Prágai Magyar Hirlap, 1924. július (3. évfolyam, 146-172 / 594-620. szám)
1924-07-20 / 163. (611.) szám
Vasárnap, fuKtís 20. <3 Halálos zuhanások a Magas Tátrában A Tátra áldozatai A P. M; fi. erdeti riportja Magas-Tatra, július 19. A főszezon megnyitásakor évek óta ez- idén első ízben tellek meg az Összes tátrai fürdők vendégekkel. Az esős tavaszi időjárást fölváltotta a nyár szikrázó verőfénye, enyhe borulata, az emberek a kánikula elől ide menekültek az illatozó fenyők liüs árnyékába és a nagy hegyekben sűrűn rajzanak a turisták csapatai. Mivel az iskolák kapui is bezárultak, az ifjúság is tömegesen fölkeresi a csodaszép hegyeket. Nap-nap mellett diákok vidám csapata látható, akik tanárok felügyelete alatt végignézik a természet műremekeit. Azonban Jépten-nyomon íölbükkannak szervezetlen csapatok is, akik vezető nélkül, találomra ellepik a völgyeket, hegyeket egyaránt. Felszerelésük, ruházatuk elárulja, hogy tájékozatlanul, talán első Ízben vágtáik neki a kalandos kirándulásoknak. Könnyű cipőjük a parkét re való, felszerelésük nincs, ruházatuk elegáns városi sporíruha, holott a vérbeli turista szögescipő, kötél, csákány és egyéb praktikus fölszerelés nélkül sohasem kérési fel a sziklák birodalmát. E szerencsétlen ifjak sokszor maguk sem sejtik, hogy milyen kockázatos hegymászásokra vállalkoznak. Igazi turisták között ritka a szerencsétlenség, az évenként megújuló halálos zuhanások a. vakmerők és tájékozatlanok seregéből kerülnek ki. Alig indult meg ezidén a föszezón, már is Három szerencsétlenség gyarapítja a lezuhantak szomorít névsorát. Egy négy főből álló ciiákcsapat vezető nélkül megmászía a Gerlachfalvi csúcsot. Három a szokott utón visszatért, a negyedik a sziklafalak között uj lejárást kísérelt meg, eltűnt. A vezetőkből alakított mentőcsapatok végigkutatták az összes szakadékokat, mai napig sem találták meg a hulláját. Valamelyik cseh városban egy gyászoló anya hiába várja fia visszatértét. Két reichenbergi diák a Téry meníházból felszerelés nélkül megkíséreld a Fecsketorony megmászását. Az ut felében, a sziklafalak - közötti bevágódás hómezején, megcsúszott az-egyik, vagy 20 méterre legurult ott nekivágódott szerencséjére egy kiálló sziklatömbnek és a léi tan a hómezőn elterült. Ha e sziklakő nem kerül útjába, több százméteres szakadékba zuhant volna. Társa visszament a menházba és jelentette az esetet. A bérlő, Tárgyik késmárki lakos, telefonon azonnal értesítette Tátrafüredet, ahonnan orvossal mentőcsapat indult útnak. Dacára annak, hogy közbe egészen besötétedett, Tárgyik szolgájával azonnal nekivágott a ■Szerencsétlenség színhelyének. Az éjszaka sötétjében, ezernyi veszély közepette, a hómezőn megtalálta az áléit fiatalembert. Az arcáról le- csurgó vér jégcsapokká fagyott Sötétben, szakadékok fölött, a vállán lehozta a szerencsétlent a Téry menházba, honnan a füredi mentőcsapat kórházba szállította. A csonttörésektől eltekiníe ma már veszélyen túl van, Múlt hét végén egy hat fiatal emberből álló csapat vezető nélkül, a Zöld tó melletti Karbtmkulus torony megmászására vállalkozott, melynek éléről a zipser rege szerint a havasi tündér csodálatos fényű korbunku- lus köve egykoron Késmárk városáig világított A fiatal késmárki gróf: Tok oly Imre, le- hozatalára vállalkozott. S mert az ormot nem bírta elérni, nyilával a csodástüzü dágokövet lelőtte. A kincs a Zöld tóba gurult, bújában a hegyi tündér is oda ölte magát. A csapat ól Vándas Ferenc, 24 éves pozsonyi vasúti alkalmazott elvált, a sziklafalak közé tévedt és egy húsz méteres szakadékba zuhant, ahonnan törött koponyával és bezúzott mellkassal húzták lei a mentőcsapat emberei. Holtteste most útban van Prága felé. Nagy baj az, hogy az élénk turista forgalomnak kvés szakképzett vezető áll rendelkezésére. Ezelőtt a Kárpátegyesiilc' tanfolyamokon gondoskodott a vezetők szakszerű kiképzéséről melyeknek zöme a tátra- alji német községek lakosságából került ki s akik mindenkor derekasan megállót ák a helyüket. Prcvra* után a M gas Tátrában il föllobbant a túlfűtött sovinizmus és az áldatlan. gyű1 öle'töl izzó poli+ika A Kárpáte^yesületel megfosztották a vezetőképzés és ellenőrzés • jogától, igazolványok kóTtását megvonták tőle és a cseh turistaklubra ruházták. Ez tönkretette az egykoron megbízható szerény megielgnócjj és ió1,:ru vezet(Tereget, anélkül hogy jobb pótlásról gondoskodóit volna. sz, r. terek valamelyikével beszélni akar, ha a kommünikék, — amelyek rendszerint semmit sem mondanak — magyarázatát óhajtja. Az első napon a miniszterekből csak az autójuk látszik és a sajtófőnökön át visszhangzó pohárköszöntő hallatszik. Az öreg riporter tudja, hogy az első napon semmitsem lehet csinálni. Ellenben másnap! A késő éjszakába benyúló világmentés íáradtá teszi a diplomatákat. Ez az a pillanat, mikor közbe kell lépni. A lépcsőházban véletlenül találkozunk X miniszterelnökkel. Tiszteletteljes, de bizalmas mosollyal lendül meg a cilinder: „Kegyelmes Uram, még emlékszik... akkor, Génuában ... vagy Hágában.. .** A kegyelmes természetesen emlékszik — miért is ne? Hiszen fontosabb dolgokat is elfelejtett már, mégis miniszter maradt, — sőt talán éppen ezérí lett miniszter. Az újságíró könnyedén csatlakozik hozzá s a környezet rosszaié pillantásait nem veszi tudomásul. „A Central News szerint súlyos ellentétek merültek fel...“ jegyzi meg csak úgy mellékesen s a Kegyelmes, akinek sejtelme sincs róla, hogy ki vagy, azonnal erélyesen tiltakozik: „már hogy is... sőt... teljes egyetértés ...“ És maga sem veszi észre, már nyilatkozik, talán dühvei és elkeseredetten, — de nyilatkozik. Ezzel megtört a jég. A diplomaták a túlerőt látva, feladják a küzdelmet. Ha valaki látná ezt a képet!... A hatalmas államférfi kimerültén ül a székben, előtte a világ lelkiismeretének helyi ügynöke, az újságíró, komoly arccal és jegyzőkönyvvel... az egész úgy néz ki, mint valami törvény- széki tárgyalás. Ki tudja, talán az is? A nagy konferencián mindenki nyilatkozik, mert nem tűrheti, hogy csak mások nyilatkozzanak. Ez alapvető tétel, — s ezért tér haza az újságíró Londonból, Génuából vagy Paris ból egész tucat interjuskalppal. Másként áll a dolog a 2. kis konferencián. Ezek — legyünk Őszinték — unalmasak. Kereskedelmi- és vámszerződésekről van szó, vagy „baráti kapcsolatok kimélyitésérőr vagy másról — a delegációk már mindent régen elintéztek s a tárgyalásokon valóban csak a lakás- és csclédmizériát tárgyalják, — persze megfelelő frazeológiával. Éppen ezért ké’tszerany- nyi sajtófőnökkel utaznak, kétszerannyi bankettet csinálnak és kétszerannyit nyilatkoznak, mint nagy kollégáik. Istenem — valamivel csak bizonyítani kell a tárgyalások fontosságát! Az ujságiró itt dédelgetett kedvenc — enni, inni és cigarettázni valót kap bőven s a hivatalos nyilatkozatokban, valamint a fényképeken mint dekoráció szerepel. Szerepét igazolandó maga is kénytelen — jobb meggyőződése ellenére — túlozni a konferencia jelentőségét, azonban ezt a bölcs adminisztratív szerkesztő bizonyos nyomda- technikai fogásokkal ellensúlyozza. A kis konferencia kis politikusai rendszerint napóleoni attitűdben nyilatkoznak, mellettük az elmaradhatatlan sajtófőnök, aki annyit bólint, mint a japán porcellánbabák, amelyeknek mozgatható a feje. A nyilatkozat rendszerint igy kezdődik: „fáradságos munka árán sikerült megteremtenünk .. de igazi értelme ez: „Ha nem rontottam volna el a tegnapi vacsorán a gyomromat, akkor ma derűs lennék — de igy kénytelen vagyok politikus lenni!“ G. P. Paris, július 19. Mindenekelőtt bocsánatot kérünk a címért összes finnugor testvéreinktől. Egy francia Írónő, Rctice Dunán, most megjelent regényének „Le brigand hongre“ címet adta s ebben a címben a „hongre“ a magyarok (hongroís) régies francia elnevezése, amelyet hamarosan nem tudtunk mással visszaadni, mint a fenti címmel. Halljuk magát a történetet: 1914-ben, kezdi az írónő, francia tanárnő voltam az Effreázy herceg kastélyában a magyar főid kellős középen. Ez a kastély a Bakony sűrűjében 35 kilométerre a Balatontól fekszik. Az Effreázyak, mint a többi nagy magyar urak a Károlyiak, a Zidhyek az Esterházyak és a fantasztikusan gazdag zsidó Sina bárók 5—6 megyére terjedő birtok urai. A Bakony Karadig és Kaposvárig az Effreázyak birtoka volt, 110 faluval, 10 várossal és 16 kastéllyal. Állandóan 30 lakosztály van készen, melegített ágyakkal 7 kony- liafőnök és 40 szakács készíti a fejedelmi ételeket. Az asztal állandóan terítve, előtte szolgák, akik csak arra várnak, hogy vendég, vagy idegen megjelenjék és kiszolgálják. A szolgákra egy valóságos ezredes ügyel fel, akinek nagyköveti fizetése van. Külön orvos, külön gyógyszerész és külön ékszerész gondoskodik a kastély szükségleteiről. A hercegi család fiuágának elismert törvénytelen gyermekeit a kastély egy külön szárnyában nevelik. A jelenlegi ur Effreázy Árpád herceg, aki Ferenc fcrdinánd-szakállt visel s akit később a horvátok meg fognak ölni és ezzel azt a bizonyos világháborút megindítani. A hercegnek különben különös szokásai vannak. Nyolc gépkocsija van, de nem használja, mert a Bakony uttalan utain a gépkocsi nem gördül. Kedvelt mulatsága többek között, hogy fürdés közben redin- gotba bujtatott cigányaival speciális csárdásokat huzat magának. A francia Mademoiselíe feladata az volt, hogy Effreázy Ida hercegnőnek a francia irodalom történetéből, adjon oktatást. Egy év múlva nevezetés esemény történt életében: Árpád Herceg Buda-Pesthre küldte leányát a nevelőnő kíséretében. „Reggel 8 órakor indultunk, 30 magyar lovas kisérte hintánkat, amely Szent István királyságának első napjaiból származik. 11 órakor az Effreázy uradalom sik részére, délben pedig a Balatonhoz értünk. Onnan motoros csónakon Tihanyba érkeztünk, ahol a -„Hal- juk“ nevű gőzös Sió-Fokra vitt bennünket Itt azután — ne felejtsük el, hogy Magyar- országon vagyunk — egy külön állomáson megállítottuk a vonatot, amely csak az Effreázy családnak volt fenntartva/* Este érkeztek „Pesthre1*, ahol nem kevesebb, mint húsz szolga és három hintó várt a két hölgyre. „Buda és Pesth“ leírása. Az írónő történelmi ismereteit is fitogtatja. Acquinqum, Szolimán . . . Budán — irja — sok oly dolgot lát, amely Nyugaton ugyancsak feltűnést keltene. „Egy napon például a Niedermayer-utcá- ban egy jámbor arabbal találkoztunk, aki a meredek utcán fölfelé haladt és rózsafüzért morzsolgatott. Ekkor értesültem arról, hogy a domb csúcsán az izlám nagy szentjének, Hadschi-Guhl-Bab-nak van a sírja, amelyhez a Muzulmánok végtelen tömege zarándokol.** A hercegnő és a francia kisasszony a Nemzeti Múzeum gyűjteményeit tanulmányozták, amikor váratlan dolog történt. Egy fiatalember, a hercegnő közelébe férkőzött és egy levelet nyújtott át neki. A francia kisasszony azonban hazzáugrott, kikapta a levelet kezéből és a múzeumi őröket hívta segítségül. Egyúttal elhatározta, hogy rögtön visszatér a kastélyba . . . Szolgasereg . . . vasúti utazás ... A vasút természetesen megint nyílt pályán áll meg az Effreázyak kedvéért , , . Motorcsónak . . . Bakonyi utak ... Egyszer déldául az egyik ntkeresztezés- nél áz iróffő' —- oh borzalom! — egy akasztott embert látott, amint hulláját a szél ide- oda lengette. Egy más alkalommal egy kínzó- karót látott a francia kisasszony. Ezt ilyeténképpen irja le: A karó masszív kövek közzé erősitve nyúlik ki. A teteje acélcsucs- csal van ellátva, amely élesre van reszelve, hogy a fájdalom annál lassabban lelje meg útját. Az ádozatot ilyen karók tetejére ültetik és lassan, lassan szoritják testét lefelé, amíg csak a karó acélhegye ki nem jön az áldozat lapockáján. A karó környéke gondosan ki van épitve, egy külön kis csatorna szolgál az embervér levezetésére. Szegény francia kisassz-ony egyszer majd beleájnlt, amikor azt látta, hogy kóbor kutyák nyaldossák a csurgó embervért. Nem akarjuk a magyar olvasó türelmét ennek a véres fantáziának további képeivel .igénybe venni. Elég az hozzá, hogy mindeme borzalmak ellenére mégis hazaértek a hercegi kastélyba. A hercegkisasszony pár nap múlva magával csalfa a nevelőnőt egy elhagyott kastélyba. Egy igazi elhagyott kastélyba, ahol felvonó hidak, baglyok, a legmodernebb amerikai zárak, csapóajtók, földalatti folyósok voltak. Az Eney-vár. „A 18-ik században enek meredekéről taszította az egyik Effreázy herceget a halálos mélységbe a saját szeretője, aki egyúttal unokanővére is volt s aki azután két fiát megmérgezte.“ A nevelőnő egyszerre csak ráeszmélt, hogy csapdába került és menekülni akart. Valóban csak most derült ki, hogy Effreázy Ida hercegnő itt adott találkát szeretőjének, ugyanannak a fiatalembernek, aki a Nemzeti Múzeumban levelet akart neki átadni és aki nem más, mint a Bakony egyik hírhedt haramiavezére. A francia írónő oly pontosan van értesülve, hogy még a névet is megadja. Úgy hívják, hogy: Atkó Szegény. Ez az Atkó Szegény vérszomjasán keresi a francia kisasszonyt, hogy öt is karóba húzza. A halálos veszedelem furfangossá teszi a francia kisasszonyt. Úgy elbújik, hogy szegény Atkó Szegény nem tudja kielégíteni vér- szomját. Bolyongásai közben halálosan kimerülve lehajtja tikkadt fejét egy csermely hűvösére és várja a halált. A halál helyett azonban egy másik haramia jelenne meg. Csakhogy ez egy igazi hamisítatlan, gava- léros haramia volt, aki amint meglátta a védtelen nőt, mint ahogy az a lovagias magyar nemzet egy tagjához illik, vállára Amíg egy interjú eljut idáig... A konferenciák II. „A hunor bandita Modern rédregény a Bakonybóí vagy hogyan képzelnek el a franciák egy magyar hercegnőt. Prága, julius 19. A múlt vasárnap megállapítottuk az egyes meginterjuolásra ítélt, politikai típusokat és a szakszerű bánásmódot, amellyel a kívánt eredmény elérhető. Kutatásaink eddigi eredményeit két tételben foglalhatjuk össze: 1. az interjú számára lehetetlen nem létezik — és 2. az interjú belső értéke egyenes arányban nő az inte'rjuolandó tárgy megközelíthetőségének nehéz voltával. E két alaptétel szemelőtt tartása jélen- tékenyen megkönnyíti az újságíró munkáját s kellő fegyverzettel látja őt el a sorozatos interjúkra, a konferenciákra. Mi a konferencia? A közvélemény úgy tudja: okos és felelős politikusok konzultációja valamely súlyosan beteg helyzet ágya mellett. Az ujságiró véleménye szerint: okos és felelős politikusok gyülekezete, amely a súlyosan beteg helyzetről minden esetben megállapítja, hogy nem is olyan beteg, — sőt a fentemliíett politikusok közreműködésével egyenesen ragyogó egészségnek örvend. Ez a kettős szempont okozza, hogy a politikusok a felelőtlenség boldog optimizmusától sugároznak, míg a konferencián asszisztáló „diplomáciai munkatárs4* majd mindig pesszimista. A helyzetet talán ezzel a hasonlattal lehetne legjobban megvilágítani: az orvosnak nincs mit veszítenie, mert hiszen ha a beteg meg is halt, legalább az operáció sikerült, —- de a hozzátartozóknak mégis csak a gyógyulás a fontosabb ... Az ujságiró tehát mindig gondterhelt arccal csomagolja cutway-ét és pizsamáját, mikor elindul valamelyik konferenciára. Minden oka megvan az aggodalomra, hiszen a munka nagyobb és nehezebb felét végzi; míg a konferencia urai lelki ügyeiket beszélik meg egymással, addig ő naphosszat ül lenn a cigarettafüstös fogadóteremben s igyekszik pitblicisztikailag korrigálni azt, amit a vezérek fent diplomáciáikig elrontottak- S ha lej. alább a cigaretták jók lennének... A cigaretták minőségéből kiindulva oszthatjuk fel a konferenciákat: % a) nagy konferenciákra és b) kis konferenciákra. A „kis“ konferencián ugyanis rendszerint jobbak a cigaretták... 1. A nagy konferencia. Résztvevők: a szövetségesek. Entente vagy hármasszövetség — ez lényegében mindegy. Színhely: a Downing-street, a Quai d‘Orsay, Wilhelms- platz vagy Ballplatz. Újabban nagy előszeretettel választják a szépfekvésü fürdőhelyeket is — ők tudják, miért. A konferenciát bankett előzi meg, bankett tarkítja és teszi élvezetessé — és bankett fejezi be. A hangulat éppen ezért rendszerint emelkedett. Naponként legalább három pohárköszöntő Európa egészségére. A helyzet megítélése a .konferencia második napján rendszerint ragyogó, ezt azonban a harmadnapon bekövetkező Katzenjammer teljesen lerontja. A gyakorlott konferencia-járó ujságiró éppen ezért csak harmadnap kezdi meg gőzerővel a munkát — akkor bontakozik ki szerepe a maga roppant jelentőségében. A „nagykonferencia első napja a sajtó- | főnöké. Ez a csodálatos emberfajta rendszerint elcsökevényesedeit újságírónak tekinthető, aki a hatalom árnyékában Írni teljesen elfelejtett s hihetőleg e képességének köszönheti állását is. A sajtófőnöknek diplomáciai ambíciói vannak- A gyakorlatlan újságíró nála jelentkezik, ha a résztvevő mihisz-
