Prágai Magyar Hirlap, 1924. július (3. évfolyam, 146-172 / 594-620. szám)
1924-07-31 / 172. (620.) szám
Csütörtök. Julius 31. <PFfÍ(2llMAGWR?faMP A népszövetségi tanács és a kisállamok S Genf, julius 30. A népszövetség jogi bizottsága a mai talpon befejezte a népszövetségi egyezmény 4. szakaszára vonatkozó munkálatait, amely — mint tegnap megírtuk — arról intézkedik, hogy a katonai ellenőrzés kérdésének tárgyalásában a népszövetség tanácsához nem tartozó államok képviselői is résztvehetnek. A bizottság véleményét egyelőre nem közölte, azonban jól értesült körökben úgy tudják, hogy a jogi vélemény az érdekeli államoknak a tanácsülésen való részvétele ellen foglalt állást. — A szellemi együttműködés népszövetségi bizottsága a bibliografára, az egyetemi tanításnak a népszövetség szellemében való kifejlesztésére vonatkozó munkálatok után tárgyalásait 'befejezte. Bergson a bizottság elnöke záróbeszédében meg:légüléssei nyilatkozott a békés megértés szelleméről, amely a tárgyalások egész menetén végigvonul Osztendel fürdőélet A legolcsóbb világfürdő — Több a pincér, mint a vendég Osztende, július 30. Ha leszáll a tengerparii bűvös alkony, felgyulladnak az oszitendei utcák és sétányok lángjai. Ennyi fény és ragyogás még Párásban, vagy New-Yorkban sem kápráztatja Q szemet. A szállodák halijai, az éttermek csodás fényben fiirödnek. A teríted asztalokon csillogó kristályok, bágyadt fényű por cellán és virágerdő. Az asztalok között kifogástalan szabású frakkban a pincérek hada. A konyhákban hemzseg az élet, méteres menüket állítanak össze. Csak egy hiányzik ebben a gyönyörű keretben: — a vendég. Osz- tendében visszasírják a tíz év előtti időket... Az állomásépület hatalmas garázsában ötven autó, melyek minden gyors- é's expressz vonalhoz felvonulnak, de mindig üresen töfögnek vissza. Hiába várják a vendégeket. A reményt azonban nem adják fel s meg vannak győződve arról, hogy Osztende régi szép napjai ismét visszajönnek. A kevés vendég nagyobb része angol, meg belga nyárs- polgár, aki olcsón akar nyaralni. Az élet itt ugyanis meglepően olcsó, öt aranymárkáért már egész jó penziót kaphat az ember. A penziók asztala elsőrangü, a 'legkényelmesebb igények^ is kielégítheti. A luxusszállókban persze itt is drágább az élet de még a legelőkelőbb, legdrágább szállóban sem kérnek többet napi tizenkét- tizenöt arany márkánál, de ezeken a helyen annyit adnak az asztalra, hogy az ember a felét se tudja elfogyasztani. Az operaház is előadásokat tart, de kongó nézőtér előtt. A kurszalonban és a Blan- kenbergeben is naponként elsőrangú hangversenyek vannak, de ezeket is csak néhány száraz angol nő élvezi. A néger jaz-band üres asztaloknak lármáz. A játéktermekben tétlenül hull ölbe a krupirok keze. A fürdőélet is igen vérszegény. Hideg is van, a szél is örökösen kellemetlenkedik. A vendégek meleg kabátokban ülnek a homokban s gyönyörködnek a hullámok játékaiban. Igen kevesen vetkeznek s még kevesebben azért, hogy a vizbe menjenek. A rossz nyelvek azt beszélik, hogy a fürdők napidijért fiirödnek s az igazgatóság reklámemberei. A strandon kanárisárga szvetterek ri- kitanak a hölgyeken, öreg, asszony, gyermek mind sárkányt ereszt, vagy ballonnal játszik. Az egész nagy, szép, bájos Oszten- dáben az unalom ásit. A szállodások és az üzletemberek azzal vigasztalják magukat, hogy ez csak az előszezon és szidják a kormányt, amely megnehezíti az idegeneknek a Belgiumba való utazást. A kikötőben azonban nagy élet van. Az asszonyok festői csoportokban ülnek és hal- hálót kötnek. Minden második ház korcsma s minden kocsma hangos. Flammand humoristák, orosz táncosnők csalják a vendégeket, melyből minden csapszékben nagy a bőség. Osztendében csak a kikötőben nem unatkoznak. Elintézés elül a sátoralfanlheim üaíőrinddens Molnár cseh-szlovák detektív provokáló viselkedése Idézte elő az Incidenst — A csehszlovák kormány hajlandó az elégtételadásra — A magyar és cseh-szlovák bizottságok tanácskozásai Budapest, julius 30. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Ismeretes, hogy néhány nappal ezelőtt a sátoraljaújhelyi kisállomáson, amely Cseh-Szlovákiában fekszik és ahol a Magyarország és Cseh-Szlovákia közötti kölcsönös vámvizsgálatot szokták lebonyolítani, egy Molnár nevű cseh-szlovák szolgálatban álló detektív tettleg inzultálta Schwarzer magyar vámtisztet, áki az inzultussal szemben azért sem védekezhetett, mert a magyar határ- és vámőrségnek nincsen jogában csehszlovák területre fegyvert vinni magával. Az incidensnek az lett a következménye, hogy a magyar határőrség kivonult a kisállomás- ról és mindaddig, amíg elégtételt nem kap, a Magyarországhoz tartozó Sátoraljaújhelyen ejtette meg a vizsgálatot. A magyar vámőrség az esetről jelentést tett a kormánynak, amely érintkezésbe lépett a prágai magyar követség utján a csehszlovák külügyminisztériummal a határincidens elsimítása ügyében. A magyar bizottság hétfőn délután érkezett meg Sátoraljaújhelyre, hogy az ügyet megvizsgálja, ahol már várták a cseh-szlovák kormány kiküldöttei. A megbízottak beható tanácskozás után megállapították, hogy az incidenst Molnár provokáló viselkedése idézte elő. A cseh-szlovák bizottság tagjai elvben hajlandóknak mutatkoztak a magyar hatóságoknak megfelelő elégtételt nyújtani. A magyar bizottság két föltételt állított föl és pedig, hogy a cseh szlovák hatóságok helyezzék el Molnárt a sátoraljaújhelyi kisállomásról és 'Ogy a magyar határ- és vámőröknek a nemzetközi egyezmények értelmében tegyék lehetővé, hogy fegyvert vihessenek magukkal. A tanácskozások eredményeit jegyzőkönyvbe foglalták és jóváhagyás végett fölterjesztették a magyar, illetve a cseh-szlovák kormányhoz. Valószínű, hogy az incidens következményeit néhány napon belül elintézik. A kormánypárti sajtó híresztelései a magyarság meghasosilásáról \ Losonc, julius 30. (ESŐ.) A kormánypárti lapok egy idő óta nagy előszeretettel hirdetik, hogy a szövetkezett ellenzéki pártok kebelében nagy visszavonások, ellentétek vannak, amely hamarosan a pártok bomlásában fognak kifeje-, zést nyerni. Mindezen híresztelésekkel szemben nem tartottuk szükségesnek a cáfolatot, hisz a mi bomlásunkról s" az egymás közötti egyenetlenségekről a kormánypártok lapjai állandóan és évek óta beszélnek, a közönség azokat már megszokta, megunta, nem hisz azoknak és nem is kíván cáfolatot. Ha most a rendesnél nagyobb buzgalommal járnak el a kormány szócsövei ilyen hírek terjesztésében, úgy annak meg vau a speciális oka. Tudomásunk van arról, sőt egyes kormánypárti lapok közölték is, hogy Pozsonyban a miniszter és megbízottja! már hónapok óta tárgyalnak uj magyar párt megszervezéséről. A tárgyalások információink szerint már előrehaladott stádiumba jutottak és már papíron ceruzával számitgatják az alapítással járó költségeket. Hallunk olyan tervekről is, hogy a ííodzsa emigránsainak szervezeteit is likvidálni akarják; pozitív formában terjesztik, hogy a városi liberális polgárságot kívánják tömöríteni s e tömörítés érdekében szorgalmasan tárgyalnak különböző hivatalokban. Természetesen az ilyen alakulásoknak csak úgy van értelme, ha a közönség előtt úgy lehet feltüntetni azt, mint a polgárság önkéntes megmozdulását s e megmozduláshoz szolgáltatja a kormánypárti sajtó jó előre az indokot: a polgárság elégedetlenségét az eddigi szervezetekkel. Az ilyen pártalakitási kísérletekről már gazdag tapasztalataink vannak s igy minden okunk megvan arra, hogy ezen újabb próbálkozással ne sokat törődjünk. A Venkov és nyomában több lap a Kassai Naplóban „Őszinte szó a magyar politi- ;káról“ címen megjelent cikkekre való hivatkozással kivánja igazolni a pártok politikájával és a vezetőkkel szemben fennálló „elégedetlenséget44, amely szerinte különösen a városi liberális polgárságban igen nagy és ezeket a cikkeket is egy uj pártalakulási akció előjelének tekinti. tes asszony, hát istenem ne legyen, ha fel nem akasztom magamat! . . . Ezüst Katica-bogár mászott ki vén szeméből, le a szakállára egyenest. — Mer4 a bűnös én vagyok, egyes-egye- dül . . . — csuklóit el a hangja bünbánato- san. — Istenem ne legyen, ha nem . . . Én mondtam, hogy nőtlenek vagyunk . . . —- öreg zsivány. A nyolcvan felé kullog s még mindig a nőtlenségen jár az esze. — A tekintetes asszony akaratlanul elmosolyodott. — Minek mondta? — fürkészte élesen. — Hogy a lovak jobb abrakot kapjanak... — vallotta be töredelmesen. — Úgy vöt. hogy az éccaka ránkszakadt s vásár lévén, nem vala hely a fogadóban, igy kerültünk szállásra Kevinkeynéhez, ki a fogadó mellett lakozik . . . A tekintetes asszony fölpattant. — Még füllent is a tetejébe? Ez az asz- szony az uram barátnője, érti? — viliámlott meg jóságos szeme. — Fogjon be! Mihály bá‘ elszánta magát. — Hogy én hitvány vagyok, tudom . . . de már a gazdámról ne tessék rosszat mondani . . . VilPámlik-e most, tekintetes iasz- szony? Ugy-e, dörög az ég? Nohát, ide üssön az én koponyámba, hogyha nem ártatlan a tekintetes ur . . . A tekintetes asszony az átokra meghökkent. — Mihály bá‘! — mit beszél? A menydörgés rengette a ház ablakát. — Ide vágjon! — verte mutatő-ujjával kemény koponyáját, mint valamely tar sziklát. — Üssön belém igyenest, ha hogyha nem ártatlan a tekintetes ur! Csak után jött az a fekete ricsó, mer4 úgy tudta, hogy Hotelen . . . Konok daccal fordult ki az ámbitus alól, a tekintetes asszony szive pedig megtelt boldogsággal. — Istenem, igaz volna ez? Hiszen még a pogány sem merne ilyenkor hamisan esküdni! Sötét óriás állott a torony tetejére, fölemelte fekete dárdáját s belebökött a felhők közepébe. Kettévágta az eget. Omlani kezdett a zápor tengermódra, de már akkorra a a ámbitus alá ugrott a tekintetes ur. — De jó, hogy nem áztál meg! — ölelte át a tekintetes asszony. Villámiott, dörgött,. megindultak az egek. A szélvész ordított: Hol van Mihály bá4? És átkot nyögött az anyaíöld is: Hol van a hamisan esküvő? Ott térdelt az istálló ajtajában s levett kalappal imádkozott szörnyű égrengésben. Bevert az eső s áztatta hó szí: kábát.- ahogy a mennyek felé emelte ősz fejét, — Itt vagyok Teremtőm, — én Mihály kocsis, a nyomorult . . . Büntess meg, mert nagyot vétettem Ellened ... — mormogta alázatosan. —- Ámbátor félek, mégis remélek. Te. ki őrzőangyalt rendelsz a gyermek mellé, vedd fontolóra ügyemet . . . A szélvész sóhajtott. A zápor megszakadt. És valamivel később a szivárvány be- mosolygott az istálló pirinyó ablakán . . . Tényleg ilyen intenciókat szolgált-e a Kassai Napló e cikkek közzétételével, nem tudjuk. Mi kezdettől fogva a cikkekben kifejtett álláspontot a cikkíró és a lap magánközleményének tekintettük és épp ezért nem tartottuk szükségesnek, hogy arra válaszoljunk. Különben is a megtámadott keresztényszocialista párt nevében Lelley Jenő és Körmendy-Ékes Lajos már feleltek. Mi csak annyit kívánunk hozzátenni, hogy e cikkekről nemcsak a megtámadottaknak, hanem a megdicsérteknek is az a véleménye, hogy e cikkek nem tettek jó szolgálatot a magyarságnál flz én Hímem Kőveiasszony — bárófeleség Egy kedves berlini barátnőm estélyén találkoztam Tusar követtel. Barátnőm egy ismert szocialistavezér — azóta nyugdíjazott miniszter — felesége és szalonjában a nemzetközi politikai élet ezer árnyalatának képviselői gyűltek össze. Tusar akkoriban a re- gentenstrassei palotában lakott, ahol egymást érték az estélyek. Úgyszintén barátnőmnél is mindig a legjobb falatok kerültek az asztalra. Az itt említett pompás estén szó esett a szocializmus valódi értelme és a szocialistavezérek személyes életmódja közti ellentétről. A társaság nevetett rajtam, amikor kifejtettem, hogy eszme és egyén közt harmóniának kell fönnállnia. Nevettek egy naivitáson, amellyel nem lehet célt érni. Ez az este jut most eszembe, amikor olvasom: Tusaimé férje temetésén fájdalmában fölkiáltott: „Maradj nálam!44 Mindenki mélyen meg volt hatva. . Ugyanaznap este Soukup szenátor a cseh-szlovák kolónia értekezletén beszédet tartott és rámutatott azokra a nehézségekre, amelyek az elhalt követ helyének betöltéséből származnak, mert ritkán akad követ olyan feleséggel, aki úgy tudna reprezentálni, mint Tusarné. Ebben az asszonyban meg vannak mindama tulajdonságok, amelyek ,a reprezentálás elengedhetetlen követelményei: műveltség, érzék a finom társaság kedvesen-perfid gon- dolkozásmódia iránt és más ehhez hasonló. Négy hónap múlt el azóta. Tusarné egy magyar báró felesége lett. Igaza volt Soukup szenátornak: ennyi finomság és ízlés nincs egy munkásasszonyban. Nem kutatunk ki semmit. Elvégre az ő dolga, kinek a felesége. De bármennyire privátjellegü is ez a kis epizód, mégis fényt vet a szociáldemokrata vezérek diplomatikus gondolkodására. Akármilyen oldalról is nézzük a dolgot, egy bizonyos: igaza csak az én kedves berlini barátnőmnek van, aki a politikát lépcsőnek tekinti, amelyen egy szép asszony, akinek meg vannak adva a tulajdonságok, amelyek a reprezentálás elengedhetetlen kellékei, lassan fölfelé halad, amig a szocialista földszinből fölérkezik a magyar báróság emeletére. Igaza van az én barátnőmnek, mert szebb onnan föntről a kilátás és a szép asszony, ha kihajol az ablakon, legfeljebb csak a reá várakozó autót látja meg — az istenadta nép, amelynek békés vállán emelkedett föl oly magasra, mélyen alatta maradt. Nem csoda tehát, ha nem látja meg a szépasszony a népet és ne csodálkozzanak rajta: ennyi finomság és ízlés nincs egy munkásasszonyban. Neubauer Pál. *♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦<» ^űtjorbM #■ * Dauzig. A varsói egészségügyi minisztérium közli, hogy Varsóban a koleramegbetegedések száma szaporodott. * Köln. Frantzen kommunistát az angol haditörvényszék tiltott fegyverviselés és hamisított pénz for- galomibahozatala miatt ötévi fegyházra ítélte. * Mexikó. A külügyminisztérium hivatalos jelentése szerint Mexikó elismerte Szovjetoroszországot. * Belgrád. A Délszerbiában fekvő Strumica községben kigyulladt egy nagy petróleumraktár s néhány óra alatt az egész falu lángokban állott. A kár száz- milkó dinárra rúg. __ mm mmmmmmmnmmwtmm.——rjrmfnw»jwnnir«t ■nmrrjt7u*n,'vriiy?rn**aryMju*niw:iaBf3ia*r,^»imnmmmxmmcmmmMmrmMW±mmn*nr*"■mluiiu ss gr Valódi Schroll-féle és lenvásznak sckffíonok, vásznak, creíonok és damaszíok nagy választékban minden Damaszt aszialnemüek. ^ ^ Kész nöifeltérnemüek. szent-háromság szélességben Schroll«5chSffon 7, vászon 6 korona szoborral szemben |
