Prágai Magyar Hirlap, 1924. július (3. évfolyam, 146-172 / 594-620. szám)

1924-07-19 / 162. (610.) szám

üiéíesedneK nz ellentéted a londoni konferencián Amerikát aranyba akarják fullasztani A világ minden aranyát Amerikába küldik Prága, julius 18. Az Egyesült Államok kincstárában van ma a világ aranykészletének kétharmada, mégis eljöhet majd a nap, amikor a világ leg­szegényebb országa lesz. Az arannyal tömött zsákok fabatkával se érnek többet, mintha rézpityke csörögne bennük. Ezt a fantasztikusnak lá.tsfó megállapí­tást Tette néhány tekintélyes angol közgaz­dász és pénzügyi szakértő, akik ugyan tán irigységre alapozták ezt a jóslásukat, de min­denesetre rendkívül érdekes következteté­sük eszmemenete. Az angol teória szerint Eu­rópa szegénységének egyedüli gyógyszere az amerikai aranynak elérték télén ité se. En­nek az orvoslásnak az a módja, hogy Euró­pa utasítson vissza minden Amerikából ere­dő aranyfizetést, ugyanekkor egész arany- készletét vásárolja el Amerikában. így Ame­rika csakhamar eléri azt a gazdasági tnkelt- séget, amely kikerülhetetlen fulladást idézne elő, Arthur Miohael Sámuel, az angol alsó­ház tagja, gyáros és neves közgazdász a Financial News cimü londoni szaklapban ezt az álláspontot a következőképpen indokolja: ,.A mi közgazdasági politikánk jelenleg az, hogy annyi aranyat gyűrjünk le Amerika torkán, amennyi belefér. Ezt könnyen meg is tehetjük. Amerikának Európával szemben követelései vannak s Európa ezeket a tar­tozásokat aranyban kell, hogy kiegyenlítse, Ennek temészetes következménye az lesz. hogy az amerikai nemzetgazdasági élet any- nyira össze fog bonyolódni, hogy az arany­ban jelentkező tnlkészletet nem lesz képes felszívni, azt gazdaságosan elhelyezni nem tudja s az aranyon nem tud túladni sem bel­földi. sem külföldi közgazdasági viszony­lataiban. Ez az oka annak, hogy Amerika ember- bafáti álarc alatt Európába akarja csempész­ni iaranyát.“ Sámuel a többek között még kijelenti, hogy az Egyesült Államok a háború alatt négy milliárd dollárra rugó aranykészletre tett szert. Most azonban ráeszmélt arra, hogy ez a nagy vagyon tulajdonképpen óri­ási teher s különösen külkereskedelmi téren bénítja meg. Samuelék terve, mely Amerika íarany- bafullasztását célozza, — szörnyen fantasz­tikus ugyan, de kétségtelen, hogy az Egye­sült Államok pénzügyi kormányzata kínosan vergődik a rengeteg arany súlya alatt s ke­resi a módozatokat arra. hogy aranykészle­tének többletét kivonja és Európa felé diri­gálja. Ezért igyekszik Amerika rábírni az eu­rópai államokat, de különösn Angliát az aranyalapra való visszatérésre. S ez az aranyfeleslegtől való megszabdulási vágy magyarázza meg az Egyesült Államoknak azt a törekvését, hogy a Federal Reserve Bank­ja u'ján aranyvaluta alapra helyezze a Da- wes-tervezet szerint felállítandó uj német nemzeti bankot. Arthur Sámuel terve kivitelre kerül-e; kétséges, de kétséges az is, nem emésztené-e meg Európa összes aranyát az amerikai mo- loch. anélkül, hogy a gyomrát elrontaná. — (Szabadkőműves-páholyok az állami közigazgatásban.) A Lidové Listy vezércik­ket szentel a benzinpör folyamán tanúként kihallgatott Vesely alezredes nyilatkozatá­nak, aki tanúvallomásában azt adta elő, hogy kezdetben azt gondolta, hogy csupán Bou- bela kapitány van a Skalulat román ben- zinszálliíó cég ellen, amely kifogástalanul teljesítette a megrendeléseket, később azon­ban rájött arra, hogy Boubela kapitány mint egyszerű minisztériumi előadó igen kicsi pont arra, hogy ily ellenállást kifejtsen s mi­dőn a fejleményeket tovább kisérte figyelem­mel, rájött arra, hogy a háttérben az Arnos- komenius szabadkőmivespáholy irányítja az eseményeket. Az egyik védő kérdésére a ta­nú kijelentette, hogy Machar hadseregfőpa­rancsnok és Kvapil, a cseh szépirodalom nesztora is tagja a páholynak. Az elnök nem engedte meg. hogy a páholy további tagjait is felsorolja Vesely alezredes, aki nem is tar­totta szükségesnek, mivel nyilatkozata sze­rint: „a páholynak tagjai a nemzet összes vezető személyiségei, akiket mindenki Is­mer/* __ A Lid Listy ennek kapcsán meg­állapítja. hogy ha a szabadkőmivesek az ál­lami közigazgatás ily csekély jelentőségű ügyeibe is beleavatkoznak, amilyen a kato­nai bcnzinszállitás. nem csodálható. ^ ha ugyanezeknek a hatalmasoknak tudomásá­val, sőt irányításával történt az ni állam fe­lekezeti és vallási villongásainak megkez dósé. London, julius 18. (A P. M. H. külön tudósítójától.) Az ese­mények középpontjában ma Amerika kép­viselőjének a jóvátételi bizottságban való részvétele áll. Különösen a francia delegáció köreiben tartják nagy jelentőségűnek Logan amerikai követ nyilatkozatát, amely szerint az Egyesült Államok beleegyeznek abba, hogy Amerika megbízottja a jóvátétel! bi­zottsággal egyetértésben döntsön az eset­leges német mulasztásokról. Ezzel szemben jól értesült amerikai kö­rökben ezt a örömet indokolatlannak, vagy legalább is túlzottnak tartják. Legan a Man­chester Guardián egyik munkatársának arra a kérdésére, hogy a jóvátételi bizottságot az említett feladatra alkalmas testületnek láíja-e, az 'válaszolta, hogy az európai és amerikai közvélemény szívesebben látná, ha nem a jóvátétel! bizottság, hanem az állandó hágai döntőbíróság hívná meg a A Foreign Office sajtófőnöke ma fogadta a sajtó képviselőit s kijelentette, hogy a kon­ferencia munkálatai zavartalanul haladnak előre. Ez az optimizmus azonban csak a má­sodik és harmadik bizottságra vonatkozhatik, mert az első bizottságban Franciaország merev álláspontja következtében a tárgyalások csak akadozva folynak. Az első bizottságban a vita jórészt Snow- den angol miniszter és Peretti della Rocca francia delegátus között folyt. Peretti della Rocca és munkatársa Bergeret azt hangoz­tatták, hogy minden egyes államnak joga van szankciókat alkalmazni akkor, ha azt saját megítélése szerint helyénvalónak látja. Ezzel szemben Snowden teljes határozottsággal követelte, hogy a konferencia imnepies nyilat­kozatbán jelentse ki az azon résztvevő álla­mok szolidaritását, amelyből szükségszerűen következik, hogy Paris, julius 18. A Matin részletesen tár­gyalja az első szakértői bizottság előtt fekvő javaslatok körül kiéleződött ellentéteket. Pe­retti della Rocca állítólag a következő szöve­get javasolta: Amennyiben a jóvátételi bizott­ság Németország szándékos mulasztását meg­állapítja, a kormányok megegyeznek abban, hogy a Daves-tervezet végrehajtása és a hitelezők érdekeinek védelme érdekében hatékony szankciókat fognak alkalmazni. Snowden a francia szövegezést elutasította s helyette a következőt ajánlotta: mindaddig, amig a fizetések ellenőrzésével megbízott főbiztos és a kezesek közösen meg nem álla­pították, hogy Németország részéről a szán­dékos mulasztás nyilvánvaló, semmiféle olyan rendszabályt nem szabad alkalmazni, amely London, julius 18. (Havas.) A szankciók­kal foglalkozó bizottság angol delegátuséi azt követelik, hogy a jövében a fontos kérdéseket illető határozatokat a bizottság egyhangúlag és ne szótöbbséggel hozza. — A második bizottság tegnapra kitűzött ülését, amelyen Seydouxnak á Ruhrvidék azonnali kiürítésé­vel foglalkozó memorandumát akarták meg­beszélni, mára halasztották. A Daily Tele- graph diplomáciai munkatársa szerint a vita főként a körül forog, hogy az angolok határozott időponthoz, lehetőleg augusztus 15-ikéhez kötik a Daves-tervezet életbeléptetését, mig a franciák nem időpon­toktól, de bizonyos eseményektől akarják függővé tenni a tervezet életbeléptetését. Általában azt hangoztatják, hogy legfőbb ideje a Ruhrmegszállás háborús állapotától a Daves jelentés békeállapotára visszatérni. Ha sikerül megváltoztatni a szankciókra vo­natkozó francia álláspontot, akkor a német delegációt a jövő hét elején meg lehet hívni a konferenciára. jelentékeny hatalommal felruházott ameri­kai megbízottat. A konferencia optimisztikus megítélését Amerikának eddigi politikai zárkózottságából való kilépése idézte elő. Az angol és francia, sajtó hosszú cikkekben ünnepelte az Amerikai Egyesült Államokat, mint amely másodízben menti meg Európát a káosztól és a felbom­lástól. A bizottságok tegnapi ülésén azonban az angol és francia felfogás között ismét megmutatkoztak a régi ellentétek. Francia részről ragaszkodnak ahhoz, hogy Német­ország szándékos mulasztása esetén azonnal erélyes lépéseket tegyenek a szövetségesek, Anglia álláspontja szerint viszont el kell ke­rülni a mulasztások lehetőségét is, hogy a termelést akadályozó szankciók életbelépte­tésére ne is kerülhessen a sor. Anglia válto­zatlanul ragaszkodik ahhoz a tételhez, amely szerint Németországot csupán megfelelő biztosítékokkal lehet a Daves-tervezet végre­hajtására bírni. egyik állam sem alkalmazhatja a többitől függetlenül Németország ellen a szank­ciókat. A vita folyamán Anglia és Franciaország megegyezése kizártnak látszott és ezért a bizottság felkérte Macdonaldot, hogy a teljes konferencia egybehivása nélkül próbálja meg a többi miniszterelnökkel folytatandó köz­vetlen tárgyalások segítségével áthidalni az ellentéteket. A francia-belga delegáció körei­ben azt beszélik, hogy Herriot e tárgyalások folyamán bizonyos engedményeket tett, igy állítólag beleegyezett abba, hogy a német mulasztások esetén a szövetségesek azonnal összeülő delegátusai döntsenek a szankciók­ról. Ez a súlyos kérdés — az egyes hatalmak egyéni.vagy közös akciója — még korántsem tisztázódott s a konferencia plenáris ülésén e vitás pont körül még sok munka vár Amerika békítő és kiegyenlitő szerepére. a német birodalom gazdasági egységét ve­szélyeztetné. A Matin szerint Logan amerikai követ közvetítő javaslatot tett, amelyet a francia delegáció is elfogadhatónak talált. A Matin munkatársa beszélgetést folytatott Owe Jounggal, amelynek folyamán az amerikai szakértő kijelentette, hogy az amerikai hitele­zők a következőket kérik: 1. A német biro­dalommal szabad megegyezés megkötését. 2. Németországot mentesítsék minden idegen beavatkozás lehetőségétől. 3. Biztositassék, hogy a kölcsön fedezésére szolgáló jövedel­meket egyáltalában nem lehet más célokra igénybe venni. Owe Joung megjegyezte, hogy a jóvátételi kérdés e módon technikailag meg lehet oldani anélkül, hogy Franciaország érde­keit sértené. A franciák a német delegáció számára csupán azt a jogot akarják engedélyezni, hogy a megegyezés bizonyos pontjaihoz a jövendő tárgyalások folyamán megjegyzése­ket fűzzenek, azonban ezt az álláspontot sem az angolok, sem az amerikaiak nem osztják. A Rémet sajté bizalmatlan Berlin, julius 18. A Vossische Zeitung jelenti Londonból: Francia körök szerint Sey- doux memorandumában a következő pontok foglaltatnak: 1. Valamennyi gazdasági vállal­kozást feloldják a katonai ellenőrzés alól, mi­helyt a jóvátételi bizottság megállapította, hogy Németország a Daves tervezetet elfo­gadta. 2. Mihelyt Németország a Daves ter­vezet által előirányzott első részleteket kifi­zeti, megkezdődik a RuhrVidék fokozatos kiürítése Essen város kivételével, amely utol­sónak marad a kiürítendő várósok között. 3. A Rajnavidék vasútvonalainak katonai ellenőrzése stratégiai okokból s biztosítékként a német vasutasok esetleges sztrájkja ellen a 3 továbbra is megmarad. — A Lokalanzeiger londoni tudósítója a következőket jelenti: Az első, politikai bizottság a németeknek a konferencián való részvételéről tárgyalt, azonban nem jutott eredményre. A második bizottságnak kevés munkája van s a harmadik bizottság a német termé­szetbeni szállításokról folytatott megbeszélé­sek során hasonlóképpen nem ért el eredményt. A hivatalos kommünikék a kínos helyzetet semmitmondó megállapításokkal igyekez­nek elleplezni. A kommunista Rote Fahne a következő­ket Írja: Ha Macdonald enged a magukat most baloldaliaknak nevező poincaréistáknak, ak­kor a megszállás, a zálogok, a Micum-szerzö- dések, a vasútvonalak ellenőrzése stb. válto­zatlanul megmaradnak. Ha azonban Macdo- mild megkísérli, hogy az angol imperializmust erélyesebben jutassa érvényre, akkor a konferencia megbukik. A legjobb esetben is a konferencia csak. előkészülete egy Németország ellen irányuló brutális diktátumnak. Az első bizottság nem dönt a szankciók kérdésében London, julius 18. A Daily Telegraph értesülése szerint a harmadik bizottság mun­kálatai oly gyorsan haladnak előre, hogy a jelentést a konferenciának való benyújtás céljából már ma délelőtt megfogalmazták. Az első konferencia tanácskozásairól a Daily Telegraph a következőket jelenti: Az a jegy­zőkönyv, amelynek tervezetét Peretti della Rocca készítette el, nem különbözik lénye­gesen az angol tervezettől. Ez utóbbi a ver- saillesi békeszerződés 8. részének 2. függe­lékét annyiban változtatja meg, hogy felveszi a jóvátételi bizottságba Amerika képviselőjét is. Snowden ma mindazonáltal ismét meg­jegyezte, hogy a francia javaslatot alapos vizsgálat nélkül még sem fogadhatja el. A kincstári kancellár különbségét tett Német­ország mulasztásai között, amelyekről a békeszerződés is megemlékezik, valamint a Daves-tervezetre vonatkozó mulasztások között s azt hangoztatta, hogy ez utóbbiakat nem a jóvátételi bizottságnak, hanem egy külön e célra kijelölt bizottság­nak kell megtárgyalnia. Peretti della Rocca ellenvetéseire Snow­den végül kijelentette, hogy a bizottság e kér­désben nem fog dönteni, csupán véleményéről tesz jelentést a konferenciának. Ezután be­nyújtották az angol javaslatot, amelyet a bi­zottság pontról pontra összehasonlított a franciával. Az angol tervezet a következő megállapítással végződik: ha a jóvátételi bizottság úgy találja, hogy Németország szán­dékos mulasztása forog fenn, úgy az érdekelt kormányok azonnal meg fogják állapítani, hogy minő rendszabályokra van szükség a hitelezők érdekeinek védelmére. A 18. sza­kaszhoz a következő mondatot fűzték hozzá: mindaddig, amíg a gazdasági főbiztos és a kül­földi kötelezvénytulajdonosok gondnoka meg nem állapítják Németország nyilvánvaló mu­lasztását a Dawes-javaslara illetőleg a béke- szerződésre vonatkozóan, a német birodalom gazdasági egységébe való beavatkozás, vagy bizonyos német területek megszállása az egyes államok részéről szigorúan tilos. Francia részről erősen tiltakoznak e szi­gorú rendelkezések ellen, amelyek a jóvátételi főbiztost és a külföldi hitelezők képviselőit formális vétójoggal ruházzák föl. __________ — (Benes a zsidókérdésről.) Benes a Selbstwehr szernt egy amerikai zsidó lap tu­dósítója előtt nyilatkozott a zsidókérdésről. Á több között kijelentette, hogy ő békeszerző­déseknek a kisebbségekre vonatkozó intéz­kedéseit éppen annyira védelemnek tekinti a kisebbségek számára a többség hatalmi fölé­nyével szemben, mint a többség számára a ki­sebbségek túlhajtott igényeivel szemben. jVIi — mondotta Benes — a zsidókat úgy tekint­jük, mint egy nemzetet, amely mindazokat a jogokat élvezi, amelyeket a kisebbségi szer­ződés biztosit. Magától értetődő, hogy sem­mi kifogásunk sincs az ellen, ha a zsidók egy része egy nem zsidó nemzethez vonzódik, de mi a zsidókat a mi államunkban külön cso­portként tekintjük. Nálunk sohasem voltak zsidóellenes kilengések, mert nem lehetnek és nem is lesznek. Arra a megjegyzésre, hogy a zsidó lakosságot rendkívül meglepte az. hogy a rusziszkói választásoknál a zsidó­ságnak egyetlen képviselője sem került be a parlamentbe, azt mondotta Benes, hogy en­nek a helyi körülmények és a zsidók egye­netlensége az okai. Azt hiszi azonban, hogy a legközelebbi választásoknál a zsidók kép­viselői ott lesznek a nemzetgyűlésben. Owen Yomags Németországot mentesítsék minden beavatkozást©! Tárgyalni fogják a szövetségközi adósságok kérdését is Páris, julius 18. Az Oeuvre londoni je­lentése szerint Herriotnak az a szándéka, hogy két francia szakértővel a konferencián kívül Kindersley-vel leíárgyaltatja a szövetségközi adósságok kérdéséi. A Journal tudósítója szerint a vita kö­zéppontjában Angliának az a szándéka áll, hogy a Ruhr-kaland minden felújítása ellen tiltakozzék. A Petit Journal szerint még a legkényesebb kérdésekben is könnyű lenne a megegyezés, ha a gazdasági természetű kérdésekbe nem kevernének állandóan politikát. A nehézségek mindig akkor kezdődnek, ha a francia-angol megbeszélések a versaillesi békeszerződés végrehajtásának módszereit érintik. A Daves-jelentés: háfeora helyett béke Franciaország ragaszkodik az önálló szankciókhoz A Szombat, jluflits

Next

/
Thumbnails
Contents