Prágai Magyar Hirlap, 1924. július (3. évfolyam, 146-172 / 594-620. szám)
1924-07-22 / 164. (612.) szám
3 Kedd, julius 22. Á spanyol Izl mt Z, ejt A fendangó — A to’edól korzó C.:dh% július 21. Cadirban, a spanyol Velencében vagyunk. A nap tündöklő sugaraitól fénylik ez a tündérváros, mintha porcellánból készült volna. Ha a tengeren a déli kikötő felé halad az utas, meseszerűen tárul eléje a város ra^- gyogó képe. Cadir egészen más, mint a többi spanyol város. Granada, Toledo, vagy Lina- resben órák hosszat jár az ember anélkül, hogy az utcák labirintusából kikerülne. Akárhányszor ugyanabba az utcába kerül vissza az ember, ahonnan kiindult s hasztalan keresi a kiutat a háztömegek közül. Mennyivel kellemesebb a barátságos, tiszta Cadirban. Ragyogó tisztaság és pompa mindenütt. A déli városok jellegzetességének, lárma, dübörgés és lustaságnak itt nyoma sincs. Cadir a legöregebb európai városok egyike. Utcái ugyan keskenyek, de tiszták és rendezettek. A házakon kis csinos balkonok, a tereken gondozott kertek, pálmákkal szegett kikötői sétautak s a csodálatos, csábító tenger. A városban állandóan halljuk a tenger lágy mormolását, amely muzsikaként kisér sétáinkon. A tengerparton régi kolostor, vele összenőtt templom, amelyben Murillo utolsó festménye az oltárkép. A nagy olasz mester ennek a képnek festése közben bukott le az állványról — holtan. Este Cadirban! Az ablakokon piros selyemfüggönyök. A napnyugta itt különös esemény. A kikötő vizében a város képe, amelyet fénysávok ölelnek körül, mint a csipke a bölcsőben pihenő csecsemőt. Lenn a fondában táncolnak. A tüzes spanyol bor az asztalon az üvegekben, az asztal körül a szemekben csillog... Egy leány fan- dangót táncol. Egy ifjú énekel, aki világos selyemnyakkendőt s széles kékselyem övét visel. Ritka látvány a fondában a leány, aki szerelmesének dalára táncol. A vendégek láncot fonnak a pár körül. A leány szájában sötétvörös rózsa. Ajkai remegnek a szerelmes indulattól. A férfinézők egészen közel hajolnak hozzá, már-már megérintik az ajkukkal, de az énekes vigyáz a leányra. Ha észreveszi a nézők merész szándékát, hangosabban énekel s a leány továbblebben. A táncosnő nem elragadó szépség, de a termete gyönyörű. Arcbőre sötét, vonásai finomak. A férfiak szemei izzanak s szomjasan nyelik a leány ritmikus mozgásának báját... Vájjon miért nem nézik a férfiak a többi nőt, akik körül állnak, hiszen ezek szebbek, sokkal szebbek a táncoló leánynál? Mert ez táncol, mert a szájával csábit, mert a másé! Most az egyik ifjú hirtelen átkarolja a táncoló leányt. Most, most tör ki a déli temperamentum! — Nem történik semmi. Az énekes elhallgat, nevén szólítja a lányt, aki kisiklik az erőszakos legény karjából s újra táncolni kezd. — — Nagy taps, a kancsók kiürülnek. A fandában táncolnak ... Másnap már Toledóban vagyunk. A város közepe egy sziklán van. Utcái kicsinyek, középkorúak. A háztömbökből kiemelkedik a reneszánsz stílusban épült városiháza, amely kis szobájába és úgy érzi ez még sem ®z igazi ... és holnap majd Lacika is megint fogja mondani: „.Nem szeretem Maci nénit, nem szeretem.“ És igy lesz mindig, egész életen át? Mindig igy egyedül? És leikéből megint a dacosan fájó vágyakozás sirt fel. Az előszoba csengője diszkréten berreged. Valakinek az ujja éppen csakhogy érintette. Amália nesztelenül állt fel. Végig ment az ebédlőn, ki az előszobába. Az üvegajtón át egy hatalmas, nagy férfialak körvonalai látszódtak. Amáliának egy pillanatra torkába szaladt a szívverése. Aztán leintette magát: — Csak nyugalom . . . nyugalom. — Kicsit gőgösen vetette fel a fejét. Kinyitotta az ajtók — Mag".: az B logli? — kérdezte közömbösen és felgyújtotta a villanyt. — Kezc;í csókolom —, köszönt a fekete, nagy férfi. Beljebb lépett Bezárta az ajtót és megfogta Amálk kezét, erősen, melegen. — Itthon van Andi? — Színházba mentek- csak magam vagyok a gyerekekkel. — Azért nem kell. hogy elállia az ulavalamikor az inkvizicó palotája volt. A leszálló nap misztikus félhomályt borit a harangtornyokra s régi templomokra. A Santo Tomé-templom mellett kis szürke ház búvik meg: a hires görög festőművész. El Greco volt lakóháza. Ebben a házban fogadta Ti. Fülöp festője nagy szerelmének, Donna Jero- mina de Los Gubás, Spanyolország legszebb asszonyának éjjeli látogatásait. Toledó utcáin a sétálók százai. A férfiak hosszú, tarka nyakkendővel, a leányok arany- és eziístszövésü sálolykal, biborajkuk között vörös virág. Szemeznek a legényekkel s lesik az alkalmat, hogy a nagy forgatagból leszedhessenek a csöndes tengerpartra, ahol két izmos kar várja őket forró ölelésre... H €$ ntif S51 f*15»$3> ■'%O ölni akart, majd öngyilkos lett egy amerikánus — Ipolyv'ski tudósítónktól Ipolyvisk, július 21. A nagy (háború gyászruhái lassanként elkoptak a falukban s ma már ritkán sikolt fel ia tragédia á csendes portákon, a muskátlis ablakok mögött. Az Ipoly partján ruíbát fehérítő asszonyok nyelvére is alig akad egy kis pletykálni való. Megnyugodtak a faluk, Egy-egy heves zápor villámcsapás, <a veres kakas kukorékolása, a tarlón szövött kis szivbeli viszonyok már eseményszámba mennek szá.ból-szájra szállnak az Ipoly fo’yása mentén. Érthető tehát a nagy izgalom, amit a BaíM András szomorú tragédiába keltett az ipölymenti kis falvakban. Beli András viski zsellérember volt, nagy családdal, nagy nyomorúsággal. A siró- rivó asszony, az öt éhes szájacska panaszszava elől Amerikába menekült hat év előtt s a keserves bányamunkával keresett pénz egy részét haza küldte kenyérre a családjának. Az amerikai pénzt azonban a« asszony mosiohafiai elszedték Balinétól s az öt árván maradt kis gyermek mindennapiját neki kellett nap számos munkával megkeresnie. Az asszonyt mindenki sajnálta, segítette a faluban, igy a község derék bírája is kezére járt, hogy mindig legyen munkája s mindig legyen egy darab kenyér az asztalán. A faluban is vannak azonban rossz emberek, gonosz nyelvek. A pletyka szárnyára vette a szegény asszonyt s a jószívű bírót és csakhamar az egész Ipolymentén suttogták, hogy az amerikánus felesége, meg a biró értik egymást. A pletyka pedig gyors szár| ny. kon repül s nem akad el sem hegyen, sem ! engeren. így esett, hogy egy napon beröp- I pent az amerikai bánya tárnáján is s a föld j gyomrában viaskodó csákányost szivén ütötte. Báli András lemosta magáról a szénport, hajóra ült s haza vergődött Viskre. A kis zsellérházban a visszatérő Báli Andrással bekötözött a pokol. Veszekedés, csör-pör, marakodás napirenden volt. Tegnap délután pedig lepergett a kis falusi tragédia filmje, mely felverte a faluk csendjét. A községbiró tegnap délután az udvarán dolgozgatott, mikor beállított hozzá Báli András. Alig váltottak pár szót, Biali előrántotta forgópisztolyát s kétszer rálőtt a bíróra. Az egyik golyó a bíró karját fúrta át, a másik pedig hasába hatolt. Báli András a lövések után futva menekült, de a kapuból harmadszor is a bíróra lö;t s azután eldobta fegyverét. A csendőrök csakhamar üldözőbe vették a gyilkost, de az a pereszlényi szől- lők irányában eltűnt. A súlyosan sebesült bírót beszállították az Ipolysági kórházba hol rögtön megoperálták. Életveszélyes sérülései valószínűleg meg fognak gyógyulni. Báli András, a gyilkos amerikánus átmenekült az Ipoly vizén. Átkinlódta-e a*z éjszakát, vagy már este kétségbeesett? Nem lehet tudni. Reggel nyolc órakor a pereszlényi szőlőkben egy fára felakasztva találták holttestét. öt ványadií, jajgató kis gyermeknek gyászruhát szabnak az ipotyviskri jó asz- szonyők . . . Ahol még nincs vége a bábomnak A Balkánon csönd van: hatszáz h a’ott, Ismeretlen számú sebesült Szkopoije, julius 21. Még befejezetlen lapunkban az.- a cikksorozat, amelyet a fenti focim alatt ir jugoszláviai munkatársunk és íme, mint közbeszurt mondat, mint az Írást kísérő illusztráció, vagy még inkább mint a rímet magyarázó szöveg, érkezik az u-j, a cikksorozathoz nem tartozó, tehát műsoron kívüli tudósítás. A városban riasztó híreket suttognak, a várban kettős őrség ügyel, nehogy avatatlan bejusson a védekezésre sehogy, csak a nagyképűségre alkalmas tömör sáncok mögé, a 17 mecset udvarán pedig riadt suttogással feledkeznek meg a muzulmán honfitársak arról, hogy Kurban Bejram vidám ünnepe van, csak arról beszélnek, hogy saját hitsorsosaik, albán mohamedánusok megzavarták az ünnepet és vérbefojtották azt. Azem bej Egy név terjeng a szardzsiján, az apró, homályos boltocskák mélyén. Azem bejt emlegetik, a legvakmerőbb albán bandavezért, a hegyek vérszopóját, aki minden kormánynak, minden politikai irányzatnak, de főleg a XX. századnak halálos ellensége. A cinque- cento az ő világa, a szabad rablás, az ököljog kora: a modern élettől csak a Mauser-puskát, meg a Maxim-gépfegyvert fogadta el, a többire fütyülne, ha török méltósága a fütyülést mát. Egy pillanatra be is tessékelhet. Legalább igy szokás . . . Amália nevetett. Kihúzta kezét a férfi kezéből, A fekete fiú egészséges, piros cjkai között is fehér fogsor villant elő. — Igaz, hogy Hiedelemből be kellene tessékelnem — mondta Amália évődö guny- nyal, — de attól tartok, maga komolyan veszi és bejön. —• És ez természetesen nem illik: Talán a gyermekek is alusznak már; nincsen senki, aki vigyázzon magára . . . A férfi hangja élesen vágott. Csutondá- ros mosoly kevélykedett az ajkán. Amália felvonta a vállát. Két kezét köténye zsebébe dugta. Szürke, nagy szeme beleviüant a fekete szemekbe. — Úgy van, úgy; nincsen senki, aki vigyázzon rám ... de nem olyan értelemben ahogy maga gondolja . . . mert úgy magam is tudok vigyázni ... sőt ... magam a legjobban. A férfi hosszan nézett rá. Szeretett volna mondani valamit a lánynak. Valamit, ami a szive mélyéből felkiváníkozott. Ám Balogh hivatalnok ember volt. állása csak rangban volt számottevő, jövedelemre nézve azonban küzdelmet jelentett a nehéz megélhetési viszonyokkal szemben. Amália körül pedig valami gazdag gyáros settenkedett. Amália bátyja jóbarátja volt, mégis kiérezte a szavából. hogy jobb szeretné, ha addig távol tartaná magát házuktól, míg Amália sorsa eldőlt . * . Balogh összeszoritot-ta száját. Majdnem haragosan nézett a szürke, csillogó szemekbe. — Nem kételkedem benne. Ilyen szegény flótástól nem is kell nagyon óvakodnia: Maga nagyon okos lány. Amália: Nem kell magát félteni ... De azért mégis szerettem volna jobban látni a lámpa fényénél. Szerettem volna megnézni megvan-e még a nefe- lejtses fülbevalója . . . nem cserélte-e ki még ragyogó briilliánsökk-'l? Amália megértette a célzást. Fájó daccal nézet1- fel. De Balogh ajka körül ellágyult mosolygás bujkált. — Amíg ezt a fülbevalót látom a fülében, az én szivemben is nefelejtsek virítanak. — Szégyen-fje magát Balogh! Ilyen szóvirágokkal garnbozza ittlétét? (Vége következik.) magához méltónak tartaná. így csak a golyói fütyülnek. A kevés török ünnep között Kurban Bejram ünnepe a jelentősek közül való, nappal böjt, este és egész éjjel vidám mulatozás járja. A legtávolabbi falucskából, liánról, vagy tanyáról is olyan helyre húzódik a mozlim, . ahol mecset van és ahol imám hirdeti a korán | szuráit. Az első betörés Kurban Bejram ünnepének első napján . viharzott le a koszovói síkságra Azem bej és Mehmed Ali az albán hegyszakadékok közül és rövid harc után visszaszorították az ellenük vonuló csendőrséget, összeszedték négy-öt falu gazdáját és azzal az üzenettel j vonultak be Galica faluba, hogy ha két nap ; alatt nem fizetik meg a parasztokra kirótt i váltságdíjat, mind felkoncolják őket. A galicai ostrom A két vezér, Azem bej és Mehmed Ali a galicai mecsetet találták a legfontosabb stra- i tégiai pontnak. A terméskőből épült hatalmas j épületet megerősítették és ott várták be a j Rigómező fővárosából, Mitrovicáról megin- i dúlt csapatokat. A mitrovicai főispán szemé■ Iyes vezetése alatt pár száz csendőr, két század gyalogság (bácskai magyarok), megfelelő ■ tüzérséggel vonult föl Galica ellen és másfél- | napos ostrom után kiűzte a rablókat. Tizenhét reguláris katona maradt holtan, | de állítólag hatszáz rabló is elesett. A sebe- j sültek számáról nincs jelentés, de Azem bej és Mehmed Ali, állítólagos rengeteg veszteségük mellett is, visszavonulóban megsarcolták a Rigómező népét és a helyőrséggel megrakott Tetovo várost. Fan Noli, a színházi segédmunkásból lett püspök és miniszterelnök békét és kultúrát hirdet minden irányban, a prágai konferencián megállapították a kisantant külügyminiszterei, hogy a rend és béke tökéletes mindenfelé. Azem bej kontrát mondott és a Rigómezö népe a kormány rekontrája után reszketve várja a szubkontrát. Marakodás a dicsőségen Ki alkotta meg a cseh-szlovák köztársaságot? Prága, julius 21. Mint erről legutóbb beszámoltunk, a Ná- rodni Osvobozeni szerint csakis a légionáriusok, Stribrny miniszter szerint a cseh nemzeti tanács és senki más. Stribrny cikke nagy visszatetszést szült nemcsak a légionáriusoknál, hanem a cseh szociáldemokratáknál is, mivel azt állította, hogy eme párt vezetőférfiai nem viselkedtek elég főrfiasan a forradalomkor s csak gátolták a nemzeti tanács tárgyalásait Coudenhave prágai helytartóval. Azonban nem azért nevezi magát államalkotónak a cseh szociáldemokrata párt, hogy az állam megalkotásának dicsőségéből ily könnyen engedje magát kizárni s ezért előállott Soukup dr. cseh szociáldemokrata szenátor s a Právo Lidu vasárnapi vezércikkében elmondja a maga s a pártja érdemeit, melyek középpontjában ez a kis epizód áll. Coudenhave helytartó és nejét már a forradalom harmadik napján fogságba ejtették, tehát senki sem „tárgyalt" vele. A fogság oly szigorú volt, hogy a helytartó legalább azt a kedvezményt kérte, hogy nejét az illemhelyre ne kisérje szuronyos őr s ezt a kedvezményt Soukup dr. meg is adta. Egyébként tény az, hogy a kormányzót tévedésbe kellett ejteni az első napon valami csellel, erre azonban szükség volt s ez nem vethető mcst a honalapítók szemére, mint ahogyan senki sem panaszkodik amiatt, hogy az oroszországi légionáriusok a vörös hadsereg előtt lerakták a fegyvert, amikor szorult helyzetben voltak. Ilyen tréfás epizódokkal szórakoztatják egymást az állammegalkotó pártok nagyjai és a légionáriusok, csak a Lidové Noviny inti a dicsőségért marakodókat mérsékletre, hogy hagyjá abba az ily kérdéseken való veszekedéseket s ehelyett inkább azzal törődjenek, hogy a minden tekintetben elbürokratizált közállapotokon segítsenek. Bőven van itt alkalom az épitőmunkásságra. fölösleges tehát arra vesztegetni a szót, hogy ki hozta világra a köztársaságot: örüljön mindenki, hogy már megszületett s a történőmet hagyjuk a tudósoknak. || mmmmwmw Viliit gfgg nEQNvnf jj | «iw«s£g, «fe* m fatnwrMsfoimGMtfi ..JttmottT j jj &éw«e® /öleraftaía ctí&sx tfrfovenasfto és lehass “ SERI éiiáteirma to<esr«5!i®«H«52E<fe*«rS*. EPS DETAIL fFií*-*aíc*8 §9 = BteSic© — i€«a©®®§ =====
