Prágai Magyar Hirlap, 1924. július (3. évfolyam, 146-172 / 594-620. szám)

1924-07-19 / 162. (610.) szám

•S Szombat, julius 19. De még ennél is szenzációsabb ujitást jelent a drótnélküli telefonálásnak a. voatokra való bevezetése. A felhívó állomás itt is a mozdony melletti kocsiban lesz. Innen bárkit, akinek drótnélküli telefonállomása van, főj lehet hívni és barátságosan el lehet vele be­szélgetni. Hasonlóképpen bárkit telefonhoz is lehet hivatni a robogó vonaton. Ha a vonatoknak ilyen állomásokkal való fölszerelése gyakorlatilag lis beválik, vala­mennyi németországi vasúton ott lesz a rá­dió. És csak természetes, hogy az amerikai vasutak sem fognak elmaradni. Talán még megérjük, hogy a cseh-szlovák gyorsvonato­kon is látni fogjuk az anténákat és ha éppen kedvünk kerekedik egy Kassa-prágai tizen­hatórás utón New-Yorkkal beszélgetni, oda­megyünk az első kocsiba és egy perc múlva már a new-yorki gazdag nagybácsitól kérhe­tünk egypár dollárt. Ob n.) Ismét egjy repiSSösxereiKsétlenség A pilóta és a megfigyelő szénné égtek Prága, julius 18. Ma reggel háromnegyed 9 órakor az első cseh-szlovák repülő­ezred SS—232. számú repülőgépe Hartowitz mellett, Budweisztöl északra kigyulladt és lezuhant. Krecan főhadnagy pilótát és Wondraeek hadnagy megfigyelőt szénné égve Húz­ták ki a repülőgép romjai alól. Trieszt, julius 18. Kellemes abbáziai emlékekkel és egy csomó pillanatfeltétellel megrakodva röpit a gyors Trieszt felé. Egy darabig visszafelé haladunk a Karszton, majd sebes irammal egy nagy csomó alaguton keresztül délnek fordulunk. Alkonyattájt messziről, homályos-kéken előcsillan régi ismerősünk: a tenger. Egy rö­vid negyedóra és alattunk a híres márvány­kastély Miramare tengerbe szökellö moha­vert sziklákon. Gyönyörködik a szemünk, de alig telünk el a képpel, már uj viaduktokon keresztül berobogunk Triesztbe. Világvárosi forgalom a hatalmas, fedett pályaudvaron. Keressük a „nocita“ felírást. Megtaláljuk és egy csomó hordár fülsiketítő lármáját kénytelen-kelletlen lenyelve indulunk a szál­lóba. Magyar beszédünk feltűnést kelt és bá­niész kikötönépség kisér utunkon. A szálló nem messze van a kikötőtől, egy nem egészen eldugott téren és egy egé­szen eldugott utcácskában. Lemossuk az ut porát és kutyafuttában megvacsorázva, nekivágok az ismeretlen ut­cáknak •.. Triesztről eddig csak annyit tudtunk és mondtunk: Trieszt város, tengeri kikötővel, nagy forgalommal. Nos! Egy félóra múltán nyitva marad az ember szeme-szája. Hát ez Trieszt? Hiszen ez világváros. Az utcákon hem­zseg a nép, ezernyi autó reflektora vet kí­sérteties fényt a pompás toalettekra, a Pre- íektura-téren hatalmas tömeg hullámzik fel s alá... A mólón ezerszinü asszonyi ruhák soka­ságán keresztültörve, megállók az utolsó kő­kockán. Aháy móló, annyiféle hajó pihen hor­gonyán. Távolabb egy-két óceánjáró hajó­palota világit meg egy darabot a fodros víz­tömegből ... Egyelőre elég ennyi... # Kora reggel (tiz óra tájban) kettesben nekivágunk a városnak. A szállótól nem messze kezdődik az óváros, hegynek futó zeg-zugos utcácskáival. Egy csomó félmez­telen gyerek játszik a hepehupás kövezeten, minket megpillantva felénk törtetnek kinyúj­tott tenyerekkel. Egy susztertallér árán megszabadulva tőlük lehetetlen helyeken vé­gigbarangolva alagúttal találjuk magunkat szemben. Tágasabb, világosabb, talán na­gyobb is, mint a budai alagút, majolikatáb­lákkal kirakva. Csendes berregéssel suhan­nak át rajta az autók, mig a villamos vehe­mensen csönget. Alig jutunk ki belőle, már szembetaláljuk magunkat a másikkal; ez va­lamivel kisebb, de ugyanolyan szép, mint az előbbi. Barangolunk két óra hosszat és még mindég újabb és újabb részek tűnnek elő. A forgalom majd minden ponton egy és ugyan­az: nagyvárosi. * » Vasárnap délelőtt a képtárat néztük meg. Legértékesebb — vagy talán csak nekem az — kópé: Beethoven. Képeslapokról sokan ismerhetik. Beethoven elmerülve ül a zongo­ránál, mig játékát egy ifjú hegedűn kiséri a háttérben, áhítattal hallgatja őket egy em­berpár. Megtekintettük a múzeumot is. Az an­tropológiai és biológiai része a legérdekesebb meg a halak szobája. Minimálisan ezerfajta hal pikkelyes hátán csillan meg a nagy ab­lakokon finoman beszűrődő napsugár. Délután kirándultunk Barcolába, Trieszt egy kedves külvárosába, ahol egy hatalmas strandfürdőben ezernyi ember lubickolt. Úgy tettünk mi is... .... Mint általában mindenütt az Adria mellett, úgy itt is alkonyaikor kezdődik a tulajdonképpeni élet. A Prefektura-téren vasbordákból hatalmas állványt tákolnak össze egy rövid félóra alatt; egy másik fél­óra alatt elhelyezkedik rajta az orchester és körülöttük a hatalmas téren négy-ötezer em­ber. A triesztiek legkedvesebb muzsikusa — u.gylátszik —- Mascagni, mert átlag minden második eljátszott darab az ő szerzeménye. Az olasz muzikalitás előnyösen nyilvánul meg a csendben, amellyel játék alatt az olasz zene muzsikájának adóznak ... A korzón tiztagu női zenekar szórakoz­tatja a Café Róma vendégeit és a sétáló közönséget. Ezeken kívül alig van café, ristorante, bar. ahol ne szólna a zene, ha másként nem — hatosos verkli alakjába bújva­A tengerparti nép rengeteg sokat iszik. Limonádé, sör, bor csak úgy klottyannak le a gégén, ezer apró íagylaltoskocsi és több­száz gelateria (fagylaltozó) kínálják a Dél speciálisan jóizü fagylaltját. Apropos! Itt kitanultunk valamit. A trieszti utcai fagylaltárus egy liráért majd­nem ugyanannyi fagylaltot mér, mint fél- liráért. Megtanultuk jól, hogy: „csinkvanta csentezimo“ és otthonosan kértük a fagylal­tot, amely olcsóbb lévén, igy már jobban is esett. ... Hiába. Trieszt világváros. Sokan nem akarnak tudni róla, magam sem hittem vol­na, de igy van. # Valamelyik délután egy túlzsúfolt hajó pöfögött velünk a Miramare-kastélyhoz, amit előzőleg már többször láttunk a móló­ról. Barátságos, kedves kis mólón kötöttünk ki. Maga az első benyomás kellemes volt. A móló másik oldalán akkor indult útnak egy bájos kis viíorlásyacht két gyönyörű szép növel és egy ideális szép olasz férfivel... Egymást előzve loholtunk fel a kastély­hoz. Meseszép parkon keresztül, csobogó szökőkutak mellett elhaladva értünk a be­járat előtti térre, ahol akkorra már mégis hegyén-hátán tolongott a kiváncsiak serege. Igen üdvösen csak tizenötösével engedik be a látogatókat, hogy mindenki lásson és ért­hesse a vezető magyarázatát. Egykedvűen ültem le a kastély tenger­felőli nyitott terraszán egy gyönyörű kak­tusz tövébe. Már-már — szégyenemre — ásítani kezdtem, amikor a szerencsés véletlen ösz- szeliozott egy igen kedves intelligens iglói lánnyal, akivel azután kettesben elszalasz­tottuk a másfélórás várakozásra kárhozta­tott időt. Minden terem más. Más a tapéta, más a parkett, más a menyezet, a bútorok színe. Itt-ott egy-egy gyönyörű festmény, néme­lyiknek már csak a helye látszik. Az em­ber akármelyik ablakon keresztül nézzen, fenséges a panoráma a tengerre. A háttérben elmosódott árnykép gyanánt húzódik meg Trieszt. Valamelyik hercegnő hálószobájában a vezető mosolyogva mutatott egy titkos aj­tóra. Nosza, lett mozgolódás a nők között húsz évestől felfelé. Egy-egy kurta sóhaj is elröppent a hátam mögött, nem tudtam ki­hámozni, a múltnak szólt-e, vagy a jelennek. A lépcsőházban és a- folyosókon apró bronz- és művészi márványszobrocskák. Az első emeleten hatalmas üvegpadló, alatta egy nagy üvegajtón keresztül megint csak bemo­solyog: a tenger. Itt találkoztam esztendők óta elhagyott régi barátommal: a romantikával, sok idő múltán először és őszintén szólva nem is bántam. Aki e mesebeli tündérkastélyt bejárva, nem tizennyolcesztendős szívvel és vágyak­kal lép ki a küszöbön, az nem is cinikus, ha­nem egyenesen érzéketlen... E víva Miramare! Farkas István. A magvar kölcsönt folvósitiák Budapest, julius 18. Budapesti szerkesz­tőségünk jelenti telefonon: Londoni jelentések szerint a kölcsön első részletét már julius végén folyósítják Magyarországnak. Augusz­tus 26-ika után pedig az egész kölcsön a ma­gyar kormány rendelkezésére fog állni. Zamojski lengyel külügyminiszter fenntartja lemondását Varsó, julius 18. A lapok jelentése sze­rint Zamoyski lengyel külügyminiszter, ám­bár a miniszterelnök lemondását elsőizben nem fogadta el, változatlanul ragaszkodik ahhoz, hogy állását elhagyja. A külügymi­nisztérium vezetését egyelőre Bertoni osz­tályfőnök vette át. Grabski miniszterelnök holnap audienciára megy a köztársaság el­nökéhez Spalaba, hogy jelentést tegyen a külügyi tárca jelöltjeiről.' .. — (A parlament költségvetési bizottsá­ga) a szociális biztosítási javaslatot augusz­tus hónap második felében fogja letárgyalni. Ne kockáztassa ruháinak szépségét és színét otthoni mosás és tisztítás által azokat vegyileg szakszerűen, leg­szebben és legjutányosabban végzi naiTtNBÍBflEB kelme- és szőrmefestő, vegytisztító és gözmosó gyára. KQSICE Férfiöltönyök, függönyök, szőrmék, szövetek, sely­mek tisztítása, illetve fes­tése. Gailér, kézelő gőz­mosás és fényvasalás. Külön postaosztály. Trieszt — Miramare Egy félig ismert világváros — Esti séta a mólón — Alagutak a város közepén — A trieszti orchester — Kirándulás a Miramare rehoz — Az elvarázsolt kastély =•= C I is m tf ===== CSAK mRÜIÍh¥*“ NAL VEGYEN KASSA, FÖ-UTCA 25. 1779 Hogyan lett a dán kajóinasból Matty sziget királya? Egy különös karrier története — I. WSlliam P. Leonhard élete A P. M. H. eredeti tudósitósa Koppenhága, julius -8. I. William P. Leonhard őfelsége, a Csen- des-oceánbeli Matty-szigetnek az angolok ál­tal elismert királya nem született selyem­ágyban. Atyja egyszerű dán suszter volt, aki a Strand’by halászfalucskában lakik. Az öreg cipésznek, aki hetvenötéves kora és koronás fia ellenére, ma is szorgalmasan öltögeti az árt, tizenkét fia volt. Ezek közül a király volt a legfiatalabb. I. William vagy harminc év­vel ezelőtt tizenöt éves korában került el otthonról. Akkor még Christen Oertoftnak hívták és egyszerű hajósinas volt egy angol kereskedelmi hajón. Az okos és élelmes fiú pár esztendő alatt annyira megnyerte gaz­dáinak bizalmát,, hogy előbb egy kisebb ha­jó, majd több hajó vezetését bízták rá. Ké­sőbb a hajóstársaság korlátlan (hatalommal ruházta föl. Korpát gyűjtött a Salamon- szigetek környékén és az összegyűjtőit anyagot évenként kétszer Angliába küldte. Mikor először érkezett a Matty-szigeíek- re, a benszülöttek a hajó egész személyzeté­vel együtt elfogták. Társait mind megették a polinéziaiak és neki végig kellett néznie a lakmározást. Öt utoljára hagyták, mint a leg­jobb falatot. Meg is tapogatta egy benszülött, miközben igy szólt: — Kai, kai. (Magyar ennyit jelent: jó falat.) I. William azonban egy éjjel kiszabadí­totta magát ketrecéből és menekülni próbált. Három benszülött eredt utána. Egyiküket ha­talmas ökölcsapással leteritette, másikukat agyonlőtte revolverével, a harmadik azon­ban ráugrott és görbe késével megsebesítet­te. Sokáig hemperegtek a földön, végül is I. William került ki győztesen a küzdelemből. Ez a győzelme megteremtette a benszülöt­tek előtt tekintélyét, elismerték róla, hogy legény a gáton. Hogy miképpen történt király- lyá való kikiálása, nem lehet tudni. De a ben­szülöttek maguk is kérték, hogy vegye át az uralmat felettük. Ez tiz évvel ezelőtt történt. Azóta I. Wil­liam korlátlan ura és despotája a szigetnek, királyi palotát épitetett, hadsereget szerve­zett és testőrséget alapított. Matty-szigetén jól érzi magát, de nem mer onnan eljönni. Úgy látszik, hogy csak személyes jelenlété­vel tudja őfelsége a tekintélyt és a rendet fentartani. Rádió a vonaton Drótnélküli telefonállomásokkal Szerelik föl a német vasutakat — Ha majd a cseh-szlovák vasutakon is lesz rádió . . . A P. M. H. eredeti tudósítása Prága, julius 18. A rádió szédületes fejlődése, az elérhe­tetlennek hitt dolgok perspektíváját nyitja meg az ámuló világ előtt. Azok a folytonos 'kísérletezések, amelyek a rádió tökéletesíté­se érdekében mindenfelé folynak, ezúttal Né­metországban hoztak nem várt eredményt. A németországi vasutigazgatóság már régebben megpróbálkozott azzal, hogy a rádiót vala­hogyan a gyorsvonatokon is elhelyezze és ezzel az utasoknak a külvilággal való érint­kezés lehtőségét megadja. A kísérletek ered­ményre vezettek és ősztől kezdve már pél­dául, ha valaki Hamburgból Berlinbe utazik, útközben egészen nyugodtan adhat üzenete­ket akár New-Yorkba is. A német vonatokon ősszel bevezetik a rádiót. Egyelőre csak a Hamburg-Berlin és Hannover-Berlin között közlekedő D-vona- tokat és expressvonatokát szerelik föl rádió- állomással, de még szeptemberben lesz rádió a Berlio-Frankfur, Berlin-Stuttgart, Berlin- Köln és Béri in-müncheni vonaton is. Az utasoknak ha kedvük lesz drótnélküli táviratot föladni, elmennek a mozdony mel­letti kocsiban levő rádióállomáshoz, átadják a táviratot, amelyet nyomban továbbítanak és pár perc múlva már rendeltetési helyén is van. Ugyancsak föl lehet adni az utas ré­szére is táviratot, aemlyet a vonaton lévő ál­lomás fölvesz és nyomban ki is kézbesítik, Mindez az óránként 70—90 kilométeres se­bességgel közlekedő vonaton történik. {Treifecséníeplic Elevfiffl CSOdBÖBlsák44 az »0UMPIA MOZIBAN", j 1 szen/Ac^ia *esz a Mindenütt Csak két elödás! Pénteken este árakor teljes műsor. Jj óriási sikolt aiatott caffjagls W Ej^wSzombaton délután '/.;5-kor gyermekelőadás, este fon-kor « | SÍT jegyek elővételben Bondy ékszerésznél. B8BWS W ÁCS® nagv előadás, változatos műsorral.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents