Prágai Magyar Hirlap, 1924. június (3. évfolyam, 123-145 / 571-593. szám)
1924-06-04 / 125. (573.) szám
vt Szerda, junius 4. g°ry^Jfa(Wm7fÍRE& A munkácsi Lekoczky-muzeum A muzeum alakításának története — A múzeum anyagáról — Ruszinszkó egyetlen értékes múzeuma Munkács, junius 3 (Saját tudósítónktól.) Ruszinszkónak még ezideig nincs nyilvános múzeuma, ezt a hiányt lesz hivatva pótolni az ősz folyamán a Munkácson megnyitó Lehoczky-inuzeum. Különös jelentőséget ad ezen intézménynek mind a szakemberek, mind az érdeklődő kö- közönség szemében az a körülmény, hogy a kiállításra kerülő muzeális anyag túlnyomó része ruszinszkói történelmi emlék, melyeket e vidék legkiválóbb régésze, Lehoczky Tivadar, több mint egy félszázadon át gyűjtött össze nagy hozzáértéssel s nem csekély áldozatkészséggel. Az ő kedvenc eszméje volt, hogy gyűjteménye, melyet már a múlt szá/zad kilencvenes éveiben a leggazdagabb magángyűjtemények soraiban emlegettek a magyar archeológiái körökben, egy Munkácson létesítendő nyilvános muzeum alapját képezze. Ezen cél megvalósítása érdekében alakult meg az elnöklete alatt 1907-ben a munkácsi Lehoczky-muzeum egyesület A legnagyobb nehézséget akkor a muzeum elhelyezése okozta. Elégtelen anyagi eszközök s főképpen az államtól és a várostól remélt támogatás elmaradása miatt a terv nem valósulhatott meg. Most azonban a régi eszme testet ölt. Pesek József miniszteri tanácsos, az ungvári iskolaügyi osztály volt vezetőjének ösztönzésére alakult újjá a muzeumegyesület s Kaczub Gyula dr. volt munkácsi városi kormánybiztos elnöklete alatt megkezdte az egyesület több éven át szünetelő munkásságát. Pesek miniszteri tanácsos megfelelő szubvenció kiutalásával lehetővé tette, hogy az egyesület a neki átadót gyűjteményeket megfelelően elhelyezhesse és a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tegye. A szakszerű elhelyezés és leltározás egész hatalmas munkáját Jankovics József Mihály dr., a kiválóan képzett és kitűnő szaktudású archeológus, a muzeum igazgatója végzi, aki 16 éven át a muzeum érdekében Lehoczkyval együtt dolgozott s az egész muzeális anyagot alaposan ismeri. A muzeális anyag legbecsesebb részét a praehistoriai leletek képezik. A múlt század 60-as éveitől kezdve Munkács vidékén talált őskori leletek javarésze Lehoczky gyűjteményébe került. Ö maga is mindenfelé ásatásokat rendezett s azok eredményeit gyűjteményében helyezte el. Nem egy ritkaságszámba menő ősikori tárggyal rendelkezik a muzeum. Aki meg akarja imi Ruszinszkó archaeológiáját, annak először tanulmányozni kell a Lehoczky-muzeum anyagát. Nemkevésbé érdekesek a népvándorlás s a kom középkorból származó tárgyak. Az etnográfusok speciális érdeklődésére tarthat számot a számból készült régi ruszin só-, puskaportok és tülkök kollekciója eredeti népies ornamentikájával. Eléggé gazdag az ipartörténeti rész és fegyvergyűjtemény. Természetesen a már meglevő anyagnak muzeális elrendezése és kiállítása mellett a másik főcél Lehoczky gyűjteményének további gyarapítása az újabban előkerülő leletek által. Ehhez azonban az állairranyagi támogatásán kivtil még a múzeumi ügynek hivatalos részről való szervezése kivántat- nék, olymódon, mely lehetővé tenné a muzeum igazgatójának, hogy egész munkaerejét s tudását egyedül csak a muzeum továbbfejlesztésének szentelhesse. Alapos a reményünk, hogy a természetrajzi és néprajzi osztályok kifejlesztésével, amelyeknek anyagát könnyen lehet összegyűjteni, a munkácsi Lehoczky-muzeum csakhamar túl fogja lépni a vidéki múzeumok sziik kereteit s Ruszinszkó elsőrangú kultúrintézményévé fog válni. R. Vozáry Aladár. Curzon Németország háborús ücsziliiéséfől tor London, junius 3. Curzon az alsóház legutóbbi ülésén azt a kérdést intézte Macdonaídhoz, hogy vájjon a miniszterelnök kapott-e Poincarétől legutóbb információt Németország háborús készülődéséről és ha igen, akkor vájjon nyilvánosságra hozzák-e ezt a levélváltást? Mac- donald azt válaszolta, hogy az angol kormány természetszerűen szoros kapcsolatot tart fenn a francia kormánnyal, valamint az ellenőrző bizottsággal. Az angol kormány azonban olyan tartalmú értesítést nem kapott, melynek alapján Curzon kérdésének első részére igennel lehetne válaszolni. A kérdés második része igy önmagától megdől. Curzon erre azt kérdezte, vájjon van-e tudomása a miniszterelnöknek arról, hogy Németország kereskedelmi flottaépitkezése erős fellendülést nyert és hogy történt-e gondoskodás arról, hogy ellenőrizzék ezeknek az uj hajóknak berendezéseit, nehogy esetleg háborús célokra is alkalmas felszerelés kerüljön a hajókra. Macdonald azt válaszolta, hogy feltételezi, hogy Curzon figyelmét nem kerülték el az újságokban megjelent legutóbbi nyilatkozatok az angol kormány magatartásáról Németország katonai leszerelésének ügyében. A status cmo mint a leszerelés alapia Amsterdam, junius 3. Róbert Cecil lord, aki ma Amsterdamban a népszövetségről tart előadást, Hágában holland újságírók előtt kijelentette, hogy a leszerelés gondolatát meg kell valósítani azáltal, hogy az egyes államoknak biztosítják a status quot Berlin, junius 3. Rómán keresztül érkezett jelentések szerint Albániában a forradalmi hangulat tetőpontjára hágott. A felkelők Tirana elé vonultak, hogy a várost elfoglalják. A csendőrség erre megadta magát és zárt sorokban a lázadók mellé állott. Az Epoca jelentése szerint a csatározások már megkezdődtek. Az amerikai követet az országból való távozásra szólitották fel. OlaszA leszerelés nélkül a népszövetség nem teljesítheti igazi hivatását: a béke megteremtését. Elérkezett a cselekvés ideje. A nép- szövetség kiépítésével egyidöben meg kell kezdeni a leszerelést. A nemzetek a béke után áhítoznak. A francia nemzet nagy többsége is a béke mellett van. Ennek biztosítékául az általános leszerelés szolgálna. ország megmarad várakozó álláspontján. Athénen keresztül jelentik, hogy az albán kormány tizenöt ezredet mozgósít a lázadók letörésére. Paris, junius 3. A Petit Parislen arról értesül, hogy az albán kormány lemondott Albánia egész területére elrendelték az ostrom állapotot. Holnapra megalakul a német Kormán® A P. M. H. berlini tudósítása — Berlin, junius 3. Noha a tegnapi tárgyalások a birodalmi kancellár és a pártvezérek között nem vezettek pozitív eredményre, mégis az a vélemény alakult ki berlini politikai körökben, hogy a német kormányválság megoldás előtt áll. A német néppárt ugylátszik elejtette Stresemanut és hajlandó a nemzetiekkel való megegyezés éi dekében -a külügyimi ciszteri tárcát egy pártpolitikalag meg nem bélyegzett diplomatára bízni. Ezzel a kibontakozásra nézve kedvezőbb jelenséggel szemben éles ellentétben áll a demokrata párt magatartása, akik a német nemzetiekkel nem hajlandók együttihaladni, ha a Marx-Stresemann politika külügyi kurzusában változás következik be. A Vossisűhe Zeitung is úgy hiszi, hogy ma bekövetkezik a döntésűi tahiban azt tartják, hogy a polgári pártok belefáradtak az örökös tárgyalásokba s vagy létrejön egy polgári blokk a német nemzetiekkel, vagy pedig a közeppórfok kormánya alakul meg. A kormányalakítást annyira biztosra veszik, hogy arra számítanak, hogy az uj kormány már holnap leadja a birodalmi gyűlésen a kormánynyilatkozatot • T árcaro vatunk: Csütörtök: PÉTERFY TAMÁS: A csabai hiró subája. Péntek: MARÉK ANTAL: Emberek az Óceánon. Vasárnap: A P. M. H. pünkösdi melléklete. Á lélek — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Berkes Imre. Valamikor a földön éltem és nagyon boldogtalan voltam. Egy szegény, semmirekellő ember sorsának voltam az osztályosa és én is, ő is szenvedtünk és sirtunk együtt. Szegény volt, mert nem volt fantáziája, semmirekellő volt, mert félt az élettől... És mindez én voltam. Az ember végül belefáradt a viaskodásba, az ostoba és marcangoló küzködésbe, öngyilkos lett és meghalt. És én felszabadultam. És akkor elindultam, könnyűitek, tisztának és boldognak éreztem magamat, nem gondoltam többet a földre, a földi emberekre és arra az emberre, akit a sírba taszítottam. Keringtem, szálltam, úsztam a világűrben, megnéztem közelről a napot, nem féltem tőle, ismeretlen csillagok rejtelmei érdekeltek, közöttük és rajtuk bolyongtam, senki nem látott engem és én mindent láttam. És boldogtalan voltam, mert neon vol- tam semmi: sem ember, sem virág, sem kő, som viz, sem erő. Lélek voltam és nem voltam senkié. Elhatároztam, hogy uj otthoni keresek. Szálltam, futottam újra, hogy megtaláljam uj életemet és az uj életben uj sorsomat. Láttam vadaikat, nem érdekeltek, láttam különös virágokat és nem kellett az illatuk, láttam csodaszép nőket és nem irigyeltem meg az életüket. Egyszer egy rettentő bérc körül ólálkodtam. Szél járt arra, vihar és kegyetlen hideg. Kopár fák hajladoztak a viaskodó levegőben, száraz, rut bozótok zörögtek, mint csontvázak a kietlen végtelenben és mély barlangok belsejében sasok tanyáztak. Odasurrantam és megfigyeltem a sasok életét. Tetszett nékem ez a magasság, ez a korlátlan függetlenség, ez a zord és rabló élet, amelyet ezek a csodálatos madarak éltek. Az egyik saskeselyü fáradtan terült el fészkében, olyan volt, mintha a halálát várta volna. Sárgás szeme fáradtan villant meg, hatalmas szárnyai alig mozdultak és acél- karmai összezsugorodva pihentek a sziklán. Nagyon megsajnáltam. És a következő pillanatban már én voltam a saskeselyü. És ekkor nagyszerű harc kezdődött. Az öngyilkosra gondoltam és most különb akartam lenni minden sasnál, amely köröttem élt és kilzködött. A földön, ott lenn a mélyben megbuktam, itt fenn a magasban győzni akartam. Vezér lett belőlem. A legszebb és legerősebb őzeket én terítettem le, a legkarcsubb zergék az én karmaimban pusztultak ©1 és a legfehérebb szőrű kecskéket az én horgos csőröm ragadta fel a végtelenbe. A többi sas irigyelt engem. Meglestek, kifürkészték a szokásaimat, utánozták a szárnyam csattogását és olyan bátrak szerettek volna lenni, mint amilyen én voltam. De gyakran pórul jártak; sokszor véresen és csüggedten tértek vissza szikla- odúikba és végül lemondtak arról, hogy versenyezzenek velem és valamennyien elismertek és imádtak. S én büszke s gőgös lettem. Nem féltem a veszedelmektől, a vihartól, végtelentől. Szinte vadásztam valami titkos és előttem ismeretlen kalandra, sokszor Íretekig bolyongtam vad tájakon, hogy megtaláljam azt, amit keresek és nem tudtam, hogy mit keresők. És egyszer egy rettenetes madár akadt az utamba. Szörnyű hangja volt, amint a bércek fölött úszott és olyan ereje, hogy egy zord férfit elbírt a hátán. A többi madár félénken bujt el a szörnyeteg elöl, de én elhatároztam, hogy felveszem vele a küzdelmet és megölöm. Utánairamodtam és elértem. Egyszer fölöttem csapott el, máskor meg aláni került. Az orrán valami irtóztató forgó volt, amely csapkodó vihart támasztott körülötte. És ez széditőbb volt, mint a bércek förgetege. Milyen madár lehetett?... Nem láttam a csőrét és nem láttam a karmait. Nem láttam a száját és nem láttam a torkát, csak a vészes, messzi roll ordó hangja zúgott felém és nem tudtam, hogy ez a hang honnan jön. Vájjon mi lehetett ez?, A koalició zöld és vörös háborúsága Prága, junius 3. A cseh nemzeti szocialista párt elnöksége tegnap tartott ülésén azt a határozatot hozta, hogy a szociális biztosítási javaslat tekintetében nem hajlandó semmiféle junktimot kötni egyéb pártokkal; a pártnak teljesen önálló és független követelménye az, hogy a szociális biztosítás mmél előbb tető alá ke- ■ rüljön. A határvonal magában véve nem sorcar mond, jelentőségét csak akkor látjuk, ha meggondoljuk, hogy miért volt szükség arra. Á koalició polgári pártjai előállottak a saját követelményeikkel (agrárvám, földhivatal), melyektől függővé tették a szociális biztosítást. Megegyezés nem jött létre, ezért a szocialisták az elnökségi határozat mögé bújnak, hogy a további tárgyalások teljesen ki legyenek zárva. Azonos értelmű határozatot hozott a szociáldemokrata párt végrehajtó bizottsági ülése is; ebből a határozatból nyilván kitűnik az, hogy a koalició szocialista és polgári pártjai az agrárvámokon vesztek össze. A szociáldemokrata párt szintén úgy határozott, hogy a szociális biztosítást önálló dolognak tekinti s nem engedi annak halogatását s nem lép junktimra az agrárvámokat illetően. A ma reggeli Pr. Lidii ennek kapcsán a következőket irja: „Agrár obstrukció. Az agrár képviselők klubja a parlament nyári üléseinek bölcsőjébe igen különös ajándékot adott: egy szurkos csóvát. Előállottak ugyanis az agrárvámokat illető követelésükkel. Tény, hogy a koalició megalkotásakor ez is programban volt, azonban csak oly értelemben, hogy esetleg szóvá lehet tenni az ipari vámok leszállítását. Ezzel szemben az agráriusok már a gabonavámok összegéről is beszélnek: a liszt és gabona métermázsája után 42 Ke behozatali vámot kívánnak. Követelésüket a szociális biztosításhoz fűzik s ebből látszik, hogy törekvésük komolytalan, amely kizáróan a nagy- és középbirtokosok érdekeit tartja szem előtt. Ha az agráriusok a lengyel „niepozvolam“-elvvel (vétó) akarnak dolgozni, ez megakadályozza a koalíciós együttműködést. — Az agráriusok a külföldi kereskedelmi szerződések elleni obstrukciót máris megkezdték; a ma délutánra összehívott külügyi bizottsági ülést a bizottság agrár alelnöke, Blaho dr. bizonytalan időre elhalasztotta. Benes most tért vissza néhány újabb kereskedelmi szerződéssel s itthon — agrár obstrukció várja. Ez az obstrukció a koalició együttműködését a legkomolyabban veszélyezteti." Anglia csalódott a törökökben Konstantinápoly, junius 3. A mossuft kérdés tárgyalásánál résztvevő Cox angol •delegátus a Reuter-ügynökség előtt kijelentette, hogy az angol kormány csalódottam látja a törökök magatartását, amely a tanácskozások meghiúsulás álhoz vezethet. Ac angol kormány elhatározta, hogy ha a törökök nem hajlandók elfogadható javaslatokkal előállni, az egész kérdést a népszövetség i elé terjeszti. És az ember, aki rajta ült, egészen másféle volt, mint amilyent a földön ismertem. Az sápadt volt, ennek vérvörös volt az arca, annak bágyadt volt a szeme, ezéből tűz vil- lámtótt ki annak omlatag volt a teste, ezé m- mos és kemény. Nekiiramodtaim ennek a szörnyű férfinek és ki akartam szedni mindakét szemét. De ebben a pillanatban már újra testetlenül szálltam a világűrben, a saskeselyü hullája sebes vágtatásban hullott lefelé, egy embert láttam füstölgő revolverrel a kezében s ez az ember egy repülőgépen ült. Megint nem voltam semmi. Jött az ismeretlen és megölte az ostoba saskeselyiit. Irigyeltem a gyilkosát, mert ez nem önmagát ölte meg, hanem azt, aki az útjába állt. Nem tudom mit csináljak. A földön együgyű voltam és meghaltam, a bércen vad voltam és meg kellett halnom... Szállók, szállók és nem tud róla senki semmit, nem vesz észre senki, elvesztem. Pedig én az életet akarom. Szeretnék csodaszép virág lenni Hanm al Rasid kertjében, de ott elszáradok vagy letép Seherez'áde kegyetlen keze. Szeretnék cédrus lenni a Libanon partján, de félek az aráibiai számumtól, amely kettétöri a derekamat. Szeretnék óriási hal lenni az óceánban, de félek a kis ember szigonyától, amely halálra sebez. Legjobban szeretnék egy boldog ember I szivében élni... De tudom, hogy ez lehetet- I len... Dühöng ai albán forradalom Folyik a karc a kcrmánycsapafokkal — Az aSlbáia kormány lemondott
