Prágai Magyar Hirlap, 1924. június (3. évfolyam, 123-145 / 571-593. szám)
1924-06-12 / 131. (579.) szám
Csütörtök, junius 12. ránsrjak helytartóságát. Utána Grewy következett, aki hetvenhárom éves korában vette át az elnökséget és akit hét esztendő lejárta után isimét megválasztottak. Utódja Carnot lett, aki ellen a jobboldali pártok vad agi-tá- ciót kezdtek s akit 1894-ben Lyonban egy anarchista meggyilkolt. Casimir Périer, aki utána következett a forradalmi tradíciókkal rendelkező magas bourgeoisie tagja volt, akinek azonban a reakciós sajtó támadásai következtében egy esztendő múlva le kellett mondania. Ezután Eaures következett, akinek köztársasági elnöki működése alatt folyt le a híres Drcyfus-pör, s aki 1899-ben szeretőjének karjai között lelte halálát. Loubet és Falliéres után Poincaré következett, akinek megválasztása valóságos paradoxia volt, mert a baloldalihoz tartozó Poincarét a jobboldaliak váiaszttták meg a baloldaliak jelöltjével Pamssal szemben. Poincaré a háborúnak köszönheti azt, hogy hét esztendeig ült a köztársasági elnöki székben. Utána Deschanell a „szép Paul“ következett, akinek elnöksége csak epizód volt s aki eddig nem tlsztkzott körülmények között kiesett egy hálókocsi ablakából s akinek furcsa esete után a francia republikánusok igy vigasztalódtak: Mégis csak jobb a köztársaság, mint a monarchia, mert ha egy köztársasági elnök kiesik a vonatból, ugy azt meneszteni lehet, de azt a királyt, aki elejti szerepét, csak forradalom utján lehet kiemelni a trónusból. Azután jött Millerand és most következik a francia köztársaság tizenharmadik elnöke. Destruktív elemek a koalícióban Prága, junius 11. Kramár dr.-nak a koalíció szükségességéről irt pünkösdi cikkét, amelyről tegnapi számunkban megemlékeztünk, egyáltalán nem fogadta oly lelkesedéssel a cseh sajtó, amilyennel egyébként kisérni szokta a nemzeti demokrata vezér minden megnyilatkozását. Sőt az egyik cseh „államellenes“ pártnak, a cseh kisiparospártnak a lapja igen kellemetlen jövendöléseket mond a jelen koalícióról, melynek el kell tűnnie a föld színéről s vele együtt kell, hogy eltűnjenek a jelenleg hatalmas pártok politikai basáskodásai és szinekurái. A választások után a nagy pártokból igen kis pártok lesznek s a nemzeti demokrata pártból csupán az államférfiak és a nemzet vezérei maradnak meg. Nem igaz Kramár ama megállapítása, hogy a koalícióban csak oly pártok vannak, amelyek az állam létét akarják, hanem az igazság az, hogy az államot akaró egyes pártok nincsenek a koalícióban s viszont egyes koalíciós pártok nem akarják az államot. No lám, eddig nem is tudtuk, hogy a koalícióban is vannak destruktív elemek, amelyek ezt az államot nem akarják. A Reforma azonban kioktatott az ellenkezőről. wbz&r fi&xzéivnft ícnrfs«8 ffcíprfeíesséáedhrsefe fitirefiei Nagy keresztényszocialista népgyiilés Jókán Jabioniczky János ár. nemzetgyűlési képviselő beszéde Kiküldött tudósítónktól , Jóka, junius 9. j Méreteiben ugy, mint lefolyásában nagyszabású népgyülése volt az Országos Ke- resztányszocialista pártnak Jóka községben, hol pünkösd másodnapján Jabloniczky János dir. nemzetgyűlési képviselő mondott feltűnést keltő és a mai politikai rendszer bírálatát tartalmazó beszédet. A gyűlésről következőket jelenti tudósítónk: Délután 3 órakor sok száz főnyi hallgatóság várakozott a templomtéren, melyben Jóka és a környékbeli községek: Kismagyar, Nagymagyar, Nagyfödémes, Nemes-Kos sut'h, Királyrév stb. lakói közül is számosán voltak képviselve. Alapy Gyula beszéde A helyi keresztényszocialista párt elmöJabüonkzky a bel- és Utána Jabloniczky János, dr., nemzetgyűlési képviselő emelkedett szólásra. Beszédét azzal kezdte, hogy a világháborúban az úgynevezett antanthatalmak azzal küzdöttek ellenünk, hogy aiz Európa békéjének akadályául jelentkező militarizmust kell ártalmatlanná tenni. — Mindnyájan azt hittük, hogy megszűnvén a háború, megszűnik a katonai uralom is és a béke áldásai vesznek körül. Ámde mit látunk? Mig az 50 milliós monarchinának 400.000 katoOnája volt, addig a 13 milliós cseh-szlovák állam 150.000 katonát vall be papiron; hogy nincs-e esetleg több, azt nem merem állítani. Adózunk a katonaság fejlesztése céljaira, mely az állami bevételek legnagyobb részét elnyeli. De legalább nem lehet panaszkodnom a demokráciára, a háborúban felvittem a kapitányságig, most pedig a cseh-szlovák haderő közembere vagyok. — Porból lettünk és porrá leszünk: a múltban a közemberből lett a kapitány, a jelen ezt visszafelé csinálja: kapitányból közembert. (Zajos derültség.) — A múltban tényleg nem volt demokrácia; azt hittülk, hogy az örök béke ennek az áldásaiban részesít bennünket. A demokrácia azt jelentené, hogy a nép 'uralkodik, az ország s állam ügyeinek intézésében képviseletével résztvesz és semmi más nem történhetik, mint amit a nép akar. Hallgass és fizess! — Hat év keserű tapasztalatai meggyőztek mindenkit arról, hogy itt néhány ember intézi sorsunkat minden megkérdezés nélkül és meghallgatásunk nélkül. A jelszó: hallgass és fizess! — A demokrácia szép és bö köpe- nyeg, amely alatt sok minden történik, kének üdvözlő szavai után első szónok Alapy Gyula dr., az országos keresztény- szocialista párt komáromi járási elnöke vezette be a népgyiilést, felsorakoztatva a ma-, gyár nemzeti kisebbség sérelmeit. Nagy hatást keltett beszédéneik az a része, melyben az illetőség és állampolgárság elismerése körül ecsetelte a közigazgatási hatóságok eljárását. A centralizáció megbénitó hatását széles áttekintéssel bizonyította a közigazgatás minden fokán, főleg a nagymegyék árnyék- autonómiájában. Majd kulturális téren megnyilvánuló elnemzetleuitö célzatot fejtegette. Foglalkozott az igazságtalan adórendszerrel, a szlovenszkói munkanélküliséggel, a bankok túltengő uralmával és a hitelügy szervezetlenségével, Beszédét lelkes tapsokkal fogadták. külpolitikai helyzetről amit nem látunk, amit a köpenyes eltakar. Hallgatni arany — beszélni börtön — Van földbirtok-rendtörvény, sajtórendtörvény és általános xendtöryény, amelynek egy szóban foglalható össze a célzata: hallgass! A sajtótörvény reformját hálásan lehetne üdvözölni, ha az a köz- és magán tisztesség védelme szempontjából nyújtana garanciákat, de a sajtónovella megfojtja a sajtószabadságot, — A rendtörvény célja általában elhallgattatni minden nyilvános kritikát. A közmondás igen találósán fejezi ki a hallgatás előnyeit: hallgatni arany — beszélni ezüst. A hatalom Is erre az alapra helyezkedett és azt tartja: hallgatni arany — beszélni börtön. (Ugy van, igaz!) —- Az embereket rá kell szoktatni a hallgatásra, ne merjenek kritizálni semmit, ezért az embereket meg kell félemJiíeni. Ennek is megvan a módja. A modori plébános, Tresz- kony, ezelőtt két évvel mondott beszédéért most került a törvényszék elé, mely izgatásért kéthavi fogházra Ítélte el. Ámde a törvényszék a büntetését két évre felfüggesztette. Treszkonynak tehát két évre be van csukva a szája, mert ha nyilvánosan megszólal e két év alatt és beleütközik a rendtörvénybe, végrehajtják a kéthavi szabadságvesztést. A rendcsinálás csak ürügy, mert rendetlenséggel nem találkozunk, ezt csak azok követik el, akik a rendet — csinálják. (Ugy van!) Hol a panamatörvény? — Egy törvény még nem készült el: a panamákról szóló. Ez, ugylátszik, csak egyes beavatott emberek kívánsága. Halott a demokratikus egyenlőség elvei szerint nekünk is, mindegyikünknek joga volna egy kis panamához. (Nagy derültség.) Mit szabad csinálnunk? — Szemünkre lobbantják lépten-nyomon, hogy nem alkotunk, nem építünk, csak meddő kritikával rombolunk, irredenták vagyunk. De hát mit is szabad tulajdonképpen csinálunk? Illetőség elismerése iránt beadott kérvényeink, az adó helyesbítésére irányuló felszólalásaink elintézetlenek maradnak vagy ha elintézik, nincs benne köszönet. Hát mit csináljunk? Ha mást teszünk, ott a rendtörvény, ránkolvassák. Egyre ütnek bennünket, tehát egyre panaszkodunk. De ezen is lehet segíteni, ha a hivatalokat arra utasítják, hogy azok is tiszteljék a törvényt és azt egyenlően hajtsák végre és egyformán bánjanak mindenkivel. De ezt nem akarják megcsinálni és miért nem? Ezt is megtudnám mondani, de akkor én is a többi sorsára jutnék. Lassanként a népgyü- lések egész simán fognak lefolyni: a szónok felmegy az emelvényre, befogja a száját és kibeszélte magát. (Nagy derültség.) A földreform igazságtalanságai — A földreform iránt kezdetben sokan lelkesedtek, mert való tény, hogy a föld nincsen jól elosztva. A földreform végrehajtásánál azonban a közgazdasági tudomány leszűrt igazságainak kellene érvényesülnie. — A mai alakjában azonban a célja az, hogy megszüntesse a mai földbirtokosokat. A törvényt, mely az Igénylésből nem zár ki senkit, nem hajtják végre, a helyi magyar földigénylő nem kap földet. — A földreformnál a legnagyobb igazságtalanságok történnek- Alkalmam volt aktákba betekinteni egy 3700 holdas uradalom felosztásánál, amelyből a cseh légionáriusok kaptak 748 katasztrális holdat, holdanként 500 koronás árban; árvamegyei szlovákok 1000 holdat, holdanként 1000 koronával, 2000 holdat magyar középbirtokosok 4000 koronájával. Ezenkívül a magyarok fizettek holdanként 300 korona közvetítési dijat, álirási díjat, illetékeket, ugy hogy ezeknek egy hold föld belekerült 4700—4900 koronába. Es mégis a lé^ionisták" futnak onnét és a magyar földmives veszi meg otthagyott birtokaikat. Jönnek az uj nemesek — De a föfkjbirtokreformnak egy másik tendenciája uj középbirtokososztály alkotása, amelyeket a Napravil és Viszkocsil urak között osztanak ki. A nemesség intézményeit eltörölték, de egy uj bevándorló nemesi osztály van kialakulóban. Rendjeleink is vannak és megérjük, hogy az uj földesurak címeket is kapnak s a régi történelmi nemesség, a gróf Andrássy, Károlyi, Csákyak után a gróf Viszkocsil és bi^ó Napravil nemesség fog következni. (Nagy derültség.) Az adó és a hadikölcsön — Az adók tekintetében ' ott tartunk, hogy nem tudjuk már viselni. De az adózás Tárcarovatunk: Péntek: FRANK HELLER: Plsotti púpja. Szombat: RADNAYNÉ SOLTÉSZ IRÉN: Jánoska bogárkája. Vasárnap: TAMÁS LAJOS: Tanács (vers). — SOMLYÓ ZOLTÁN: A bábu. A milliók — A Prágai Magyar Hirlap eredeti tárcája — Irta: Boros Ferenc. A hideg eső csak ugy ömlött, amikor a ■Külvárosi szűk utcákon hazabandukolt. Bálint nem sietett, megnyúlt léptekkel ment, mint a szembejövő görnyedthátu munkások, akik fáradt hangon, lecsapott fejjel felelhettek egymásnak s rá se néztek, ahogy elhaladtak mellette. A házakhoz húzódva ballagott s ujjával, mint a gyerek, meg-megpö- cintette a falat s magában dudolgatva nézte, a szomorú, városi fákról hogy rázza le a szél a hideg esőt. A moziból éppen most tódult ki a tömeg s Bálint látta az embereket, férfiakat, nőket, gyerekeket, amint örvendezve, nekipirult arccal, szemükben még a színház lázával vitatkoztak egymással s meg- hökkenve, bosszúsán néztek bele a sáros estébe, aztán megindultak a zeg-zugos, sötét utcákon erre, arra. Amint a házhoz ért, amelyben lakott, a kapu előtt kocsi állt. A koc'-is a sarki korcsma ajtajából nézte, hogy Bálint megsimltja a rossz gebéjét. A ló az érintésre fiá(ráfordította fejét s hálás, állati szemmel tekintet Bálintra. Bálintnak, még mikor a szobájába ért, akkor is szeme előtt volt a kép: a lobogófejű, esővert állat, ahogy majdnem a kövezetre' roskad. És a művésziesen rendezett hatalmas terekre gondolt, melyek óriási lovasszobraikkal megállítják a városok bámészkodó népét s végigömlött rajta a sajnálkozás az esős utcán álldogáló állat iránt. A lucskos kövezeten ott látta sötét háttér gyanánt az ércből kiformált munkásokat s majd, hogy ki nem buggyant a könny a szeméből. A vigasztalan csöndben oly egyedül érezte magát a szegény szobában, mint a gyerek, aki magára maradt az idegen város közepén és az édesanyja simogató kezére vágyik. Amint hozzáfogott szűkös vacsorájához, keserűnek érezte a kenyerét, abbahagyta az evést, fejfájósan ledobálta magáról a ruhát, eloltotta a villanyt s lefeküdt. Még hallotta, hogy az emeleten ajtót nyitottak s zűrzavaros beszéd csapódott ki, aztán a folyosón néhány lépés koppanása, dödögő szavak s újra csönd lett. Most, hogy egészen magára maradt, a sötétben szemét behunyva az apját látta otthon a fehérfalu kis házban esti lámpafénynél, mellette a testvére, a húga, az édesanyja meg ott áll az asztal mellett. S amint igy leste őket, hogy I beszélnek valami furcsa, szótalan nyelven, ! szépen elaludt. Ami ezután következett, az mind oly furcsa és nevetséges, mintha valami szegény, rongyos embernek egy nagy ur kényes, uj ruhát küld s a finom ruhába, a zsebbe pénzt. Először valami süppedő*? helyen járt ki- nos, nehéz léptekkel, aztán hirtelen szürke ködbe jutott. Egészen egyedül botorkált, sehol senki. Csak nagysokára tűnt a szemébe egy pH'koló lámpa, a lámpa köré házak kerüllek elő a semmiből. Amint a lámpa alá ért az álmodok hangtalan lépéseivel, hatalmas bőrtárcát pillantott meg a kövezeten. Furcsa is, hogy már valaki föl nem vette, majdhogy elesik benne az ember. És erre aztán sokszor gondolt vissza később. Nem sikoltott fel örömében, amint a kövér tárcát fölvette, éppoly szomorúan ment tovább a sötétes utcán, mint ahogy jött. Csak azt látta, ahogy a duzzadt tárcát kezébe vette, hogy töméntelen sok ezres van benne, rengeteg sok különféle szinti bankó, tudja Isten, hány millió. Nem gondolt semmire, nem olvasta meg a töméntelen sok ezrest, csak ment tovább az álomban járók nesztelen lépéseivel, mintha csak úszna a levegőben. Egy nagyfényü ivlámpa ragyogásába ért, ahol emberek jöttek vele szemben. Hirtelen a bankócsomóhoz nyúlt s mindenkinek adott belőle néhányat. Aztán, aki arra került, annak mindnek a kezébe nyomott egy-két ezrest. Csak ugy, mint a mozi előtt a reklámcédulát osztogató gyerek. Néhányan el se akarták fogadni a pénzt, ugy kellett rájuk erőszakolni. A Sándor pincér, mert véletlenül ő Is arra ment, mikor megnézte a kezébe nyomott ezreseket, mosolyogva rátekintett. — Nem lesz sok, kedves Bálint ur? De aztán nem szólt semmit. Csak otthagyta Bálintot az utcán. Kapott a pénzből a háziasszony Is és jóságos arccal fogadta az ezreseket. Az idegen emberek azonban meg se köszönték az. adományt, egész természetesnek tartották, ugylátszik, hogy Bálint odaadogntja másoknak a talált pénzt. Ott állt a fényes ívlámpa alatt és osztogatta az ezreseket és szinte sietett, hogy minél előbb túl legyen az egész dolgon. Emberek, töpörödött asszonyok jöttek csapatostul arra, mindenkinek adott a bankjegyekből. Mire Béla jött, a barátja, határozott, nehéz léptekkel, már alig maradt a rengeteg pénzből valami. Kezébe gyömöszölte az utolsó bankókat, amire a barátja kövér arccal a szemébe nevetett, mintha csak azt mondaná, hogy mindez csak ostobaság, nevetséges játék, részeg álom. Ez most neki is eszébe ötlött, hogy az egész dolog nem igaz. Az ivlámpa elaludt a feje fölött és sötét lett. Aztán csak az történt, hogy nagysokára a nevét hallotta, mintha szólítanák. Egy hang csöndesen mondta: —Még alszik? Erre fölébredtA háziasszony csoszogva levelet tett az asztalra. Amint észrevette, hogy felébredt, azt mondta: — A Bálint ur barátja az előbb volt itt. Nem akarta fölkelteni, azt mondta, hogy reg gelinél a kávéházban várja. Kiugrott az ágyból s egy percig kábul tan megállt a sötétes szobában. Arra gon dőlt, amit álmodott. Sajátságos, sohase szó kott álmodni. Aztán az órájára nézett s gyor san fölcsavarta a villanyt, hogy jobban lás són s a lámpához vitte a levelet. Hazulró' írták, kétszer is végigolvasta, ahogy az apj. irása után következnek az édesanyja, a test vére, a húga sorai és sietve felöltözött. A hazulról kapott levél kissé niegörven deztette, de a feje kábult volt a nehéz álom után. Magára kapkodta a ruháját s az ajtóból szólt vissza a háziasszony kérdésére, hogy ej k vacsora után metrv haza.
