Prágai Magyar Hirlap, 1924. július (3. évfolyam, 146-172 / 594-620. szám)

1924-07-23 / 165. (613.) szám

Szerda, julius 23. Kassa, julius 22­Vasárnap délután Szepsiben tartotta be­számolóját Körmendy-Ékes Lajos. Dél-Aba- uj földmives és iparos magyarsága rajongó lelkesedéssel fogadta vezérét. Díszes lovas­bandérium, aratóleányok, a makranci ökrös­szekereken elhelyezett fehérruhás kislányok, a szepsii leánygárda élén Dietl István ke- resztényszocialista községi bíróval fogadták a képviselőt. Dietl István lendületes beszéd­del üdvözölte Körmendy-Ékest, aki megha­tóban válaszolt a községi birónak, majd át­vette a leánygárda gyönyörű csokrát. A ko­csikhoz vezető utón virágesőben haladt a képviselő. Majd megindult a menet a város felé. Elől a vígan nótázó lovaslegények fes­tői csoportja a földmivesszövetség zöld se­lyemzászlajával, ezután a leányok csoportja s a képviselő kocsija haladt, követve a ha­talmas kocsi- és szekértábortól, majd a gya­logosok impozáns ezreitől. Menetközben szüntelen felhangzott a lelkes ováció. Szepsi főterén újabb néptömegek várakoztak. A gyűlés Szokolszky Bertalan, a keresztényszocia­lista párt járási kerületi elnöke nyitotta meg az ülést, üdvözölvén a megjelenteket. Ez a hatalmas tömeg, — mondotta Szokolszky — amely idesereglett, azt bizonyítja, hogy a párt iránt a nép széles rétegei bizalommal viseltetnek s tisztelik vezérüket, Körmendy- Ekes Lajost. (Percekig tartó tapsvihar és lelkes éljenzés.) Frenetikus ovációk közepette emelke­dett szólásra Körmendy-Ékes. Körmendy-Ékes Lafos dr, beszéde — A kormány velünk szemben vicceket enged meg magának — mondotta — nincs más mód tehát, mint a humor alapján a rendszert megkritizálni. Most kézbesítették nekem az illetőségem megsemmisítéséről szóló minisztériumi végzést. (Kiáltások: Ez a demokrácia, pfuj, pfuj!) A szónok ismer­teti, hogy milyen idő óta lakosa és adófize­tője ennek a földnek s kijelenti, hogy hama­rább lesz Kállay hosszuszakállu vénasz- szony, minthogy ennek a határozatnak jog­ereje legyen. (Úgy van! Éljen! Körmendyt percekig ünnepük.) Ezután elmondotta, hogy a mai rendszer nagyon hasonlít ahhoz a bi­zonyos kirakatokban látható kofferhez, amelynek csak az utca felé eső része koffer, a többi üres váz. Ebben a rendszerben sincs benne a törvénytiszteletnek és tudásnak lé­nye, azért néz ki úgy, mint egy kofferminta. Hogy engem meg akarnak fosztani illetősé­gemtől, az csak azt bizonyítja, hogy én a választóimmal szemben teljesítettem köte­lességemet. Részletesen vázolta a kisebb­ségi kérdést. Az illetőségi kérdés nem volt ezelőtt kérdés, ma pedig alapja minden­nek. Ma az őslakosság ezreit tartják az illetőség bárdja alatt. Ne ijedjetek magyar véreim a kormány eme újabb támadásától, ma nem lehet olyan könnyen áttenni a hatá­ron valakit, mert Magyarországon nem fo­gadják el azt, aki nem tudja igazolni ma­gyar állampolgárságát. Az ilyen szerencsét­len ember, akinek se itt, se odaát nem akar­ják elismerni az illetőségét, mit csináljon? (Egy hang a tömegből: Le kell lövöldözni!) Akinek nincs illetősége, az folyamodik, de igen jól tudjuk, hogy eddig senki sem kapta meg az illetőséget, kivéve tálán azt a bizo­nyos három kassai borkereskedőt. (Nagy derültség.) Ellenben azoknak, akik tegnap jöttek ide, azoknak van illetőségük. (Neve­tés. Bizony van!) A kulturális sérelmeket nem akarja részletezni a szónok, mert arról úgymond, holnap reggelig beszélhet. Nálunk az az egyforma mérték: az egyiknek kol­bászt, a másiknak kötelet. (Úgy van! Igaz!) Ezután nagyszerű humorral kritizálja a szónok a mai lehetetlen állapotokat. Általá­nos derültség közepette mondja: — Ha hosszuéletü akarsz lenni magyar vérem, akkor alkudj meg a halállal s várd meg a nyelvtörvény végrehajtási rendeleté­nek életbelépését. Akarod, hogy letartóztas­sanak? Menj el Kassára és áruld két koro­nával drágábban a húst, mint a többiek. Biz­tos, hogy letartóztatnak. Mig Munkácson lépfene járványnak kellett jönnie, hogy a döghust áruló cseh mészárosok ellen eljárja­nak. Hogy ki hisz ma a demokráciában, arra egy kitűnő példát mond: Sipulusszal történt, hogy egy alkalommal kisfiával ellátogatott az állatvásártérre, ahol szamarakat láttak. A kisfiú kíváncsian kérdezte apjától: Apuka, házasodnak a szamarak? — Csak azok, fiam — mondotta a kitűnő humora Sipulusz. így vagyunk mi is a demokráciával. Ki hisz ma abban? Bizony, csakis a szamarak, (óriási derültség.) Ezután a szomorú gazdasági helyzetet tette szóvá, megemlékezve arról, hogy a kisipart és a nagyipart egyformán teszik tönkre. A szlovenszkói kisiparról elmondhat­juk, hogy már meghalt. A készülő ipartör­vény uj tervezetén végigvonul a tendencia: Minél több embert lehetetlenné tenni. Mi­lyen reményei lehetnek a magyar kisiparos generációnak, amikor az uj tervezet szerint az iparigazolványt nem az iparhatóság, ha­nem a politikai hatóság fogja kiállítani- .Min­den szakmának külön ipartestületet kell lé­tesíteni, ami annyit jelent, hogy a magyar iparost bele akarják olvasztani az idegen többségbe, hogy még a saját testületében sem juthat szóhoz. Azelőtt 10, ezután 38 iparágat fognak képesítéshez kötni. Ezután az adóterheket és a földmives nép súlyos sérelmeit említette a szónok, aki beszéde végén felhívta az őslakosságot, hogy tartson ki rendületlenül a keresztény- szocialista párt mellett. Körmendy-Ékes Lajos dr. óriási tetszés­sel fogadott beszéde után Fleischmann Gyula dr. emelkedett szólásra, majd Schuster Já­nos mondott nagyhatású beszédet, mely a széthúzást ostromolta. Kifejtette, hogy pa­naszkodtunk egymásnak az elmúlt öt és fél év alatt, de vájjon megtettük-e mindazt, amit meg kellett volna tennünk, hogy ezzel a ma­gyarságunkat megvédjük, hogy megmaradt helyeinket, állásainkat megvédelmezzük, hogy tért ne veszítsünk, hogy el ne pusz­tuljunk és hogy el ne pusztítsanak minket? A koaüció elkövet mindent, hogy a magyar­ság ez ősi földről elpusztuljon és ha ez a céljuk, ez a törekvésük, itt-ott sikerül, ab­ban a magyarság is hibás, mert e nehéz időkben nem tudott teljes zárt sorokban kel­lőképpen felvonulni, mert mindig voltak és vannak olyanok, kik megbontották sorain­kat, pedig e gondterhes és kétségbeejtő idő­ben félre kell tenni mindent, ami elválaszt és azt kell és szabad keresni, ami összefor­raszt, összekovácsol minket. Az intelligencia nagy része félreállt és ezek sült galambot vártak vagy legalább is azt, hogy mások ka­parják ki nekik a sült gesztenyét. — Hibás az iparososztály is, hogy nem ismerte fel és nem akarta felismerni a vál­tozott időket, de súlyosan vétkezett és vét­kezik a magyar földmives és magyar falusi nép is, mert ősi erejét, nagy munkabírását az egymás elgáncsolásában, lekicsinylésé­ben, megszólásában, egymás gyengítésében, sőt felekezetieskedésben, felekezeti, szomszé­di, rokoni civakodásban őrli fel. Végre a gyűlés egyhangú lelkesedéssel elfogadta a határozati javaslatot, mely sze­rint a szepsii járásnak választó polgárai megütközéssel és felháborodással vették tu­domásul a pozsonyi teljhatalmú miniszter­nek legutóbbi napokban közzétett határoza­tát, mellyel megemmisitették Körmendy- Ékes Lajos képviselőnek illetőségét és ál- laippolgárságát. A határozati javaslat elfogadása után Szokolszky Bertalan zárószavaival befeje­ződött a sikerüli népgyíilés. <*-}<>♦«> Augusztusban lesz /a balti államok konferenciába Varsó, julius 22. A lapok jelentései sze- t rint augusztus 16., 17. és 18. napján a balti ál- i lamok Lengyelországban akkreditált minisz­terei konferenciára gyűlnek össze, amelyen bizonyos gazdasági kérdéseket és a Népszö­vetség legközelebbi ülésén követendő maga­tartásukat fogják megbeszélni. Angol csatahajó megy Brazília nariiaira London, julius 21. Macdonald az alsóház­ban bejelentette, hogy tekintettel a forradalmi helyzetre, szükség esetén egy angol csata­hajót küld a brazíliai partokra. Tizedszer szavazták le az angol kormányt London, julius 22. Az alsóház tesmapi iHcsén a kormányt a lakástörvény megváltoztatása kapcsán 137 szóval 119 ellen ismét leszavazták. Az egész­ségügyi miniszter kijelentette, hogy a kormány a ház döntését elfogadja s hogy a leszavazást nem fogja követni a kormány visszalépése. Az első csebhszlovák világbajnok az olimpiászon Paris, julius 22. Az olimpiai versenyek során a könnyű súlyemelésben a cseh-szlovák Duzdys meg­döntötte a világrekordot, amennyiben balkezével 75 kilót emelt fel. Pozsony város közgyűlése A BeUai-portré kézröl-fcézre — A villamos- szerződést hosszú vita után mégis elfogadták Pozsony, julius 22. .(Saját tudósítónktól.) Nyári unalom ülte meg Pozsony város hétfői rendkívüli köz­gyűlését. A villamossal kötendő szerződés szerepelt a szőnyegen, de nagyobb emóciót nem váltott ki. A pártok képviselői hozzá­járultak, megvitatták a kérdést, aztán bizo­nyos kantélákkal elfogadták a szerződést. Szünet alatt a tanácstagok és a városatyák kézről-kézre adták a Prágai Magyar Hírlap vasárnapi számát, amelyben Bellái József főjegyző, teljhatalmú kormánymegbízott portréja volt megfestve Gezula temesvári polgármester memoárjai alapján. Bellái nem volt jelen a közgyűlésen, szabadságon van. A kommunisták is érthető érdeklődéssel fal­ták a Bellái portréját megörökítő sorokat, máris elhatározták, hogy ezentnl a méreg- falvai előnévvel fogják illetni a, munkásság ádáz ellenségét... Okáni'k polgármester elnökölt a közgyű­lésen. Láng előadó mindjárt a városi villa­mossal kötendő szerződés tervezetét ismer­teti német nyelven hosszadalmasan. Első szónok Tomanek Flóris (szlovák néppárti) elnökségi tag, aki ellenzi a szerző­dést, mert mögötte valami panama-illat ter­jeng. Jarabek Rezső is a szerződés ellen be­szél. Kokes légionáriusnak nem tetszik, hogy a vállalat magyar kezekben van. Nacionali- zálni kellene. Reisz Gyula dr. (zsidópárti) szerint nem kell politikát belekeverni a kérdésbe. A vil­lamos viteldijat azért emelték fel, hogy a városnak sok forgalmi adót kell fizetni. A forgalmi adót nem fizeti a társaság; viszont a magas viteildijat beszedi. A villamostár­saság átiratát közönséges „parasztfogásnak14 minősíti. Langer Alajos, Kaiser Gyula, Weisz Bernát felszólalásai után Förster Viktor dr. a többség egyöntetű indítványát olvasta fel, amely a következő: „A közgyűlés hajlandó a forgalmi adó megváltása fejében 1924 január 1-ig terjedő időben 500.000 névértékű részvényt átvenni a viMamostársaságtól. Hajlandó lojális mó­don a vMamostársasággal megegyezni, ha az 1927. évig terjedő időig a társaság nyolc­millió koronás beruházást eszközöl. Ha nem, akkor a szerződés tervezete érvénytelen és a régi szerződés marad továbbra is érvény­ben.44 A közgyűlés az indítványt 26 szavazat­tal 14 ellenében elfogadta. Utána áttértek a napirendre, amelynek egyetlen érdekes pontja az építendő 47 csa­ládi ház sorsa. Az állam nem fizette meg a városnak az esedékes szubvenciót, mert a műszaki osztály nem terjesztette fel a kormányhoz. Ezért a tanács ajánlja, hogy a város a Zemska Bankától vegyen 3 millió 200.000 koronás kölcsönt, persze betáblázásra. A közgyűlés elfogadja az indítványt. A közgyűlést az előrehaladott idő miatt kedden folytatják. Csütörtök: N. JACZKÓ OLGA: Bundás. Péntek: EGRI VIKTOR: Ének az éjben. Szombat: OROSZ SÁNDOR: A fehér őzbak. Vasárnap: FALU TAMÁS: Koporsó (vers). — GLIN: Anna-bál volt ... — VERTESSY GYULA: Berkyből Bauer. Hol vág ? — Hallod-e mén az ifjúság nehéz királyi bársonyának omló neszét? Ó, hallod-é a bornak szavát: hogy szónokol, sikolt, könnyet sóhajt és álmot árúi s clömlik rózsaszínű körmein sötét szerelmed asszonyának. — Hallod-e még az elveszett jövendő siralmait? . . . Sugárzó ujjaidból nyílnak-e még a fölséges betűk, hogy ábraképii lomha tintafoltkóirt ásítsanak fájdalmas holnapodra, példázva mindent, amit szépnek álmodsz. — Magad vagy-é? s magányod ive ledol-e még a bölcseség sötét porába? Látod-é a költők kitárt kezét a végtelen kereszten s a líra gyászát érted-é, érted-e még a vándorok dalát s hallod-e még a véghetetlen vágyak viharzó sóhaját a tengeren? — Tudod-e már, hogy megvéniilt az Ember s az ifjúság: anakronizmus. Csokonait a csillag elragadta, nincs Lilla már, nincs égi tünemény és nincs hazád ... A régi költők Isten szivén zokognak. Elveszett a Testamentom. Megnémult az ég s a föllegek könnyet esöznek. — Hol vagy? Mert Szodomában nincs neked nincs ételed, nincs ágyad, nincs halálod. Ó, vándorolj! Megáld a puszta téged s az Igét váró messzi pásztorok zsolíáros éjjelében megtalálod zengő nyomát eltévedt csillagodnak. Csomorkány! Pál. A nefelejíses fülbevalók — A Prágai Magyar Hirlap eredeti tárcája — Irta: Kliszák Margit. II. A férfi egy pillanatra Mi'aijtotta fűiét. Ne­ki most osalk azt Kellene mondania: — Nem szóvirágok ezek Amália: szívből jön ez a ba­nális ügyetlenkedés. Sokszor csak az igaz érzések termelnek ilyen kedves, bolond ba­nalitásokat. — Ezt keltene mondádra és még sok mást ... és szivére kellene ölelnie a lányt s ehelyett itt áll és nézi az előszoba fé­nyes padlózatát. Felsóhajtott. Kiegyenesedetten, keserűen mosolygott. — Maga mindig csak gúnyol Amália. Maga azt sem hiszi ei, hogy a fülbevalójá­ról felismerem mindenkor a kedéiybaugula- 'tá't: Ha lelke derűs, napfényes, akkor a sze­me . . . ez a rendesen szürke, nagy szeme éppen olyan kékfté változik, mint a fülbe­valója. Valahányszor magával találkozom, mindig megnézem először a szemét, vájjon cgyszinü-e a kis, kék nefelejtéseikkel? Ha nem álltak volna félhomályos elő­szobában, Balogh talán most is kéknek látta volna Amália szemét, ám mivelhogy Amália újból csak felkacagotit és egyáltalán nem lát­szott hajlandónak betessékelni a vendéget, bosszús vállvonogatással nyújtotta bucsu- zásr'a kezét. t Amália keze egy pillanatig egy forró fér­fikézben pihent. Erős, fájó szorítást érzett karcsú, finom ujjait!. Aztán becsapódott az előszoba ajtaja és Amália megnézte a lámpa- fénynél egymásra .nyomorított fehér ujjait. — Bolond — zsörtölődött magában, mintha haragudnék, ám szája mosolygott és gyöngéden megsimogatta a fájó ujjait . . . megsimogatta az erőszakos kéz nyomát . . . Másnap sütött a nap. A hivatalos helyi­ség poros, piszkos ablak tábláin keresztül öni- löttek a sugarak s a felszálló porszemek szi­várvány-sávban reszkettek a ragyogásban. Auláik szeme ma különös kékben csillám- lőtt. Benső, nagy meggyőződéssel vitatko­zott kolleganőivel, hogy a pénz még sem miniden; ezer szerte inkább hajlandó elvisel­ni szerény sorsot, olyan férfi oldalán, akit szeret, mint jólétiben dúskálni és eltűrni olyan férjnek a kedveskedéseit, aki előtte közöm­bös, vagy ellenszenves. Egyik kolleganője, aki jövője terveit tisztán reális alapra fektette — fölényesen mosolygott. — Csodálom, hogy egy érett, komoly lány, mint maga, aki ismeri az élet nyomo­rúságait, ilyen éretlen bakiismódon képes gondolkodni. Nagyon hamar kiábrándulna a gondok és nélkülözések közepette. Amália megrázta bodros fejéi — Nem ért engem — mondta belebá­mulva a poros ablakon beözönlő nap-ragyo­gásba — kicsit tűrni, kicsit nélkülözni és fe­jében meleg, nagy érzések összesmúlásában, gondolatok megértésében megtalálni a kár­pótlást, sokkal nagyobb értékkel bit, rrtínt gazdagságiban kielégi tetten lelki vágy akkuk unottan és kedvetlenül hallgatni azoknak a bilincseknek a zörgését, amik egy tűrt em­berhez láncolnak. És Amália még aznap este vacsora után ugyanezeket az elveket fejtegette bátyja és sógornője ellőtt. Nem volt ez többé időtöltés- beli társalgás . . . Izgatott kedélyeik vitája, küzdelme volt. A ház ura idegesen járt a szobában. Léptei alatt nyikorgóét a parkett. A sógornő finoman, diszkréten hallatott ecy egy jóaiuuű KOrmendii-tKes ímm dr. sicpsiS beszámolója 3000 résztvevő — Gyönyörű fogadtatás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents