Prágai Magyar Hirlap, 1924. június (3. évfolyam, 123-145 / 571-593. szám)

1924-06-13 / 132. (580.) szám

Péntek. Junius 13. Iáii§r@í* a ¥eio¥ Kei uj kráter nyílott meg — Senki sem mászhat föl a tűzhányóra A P. M. H. római tudósítása Róma, junius 12. Nápolyban ismét a nyugtalankodó, hol titokban mormogó, hol meg fenyegetően füs- tögő Vezúv újabb kitörésétől tartanak. Ná­polyi je'entések szerint néhány nap óta a Ve­zúv erősen háborog, két uj kráter nyílott meg, melyekből erős füsttel legek gomolyog- naik elő s koronklnt forró láva ömlik iki. A vezuvi obszervatórium tudósai álandóan ké­szülékeiknél vannak. A turistaforgalmat teljesen beszüntették, a hegy lábát karab'nierik veszek körül, akik mindenkit megakadályoznak a Vezúv meg­mászásában. A Vezúv környéki falvaikban egyelőre nyuga’om uralkodik. Úgy látszik nem félnek Pompei sorsából Különben is szokva vannak ia Vezúv időről-időre megis­métlődő háborgásaihoz, melyek a legtöbb esetben valóban minden komolyabb követ­kezmény nélkül maradtak. A szép Katalin titka Aki fél Európát végígcsaWa Zürich junius 12. Egy homályos börtöncella ablakvasán lógó holttest. Ez lett a szép Katalin kalandos életének csúf fináléja. Ki volt, honnan jött, hová indult — nem tudja senki. Megjelent, ragyogott, élt s az emberek utánadobálták a pénzüket. A múlt év júliusában Zürichben tűnt föl a ragyogó szép asszony. A legelőkelőbb szál­lóban vett lakást, Taintor Katalin amerikai milliomosnőnek mondta magát s az emberek a hordártól a miniszterig elhitték neki a mil­lióiról szóló meséiét, talán mert nagyon szép volt s az emberek a hordártól a miniszterekig szerelmesek lettek a szép Katalinba. Az bizo­nyos, hogy pár hét alatt a zürichi előkelő kő-, rök becézett kedvence lett s boldog volt, aki­nek a pénzét kölcsön vette. A kereskedők szí­vesen szállították neki az ékszert, szőrmét, ruhát, cipőt, a pénzemberek pedig valósággal ráerőltették a jó svájci valutát. A szép és előkelő Katalin szívesen fogadta a hódolatot s nem volt hálátlan a társadalom iránt. Sze­gény gyermekeket ruházott föl, jótékony ala­pítványokat tett, betegekről, bénákról bőke­zűen gondoskodott — persze hitelre. Kezelő­orvosának negyven lóerős autót kínált föl ajándékba. Az orvos könyörgött neki, hogy az ajándékautó értékének kis hányadát, né­hány ezer frankot fogadjon el tőle. Katalin végre engedett, elfogadta a pénzt, de az or­vos az autót soha nem látta. Pár hónap előtt néhány kereskedő, akik­nek követelése már százezrekre rúgott, végre érdeklődni kezdett a többszörös milliomosnő felől Brüsszelben, ahol Taintor Katalin az- előttiakott. A brüsszeli rendőrség a beküldött fénykép alapján megállapította, hogy Taintor Katalin Belgiumban is rengeteg csalást köve­tett el s a legraffináltabb szélhámosnő. Erre a szép Katalint Zürichben letartóztttták s megkezdték múltjának kivizsgálását. Először is kisült, hogy a ragyogó szép fiatal asszony már ötven körül jár, de olyan csodálatosan ápolt, hogy huszonöt évesnek sem látszott. Múltjából mindössze a legutolsó három évet sikerült tisztázni 1920-ban Parisban ragyog, maid egy év múlva Londonban tűnik föl. Pá- risban is, Londonban is a csalások rengetegét követte el, A legtöbb divatházakban vásárolt, hamis csekkekkel fizetett. Harmincezer frank értékű ékszert küldet lakására kiválasztás végett. Az ékszereket az ötvös,sohasem látta többé. Franciaországban két és félévre Íté­lik, de hat hónap múlva szabadul. Angliában szintén börtönbe jut, ahonnan egy év után Brüsszelbe megy s körmönfont csalásait za­vartalanul folytatja. Szinte hihetetlen az emberek könnyelmű­sége. A börtönviselt szélhámosnőnek minden­ki bedől. Bankok, kereskedők, gavallérok, iparosok, nyárspolgárok boldogok, ha a szép Katalinra ráerőltethetik javaikat. Zürichben egy ápolónőt és egy komornát fogad föl. Soká egy fillér bért nem fizetett nekik, de az ápolónő 27,000, a komorna kétezer, frankját reábizza, hogy nekik részvényeket vegyen. A szálló alkalmazottait sorba becsapta. Megta­karított béreiket különböző címeken átadták a szép milliomosnőnek. Az Ígéretekben nem volt fukar a szép Katalin. Orvosoknak ma­gánkórházakat, papoknak templomokat igért. A gavallérok esengtek kegyeiért. Egyszerre három előkelő fiatalembernek ígérte kezét, amelyre azonban bilincs került. Még a gyón­tató papját is mcgmclcsztette. Ez volt az egyetlen tanú, aki — a gyónás titkára hivat­kozva — nem vallott a ravasz szélhámosnő ellen. Legcsodálatosabb, hogy a nők is ra­?/°RJir2iTJMGY£f<fTiKls: jongtak a szép Katalinért s rengeteg svájci uriasszony fizetett rá kemény ezreseket Miss Taintor barátságára. A vizsgálat azonban három évnél mesz- szebb nem tudott behatolni a szép gonosz­tévő életébe. Ma sem tudják, milyen nemzet leánya volt, milyen társadalmi osztályból Páris, junius 12. A francia kamara és szenátus tegnap délutáni ülésén az elnökök felolvasták Miile- rand leiratát, amelyben a köztársasági elnök­ségről lemond. A kamara legközelebbi ülése szombtom lesz. A versaillesi nagy nemzet­gyűlést, amely .az elnökválasztást fogja meg­ejteni, pénteken délután két órára hívták egybe. Herriothoz közelálló körökben úgy tudják, hogy Herriot kormánya már pénteken este megalakul és szombaton délután beírni-1 tatkozik a két kamarának. Millerand lemondása alkalmából kiált­vánnyal fordult a francia néphez, amelyben kijelenti, hogy vissza kell vonulnia, mert a többségnek alkotmányellenes eljárása, amely- ’lyel szemben minden törvényes eszközt meg­kísérelt, lehetetlenné tette további maradását. Kijelenti, hogy a kamarának az a határozata, hogy annak a köztársasági elnöknek, aki az uj kamara többségének nem tetszik, le kell mon­dania, veszedelmes precedens eset mely a köztársasági elnökséget a választási harcok labdájává teszi. Millerand már ina kiköltözik az ETlyseéből és elfoglalja versaillesi házá­ban lévő lakását. Noha csak huszonnégy óra választ el a francia köztársasági elnökválasztástól, Pá- risíban még sem alákult ki teljesen annak képe, miképpen fog a választás lefolyni és nem tisztázódott az a legnagyobb kérdés, ki lesz a jeTölt és miképpen helyezkednek el az Prága, junius 12. Szürke unalom ásit a folyosón, az ülés­teremben egyaránt. Az előcsarnok oszlop­erdejében két-három beszélgető csoport, na- gyobbára ellenzékiek. Parentálják a koalí­ciót. Most, vagy soha — hangzik fel itt-ott, — ha most meg nem bukik a koalíció,, akkor soha. A napirend iránt sehol semmi érdeklő­dés, mindenki a koalíciós pártok tizes bizott­ságának tanácskozásáról érkező hírekre fi­gyel fel. A tizes bizottság tiz tagja tiz óra­kor ült össze, hogjr az agráriusok és szociál­demokraták nagy harcát eldöntse. A harc áll s akármelyik párt győzelmével végződik, a diadal hangja a koalició temetési éneke lesz. Kibékülésre, paktumra e pillanatban semmi kilátás. Az agráriusok az agrár vám­hoz kötik a koalició életét, a szociáldemok­raták tegnapi értekezlete pedig már a vidéki szervezeteknek is kiküldte az ordrét: felké­szülni a választásokra. Az agráriusok egy lépést tettek a közeledésre- Eeladják az ag­rárvám követelését, de a törvényhozás tö­rölje el az összes ipari vámokat. Erre a „nagy“-ra még jobban felhorkantak a szo­cialisták s bejelentették a harcot életre-ha- lálra. Sem egyiket, sem a másikat, inkább jöjjön a bomlás s az uj választások. A folyosón egyik-másik temperamentu­mos képviselő már hivatalnokkormányra tip­pel. Svehla rögtön megy, helyét a hivatal­nokminisztérium foglalja el s az ősszel vá­laszt az isteni nép. Az ülésteremben monoton hangon mor­molják a napirendet. LeszálliEák a hadsereg békelátszámát. Huszonnégy hónap helyett csak tizennyolcat szolgálnak a katonák. Alig néhány vidéki képviselő hospitál az előadó­nak. A folyosón a daliás hadügyminiszter ha­lad át. — „Milyen hullaszaga van“, — élcel egy hlinkaista honatya. A viccelés azonban nem csökkenti a rendkívüli izgalmat- Min­den arcon izgalom cikkez, csak a komáro­miak népszerű követe, Füssy Kálmán néz ki nagy megelégedéssel a csendesen szitáló nyári esőre. „Vájjon hull-e ez az áldás a mi aranykalászos dunamenti rónaságunkra is?“ — dörmögi félhangosan; azután megpödöri szép. szőke baiuszát, egyet ránt a pitykés mellényen s belép az ülésterembe, hogy hoz­zászóljon a katonai javaslathoz. A klubok házából hírnök jő. A tizes bi­származott, mikor kezdte kalandos életét, honnan jött tulajdonképpen? Taintor Katalin a cella ablakvasán selyem alsószoknyájára fölakasztva lóg. Londontól Zürichig sok meg­csalt ember átkozza a szép Katalint, de so­kan vannak azok is, akik megkönnyezik szo­morú tragédiáját. egyes pártok a jelöltek mögött. A radikálisok egyik küldöttsége tegnap felkereste Dou- ■mrergue szenátusi elnököt és azt a kérdést intézte hozzá, elfogadja-e a párt eiőtanáes- kozásának ama határozatát, amely őt jelöli a köztársaság elnökéül. Do-emergue kijelen­tette, hegy a határozatot csak akkor fogad­hatja el, ha a szenátus és kamara összes re­publikánusai jelölik őt, mert nem akar egy párt jelöltje'lenni, hiszen Millerandnak is sze­mére vetik azt, hogy egy párt mellett expo­nálta magát. A Journal szerint Doumergue szabad kezet tart fenn magának, A demo­kratikus baloldaliak tegnapi ülésén egy sze­nátor azt indítványozta, hogy jelöljék Painle- vét is és Douimerguet is, ezt a javaslatot azonban elutasították, mert ez nyitvahagyná annak lehetőségét, hogy az államfő válasz­tása a jobboldal egy részének állás,fogyásá­tól függne s Herriotnak az az álláspontja, hogy nem fogad el oly elnöktől kormánya'a- kitási megbizátást, akinek megválasztásához a jobboldali pártok is hozzájárulnak. A balol­dali demokrata szenátorok egy része nem hajlandó Painkvé ellen szavazni, de fehér szavazatainak szétforgácsolása esetén Dou- s ez esetben Pamlevé nem kapná meg a sükséges többséget és a baloldali pártok szavazatinak s z éti orgác s ol á saese t én Dou­rnergne mégis elfogadná az elnökséget. A Maiin mai száma azt a hirt közli, hogy Poincaré semmi esetre sem fogadja el köztársasági elnöki jelöltséget. zottságban mind drámaibb lesz a hangulat Megegyezésre kilátás sincs. A németek csoportja kétkedve fogadja a hirt. Eh! a koalició nem hal meg soha, pártjai jobban félnek az uj választásoktól, mint az ördög a szentelt víztől. A szociálde­mokratákra a választási eredmény végzet- szerű lehet, százszor is meggondolják, hogy szétrobbanísák-e a koalíciót. Jabloniczky János dr. keresztényszociá­lis képviselő mosolyogva jön át a '„sóhajok hidján“, ami a klubok házát a parlamenttel összeköti. — „Drámai scenáriumot szereltek a ko­médiához — mondja. Mert az egész mester­ségesen kiélezett ellentét; — komédia- Egész biztosan meg fognak egyezni az agráriusok a szociáldemokratákkal, de hát a választók felé ütni kell a nagydobot.44 A minisztérium rekonstrukciójáról ma senki se beszél. A vámvita minden személyi kérdést háttérbe szorít. Bukik, vagy nem bukik? — ezt a kérdést ismételgeti és tag­lalja mindenki. — „Mit csinálják itt a mókust? — dohog egy hlinkapárti páter. — Daráljuk le azt a néhány javaslatot s aztán menjünk haza aratni.44 * A koalició élet-haláikérdése után min­denesetre a szünet érdekli legjobban a folyo­sót. A szünet kérdése is ma dől eh A Svehla által letárgyaltatni kívánt javaslatok közül már csak a szloveríszkói ipartörvény és a magyarországi biztositó intézeteknél kötött egyezmény ratifikálása van hátra, a szociál­politikai bizottság még nem végzett az ipar­törvény átdolgozásával, sőt hir szerint egy­hónapi terminusmeghosszabbitást kért. így nincs már munkaanyag s a jövő hét egy-két rövid ülésével véget ér a tavaszi ülésszak. Ha a koalició berkeiben elül a csatazaj, a képviselőházat, nem mint eddig októberben, hanem már szeptemberben összehívják az őszi ülésszakra, mert a szociáldemokraták még ebben az évben tető alá akarják hozni a szociális biztosítás törvényét. Az ülésteremben áttérnek a munkanél­küliek nyolcvanmilliós hiteléről szóló tör­vényjavaslatra- A képviselők érdeklődése még jobban megcsappan. A folyosó is kiürül, bevonulnak a honatyák a buffet hűvös ter­meibe s habos söröcske mellett kezdik meg- iilni a folyton haldokló, de meghalni nem akaró koalició torját. Pribicsevics & kadics-püsrt feloszlatását követeli Belgrád, junius 12. A belgrádi politikai életet a kormány rekonstrukciójával összefüggő eseményeken kívül leginkább Radics moszkvai utazása nyugtalanítja. A horvát köztársasági paraszt- párt egyik alelnöke megerősítette azt a hirt, hogy Radics Moszkvába utazott és kijelen­tette, hogy a horvát parasztvezer utazásának célja az, hogy informálódjék a paraszt-inter- naciomálé megalakulása felöl Csicserin és Radics már régebben összeköttetést fönn egymással s Csicserin mindig a szovjet kitű­nő berendezéseiről beszélt Rádiósnak, aki végre meg akar győződni személyesen ar­ról, hogy Csicserin értesítései megfelelnek-e a valóságnak. Most, hogy Csicserin arról értesítette Radicsot, hogy Moszkvában nem­zetközi tanácskozásra készülnek, amelyeknek fő'adatuk lesz, hogy a békeszerződések reví­zióját és más fontos dolgokat követeljenek a világtól, Radics elhatározta, hogy Moszkvába utazik. A belgrádi kormányt rendkívül fölhá- boritotta Radics utazásának hire s azzal a tervvel foglakoznak, hogy Rádiósnak ezt a lépését hazaárulásnak minősítik s emiatt az összes Radics-párbi képviselők mandátumatt érvénytelendtik. Pribiesevics a tegnapi mi­nisztertanácson azt indítványozta, hogy az állam védelméről szó'ó törvény alapján a horvát republikánus paraszpártot oszlassák föl. Jovanovics a szkupsttna elnöke s a radikális képviselők nem helyeslik Priöicsevicsnek ezt a javaslatát s a minisztertanács még nem döntött ebben a kérdésben. Radics moszkvai utazása egyébként az ellenzéki biok és a Radiespárt között régen lappangó ellentéte­ket kiélezte s az Obzor úgy tudja, hogy xz ellenzék és Radicsék további együttműködé­séről szó sem lehet, mert kizárt dolog az, hogy a horvát képviselők vezérüknek Mosz­kvából yáffó visszatérte után még egyszer visszamennének Be'grádba. Radics Moszkvába érkezett Moszkva, junius 12. Radics István ide­érkezett s a szovjetsajtó képviselői előtt ki­jelentette, hogy a szovjetköz'ársasághan uralkodó állapotok minden várakozását fö’ül- muljűk. A szovjetköztársaságban a nemzeti kisebbségek számára nemcsak a szabad fej­lődés van biztosítva, de maga az állam egye­nesen elősegíti a kisebbségek kulturális és nemze-i fejlődését, Radics kije’entette. hogy a horvát parasztpárt belép a moszkvai paraszt- iníernaclonáléba. A kamocsai falurossza Kettős gyilkossági kísérlet a búcsún Komárom, junius 12. (Saját tudósítónktól.) Szomorúan végző­dött pünkösd másodnapján a kamocsai búcsú. Ifjú Pethes Sándor, aki virtuskodva jelentette ki a búcsú előtt, hogy a kamocsai idei búcsún vér fog folyni, csakugyan be is váltotta ször­nyű fenyegetését. Pethes a nagyvendéglőben mulatott a legényekkel és ott egyikbe bele­kötött és bicskát rántott reá. Amikor ezt Kosa Kálmán segédjegyző meglátta, lefogta a dühöngő legényt és ártal­matlanná tette. Pethes a földről föltápász- kodva, a csöndesen távozó Kosa Kálmán után rohant és késével hasba szúrta, úgy, hogy a szerencsétlen segédjegyzőnek a belei nyomban kifordultak. Ezenkívül még kétszer a hátába szúrt és a segédjegyzőnek segítsé­gére siető öccsét is többször megszurta ké­sével. Kós aKálman irtózatos sebét kezeivel el­takarva, a saját lábán távozott a lakására. Az előhívott gutái körorvos a sebeket kötés­sel látta el és egy éppen Kamocsán időző te­herautóra téve a sebesültet, beszállította a komáromi közkórházba öccsével együtt. Itt Lipscher dr. kórházigazgató azonnal műtétet végzett rajta; állapota azonban válságos. Az öccse sebei nem veszélyesek. A tettes gyilkossági kísérlete után azon­nal jelentkezett a csendőrségen, amely a komáromi törvényszék fogházába szállí­totta be. Kosa Kálmán kamocsai születésű segéd­jegyzőt az egész község szerette. 1921. év őszén tért haza hatévi orosz fogságából Ifj. Pethes Sándor közveszélyes, izgága ember volt, aki már három és félévi börtönt '\s viselt többrendbeli garázdaságaiért. Kérjük barátainkat és olvasóinkat, hogy minden kávéházban és étte­remben erélyesen követeljék la­punkat, a Prágai Magyar Hírlapot M0t minűig tisztázatlan a SíérsSés, üi lesz a (randa üöitarsasag etaöKe — A P. M. H. párisi tudósítása — Bitkik, vagy nem bukik? A tizes bizottság döntő tanácskozása — Hl- vaíalnokkormány a horizonton — Nyári szü­net — Szeptemberben ismét együtt A P. M. fi. eredeti politikai riportja

Next

/
Thumbnails
Contents