Prágai Magyar Hirlap, 1924. július (3. évfolyam, 146-172 / 594-620. szám)
1924-07-23 / 165. (613.) szám
A proskribáltak (fi.) —, július 22. Szíovenszkó teljhatalmú urának ama határozata, amellyel Körmendy-Ékes Lajos, Palkovich Viktor és Földessy József nemzetgyűlési képviselőket megfosztotta illetőségüktől, csimborasszója azoknak a jogtalanságoknak, amelyeket az igazságtalan és igazságtalanul alkalmazott illetőségi törvények végrehajtása terén a hatóságok mindezideig megengedtek maguknak. A közvélemény természetesen mindenütt a legnagyobb fölihábo- rodással szerzett tudomást erről az ukázról és pártkülönbség nélkül a legélesebben elitéli azt a szellemet, amely e határozatban újból kifejezésre jut Már hónapokkal ezelőtt hallottunk suttogni arról, hogy a pozsonyi teljhatalmú minisztérium fogdmegjei valami ürügyet keresnek, amelynek fölhasználásával a kényelmetlen Ékes illetőségébe belekapaszkodhatnának és azután mandátumától megfoszttathatnák, sőt talán az állam területéről is kiutasittat- hatnák őt Kezdetben nem akartuk elhinni, hogy a hatalmasok csakugyan komolyan foglalkozhassanak ezzel a tervvel. Nem akartuk elhinni két okból. Először azért, mert még ettől a kormányzati rendszertől sem akartunk föltételezni olyan nagyfokú cinizmust, hogy kétségbe merje vonni egy férfiú idetartozan- dóságát, aki két évtizeden át polgártárséinak bizalmából Kassának, tehát e terület második legnagyobb városának egyik vezető tisztviselője volt és ezt a várost a legnagyobb buzgalommal, előrelátással s hozzáértéssel vitte előre a legszebb fejlődés utján, azonkívül pedig — ami ebben az esetben szinte mellékesnek látszik — húsz esztendő óta ott folytonosan adót fizetett és a városnak egyik legtekintélyesebb polgára volt. De nem akartunk hinni e terv komolyságában azért sem, mert ettől a kormánytól sem akartuk föltételezni azt az ostobaságot, hogy éppen a magyarságnak egyik képviselőjét és egyik legnépszerűbb vezérét fogja proskribálni, mert hiszen — igy véltük — a kormánynak tisztában kell lenni azzal, hogy nem csak a magyarság, de az ellenzék sem fogja elmulasztani, hogy egy ilyen kirívóan jogsértő, hozzá még egy parlamenti képviselővel szemben elkövetett eset föltárásával újból ne hívja föl a világ müveit közvéleményének figyelmét a minálunk divó áldemokrácia igazi arculatára. Őszintén be kell vallanunk, hogy föltevésünk naivitás volt és be kell látnunk, hogy nem képzelhető el a cinizmusnak és a politikai ostobaságnak olyan foka, amelyre a koa- lició képes nem volna. Ebben az esetben sem hallgattak a józan ész és az igazság szavára, mert ime, Körmendy-Ékes Lajosra mégis kimondották az anatémát. És még ezzel sem érték be, hanem ugyanekkor a közigazgatási bíróság egy mindvégig téves döntésének föl- használásával, hasonló módon akarnak megszabadulni két másik magyar képviselőtől, Palkovich Viktortól és Földessy Józseftől is, még pedig egyszerűen azért, mivel ők is farkasszemet mertek nézni a kormánnyal, ahelyett, hogy szép alázatosan térdet hajtottak volna Prága parancsainak. Nyomatékosan ki kell emelnünk, hogy a proskribáltak egyikét: Földessy Józsefet nem az „irredentista“ szövetkezett ellenzéki pártok, hanem a ma már nem is létező magyar szociáldemokrata párt küldte ki négy esztendővel ezelőtt a parlamentbe, ahol — talán éppen az illetőségi ügye miatt — nem bizonyult a. kormány oly hajthatatlan ellenfelének, mint Körmendy-Ékes, vagy Palkovich, sőt némely túlságosan lojális kijelentésével rossz benyomást is keltett. A kormány azonban minderre nem volt tekintettel és nem kegyelmezett meg Földessynek sem. Tanulság: magyar képviselő hiába tanúsít akármicsoda mérsékletet, vagy buzgalmat, ne számítson a koalíciótól bünbocsánatra, mert hiszen a koalíció nem e z ellen, vagy a z ellen a magyar párt, vagy képviselő ellen, hanem az egész magyarság ellen indított irtó hadjáratot. Ezt a taniüságot a jövőben bizonyára a magyar munkásság sem fogja szem elől téveszteni. Bár nagy politikai ellentétek választottak el bennünket Földessytől, azért nagyon természetesen az ő sérelmét is a magunk sérelmének tekintjük és az ellene elkövetett igazságtalanság miatt érzett fölháborodásimk semmivel sem kisebb, miint Körmendy-Ékes és Palkovich esetében. Bízunk benne, hogy a közigazgatási bíróság éppen ezekből a kirívó esetekből fogja leszűrni a tanulságot, milyen abszurdumokra I visz az illetőségi törvény tekintetében követett joggyakorlata és ezért eddigi törvény- magyarázatát megváltoztatandó, teljes ülést hiv össze. Bízunk abban is, hogy a törvény- hozás, amelynek három tagját sújtja most egyszerre ez igazságtalan és helytelen joggyakorlat, végre észhez fog térni és a legsürgősebben tárgyalás alá veszi és elfogadja az ellenzéknek az illetőség ügyében beterjesztett javaslatát. De ha ebben a bizakodásunkban is kénytelenek volnánk csalódni, úgy semmi sem fog már változtatni azon a meggyőződésünkön. hogy a mai illetőségi jog- gyakorlatnak egyetlen célja csak ez: elnémítani a magyarság szószólóit, kikergetni vezéreit és elhallgattatni mindenkit, aki akár csak megmukkanni is mer. Ne higyjék azonban, hogy ezzel a módszerrel el fogják érni céljukat. A magyarság néhányszor megjárta az üldöztetések iskoláját és küzdelmeiben már megedződött annyira, hogy egy harcos helyébe tudjon akár tiz újat is állítani. Egyes egyéneket talán ártalmatlanná tud tenni a kormány, de sohasem ölheti meg az eszmét, amely ezekbe a férfiakba erőt, bátorságot és kitartást öntött. Zátonyra látott a londoni konferencia London, julius 22. (A P. M, H. külön tudósítójától!.) Tegnap 'még úgy látszott, hogy a londoni konferencia el foigja kerülni a hasonló tárgyalások sorsát, a biztos csődöt, amelyet látszat-ered- iményeklkel lepleznek, — imáira azonban teb ■ ‘j-esen megváltozol a helyzet Clémsaűto, francia pénzügyminiszter Theuniis belga miniszter elnök és Owen Yoiumg -tegnap tértek rá a költsön biztosítékainak részletes megbeszélésére s ebben a beszélgetésben, az Angol Bank vezérigazgatója Sir Mon tagúé iNormán és a Morganbank egyik főnöke La- imomt is részt vettek. A megbeszélések folyamán Lamont, mint a kölcsön jegyzőinek jö- ■vendő képviselőije kijelentette, hogy az első bizottság jegyzőkönyvében foglalt biztosítékok, amelyeknek részleteit már jelentettük, teljességgel elégtelenek. Az amerikai hitelezők nem egyezhetnek bele abba, hogy Németország mulasztását a jóvátételi bizottság állapítsa meg, amely Amerikában minden hitelét elveszítette. Hasonlóképpen kifogásolta Lamont, hogy az egyes hatalmak számára, ha bizonyos korlátozásokkal iis, de mégis lehetséges a külön akció. A belga és francia miniszterek igyekeztek meggyőzni a pénzügyi szakembereket arról, hogy sem Franciaország,, sam Belgium nem fogadhatnak el olyan álláspontot* amely ellenkezik a .varsaillési békeszerződés szellemével. Az ellentétek kiegyenlítése céljából felajánlották azt, hogy például a jóvátételi bizottság megáTapibainá Németország mulasztását, viszont a népszövetség pénzügyi tanácsa Ítélné meg az ebből folyó következményeket. A vélemények azonban annyira homlokegyenest elllenkezőek voltak, hogy az egyezkedést a mai nap folyamán meg sem próbálták s holnapra újabb tárgyalásokat fognak kezdeni. Természetes, hogy ezek a váratlanul fölmér ült nehézségek a konferencia általános hangulatát igen hátrányosan befolyásolták. /MMt jói iiifonmáiit helyről értesülök,, az amerikai képviselőket igen kellemetlenül érintette az is, hogy Németországét mindeddig raetm hívták meg a konferenciára. Az erre vonatkozólag kiadott hivatalos jelentés a köve tikezőke t mondja: Az angol kormány főcélja a Dav/es- jelontés végrehajtása s e cél elérése érdekében egyelőre minden meggondolást figyelmen kívül kell hagyni. Tekintettel arra, hogy Németország a Dawes-jelentés elfogadása mellett döntött, semmiképpen sem kifogásolható, ha a szövetségeik közös megegyezését hozzájárulás és esetleges megjegyzések céljából utólag terjesztik Németország képviselői elé. Angliában teljesen méltányolják és megértik azt a kellemetlen benyomást, amelyet Németországban a konferenciának német képviselők nélkül Itartotí megbeszélései keltettek, azonban azt hiszik, hogy annak a német birodalomnak, amely teljesíteni akarja a Dawes-jelentés feltételeit, nem kell tartania a szankcióktól. Tagadhatatían, hogy a konferencia éppen azáltal, hogy az amerikai pénzügyi szakértők la politikai moimieinfcuimoikat a gazdasági szempontok. érdekében teljesen elhanyagolják, legkritikusabb fázisába jutott, azonban tekintettel az európai helyzet súlyosságára, a ■megegyezés lehet őségé még sem tekinthető kizártnak. A francia sajté bizonytalansága Páris, juüus 22. A lapok általában igen különböző szompontokból Ítélik meg az angol és amerikai pénzügyi szakembereknek a tegnapi nap folyamán tanúsított állásfoglalását. A „L'Homime libre“ megjegyzi, hogy Lamont és Owen Youmg szempontjai semmiképpen sem fedik egymást. Az „Oeuvre14 azt hangoztatja, hogy Lamont kijeié ütésén megérzik .az angol kincstár befolyása, amelynek bizonyos vezető személyiségei mindig a jóvátételt bizottság ellen foglaltak állást. A „Petit Párisién44 szerint átmeneti nebézségek- 1 röl van szó csupán, amelyek minden konferencián jelentkeznek: Különben is — jegyzi meg a lap — Németország dolga, hogy az amerikai bankároknak a szükséges biztosítékot megadja. Pertimax az „Eclho de Parisában annak a véleményénelk ad kifejezést, hogy észszerűben dolog az amerikaiaktól a jóvátételekért való lelkesedést kívánni, amelyeket köztudomásúan csak politikai eszközökkel lehet elérni, mikor Amerika ■minden európai politikai ügytől tartózkodó. A lap véleménye szerint az egész konferencia Herriot ma nyilvánosságra kerülő állásfoglalásától függ. Októberre megszűnik a francia vasutlgazgatás a Ruhrvidéken London, juliius 22. (Havas.) A zálogok feloldásának kérdését tárgyaié albizottság ma meghallgatta a Dawas bizottság vasut- Ügyi szakiértőit, akiknek véleménye szerint 1924. októberében már meg lehet alapítani a német vasúti társaságot. Ez az uj nemzetközi szervezet lépne azután a francia-belga vasutügyi igazgatás helyébe. KisIMott...? Prága, julius 22. A londoni konferencia megnyitásakor kifejezést mertünk adni annak a — mint ma kiderült, sajnos megokolt —- aggodalmunknak, hogy a londoni konferenciát is előbb- utóbb utói fogja érni a konferenciák közös sorsa: a kisiklás. Szerettük volna hinni, hogy a londoni megbeszélések, amelyeken Anglia és Franciaországnak, a háborúk pszihozisá- tól mentes miniszterelnökei visznek vezérszerepet, végül mégis csak meghozzák az agyonkinzott Európának az alkotó munka megértését és békéjét. Nem igy történt. Már a konferencia megindulásakor rámutattunk arra a belső ellentmondásra, amely elgáncsolja a legnemesebb szándékokat is- Franciaország számára a jóvátételek kérdése minden gazdasági jellege mellett is elsősorban politikai kérdés. Az volt Clemen- ceau, Briand és Poincaré számára s ugyanaz maradt Herriot számára is. Franciaország szempontjából a jóvátételek gazdasági kérdése szétbonthatatlaul összefügg a biztonság politikai kérdésével is, — azonban a politika minden időben esküdt ellensége volt a józan gazdasági megfontolásoknak. Nem úgy azonban az angol és amerikai pénzügyi szakemberek szempontjából, akik az újjáépítést, a német gazdasági egység érinti fenségé tői teszik függővé s akik úgy látják, hogy Franciaország politicizmusa lehetetlenné teszi a világgazdaság szanálását. Csodálatos, hogy a kisantant. amely állandóan békés és konstruktív szándékait hangoztatja, e két szempont közül a franciát választotta. A L‘Ere Nouvelle, amely igen közel áll Herriothoz, úgy tudja, hogy a francia miniszterelnök szilárdan ki fog tartani a francia—belga feltételek mellett. „Ebben a szándékában — Írja a lap — a kisantant egyik vezető személyisége biztosította öt a kisantant teljes szolidaritásáról.44 E vezető személyiség kilétét nem nehéz kitalálni: Herriot TituJlescu londoni román követtel hosszabb beszélgetést folytatott a tegnapi nap folyamán, mikor erre a meggyőződésre jutott. A kisantant tehát továbbra is kitart az állítólag revideált francia politika mellett s ezzel szembekerült a Macdonald által inaugurált politikával is, amely egyre élesebb szögben fordul el a garanciaszerződések rendszerétől. Hiba lenne azt hinni, hogy a garanciaszerződések, amelyek fegyveres erővel biztosítják két vagy több állam biztonságát, a béke föntartását szolgálják. Ellenkezőleg, — éppen ez az állandó fegyveres készenlét, amelynek valaki ellen irányulnia kell. teszi bizonytalanná az atmoszférát. Macdonald a népszövetség főtitkárához levelet intézett, amelyben az angol kormány nevében visszautasítja a népszövetség által javasolt garanciaegyezményt, mint amely „Angliát Európa rendőrévé tenné.44 Úgy érezzük, hogy eljött az idő, mikor nem rendőrökre, de dolgozó polgárokra van szükség. S ha a londoni konferencia nem ezt akarja, akkor a tények vasereje meg fogja buktatná! Morgan Londonba indul New York, julius 22. I. P. Morgan, aki e hó 26-án a „Minneswaska44 hajóval Londonba utazik, kijelentette, hogy utazása nein függ össze a Németországnak adandó kölcsönnel. 100 cseh-sil. koronáin fizettek ma, julius 22-én: Zürichben 16.125 svájci frankot Budapesten 238 000.— magyar koronát Bécsben 211109. — osztrák koronát Berlinben 12 450 000 000 000.— német márkát I L m lw"l M W 1IL évfolyam 16S* (613‘) szám Jf Prága, szerda 1924 julius, 23 Ulöfizcténlárai belföldöni: Egész ívre 300 Kí.,^ Főszerkesztő: A Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Felelős szerkesztő. PETROGALU OSZKÁR dr. politikai napilapja ' " ____________ FLACHBARTH ERNŐ dr.
