Prágai Magyar Hirlap, 1924. július (3. évfolyam, 146-172 / 594-620. szám)

1924-07-26 / 168. (616.) szám

# Szombat julius /S. 2_ _____________________________________________________________ A kisebbségek fegyveres lázadása fenyegeti Lengyelországot? Varsó, julius 25. A lengyel politikai élet állandó bizonyta­lansága egyre erősbbödik és természetes kö­vetkezményként súlyosan befolyásolja a par­lamenti tárgyalások nyugodt menetét is. Leg­utóbb a radikális néppárt hivatalos lapjában Tugutt képviselő ayilt levelet intéz volt párt- barátaihoz, amelyben kifejti azokat az oko­kat, amelyek miatt a pártból kilépett s elfo­gadta a kormányban a külügyminiszteri ál­lást. Többek között kijelenti, hogy nem fog visszatérni a Wiz\Yolenje-párt vezetőségébe, mivel személyes ellenzéke lehetetlenné teszi a békés munkát. Tugutt megállapítja, hogy amennyiben Lengyelország keleti határte­rületein a viszonyok gyökeresen meg nem változnak, bizonyossággal lehet számítani a nemzeti kisebbségek fegyveres lázadására. Tugutt nyomatékosan hangsúlyozza cik­kében a lengyel koalíciós kormány megte­remtésének szükségét. Állandóan megnehezíti a parlament mun­káját a lengyel pénzügyi helyzet, amelyet a bankóprés megállítása még semmiképpen sem szanált. A szenátus inai ülésén a hadügymi­nisztérium költségvetésének megbeszélésénél az ukrajnai Tarpinszki szenátor élesen bí­rálta ezt a költségvetést és Lengyelországot Imperialisztikus szándé­kokkal vádolta meg. Haller vezérkari főnök válaszában kije­lentette, hogy a lengyel kormány minden im­perialista gondolatot elutasít magától, nem gondol háború viselésére és határait sem akarja kitágítani, azonban fegyveresen fog visszautasítani minden olyan támadást, amely a lengyel köztársaság jelenlegi határai ellen irányul. Leszerelésre Lengyelország csak ak­kor gondolhat, ha az állam biztonsága kétsé­gen kívül áll. A radikális párt elejtette Pasicsot Beígrád, julius 24. Ma ült össze a radikális párt főbizott­sága, hogy a párt belpolitikai álláspontját véglegesen meghatározza. Elsőnek Pasics miniszterelnök beszélt, aki hosszasan vázolta álláspontját. A Radics vezetése alatt álló hor- vátokkal és a Korosec vezetése alatt álló szlovénekkel való együttműködést e pártok szeparatista hajlandóságai miatt lehetetlen­nek tartja s éppen ezért a parlament föloszlatását javasolja. Ezzel szemben .Tovanovics továbbra is fontosnak tartja a parlament tevékenységé­nek változatlan föntartását s kiemelte az egyes pártvezérek, különösen Korosec érde­meit a szerbek, horvátok és szlovének egye­sítése körül. Véleménye szerint a belpolitikai krízist legkönnyebben kölcsönös megegyezés­sel lehetne megoldani. Jovanovics nyomaté­kosan tiltakozott a Pribícsevies vezetése alatt álló önálló demokrata párt terrorista viselke­dése ellen és sajnálkozását fejezte ki afölött, Prága, julius 25. Velence júliusban laguna-szagu. A San Marcőn még a habos kávé is pocsolyaizü, a feslő bimbón is békanyál a harmat s a korzó szépséges madonnáinak is csukamájiüatuk van. A Lidón a trópusi nap sugarai árkokat repeszteriek az ember hátán, Milánóban pedig szörnyen izzad minden élő. Ne is beszéljünk a déli városokról, ahol Itália ilyenkor, káni­kula idején inkább aszalókemence, mint azur- ország. Menekül is minden olasz most a forró csizmából, csak éppen annyi marad otthon, ahány az idegenek megnyuzásához szükséges. így védekezem a sárga irigység ellen, amely belém mar, amikor látom,.hogy az em­berek százai állanak sorfalat a prágai rendőr­ség utlevélosztálya előtt s büszkén, boldogan mondják be a ketrecben szorongó tisztvise­lőknek: Itáliába! Itáliába. Mert oda vált út­levelet valamennyi. Mintha az olaszvágy jár­ványa grasszálna a városban, úgy özönlenek az emberek a forró Olaszországba. — Négyszáz útlevelet adunk ki napon­ként — mondja az utlevélosztály vezetője — s abból átlag háromszáz Olaszországba szól. Hónapok óta tart ez az özönlés Itáliába. Fog­lalkozás szerint az Olaszországba utazók leg­nagyobb része kereskedő, nagyiparos, ügy­véd, vállalkozó, de igen sok tisztviselő és ta­nár, tanitó is vált útlevelet Olaszországba. Érdekes jelenség, hogy az elmúlt öt év alatt mu——a—■ ■■■■ hogy a jelenlegi politikai harcokban még az egyes politikusok családjait sem kímélték. A főbizottság ülését ezután holnapra elnapolták. Parlamenti körökben azt hiszik, hogy a főbizottság formálisan ugyan csatlakozni fog Pasics pártvezér véleményéhez, azonban egyide­jűén fölhatalmazza Jovanovicsot, hogy to­vábbra is folytassa békülékeny politikáját Ez a határozat arra szolgálna, hogy Pa­sics miniszterelnök tényleges visszavonulását, amelynek az uj választások kiírására való követeléseit már saját pártjában sem helyes­lik, megfelelően elleplezze. összesen sem állítottunk ki annyi Olaszor­szágba szóló útlevelet, mint az idén. Az olasz konzulátus előtt is tolongás. Alig tudok átvergődni a tömegen. Az első szobában barátságosarcu tisztviselő szedi el a passzusokat, ráverik a vizumbélyegzőt s viszik át a második szobába aláírás végett. Negyedóra alatt kész. A tisztviselő moso­lyogva nyújtja át s jó mulatást kivan az uta­zónak. A prágai olasz konzulátuson nem csodál­koznak, hogy postán és személyesen ezeren és ezeren ostromolják őket a vizűmért. — Természetes — mondja az egyik kon­zulátusi tisztviselő —, hogy mindenki, aki te­heti, a mi szép országunkba utazik. Közel tiz évig voltunk elzárva Középeurópától s az emberek most sietnek pótolni az elmulasztott gyönyöröket, amiket csak a mi örökkék egünk alatt találhatnak meg. Majdnem kicsúszott a számon: Velence most laguna-szagu, az örökkék ég szemgyul­ladást okoz, az emberek izzadnak a trópusi nap alatt, de a tekintetem a hatalmas, gladia- tori termetű portásra esett s elnyeltem a szót. A Wilson-pályaudvar pénztárai előtt is csupa Olaszországba utazó ember tülekedik. A jegyeket számozva adják ki Triesztig, Ve­lencéig, Milánóig, ahová az utas igyekszik. Egyetlen jeggyel sem adnak ki többet, mint ahány ülőhely van a vonaton. A trieszti köz­niiowlldMB lelroMMml egy tenkldveg Egy katonát megölt, egyet súlyosan megsebesített Tegnap délelőtt tizenegy óra uíá:i a 9. cseh-szlovák gyalogezred gyakorlatozása közben Milo- witzban eddig érthetetlen módon elsült az egyik tank ágyú s a felrobbant vaklöveg repeszdarabjai Kocsi Antal önkéntest megölték és Síeska János tűzmestert súlyosan megsebesítették. Mindketten a tank közelében állottak. A katonai hatóságok azonnal megindították a nyomozást. El Itáliába! Naponként háromszázan kérnek útlevelet Olaszországba a prágai rendőrségen — A rendőr­ségen, a konzulátuson és a pályaudvaron Vasárnap: FALU TAMÁS: Koporsó (vers). — GLIN: Anita-bál volt ... — VÉRTESSY GYULA: Berkyből Bauer. A Tudás fája — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Szentmiháiyi Ödön. I. Kedves kis barátnőm! Legutóbbi találkozásunk alkalmával, mi­kor azt a sokat hánytorgatott kérdést vitat­tuk, vájjon lehet-e férfi és nő között minden testiségtől ment, önzetlen barátság; úgy lát­tam, nem mindenben osztóba a véleménye­met, amelyet most éppen ezért egy tanulsá­gos történe: elmondásával kívánok megerő­síteni. A szereplők személyét nem árulom cl. csak annyit mondok el róluk, hogy már évek óta afféle platonikus lelki barátságban éltek, amely annál őszintébbnek látszott, mert a férfi a lánynak akár apja lehetett volna; az­tán felesége is volt és családja. Egy alkalommal nagyobb társasággal járták a hegyeket ahol a költő szerint, tün- döklöbb a napsütés ragyogása, kéklőbb az ég azúrja, ahol magasabban szárnyal a gon­dolat, mélyebben szánt minden érzésünk és falán éppen ezért sötétebb a bánat, máinori- tóbb a szerelem. A nagy társaságban is úgy erezték, mintha csak ketten volnának. Úgy éreznék, mintha az egész gyönyörű utat bol­dogan egymáshoz simulva, egymást átölelve tették volna meg; pedig a valóságban a bar­ink csak néhány rövid pillanatra fonódott egybe. Egymást lábúk csak akkor is, mikor másokra néztek, a lelkűk egymáshoz be­szélt mikor a többiekhez szólott a szavuk. Aztán valamiképpen, anélkül, hogy ke­resték volna, néhány percre egyedül marad­tak. Lepihenjek a domboldalon egy magá­nyos fa árnyékában. És beszélgettek. Kevés szóval, is sokat mondottak el egymásnak, mert nyelvük szegénységét pótolta érzésük végtelen gazdagsága és a lelkűket egybekap­csoló mélységes vonzalom. És egyszerre olyan gyönyörűség töltötte el a lelkűket és egyben olyan gyötrelem, ami nőt eddig még sohasem éreztek. Hirtelen ráeszméltek — min^ az első emberpár a Tudás fája alatt — eddigi életük, magukra erőszakolt lelki ba­rátságuk minden benső hazugságára. Érez­ték, hogy ez a végzetten!]es pillanat mikép­pen sodorja mindkettőjüket a földi üdvösség ígéretének beteljesülése felé. amelyet mind­eddig elalkudtak maguktól s amelyért a férfi most életének minden kincsét- akár magát az életét is örömmel odaadta volna. A leány fátyolos pillantása is odaadó vágyakozással kapcsolódott a férfi fojtott izgalmaktól pa­rázsló tekintetébe. .Mégis erősek maradtak mind a ke'ten Vagy inkább gyöngék, sem­hogy a sorstól kikénvszeritették életük bol­dogságát. Riadtan néztek egymásra. Elsu­hant fölöt'ük a mámor szent pillanata és ur- ”á lett telkükön a megtagadott szerelem nokte. Tterá lett fölö'tük Hiteden gyötrelmé­vel. a nélkül hogy a gyönyörűséget megis- me*-Mk volna. Éi néhány írn múltán a kedvekbe veze­tő ut melWf nváiukM legeltető pásztorok báfnéS'/ pillantással ki sér gettek egy magá­nyom utast, amint könnyes szemmel járta a vidéket. Meg-megáip n/ ut egy-egy haitáfá­nál, egy-egv ntszéll kőnél és a végtelenbe vesző, eszekte p'ltenlássál nézett el a fák alatt terjengő homályban. Aztán felkapaszko­dott Qgv napsütötte domboldalra lebont!t egy magányosan álló fa alatt és leikéből fel­hördülő zokogással siratta el annak a visz- szahozbateMaiiul eltűnt drága percnek örök­re szertefoszlott gyönyörűségét. Eddig a történet. Már régebben elmesél­tem volna, de a végét magam is csak azóta tudtam meg. Ugy-c nem haragszik érte, ha netalán megháboritom vele a lelke békéjét, Csak arra akartam figyelmeztetni, hogy nem jó a tűzzel játszani. Változatlan igaz barátsággal köszönti Szentkuthy Kálmán. II. Drága barátom! Kedves levelét és a benne elbeszélt szo­morú történet példázatát nagyon köszönöm. Igyekezni fogok azt megszívlelni. Különben a történetet, az elejét legalább, magam is ismertem már. A szereplő személyeiket is. A folytatása pedig valósággal megejtette a lelkem. Elárulhatom azt is. hogy a lány lelkén is átrezdült, talán ugyanabban az órában, az o vágyakozás, hogy élete eltűnt boldogságát megsiratni a Tudás fájához elzarándokoljon. Nem tudom, miért nem tette meg, de bizony­nyal jól cselekedett, hogy leküzdötte vágya­kozását, mert ott bizonnyal találkoztak vol­na. És ez a találkozás végzetes sorstragé­diák csiráját hordozta volna mellében. így maid csak ketten járják a szerelem poklának kínokkal szegett országútiét; a többiek: a feleség meg az az édes, két kicsi csöppség, talán soha se tudják meg. minő végzetet hárított el fejük fölül egy kétségek között vergődő leűny-lélek boldogságra vá­gyakozásának pillanatnyi elernyedése. Ugy-e megért engem, drága barátom? Megérti, hogy kettőnknek ebben az életben nem szabad többé találkoznunk. Ne kisértse meg, h-ogy elhatározásomban megingasson, mert ez csak tetézné gyötrelmeimet, amelye­ket a in úgyis csak alig-alig tudok elviselni. Aztán felejtsen cl. És felejtsük cl mindketten barátságunk öntudatlan boldogságban töltött éveit . . . Nem, ennyit már mégsem tudnék elviselni, hiszen ezekből a boldogító emlékek­ből kell erőt merítenem és magának is, sze­gény barátom, hogy a reánk váró szomorú esztendők szenvedésein valamiképpen átver­gődhessünk. Isten vele! Az édes két kicsi csöppséget csókolja szerencsétlen barátnője Kornélia. vetlen vonat minden kocsija termes. Az első és második osztály utasai plüsskereveten ter­peszkedhetnek, a harmadik osztályon is ké­nyelem van. A szokás hatalma rohanásra készteti a beszálláskor az utasokat. Bár szá­mozott jegye van mindegyiknek, úgy futnak, tülekednek, taszigálják egymást, mintha az ai veszély fenyegetné őket, hogy a harminchat- órás utat állva kell megtenniők. Az utasok legnagyobb része harmadik osztályra váltotta meg jegyét. Amíg az első. és második osztály egy-egy szakaszában két utas ül, addig a har­madosztályú kocsiknak egyetlen ülőhelye sem marad üresen. Érdekes jelenség az is, hogy az utasok háromnegyedrésze nő, még pedig egyedül utazó hölgy. Családot alig, nászutas párt pe­dig egyáltalán nem lehet látni. Úgy látszik, júliusban nem házasodnak az emberek s akik rá is szánják magukat, inkább hidegebb vidé­kekre mennek — izzadni. Még egy megfigye­lés: Az olasz vasút utasainak többsége né­met. A többiek, mihelyt helyet foglalnak a kocsikban, — nyomban levetik a cipőiket. Stabilizálták a magyar koronát Budapest, julius 25. (Budapesti szerkesztőségünk telefonje­lentése.) A Magyar Nemzeti Bank főtanácsa ma délelőtt ülést tartott, amelyen az elnöklő Popovics Sándor a jelenlevők zajos éljenzése közben bejelentette, hogy a magyar koronát sikerült stabilizálni. Ennek következtében — mondotta Popovics — a kereskedelem és az ipar sokkal egészségesebb alapokra, he- lyezkedhetik, mint amilyenen eddig volt. Friedrich pártot alakított Friedrich István nemzetgyűlési képvise­lő, aki az utóbbi időben távol tar'otta magát a keresztény legitimista ellenzéktől és inkább a fajvédőkhöz húzott, ma délelőtt pártot ala­kított ,.keresztény nemzeti néppárt14 timmel. Az alakuló gyűlés Friedrichet választotta meg az uj párt elnökévé. Friedrich megnyitó be­szédében hangoztatta, hogy az uj párt pro­gramjának alapja és főcélja a keresztény de­mokrácia diadalrajutta'ása lesz. Követelte a nemzetgyűlés feloszlatását és a képviselővá­lasztásoknak az általános titkos választójog alapján való megejtését. ' A magyar kölcsön svájci jegyzése Budapesti szerkesztőségünk jelenti: A magyar kölcsön jegyzési fölhívása, amelyet Korányi pénzügyminiszter és Smith főbiztos írtak alá, ma reggel jelent meg a svájci la­pokban. A kölcsőnjegyzés julius 29-én kez­dődik. m. Édes Nolíyke! Itt ülök ismét a Tudás fájának árnyéká­ban. Búcsúzom tőle, mint ahogy tőlem is bú­csúzik a csúcsokat aranybiborba burkoló őszi verőfény bágyadt csillogása. De lent a völgy­ben már, mint az én meghasonlott lelkem mé­lyén, rejtelmes árnyékok bujkálnak. A lomb- jahagyotí fák fázósan, reszketöen borulnak egymásra és panaszos sóhajtással, segélyt kérőén nyújtogatják egymás felé vánnyadt, csupasz águkat, amint az elmúlás fuvalma végigzokog fölöttük. És a természet haldok­lásának lelket tépően szomorú szimfóniájá­ba belesir a hazafelé lépegető gulya kolomp- jának egy-egy elhaló kondulása. mint vala­mi bánatos halotti harangszó. A pásztor fölkapaszkodik hozzám a domboldalra. Jócskán összebarátkoztunk, mióta egyedül járom a vidéket: ezt a leve­lemet is ő juttatja el majd hozzád. Megáll előt­tem és megértő borongással néz el fölöttem, írtig a kezem türelmetlen sietséggel végig­szántja a papíron ezeket a sorokat. Sietnem kell, nehogy megvárakoztassam, pedig any- nyi mondanivalóm volna még számodra s 1 ezek az el nem mondott szavak úgy égetik a lelkemet, mint el nem sirt könnyeim. De táb­lán nem is tudnék írni semmi olyant- amit szerető lelkem már eddig is meg nem értett és meg nem érzett volna. Valóban, mondani­valóm nincsen többé legfeljebb kérdezniva- ióm. A végzetről, amely kegyetlenül elszakí­tott bennünket egymástól, mielőtt még egy­másé lettünk volna. Bocsásd meg. drágám, hogy soha cl nem múló fájdalmat okozok neked, de másként nem tudom kitépni magam a te viruló, ifjú életedből, amelybe öntudatlanul, de mégis könnyelműen beletol a.kodtam. Az elmúlás határmesgyéjén is örök szeretettel gondol reád hűséges barátod Károly.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents