magyar uricsalád leányának udvarolt; a leány kezét .is megkérte ez év márciusában és a szülők igent mondtak. Szép állása van a fiúnak, miért ne? Havi négyezer korona Fizetésből •meg tudnak élni a fiatalok, akik most augusz­tusban keltek volna egybe. Most mindennek vége. Egy lapra mindent föltett ez a jóképű, ífcstiDös szlovák fiú. A nők vitték a bűn útjára. Az értelmi '4S2jetrző íö’ltéfemil Mrokel Antal volt, az éij- ; szakai világban közkedvelt Toncsi. Alacsony, tömzsi, beretvált arcú, csinos fiú a Toncsi ife. Nem is egy, de több barátnője volt a bá­rókban. Az utóbbi időben sűrűn láttáik egy .monoklás szőke leány társaságában. Renge- pteg toalettet kapott a Toncsi tói. Most ^ szép ..parfemös holmik odavándorolnak az — ügyészségi leltárba. Aktaszámot kapnak és 'licitálásra kerülnek, mint a szép Vajk Ida in­ig óságai op A szenzációs bünper nyomravezetője kétségkívül a Szlovák Általános Hitelbank fegyik fiatal hivatalnoka, Zács segédkönyvelő, laki igen eredeti módon jött nyomára a hat ‘hét óta hiába kutatott furfangos csalásnak. iZács emlékezett rá, hogy egyszer egy rövid­ére nyirt hajú fiatal cselédfeány üzleti zárás ki t ám — úgy délután két órakor — hozott az Általános Hitelbankba 170 koronát M. S. jeligére. Ennek a leánynak a felkutatása egyet jelentett a sikerrel, mert a károsult, Mágen-Molnár Sándor, a Fabank igazgatója is M. S. jeligére helyezte el betétjét, a 125 ezer koronát, amit a csalók utóbb hamis be­tétkönyvvel kiszedtek. Igen ám, de a fiatal cselédleány nem volt oly egykönnyen fel­található. A Qrössling-utca 16. szám alatt Hummelné kifőzdéjében szolgált minit minde- nesleámy. öt küldte egyszer — áprilisban — a csaló Mnohel Antal az Általános Hitel­bankba, hogy helyezze el a csalétket, a 170 koronát. — Mondd azt, hogy az a te betéted és ne szólj senkinek! Ezt mondta a leánynak Mnohel, aki nem is szólt semmit. Buta kis puhái szlovák leány Organik Éva. A detektívek tűvé tették érte a várost. Csak személyleirás volt róla a Zács bemondása alapján. A nevét sem tud­ták. Minden szemeteskocsit figyeltek regge­lenként, nem bukkan-e elő borzas fejével a szeméthordó cselédlányok között a keresett Éva. De nem találták. Zácsnak sikerült vé­letlenül rábukkannia. Tehát újra a legna­gyobb detektiv: a véletlen itt a legfőbb nyo­mozás rávezető. Amint Zács tegnapelőtt a gyermekját­szótéren sétált, egy cselédleányban, aki két gyerekkel volt odakünn, felismerni vélte a 170 koronás kuncsaftot. Hozzá csatlakozott azzal, hogy ő a Szlovák Általános Hitelbank szolgája és udvarolni kezdett a leánynak, aki julius 1-én került el a kifőzőbői és a Clarissa- utcában kapott állást. Idáig kisérte az ama­tőr-detektiv Zács a leányt. A bucsuzásnál a leány kibökte, hogy ö is járt már a Hitel­bankban. Egyszer egy ur küldte a kifőzőbői 170 koronával, hogy azt helyezze el. A többi már rohamos gyorsasággal kö­vetkezik. Zács másnap telefonál Garay ta­nácsosnak. A leányt kihallgatják. Beidézik a kifőző kosztosát, Mnohel urat, aki irul-pirul, elsápad, aztán pár óra alatt vall... Kétségkívül Zács fog részesülni a kitű­zött tízezer korona jutalomban. öö Felkerestem Hunimelnét a Grössling- utca 16. számú ház kifőző tulajdonosát, aho­va bankfiuk, tehát jobb emberek járnak ebédlkosztira. A jó öreg néni még ma is alig tud az izgatottságtól szóihoz jutni, öt is ki­hallgatták a nagy ügyben, szembesítették Mnohel uirral. Az volt ám egy kinois pilla­nat. Reá vallani, a kosztosára! Tőle kérte el Mnohel ur a szőke Évát, hogy elküldi© a Hitelbankba a 170 koronával . Megkérdezem a derék kifőzdésnét, hogy j ha sejtett valamit, miért nem jelentkezett,1 Páris, julius 5. . Csaknem száz esztendővel ezelőtt, egy magyar diplomata, Apponyi Antal gróf, Metternich parisa követe látta vendégül egy fényes szoirée keretében Páris előkelő virá­gát Akoriban a magyar követség az Invali­dusok közelében a Szent Domonkos utcájá­ban volt. „Páris legszebb palotáját11 lakta a hatalmas osztrák császár hatalmas miniszte­rének embere. Ami fény, pompa, hatalom és tekintély akkor Párásban vöít, az a Szent Domonkos-utcai palota kiváltságaihoz tarto­zott. Micsoda nevek, micsoda pompa és ra­gyogás a tündérkertben, amit Metternich követe vendégei szórakoztatására elővará­zsolt. A tekintély és a császári hatalom elvé­nek legszebb nevei voltak: Berry hercegnő, TaUeyrand, a történelem legeszesebb és leg­elszántabb diplomatája. Az elegáns dandyk Musset nyakravalóját utánozták és a cotíl- lont, vagy az uj, vakmerő táncot: a valzert lejtették. Száz éve ennek M.a már nincs Metternich, nincs osztrák császári hatalom és a Szent Domonkos-utcá­ból Magyarország átköltözött a Rue de Berri-beli szerény palotába. Ez a palota azonban ízléses és szerénysége ellenére is előkelő. Amióta Korányi Frigyes báró a párisi követséget felcserélte a pénzügyminiszteri szék súlyos gondjaival, azóta a követség ügyeit Hevesy Pál első osztályú követségi tanácsos és ügyvivő viseli, ö fogadja ma a vendégeket akik nem kevésbé előkelőek ab­ból az előkelőségből, amelynek Páris oly szigorú bírója, mint akár száz esztendővel ezelőtt. A Szent Domonkos-utcából a Berri- utcába megy az ut .és száz esztendő alatt sok minden megváltozott: de mindazóta fenn­maradt Parisban a magyar gavallérosság, lo­vagiasság és vendégszeretet hagyománya. Ebben a tekintetben a most lefoly este mél­tó folytatása volt ama száz év előttinek. A toilettek Az, ami azóta megváltozott, külsőség. Elsősorban a női divat. Mit szóltak volna száz év előtti arszlánok és főleg arszlánnők azoknak az előkelő és feltűnő foiiletteknek láttán, amelyeket különösen pár ameri­kai szépség hordott. A párisi nagy szalonok drága ruhái ragylátszik elsősorban az ame­rikai szépségek számára készülnek, akik­nek angolszász egyszerű vonásai gyakran a legszeszélyesebb ellentétet teremtik meg a francia Ízlés keresett fantáziájával. Pár gyöngyökkel kivert toalett mellett, különösen a battlk ruhák tűntek ki gazdagságukkal. Feltűnést keltett egy amerikai milliárdos hölgy frizurája. Képzeljünk el nemes és tiszta arcéit, amilyent a görög szobrászok ha­gyománya foglalt kánonná, ez az arcéi olyan nem volt neki gyanús Mnohel és nem olva­sott újságot? Hisz abban keresték a 170 ko­ronás betétkönyv elhelyezőjét. — Újságot ugyan olvasok, de nem érde­kel az ilyen ügy. Láttam a lapban, hogy bankosalás, de hát az most mindennap van. Mnohel ur, őszintén szólva, gyanús volt előttem, hogy miért éppen az én cselédem­mel küldi azt a pénzt, d'e nem gondoltam rosszra. — És a tízezer korona sem csábi tolta? — Nemi kell én nekem Judás-pénz — feitetlli elhárítól’ag. — Nincs azon áldás... A Hitelbankban az aligazgató így sóhaj­tott fel: — Hiigyje el, kérem, örömnuijiongás, ün­nep van ma nálunk, hogy végre megszaba­dultunk egy lidércnyomás alól, amely bor­zasztó kel leimet!.etn volt Végre, hogy rájöt­tek. Megkönnyebbülve sóhajtottunk fel. Pra­voznik főpénztárosról csak annyit mondha­tok, hogy a régi Hitelbanktól vettük őt át, 'szorgalmas, igyekvő, de nagyon zárkózott tisztviselőnek ismertük. A bank most raj palotát építtet. A csak­nem kiész épületbe nemsokára beköltöznek. Talán jobb, hogy — Plrav-ozmik nélkül... Rehorovszky Jenő. tiszta, a minőt csak Anglia ködös klímája ad leányainak. És az egész Ideális asszonyfőről hiányzott a haj. Illetőleg csak annyi maradt apró göndör csomókban, amennyit az antik szobrászok tettek a fiatal atléták és a gö­rög istenek fejére. A rövidre vágott női haj­viselet ma már a legelőkelőbb társaságot is meghódította és teljesen szalonképes lett, de a hajviseletnek ez a divatja még is megdőb- bentőleg hatott Csak azután tudtuk meg, hogy a szép Wl-né, egy amerikai milliárdos­nak a felesége (egyébként egészen szegény angol leány volt) tífuszban vesztette el a ha­ját s ezért találta ki ezt az eredeti viseletét Ki tudja, tálán divatot csinál vele? Rózsák és hortenziák között A követség udvarát rózsákkal fonta kö­rül és táncpalotává varázsolta a fiatal ügy­vivő művészi képzelete. Kitűnő zenekar vár­ta a vendégeket. A tánc szintén ama tár­sadalmi tényezők egyike volt, amit a diplo­mácia mindig bevett eszközei közé. Mégis micsoda különbség van a mai és száz év előtti táncok között. Mit szóltak volna azok a lorgne'tteos, szolid kivágása, enyhe tekin­tetű hölgyek, akik már a valóért fs forra­dalmi táncnak tekintették, ha jazz-bandos modern táncok figuráit kéllett volna végig­nézniük a legelőkelőbb estélyeken. Ez az igazi forradalom, az ízlés és szokások forra­dalma. Száz év előtt nevetséges, vagy meg­botránkoztató lett volna, ha egy ötven éves asszony nyilvános helyen táncra perdül: ma a fiatal leányok legveszedelmesebb konkur­ensei.- Rózsák és hortenziák között, térdnad- rágos lakájok sorfala mellett vonultak fel esti trz óra körül a vendégek. Az előkelő vendégek A francia diplomáciai élet legismertebb nevei jelentek meg. A Ouai d‘Orsay, a francia külügyminisztérium veztőjének a — felesé­ge: Peretti della Rocca grófnő, a politikai osztály vezetője: Laroche követ a feleségé­vel, Franciaország kopenhágai követe: Her- rnite feleségével. Különösen nagy számban vain képviselve az angolszász diplomácia. Az angol, a spa­nyol, svájci, lengyel, olasz, a svéd, az osztrák követek s nagyvilági és nemzetközi társaságnak számos híressége jött el. Vau itt egy királyi herceg: a perzsa követ és az uralkodói családok egy másik sarjadéka: a szerencsétlen orosz cárnak egyik unokája. Van olyan, akinek az apja uralkodó volt s akiből még sem lett trónörökös: Hartenau gróf, aki Battenberg herceg, volt bolgár ki­rály fia. Van egy volt köztársasági elnök is köztük. De la Bárrá, Mexikó volt elnöke és jelenleg a nemzetközi döntőbíróság elnöke. Van a vendégk közt egy francia, egy olasz és egy orosz tábornok. , Olyan gazdag a megjelentek névsora, hogy csak találomra szedtünk ki belőle néhá­nyat. A párisi Opera egyi tagja énekelt, egy divatos táncmüvész-pár táncolt, egy magyar művész cimbalmozott. A komoly diplomaták és politikusok táncoltak, vagy társalogtak a követség termeiben, amelynek falairól régi komoly magyar arcok figyeltek reájuk el­gondolkozó tekintettel. Egy mexikói „sza!badsághős“ bolyongása Aki a forradalmakban csak vonatokat rabolt Prága, julius 5. Amióta a világ országutja Prágán át ka­nyarodott, az ázsiai sárga faj képviselői épp oly számosak az utcák forgatagában, mint a „müveit" nyugat fiai. Prága Bábelében ma minden nemzetbelit meg lehet találni s nem ritkaság a messze világrészek híres és hír­hedt nagyságainak a felbukkanása, akiknek egy része nagy feltűnést keltve vonul be a tornyok városába, más része pedig álnév alatt surran be a kelet és nyugat kapuján. Azok között a forradalmi vezérek között, akik Prágában rövidebb-hosszabb ideig állo­másoztak, mindenesetre egyik legérdekesebb egyéniség a mexikói forradalmak Rózsa Sán- dora — Higninio Aguilar. Az ősz forradalmi vezér nyomait Hidalgó hegyei között lázas izgatottsággal keresi a szövetséges katona­ság, míg Higninio Agnilár Európát járja s az óvilág metropolisainak előkelő szállóiban „in- kognito" várja be a neki kedvező konjunktú­rát Mexikóban. Higninio Aguilar nyolcvan esztendeje dacára erős, egészséges ember. Bozontos hó­fehér szakálla és haja van. Fiatal kora óta forradalmár. Az egyedüli a mexikói forradal­mi vezérek között, aki sohasem tette le a fegyvert a hatalmas mexikói zsarnok, Porfi- rio Diaz előtt. Az ősz forradalmár azonban sohasem állott igazi forradalmi hadsereg élén, hanem az volt a specialitása, hogy kalando­rokból szervezett csapataival személy- és teher vonatokat robbantott föl és rabolt ki. Működési köre csaknem kizáróan a mexikói vasút vonalára terjedt ki, amely az ország fővárosától Vera Cruzig vonul. A forradalmi banditavezér több, mint egy millió kárt oko­zott a mexikói vasútnak. A vonatokat föltar­tóztatta, kirabolta és azután neki indította a mozdonyt» a meredek lejtőknek. A legna­gyobb rekordot 1915-ben csinálta, amidőn egy nap alatt hat vonatot rabolt ki és három mozdonyt felrobbantott. Két tehervonatot úgy gördített le a leitőn, hogy azok az állo­máson veszteglő más két tehervonatba üt­köztek. Több kormánnyal meg-megbékült, de mihelyt az ország valamelyik részén fölcsa­pott a forradalom lángja, Higninio Aguilar nyomban ott termett s rögtön megkezdte kedvenc mesterségét — a vonatrablást. 1915- ben azt az ajánlatot tette Carranzának, hogy minden egyes átszolgáléatott forradalmi fegy­verért adjon neki ásót és csákányt, meg száz­ezer pesót, akkor lemond forradalmi szere­péről és utakat fog építeni. Carranza elfo­gadta az ajánlatot, amire az öreg nagyszerű utakat épített Vera Cruz államban, ahol a legutóbbi forradalom végső vereséget szen­vedett. A legközelebbi forradalom csábításá­nak azonban nem tudott a forradalom fana­tikusa ellenállni, fölrúgta a szerződést, mun­kásai javából megszervezte bandáját s foly­tatta régi mesterségét. Higninio Aguilar egyébként, a mexikói nép kedvence. A városokon teljes pompázó díszében szokott átvonulni s két kézzel szór­ta pénzt, ahol megfordult. „Hőstetteiről" száj- ról-szájra száll a hír, amelyet az izzó tempe­ramentuma mexikóiak valóságos hőskölte­ménnyé színeznek. Az öreg banditavezér a legutóbbi forra­dalom leverése után eltűnt. A kormány csa­patok Hidalgó hegyei között keresik az ősz banditát, az meg járja a világot s élvezi a nagy városok kényelmét. Bizonyára nem jött el üres kézzel a forradalmak hazájából. Kérjük barátainkat és olvasóinkat, hogy minden kávékázban és étte­remben erélyesen követeljék la­punkat, a Prágai Magyar Húrlapot. PUSGNYMEV Tűik gjj| iiii MEGNYlEf I törés* filter átkát a «fe® Russ részéire. — W OROS. T4BH04B® *«tfaw<feaa«ősae* és árt ciánra*! S»«:ir<emaSl«:zEés«ejta'. EFH fflUEVABTL. Fft-utfca 59 1 ■,.z.l.= ümke — rs^:—■^ i&ccu SM& 81 Szezónzárás a párisi magyar követségen A P. M. H. párisi munkatársának jelentése

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents