Prágai Magyar Hirlap, 1924. június (3. évfolyam, 123-145 / 571-593. szám)
1924-06-12 / 131. (579.) szám
IL W “• évf°iyam isi-<579) szám wm Prága, csiftőr!^^ Főszerkesztő: A Szlovenszkói és Rnszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Felelős szerkesztő: PETROGALL! OSZKÁR dr. politikai napilapja FLACHBARTH ERNŐ ár. kz öreg nyugdíjasok és a parlament (tj.) Prága, .innius 11. A cs4’b-szlovák belpolitika kaleidoszkópjában a tarka képek változatos sora jntnden pártnak nyújt valami élvezetes látnivalót nyújt valami Ígéretet legalább, amely a kaleidoszkóp újabb fordulatára eltűnik ugyan, hogy más, hatalmon lévő párt szemét gyönyörködtesse. Most a szocialisták örvendenek, hogy élv-társaik rövidesen biztosítva lesznek, most az agráriusok orra ellőtt lebegtetik meg a mezőgazdasági vámok mézesmadzagját; kardot kapnak a katonatisztek és őrmesterek s ezek egymás között — minthogy boldogságuk teljes — csupán azon veszekszenek, hogy az őrmesteri kard kosarát is diszitse-e az oroszlán, vagy nem, a bírák ut, hermelines talárban Ítélkeznek már S.vátek dupladoktor fölött. Mindenkinek jut valami tehát az anyai módon gondoskodó kormánytól, csupán az öreg nyugdíjasokról hallgat a krónika és főleg hallgat a koalíciós sajtó. Ezekről már csak a vicclapok emlékeznek igen' izellen tréfák céltáblájául állítva őket, noha valójában könnyeket fakasztó tragédiákat lehetne írni a jobb sorsra érdemes volt közalkalmazottakról. rU,,. \ Vége-ájos nrnes aí> öiömfrd himnuszoknak, hogy a munkás is megkapja j agg korára a jól megérdemelt nyugalmat j munkájának gyümölcsét anyagi gondok nél- j kid élvezheti; a hatalmon lévők teljesen meg-} feledkeznek azonban arról, hogy az államot j szolgáló hivatalnoknak, aki egész munkáséletét, egészségét a köznek szentelte, szintén van igénye arra, hogy élete alkonyán a közösség legyen segítségére, mert hiszen önmaga képtelen már gondoskodni sajátmagáról. A régi, for radalom előtt nyugdija zo tt közalkalmazottakra, továbbá azokra gondolunk, akiket az uj kenyéradó harminc-négyvenévi becsülettel leszolgált idő után az utcára tett ki. A sok kormányigéretet nem akarjuk fől- clevenitem — fájdalmas emlékek azok csupán —, a legélesebben kell azonban elitélnünk azt a nemtörődömséget, amelyet a törvény- hozás tanusit ebben a kérdésben. Hetek óta ülésezik már a törvényhozás mindkét háza, de egyetlen szó sem esett a nyugdíjasokról. Az iskolaügyi miniszter benyújtott ugyan egy javaslatot a felekezeti nyugdíjasok segélyéről, ezt is visszavonta azonban bizonyos kiegészítések és pótlások céljából. Noha igen keveset Ígért ez a javaslat, mégis örömmel üdvözöltük, mivel legalább egy kis időre enyhítette volna az agg tanítók, özvegyek és árvák nyomorát. Most ennek a kis örömnek is vége, mivel az iskolaügyi miniszter ur még gondolkodni kryán a dolog fölött... A parlamentnek nincs, munkája. Nem lehetett volna ezeket a módosításokat a parlamentben megcsinálni? Az öreg vármegyei és jegyzői nyugdíjasok illetményei nem rendezhetők, mert nincs reá törvény — halljuk, a beliigy- és pénzügyminisztérium referenseitől. Ma nincs törvény, miért nem alkotja nreg azt a parlament? Miért veszekszik apró-cseprő, kicsinyes dolgokon a koalíció s miért nem teljesiti kötelességét, miért nem marad együtt két-három hétig egyfolytában, amennyi idő teljesen elegendő volna, hogy a szerencsétlen nyugdíjasok sorsát felsegítse és ezzel örök hálára kötelezze őket. ’ Az elbocsátott postások aktái Prágából Pozsonyba, Ungvárra, Kassára s innen vissza Prágába, vándorolnak; már csak egy csendőr, csak egy finánc, majd a sóhivatal főnökének véleményezését kell bevárni s meglesz a nyugdíj... Beérkezik a véleményezés is, ekkor kiderül, hogy a harangozó nem nyilatkozott még; nosza, küldjük az iratokat vándorútra. Hogy ez az eljárás a szociális érzésnek s a demokráciának mily arculiverésé, az nem Is a jut eszébe egy szocialista pártinak sem. A lerongyolt, üres hajlékban Fakó kiéhezett csontvázak égbekiáltó paródiái a nemz-etboldogitó demokráciának. Ezek számára nincs néhány órai ideje a parlamentnek, hogy felszántsa az árvák keserű könnyeit, hogy egy falat kenyeret nyújtson az éhségtől elcsigázottak-, maik. Énre nincs idő, mert a koalíció egymás között veszekszik, mielőtt haza kell’ mennie. Nézetünk szerint nem is kell’ olyan sok idő a szerencsétlenek felsegixésére. Nem hisszük, hogy volna párt, mely a nyugdíjasok íelsogitését nem tartaná szükségesnek, miért nelm tűzi napirendre tehát a Ház ezt a kérdést. Ezen nem fog összeveszni a koalíció, alaptalan az ily irányú aggodalom ... A törvényhozás cinikus nemtörődömsége mellett azonban van itt még egy, sokkal szo| imorutob jelenség. A kormány még nem fosztott meg kenyerétől elég közalkalmazottat, jnég uj koldusokról kell gondoskodni. Nap- ról-ina pra érkeznek a panaszok, hogy a magyar iskolák tanítóit, a magyar jegyzőket elbocsátják. Ennek illetősége nincs, az nem beszéli az államnyelvet, noha a köztársaságban már hat év óta becsülettel látta el a hlvataását s húsz év óta lakik egy községben. Uj szociális problémák tárgyalása helyett szenteljen egy kis figyelmet a kormány ezeknek a tényeknek, mert csak ilyenmódorj szüntetheti meg azt az általános elégedetlenséget, mélyet a nagy közvéleményben intézkedései kiváltanak. Nem lehet áldás az, Oly munkán, amelyhez a nép ezreinek könnye és jajszava tapad. Nikolajevics Mftolaj Berlinijei! is zászlói bontói* Berlin, juníus 11. A Deutsche Allgemeine Zeitung jelentése szerint a németországi orosz raonar- chista egyesületek tegnap tartották meg Berliniben gyűlésüket hogy állást foglaljanak Nikolajevlcs nagyherceg kiáltványához, az Oroszország ellen indítandó bolsevizmiiselíenes mozgalom tárgyában. A túlzsúfolt teremben a nagyherceget hatalmas ovációban részesítették és az Oroszország fölépítésére irányuló nemzeti mii vezérének ismerték elAz ülés után önkéntes adakozás utján hatalmas összegek gyűltek össze a nagyherceg rendelkezési alapjára. Krfidner-Struwe báró, a németországi orosz monarchista egyesületek ebiöke, beszédében kijelentette, hogy Oroszország megváltásának órája nemsokára ütni íog. A berlini rendőrség elő- vigyázatból körülkerítette az épületet, de semmi- nem ö rendzavarás nem fordult elő. Hl lesz Millerand utóda? A P. M. H, párisi tudósítása Paris, jutiius 11. . A francia kamarának és szenátusnak tegnapi ülése döntő fordulópontot jelent az egyhónapos francia kormányválság helyzetében. A francia kamarában viharos jelenetek voltak azzal kapcsolatosan, hogy Francois Marsai, a rövidcletü uj miniszterelnök fölolvasta a köztársaság elnökének levelét, amely az alkotmányra hivatkozva tiltakozik a kamara többségének erőszakos politikai akciói ellen. A baloldaliak csoportja az elnöki leirat fölötti vitát elutasítani javasolta s beterjesztett határozati javaslatukban kijelentették, hogy az uj kormánnyal, amely a parlamenti jogok ne- gációját jelenti, semmiféle vonatkozásba nem kivannak lépni. E határozati javaslattal kapcsolatosan Herricxt elnapotási indítványt tett, amelyet a kamara 329 szavazattal 214 ellenében elfogadott Hasonló javaslatot fogadott el a szenátus is. Ezután a parlamenti aktus után hivatalos kommüniké jelentette be, hogy MiHerand elhatározta a lemondását. A fejlemények ezek titán a következőképpen alakulnak; A francia kamara ma délután összeül s tudomásul veszi Millerand lemondását pénteken összeül Versaillesben az elnökválasztó kongresszus, megválasztja az uj elnököt, aki szombaton tárgyalja meg Her- riottal az ’ uj kormányalakítás ügyét. fierriot a jövő hét hétfőjén, vagy keddjén bemutatkozik uj kormányával a parlamentnek, Arra a kérdésre, hogy ki lesz az uj köztársasági elnök, a francia politikai élet ina még nem tud pozitív feleletet adni. A mai kombinációk Paintevé és Doumergue körül csoportosulnak. Fainlcvé a kamarában 310 s az Iníransigení becslése szerint a szenátusban 80 szavazatra számíthat. Ezek a szavazatok azonban nem alkotják az abszolút többséget, mert két kamarából álló nemzetgyűlésnél 430—450 szavazatra van szükség. Painlevé tellát az első választásnál valószínűen kisebbségben marad. A második választásnál nagyobb esélye van Don- merguének, de kérdéses az, hogy jelöltéti-e magát, mivel nőtlen ember és így a francia köztársasági elnök reprezentatív kötelességeit nem tudná tökéletesen ellátni. Ha Dou- mergue nem jelölteti magát, úgy esetleg Pams. Raoul Peret, vagy George Leygues nevét emlegetik. Elterjedt hírek szerint, ha Doumergue lesz a köztársaság elnöke, úgy erős esélyei vannak Poincarénak arra, hogy őt választják meg a szenátus elnökévé. A mai francia sajtó jobboldali része sajnálkozással fogadja Millerand visszaléptél:. Az Echo de Paris hibáztatja Herriotot, hogy a forradalmárok segítségével megrohamozta az alkotmányt. Á lap szerint Millerand Lemondása nem jelenti a válság végét, sokkal inkább annak kezdetet. A Maiin szerint nem Lehet Millerand letűnéséről beszélni, mert mint parlamenti tényező hamar föl fog tűnni a láthatáron. A baloldali sajtó megelégedéssel konstatálja, hogy az események a várt sorrendben peregtek le. Az Ere Nouvelle azt írja, hogy Millerandnak, a volt szocialistának és forradalmárnak meg kellett buknia, mert a demokráciával fordult szembe. Mit tárgyal holnap a képviselőhöz? A képviselőház csütörtöki ülésének napirendjén a hadsereg létszámának apasztása, a munka- nélküli segély és tíz mentelmi ügy szerepel. A mentelmi ügyekből négy Taussik képviselőre vonatkozik, három pedig Darujára. A többi is mind ellenzéki képviselő ügye. A légionáriusok Becka pénzügyminiszter ellen. Dix a Nár. Osvobozeni-ben az agrárvámok kérdésével foglalkozva, igazat ad Emglis ama -nézetének, hogy ez a kérdés a deflációs politika utolsó etaipja. A jelenlegi pénziiigyitilinisztert azonban nem -találja alkalmasnak arra, hogy ia deflációs politikát éppen az utolsó stádiumban k er észtül vih őssé, mivel ehhez a pénzügyi kérdéseik alapos ismerete, széles koncepció, óriási energia, megrettentlhetotíenség szükséges, csupa oly követélmény, amellyel a jelenlegi pénzügyminiszter nem rendelkezik. — (A postaügyi minisztériumban is a pro-, íekciós rendszer dühöng.) A „Csl. Postovn^f Uf'ednik“, a postások szaklapja közli, hogy a postaiigyi miniszter több magasrangu postatisztviselőt fog elbocsátani minden fegyelmi vizsgálat nélkül azért, mivel az illetőket egyes befolyásos pártegyéniségek alkalmatlanoknak tartják. A tizenkettedik francia elnök bukása Prága, junius 11. , Millerand lemondott és pénteken összeül' Ver szirtesben a francia kamara és szenátus, hogy megválassza a fralícia köztársaság uj elnökét. Milteiranddal egy oly személyiség ■ tűnik le a francia plifiirai élet első méltó-' ságáról, aki negyven esztendőn keresztül állandó és rendkívül fontos szerepet játszott a - francia politikában s akinek étetíutása bizonysága annak, hogy a szélső baloldali -politikusokból a kormányzás. polcain mint formálódnak át az egyéniségek a szélső nacionalizmus politikai szféráiba. Millerand ma hatvanöt esztendős. Amikor huszonhárom éves korában megkezdte ügyvédi praxisát, a népszerűség első mosolya azzal kapcsolatosan érte. hogy sztrájkoló munkásokat védett a szerinte reakciós bíróságok előtt. Abban az időben Jean Longuettel. Marx veiével dolgozott együtt s egyrészt a radikális szocializmusnak. másrészt a pacifizmusnak volt lelkes hirve. A nyolcvanas években már mint nagystílű szocialista szónok volt ismeretes. Pályája egyforma lend?üi-ettel haladt Jaurés emelkedésével, de amíg Jaurés hü maradt elveihez s nem volt hajlandó aktív részt vállalni a francia kormányzásban, addig Mii- ierand, aki huszonöt-éves -korában -már bevonult a P-alla-is Bourbonba, hamarosan kereskedelmi miniszter lett. A szóéiul dák ekkor heves akciót indítottak éltemé s 1904-ben a szocialista párt kizárta öt tagjai sorából Ez azonban nem zavarta Millerand pályafutását, vígan lavírozott tovább a politikái érvényesülés hintáján s mindent megtett annak érdekéiben, hogy- elreiedtesse a közvéleménnyel azt hogy valamikor a munkásság sztrájkjoga mellett tört lándzsát. Amikor a. háború kitört, a valamikor internacionalista Millerand nacionalizmusa nem-ismert határokat. Hadügyminiszter lett. ö volt az, aki Caillaux-al és a meggyilkolt Jaurés barátaival szemben a „j-usqtnau bóut“ politikáját védelmezte. Amikor 1920-ban a köztársaság elnökévé választották a győzelem politikájának legkiméletle- • rrebb képviselőjévé vált s ezt az álláspontot foglalta el egészen május 11-éig, mikor a francia közvélemény beszédesen tudtára adta-, hogy a politikáját nem helyesli. Köztársasági elnöksége -alatt megfeledkezett arról, hogy alkotmányos államokban az államfő uralkodik és nem kormányoz. Azok a kísérletei, amelyek az alkotmányra való hivatkozással még három évre meg akarták hosz- szabbitani köztársasági elnökségét, sikertelenek maradtak. Távoznia kell a köztársasági elnöki székből s távozása sem méltóság- teljesnek, se dicsőségesnek nem mondható, mert a francia sajtó a távozó köztársasági elnök felé ezeket a nem hízelgő jelzőket röpíti: „szemtelen renegát^ és „cinikus e-gyé- niség“ volt. Millerand volt a francia köztársaság tizenkettedik elnöke. A francia köztársaság egy félévszázad óta áll fenn, a köztársasági elnök mandátuma hét évre szól és Így Franciaország sokkal több elnököt választott, mint amennyit az alkotmány szerint választania kellett volna. Az első elnök Thiers volt, akinek csak egy szavazat többséggel sikerült a köztársaság proklahiálását keresztül'vinnic. Utódja Mac Ma-hon volt, aki csak öt évig ült a köztársasági elnöki székben s aki úgy tekintette méltóságát, mint a legitim trón-aspi100 csch-sil. Kerowdírl fizettek ma, junius 11-én: Büridifoen 16.6125 svájci frankot Zudapesten —.— magyar koronát Bécsben 207700.— osztrák koronát Berlinben 122200000000(10.— német márkái
