Prágai Magyar Hirlap, 1924. július (3. évfolyam, 146-172 / 594-620. szám)

1924-07-03 / 148. (596.) szám

Csütörtök, julius 3. A „hoitóéía" magyar találmány Egy magyar mérnök megelőzte Goddardot Prága, julius 3. Lapunk mai számában megemlékezünk a worchestsri egyetem rektorának készülődé­seiről, aki a üoddard-féle rakéta tökélete­sített modelljét elkészítette s azt a közeljövő­ben ki akarja lőni a holdba. Most arról értesülünk, hogy Goddard ta­lálmányát megelőzte egy magyar mérnök, aki a háború előtt kezdett azzal a gondolat­tal foglalkozni, miképpen lehetne a puskapoi energiáját hasznosítani. Hosszas kísérletezés után egy rakétát szerkesztett, amelyben a puskapornak minimális hatásfokkal dolgozó robbanáserejét mellőzte s csak a lassú, foko­zatos elégésből eredő gázkiömlés energiáját működtette. K. A. dr. mérnök 1914-ben kezdett raké­tájával kísérletezni s korszakalkotó találmá­nyával Nagy altábornagyhoz fordult. Az al­tábornagy nyomban átlátta, hogy ez a talál­mány megfelelően kiépítve, határtalan telje­sítőképességet produkálhat. A legmelegebben ajánlotta tehát a találmányt a hadügyminisz­tériumban, ott azonban a referens, minthogy magyar ember találmányáról volt szó, ked­vezőtlen véleményt mondott róla. A magyar mérnöknek ez nem szegte kedvét. A háború alatt a német hadvezetőséghez fordult s ta­lálmányát Hauffe tábornoknak mutatta be, de a kísérlet nem sikerült oly jól, mint a ma­gyarországi demonstrációk. A magyar mérnök anyagi eszközök hi]- ján csak primitív anyagból készíthette talál­mányát s azonfelül, mint később kitűnt, a mintadarabokat napon szárították s ez a kö­rülmény műhibát okozott. Keserves napok virradtak ettől fogva a magyar feltalálóra. Sehogyse túrta elhitetni az emberekkel, hogy találmánya értékes a csak itt-ott akadt ember, aki észrevette, mily nagy dologról van szó. Ennek ellenére nem vesztette el bizalmát, tovább tökélete­sítette a rakétát s 1917-ben egy nagy német puskaporgyár már anyagi támogatásban is részesítette. 1918-ban annyira -kiépítette rend­szerét, hogy a harctéren is sikeresen lehetett volna használni, de akkor már nem volt szükség rá, bekövetkezett a nagy összeom­lás. Goddard, amerikai professzor találmá­nya még számos olyan hibát tartalmaz, ame­lyet a magyar találmányból már kiküszöböl­tek. A „holdrakéta“ dicsősége mégsem ma­gyaré lesz, hanem — amerikaié. Kialudt a — halálsugár Az angol feltaláló blöffje Prága, julius 2. A világsajtó mostanában heteken át fog­lalkozott Grindel-Mathews angol mérnök csodatalálmányával, a „halálsugarakkal.“ Az angol mérnök azt állította, hogy olyan su­garakkal rendelkezik, melyek segélyével kö­zel és távol megszüntet minden életet, le­hozza a levegőből a gázbombázó repülőgé­peket s megállítja a száguldó automobilokat- Grindel-Mathews találmányának megvizsgá­lására az angol hadügyminisztérium szakbi­zottságot küldött ki, melynek jelentése most a legteljesebb eredménytelenségről számol be. A feltaláló egy autót ugyan megállított a Piccadillyn, de ez a saját gépkocsija, sofiörje pedig a saját embere volt. Más autó megál­lítására nem vállalkozott, annál kevésbé de­monstrálta a „halálsugarak11 pusztító hatását. Mindössze egy döglött egeret mutatott a bi­zottságnak, melyet öt méter távolságból ölt meg halálsugarával. így a hadügyminiszté­rium a nevetségessé vált feltalálót elutasí­totta. Az angol blöffnek az első pillanatban az egész világ felült, csak most, amikor Grin­del-Mathews kisérletei a komikumba fúltak, áll elő a tudományos világ s bizonyítgatja, hogy a „halálsugár“ a tudomány mai állása mellett — képtelenség. A nagy hullámhosz- szal biró elektromos sugarakat direkt irányí­tani ma még csak igen kis mértékben tud­juk. Annak az energiának, melyet egy na­gyobb rádióállomás igénybevételével szét- frecc.sentenek, csak igen kicsi részét tudják felfogni egy helyen. Ezt is csak úgy, ha meg­felelő műszerek állanak rendelkezésre. Ezek­kel tehát, bárminemű, pláne gyilkoló hatást elképzelni se lehet. De még ha irányitani tudnák is, akkor sem lehetne ilyen energia­mennyiséggel semmi különöset elérni, mert ahhoz egészen speciális felfegóberendezésre lenne szükség. A hősugarakkal ugyanúgy van. Ahhoz, hogy csak tíz méternyire is gyújtó vagy bár­mily életet n egszüntető hatást érhessünk el, oly nagy energiamennyiségre lenne szük­ség, hogy az elérhető eredmény egyáltalán nem állana arányban a szükséges energia előállításával járó befektetésekkel. Milyen rettentő hőenergia adódik le például egy égő háznál. De próbáljuk meg, ilyen alkalomma! csak ötven méter távolságból érzékelni a hőt, látni fogjuk, hogy testünk alig érzi meg a kisugárzott hőt, a hőmérő pedig alig fog némi változást mutatni. A fénysugarak utján Prága, július 2. A németekkel való együttműködés kérdésében a nemzeti szocialista íeské SSovo hosszabb cikk­ben fejtegeti azt, hogy valamint a nemzeti szo­cialisták, úgy minden bizonnyal a szociáldemokra­ták sem zárkóznak el attól a gondolattól, hogy a kormányban a németek is résztvegyenek. A cseh agráriusoknak programja szintén nem ellenkezik az együttműködés gondolatával, csupán a cseh néppárt és a nemzeti demokraták tiltakoznak el­lene azért, mivel a kooperáció őket tenné fölösle­gessé, pedig nem szívesen áldoznák lel a hatalmi pozíciójukat s ezért harcolnak az együttműködés ellen. A cikk szerint a nemzeti demokratáknak nincs is véleményük az együttműködés lehetősé­géről; egyik nap kijelenti Kramaf, hogy az „soha, Sohasem'* jöhet létre, egy hét múlva az egész la­Torna, julius 2. Egy kőhajilásnyira a magyar halártól fekszik Torna, amely valamikor fontos góc­pont és megyeszékhely volt. Évszázadokon keresztül itt volt Tornamegye szé'kháza. az éipület ma is meg van, de a griffmadár mellől — Tornamegye egykori címere — eltűntek a magyar feliratok és egy az itteni lakosság előtt érthetetlen nyelven Írott tábla azt hir­deti, hogy a megyeháza gyönyörű, barokk ódon épületében a cseh-szlovák pénzügyőr­ség ütötte föl tanyáját. Torna az elmúlt évszázad nyolcvanas éveinek végén szűnt meg megyeszékhely lenni. Ennek igen érdekes története van. Ak­koriban Miskolcon királyvárás volt. Ferenc József látogatott el Borsódba. Természetes, hogy valamennyi környékbeli megyei és ál­lami hatóság képviseltette magát, csak Tor- namegye küldöttsége nem volt ott a megje­lentek között. Tisza Kálmán akkori minisz­terelnök, aki a küldöttségek sorrendjét ren­dezte, ekkor megkérdezte, hogy hol van a tornamegyei küldöttség. „Torna nincs" — mondották neki. „Hát ha nincs, akkor nem is lesz" — jegyezte meg a tniniszlereklök és ősszel tényleg az országgyűlés elé terjesz­tette a Tornamegye megszüntetéséről és Abaujmegyébe való beolvasztásáról szóló törvényjavaslatot. Koós József, Tornamegye akkori alis­pánja, aki megalkuvás nélküli nyakas kuruc volt, valódi régi despota — azelőtt az alispán volt a legnagyobb ur — nem engedte meg, hogy a kuruc Torna ott legyen a királyvá- ráson. És annak ellenére, hogy ez a tette Tornát egyszerű járásszékhellyé degradálta, soha senki ezt a szemére nem vetette neki. Megérte még az uj honalapitást is, néhány esztendővel ezelőtt hunyta le szemeit örök nyugalomra. A degradálás azonban nem fojtotta meg Tornát. Mint járásszékhely továbbra is ha­talmas lépésekkel haladt a fejlődés utján, mindaddig, mig a trianoni bölcsek össze nem ültek és nem vettek kezükbe egy vörös ce­ruzát, amellyel úgy húzták meg a határvona­lat, hogy a szinmagyar Torna is cseh-szlo­vák közigazgatás alá került. Az uj honala­pítók azután természetes kötelességüknek tartották, hogy ezt a fejlődő városkát, amely a magyarságnak mindig erős szigete és vára volt és mar^d is, kivet'köztessék nemzeti jellegéből. Csakhogy itt az elnemzctlenitési politika bicskája kemény dióba vágott. Az it­teni tősgyökeres magyar IelkekbŐl nem le­hetett kiirtani a magyar faj és az édes ma­gyar nyelv iránt való szereletet és ahelyett, hogy a kemény magyar nyelvek hajlottak volna az idegen szóra, a beköltözöttek kezd­ték törni a magyar nyelvet. Mert itt máskép, mint magyarul nem lehet beszélni. Az ide küldött cseh tisztviselők ijed ken küldték gyermekeiket vissza Csehországba iskolát járni, mert itt már ő'k is magyarul kezdtek beszélni és édesanyjuk legnagyobb rémüle­tére magyarul kérlek enni otthon. Mikor látta az államhatalom, hogy itt nem tud célt érni, rnás eszközökhöz folyamo­dott. Hozzálátott a városka visszafejleszté­séhez. Először a magyar tisztviselőket do­bálták ki a régi recipe szerint állásukból és helyükbe olyanokat ültettek, akik nem tud­se vagyunk nagyobb energiaátvitelre képe­sek. Grindel-Mathews halálsugaraival már ta­lálkoztunk pár hónappal a világháború előtt. Akkor Ulini olasz mérnök állította azt, hogy nagy távolságról egész katonai raktárokat tud felrobbantani. A találmány közönséges csalásnak bizonyult s Ulini elpárolgott. — A Grindel-féle halálsugarak teljesen azonosak l az — Ulini-sugarakkal. I kasság politika! egységességét állítja fel követel­ményül s néhány napra rá megelégszik azzal, ha a gazdasági egység létrejönne s már akkor haj­landó volna az együttműködésre; ugyanakkor azonban egy más nemzeti demokrata fióka kiadja a harci jelszót, hogy ö veszi át a hatalmat a la Mussolini, ha a németek a kormányba tolakodni merészkednének. Ugyanezzel a kérdéssel foglalkozik a cseh néppárt sajtószerve, a Lidové Listy. Szerinte az együttműködésnek igen nagy ára volna, még pe­dig az, hogy a szudétanémetok területi autonó­miát kapjanak. Ha ezt a cseh pártok megadnák s ezzel k'békiíenék a németeket, úgy ez az ut Németországba vezetné a cseh-szlovák köztársa­ságot. rak a nép nyelvén beszélni, azután pedig a nagymegyereformmal elvitték innen a fő- szolgabiróságot, az adóhivatalt, a jrásbiró- ságot stib. és csak a pézügyörséget hagyták meg. Ettől a perctől kezdve megkezdődött Torna haldoklása. A megélhetés lehetősége mind súlyosabb gondokat ráncolt a homlo­kokra és megindult a kivándorlás. Az ame­rikai és kanadai bányák és mezők sok száz tornai embernek adtak uj otthont, mert a ré­giből, ahol évszázadokon keresztül tudtak élni és magyarnak lenini, elköltözni kénysze­rültek. De azén nem feledkeztek meg a szü­lővárosukról. Néhány esztendővel ezelőtt egy hatalmas, hat métermázsás harangra küldtek pénzt. Az érces hangú harang Egry Ferenc műhelyében készült és Fischer- Colbrie Ágoston dr. kassai megyéspüspök szentelte föl fényes ünnepség keretében. A szószékről Benc'sik Sándor esperes hirdeti a magyar igét. Ez az izig-vérig magyar em­ber nagy szálka a hatóságok szemében. Most is az államibiróság elé cipelik, mert magyar imakönyveket osztogatott hívei között. A kis városka magyar társadalma össze­tart Esténként együtt szokták lenni a ked­ves kis kaszinóban, ahol huszfilléres alsós és a savanykás tornai borocska mellett elgon­dolkodnak arról a sokat szidott múltról, amelyben nevelkedtek és amely ezer eszten­dő történetének emlékét véste bele kitöröl­hetetlenül a szivökbe. Amikor a poros alkony leszáll, a város fölötti hires várrom kontúrjai úgy tűnnek föl, mint amikor egy siró anya áldólag *és védel­mezőén terjeszti ki karjait gyermeke fölé. A tizenegyedik században épült vár, amely va­lamikor a hozzátartozó kastéllyal együtt, amellyel az öregek állítása szerint földalatti folyosó köti össze, a Bebek család tulajdonát képezte, sok vihart megért, amig odáig ju­tott, hogy csonka falai merednek kétségbe­esetten és vádlóan az ég felé. Vájjon kit vá­dolnak? A várhegy tövében van a nyolcszázéves templom és a kastély. Az előbbi jobban ellent tudott állni az idők vas-fogának, mint a vár és kevés tatarozással ma is szilárdan áll. A templomban vannak eltemetve a vár egy­kori urai: Bebek, akit 1360-ban kriptáztak be, Zichy gróf és Keglevioh József francia pol­gár, akinek értékes könyvtárából a tornai plébános most is őriz több százéves köny­vet. A vár sokszor cserélt gazdát. A Bebe- kektől a Tornai grófokhoz, majd Keglevidh Józsefhez, ettől a Zieíh^ekhez került, mig a múlt század utolsó éveiben Dréher, a hires sörgyáros birtokába jutóit. Dréhertől a Ma­gyar Bank vette meg, ez utóbbi Solymossy Péter bárónak adta el, aki pedig vejének, Pallavicini János őrgrófnak, a monarchia egykori konstantinápolyi nagykövete fiának adta. aki most is tulajdonosa a várnak és a kastélynak. Pallavicini őrgróf jelenleg is Tornán él, teljesen visszavonultan, csak családijának és egyetlen szenvedélyének: az autósportnak. Torna ma a magyar őrhelyek szerepét tölti be. És ennek a hivatásának becsülete­sen megfelel. Az egykori magyar megye székhelye ma is megmaradt annak, ami év­századokon keresztül volt: ma>gyarnak. (b. I.) Az osophon: a rádiófül megszünteti a süketséget Újabb szenzációs találmány a rádió terén — Berlinben már nincsenek kintornás koldusok Politikai beszédek Morse-jelekkel Prága, julius 2. Tegnap arról adtunk hirt, hogy nincs többé foghúzás. A dagadt arcok tulajdonosai nem fognak remegő térdekkel ájuldozni a fog­orvos puliára párnázott székében és nem fog­nak ide grófiam okát kapni az ominózus fog- huzóvas meglátásakor. Ma újabb szenzációs találmányról szá­molhatunk be. Nem lesz többé süketség. Akár­mennyire is hihetetlenül hangzik ez a jelen­tés, mégis hiteit kell adnunk neki. Természe­tes, hogy a rádió játsza itt a főszerepet. A rádió elterjedése óta a rádióamatőrök sokszor a véletlen segítségével oldottak meg sok olyan kérdést, amelyet a hivatásos rádió- technikusok hosszas kísérlettel sem tudtak megvalósítani. A rádió óriási elterjedése szenzációs találmányok és újítások egész so­rát nyitotta meg. Alig múlik el hónap, hogy valami újabb szenzációs találmányról szóló hir ne járná be a világsajtót. Az egyik héten a sajtó köszönhet valamit a drótnélküli tele­fonálásnak, a másik héten az orvosi tudo­mány, a biológia, technika és a fizika halad előre rohamos léptekkel. ■ A rádió terén már semmi sem éri várat­lanul az embert, de mégis meglepetésszerűen hangzik az az amerikai híradás, amely sze­rint a rádió belekapcsolódik az emberi szer­vezet életébe azzal a szerkezettel, amelyet Mr. H. Gernsbach, a newyorki Rádió News kiadója szerkesztett és amelyet az amerikai rádiólapok osophonnak neveznek. Ez a szerkezet a hangrezgéseket a fo­gak segitségével a koponyacsonton át a hallóideghez vezeti és ez az ideg a fölfogott hangrezgéseket épp úgy érzékelteti az agy­ban, mint a dobhártya rezgését. Ennek kö­vetkeztében a süketség és a nagvotha’lás megszűnik, mert a süket emberek e szer­kezet segítségével épp úgy tudnak hallani, mintha nem lenne semmi bajuk. Az osophon szerkezetéről az amerikai lapok keveset közölnek. Azt Írják róla, hogy egy kétfelé osztott szájszerkezet, amely gum­imból készült és amelyet az a síiket ember, aki hallani akar, a fogad között helyez el. Ebből a leírásból semmi közelebbi tám­pontot nem szerezhetünk a szerkezet meg­ítélésére, ha azonban az osophon beválik, akkor megszűnik az emberi tökéletlenségnek egyik legkellemetlenebb alakja: a süketség. A diákok között bizonyára lesznek so­kan, akik nem szivrepeső örömmel veszik tu­domásul a találmány hirét, mert attól tarta­nak, hogy süket görög tanáruk újra vissza­nyeri hallását és ijedten fog fölugrani széké­ről, amikor a szék lábai alá helyezett dióhéj elpattan. # A rádió fejlődése egyébként egyre hatal­masabb méreteket ölt. Berlin külvárosaiban például teljesen kipusztult a kintornás kol­dus, a verklit teljesen kiszorította a rádió, amely már minden külvárosi tánclokáíban ott van és a berlini proletárok a kintorna he­lyett a rádió hangjaira táncolnak. # Rádió-kés. Mert ilyen is van. Nem egy a szó szoros értelmében vett késről van szó, hanem egy kaucsuktartóval ellátott kötőtü- szerü készülékről, amelyet bizonyos betegek, nevezetesen pedig a rákbetegek gyógykeze­lésére használnak. A szerkezetét „Radio- Therm“-nek hívják. Ha ennek a késnek egyik végét a paciens testébe mélyítik és a szer­kezetbe bekapcsolják az áramot, a kés kört ir le, amellyel azután a kioperálandó test­részt sokkal pontosabban eltávolítja a test­ből, mint a legügyesebb orvos operálókése. Ezenfelül az ily módon való operálásnak megvan az a nagy előnye is, hogy a páciens vérvesztesége sokkal kisebb, mint rendes operáció esetén, mert a szerkezet rögtön meg is szárítja a sebet. # Prágában is rövidesen diadalutat fog be­futni Marconi találmánya. Magánhelyen még ugyan csak a Petit Monico-vendéglöben van rádió, amely esténként a párisi és londoni hangversenyek muzsikáját továbbítja, délben pedig Morse-jelekkel leadott politikai beszé­dekkel igyekszik a politikát népszerűsíteni. Ha őszinte akarok lenni, be kell vallanom, hogy nálam nem sok célt értek cl c téren, mert — bár hallottam ezeket a politikai be­szédeket — egy szót sem értettem belőlük. ________________________________(osö.) Íi ív Mi von; amit mi Mfcilnftf Réiztvehetnek>e a némefeH a kormányban? „Várrom áll ott, kőhalom..." Csődöt mondott az elnemzeílenhés politikája Tornán — Riport a tornai vár tövéből A P. M. H. kiküldött munkatársának riportja /

Next

/
Thumbnails
Contents