Prágai Magyar Hirlap, 1924. július (3. évfolyam, 146-172 / 594-620. szám)

1924-07-31 / 172. (620.) szám

Csütörtök. Julius 31. <PFfÍ(2llMAGWR?faMP A népszövetségi tanács és a kisállamok S Genf, julius 30. A népszövetség jogi bizottsága a mai talpon befejezte a népszövetségi egyezmény 4. szakaszára vonatkozó munkálatait, amely — mint tegnap megírtuk — arról intézkedik, hogy a katonai ellenőrzés kérdésének tár­gyalásában a népszövetség tanácsához nem tartozó államok képviselői is résztvehetnek. A bizottság véleményét egyelőre nem kö­zölte, azonban jól értesült körökben úgy tudják, hogy a jogi vélemény az érdekeli államoknak a tanácsülésen való részvétele ellen foglalt állást. — A szellemi együttműködés népszövet­ségi bizottsága a bibliografára, az egyetemi tanításnak a népszövetség szellemében való kifejlesztésére vonatkozó munkálatok után tárgyalásait 'befejezte. Bergson a bizottság elnöke záróbeszédében meg:légüléssei nyi­latkozott a békés megértés szelleméről, amely a tárgyalások egész menetén végig­vonul Osztendel fürdőélet A legolcsóbb világfürdő — Több a pincér, mint a vendég Osztende, július 30. Ha leszáll a tengerparii bűvös alkony, felgyulladnak az oszitendei utcák és sétányok lángjai. Ennyi fény és ragyogás még Párás­ban, vagy New-Yorkban sem kápráztatja Q szemet. A szállodák halijai, az éttermek cso­dás fényben fiirödnek. A teríted asztalokon csillogó kristályok, bágyadt fényű por cellán és virágerdő. Az asztalok között kifogásta­lan szabású frakkban a pincérek hada. A konyhákban hemzseg az élet, méteres me­nüket állítanak össze. Csak egy hiányzik eb­ben a gyönyörű keretben: — a vendég. Osz- tendében visszasírják a tíz év előtti időket... Az állomásépület hatalmas garázsában ötven autó, melyek minden gyors- é's ex­pressz vonalhoz felvonulnak, de mindig üre­sen töfögnek vissza. Hiába várják a vendége­ket. A reményt azonban nem adják fel s meg vannak győződve arról, hogy Osztende régi szép napjai ismét visszajönnek. A kevés ven­dég nagyobb része angol, meg belga nyárs- polgár, aki olcsón akar nyaralni. Az élet itt ugyanis meglepően olcsó, öt aranymárká­ért már egész jó penziót kaphat az ember. A penziók asztala elsőrangü, a 'legkényelme­sebb igények^ is kielégítheti. A luxusszállókban persze itt is drágább az élet de még a legelőkelőbb, legdrágább szállóban sem kérnek többet napi tizenkét- tizenöt arany márkánál, de ezeken a helyen annyit adnak az asztalra, hogy az ember a felét se tudja elfogyasztani. Az operaház is előadásokat tart, de kon­gó nézőtér előtt. A kurszalonban és a Blan- kenbergeben is naponként elsőrangú hang­versenyek vannak, de ezeket is csak néhány száraz angol nő élvezi. A néger jaz-band üres asztaloknak lármáz. A játéktermekben tétle­nül hull ölbe a krupirok keze. A fürdőélet is igen vérszegény. Hideg is van, a szél is örökösen kellemetlenkedik. A vendégek meleg kabátokban ülnek a homok­ban s gyönyörködnek a hullámok játékaiban. Igen kevesen vetkeznek s még kevesebben azért, hogy a vizbe menjenek. A rossz nyel­vek azt beszélik, hogy a fürdők napidijért fiirödnek s az igazgatóság reklámemberei. A strandon kanárisárga szvetterek ri- kitanak a hölgyeken, öreg, asszony, gyer­mek mind sárkányt ereszt, vagy ballonnal játszik. Az egész nagy, szép, bájos Oszten- dáben az unalom ásit. A szállodások és az üzletemberek azzal vigasztalják magukat, hogy ez csak az előszezon és szidják a kor­mányt, amely megnehezíti az idegeneknek a Belgiumba való utazást. A kikötőben azonban nagy élet van. Az asszonyok festői csoportokban ülnek és hal- hálót kötnek. Minden második ház korcsma s minden kocsma hangos. Flammand humoris­ták, orosz táncosnők csalják a vendégeket, melyből minden csapszékben nagy a bőség. Osztendében csak a kikötőben nem unatkoz­nak. Elintézés elül a sátoralfanlheim üaíőrinddens Molnár cseh-szlovák detektív provokáló viselkedése Idézte elő az Incidenst — A cseh­szlovák kormány hajlandó az elégtételadásra — A magyar és cseh-szlovák bizottságok tanácskozásai Budapest, julius 30. (Budapesti szerkesztőségünk telefonje­lentése.) Ismeretes, hogy néhány nappal ez­előtt a sátoraljaújhelyi kisállomáson, amely Cseh-Szlovákiában fekszik és ahol a Ma­gyarország és Cseh-Szlovákia közötti köl­csönös vámvizsgálatot szokták lebonyolítani, egy Molnár nevű cseh-szlovák szolgálatban álló detektív tettleg inzultálta Schwarzer magyar vámtisztet, áki az inzultussal szem­ben azért sem védekezhetett, mert a magyar határ- és vámőrségnek nincsen jogában cseh­szlovák területre fegyvert vinni magával. Az incidensnek az lett a következménye, hogy a magyar határőrség kivonult a kisállomás- ról és mindaddig, amíg elégtételt nem kap, a Magyarországhoz tartozó Sátoraljaújhe­lyen ejtette meg a vizsgálatot. A magyar vámőrség az esetről jelentést tett a kormánynak, amely érintkezésbe lé­pett a prágai magyar követség utján a cseh­szlovák külügyminisztériummal a határinci­dens elsimítása ügyében. A magyar bizottság hétfőn délután ér­kezett meg Sátoraljaújhelyre, hogy az ügyet megvizsgálja, ahol már várták a cseh-szlovák kormány kiküldöttei. A meg­bízottak beható tanácskozás után megálla­pították, hogy az incidenst Molnár provo­káló viselkedése idézte elő. A cseh-szlovák bizottság tagjai elvben hajlandóknak mu­tatkoztak a magyar hatóságoknak megfe­lelő elégtételt nyújtani. A magyar bizottság két föltételt állított föl és pedig, hogy a cseh szlovák hatóságok helyezzék el Mol­nárt a sátoraljaújhelyi kisállomásról és 'Ogy a magyar határ- és vámőröknek a nemzetközi egyezmények értelmében te­gyék lehetővé, hogy fegyvert vihessenek magukkal. A tanácskozások eredményeit jegyző­könyvbe foglalták és jóváhagyás végett föl­terjesztették a magyar, illetve a cseh-szlovák kormányhoz. Valószínű, hogy az incidens kö­vetkezményeit néhány napon belül elintézik. A kormánypárti sajtó híresztelései a magyarság meghasosilásáról \ Losonc, julius 30. (ESŐ.) A kormánypárti lapok egy idő óta nagy előszeretettel hirdetik, hogy a szö­vetkezett ellenzéki pártok kebelében nagy visszavonások, ellentétek vannak, amely ha­marosan a pártok bomlásában fognak kifeje-, zést nyerni. Mindezen híresztelésekkel szem­ben nem tartottuk szükségesnek a cáfolatot, hisz a mi bomlásunkról s" az egymás közötti egyenetlenségekről a kormánypártok lapjai állandóan és évek óta beszélnek, a közön­ség azokat már megszokta, megunta, nem hisz azoknak és nem is kíván cáfolatot. Ha most a rendesnél nagyobb buzga­lommal járnak el a kormány szócsövei ilyen hírek terjesztésében, úgy annak meg vau a speciális oka. Tudomásunk van arról, sőt egyes kormánypárti lapok közölték is, hogy Pozsonyban a miniszter és megbízottja! már hónapok óta tárgyalnak uj magyar párt megszervezéséről. A tárgyalások információink szerint már előrehaladott stádiumba jutottak és már pa­píron ceruzával számitgatják az alapítással járó költségeket. Hallunk olyan tervekről is, hogy a ííodzsa emigránsainak szervezeteit is likvidálni akarják; pozitív formában terjesztik, hogy a városi liberális polgárságot kívánják tömöríteni s e tömörítés érdekében szorgalmasan tár­gyalnak különböző hivatalokban. Természe­tesen az ilyen alakulásoknak csak úgy van értelme, ha a közönség előtt úgy lehet fel­tüntetni azt, mint a polgárság önkéntes megmozdulását s e megmozduláshoz szol­gáltatja a kormánypárti sajtó jó előre az in­dokot: a polgárság elégedetlenségét az ed­digi szervezetekkel. Az ilyen pártalakitási kísérletekről már gazdag tapasztalataink vannak s igy minden okunk megvan arra, hogy ezen újabb próbálkozással ne sokat tö­rődjünk. A Venkov és nyomában több lap a Kas­sai Naplóban „Őszinte szó a magyar politi- ;káról“ címen megjelent cikkekre való hivat­kozással kivánja igazolni a pártok politiká­jával és a vezetőkkel szemben fennálló „elé­gedetlenséget44, amely szerinte különösen a városi liberális polgárságban igen nagy és ezeket a cikkeket is egy uj pártalakulási ak­ció előjelének tekinti. tes asszony, hát istenem ne legyen, ha fel nem akasztom magamat! . . . Ezüst Katica-bogár mászott ki vén sze­méből, le a szakállára egyenest. — Mer4 a bűnös én vagyok, egyes-egye- dül . . . — csuklóit el a hangja bünbánato- san. — Istenem ne legyen, ha nem . . . Én mondtam, hogy nőtlenek vagyunk . . . —- öreg zsivány. A nyolcvan felé kullog s még mindig a nőtlenségen jár az esze. — A tekintetes asszony akaratlanul elmosolyo­dott. — Minek mondta? — fürkészte élesen. — Hogy a lovak jobb abrakot kapjanak... — vallotta be töredelmesen. — Úgy vöt. hogy az éccaka ránkszakadt s vásár lévén, nem vala hely a fogadóban, igy kerültünk szállásra Kevinkeynéhez, ki a fogadó mellett lakozik . . . A tekintetes asszony fölpattant. — Még füllent is a tetejébe? Ez az asz- szony az uram barátnője, érti? — viliámlott meg jóságos szeme. — Fogjon be! Mihály bá‘ elszánta magát. — Hogy én hitvány vagyok, tudom . . . de már a gazdámról ne tessék rosszat mon­dani . . . VilPámlik-e most, tekintetes iasz- szony? Ugy-e, dörög az ég? Nohát, ide üs­sön az én koponyámba, hogyha nem ártatlan a tekintetes ur . . . A tekintetes asszony az átokra meghök­kent. — Mihály bá‘! — mit beszél? A menydörgés rengette a ház ablakát. — Ide vágjon! — verte mutatő-ujjával kemény koponyáját, mint valamely tar szik­lát. — Üssön belém igyenest, ha hogyha nem ártatlan a tekintetes ur! Csak után jött az a fe­kete ricsó, mer4 úgy tudta, hogy Hotelen . . . Konok daccal fordult ki az ámbitus alól, a tekintetes asszony szive pedig megtelt bol­dogsággal. — Istenem, igaz volna ez? Hiszen még a pogány sem merne ilyenkor hamisan es­küdni! Sötét óriás állott a torony tetejére, föl­emelte fekete dárdáját s belebökött a felhők közepébe. Kettévágta az eget. Omlani kez­dett a zápor tengermódra, de már akkorra a a ámbitus alá ugrott a tekintetes ur. — De jó, hogy nem áztál meg! — ölelte át a tekintetes asszony. Villámiott, dörgött,. megindultak az egek. A szélvész ordított: Hol van Mihály bá4? És átkot nyögött az anyaíöld is: Hol van a ha­misan esküvő? Ott térdelt az istálló ajtajában s levett kalappal imádkozott szörnyű égrengésben. Bevert az eső s áztatta hó szí: kábát.- ahogy a mennyek felé emelte ősz fejét, — Itt vagyok Teremtőm, — én Mihály kocsis, a nyomorult . . . Büntess meg, mert nagyot vétettem Ellened ... — mormogta alázatosan. —- Ámbátor félek, mégis remélek. Te. ki őrzőangyalt rendelsz a gyermek mellé, vedd fontolóra ügyemet . . . A szélvész sóhajtott. A zápor megsza­kadt. És valamivel később a szivárvány be- mosolygott az istálló pirinyó ablakán . . . Tényleg ilyen intenciókat szolgált-e a Kassai Napló e cikkek közzétételével, nem tudjuk. Mi kezdettől fogva a cikkekben ki­fejtett álláspontot a cikkíró és a lap magán­közleményének tekintettük és épp ezért nem tartottuk szükségesnek, hogy arra válaszol­junk. Különben is a megtámadott keresz­tényszocialista párt nevében Lelley Jenő és Körmendy-Ékes Lajos már feleltek. Mi csak annyit kívánunk hozzátenni, hogy e cikkek­ről nemcsak a megtámadottaknak, hanem a megdicsérteknek is az a véleménye, hogy e cikkek nem tettek jó szolgálatot a magyar­ságnál flz én Hímem Kőveiasszony — bárófeleség Egy kedves berlini barátnőm estélyén találkoztam Tusar követtel. Barátnőm egy ismert szocialistavezér — azóta nyugdíjazott miniszter — felesége és szalonjában a nem­zetközi politikai élet ezer árnyalatának kép­viselői gyűltek össze. Tusar akkoriban a re- gentenstrassei palotában lakott, ahol egy­mást érték az estélyek. Úgyszintén barát­nőmnél is mindig a legjobb falatok kerültek az asztalra. Az itt említett pompás estén szó esett a szocializmus valódi értelme és a szo­cialistavezérek személyes életmódja közti el­lentétről. A társaság nevetett rajtam, amikor kifejtettem, hogy eszme és egyén közt har­móniának kell fönnállnia. Nevettek egy nai­vitáson, amellyel nem lehet célt érni. Ez az este jut most eszembe, amikor olvasom: Tusaimé férje temetésén fájdalmá­ban fölkiáltott: „Maradj nálam!44 Mindenki mélyen meg volt hatva. . Ugyanaznap este Soukup szenátor a cseh-szlovák kolónia ér­tekezletén beszédet tartott és rámutatott azokra a nehézségekre, amelyek az elhalt követ helyének betöltéséből származnak, mert ritkán akad követ olyan feleséggel, aki úgy tudna reprezentálni, mint Tusarné. Eb­ben az asszonyban meg vannak mindama tu­lajdonságok, amelyek ,a reprezentálás elen­gedhetetlen követelményei: műveltség, ér­zék a finom társaság kedvesen-perfid gon- dolkozásmódia iránt és más ehhez hasonló. Négy hónap múlt el azóta. Tusarné egy magyar báró felesége lett. Igaza volt Soukup szenátornak: ennyi finomság és ízlés nincs egy munkásasszonyban. Nem kutatunk ki semmit. Elvégre az ő dolga, kinek a felesége. De bármennyire privátjellegü is ez a kis epi­zód, mégis fényt vet a szociáldemokrata ve­zérek diplomatikus gondolkodására. Akár­milyen oldalról is nézzük a dolgot, egy bizo­nyos: igaza csak az én kedves berlini barát­nőmnek van, aki a politikát lépcsőnek te­kinti, amelyen egy szép asszony, akinek meg vannak adva a tulajdonságok, amelyek a reprezentálás elengedhetetlen kellékei, lassan fölfelé halad, amig a szocialista földszinből fölérkezik a magyar báróság emeletére. Iga­za van az én barátnőmnek, mert szebb onnan föntről a kilátás és a szép asszony, ha kiha­jol az ablakon, legfeljebb csak a reá vára­kozó autót látja meg — az istenadta nép, amelynek békés vállán emelkedett föl oly magasra, mélyen alatta maradt. Nem csoda tehát, ha nem látja meg a szépasszony a né­pet és ne csodálkozzanak rajta: ennyi finom­ság és ízlés nincs egy munkásasszonyban. Neubauer Pál. *♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦<» ^űtjorbM #■ * Dauzig. A varsói egészségügyi minisztérium közli, hogy Varsóban a koleramegbetegedések száma szaporodott. * Köln. Frantzen kommunistát az angol haditörvény­szék tiltott fegyverviselés és hamisított pénz for- galomibahozatala miatt ötévi fegyházra ítélte. * Mexikó. A külügyminisztérium hivatalos jelentése sze­rint Mexikó elismerte Szovjetoroszországot. * Belgrád. A Délszerbiában fekvő Strumica községben kigyulladt egy nagy petróleumraktár s néhány óra alatt az egész falu lángokban állott. A kár száz- milkó dinárra rúg. __ mm mmmmmmmnmmwtmm.——rjrmfnw»jwnnir«t ■nmrrjt7u*n,'vriiy?rn**aryMju*niw:iaBf3ia*r,^»imnmmmxmmcmmmMmrmMW±mmn*nr*"■mluiiu ss gr Valódi Schroll-féle és lenvásznak sckffíonok, vásznak, creíonok és damaszíok nagy választékban minden Damaszt aszialnemüek. ^ ^ Kész nöifeltérnemüek. szent-háromság szélességben Schroll«5chSffon 7, vászon 6 korona szoborral szemben |

Next

/
Thumbnails
Contents