Prágai Magyar Hirlap, 1924. július (3. évfolyam, 146-172 / 594-620. szám)
1924-07-22 / 164. (612.) szám
A német szociáldemokraták ellenzékbe mennek Berlin, juliüs 21. A Montagsmorgen a szociáldemokrata párt parlamenti frakciójának ma délutáni ülése kapcsán azt hiszi,, hogy a párt ma elhatározza ellenzékbe való menését. Amióta a néppárt és a centrum jobbszárnya sokat foglalkoznak egy polgári blok- kormányzat gondolatával, azóta semmi értelme sincs annak, hogy a szociáldemokrata párt vezetőségében továbbra is a koalíció barátai legyenek túlsúlyban. A birodalmi gyűlés föl- oszlatása nem riasztja vissza a szociáldemokratákat, mivel a védvámok és a kenyéruzsora hatalmas agitációs jelszavakként használhatók föl. Két megjegyzés Prága, julius 21. A világ megkinozva, teli a vér és megaláztatás utálatával, tiz év gyűlöletétől megkorbácsoltan kívánja a békét. Csak természetes tehát, hogy átlag évenként egyszer az örökké felelőtlen ,.felelős államié rfiak“ konferenciákon, zöld és fehér asztal mellett folytatott beszélgetésekben a maguk részéről ugyancsak nekikészülődnek a béke feltámasztásának. így tették ezt Génuában, Hágában, Párásban és így teszik ezt most is Londoniban. ,,A londoni konferencia az utolsó alkalom Európa meg- mentésére“ süvíti a francia sajtó, ugyanaz a sajtó, amely 1914-től 1918-ig Németország létének teljes szükségtelenségét bizonyította. S Londonban ösz- szegyülnek a politikusok, tanácskoznak és bizonyítanak, tervezeteket fogadnak el és vitatnak meg, az örök szövetségi esküt ismételgetek a megszokott patétikus formák között és — nem történik semmi. Mert ugyan mit ér a fizetések és jóvátételek fiktiv szabályozása egymagában? A londoni konferenc’a, amennyire eredményei beláthatok, ed- digelé csak kettőt tett: volta-k, akik a békeszerződéseket hibásnak és rossznak tartották s megpróbálták álláspontjukat érvényesíteni; a második tett viszont abból állott, hogy ezt a szándékot meghiúsítsák. A tűz és viz kiegyeznek — az európai politika rákfenéje, a langyos kompromisszum megint diadalmaskodott. Pedig hogy is mondotta János apostol a Jelenésekben? „Inkább legyetek hidegek vagy forrók, de ne langyosak, mert a langyosakat kiköpöm az én szájamból!“ cP Koníerenc'ákról lévén szó, ahol nemzetek erőviszonyai .kerülnek össze, jusson eszünkbe egy másik konferencia is, amely mindenesetre rokonszenvesebb s hihetőleg termékenyebb is, mint a poétikai konferenciák —, a párisi olimpiász. M’csoda roppant példái adódnak itt a kis népek szívós kitartásának és akaratának, a céltudatosságnak és a győzelem kívánságának! A finnek, akik — pármilliós nemzet mindössze — sorozatos győzelmekkel Iengehk lobogójukat a párisi Stadionban — s min- denekfelett a kis japán, aki kétségbeesetten harcolt a? — utolsóelőtti helyért. Küzdelem ez is, nyílt sisakrostéllyal végigharcolt verseny, amelyben a valód- erőviszonyok győznek — a nagyobb testkultúra s a tökéletesebb gyakorlat. A középkoroan a lovagi tornák s a lovagi Ktus egymagában megteremtette az összetartozandóságnak bizonyos nemzetközi kapcsolatát. Az olimpiász talán hivatva van ugyanennek a szerepnek modern betöltésére", egészséges és ifjú nemzedékek nyílt, nemes viadalára, amely a szabad verseny nagy igazságait tartja mindig szem előtt: a legjobb legyen a legelső — de a legutolsó se legyen a legrosszabb! Vájjon megértik ezt a példaadást azok, akiknek kezében ma Európa sorsa van? —o— TV v1* V»,fTT7T7v»W ▼▼ TW* ▼ T■ Holtponton a ruszinszkói nyelvkérdés Pesek nyilatkozata a tanítói rada gyűlésén Ungvár julius 21. (Ruszinszkói szerkesztőségünk jelentése.) Julius 18-án, pénteken volt Ungváron a ruszinszkói „tanítói ráda“ közgyűlése, amelyen Pesek tanügyi referens is megjelent. A tanügyi referens az egybegyűltek előtt nagy beszédet tartott. Tartalma szokásos frázisok fölsorakoztatása volt: a vállvetett munka, erős összetartás és a Pesek-féle szellem ápolása. Beszédének folyamán kitért a tanügyi referens a tanítóságot elsősorban érdeklő ügyre, a véglegesítés kérdésére. Ebben a kérdésben is minden jót Ígért a tanügyi referens, megnyugtatva a tanítóságot, hogy ismét átveszi a tanügyi referátus vezetését, mert eszeágában sincs arról lemondani. Ami a nyelvkérdést illeti, Pesek kérte a tanítóságot, hogy az ne okozzon közöttük széthúzást, mert ez az egy pont, ahol a tanügyi referens nem engedhet eddigi álláspontjából és bármit is követnek el ellene, ö megingathatatlan marad. Más szóval a ruszinszkói nyelvkérdés, Cmcly a közoktatást ezen a területen teljesen fölborította, ismét holtponton van, a megoldásra való reménynek halvány árnyéka nélkül. A ruszinszkói nyelvkérdés ugyanis nemcsak az ukrán, nagyorosz és a kárpátaljai ruszin nyelv híveinek táborát érinti, de érinti a ruszinszkói magyarságot is, amennyiben nem tudja, hogy az idegen nyelvek közül melyiknek az elsajátítása révén boldogulhat maga, illetve iskolába kényszerülő gyermeke. Ebből a nyelvi káoszból, amelyet tudatosan fejleszt Pesek és táborkara, a cseh nacionalistáknak van hasznuk, amennyiben a Kassa, julius 21. Kassai tudósítónk jelenti: A keresztény- szocialista párt népes gyűlést tartott Szepsi- ben, amelynek során Fleischmann Gyula dr. a következő beszédet mondotta: Ötéves ellenzéki munka, ötéves becsületes kitartás, ötéves üldözés, lassú, de folytonos vérveszteség után, ma joggal kérdheti a választók tömege, hogy meddig fog ez a helyzet még tartani. Ez a kérdés főképpen ma aktuális, amikor az embereken a fásultság, a csüggedés jelei kezdenek mutatkozni, amikor az emberek kezdik a reményüket elveszíteni. Én azt hiszem, hogy a legnehezebb időkön már átestünk és ha jönnek is ránk még nehéz napok, — azok egészen más jellegűek lesznek. Az az ádáz roham, amellyel a cseh kormányzat első diadalmas mámorában a maga egész — erre a célra jól megszervezett — erejével nekünk támadt, valamivel alábbhagyott. A magyar kultúrát, a magyar nemzeti vagyont megsemmisíteni, vagy kisajátítani, a magyar népet számban, erejében megtörni és mindenünnen kiszorítani, ez volt a kormányzat utasítása s ezzel kellett nekünk eddig szembeszállni. És nekünk védtelenségünkben, szerveEurópa mai állapota, az egyes országok belső viszonyai, a gazdasági, társadalmi, szociális és politikai viszonyok a lehető leg- szomorubbak, legkilátástalanabbak. Azzal je- lemezhetem röviden, hogy sehol senki sincs megelégedve. Minden ország belső bajokkal küzd, óriási anyagi terhek nehezednek az egyesekre, a megélhetési lehetőség csekély, a tömegeket a nyomor kinozza, a gazdagokat a börze játékszenvedélye kerítette hatalmába, az egyes országok vadul fegyverkeznek és nem tudják, ki ellen, az államférfiak egyik konferenciát a másik után tartják és maguk sem tudják, hogy miért. Azok, akik Európát romlásba taszították és a maguk konok vakságával a mai állapotokat előidézték, nem tudnak segíteni rajtunk. Ezeknek el kell pusztulniok a helyükről, ahogy eltakarodtak sorba az angol, francia, olasz háborús uszítok s akiknek munkatársai már csak az utódállamokban tartják mindenféle fortéllyal és ravaszsággal a helyüket. A nagy kérdés azonban az, hogy jóvá lehet-e tenni azokat a nagy hibákat, amiket ezek elkövettek és ha igen, hogyan és ki fogja azt megcsinálni? Azok, akik erre a feladatra, az 1918-ban megcsinált uj Európa felforgatására s a mai egész társadalmi és politikai rendszer szét- robbantására rendszeresen és tervszerűen készülnek, — azok a bolsevisták. Ma már nem vitatható, hogy Európa és különösképpen a cseh-szlovák állam kialakulásában és fejlődésében a kommunizmusnak döntő szava lesz. Nagyon jól tudjuk, hogy a történelem folyamán az európai kultúrát s a nyugateurópai népek létét többször komoly veszedelem fenyegette. Ez a veszedelem a nép- vándorlás óta mindig keletről jött. És ha azt kérdezem, ki állította meg ezt a veszedelmet, mi mentette meg a nyugat népeit a pusztulástól, ki vetette magát a Keletről özönlő kunok, tatárok, törökök elé s ki áldozta fel magát a keresztény Európa megmentéséért, akkor erre az a feleletem, hogy a németek, elsősorban pedig a magyar nép. És ma újra veszedelem fenyegeti az európai kultúrát, a kereszténységet, a nyugati államokat s ha ez a veszedelem egyszer lábra kap és modern hadseregek formájában megindul, ugyan ki fog és ki lesz képes nekik ellenállni, őket pusztító utjokban feltartóztatni? Talán a kisantant? szülök inkább a cseh-szlovák középiskolákba íratják gyermekeiket, mint a bizonytalan jövőjű ruszin, illetve ukrán gimnáziumokba és polgári iskolákba. Ezzel a módszerrel Pesek nagy lépésekkel viszi előre a cseh nyelv ügyét és föltűnő gyorsan vetkőzteti ki Ru- szinszkót ruszin jellegéből, ami a centralizációnak nagy hasznára van. zetlenségükben, magunkrahagyottságunkban nem volt más lehetőségünk, mint állni a rohamot és várni, amig az ellenség ereje magától elgyöngül és a vandalizmusa alábbhagy. Itt nem volt és nem lehetett megalkuvás, megértés, itt nem volt irgalom és ennek folytán nem is lehetett mást tenni, mint amit tettünk. Tiltakozni az igazságtalanságok, sérelmek ellen, erőinket összeszedni és várni, amig a mi létünkért folytatott harcunkban kedvezőbb idő, kedvezőbb viszonyok fognak beállni. Eredményekről beszélni sem lehetett, eredményeket elérni lehetetlenség volt. Azok, akik nemzeti becsületük, önérzetük feláldozásával igyekeztek valamit elérni, azok, akik lojálisak akartak lenni és felki- nálkoztak a kormányzatnak, mind csalódtak, mert az Ígéretnél tovább nem jutottak el soha s őket sohase is akarták másra felhasználni, mint annak a meglevő kevés magyarságnak a megosztására. így és csakis igy lehet és kell értelmezni a mi eddigi ellenzéki munkánkat és ilyen helyzetben nem lehetett mást tenni, mint amit tettünk. Csak a német és magyar nép az, amelyben megvan az erő és képesség ezt az újabb nagy veszedelmet elhárítani Európáról, amely ma oly mostohán bánik ezzel a két néppel. A szláv bolsevista gondolat ezt a két népet nem fogja tudni meghódítani, mert más a gondolkozása, világnézete, lelki diszpozíciója. Tehát nem áll és nem igaz, amit a győztes kisantant-államok tudós diplomatái hirdetnek, hogy a magyar és német nép befejezte történeti hivatását. Amikor a cseh-szlovák köztársaság megalakult és Oroszországból hazajöttek a légionáriusok és hadifoglyok, akik ott megismerkedtek a bolsevizmus eszméivel, akkor a cseh burzsoázia azzal fogadta a visz- szatérő tömegeket, hogy Cseh-Szlovákiából egy ideális nemzeti szocialista államot fognak csinálni, amelyben minden csehnek aranydolga lesz. Elveszik a magyaroktól és németektől a vagyont és a pozíciókat s mindezt csehek fogják kapni. Bolsevizálni nem szabad, mert ez tönkretenné a fiatal államot s az antant — amely bolsevistaellenes — azonnal megvonna tőlünk minden segítséget, támogatást. Különben is nem jó magunkat lekötni Oroszországhoz, amelyről még senki sem tudja, hogy mi lesz belőle. Ez volt akkoriban a hivatalos felfogás. De — és itt jött a nagy állambölcsesség. Ismerve a bolsevizmus nagy destruáló erejét — ez a hivatalos felfogás volt: rá kell szabaditani a bolsevistákat a nemzeti kisebbségekre, hogy egyrészt tegyék tönkre őket, másrészt — a kormány találjon ürügyet, amellyel a külföld előtt a kivételes intézkedéseket indokolhatja, végül pedig az oroszoknak is adjanak egy kis koncessziót a bolsevlzálásban. Ez kétségtelenül ravasz fogás volt, azonban visszafelé sült, mert a bolsevisták nem állottak meg a magyaroknál és németeknél, hanem átmentek a cseh területekre és székhelyüket Prágába tették át. A gazdasági válság, a nemzetiségi ellentétek, a kormány rossz politikája, a cseh burzsoázia kapzsisága és a határozatlanság, amelyet a kormány velük szemben tanúsított, felnyitották Moszkva szemét és a népbiztosok egyszerre csak azt látták, hogy a bolsevizmus részére Európában úgyszólván a legjobb talaj Cseh-Szlovákia. semmi egyéb sem köti a nyugati államokhoz, mint az adósságok és az esetleges további kölcsönökben való remény, mit Oroszország nem tud adni. Ma már a kommunisták jól befészkelöd- tek a köztársaságban és hatalmas erővel készülnek nemcsak az uj parlamenti választásokra, amelyeken el fogják söpörni a szociáldemokrata pártot és diadalmasan vonulnak be a parlamentbe, hanem tervszerűen készülnek az állam felrobbantására és a hatalom átvételére. A tömegek forradalmositása kisért A dolgok ilyen állapota mellett nézzük meg a mi köztársasági viszonyainkat, amelyek a lehető legsiralmasabbak. Nemzetiségi, felekezeti és osztálygyülölet tombol mindenfelé, a tömegek helyzete nyomorúságos, mindenki elégedetlen. A munkásság megélhetési és kereseti lehetőségei minimálisak, a földmives népre mérhetetlen adók nehezednek, a középosztályt tönkretette a gazdasági válság, a hivatalnoksereg szűk fizetésből tengődik. Nincs az államnak egyetlen rétege, amely elégedett volna. Még az utolsó jó kereseti lehetőségnek, a panamáknak a napja is — ugylátszik — leáldozóban van. A külpolitika bizonytalansága és a belpolitika eme sivárgása közepette ugyan lehet-e mást várni, mint a tömegek forradalmi mozgolódását? Ide jutottunk öt év alatt s ezt szülte a kapzsi, elvakult, konok, soviniszta kormány- politika. Ilyen viszonyok között, ilyen rendszer mellett egy félkapitalista, félbolsevista kormány igája alatt, az eddigi keserű tapasztalatok után nincs más ut a számunkra, nincs más menekvés, mint kitartani az ellenzéki és keresztény politika mellett. Ez a kor- mány önmagától nem fog lemondani, ez a rendszer kétségbeesetten kapaszkodik az uralomhoz. 1. Mert nem tud kikerülni abból az útvesztőből, amelybe ezzel a politikával jutott; 2. mert inkább kiegyezik és összepak- tál a kommunistákkal, semhogy a keresztény politikának és a nemzeti kisebbségeknek bárminemű engedményeket tegyen. Az ellenzéki politikáról ^ Ebbe az elkövetkező további harcba nekünk világos tervekkel és célokkal kell belementünk. A mi ellenzéki politikánknak általában a nemzeti kisebbségekre kell támaszkodnia és pedig elsősorban a földmives nép nagy tömegeire, azután a keresztény munkásságra és végül a polgárságra. A mi további ellenzéki munkánk nem lehet más, mint folytatni a szervező, felvilágosító munkát, ébren tartani a nemzeti öntudatot és állni a harcot, a kormányzat részéről jövő támadásokat. A mai rendszer megbuktatásához egy egységes, ellenzéki front volna szükséges. Sajnos, ennek igen nagy nehézségek állanak útjába és nincsenek ma olyan nagystílű emberek a szlovák és a német ellenzék soraiban, akik ezen nehézségeket le tudnák küzdeni. A német pártokat társadalmi és világnézeti ellentétek tagolják részekre s a Hlinka- párt érzelmi és nacionalista túlzásokba tévedt, amelyek ma lehetetlenné és képtelenné teszik, akár egy gazdasági, akár egy keresztény politikai front kiépítésére. A szlovák ellenzéknek nincs átgondolt politikai rendszere és nincsenek meg a mai időkben szükséges nagystilü, messze előrelátó politikusai. A szlovák kérdés egyszerűsége Pedig a szlovák kérdés egyszerűbb, mint amilyennek első tekintetre látszik. A múltban a szlovák intelligencia el tudott helyezkedni Magyarországon. Az itt- honmaradottak részére gyárakat építtettek, közmunkákat létesítettek vagy segélyezték őket. Ma pedig mindez megszűnt, s az állam kebelén belül támogatás helyett minden téren egy veszedelmes, fölényes konkurrenst kapott, amely őt minden téren leszorítja, kitúrja. Ilyen viszonyok között a szlovák népnek nincs és nem is lehet jövője s ezen nem lehet segíteni érzelmi politikával, nacionalista frázisokkal, hanem csak egy széles alapokra fektetett, egységes ellenzéki fronttal, amely mielőbb megdöntené a mai rendszert, még mielőtt teljesen tönkremegyünk, még mielőtt ez a kormány nem dobja magát teljesen a kommunisták karjai közéA mi politikánknak a nép széles tömegeire kell támaszkodnia s azok szükségletei és kívánságai kell. hogy irányadók legyenek reánk nézve. Világnézeti alapja csak a keA Kelet felé kanyarodott cseh-szlovák politika És bekövetkezett az, amit mi mindig állítottunk, amit azonban vagy nem hittek el, vagy nem tartottak fontosnak: a cseh-szlovák politika kelet felé való orientálódása Amint nyugaton csökkent a cseh-szlovák diplomácia és Benes befolyása s egyre inkább előtérbe tolult a németekkel való megegyezés lehetősége, amint a cseh-szlovák export és kereskedelmi lehetőségek nyugat felé megcsappantak és ott uj világ- politika szálait kezdték szövögetni, amelyben a cseh diplomáciának csak igen alárendelt szerep jutott volna, olyan mértékben kezdett foglalkozni diplomáciánk a keleti kérdéssel s olyan mértékben kezdett erősödni nálunk a kommunizmus. Mert ne felejtsük cl, hogy ma Cseh-Szlovákiát már nctsdivnomi Oinla dr. beszéde Szegeiben A bolsevizmus és Cseh-Szlovákia Kedd, julius 22.
