Prágai Magyar Hirlap, 1924. július (3. évfolyam, 146-172 / 594-620. szám)
1924-07-23 / 165. (613.) szám
Szerda, julius 23. Kassa, julius 22Vasárnap délután Szepsiben tartotta beszámolóját Körmendy-Ékes Lajos. Dél-Aba- uj földmives és iparos magyarsága rajongó lelkesedéssel fogadta vezérét. Díszes lovasbandérium, aratóleányok, a makranci ökrösszekereken elhelyezett fehérruhás kislányok, a szepsii leánygárda élén Dietl István ke- resztényszocialista községi bíróval fogadták a képviselőt. Dietl István lendületes beszéddel üdvözölte Körmendy-Ékest, aki meghatóban válaszolt a községi birónak, majd átvette a leánygárda gyönyörű csokrát. A kocsikhoz vezető utón virágesőben haladt a képviselő. Majd megindult a menet a város felé. Elől a vígan nótázó lovaslegények festői csoportja a földmivesszövetség zöld selyemzászlajával, ezután a leányok csoportja s a képviselő kocsija haladt, követve a hatalmas kocsi- és szekértábortól, majd a gyalogosok impozáns ezreitől. Menetközben szüntelen felhangzott a lelkes ováció. Szepsi főterén újabb néptömegek várakoztak. A gyűlés Szokolszky Bertalan, a keresztényszocialista párt járási kerületi elnöke nyitotta meg az ülést, üdvözölvén a megjelenteket. Ez a hatalmas tömeg, — mondotta Szokolszky — amely idesereglett, azt bizonyítja, hogy a párt iránt a nép széles rétegei bizalommal viseltetnek s tisztelik vezérüket, Körmendy- Ekes Lajost. (Percekig tartó tapsvihar és lelkes éljenzés.) Frenetikus ovációk közepette emelkedett szólásra Körmendy-Ékes. Körmendy-Ékes Lafos dr, beszéde — A kormány velünk szemben vicceket enged meg magának — mondotta — nincs más mód tehát, mint a humor alapján a rendszert megkritizálni. Most kézbesítették nekem az illetőségem megsemmisítéséről szóló minisztériumi végzést. (Kiáltások: Ez a demokrácia, pfuj, pfuj!) A szónok ismerteti, hogy milyen idő óta lakosa és adófizetője ennek a földnek s kijelenti, hogy hamarább lesz Kállay hosszuszakállu vénasz- szony, minthogy ennek a határozatnak jogereje legyen. (Úgy van! Éljen! Körmendyt percekig ünnepük.) Ezután elmondotta, hogy a mai rendszer nagyon hasonlít ahhoz a bizonyos kirakatokban látható kofferhez, amelynek csak az utca felé eső része koffer, a többi üres váz. Ebben a rendszerben sincs benne a törvénytiszteletnek és tudásnak lénye, azért néz ki úgy, mint egy kofferminta. Hogy engem meg akarnak fosztani illetőségemtől, az csak azt bizonyítja, hogy én a választóimmal szemben teljesítettem kötelességemet. Részletesen vázolta a kisebbségi kérdést. Az illetőségi kérdés nem volt ezelőtt kérdés, ma pedig alapja mindennek. Ma az őslakosság ezreit tartják az illetőség bárdja alatt. Ne ijedjetek magyar véreim a kormány eme újabb támadásától, ma nem lehet olyan könnyen áttenni a határon valakit, mert Magyarországon nem fogadják el azt, aki nem tudja igazolni magyar állampolgárságát. Az ilyen szerencsétlen ember, akinek se itt, se odaát nem akarják elismerni az illetőségét, mit csináljon? (Egy hang a tömegből: Le kell lövöldözni!) Akinek nincs illetősége, az folyamodik, de igen jól tudjuk, hogy eddig senki sem kapta meg az illetőséget, kivéve tálán azt a bizonyos három kassai borkereskedőt. (Nagy derültség.) Ellenben azoknak, akik tegnap jöttek ide, azoknak van illetőségük. (Nevetés. Bizony van!) A kulturális sérelmeket nem akarja részletezni a szónok, mert arról úgymond, holnap reggelig beszélhet. Nálunk az az egyforma mérték: az egyiknek kolbászt, a másiknak kötelet. (Úgy van! Igaz!) Ezután nagyszerű humorral kritizálja a szónok a mai lehetetlen állapotokat. Általános derültség közepette mondja: — Ha hosszuéletü akarsz lenni magyar vérem, akkor alkudj meg a halállal s várd meg a nyelvtörvény végrehajtási rendeletének életbelépését. Akarod, hogy letartóztassanak? Menj el Kassára és áruld két koronával drágábban a húst, mint a többiek. Biztos, hogy letartóztatnak. Mig Munkácson lépfene járványnak kellett jönnie, hogy a döghust áruló cseh mészárosok ellen eljárjanak. Hogy ki hisz ma a demokráciában, arra egy kitűnő példát mond: Sipulusszal történt, hogy egy alkalommal kisfiával ellátogatott az állatvásártérre, ahol szamarakat láttak. A kisfiú kíváncsian kérdezte apjától: Apuka, házasodnak a szamarak? — Csak azok, fiam — mondotta a kitűnő humora Sipulusz. így vagyunk mi is a demokráciával. Ki hisz ma abban? Bizony, csakis a szamarak, (óriási derültség.) Ezután a szomorú gazdasági helyzetet tette szóvá, megemlékezve arról, hogy a kisipart és a nagyipart egyformán teszik tönkre. A szlovenszkói kisiparról elmondhatjuk, hogy már meghalt. A készülő ipartörvény uj tervezetén végigvonul a tendencia: Minél több embert lehetetlenné tenni. Milyen reményei lehetnek a magyar kisiparos generációnak, amikor az uj tervezet szerint az iparigazolványt nem az iparhatóság, hanem a politikai hatóság fogja kiállítani- .Minden szakmának külön ipartestületet kell létesíteni, ami annyit jelent, hogy a magyar iparost bele akarják olvasztani az idegen többségbe, hogy még a saját testületében sem juthat szóhoz. Azelőtt 10, ezután 38 iparágat fognak képesítéshez kötni. Ezután az adóterheket és a földmives nép súlyos sérelmeit említette a szónok, aki beszéde végén felhívta az őslakosságot, hogy tartson ki rendületlenül a keresztény- szocialista párt mellett. Körmendy-Ékes Lajos dr. óriási tetszéssel fogadott beszéde után Fleischmann Gyula dr. emelkedett szólásra, majd Schuster János mondott nagyhatású beszédet, mely a széthúzást ostromolta. Kifejtette, hogy panaszkodtunk egymásnak az elmúlt öt és fél év alatt, de vájjon megtettük-e mindazt, amit meg kellett volna tennünk, hogy ezzel a magyarságunkat megvédjük, hogy megmaradt helyeinket, állásainkat megvédelmezzük, hogy tért ne veszítsünk, hogy el ne pusztuljunk és hogy el ne pusztítsanak minket? A koaüció elkövet mindent, hogy a magyarság ez ősi földről elpusztuljon és ha ez a céljuk, ez a törekvésük, itt-ott sikerül, abban a magyarság is hibás, mert e nehéz időkben nem tudott teljes zárt sorokban kellőképpen felvonulni, mert mindig voltak és vannak olyanok, kik megbontották sorainkat, pedig e gondterhes és kétségbeejtő időben félre kell tenni mindent, ami elválaszt és azt kell és szabad keresni, ami összeforraszt, összekovácsol minket. Az intelligencia nagy része félreállt és ezek sült galambot vártak vagy legalább is azt, hogy mások kaparják ki nekik a sült gesztenyét. — Hibás az iparososztály is, hogy nem ismerte fel és nem akarta felismerni a változott időket, de súlyosan vétkezett és vétkezik a magyar földmives és magyar falusi nép is, mert ősi erejét, nagy munkabírását az egymás elgáncsolásában, lekicsinylésében, megszólásában, egymás gyengítésében, sőt felekezetieskedésben, felekezeti, szomszédi, rokoni civakodásban őrli fel. Végre a gyűlés egyhangú lelkesedéssel elfogadta a határozati javaslatot, mely szerint a szepsii járásnak választó polgárai megütközéssel és felháborodással vették tudomásul a pozsonyi teljhatalmú miniszternek legutóbbi napokban közzétett határozatát, mellyel megemmisitették Körmendy- Ékes Lajos képviselőnek illetőségét és ál- laippolgárságát. A határozati javaslat elfogadása után Szokolszky Bertalan zárószavaival befejeződött a sikerüli népgyíilés. <*-}<>♦«> Augusztusban lesz /a balti államok konferenciába Varsó, julius 22. A lapok jelentései sze- t rint augusztus 16., 17. és 18. napján a balti ál- i lamok Lengyelországban akkreditált miniszterei konferenciára gyűlnek össze, amelyen bizonyos gazdasági kérdéseket és a Népszövetség legközelebbi ülésén követendő magatartásukat fogják megbeszélni. Angol csatahajó megy Brazília nariiaira London, julius 21. Macdonald az alsóházban bejelentette, hogy tekintettel a forradalmi helyzetre, szükség esetén egy angol csatahajót küld a brazíliai partokra. Tizedszer szavazták le az angol kormányt London, julius 22. Az alsóház tesmapi iHcsén a kormányt a lakástörvény megváltoztatása kapcsán 137 szóval 119 ellen ismét leszavazták. Az egészségügyi miniszter kijelentette, hogy a kormány a ház döntését elfogadja s hogy a leszavazást nem fogja követni a kormány visszalépése. Az első csebhszlovák világbajnok az olimpiászon Paris, julius 22. Az olimpiai versenyek során a könnyű súlyemelésben a cseh-szlovák Duzdys megdöntötte a világrekordot, amennyiben balkezével 75 kilót emelt fel. Pozsony város közgyűlése A BeUai-portré kézröl-fcézre — A villamos- szerződést hosszú vita után mégis elfogadták Pozsony, julius 22. .(Saját tudósítónktól.) Nyári unalom ülte meg Pozsony város hétfői rendkívüli közgyűlését. A villamossal kötendő szerződés szerepelt a szőnyegen, de nagyobb emóciót nem váltott ki. A pártok képviselői hozzájárultak, megvitatták a kérdést, aztán bizonyos kantélákkal elfogadták a szerződést. Szünet alatt a tanácstagok és a városatyák kézről-kézre adták a Prágai Magyar Hírlap vasárnapi számát, amelyben Bellái József főjegyző, teljhatalmú kormánymegbízott portréja volt megfestve Gezula temesvári polgármester memoárjai alapján. Bellái nem volt jelen a közgyűlésen, szabadságon van. A kommunisták is érthető érdeklődéssel falták a Bellái portréját megörökítő sorokat, máris elhatározták, hogy ezentnl a méreg- falvai előnévvel fogják illetni a, munkásság ádáz ellenségét... Okáni'k polgármester elnökölt a közgyűlésen. Láng előadó mindjárt a városi villamossal kötendő szerződés tervezetét ismerteti német nyelven hosszadalmasan. Első szónok Tomanek Flóris (szlovák néppárti) elnökségi tag, aki ellenzi a szerződést, mert mögötte valami panama-illat terjeng. Jarabek Rezső is a szerződés ellen beszél. Kokes légionáriusnak nem tetszik, hogy a vállalat magyar kezekben van. Nacionali- zálni kellene. Reisz Gyula dr. (zsidópárti) szerint nem kell politikát belekeverni a kérdésbe. A villamos viteldijat azért emelték fel, hogy a városnak sok forgalmi adót kell fizetni. A forgalmi adót nem fizeti a társaság; viszont a magas viteildijat beszedi. A villamostársaság átiratát közönséges „parasztfogásnak14 minősíti. Langer Alajos, Kaiser Gyula, Weisz Bernát felszólalásai után Förster Viktor dr. a többség egyöntetű indítványát olvasta fel, amely a következő: „A közgyűlés hajlandó a forgalmi adó megváltása fejében 1924 január 1-ig terjedő időben 500.000 névértékű részvényt átvenni a viMamostársaságtól. Hajlandó lojális módon a vMamostársasággal megegyezni, ha az 1927. évig terjedő időig a társaság nyolcmillió koronás beruházást eszközöl. Ha nem, akkor a szerződés tervezete érvénytelen és a régi szerződés marad továbbra is érvényben.44 A közgyűlés az indítványt 26 szavazattal 14 ellenében elfogadta. Utána áttértek a napirendre, amelynek egyetlen érdekes pontja az építendő 47 családi ház sorsa. Az állam nem fizette meg a városnak az esedékes szubvenciót, mert a műszaki osztály nem terjesztette fel a kormányhoz. Ezért a tanács ajánlja, hogy a város a Zemska Bankától vegyen 3 millió 200.000 koronás kölcsönt, persze betáblázásra. A közgyűlés elfogadja az indítványt. A közgyűlést az előrehaladott idő miatt kedden folytatják. Csütörtök: N. JACZKÓ OLGA: Bundás. Péntek: EGRI VIKTOR: Ének az éjben. Szombat: OROSZ SÁNDOR: A fehér őzbak. Vasárnap: FALU TAMÁS: Koporsó (vers). — GLIN: Anna-bál volt ... — VERTESSY GYULA: Berkyből Bauer. Hol vág ? — Hallod-e mén az ifjúság nehéz királyi bársonyának omló neszét? Ó, hallod-é a bornak szavát: hogy szónokol, sikolt, könnyet sóhajt és álmot árúi s clömlik rózsaszínű körmein sötét szerelmed asszonyának. — Hallod-e még az elveszett jövendő siralmait? . . . Sugárzó ujjaidból nyílnak-e még a fölséges betűk, hogy ábraképii lomha tintafoltkóirt ásítsanak fájdalmas holnapodra, példázva mindent, amit szépnek álmodsz. — Magad vagy-é? s magányod ive ledol-e még a bölcseség sötét porába? Látod-é a költők kitárt kezét a végtelen kereszten s a líra gyászát érted-é, érted-e még a vándorok dalát s hallod-e még a véghetetlen vágyak viharzó sóhaját a tengeren? — Tudod-e már, hogy megvéniilt az Ember s az ifjúság: anakronizmus. Csokonait a csillag elragadta, nincs Lilla már, nincs égi tünemény és nincs hazád ... A régi költők Isten szivén zokognak. Elveszett a Testamentom. Megnémult az ég s a föllegek könnyet esöznek. — Hol vagy? Mert Szodomában nincs neked nincs ételed, nincs ágyad, nincs halálod. Ó, vándorolj! Megáld a puszta téged s az Igét váró messzi pásztorok zsolíáros éjjelében megtalálod zengő nyomát eltévedt csillagodnak. Csomorkány! Pál. A nefelejíses fülbevalók — A Prágai Magyar Hirlap eredeti tárcája — Irta: Kliszák Margit. II. A férfi egy pillanatra Mi'aijtotta fűiét. Neki most osalk azt Kellene mondania: — Nem szóvirágok ezek Amália: szívből jön ez a banális ügyetlenkedés. Sokszor csak az igaz érzések termelnek ilyen kedves, bolond banalitásokat. — Ezt keltene mondádra és még sok mást ... és szivére kellene ölelnie a lányt s ehelyett itt áll és nézi az előszoba fényes padlózatát. Felsóhajtott. Kiegyenesedetten, keserűen mosolygott. — Maga mindig csak gúnyol Amália. Maga azt sem hiszi ei, hogy a fülbevalójáról felismerem mindenkor a kedéiybaugula- 'tá't: Ha lelke derűs, napfényes, akkor a szeme . . . ez a rendesen szürke, nagy szeme éppen olyan kékfté változik, mint a fülbevalója. Valahányszor magával találkozom, mindig megnézem először a szemét, vájjon cgyszinü-e a kis, kék nefelejtéseikkel? Ha nem álltak volna félhomályos előszobában, Balogh talán most is kéknek látta volna Amália szemét, ám mivelhogy Amália újból csak felkacagotit és egyáltalán nem látszott hajlandónak betessékelni a vendéget, bosszús vállvonogatással nyújtotta bucsu- zásr'a kezét. t Amália keze egy pillanatig egy forró férfikézben pihent. Erős, fájó szorítást érzett karcsú, finom ujjait!. Aztán becsapódott az előszoba ajtaja és Amália megnézte a lámpa- fénynél egymásra .nyomorított fehér ujjait. — Bolond — zsörtölődött magában, mintha haragudnék, ám szája mosolygott és gyöngéden megsimogatta a fájó ujjait . . . megsimogatta az erőszakos kéz nyomát . . . Másnap sütött a nap. A hivatalos helyiség poros, piszkos ablak tábláin keresztül öni- löttek a sugarak s a felszálló porszemek szivárvány-sávban reszkettek a ragyogásban. Auláik szeme ma különös kékben csillám- lőtt. Benső, nagy meggyőződéssel vitatkozott kolleganőivel, hogy a pénz még sem miniden; ezer szerte inkább hajlandó elviselni szerény sorsot, olyan férfi oldalán, akit szeret, mint jólétiben dúskálni és eltűrni olyan férjnek a kedveskedéseit, aki előtte közömbös, vagy ellenszenves. Egyik kolleganője, aki jövője terveit tisztán reális alapra fektette — fölényesen mosolygott. — Csodálom, hogy egy érett, komoly lány, mint maga, aki ismeri az élet nyomorúságait, ilyen éretlen bakiismódon képes gondolkodni. Nagyon hamar kiábrándulna a gondok és nélkülözések közepette. Amália megrázta bodros fejéi — Nem ért engem — mondta belebámulva a poros ablakon beözönlő nap-ragyogásba — kicsit tűrni, kicsit nélkülözni és fejében meleg, nagy érzések összesmúlásában, gondolatok megértésében megtalálni a kárpótlást, sokkal nagyobb értékkel bit, rrtínt gazdagságiban kielégi tetten lelki vágy akkuk unottan és kedvetlenül hallgatni azoknak a bilincseknek a zörgését, amik egy tűrt emberhez láncolnak. És Amália még aznap este vacsora után ugyanezeket az elveket fejtegette bátyja és sógornője ellőtt. Nem volt ez többé időtöltés- beli társalgás . . . Izgatott kedélyeik vitája, küzdelme volt. A ház ura idegesen járt a szobában. Léptei alatt nyikorgóét a parkett. A sógornő finoman, diszkréten hallatott ecy egy jóaiuuű KOrmendii-tKes ímm dr. sicpsiS beszámolója 3000 résztvevő — Gyönyörű fogadtatás