Prágai Magyar Hirlap, 1924. július (3. évfolyam, 146-172 / 594-620. szám)
1924-07-31 / 172. (620.) szám
A konuísiij tagjai felőrlődtek Prága, julius 30. A kormányban várható változásokról irja a Lidové Listy: — Ha a legközelebbi múltban sok szóbeszéd esett a kormányban várható személyi változásokról, úgy nyilvánvaló, hogy elsősorban a szociáldemokrata pártihoz tartozó miniszterek személyeinek kicseréléséről van szó. Most közli a szociáldemokrata sajtó, hogy főképpen e párt máh- risch-ostraui vezetősége akar képviseletet a kormányban. A Lidové Noviny a kormányválságról a következőképpen ir: — Nem tudjuk, hogy a szociáldemokrata párt végrehajtó bizottsága, vagy Svehla döntött-e már a kormány szeméhd változásairól, ezt azonban mindenki természetesnek veszi, mivel a mostani kormány már hosszú idő óta tart s egyes miniszter a hivatalának terhét bizony már nehezen viseli. Elvégre a politikában, mint minden más foglalkozásban felőrlődnek az emberek s a főemberek kicserélése feltétlenül szükséges, ha már a rendszer változtatásáról nem lehet szó- Ezért várják az ostraui szociáldemokraták, hogy a közeli jövő változást hoz a miniszterek személyében s feltétlenül számitanaik arra, hogy a 'képviselőjüket, Prokest meghívják a kormányba. Az ostraui csoport igényeit a párt prágai vezetősége már régebben jogosaknak ismerte el s Bechyne már régebben kijelentette, hogy ez a csoport a kormányban is kap képviseletet. A kérdés személyi részét illetőleg a bizalom Prokes képviselő felé irányul, akit a közmunkaügyi minisztérium élére szeretne helyezni a pártja. A kisantónf a prédái konferencia utón Érdekes hírlapi polémia a római „La Tribuna“ és a „Prager Presse** között Katasztrofális árvíz Kínában Berlin, junlus 30. Mint a berlini lapok New ■farkból jelentik, Kína számos tartományát, amelyek az áradástól csak a közel múltban szenvedtek Igen sokat, Ismét elöntötték a kiáradt folyók. A New-York Times szerint ezer község viz alatt van és Tiencsint Is fenyegeti már az árviz. Két millió ember lett hajléktalan s Peklnggel megszakadt a vasúti összeköttetés. Az árviz a termés nagy részét megsemmisítette. Hogyan lehet ingyen földbirtokhoz jutni? Prága, julius 30. A A Rude Právo ina: Svehla miniszterelnökhöz közelálló agrárius vezérek befolyásának segítségével a „Bohemia“ bank volt igazgatója Hyros ur úgynevezett maradékbirtokot „vásárolt*4 a Hohenlohe-uradalom- bóL Hogy a dolog ne legyen oly feltűnő, a birtokot fia nevére Íratta. A földvételben ráadásul kapta a Podébrad melletti kastélyokat s a hozzájuk tartozó természetes erdőparkokat. Mindezért a vevő nyolcmillió cseh koronát „adott.** Minthogy pénze nem volt, a földhivatal és íöldmivelésügyi minisztériumi engedélyével kivágatta a parkot, melyet ráadásul kapott s rögtön szerzett annyi pénzt, hogy a vagyomdézsmát s összes egyéb tartozásait kifizette. Majd a kastélyokat ismét eladta az államnak négy millióért s így a tulajdonképpeni maradékbirtokhoz ily módon teljesen ingyen jutott. yei^nmcm^BőL Százegy kitépett oldal a magyar képviselők kulijának panaszkönyvébői Prága, jolhis 30. 19. B. Gyűl iné munkácsi özvegy asszonynak nyugdijmegállapitása miatt némi panasza volt a pénzügyminiszteriamnál. Az írásbeli panasza irmft év október tizenharmadika óta elintézetlenül fekszik a nyugdíj osztályon. A hét minden fogadónapjai! sürgetjük az elintézést, azonban igen szellemes és alapos választ kapunk: vannak itt sokkal régibb keletű elintézetlen ügyek, tíz hónapon belül ne követeljen senki intézkedést a tniniszternsntól. — Mi lesz itt, ha. a tisztviselők létszámát leszállítják! Akkor majd nem tíz hónapig, hanem tíz évig is várhatunk a legegyszerűbb ügyek elintézésére. 20. Visky István komáromi hajóács hidászladikokat szállított a cseh-szlovák hadseregnek. Oly olcsón vállalta a munkát, hogy a megalkudott árból csupán az anyag értékét és segédei munkabérét tudta fedezni. A ladikok átvétele után három hónappal kijelentette a hadügyminisztérium, hogy a ladikok rosszak, jóllehet az átvételnél csupán három csónakot kifogásoltak s ezért a katonai kincstár a megalkudott árnak ötven százalékát hajlandó kifizetni. Hosszas alkudozás után kifizetett hetvenöt százalékot s utasítást adott Viskynek, hogy a hátralévő összeget kegyelmi utón a méltányosság alapján kérje. Visky kérte is, a hivatalos közeg azonban — Mottl őrnagy — a benzinpanama kapcsán hűvösre került s igy ácsmesterünk ma is várja a pénzét. Különös eljárás, hogy a hadügyminisztérium háromhavi használat után vette át a megrendelt árut. így jár a magyar iparos, ha a katonai kincstárnak szállít. Szombat: MARÉK ANTAL: A vöröshaju. Vasárnap: URR IDA: Haldokló órák hófehér ágyánál (vers). — FINTA ZOLTÁN: így mókáztunk a halállal. A fekete szekér — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — ír te: Lázár István. A szeredai asszony hallgatta egy darabig, aztán a gavallérjához fordult: — Mondja, miért .ette ezt velem? —- kérdezte szikrázó indulattal. — Tudja-e, hogy porig .alázott ez a szőke kígyó? — Bocsánat! — gyűlt ki a tekintetes ur is. — A feleségem . . . — Jó, jó, ne féljen, nem bántom, csak átkozom a percet is, hogy megismertem magát, — küzködött a sírással, — Szégyen . . . IJgy füllentett, mint valami gimnazista . . . — Bocsáttat ... - horgasztotta le fejét a tekintetes ur. — Mihály bá* a hibás . . . Ö mondta először, hogy nőtlen vagyok . . . és én nem akartam cserben hagyni az öreg cselédet ... Ne haragudjék!-- Nem tudom megbocsátani ... — pergette szeméből űz apTÓ gyöngyöt. — Milánó, julius 30. A prágai konferencia előtt a római félhivatalos „La Triómra** egy nagyjelentőségű cikket közölt, mely szerint a. kisantant rövid, de annál eredménytelenebb élet után kimúlt, fölösleges léte után nem hagyva mást hátra, mint csak kellemetlen utóizt. Erre a cikkre felelt a „Prager Presse** szellemesen megjegyezve, hogy a tények a római újság jóslatait hamarosan megcáfolták. A ,,La Tribuna** egy rendkívül érdekes és széles körökben nagy feltűnést keltő cikkben élesen megfelel a prágai újságnak, amelyben újólag megerősíti mindazt, amit előzetesen irt, megemlítve többek közt, hogy — „a három ülés után közzétett üres nyilatkozatok ez általuk kijelentett tényeken semmit sem változtatnak**. Majd igy folytatja: — Amikor fentartjuk, hogy a kisantant oly gyökeres átalakuláson ment keresztül, amely teljesen kétségessé teszi, hogy egyáltalán még létezne, ezzel le óhajtottuk szögezni azt a tényt, hogy a kisantant, mely három hatalom szövetsége, Cseb-Szlová- kía, Jugoszlávia és Románia, mint Ilyen megszűnt élni, hogy a helyét egy egyszerű cseh-szlovák—jugoszláv szövetségnek adja át. Gúnyosan fűzi hozzá: — Hogyha a mi megállapításunk rosz- szul esett Prágában, úgy ezt tulajdonítsák annak a körülménynek, hogy Benes nemzetközi presztízsét nagyrészt a kisantant- ra alapította. Ezután helyesen állapit ja meg, hogy: — A kisantant megszűnt Romániára nézve bármi a legcsekélyebb hasznot is képviselni azon a napon, amelyen a magyar veszedelem elmúlt. Románia átlátta, hogy mennyivel nagyobb jelentőséi! reá nézve az orosz kérdés. Való, hogy a kisantant mikor életre kelt, tevékenységének szinterét Középeurópára korlátozta, de mihelyt ezen tevékenysége másodrendűvé, illetve semmivé zsugorodott, azonnal világossá lett, hogyha nem tud az uj körülmények által teremtett uj helyzethez alkalmazkodni, okvetlen meg kell szűnnie. És Mennyi álom és boldogság tűnt >a semmibe! Nesz hallatszott a bejárat felől. Letörölte könnyét patyolatken dögjével és mosolyogni próbált. A szolgálóleány átment az ámbitu- son s iszonyú görbe szemet vetett a vendégre. — Mihály bá‘, jöjjön, segítsen csirkét fogni! — vihogott csufondárosan s repedt sarkát lemenet odadöngette ia kőgrádicshoz. — Kled úgyis érti . . . — Látja? — nézett az asszony a gavallérjára. — Még a cselédei is kinéznek . . . De úgy kell nékem a dőreségemért! — Ne higyje, hogy a feleségem biztatja . . . Agyonütöm azt a nyomorult dögöt! — Csak hagyja, — kelt föl az asszony a fonott székből. — Inkább kísérjen el egy darabig . . . A tekintetes ur megszeppent. — Csak nem megy el? Az Istenért, ne növeljük a botrány!! — Elég nagy már, elég csúfos és szégyenteljes . . . Mondja, hát ezt érdemiem én a sok boldog nap után? — Pszt, a szentekre kérem! . . . — Nem bánom én . . . Hetekig vártam, hogy jöjjön és nem jött . . . Micsoda gyötrelmet szenvedtem! Magam jöttem el, hogy lássam . . . égő szívvel ... de gyűlölöm, most gyűlölöm! . . Domokos, fordítsa elő a szekeret! A szekeres fölkap'a buksi fejét. _ — Mit parancsol? éppen a kisantant ilyen módon való kimúlásának az elhárítására a ravasz Benes megkísérelte Prágában a besszarábiai kérdés áthidalását, illetve teljes kikapcsolását, mely kísérletet azonban Dúca azzal utasította udvaiasan (egyúttal mindent jellemzően) vissza, hogy ez Romániának a bel- ügye. Azok után pedig, hogy velünk együtt a „Manchester Guardian**, a „Prager Tag- btatt“ és számtalan más európai újság szintén nyíltan megírják, hogy a kisantant lét- jogosultsága rrregszün a Magyarország újjászületésének érdekében megkezdett munkálatokkal, (mely bizonyára nem a legszimpatikusabb a kisantant előtt) nem teszünk mást, min tisztán csak a letagad- Jtttatlan tények egyszerű megállapítására szorítkozunk. A római újság ezután Nincsicsnek Jugo- sztávai külügyminiszterének nyilatkozatát közli, ki szintén megáfepiíja, hogy Jugoszlávia egy esetleges orosz-román konfliktus esetére jóndulatu semlegesség álláspontjára helyezkedik, azonban egész biztosan semminemű segítséget nem fog nyújtani Romániának. Kizárólag csak egy bolgár, vagy magyar részről jövő támadás esetén lépne közbe Jugoszlávia. ; A „La Tribuna** megjegyzi: — Ez utóbbi jugoszláv nyilatkozat semmit sem változtat azon a tényen, amit mi már a konferencia előtt megmond tünk, vagyis akárhogy forgatják a dolgokat, a kötelezettségeket csak Magyarországgal szemben tartják magúkra nézve kötelezőnek, az pedig ma egyáltalán nem gondol kalandokra. A római sajtóorgánum annak a megállapításával fejezi be cikkét, hogy mily érdekes jelenség volt a prágai konferencián, hogy oly sokat beszéltek a délkeleteurópai bolsevik! propagandáról és irónikusan kérdi: — A romának voltak-e azok, akik ezzel a mumussal akarták a jugoszlávokat és cseh-szlovákokat arra kényszeríteni, hogy segítséget ígérjenek nekik . . .? vagy a cseh-szlovákok és iugoszlávok voltaik, hogy megfélemlítsék és arra kényszerítsék — Álljon elő! — kiáltott rá indulatosan. Domokos lassú méregben süHögve, .kezdte kantárazni a lovat. — Ne menjen . . . Mit mond a feleségem? Majd k ima gyár áz ok mindent, csak most ne . . . — kérlelte szívhez szólóan. — Kimegyek a jövő héten a régeni vásárba és akikor . . . — Köszönöm, — utasította vissza a vizitet. — Holnap Kolozsvárra utazom és ott maradóik bizonylatán ideig . . . Cseberrőlddal kergette Mihály bá* lent az udvar sarkában az ártatlan baromfit. Az istenfáját, mind agyonüti! Bezzeg, nagyot nézett, mikor Domokos szekeres az ámbitus elé állt. — Nos, eikisér-e legalább a falu végéig? — húzta föl utikeztyüjét a bánatos özvegy. — Ennyit tán megérdemlők . . . — Ebéd után, ebéd után! — kunyorált a tekintetes ur. A szép asszony megnézte félszemvést. — Hallja, Pista, ne marass zon, egy percig se .. . — mosolygott rá komoran és kegyetlenül, — mert akkor aztán én szolgálom föl a feketelevest .... Jobb, ha megyek. Jobb, jobb, jobb . . . Hehehehe . . . maga kis papucshős! — súgta oda megvetően — Tévcu, — pirult ki a tekintetes ur. — Nos, jöjjön! Lementek, Mihály bá* is előbiccegett búcsúzéra. — Menni tetszik? — csodálkozott szinte*, Csütörtök, julius 31. román barátaikat, hogy deferáljanak az oroszok előtt. A „La Tribuna** cikke a politikai körökben is a legélénkebb szóbeszéd tárgyát alkotta, tekintve, hogy nevezett újság a legautentikusabb és a kormányhoz nagyon közel áll s magának Musso'Umnek a személyes újságja, a „Popok) dTtaiia** is majdnem teljes egészében átvette a fenti cikket. Corrado Rossi. N A magyarországi munkánál-; kiiliség kérdése a szanálási; bizottság előtt A munkanélküliek tömege nem olyan nagy, mint ahogy feltüntetik — A házbéreket nem) lehet részietekben fizetni Budapest, julius 30. (Budapesti szerkesztőségünk telefonóe- - leütése.) A nemzetgyűlés hanrninohármas j bizottsága ma délelőtt ülést tartott, amelyen elutasították az ellenzéknek azt a követelését, hogy az augusztusi negyed házbéreit részletekben lehessen fizetni. A bizottság ki- j mondotta, hogy az aranyparitásra emelt báz- béreke augusztus 5-ig, a boltbéreket pedig augusztus 15-ig egy összegben kell megfizetni, A kincstári haszonrésedést progresszív lakásadóvá alakítják át. Az aranykorona szorzószámát a lakbérekre vonatkozóan 16.000-ben állapították meg. A háztulajdonosok a tatarozó munkálatokra 100 milfiárdot kötelesek fordítani. A bizottság a munkanélküliség kérdéséről is tárgyalt. Fölemlítették, hogy nemcsak a munkásság, de a polgárság nagyrésze is kereset nélkül áll és ezért a szociális polgári problémával is foglalkozni kell. Marschall Ferenc hangoztatta, hogy az aggasztó csépi ési eredményekre való tekintettel a gazdák vetőmagszükségletét is biztosítaná kell. Követelte, hogy a kormány tegye lehetővé, hogy a gazdák váltóit a Nemzeti Bank akadálytalanul leszámítolhassa. Valkó Lajos kereskedelemügyi miniszter ama véleményének adott kifejezést, hogy a töke hiánya vonja maga után a munkanélküliséget. A hitelélet egészségessétételét biztosítani kell. A londoni konferencia sikere sokat lendítene a magyar gazdasági életen is. Vass József dr. népjóléti miniszter kijelentette, hogy a munkanélküliség kérdésével sokat foglalkozik a népjóléti minisztérium. A munkanélküliek tömegét azonban nem becsüli olyan magasra, mint ahogy azt feltüntetik . A kormány mindent el fog követni, hogy a pillanatnyi munkanélküliséget leküzd je. Kéri a szakszervezetek vezetőit, hogy meggondolatlan sztrájkokkal ne növeljék a gazdasági élet nehézségeit. — (A magyar kisgazdapárt országos gyűlése.) Komáromi tudósítónk jelenti! Az Országos Magyar Kisgazda-, Föidmives és Kisiparos Párt augusztus 9-én délután hat órakor Rimaszombatban országos pártvezetőségi ülést tart, amelyen Szent-Ivány József nemzetgyűlési képviselő elnököl. — Igen, Mihály bá‘, — lépett föl a szekérre. — Domokos, indulhat. A tekintetes ur megmutatja az utat Szentmiklós felé . . . Gondolt egyet s a szekérben tölegyen-e- sedett, ahogy a házigazda is föllépett a sárhányó mellé. — Viszontlátásra, asszonyom! — kiáltott be a házba, csengő hangon. — Isten vele! Vágtában indult a szekér. A tekintetes asszony megjelent az ámbituson s a szerelmes pár után intett aranyos mosollyal: Pá, pá . . De amikor átgördült a szekér a cser- fahidon, mint a távolodó menydörgés, akkor leszólt a vén kocsisnak, ki összefont karral állott az ámbitus alatt. — Fog-’on be! — Minek? — Megyek haza, Kibédre . . . — A? is tér. áldja meg ... — bicegett föl az asszonyához. — Mit akar a tekintetes asszony? Magában lévén, megtört a tekintetes asszony, mint a gyenge liliom. — Nem maradok . . . nem viselem tovább a töviskoronát . . . Menjen a szemem elő! maga is, vén zsivány! — De hát miér?- Mindent tudok! Megcsalt az uram s megcsal) maga is, akiben legjobban bíztam . . . Rég tudom Kevinkeynét, elmondták a vásáioouk . . . Mondja, hogy tud előttem megállni? Bizony, nehezen . . . motyogta a vóa kocsis. — De ha meg nem hallgat a_ tekintett
