Prágai Magyar Hirlap, 1924. június (3. évfolyam, 123-145 / 571-593. szám)
1924-06-07 / 128. (576.) szám
Szombat, Junius ?. ■ TtáGAlMACtfíUflKE? % Az finnepelotti parlament Prága, junius 6. A képviselőház mai ülése a legteljesebb unalom jegyében folyt le. Tomasek elnök 11 óra 25 perckor nyitotta meg az ülést. Vita nélkül elfogadták a festő- és mázolóiparban alkalmazott egyének egészségéről és életbiztonságáról szóló, valamint a tisztviselői fizetések és nyugdijak végrehajthatóságáról szóló törvénymódosító javaslatot. Azután második olvasásban elfogadták a csehországi járási gazdasági takarékpénztárakra vonatkozó törvényt, a továbbiakban pedig néhány mentelmi ügyet intéztek el, amelyben nyolc képviselő közül a képviselőház csak Tománek képviselőt adta ki. Ennek végeztével az elnök 12 órakor öt percre fölfüggesztette az ülést. A második formális ülésben az elnök kioszt- tatta az egyes bizottságoknak a beérkezett szenátusi javaslatokat. A legközelebbi ülés junius 12-én, csütörtökön délelőtt 11 órakor lesz. Értesülésünk szerint a képviselőház még pénteken is tart ülést s azután a tavaszi ülésszakot bezárják. A parfőm divata,, gyártása és feóbortj ai — A Prágai Magyar Hírlap eredeti riportja — Prága, junius 6. Cannes és Grasse tarka mezőin már elmúlt az első virágszedés ideje. A végtelen földeken nem szerénykedik már az ibolya, a gyöngyvirág kecses szirmai is feldolgozásra várva száradnak a hatalmas gyártelepeken. Kétségtelen, hogy a francia illatszergyárak látják el a világ parfőmszükségletének legnagyobb részét, a Riviéra kertészei csodá'nak, a szindus orgona, rezeda, jázmin, liliom és tubarózsának ezernyi szálából több illő olaj készül, mint Olaszország narancsvirágaiból, Bulgária rózsáiból és Anglia rezedáiból. A friss virágok millió sziromlevele kell. ahhoz, hogy egy kilogram illatos olajat nyerjenek. A Lipcse melletti rózsaföldek háború előtti évi termelése ötven kilogram rózsaolaj volt, melyet kétszázötvenezer kilogram rózsalevélből préseltek. Kényes és nehéz kémiai műveletek vezetnek az éterikus olajokhoz, melyek dús változatú kompozíciójának alkoholos oldata adja a hölgyek örömét: a parfőmöt. A gyártás féltve őrzött titka nem- zedékről-nemzedékre száll a francia illatszergyárosok dinasztiájában és a kémikusok világában nagy feltűnést keltett, mikor évekkel ezelőtt egy közlemény jelent meg egy szaklapban, mely szenzációs részleteket közölt egy ősrégi gyár üzemi titkaiból. Hogy készül a paríöm? Az éterikus olajok apró, láthatatlan kiesinysé- gü cseppebben vannak elosztva a szirmok sebeiben és ezeket vízgőzzel való lepárolás, organikus oldószerekkel való kivonás utján nyerik nagyon híg oldatokban. Egy nagyon fontos neme az éterikus olajok kitermelésének abból áll, hogy a szárított virágokat finom zsírokba ágyazzák, melyeknek az a tulajdonságuk, hogy mintegy magukba szivják a szirmok illatanyagát. Az olajoknak a zsírból való t elvonása, ha kényes munka is, most már könnyen keresztülvihető. Az érdekes azonban az, hogy az edd:gi feltevéssel ellentétben, hogy ehhez a mace- rá’ásnak nevezett művelethez friss zsir kell, egy francia gyár éppenséggel avas vajat használ. Az előbb említett cikk írója feljegyzi, hogy abban a gyárban, ahol járt, hatalmas üvegtáblákra mintegy öt centiméter vastagsági: vajréteg volt felkenve, melyet csak t:z-tizenöt évi ál’ás után használtak fel a macerálás céljaira. A gyár úgy lászik bátran közölhette ezt az igen jelentős gyártási titkot, mert alig föltételezhető, hogy konkurrense akadjon, aki beruházásaival előbb tizenöt évig várjon azért, hogy az emlitett módszer szerint dolgozhasson. Far szó a szintetikus parfümökről A fáradhatatlan német kémikusoké az érdem, hegy ma már nemcsak hogy ismerjük a paríőmök összetételét, hanem hogy sikerült a v:rágok illatához csalódásig hasonló szerves vegyiileteket is előállítani. De míg például a szintétikus ind'gó minden tekintetben fölülmúlta az indigó növényből nyert természetes kék festéket, addig ugyanez nem mondható el „ sz’ntétikus parfőmökről. Igaz ugyan, hogy a tudósok a természetes virágillatok nem egy hibáját derítették fel. Mindenki tudja például, hogy a liliom átható szaga főfájást, sőt annak tartós élvezete rosszullétet, talán még halált is okozhat. Ennek oka abban rejlik, hogy az illő olajok között mérges természetűek is vannak, melyek idővel annyira megronthatják a szaglóérzé- ket, hogy az finomabb árnyalatok disztingválására képtelen lesz. A szintét'kus parfőmökből hiányzik természetesen ez a káros tulajdonság, de ezzel szemben illatuk nem állandó, nagyon is könnyen illanó, valamint kevésbé diszkrét és finom. Mindenesetre jellemző a korra, hogy a szintét’kus parfő- mök, a sok esetben penetráns illatú szintetikus olajok igen nagy közkedveltségnek örvendenek, Így például az indói és a szkatól nélkülözhetetlen vegyszerek a szintéíikus parfőmgyártás laboratóriumában, holott ez a két vegyület egyenesen a fe- káliák szagára emlékeztet. XV. Lajos, udvarának gáláns hölgyei naponta változtatták illatszereiket, Pompadour márkinő évente hatszázezer frankot költött arra, hogy pazar lakosztálya pompás bútorainak minden egyes darabja más és más 'hatot árasszon. A ma parfőmkultusza sem. mondható kisebbnek múlt divatjánál. Az előkelő és divatos parfő- mök most is szezónról-szezónra változnak és a felkapott exótikus kompozíciók mindinkább háttérbe szorítják az egyszerű és nemes virágillatokat. A legpompásabb parfőmöket ma kétségtelenül a Houbigant cég gyártja; Quelques FLeurs, valamint Le Temps de Lila-ja párját ritkítja. Coty gyártmányai nem a diszkrétebb illatok közé tartoznak, Chyprc-je azonban mégis általános közkedveltségnek örvend. A hagyományok mellett egyedül -a régi hírneves Roger et Gollet cég tart ki hűen, igaz, hogy gyöngyvirág- és ibolyaillata utánozhatatlan. ' A kisebb cégek közül d’Orsay kölni vizei; Fivér: Le Tréile Incarnat-ja és Guerlain exótikumai nem szoktak hiányzani a divathölgyek toalettasztalkájáról. Jellemző, hogy Prágában a német parfőmgyártás igaz, hogy legnagyobbrészt szintétikus készítményei úgyszólván egyáltalán nincsenek képviselve, ha más érthető okokból nem, hát talán azért, hogy a francia készítményekért annál köny- nyebben követelhessenek hihetetlen árakat. Bányay Béni. li leszavazlak i lene! lioraíiü ni vűlaszíásfk lesznek Berlin, junius 6. A kormánynyilatkozat fölötti vita ma véget ér s az azt lezáró szavazás óriási fordulatokat hozhat. Az esetben, ha a kormányt leszavazzák, a birodalmi gyűlés feloszlatására kerül a sor és uj választások lesznek. Ámericain bar vulkánok felett Irta: PüdaÖsíÍ Andor Budapest, junius 6. „Nous dansons sur un volcan“ — ezekkel a hires szavakkal üdvözölte 1830 junius 5-én Achille de Salvandy gróf Lajos Fiilöp orleansi herceget s a vulkánon táncolás plasztikus képe azóta se ment'ki a divatból. Az idők sok mindent elsöpörtek. Lajos Fiilöp polgár birodalma helyén kipróbálták a kereskedelmi császárságot és a militarista res-publicát. Salvandy grói történelmi munkáját is ma már édeskevésen ismerik. De a plasztikus kép megmaradt, sőt még jobban divatba jött. Oswald Spengler megjósolja a nyugati kultúrák összeomlását s a jazz-band hozzá vad ritmusokat ver. A kráter nyílik lába alatt, de az őrült világ még táncol felette és nem veszi észre, hogy: „Nous dansons sur un vulcan.“ A hegedű részegen őrjöng, a dobok, üstök és kolompok szadista ritmusokat vernek ki, a banjo érzéki ciripelése beléje markol már az idegekbe, mig a saxofon kéjes hördülése megpofozza a hátgerincet. Szól a zene és őrjöng a tánc. A mozdulatokban felgerjed a ritmus brutális lüktetése s a rángatózó lépésekről már nem tudja senki, hogy Zander-kura-e, vagy ideggörcs. A vállak vitusos remegését paralitikusan kísérik a lábak. Ez a mámor és a mámor mélyén, ugylátszik, ez maga az élet. A zene: — indiánüvöltés, a tánc: — kanibál- flirtelés s a hottentotta-monda'ne szellem végigvonul az életen. Ma van, holnap nincs; aki te-, heti, még ma él. Az asztalok felett kis celluioze-labdák repülnek; fehérek, pirosak, kékek, tarkák. Meglendülnek fényesre ápolt férfikörmöcskék között és több vagy kevesebb szerencsével belepottyannak valamelyik szép hölgy dekoltázsába. Szép, finom és főleg úri játék. Az asztalok között tombol az élet; a nagy Élet, ahogy azt a kis Budapesten elképzelik. A jazz őrjöngő ritmusokat bőg, az asztalok mellett ömlik a pezsgő, a terem közepén dühöng a tánc: egyetlen összegerjedő ritmus. Színes cipők és selyemharisnyák fonódnak férfilábak köré s gázolnak térdig a feléjük hajigáit szerpentinben. A levegőből konfetti permetezik le, mig az asztalok között kerítő huncutsággal suhannak a színes cellulozelabdák. Száz a színük, mint ahogy száz a sorsuk is. Néha szemrebbenés támad utánuk, néha csak zavart pirulás, gyakrabban kihívó tekintet, sőt néha-néha egy-egy pofon is, de sohase attól, akitől az, aki kapja, szeretné. így él a város, amely ha egyszer igazán őszinte lesz magához, bevallja majd, hogy még betevő falatja sincs. De ki vailana be ilyen kellemetlen igazságot. Vagy ha be is vallja, ki él azért másképp? így is van rendjén. Nem táncolhat menüettet az a világ, amelyben Spengler a kultúrák összeomlását jósolja meg. A halottak nagyon is élni akarnak. Nem hallgathat Bach aSrabandot, mikor vértelen forrdalmak ezer és egy embert pusztítanak el. A finom muzsika nem borítja be a halálos hörgést. Nem hódolhat a régi világok erkölcseinek sem, mikor bősei pénzére van szükség, hogy a bécsi Opera Strauss Richardnak hallétjét műsorra tűzze. Az élet szürkesége fölött még nosztalgikusabban hiányzik a fény. Ennek a világnak lárma kell, nem művészi szépség. Ennek a világnak bakugrás kell, nem tipegő lépés. Ez a világ csak azt érti meg, anft- egy Carpentier beléje boxol. Ez a világ csak azt hallja meg, amit egy tőzsdegaloppin üvölt a fülébe. Ez a világ csak azt veszi észre, amit a Decker Bábyk a szemébe köpnek. Ez a világ a Bozelck, a Custiglio- nik, a Heim Jaquesek, a Ciprutok, a Kólák és a Zaharoffok szegény világa s a többiek Gerhardt Hauptmanntól Albert Einsteinig, csupán megtűri vendégei. (Pláne az utóbbi szerencsétlenségére még zsidó is.) Ennek a világnak lúdtalpa, van. Ez a világ az orrát piszkálja. Ez a világ villával vakarja a fejét; ököllel simogat, gummibottal érvel, tisztességet eszik és a sáros cipőjét kultúrával törli le. Amikor sordinót tesz a hangjára, az a — jazz-band. Valahogy mindenki megsiketiilt és már csak az orditozást érti. De eltompultak a szemek is s csak a rikító színeket veszik észre; a többit mind szürkének érzik. Ami szép és egyensúlyozott, az ma már végtelenül unalmas. A mindennapok se érdekesek, mert hozzászoktak a nagy emóciókhoz. Olyan földindulásban volt részük, amely mellett csecsemöjáték akár a legnagyobb esemén}' is. Eltompult minden gondolat, ami egyensúly felé törekszik, amint magában az életben is eltompult. Kit érdekel, hogy a vasszorgalom miképpen gyűjt magának vagyont, mikor Heim Ja- ques egy nap alatt sokszor milliárdokat seper be. Kit érdekel, hogy a tehetség mint alapozza meg életét, mikor lembergi zsidógyerekek huszonöt-harmincéves korukban királyok lesznek a bécsi tőzsdén. Kit érdekel, hogy az Operában előadják-e Parsifalt, mikor Amerikában két fiatal ember dollármilliókat gyűjtött össze, mert költői lelkűk megalkotta a „Yes! We have no bananas“ kupiét. Kit érdekel a szerelmi dráma, mikor a jő- vátételi bizottság országok tragédiáit intézi. A normális életérzés megszűnt, mert megszűnt maga a normális élet. Erősebb hang, erősebb mozgás, erősebb ritmus, erősebb szin, erősebb élet szükséges hozzá, hogy elhihesse: — valóban él. Van valami végzetes összefüggés a mámor és a pusztulás között. Melyik az ok s hol a következmény, megállapítani nehéz lenne. De végzetszerűen együtt járnak. Lehet-e pusztulás, ahol nincs élet? Lehct-e mámor, ha nincs halál? Igazi halál-e, ha nem mámort öl meg? Hiheí-e az elmúlásban az, aki az életet meg nem éli? Kiélvezheti-e életét, aki az elmúlásban nem hisz? Mámor és pusztulás: édes testvér, de lehet, hogy annál sokkal több. Talán a modern költészet igaz, ha szerinte halál és mámor ugyanegy. Mint valami Janus-arcu lélek. A mámor csak a pusztulás megnyilvánulása; amint a pusztulás sem egyéb, mint a mámor másik Janus-arca. Egyik sem lehet a másik nélkül, mert egyik sincsen önmagában. Ha az egyik van, csak úgy lehet a másik. Amint fény nélkül nem lehet árnyék és nem lehet mélység, ha magasság nincs. A tánc sem igaz, ha nem a vulkánok tetején lejtik. Mennél bizonytalanabb az élet, annál nagyobb szüksége van reá, hogy bizonyítsa létezését. Mennél közelebb jut a halálhoz, annál jobban kiabálja: — „élek!“ Nagyobb irammal habzsolja a percet. Több ritmussal éli ki a vágyat. Jobban felfokozza a kéjt. Izmot keres, kemény izmokat, nehogy örökre elernyedjen. Élni akar. Bebizonyítani, hogy él, mindenkinek, az egész világnak, még — saját magának is. | KilltciPin tSívlmrw f Mérték után készít férfifehérnemüf' § i Imm§1€I!1 LOrUICZ ? a — - jl’\ I í férfifehérnemű- és divat-szalón I VjriaSI ValaSZteK | X p-t —, % a legizlésesebb divaté kkekben, legfinomabb y, . J t női- és férfiharisnyákban, nyakkendőkben, % % raaa2gwBa#«a-BMiSic«m 6. saKtónaira * zsebkendőkben stb. : : * | <Az udvarban0 | Szolid araid Előzékeny kiszolgálás | :&5<gCgC£-<&c! . s « \ Menyasszonyi kelengyék áruháza t 1 \ ------------------------------- f *. * * h \ Saját készítményt! finom férfi £ <\ és n^i fehérnemű, asztal- tus t 3 \ térítők és mindennemű lenáru £ 5 \ Árusítás nagyban és kicsinyben £ ffVfTvnTmTmmmmvTTT?Tmfmv¥tTfvtTimrvTTTTTVTirvfTTV. U18 Sokaknak a pezsgő is jobban Ízlik, ha másnak borra sem telik. Sokaknak a banán is kedvesebb, ha másoknak még krumpli sem jut. Sokan a vadonatúj frakkban is csak úgy érzik jól magukat, ha másoknak a könyöke rongyos. Nem elég a maguk emelkedése, de kell a mások lezuhanása is. Mert csak a külső máz hiteti el velük, hogy kiilörabek a többieknél. A nyakba húzott dandy- kalap, a szürke szabott burbury, a karimásra varrott lúdtalp, vagy a hölgyeknél a színes cipő, a testszinii selyemharisnya, a nyáron is prémeskabát s elsősorban a — hosszú ész, amit rövid hajjal viselnek. Másképpen talán maguk sem hinnék. Kell a fény, hogy elfelejtsék, a csatornát, amelyből jöttek. Kell a pompa, hogy eltakarja a múlt mosdatlan emlékeit. Kell a Coty-parfüm, hogy lemossa az uj gazdagság csirizszagát. Kell minden fény és minden pompa, amellyel felfokozzák magukat; Kell minden hódolat és minden luxus, hogy senkiségüket elfelejtsék. Kell a bóditó farsangi játék; nehogy csak azt érezzék magukról, hogy frissen vasalt örömlegények és kiöltözött utcaleányok. Holott valóban csak azok. Élni akarnak. Erősebben, szívesebben, nagyobb akcentussal, hangosabban, durvábban, elementárisab- ban, primitívebben; élni, mert még észreveszik, hogy már rég meghaltak. Az életakarás harsog fel a jazz-band hangján. Az életakarás hizeleg a banjó minden zendülésén. Az életakarás buggyan fel az erotikus szaxofonban. A lélek Ideges remegése felszalad a vállba. A parajizis halálküzdelme rángatja a lábat A vergődő élet minden félelme ott vonaglik az őrjöngő zenén és mennél jobban fél, annál jobban üvöltöz. A Ritz disztingvált termeiben, a Hungária komoly csarnokában s a többiekben valamennyiben, a csillárokat virágfüzérek fonják egybe, mint nagy győzelmek ünnepén. A sarokban brutális jazz-band rikoltja világgá a mai élet szivreme- gését. A nikkelvedrekben pezsgő hül, az asztalon francia ínyencségek. Az asztalok mellett pénzgladiátorok hódítják a szerelmek gladiátornőit. A sikoltó hangfergetegben, a forró és felhevült mámorban párok ringanak a középen s már egyetlen tömeggé vegyülve ágaskodik fel bennük a kéj. Minden oldalról zsíros kacagással szerpentinek iveinek feléjük, mig a párás ködből konfetti szitál le a fejükre. Az asztalok között, mint pos- íillion d‘amourok röpködnek a kis cellu!oze-lab- dák; a pénz, a tőzsde, a szerelem, a kéj, az üzlet és a mondaine-élet postillion d'amourjai. A tánc forr, csak a vulkán csendes. Szól a zene, felzeng az ének, amint mindig felzeng a vulkán felett s amint azt soha nem veszik észre. A Ritz a régi; nem változott semmit (pedig még Lengyel Menyhért is be-be ihelte az Antóniába, de még az sem rontotta el.) De megváltoztak az enöarek benne.' A háború előtt legendává nőtt, az a Rítz-pincér, aki mikor egy jó nyárspolgár nyakába kötötte az asztalkendőjét, tiszteletteljesen figyelmeztette, hogy „kérem, nr- nálunk borotválkozni nem lehet11. Ma akár magét is felkötheti, ha pénze van, mégis leborul"-'• előtte. Utálja őket minden pincér, a cigány f vállról néz le rájuk, a garderobosnő károm’ egyet, a portás éppen csak legyint; de még azért is övék az élet. Övék a pillanat élet:, amelynek ugyan holnapja nincs, a tegnapot pedig nem ismeri. A pillanat, a vulkán tetején. Rekedten hörög a szaxofon, a banjó ezer vággyal őrjöng, kábult ritmusokat ver ki a jazz. A váll vitusos táncokban vonaglik. A láb tabeti- kusan rug-kapál. Az arcok már-már dühre torzulnak. Az asztalok között diadalmasan repülnek a kis celluioze-labdák. Szállnak hires mondaine- nők felé, akik Rákosi Szidin keresztül már a háború előtt házmesterleányból művésznőkké avanzsáltak. Hajítják hires pénzícjedelmek, akik viszont házmesterfiukból csak a háború után avanzsáltak milliárdosokká. Most végül újra összekerültek. Találkoztak a vulkán tetején, ahol diadalmi táncot járnak. Achille de Salvandy gróf kissé elsiette az életét. Néhány évtizeddel várhatott volna. Amit akkor mondott, ma is aktuális. „Nous dansons sur un volcan11. Csak a mai. vulkánok szkeptikusak, ugylátszik, sok akaratuk sincsen és nem törnek krátereikből, akármilyen vad tánc dühöng is felettük. P.g?ÍjrPf üügl Gorog-ingoszláv ellentét Albánia miatt London, junius 6. ’A Daily Express közli, hogy Görögország bevonul Albániába az esetben, ha Jugoszlávia megszél egyes albán szakaszokat. Hir szerint a felkelők meggyilkolták az albán nemzetgyűlés elnökét. Englis sorozatos lemondásai. A Nár. Listy jelenti, hogy Englis dr., volt pénzügy- miniszter lemondott a koalíciós huszonötös végrehajtóbizottsági tagságáról, topábbá a nemzeti demokrata képviselők klubjának alelnöki tisztségéről s e párt morvaországi körzeti elnöki áilásárők Eme lemondások a ! nemze i demokraták brünni választási kudarcának folyamányai. Ennek kapcsán a Pr. Lidu megjegyzi: Nyílt titok volt. hogy Englis dr. nem kíván haladni azokon az utakon, ame- i lyekre az ifj. Stfánsky dr. lépett, aki ági áci- j óját íő'eg a tisztviselők elgcdetienségérc ala- | pozta,
