Prágai Magyar Hirlap, 1924. július (3. évfolyam, 146-172 / 594-620. szám)

1924-07-22 / 164. (612.) szám

3

Kedd, Sulius 22.

tette, előJjárt a jótékonysági s a kulturális intézmények létesítésénél, mindazt, amit becsületes munkával keresett, visszaadta alapítványok alakjában a népnek. Éveken át nem is bántották, még csak a gondolatát sem merték fölvetni annak, hogy megtagadják tőle az illetőséget és a honpolgárságot. Igen ám, de a magyar nép akaratából ő is elfoglalta helyét az itteni nemzetgyűlésben s amint Qután becsületesen teljesítette a plébános kötelességeit. Prágában híven megfelelt képviselői kötelességének is. Ezért mondották ki róla is, hogy idegen. Hiába hangoztatjuk, hogy még fiatal volt, amikor elfoglalta Guta plébániáját s ma már a hetven esztendőn túl járó aggastyán. Az uj urak gúnyosan, kacagva mondják: Veteres migrate coloni. Ti, régiek, pusztuljatok.

A harmadik „idegen44 magyar képviselőt, Eöldessy Józsefet nem ismerjük. Úgy emlékszünk, nem nagyon régen, a köztársaság védelméről szóló törvény tárgyalásának idejében, amikor a magyar munkásság képviselőinek, Surányi Károlynak és Nagy Gyulának mandátumát kobozták el, őt nem bántották: a kormány meg volt elégedve vele. Azóta kiesett a kormány kegyéből s elveszik az ő mandátumát is. Ez is nagyon jellemző. Megengedik a magyar munkásnak, hogy osztálypolitikát csináljon, lehetnek szocialisták, de csak azt a szocialista pártot támogathatják, amely párt cseh-szlovák soviniszta, nem tűri a hivatalokban, sem Írásban, sem szóban a magyar nyelvet. Lehet szocialista, de ne merjen kívánni a magyar akár proletár, akár polgári gyermekek részére magyar iskolát, ha ilyent követel, Surányi sorsában lesz része. Lehet szocialista, de ne helyezkedjék szembe a kormány közgazdasági politikájával, amely elnémítja a gyárakat s munka- és keresetnélküliekké te<szi a szlovák, magyar és német munkások ezreit. Ha tiltakozol, gondolj Nagy Gyulára, aki ezért lett hontalanná.

De nézzük az érem másik oldalát. Azokat, akik évtizedeken át itt laktak, akiknek egész életük, munkájuk itt folyt le, azokat nem tűrik meg, azoknak nem szabad a közéletben részt venniök, nem illeti meg őket az állampolgárok joga. Azonban ugyanakkor befogad a kormány menekülőket, akik megfutottak hazájukból, mert a bíróság előtt kellene felelniük íizelmeikért és nincs meg a bátorságuk, a lelkiismeretük, hogy odaálljanak. Ezeket a desperádókat, akiknek ehhez a területhez semmi közük, megfizeti s azokkal akar magyar politikát csinálni. Majd felelni fog a kormány, mert lesz alkalmunk számon kérni tőle, hogy kiket üldözött ki és kik voltak azok, akiket cinkostársainak fogadott s velük akarta pótolni a kiüldözötteket.

...Ha én most azt állítanám, hogy ott, ahol ilyen dolgok történhetnek, ott nincs jogrend, nincs jogbiztonság, úgy becsuknának a rendtörvény alapján, mert valótlant mondok. Tehát itt van jogrend és van jogbiztonság. De hiába futok végig ezekről a fogalmakról leadott meghatározásokon, mindannyi ellene mond az itteni állapotoknak. Nekünk az államnyelv vizsgája mellett uj jogi vizsgát is fog kelleni tennünk, különösen a jogi fogalmak újabb meghatározásáról... Akkor majd nekünk azt is megmagyarázzák, hogy igazsáA tmdomásnyos munka kongresszusa Prágában

Prága, julius 21.

Ünneplés külsőségek között a Nemzeti Muzeuim Panteonjában tegnap nyitották meg a tudományos munka eisö nemzetközi kongresszusát. A Masiaryk-akadcmia elnöke, Basta dr. üdvözölte a kongresszus résztvevőit s különösen az amerikai delegáció tevékenységét hangsúlyozta- Ezután Basta dr. felolvasta azokat az üdvözlő táviratokat, amelyeket a kongresszus védnökének, Ma- saryk elnöknek s a kongresszus disztelnöké- n.k Hoower, amerikai kereskedelemügyi miniszternek 'küldöttek. A íkölicsiörtös üdvözlések után megalakították az egyes albizottságokat, amelyek munkájukat a kongresszus egész tartama alatt folytatni fogják.

London, julius 21.

(A P. M. H. külön tudósítójától.) A kedvező ausp'eiuirnok között megindult londoni konferencia, amelyet — ugylátszott — Európa békievágya teremtett meg, számos nehézség és nézeteltérés után mégis elért némi eredményt. A tárgyalások egész menetére jellemző az első bizottság angol és francia résztvevőinek állásfoglalása: az angolok a hágai döntőbíróság hatáskörébe akarták utalni a szankciók igénybevételének kérdését, míg a franciák továbbra is ragaszkodtak a jóvátételt bizottság illetékességéhez. Már-már úgy látszott, hogy ezen az elvi jelentőségű kérdésen megbukik a konferencia, mikor egy szerencsés gondolát, — Amerika képviselőjének bevonása a jóvátételt bizottságba. — nőből lehetővé tette a további munkát. Tagadhatatlan, hogy a nagyobb szívóssággal képviselt francia álláspont jelentékeny helyzeti előnyöket biztosított a maga számára, másrészt viszont alapos a remény, hogy éppen ez a francia siker ki fogja elégíteni a — sajnos ma is érvényben lévő — francia presztizspoftikát

A londoni konferencia francia delegátusai ma különben békái léken y húrokat pengetnek. így

egyértelműen azt hangoztatják, hegy Franciaország nagyon szívesen nyújt se- gédkezeí Németországnak.

Peretti de Itta Rooca különben kijelentette a sajtó képviselőinek, hogy a francia-belga javaslát mindenképp: n megőrzi Németország gazdasági és pénzügyi egységét s már megfogalmazásában is olyan őszinte, hogy holmi aggressziv hátsó gondolat eleve kizártnak tekinthető.

Francia politikai körökben most különben uj jelszó került forgalomba: az egységes munkafront elve.

Franciaország — mindenesetre kissé későn — fölismerte Európa minden államának azt a föladatát, hogy bizonyos gazdasági kérdéskben együttműködjenek. Ennek -a fel ismerésnek tulajdonítható, hogy a német kölcsön részleteit Franciaország elég engedékeny módon igyekezett megállapítani. így a kölcsön kamatai a német birodalom anyagi képességeihez mérten igen alacsonyak ltesznek, viszont éppen ezért szükség van arra, hogy a hitelezők a legteljesebb anyagi biztosíték feltett rendelkezzenek. A francia sajtó szinte egyhangúan hangoztatja azt, hogy a londoni konferencia az egyetlen kedvező alkalom Anglia és Franciaország között az együtmüködés és barátság megteremtésére. „Az utolsó órához érkeztünk el“ — írja a Temps — „amelyben a béke érdekében jelentékeny eredményeket tehet még elérni.41

Herriot tegnap délután a sajtó képviselője előtt kijelentette, hogy a konferencia és különösen az első bizottság munkáltai a teljes siker és megértés jegyében haladnak előre. A második bizottság, amely a francia és belga javasltatokat vizsgálta mieg, a délután folyamán megá’iapitotta. hogy még néhány technikai módosításra van szükség.

Németországot a napokban meghívják a konferenciára

szerda: CSOMORKÁNYI PÁL: Hol vagy? (vers).

KLISZÁK MARGIT4 Nefelejtses fülbevaló II. Ssütörtök: N. JACZKÓ OLGA: JBundás.

3éntek: EGRI VIKTOR: Ének az éjben, szombat: OROSZ SÁNDOR: A fehér őzbak. Vasárnap: EALU TAMÁS: Koporsó (vers). —

OLIN: Ánna-bál volt ... — VÉRTE3SY

GYULA: Berkyből Baner.

A nefelejtses fülbevalók

— A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Kílsz’k Margit.

Amáliának bodrosan hamvasszőke feje, óz.sás, kis arca vol . Nagy szürke szemében sodá’atos csillogást hordok még akkor is, mikor elfojtott könnyek áriában úszott beül a szive: Vagy t Ián éppen ettől csillogott nindig a szeme, mer Améíának csodálato- an elégedetlen szive volt: Mindig követelt, nindig éhezett, szomjazott valamire, amiben tem lehetett része . - .

Amália egyébkén árva volt Árva és inuyás urileány: Szerényen járt, ám keskeny kezén műidig kifogástalan keztyii fezül!. Lába gondo an elkerülte a pocsolyákat ■s finom, diszkrét 'Hat érződött rajta.

Nem vol’ már gyerekleány. Lehetett talán már m gykoru is, de rózsás, kis fülében még mindig az első, gyerekkori, nefe- lejtses fülbevalója kéklett. Néha, néha megtapogatta a két ujjúval és elmosolyodott,

| mint e hogy régi, jó barátainkra szokunk mosolyogni.

Amália hivatalba járt; egy külszínre ' előkelő vállalatnál silány fizetés mellett morzsolta le fiatalságát. Nem siránkozott, nem sóhajtozott s ami belül égette, azt halk. rezgő dalok szárnyán engedte khszáílani a leikéből. Mert Amáliának olyan volt a hangja, mint halkan szóló, édes muzsikaszó. Néha hivatalban is dudolgatott munkaközben. Azt gondolták, Amáliának örökös vidámság az élete és nem tudták, liogy Amália olyankor sir., műikor dánok S 'alán még akkor is felsírt, amikor felkacagcít. A rossznyelviiek ráfogták hogy juíkker lány. csak mód kellene hozzá .. . Karcsit alakjának mozdulatai, kecses perdülése nélia hirtelen megelevenítették egész lényét. Olyankor kiesülámlott belőle , valami kesernyés édesség és senki sem érez- e ki belőle a vágyakozást, amely önfeledt, dacos követeléssel sirt fel a le'kéből. A kol- te gáti ők nevettek, ö te nevetett velük ám magános kis szobájában órák számra cl tudott ülrp Méh’ furcsa társalgásba elegyede t magával:

— Hát jó, egyedül vagyok — mondta dacos fejvet,őssel — de ez a kuckó mégis az enyém. A bútorok az enyémek; a régi, kedves, bútorok, amiken valaha egy drága anyai szem pihent, amiket egy drága kéz törőigetett. simogatott ... Itt a zongorám, j te, a régi, Jó idők tanúja . . . Itt vau min- 1 den . . . minden, amihez drága, szép emléNémeit részről állítólag határoz,ottan ra- gaszkodnak ahoz, hogy a Diawes-tervezet egyik előfeltétele az idegen vasúti tisztviselők eltávolítása tegyen. Németország ezzel a követelésével keresztezi azokat a francia igényeket, amelyek szerint esetleges sztrájkok megelőzésére több ezer francia és belga vasutast kelj a Ruinav'déken és W esti áliában megtartani.

i wammnmmmmmmmmmmiKmmmmmmmm

Lejárt a kisantant ideje

A lengyel sajtó a prágai konferenciáról.

* Varsó, julius 21.

A prágai konferenciával természetesen a lengyel sajtó is behatóan foglalkozik s az egyes lapok megállapítása ugyancsak találó és fölötte érdekes azért, mert a lengyelek a legközvet etilen ebb közelségből ismerhetik a kisantant belső állapotát, hiszen egyre hívogatják őket. a szövetségbe való belépésre.

A varsói Kurier Potelki pélidául azt írja, hogy

a kisántantnak csak negatív célja van: ügyelni Magyarországra.

Ez már miaga elegendő annak megmagyarázására, miért nem vehetett részt Lengyelország ebben a szövetségiben. Mindjobban mutatkozik az ellentét a kisantant tagjai közt, egyrészt az Olaszországhoz való viszony miatt, másrészt, mert Csehország látja, hogy földrajzi fekvése következtében kénytelen Németországgal számolni. A po- seni Dziennik Poznanslki szerint lejárt már az Idő, a mikor a kisantant szerepet játszott az európai politikában.

A krakói Nowa Reformra a kisantantot „Magyarország csendőré“-nek mondja. Meg- állapitja a kisantant kebe'ében lévő ellentéteket és idézi a Prager Pressét, a mely nyíltan bevaüja, hogy egyetlen közös céllja a kisaotantnak Magyarország sakkibantar- tása. Ehhez a cseodőrszerephez szerették volna Lengyelörszágot is megnyerni, a mi azonban nem rike-rüít. Végül a Kurier God- zienny megállapítja, hogy a k'santantkonferencia fiaskóval végződött. A kisantant ma már élettelen alkotás.

Kész ax angol-orosz kereskedelmi szerződés

London, julius 21. A Daily Telegraph szerint az Oroszországgal kötendő kereskedelmi szerződés szövegezését befejezték.

Német gyermekek Franciaországban

Berlin, julius 21. Poincaré — mint emlékezetes — annak idején megtagadta nyolcszáz német munkásgyermek számára a Franciaországba való beutazási engedélyt. Herriot most Cachethez irt levelében a beutazási engedélyt megadta. Jarres német birodalmi miniszter azonban újból megnehezíti a német gyermekek utazását azzal, hogy csak nagy nehézségekkel akarja megadni a kiutazást engedélyt.

Herriot és Csicserin táviratváltása

Páris, julius 21. (Saját tudósítónktól.) A lapok ma teszik közzé Herriot és Csicserin táviratváltását. Az első táviratot Herriot küldte, aki utalt arra, hogy a francia kormányon belül egyre határozottabban merül fel az a kívánság, hogy Oroszországgal mihamarabb felvegyék a normális kapcsolatokat Csicserin válaszolt Herriot sürgönyére s örömének ad kifejezést a francia miniszterelnök barátságos kifejezései felett.

kék kötnek ... itt van velem és nem vagyok egyedül. Másnak ennyije sincsen; idegen párnán alszik, vagy hányódik. Idegen- hideg bútorok merednek reá, amikből nem muzsikálnak elmúlt, szép idők melegen szálló emlékei: Idegen asztalra hajtja le fejét ha srni akar ... és én mégis az otthoni asztal fölé hajlóm . . .

És Amália ráborult a politúros asztalkára. amin az anyai kéz horgolása, díszlett és sirt bolondos, fájó érzéssel. Maid dacosan felugróit. Kinyújtotta karcsú alakját.

— Eh, mire való ez? — zsörtölődött magával — ez nem segít rajtam.

Megmosta a szemét. Kissé felborzolta bodros haját és átment a nagy bériház másik oldalára, ahol nos fitestvére lakott. Közben azt gondolta: — Milyen jó. hogy legalább egy házban lakba tik a rokonaival.

Amália kötényében néhány burgonyát, egy tojást és egy kis lábosban darabka zsírt vitt át.

Sógornője a konyhában készítette a vacsorát. Sietve aprította a hagymát. Szeme könnyezett. Fejét oldalt tartotta.

—- Jó. hogy jössz Malcsi — mondta karjával törölve könnyes szemét. — Anti jegyeket hozott a Nemzetibe. Sietek a vacsorával. Ugye itt maradsz a gyerekekkel?

— itt —- mondta Amália készségesen és a magával hozott burgonyát kezdte hámozni. Feltette a zsíros lábast, bele rakta a vékonyra felszeletelt burgonyát. Vigyázva szedegette ki a megpirKottákat, aztán újból visz- szarakta a lábasba, megsózta, ráütötte a tojást. Kicsit « tűzön hagyta, aztán elhúzta és

tányérra kiborítva vitte be az ebédlőbe a megtérített asztalra és evésközben újból azt gondolita, milyen jó, hogy nem kel! egymagában ennie. Családi körben eszik.

A gyerekek kóstolni akartak Malcsi néni vacsorájából. Amália három kis tányérra rakott ki két-két szel étkét a pirított burgonyából.

Az anyjuk rászólt a gyerekekre: — Ne egyétek meg Malcsi néni vacsoráját.

A két éves Lacika hozzádörgölőzött. Gömbölyű, puha kezecskéje végig simított az •arcán.

— Szeretem Maci nénit, szeretem — mondta még egyszer és szőke fürtjei elvegyültek Málcsi néni bodros hajával.

Malcsi néni megsimogatta. Leemelte a székről ölébe ültette.

— Ugye most szeretsz, kis haszontalan;

holnap pedig azt fogod mondani: — -Nem

szeretem Maci nénit, nem szeretem.44

Ám a kis legén3d<e nem törődött Malcsi néni vádjaival, karjai annál szorosabban fűződtek nyaka köré és Amália szivéhez szorítva vitte át a gyerekét a hálószobába Közben a szülök elmentek. A két kis lány is hoz- záshntrlt. Malcsi néni egymásután szőtte a gyönyörű meséket. Aztán ült elcsendesedve az alvó gyermekeik mellett. Szive tele volt szeretettel és mégis fájt . . Arra gondolt, hogy ez mind csak kölesömnclegcdés . . . holnap talán odaát fog ülni egyedül . . . megiiF egyedül

Pedig nem kellene: Holnap F eljöhet ide . . mendennap minden órában Szeretik, jók hozzá és mégis bezárkózik magános

guk van, amikor azt hirdetik, hogy a polgárok törvénytisztelete az alap, amelyen az államok konszolidációja fölépül, ez helyes, de az nem jelenti, hogy a hatóságoknak is tisztelniük kel! a törvényeket.

Még egyet! Nézhetjük-e továbbra is ölbe tett kezekkel, tétlenül a kormány tényeit? Vájjon most is csak egy vállvonogatással. intézzük el a dolgot, nekem m a m é g nyugtot hagytak, tehát nem törődöm az egésszel?

Ha a kormány a maga akaratát a három magyar képviselővel szemben keresztül tudja vinni, úgy módot adunk neki arra, hogy tetszés szerint mindnyájunkat földönfutókká tehet. Akkor mindnyájan úgy leszünk, mint valaha Robespierre konventjének idejében azok, akiket törvényen kívül helyeztek.

Ha mi most nem mozdulunk meg, ha nem gondoskodunk alkalmas fegyverekről, — úgy öngyilkosságot követünk el.

Flc|c|®ciíi leié tort i londoni Mtiicreicis

Berlin, julius 21. Londoni jelentések szerint bizonyosra vehető, hogy Németországot ma vagy holnap meghívjál a londoni konferenciára.

Sínesemann dr. állítólag miár szerdár Lopd ónba utazik. — A szakértői bizottság néhány tagja már is érintkezésbe lépett r Londoniban tartózkodó német megbízottakkal. brxrv a német álláspontot megismerje-