Prágai Magyar Hirlap, 1924. július (3. évfolyam, 146-172 / 594-620. szám)

1924-07-22 / 164. (612.) szám

A német szociáldemokraták ellenzékbe mennek Berlin, juliüs 21. A Montagsmorgen a szociáldemokrata párt parlamenti frakciójá­nak ma délutáni ülése kapcsán azt hiszi,, hogy a párt ma elhatározza ellenzékbe való mené­sét. Amióta a néppárt és a centrum jobb­szárnya sokat foglalkoznak egy polgári blok- kormányzat gondolatával, azóta semmi értel­me sincs annak, hogy a szociáldemokrata párt vezetőségében továbbra is a koalíció barátai legyenek túlsúlyban. A birodalmi gyűlés föl- oszlatása nem riasztja vissza a szociáldemok­ratákat, mivel a védvámok és a kenyéruzsora hatalmas agitációs jelszavakként használha­tók föl. Két megjegyzés Prága, julius 21. A világ megkinozva, teli a vér és megaláztatás utálatával, tiz év gyűlöletétől megkorbácsoltan kí­vánja a békét. Csak természetes tehát, hogy átlag évenként egyszer az örökké felelőtlen ,.felelős ál­lamié rfiak“ konferenciákon, zöld és fehér asztal mellett folytatott beszélgetésekben a maguk részé­ről ugyancsak nekikészülődnek a béke feltámasztá­sának. így tették ezt Génuában, Hágában, Párás­ban és így teszik ezt most is Londoniban. ,,A lon­doni konferencia az utolsó alkalom Európa meg- mentésére“ süvíti a francia sajtó, ugyanaz a sajtó, amely 1914-től 1918-ig Németország létének teljes szükségtelenségét bizonyította. S Londonban ösz- szegyülnek a politikusok, tanácskoznak és bizo­nyítanak, tervezeteket fogadnak el és vitatnak meg, az örök szövetségi esküt ismételgetek a meg­szokott patétikus formák között és — nem történik semmi. Mert ugyan mit ér a fizetések és jóvátéte­lek fiktiv szabályozása egymagában? A londoni konferenc’a, amennyire eredményei beláthatok, ed- digelé csak kettőt tett: volta-k, akik a békeszerző­déseket hibásnak és rossznak tartották s megpró­bálták álláspontjukat érvényesíteni; a második tett viszont abból állott, hogy ezt a szándékot meghiú­sítsák. A tűz és viz kiegyeznek — az európai poli­tika rákfenéje, a langyos kompromisszum megint diadalmaskodott. Pedig hogy is mondotta János apostol a Jelenésekben? „Inkább legyetek hidegek vagy forrók, de ne langyosak, mert a langyosakat kiköpöm az én szájamból!“ cP Koníerenc'ákról lévén szó, ahol nemzetek erő­viszonyai .kerülnek össze, jusson eszünkbe egy má­sik konferencia is, amely mindenesetre rokonszen­vesebb s hihetőleg termékenyebb is, mint a poéti­kai konferenciák —, a párisi olimpiász. M’csoda roppant példái adódnak itt a kis népek szívós ki­tartásának és akaratának, a céltudatosságnak és a győzelem kívánságának! A finnek, akik — pármil­liós nemzet mindössze — sorozatos győzelmekkel Iengehk lobogójukat a párisi Stadionban — s min- denekfelett a kis japán, aki kétségbeesetten harcolt a? — utolsóelőtti helyért. Küzdelem ez is, nyílt sisakrostéllyal végigharcolt verseny, amelyben a valód- erőviszonyok győznek — a nagyobb test­kultúra s a tökéletesebb gyakorlat. A középkoroan a lovagi tornák s a lovagi Ktus egymagában meg­teremtette az összetartozandóságnak bizonyos nemzetközi kapcsolatát. Az olimpiász talán hivatva van ugyanennek a szerepnek modern betöltésére", egészséges és ifjú nemzedékek nyílt, nemes viada­lára, amely a szabad verseny nagy igazságait tart­ja mindig szem előtt: a legjobb legyen a legelső — de a legutolsó se legyen a legrosszabb! Vájjon megértik ezt a példaadást azok, akiknek kezében ma Európa sorsa van? —o— TV v1* V»,fTT7T7v»W ▼▼ TW* ▼ T■ Holtponton a ruszinszkói nyelvkérdés Pesek nyilatkozata a tanítói rada gyűlésén Ungvár julius 21. (Ruszinszkói szerkesztőségünk jelentése.) Julius 18-án, pénteken volt Ungváron a ru­szinszkói „tanítói ráda“ közgyűlése, amelyen Pesek tanügyi referens is megjelent. A tan­ügyi referens az egybegyűltek előtt nagy be­szédet tartott. Tartalma szokásos frázisok fölsorakoztatása volt: a vállvetett munka, erős összetartás és a Pesek-féle szellem ápolása. Beszédének folyamán kitért a tanügyi referens a tanítóságot elsősorban érdeklő ügyre, a véglegesítés kérdésére. Ebben a kérdésben is minden jót Ígért a tanügyi refe­rens, megnyugtatva a tanítóságot, hogy ismét átveszi a tanügyi referátus vezetését, mert eszeágában sincs arról lemondani. Ami a nyelvkérdést illeti, Pesek kérte a taní­tóságot, hogy az ne okozzon közöttük szét­húzást, mert ez az egy pont, ahol a tanügyi referens nem engedhet eddigi ál­láspontjából és bármit is követnek el ellene, ö megingathatatlan marad. Más szóval a ruszinszkói nyelvkérdés, Cmcly a közoktatást ezen a területen teljesen fölborította, ismét holtponton van, a megol­dásra való reménynek halvány árnyéka nélkül. A ruszinszkói nyelvkérdés ugyanis nem­csak az ukrán, nagyorosz és a kárpátaljai ru­szin nyelv híveinek táborát érinti, de érinti a ruszinszkói magyarságot is, amennyiben nem tudja, hogy az idegen nyelvek közül me­lyiknek az elsajátítása révén boldogulhat maga, illetve iskolába kényszerülő gyermeke. Ebből a nyelvi káoszból, amelyet tuda­tosan fejleszt Pesek és táborkara, a cseh nacionalistáknak van hasznuk, amennyiben a Kassa, julius 21. Kassai tudósítónk jelenti: A keresztény- szocialista párt népes gyűlést tartott Szepsi- ben, amelynek során Fleischmann Gyula dr. a következő beszédet mondotta: Ötéves ellenzéki munka, ötéves becsü­letes kitartás, ötéves üldözés, lassú, de foly­tonos vérveszteség után, ma joggal kérdheti a választók tömege, hogy meddig fog ez a helyzet még tartani. Ez a kérdés főképpen ma aktuális, amikor az embereken a fásult­ság, a csüggedés jelei kezdenek mutatkozni, amikor az emberek kezdik a reményüket el­veszíteni. Én azt hiszem, hogy a legnehe­zebb időkön már átestünk és ha jönnek is ránk még nehéz napok, — azok egészen más jellegűek lesznek. Az az ádáz roham, amellyel a cseh kor­mányzat első diadalmas mámorában a maga egész — erre a célra jól megszervezett — erejével nekünk támadt, valamivel alábbha­gyott. A magyar kultúrát, a magyar nemzeti vagyont megsemmisíteni, vagy kisajátítani, a magyar népet számban, erejében megtörni és mindenünnen kiszorítani, ez volt a kor­mányzat utasítása s ezzel kellett nekünk eddig szembeszállni. És nekünk védtelenségünkben, szerve­Európa mai állapota, az egyes országok belső viszonyai, a gazdasági, társadalmi, szociális és politikai viszonyok a lehető leg- szomorubbak, legkilátástalanabbak. Azzal je- lemezhetem röviden, hogy sehol senki sincs megelégedve. Minden ország belső bajokkal küzd, óriási anyagi terhek nehezednek az egyesekre, a megélhetési lehetőség csekély, a tömegeket a nyomor kinozza, a gazdago­kat a börze játékszenvedélye kerítette ha­talmába, az egyes országok vadul fegyver­keznek és nem tudják, ki ellen, az államfér­fiak egyik konferenciát a másik után tartják és maguk sem tudják, hogy miért. Azok, akik Európát romlásba taszítot­ták és a maguk konok vakságával a mai ál­lapotokat előidézték, nem tudnak segíteni rajtunk. Ezeknek el kell pusztulniok a he­lyükről, ahogy eltakarodtak sorba az angol, francia, olasz háborús uszítok s akiknek munkatársai már csak az utódállamokban tartják mindenféle fortéllyal és ravaszság­gal a helyüket. A nagy kérdés azonban az, hogy jóvá lehet-e tenni azokat a nagy hibá­kat, amiket ezek elkövettek és ha igen, ho­gyan és ki fogja azt megcsinálni? Azok, akik erre a feladatra, az 1918-ban megcsinált uj Európa felforgatására s a mai egész társadalmi és politikai rendszer szét- robbantására rendszeresen és tervszerűen készülnek, — azok a bolsevisták. Ma már nem vitatható, hogy Európa és különösképpen a cseh-szlovák állam kialakulásában és fej­lődésében a kommunizmusnak döntő sza­va lesz. Nagyon jól tudjuk, hogy a történelem folyamán az európai kultúrát s a nyugat­európai népek létét többször komoly vesze­delem fenyegette. Ez a veszedelem a nép- vándorlás óta mindig keletről jött. És ha azt kérdezem, ki állította meg ezt a vesze­delmet, mi mentette meg a nyugat népeit a pusztulástól, ki vetette magát a Keletről özönlő kunok, tatárok, törökök elé s ki ál­dozta fel magát a keresztény Európa meg­mentéséért, akkor erre az a feleletem, hogy a németek, elsősorban pedig a magyar nép. És ma újra veszedelem fenyegeti az európai kultúrát, a kereszténységet, a nyu­gati államokat s ha ez a veszedelem egyszer lábra kap és modern hadseregek formájában megindul, ugyan ki fog és ki lesz képes ne­kik ellenállni, őket pusztító utjokban feltar­tóztatni? Talán a kisantant? szülök inkább a cseh-szlovák középiskolákba íratják gyermekeiket, mint a bizonytalan jö­vőjű ruszin, illetve ukrán gimnáziumokba és polgári iskolákba. Ezzel a módszerrel Pesek nagy lépésekkel viszi előre a cseh nyelv ügyét és föltűnő gyorsan vetkőzteti ki Ru- szinszkót ruszin jellegéből, ami a centralizá­ciónak nagy hasznára van. zetlenségükben, magunkrahagyottságunkban nem volt más lehetőségünk, mint állni a ro­hamot és várni, amig az ellenség ereje ma­gától elgyöngül és a vandalizmusa alább­hagy. Itt nem volt és nem lehetett megalku­vás, megértés, itt nem volt irgalom és ennek folytán nem is lehetett mást tenni, mint amit tettünk. Tiltakozni az igazságtalanságok, sérel­mek ellen, erőinket összeszedni és várni, amig a mi létünkért folytatott harcunkban kedvezőbb idő, kedvezőbb viszonyok fognak beállni. Eredményekről beszélni sem lehetett, eredményeket elérni lehetetlenség volt. Azok, akik nemzeti becsületük, önérzetük feláldozásával igyekeztek valamit elérni, azok, akik lojálisak akartak lenni és felki- nálkoztak a kormányzatnak, mind csalód­tak, mert az Ígéretnél tovább nem jutottak el soha s őket sohase is akarták másra fel­használni, mint annak a meglevő kevés ma­gyarságnak a megosztására. így és csakis igy lehet és kell értelmez­ni a mi eddigi ellenzéki munkánkat és ilyen helyzetben nem lehetett mást tenni, mint amit tettünk. Csak a német és magyar nép az, amely­ben megvan az erő és képesség ezt az újabb nagy veszedelmet elhárítani Európá­ról, amely ma oly mostohán bánik ezzel a két néppel. A szláv bolsevista gondolat ezt a két népet nem fogja tudni meghódítani, mert más a gondolkozása, világnézete, lelki diszpozí­ciója. Tehát nem áll és nem igaz, amit a győztes kisantant-államok tudós diplomatái hirdetnek, hogy a magyar és német nép befejezte történeti hivatá­sát. Amikor a cseh-szlovák köztársaság megalakult és Oroszországból hazajöttek a légionáriusok és hadifoglyok, akik ott meg­ismerkedtek a bolsevizmus eszméivel, ak­kor a cseh burzsoázia azzal fogadta a visz- szatérő tömegeket, hogy Cseh-Szlovákiából egy ideális nemzeti szocialista államot fog­nak csinálni, amelyben minden csehnek aranydolga lesz. Elveszik a magyaroktól és németektől a vagyont és a pozíciókat s mindezt csehek fogják kapni. Bolsevizálni nem szabad, mert ez tönkretenné a fiatal államot s az antant — amely bolsevistaelle­nes — azonnal megvonna tőlünk minden se­gítséget, támogatást. Különben is nem jó ma­gunkat lekötni Oroszországhoz, amelyről még senki sem tudja, hogy mi lesz belőle. Ez volt akkoriban a hivatalos felfogás. De — és itt jött a nagy állambölcses­ség. Ismerve a bolsevizmus nagy destruáló erejét — ez a hivatalos felfogás volt: rá kell szabaditani a bolsevistákat a nem­zeti kisebbségekre, hogy egyrészt tegyék tönkre őket, másrészt — a kormány talál­jon ürügyet, amellyel a külföld előtt a ki­vételes intézkedéseket indokolhatja, végül pedig az oroszoknak is adjanak egy kis koncessziót a bolsevlzálásban. Ez kétségtelenül ravasz fogás volt, azonban visszafelé sült, mert a bolsevisták nem állottak meg a magyaroknál és néme­teknél, hanem átmentek a cseh területekre és székhelyüket Prágába tették át. A gazda­sági válság, a nemzetiségi ellentétek, a kormány rossz politikája, a cseh burzsoázia kapzsisága és a határozatlanság, amelyet a kormány velük szemben tanúsított, felnyitot­ták Moszkva szemét és a népbiztosok egy­szerre csak azt látták, hogy a bolsevizmus részére Európában úgyszólván a legjobb ta­laj Cseh-Szlovákia. semmi egyéb sem köti a nyugati államok­hoz, mint az adósságok és az esetleges to­vábbi kölcsönökben való remény, mit Orosz­ország nem tud adni. Ma már a kommunisták jól befészkelöd- tek a köztársaságban és hatalmas erővel ké­szülnek nemcsak az uj parlamenti választá­sokra, amelyeken el fogják söpörni a szo­ciáldemokrata pártot és diadalmasan vonul­nak be a parlamentbe, hanem tervszerűen készülnek az állam felrobban­tására és a hatalom átvételére. A tömegek forradalmositása kisért A dolgok ilyen állapota mellett nézzük meg a mi köztársasági viszonyainkat, ame­lyek a lehető legsiralmasabbak. Nemzetiségi, felekezeti és osztálygyülölet tombol minden­felé, a tömegek helyzete nyomorúságos, mindenki elégedetlen. A munkásság megél­hetési és kereseti lehetőségei minimálisak, a földmives népre mérhetetlen adók nehezed­nek, a középosztályt tönkretette a gazda­sági válság, a hivatalnoksereg szűk fizetés­ből tengődik. Nincs az államnak egyetlen rétege, amely elégedett volna. Még az utol­só jó kereseti lehetőségnek, a panamáknak a napja is — ugylátszik — leáldozóban van. A külpolitika bizonytalansága és a bel­politika eme sivárgása közepette ugyan le­het-e mást várni, mint a tömegek forradal­mi mozgolódását? Ide jutottunk öt év alatt s ezt szülte a kapzsi, elvakult, konok, soviniszta kormány- politika. Ilyen viszonyok között, ilyen rendszer mellett egy félkapitalista, félbolsevista kor­mány igája alatt, az eddigi keserű tapaszta­latok után nincs más ut a számunkra, nincs más menekvés, mint kitartani az ellenzéki és keresztény politika mellett. Ez a kor- mány önmagától nem fog lemondani, ez a rendszer kétségbeesetten kapaszkodik az uralomhoz. 1. Mert nem tud kikerülni abból az út­vesztőből, amelybe ezzel a politikával ju­tott; 2. mert inkább kiegyezik és összepak- tál a kommunistákkal, semhogy a keresz­tény politikának és a nemzeti kisebbségek­nek bárminemű engedményeket tegyen. Az ellenzéki politikáról ^ Ebbe az elkövetkező további harcba ne­künk világos tervekkel és célokkal kell be­lementünk. A mi ellenzéki politikánknak ál­talában a nemzeti kisebbségekre kell támasz­kodnia és pedig elsősorban a földmives nép nagy tömegeire, azután a keresztény munkásságra és végül a polgárságra. A mi további ellenzéki munkánk nem lehet más, mint folytatni a szervező, felvilá­gosító munkát, ébren tartani a nemzeti ön­tudatot és állni a harcot, a kormányzat részé­ről jövő támadásokat. A mai rendszer megbuktatásához egy egységes, ellenzéki front volna szük­séges. Sajnos, ennek igen nagy nehézségek ál­lanak útjába és nincsenek ma olyan nagy­stílű emberek a szlovák és a német ellenzék soraiban, akik ezen nehézségeket le tudnák küzdeni. A német pártokat társadalmi és világné­zeti ellentétek tagolják részekre s a Hlinka- párt érzelmi és nacionalista túlzásokba té­vedt, amelyek ma lehetetlenné és képtelen­né teszik, akár egy gazdasági, akár egy ke­resztény politikai front kiépítésére. A szlovák ellenzéknek nincs átgondolt politikai rendszere és nincsenek meg a mai időkben szükséges nagystilü, messze előre­látó politikusai. A szlovák kérdés egyszerűsége Pedig a szlovák kérdés egyszerűbb, mint amilyennek első tekintetre látszik. A múltban a szlovák intelligencia el tu­dott helyezkedni Magyarországon. Az itt- honmaradottak részére gyárakat építtettek, közmunkákat létesítettek vagy segélyezték őket. Ma pedig mindez megszűnt, s az állam kebelén belül támogatás helyett minden té­ren egy veszedelmes, fölényes konkurrenst kapott, amely őt minden téren leszorítja, ki­túrja. Ilyen viszonyok között a szlovák nép­nek nincs és nem is lehet jövője s ezen nem lehet segíteni érzelmi politikával, nacionalista frázisokkal, hanem csak egy széles alapok­ra fektetett, egységes ellenzéki fronttal, amely mielőbb megdöntené a mai rendszert, még mielőtt teljesen tönkremegyünk, még mielőtt ez a kormány nem dobja magát tel­jesen a kommunisták karjai közé­A mi politikánknak a nép széles töme­geire kell támaszkodnia s azok szükségletei és kívánságai kell. hogy irányadók legyenek reánk nézve. Világnézeti alapja csak a ke­A Kelet felé kanyarodott cseh-szlovák politika És bekövetkezett az, amit mi mindig ál­lítottunk, amit azonban vagy nem hittek el, vagy nem tartottak fontosnak: a cseh-szlovák politika kelet felé való orientálódása Amint nyugaton csökkent a cseh-szlo­vák diplomácia és Benes befolyása s egyre inkább előtérbe tolult a németekkel való megegyezés lehetősége, amint a cseh-szlo­vák export és kereskedelmi lehetőségek nyugat felé megcsappantak és ott uj világ- politika szálait kezdték szövögetni, amely­ben a cseh diplomáciának csak igen aláren­delt szerep jutott volna, olyan mértékben kezdett foglalkozni diplomáciánk a keleti kérdéssel s olyan mértékben kezdett erő­södni nálunk a kommunizmus. Mert ne fe­lejtsük cl, hogy ma Cseh-Szlovákiát már nctsdivnomi Oinla dr. beszéde Szegeiben A bolsevizmus és Cseh-Szlovákia Kedd, julius 22.

Next

/
Thumbnails
Contents