Prágai Magyar Hirlap, 1924. július (3. évfolyam, 146-172 / 594-620. szám)

1924-07-23 / 165. (613.) szám

Szerda, liiflns ^ 3 Egy anya nyomorában vízbe fojtotta három gyermekét Borzalmas családi tragédia Grácban A P. M. H. eredeti tudósítása Grác, julius 22. Szávettépő családi dráma játszódott le teg­nap délután a város főterén a Mura-folyó mellett. A folyó átszeli a várost és mivel kor­látok közé van szoritva, meglehetősen mély és sebes folyású. Tegnap délután a tikkasztó (hőségben a folyó tele volt fürdözőkkel. A nagy uszoda mellett egyszerre borzalmas se­gélyki ál tások hallatszottak. Kis gyermekek velőtrázó sikoltása töltötte meg a levegőt. Egy perc alatt három apró gyermeket raga­dott magával a hullám. A parton egy kétség- beesett arcú asszony állott, szemében óriási fájdalommal és a következő pillanatban ma­ga is a habok közé vetette magát. Nyomban utánuk ugrottak, de a gyer­mekeket még sem lehetett megmenteni. A se­bes ár magával ragadta a három csöppséget, akik perc alatt elmerültek a vízben. Az asszony két cölöp közé szorult be ahonnan mozdulni sem tudott. Innen mentették ki. Beszállították a kórházba, ahol néhány óráig eszméletlenül feküdt, majd mikor ma­gához tért, őrjöngeni kezdett. Csak késő este lehetett kihallgatni. Ekkor elmondotta, hogy Strempel Johannának hívják és segédmun­kásnő volt az egyik gráci gyárban. Nemrég i elbocsátották állásából, egy fillért sem kere­sett, rongyait már pénzzé tette és három gyermekével együtt két nap óta nem evett. Végső elkeseredésében elhatározta, hogy gyermekeit a vizbefoj /ja s ezután maga is a vízbe öli magát. Egymásután dobta be a fo­lyóba gyermekeit: a két hónapos Jobannt, a két éves Mizzüt és a négy éves Gretét, majd maga is a vízbe ugrott. A szerencsétlen gyermekek holttestét ki­fogták. A gyilkos anyát a kórházban ápolják. A borzalmas családi tragédia Grácban nagy feltűnést keltett. A Srobár párt „nagygyűlést55 toriott Besztercebányán Ncpidifaí kaptak a megjelentek — Nagygyű­lés négyszáz résztvevővel A P. M. H. eredeti tudósitósa. Besztercebánya, julius 22. Vasárnap reggelre virradóra hatvan tagú szlovák ruhába öltözött lovas bandérium vágtatott végig Besztercebánya főterén, amely ma a Masaryk-tér nevet viseli. Hango­sak voltak, a kürt is szólt, a lovak patái csat­togtak a kövezeten nagy eseményt hirdetve: a Srobár-párt nagygyűlést tart. Elérkezett' a „nagygyűlés41 megkezdésé­nek ideje. De valahogy a hatalmas főtér nem akart megtelni. Lassati-lassan összeszál'ingó- zott vagy négyszáz ember, ezek közül két­százötven besztercebányai kiváncsi volt, a másik százötven ember pedig napidijat ka­pott. De ez a napidij úgy látszik nem elégí­tette ki a megjelenteket, mert a szónokok beszédei után nem nagyon csaptak össze a tenyerek. A „nagygyűlés44 főszónokának Srobár dr.-nak kellett volna lennie. De Srobár bok­ros kendőkkel volt elfoglalva s maga helyett szót. Nem akart erőszakos rábeszéléssel avatkozni a lány sorsába, de félt, hogy el­szalasztja szerencséjét, az egyetlent amely eddig kínálkozott. Amália dacosan ült és a még le nem szedett abrosz mintáját nézte, ö már elmon­dott mindent, ami a lelke mélyéből íelkiván- kozott. Nem veik hajlandó abból engedni: Neki nem kellett a gyáros . . . nem kellett a gazdagsága. — Már megbocsátod — maradt állva előtte a bátyja — nekem jogom van bele­szólni az ügyeidbe, kötelességem téged fel­világosítani. megvilágítva szemed elé tarta­ni ostobaságodat, amit elkövetni készülsz. AmiáTaf felszedte ujja hegyére az ab­roszról a morzsákat, belerázta az üres ke- nyérkosárkába. majd az előtte álló bátyjára nézett — Ezt a kötelességedet lelkiismeretesen teliesitetetted, enné! többet úgysem tehetsz. — Sajnos, nem verhetem ki belőled a bolondériákat. Őrület ,hogy ilyen földhöz ra­gadt, szegény lány ilyen nehéz megélhetési viszonyok között megengedjen magának akkora luxust az idealizmus terén, hogy el­utasít egy gazdag partiét csak azért, mert őnagysága ezidőszerint még nőm tudott fülig beleszeretni abba a ritka becsületes ember­be, aki két kézzel kéri feleségül, két kézzel kínálja neki a jóié'et, a boldogságot. Amália elhúzta a száját. — Nem kívánom cn, hogy két kézzel ki­a Slovenski Denrtik főszerkesztőjét küldte eL A gyűlést Danko, a zólyomlipcsei Gizella- ámház igazgatója nyitotta meg. Utána Sro­bár nevében Husek szerkesztő beszélt. Har­madiknak egy trencsénmegyei földmives el­hízott, jól táplált alakja lépett az emelvényre. Parasztszónokkal akartak a népre hatni, de Masek uron meglátszott, hogy már régen ott hagyta az eke szarvát és most, mint uta­zó főrolnickár az Ígéretek osztásával foglal­kozik — jó fizetés ellenében. ígéretekben most sem volt szegény. A nagy Ígéretek el­hadar ása után a magyarónokat és a zsidókat kezdte csipkedni, majd a gabonavámok beho­zatalát követelte. Mikor befejezte beszédét, napóleoni pózzal nézett végig a tömeg gyér sorain, várta -a tapsokat, amelyek azonban Prága, julius 22. A szélhámosságok és csalások talán még soha nem találtak annyira meleg otthonra, mint ma. Amióta a repülőgép az általánosan használt közlekedési eszközök sorába emel­kedett, azóta a csalók és szélhámosok ezt is szolgálatukba állították. A nyugati és főként amerikai államok bűnügyi krónikája uj feje­zettel gyarapodott: a levegőben és a repülő­gép segítségével aiköyetett bűncselekmények kategóriájával. Első helyet a repülőgéppel elkövetett bűncselekmények sorában a csempészések foglalják el. Amióta az Amerikai Egyesült-Ál­lamokban börtönbüntetéssel sújtják azokat, akik a „borban az igazság44 elvet gyakorlati­lag követik, azóta szép napok virradnak a szeszcsempészekre, akik ezt a dőre emberi szokást ropogó dollárokká értékesítik. Az utóbbi időben főleg a szeszcsempészek alkal­mazzák különös előszeretettel a repülőgépet. A szesztilalmi zónán kívül tömegesen állnak hajók, amelyek jófajta borokkal és konyakok­kal megrakodva várják a csempészeket. Ezek újabban hidroplánokat használnak, amelyek­kel leereszkednek a hajókra, megtöltik a re­pülőgépeket szeszes itallal és a sötétség leple alatt beszállítják a szeszes italt az ország te­rületére. Rendszerint elhagyatott vidéken szállnak le, ahol autó várja a szeszes italllaf megtöltött repülőgépeket. Amerikában minden nagy arányban megy és több millió dollár alaptőkével rendelkező csempésztrösztök látják el a szomjas ameri­kaiakat itókával. Ezek a hatalmas társaságok rengeteg repülőgépet szereztek be és a for­galmat most nagyobbára ezek segítségével bonyolítják le. A pénzügyőrség teljesen tehe­tetlen a csempészekkel szemben, mert rend­szerint éjszaka repülnek és olyan magasra emelkednek, hogy a motor bugása is alig hallható. A repülőcsempészek azonban Európában is fölbukkannak. Egy időben a norvég partok közelében láttak egy-egy titokzatos repülő­gépet, amely ujholdas estéken megjelent a tengerpart fölött és hamarosan eltűnt a szá­razföld felé. A csempészhajó valószínűen va­lamelyik fjordban horgonyzott és a repülőgép onnan hordta a partra a csempészholmit. nem igen jöttek. Végül egy piszeorru ur: Ha- nák, a besztercebányai pénzügyigazgatóság teljhatalmú igazgatója szólalt föl. Elegáns zsakett feszült rajta és frissen vasalt nadrág­ja lakkcipóben végződött. Végigmutatott ma­gán és bemutatkozott: ő is egyszerű földmá- vesnek a fia és republikánus. Beszéde köz­ben megszólaltak a földmivesek: „Szép- na­gyon szép, hogy az apja is paraszt volt, de ő most nagy ur és mi fizetjük a súlyos adókat.44 A gyűlés ezután véget ért. A jelenlevők szétoszlottak. A besztercebányaiak hazamen­tek, a vidékiek elmen'.ek a napidijat felvenni s a lovasbandérium még egyszer végigvágta­tott a főtéren. Az utcaseprők pedig vasárnap délután is dolgoztak. Ennyi eredménye volt a nagygyűlésnek Kaluzsay Emil. Oroszországból különösen kommunista röp- iratokat szoktak Európa többi államaiba re­pülőgép segítségével csempészni. A szélhámosságnak is egy egészen uj fa­ját teremtette meg a repülőgép. Nemrégiben az egyik amerikai vidéki városkába egy re­pülőgép érkezett, amelynek három utasa volt. A három amerikai fölkereste a városka pol­gármesterét, előadta neki, hogy a városkát is be akarják kapcsolni az amerikai légi háló­zatba és a terepet jöttek tanulmányozni. Föl is mutattak néhány hamisított okmányt. A polgármester beugrott nekik. A városban nagy örömmámor uralkodott és a lakosság meleg ünneplésben részesitette a magas ven­dégeket. A megalapítandó repülőtársaságnak ingyen ajánlották föl a repülőteret. A szélhá­mosok hozzákezdtek az előkészítő munkála­tokhoz és eközben körülbelül százezer dollár előleget vettek föl a jövendő részvényesektől és egy szép napon, amikor látták, hogy már mindent learattak, beültek gépükbe és elre­pültek. A dollárokkal együtt. Leányszöktetés repülőgépen Előfordul az is, hogy a szerelmesek, akik el akarnak otthonról szökni, már nem vá­lasztják a kényelmes vasutat, ahonnan bár­mikor le lehet őket szállítani, hanem ők is a levegőbe emelkednek. Legutóbb Brüsszelben történt ilyen eset, ahol egy angol mérnök az apácazárdából szöktette meg egy brüsszeli nagykereskedő leányát. Másfél óra múlva az apa tudomására jutott a szökés, aki szintén repülőgépet bérelt és elindult a szökevények üldözésére. Az ifjú párnak azonban többórás egérutja volt, úgy, hogy mire az apa Angliába ért és kieszközölte a házassági tilalmat, már elkésett a dologgal, mert a fiatal párnak le­szállás után első dolga volt, megjelenni a lel­késznél, ahol azután kimondották a boldogitó igent. A repülőbanditák üldözése Amerikában nap-nap után történnek egyéb bűncselekmények is repülőgéppel. Az egyik amerikai milliárdos fiát is repülőgépen rabolták el a banditák és csak egy millió dol­lár váltságdíj fejében voltak hajlandók a két­ségbeesett apának visszaadni gyermekét. Amerikában a repülőgépes banditák üldözé­sére már megszervezték a légi rendőrséget, amelynek százötven repülőgépe van. Ezek közül öt-hat állandóan New-York utcái fölött cirkál. Angliában, Franciaországban és Ja­pánban is működnek már a légi rendőrségek és legutóbb Tokióban volt revolveres harc a repülőgépen menekülő bandita és a légi rend­őrség tagjai között. (m. h.) Mit kell tudnia annak, aki Magyarországba akar utazni? Prága, Julius 22. A prágai magyar királyi követség a Magyar- országba utazni szándékozó közönség tájékoztatá­sára a kővetkezőket közli: Mindazon eseti-szlovák utlevéltulajdonosok, kik a Magyarországba való beutazásra jogosító látta­mozási (vízum) óhajtják elnyerni, a gráci egyez­mény 14. pontya érteimében e kérelmüket szemé­lyes jelentkezés utján kötelesek előterjeszteni. A prágai magyar királyi követség a közönség érdekében különös kivételt tesz akkor, amikor a személyes jelentkezés kötelezettségétől eltekint és a megbízott vagy a posta utján bemutatott útleve­leket láttamozza. Ez a közönség érdekében tett könnyítés, különösen a posta utján beküldött ut- levélláttamozás eseteiben, a követség munkájának oly nagymérvű megnehezítését j-elenti, hogy az ilyen kérelmek gyors elintézését csak az esetben biztosíthatja, ha a közönség a maga részéről pon­tosan alkalmazkodik az itt közölt tájékoztatáshoz: Mindért egyes útlevél külön (az egyes család­tagok is), egészen röviden és szabatosan meg­fogalmazott bélyegtelen kérvénnyel, pontos cím­mel ellátott bélyegtelen válaszborítékkal és a meg­felelő pénzösszeggel együtt pénzeslevélben kül­dendő be. Akik többszöri útra jogositó láttamozási kérnek, azoknak 76 Kc-t, akik egyszeri útra jogo­sitó láttamozási kérnek, azoknak 41 Kc-t kell kérvé­nyükhöz készpénzben csatolniok. A posta utján előterjesztett kérelmeknél tehát a 70, illetve 35 Ke illetéken felül nyomtatvány- és postaköltség fejé­ben útlevelenként még 6 Ke fizetendő. A szükséges pénz feltétlenül az útlevéllel együtt, nem külön postautalványon küldendő, mert a láttamozás a pénz beérkezése előtt semmi körül­mények között sem adható meg, amiből egyúttal az is következik, hogy a láttamozási illetéket a kö­vetség nem utánvételezi. Különös nyomatékkal hívja fel a követség a közönség figyelmét még arra, hogy mindenki a sa­ját neve alatt küldje be az útlevelét (minden csa­ládtag is külön borítékban!) és a csoportos bekül­déstől tartózkodjék, mert ez utóbbi mód a kérel­mek elintézését nagy mértékben hátráltatja. Azok a köztisztviselők és családtagjaik, akik a gráci egyezmény értelmében díjtalan láttamozás iránti kérelem előterjesztésére jogosultak, köztiszt­viselői minőségük igazolásán kívül, a fentebb rész­letezett módon beküldött útlevelükkel egyidejűleg olyan hatósági bizonyítványt is tartoznak bekülde­ni, amelynek az illetők kereseti és vagyoni viszo­nyait feltüntető adataiból az illetékmentességre va­ló jogosultság megállapítható. Az ily módon felsze­relt láttamozási kérelmekhez csak 6 Ke csatolandó. Ugyancsak 6 Ke küldendő be azok részéről is, ak;k az illetékmentes láttamozási szegénységi bizo­nyítvány alapján kérik. Szegénységi és vagyoni viszonyokat igazoló bizonyítványok vissza nem adatnak. Az egyszer díjmentesen megadott láttamozás nem szolgál alapul ttjabb díjmentes láttamozás megadására. Átutazási láttamozási csak azok nyerhetnek, akiknek útlevelére azon ország beutazási láttamo- zása, amelynek trületére Magyarországon keresz­tül utazni szándékoznak, már xá van vezetve. Ez a láttamozás Magyarországon való tartózkodásra nem jogosít. Cseh-szlovák útlevélre adott átutazási láttamozás illetéke, nyomtatvány- és postaköltség fejében az útlevéllel együtt pénzeslevélben 13 K2 küldendő be. Harc a repülőgépes banditák ellen Csempészés a levegőben — Százezerdolláros repülőcsalás — Áz apa repülőgépen üldözi megszökött leányát — A Prágai Magyar Hírlap eredeti riportja — nálja ... ha majd olyam jön, aki egy kézzel fogja kínálni s nekem kdje ni fog, akkor meg­elégszem kevesebb jóléttel is. Csúnya, haragos félteiét lebegett a fivér ajkán. Odakint halkan berregett a csengő. Amália ismerte már ezt a diszkrét csenge­tést. Szívó ijedten dobogott. Balogh zavart, nyomasztó hangulatba toppant be. Nézte az izgatottam hallgató em­bereket. — Mi bajotok? — kérdezte mindegyiken végig hordozva a tekintetét — valaki rálé­pett az Anti tyúkszemére, hogy ilyen vad szemekkel méregeti a szobát? A járkáló férfi egy pillanatra megállt. — Inkább egy bolond lánynak az éret­lenségét, jobban mondva ostobaságát mére­getem, amely akkora nagy, hogy már fel sem mérhető. Balogh szeme rávlliant Amáliára- Egy hirtelemjött megértés, valami bolondos, szé­dületes melegség öntötte el a szivét. Amália nem nézett fel, csak haragos vérhullám csapott az arcába. Felugrott. Szó nélkül, köszönés nélkül hagyta el a szobát. Keresztül futott a gyengén megvilágított fo­lyosón. Átment a ház túlsó oldalára. Benyi­tott a szobájába. Felcsavarta a villanyt és letilt a politurus, kis asztalka elé. Ráhajtotta két karjára a fejét. Válami ostobán fájó érzés zsibongott benne: Most odaát eltmondjákvan- nak az idegen embernek is, ho/gy visszauta­sította a gyáros ajánlatát ... Ez az idegen emoer pedig kezd majd kombinálni ... és amit kikobinál, azzal majd elégedetten vé­gig simogatja a hiúságát . . . Ennyi lesz az egész . . . semmi több . . . Haragosan rázta le hosszú szemipilIáiról a könnyeket és meg­int olyan egyedül, olyan nagyon egyedül érezte magát. Valaki halkan kopogott az ajtón. Nem mozdult. Mit akarnak tölle? Hagyják már bé­kében. A kopogás ismétlődött, erősebben, majdnem követelő zve­Amália felállt. Kinyitotta az ajtót. És állt és nem mozdult a küszöbről: A küszöb előtt pedig a nagy, fekete férfi állt. Gyöngéden betolta Amáliát a szobába. Behúzta maga után az ajtót és komoly, hosszú tekintet tel maradt állva előtte. — Minek jött? — kérdezte Amália hát- r a vetett fejjel. — Azért, hogy megkérdezzem, miért nem akarta a kis nefelejtses fülbevalóját fel­cserélni drága butonokkal . . . kápráztató csillogása brifliánsokikal ? — Mi jogosítja fel erre a kérdésre? Vagy talán Antiéik küldték, hogy beszéljen okosan a felemmel? Mint a család intim barátja jött beleavatkozni olyan ügybe, amihez egyéb­ként semmi köze? Balogh megfogta a bodros frizurában idegesen turkáló kis kezet. — Maradjunk csak annál az „egyébként44, nél — mondta erősen kezébe fogva a lány másik kezét is — a többit hagyjuk el. Kizá­rólagosan csak azért avatkozom bele, mert csakis ,yegyéhként44 van közöm hozzá . . • és csakis azért kérdezem és újból kérem, fe­leljen becsületesen, nyíltan, miért nem akar­ja kicserélni a három köves nefelejcseket egy értékes butonnal? Amáliának égett az arca és égtek finom, kis fülei is, amikben a nefelejtsek 'kékítettek. És hirtelen jött boldogitó tudattal megremeg­ve nézett bele a férfi szemébe- Zavart, bol­dog mosolygás reszketett az ajkán. — Mert szeretem őket — mondta csillo­gó szemekkel s egészen halkan tette hozzá — szeretem . • . mert maga szened. Balogh meghatódva hajolt föléje. Erős karja ráfonódott 'karcsú derekára. — És Antinak mégis igaza van — mond­ta simogató gyöngédséggel — drága ostso- bácsika vagy . . . be'lemész a szegénységbe; még csak bútort sem tudtunk venni­Amália boldogan felkacagott, feje a férfi széles mié,llére hajlott, de kezével nagy kört kanyart tett a szobában. — Ami itt a szobában van, az mind a mienk . . . boldogsághoz éppen elég mondta nagy meggyőződéssel a bolondos lány. A férfi karja még szorosabban fűződött köréije. — Ilyen gazdagok vagyunk? — csodál­kozott bolond szereltemmel 'és a nefefejtses, kis füleikét csókolta meg legelsőknek . . . (Vége.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents