Prágai Magyar Hirlap, 1924. június (3. évfolyam, 123-145 / 571-593. szám)

1924-06-07 / 128. (576.) szám

-a Szombat, junius 7. kai hívta segítségül az Istent. A kozák pedig ingerelte: — Na, imádkoztál má,r? Iszonyú perceik voltak ezek. A zsidó ha­lálfélelme őrjítő volt. Durva tréfának gon­doltaim annál is inkább, mivei az őr feszes lépésekkel járt föl s alá az udvaron és ügyet sem vetett az mgvrkedö katonára­A zsidó azonban érezte a borzalmas véget. Jajongva emelte égnek a kezét. A kozák mérgesen rivalt rá: — Hallgass te, . . te . . zsidó . . , A zsidó feje akkor lassan a mellére billent és keze lehűlt a piszkos szalmára és egész testében remegve várta a tör tépendő- ket A kozák pedig felröhögött, fegyverét a térdére fektette és meghúzta a ravaszt . . . A dördülés a deszkafalhoz vágott, a zsidó hang nélkül terült el a szalmán, az őr pedig fejét elfordítva sétált, mintha mit sem hallott volna. A kozák jelentősen nézett rám és eltűnt a házban. A következmények gyorsan peregtek. A kozák tiszt másnap durván rivalt rám: — Ki lőtte meg ezt a zsidót? — Egy katona . . . — Megismernéd? Ismét előttem volt zöld, vizenyős tekin­tete . . . — Bizonyosan meg. Pár perc múlva egy egész sót katona állt előttem. — Mutasd meg, melyik volt? Lépj el a csapat előtt! A parancsot buzgón teljesítettem. Min­den ember a szemembe nézett és én hal­kan mormogtam magam elé: — Nem ez... nem ez . •. nem ez ... Megtorpantam... Előtte álltam... Hir­telen vágy támadt bennem, hogy vállon ra­gadom és kilóditom a parancsnok elé: — Itt van, ez volt... De tekintete leszerelt. Egyszerre ott­láttam magam előtt az uzsoki völgyet, a kis házat, két apró gyermekemet és lestrapált feleségemet... Mintha a halál állt volna előttem... Megerőltettem magam, beharaptam az ajkamba... és... és tovább léptem. Részegen fordultam meg a parancsnok felé: — Nem... nem tudom felismerni..* Magamban pedig gondoltaim^ megmen­tettem a saját életemet. A kozák tiszt toporzékolt. — Hát ki volt? Álljon elő, mert megtize­delem a csapatot. A katonák összenéztek és előlépett egy. — Én voltam! A fegyveremet tiszto­gattam és véletlenül elsült... Nem az volt, aki tette. Más vállalta a bűnt. Az őr hideg arccal igazolta: — Igaz, úgy volt... Másnap hajnal előtt tovább vittek. So­káig bolyongtunk, mikor egyszer egy szem­bejövő trénszekérről egy katona felénk ha­jolt és vállon ragadott: — Gyere.., És a háta mögé ültetett. A fogolycsapa­tot kísérő őr rám sem ügyelt. Én azonban ráismertem a vizenyős te­kintetű kozákra, aki további szó nélkül haj­totta lovát vissza, az áldott, az örökszép, nekem mindig kedves Uzsok felé. Másnap reggelre feltűnt az uzsoki hágó. A trénszekerek kígyózva kocogtak le a szer­pentin utón a völgybe. A kozák jelentősen nézett rám. Most először. Na, gondoltam, most velem is végezni fog és leszámoltam az életemmel. Mégegyszer lenéztem a völgy­be. Kis házikómnak már csak szétlőtt rom­jai néztek vissza rám, A katona megállította a szekeret. — Szállj le és menj, amerre tetszik.., Szabad vagy.,, Kényszeredetten vigyorgott rám és köszönt. De ajkára, ráfagyott a vi­gyorgás. Hangtalanul hullott le a szekérről és az árokba gurult. Egy eltévedt golyó szi­vén találta. Ki tudja, honnan jött, ki küldte? Eszembe jutott a zsidó... A Jehova meg­bosszulta az ártatlan vért. Ez volt az erdőőr elbeszélése. A komo­ran hallgató ruszin rábólintott: — Igaz, úgy volt. .... Leereszkedtünk a völgybe, ahol egy nagy cseresznyefa árnyékában kitűnő sava­nyuviz-forrás bugyog ki az uzsoki begy keb­léből. Értékes víz, melyet nem használnak semmire. Ittunk belőle, azután az uzsoki kozák sírjára vetett tekintet után elindul­tunk az uj házak között délnek. A magyar nemzet áldozatkészségéből épült „kárpáti falvak44 házaiból itt is, ott is alázatos köszöntések szóltak felénk: — Daj Bozse -.. Rácz Pál. Fadtmsz múzsájának szülőkuríája — A Prágai Magyar Hírlap eredeti riportja — Mád, junius 7. Mádwn .. mik a Hegyalja békés, de­rűs völgyén. A csendességbe ölelt Deréky- kuriá'n. Társalgótermében mintha minden a múlt emlékeit őrizné. A falakon Altwien- porcellánok, szépmüvü edények. Állványon egy régi szarutülök, mellyel egykor fullajtár jelezte az uraság jöttét. Az asztalon gipsz- hattyú szárnya ömlik szét örökzöld ágak sötét terhe alatt. A kandalló körül barátságos melegben dolgozik három Deréky-nővér. An­na, a legfiatalabb, Fadrusz János özvegye. A terem főhelyén álló szobor, melyet egy idős szép nőről meglepő életszerűséggel Fad- ruszné mintázott, értékes művésznőnek mu­tatja- Múzsa volt, aki maga is alkot! Itt minden gondolat Fadrusz Jánosra száll vissza. Fadruszra, kinek élete úgy reb­bent el tőlük, mint egy félig kimondott fel­séges gondolat A regény kezdete Harminc évvel ezelőtt érdekes regény szövődött Bécsben két ifjú müvésziélek kö­zött. A hős: Fadrusz János. A hősnő: Deréky Anna, Egy szomorú esemény hozza közel egymáshoz őket. A család egy rokonának meghalt egy 14 éves gyönyörű leánya. Ki lenne a művész, aki egy kis fényképről megmintázná az imádott gyermek alakját? ügy kellett lenni, hogy a művész Fadrusz János legyen. Deréky Margit Zsitvaujfalun lakik, onnan jár át Béládra, ahol Fadrusz Szentivámyi Oszkár házánál dolgozik a gyer­mekleány szobrán. A szobor igéző szép. Ki­vágott ruhában ábrázolja a hajnalos leányt, keblén letört rózsabimbóval-.. Mig alakul­nak a formák, van idő egy másik gyermek- leáhyrói beszélni. A legkisebbik Deréky- leány, Anna 14 éves korától él-hal a művé­szetért. Előbb Pesten tanult festészetet és szobrászatot. Most fönt van Bécsben, házhoz járó professzorok tanítják. Tanára lesz ezentúl Fadrusz is. Anató­miát tanul tőle. Lelkűk művészi gyönyörű­séggel telik el, szivük szerelemmel. És 1895 február 25-én hűséget esküsznek egymásnak. Fadrusz fölfeszittette magát Termetre, mintha nem iilenének össze. Fadrusz óriásnak látszik. Feketefürtös gyö­nyörű feje, hatalmas atlétadermet széles vállán nyugszik. Az asszonyka repkénynek látszik mellette. Lelke, szerelme, hűsége ott jár a férje leikével, mint a csillaggal a fé­nye. Esztendeik a diadal évei, A bécsi Prá­terben készül az első nagy Fadrusz-álko- tás: a Feszület A Deréky-nővérek kimen­nek megnézni, ök látták elsőnek. Bámulatos volt a szobornak már a létrejötte is, Fad­rusz nem dolgozik a legnagyobb előtanul­mány nélkül. Feszületet alkotni, neki azt je­lenti: látni egy embert fölfcszittetni. De ki vállalkozik rá?! És a művész fölfeszitteti magát Két hete nem evett rendesen, hogy tagjai jobban ráárnyékozzák a keresztre a krisztusi test aléltságát Az életét vetette kockára, hogy hű fényképfölvételt kapjon a fölfeszitett test anatómiájáról. A szive örökre megsínylette ezt a vakmerő tetemrehivást, Hanem a feszület elkészült Művészete meg­alkotta a legemberibb Krisztust, hogy krisz- tusibb legyen általa az ember. Ebből a Fe­szület-bői Csonka-Magyarországon csupán egy példány van, Zemplénmegye délnyugati határszélén, Megyaszón, ahová azt a kastély- kert akkori tulajdonosa, Deréky Gyula állít­tatta. A magyar történelem szelleme A szerető szív boldogsága felfokozza szi­vében az alkotás készségét. Szobor jő szo­bor után, siker siker után, A hajdani lakatos­inas, aki éjszakai nyugodalmával lopja el azt az időt, amit könyveinek szentel, 35 éves ko­rára megéri, hogy a párisi kiállításon elisme­réssel Ítélik oda Hunyadi Mátyásának a nagyjutalmat. Lelke egy titán erejével s egy próféta szenvedélyével szeret bele a magyar történet szellemébe. Méreteiben is hatalmas, külső hatásában is fenséges, alkotásaiban hitet hirdető erővel támad életre a történelem drámáján átlük­tető nemzeti lélek. Magyar szív, magyar temperamentum, magyar sors domborodik ércbe vagy márványba, hogy szószólója le­gyen örök időkre ennek a vérkönnyes vég- gyogná szerte: ide nézz, Európa. Ahogy a* Mária Terézia mellett ott áll a kuruc; mint­ha a mi fájdalmunk kövült volna kőbe. Hogy a kolozsvári dombon fékbetört paripán ott torpad Mátyás, — mintha büszkeségünk ra- gyoná szerte: idenézz, Európa. Ahagy a Wesselényi-emléken a piedesztálról leszálló főnemes kezet fog a sírig hü jobbággyal, mintha az örök magyar kiengesztelődés him­nuszát hallanánk lelkűnkben zendüini. Talán minden müve közt leghatalmasabb lett volna az Erzsébet-emlékmü. 1898-ban Velencében élvezi feleségével Itália tengerét s örökderüs egét, mikor elsötétült szeme előtt minden arra a hírre, hogy Erzsébet meghal. Két hétig úgyszólván szavát se hal­lani Lelkén a fájdalom tengere zajlik. Meg­halt a legszeretőbb szivü magyar asszony. S ahogy az ő lelkében formát lelt magának e koronás mártír szenvedésének, megdicsőülé­sének eszméje, az megint nem történhetett másként, minthogy az egész magyar törté­neti múlt támadjon uj erőre a halott Erzsé­bet emlékével. A megoldást igy képzelte: Mennyei trónon ül Mária, Magyarország pat- ronája, — kezét váró mozdulattal Erzsébet felé tárva; körötte jobb- és balfelől a ma­gyar történet szentté avatott alakjai. A lép­csősor tetején a megdicsőiilö Erzsébet, amint a feketeszárnyu halálangyalnak földi szenvedése arany töviskoszorujáit átadja. „ö győzött" Az emlékmű — kis modellben — pályá­zatra készült és nem nyert pálmát. Az alko­tó lelke megrendült b.elé. Szivgyengesége nem bírja legyőzni a tüdejére támadó kórt; félelmes akaratereje hiába kisérti meg visz- szaparancsolni magáról az enyészetet. Ha járni próbál, — neki az akrobatának! — nincs lépő ereje, leroskad. De tervei nem hagyják el. Délvidékre vágyik, ha felgyó­gyul, a tenger mellé megy. Úgy érzi, leg­szebb eszméi még nincsenek formába öl­töztetve. Rákóczi, Kossuth, Petőfi az álma. S három nap múlva meghalt. Negyvenötéves korában 1903 október 26-án. Halálos ágya körül, mint az árnyak támolyognak a finom- lelkű Deréky-nővérek, akik Jánossal, mint­ha mindenüket elvesztették volna. Szivükbe fájdalmasan rezdiil vissza az álmodó beteg szava: „Azt a halálangyalt gyönyörűre fo­gom csinálni, sürü-sürü aranytölgykoszoru- val, mert ő győzött44. Ö győzött! De a győzelem mégis a Fadruszé, aki­nek sem emberi jósága, sem művészi géniusza nem lehet többé a feledésé. Müveiből ugyan még nem láttunk kiállítást, nevéről sem ne­vezi magát képzőtársulat, de eljő méltatá­sának ideje. Egy angol művészettörténész éppen most készül emléket állítani nagysá­gának. Bizonnyal eljő, aki a mélyhitü, fen- költ szellemű, angyali szivü egyéniségnek is megörökíti irodalmi emlékezetét. Mert Fad­rusz nemcsak szellemnek, hanem jellemnek is egyike volt a legderekasabbaknak. akiket a magyar föld termett. S ha Tóth Béla azt irta (1900-ban), hogy Fadrusz Petőfi óta az első magyar lángész — megütötte az alap­hangját Fadrusz igazi értékelésének. Elköszönök a könyfátyolos nővérektől. A Hegyalja felett tavaszi tűzzel égnek az este csillagai. Mögöttem dördülve csa­pódik be a Deréky-kuria kapuja. Haragszik talán, hogy zavarom az emlékezés csendjét. Hegyaljai Kiss Géza. Családi öröm a Koalícióban A P. M. H. politikai tudósítása Prága, juius 6. A hivaíialnokkormány idején összeboro­nált petkának ma már egész sor csemetéje van. Van szociális-, közegészségügyi-, isko­lai-, közellátási-, pénzügyi- és a jó ég tudja, hányféle petkaporonty. A legújabb csemete hosszas koalíciós vajúdás után, ha nem is pi­ros pünkösd hajnalán, ha nem is rózsabokor- Öan, mégis megszületett. Az újszülött: a vámpetka. Az uj csemete feladata meg­akadályozni azt, hogy az „államalkotó több­ség44 a nyilvánosság szeme áttár a cibálja egymás üstöké\ most már csak öt ember zárt ajtók mögött fogja ezt megtenni. Az uj csecsemő bölcsője körül álló tudósnénikhez a Národni Politika keresztelő-szónoklatot in­téz, amely szerint a kormányvá'ság megvál­tója megszül etett s napvilágot látott a vám­petka. A Národni Politika egyébként kifejti, hogy a jelenlegi válság nem is volt vesze­delmes, mert nincs koalíciós párt, mely az uj választásokat komolyan akarná. Valameny- nyien be'átják, hogy :a jelenlegi á'.lamfentar- tó biztos többséget nem szabad kockáztatni. (Ejnye kedves Národni Politika, hát ennvire félünk az uj választásoktól?) — A Venkov féltő atyai gondossággal ringatja a koalíciós szerelem legújabb gyümölcsét. A törvényes apa reméli, hogy 'egíiatalabb csemetéje majd kioktatja az osztraui munkásvezéreket arra, hogy a köztársaság gazdasági és vámpoliti­kája nem csak a witkovitzi Rotsohildok és Guttmanok érdekében dolgozik, akiknek kedvéért a szocáldemokraták a magas ipari vámokat behoznák. A Ceské Slovo nem fűz nagy reményeket az újszülött életéhez s a jó öreg Narodny Listy diszkréten ha’Da" a keresztelőn, amint az egy jófnevelt háziba- rá hoz ülik, ugy’átsz'k érzi, hogy a koalíciós családtagok csak a jóalkalmat várják, hogy ettől a kellemefen mindennapos vendégtől megszabaduljanak. A fötiszte'endő Lidové Listy főképpen annak örül, hogy az uj vá­lasztások veszélye elmuloE. A cseh lapokból' álta'ában az a megálla­pítás meríthető, hogy úgy az újszülött mint az anya jó" érzik magukat. Vájjon meddig? Korányi megoldottnak látja a magyar kölcsönkérdést Budapest, junius 6. (Budapesti szerkesztőségünk telefonje­lentése.) A Budai Társaskör tegnapi vacsorá­ján Korányi Frigyes báró pénzügyminisz­ter beszédet mondott s a többk között kije­lentette, hogy már kezében vannak oly hírek, amelyek szerint a kölcsönkérdést megoldottnak látja. A részleteket legközelebb nyilvánosságra hozza, mert a tárgyalások hamarosan befeje­ződnek. A gyümölcs érik és hamarosan él­vezni fogjuk — mondotta Korányi. A kor­mány egyik legfontosabb ténye a középosz­tály és a tisztviselőik megmentése a szaná­lási program megengedett keretei között. Az egész polgárság munkája és önérzete a leg­közelebbi jövő eseményeire épül s eme hité­ben osztozik az egész ország közbizalma. Korányinak ez a kijelentése a magyar politikai életre rendkívül megnyugtatóan ha­tott s nyomós cáfolatát jelenti annak a hír­adásnak, amelyet a Prager Presse mai száma közöl s amely szerint a magyar kölcsöntár- gyalások kedvezőtlen mederbe kerültek. Ér­tesülésünk szerint Korányi kijelentette azt is, hogy a kölcsöntárgyalások oly kedvezően haladnak, hogy még junius hóban az egész kölcsönösszeg erejéig biztosítva lesz a köl- csönkötvények elhelyezése. Korányi ma egyébként beterjesztette a hat hónapra szóló índemnitási törvényjavas­latot. Az a tegnap általánosan elterjedt hir, amelyet mi is közöltünk s amely szerint Ko­rányi benyújtotta az aranyköltségvetést, helytelen, de az aranyköltségvetés benyúj­tása e hónapban megtörténik. A nemzetgyűlés mai ülésén folytatják a vámtarifajavaslat részletes tárgyalását. A fölszólaló ellenzéki képviselők közül egyedül Sándor Pál bírálta részletesebben a vám­tarifa egyes pontjait. Runrffoyr^i gr Valódi Schroll-féle -n 'üssssí és lenvásznak Schiffonok, vásznak, cretonok és damasztok nagy választékban Kassa, Fq-u.^7í>. minden Damaszt-asztalnomüek. Kész nölleftérnemitek. Szent-háromság szé!essái:bsn Sctíí,0Si'"Sc8íSffff01"fi 7* VcISSOfl! S PCOSOffcci szoborral szemben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents