Prágai Magyar Hirlap, 1924. június (3. évfolyam, 123-145 / 571-593. szám)
1924-06-25 / 141. (589.) szám
3 Amerika megsértette a japán önérzetet __A P. M. H. eredeti külpolitikai értestése Tokió , junius 24. Noha a les-angelesi japán gyilko- , lás hivatalos megalapítások szerint a japánok között föknerüít civódá'solk. következtében történt, mégis különleges rendszabályokat tettek a rend és .nyugalom tervtant ás!a érdekében, különösen az amerikaiak lakásait és szállodáit védik. Prága, junius 24. ’A los-angelosi japán gyilkolás a mai politikai viszonyok között, amikor a politikai gyilkosságok jóformán napirenden vannak, nem kelthetne különösebb feltűnést, ha nem illeszkednék bele lá ncolat os an abba a hatalmas érdekellentétbe és abba a túlfűtött ellenséges hangulatba, amely jelenleg Japán és Amerika között fennáll. Erről a viszonyról az amerikai és japáni helyzetet tökéletesen ismerő külpolitikai informátorunk a következőképpen nyilatkozott előttünk: — Amerikának az a politikája, hogy a bevándorlási kvótát megszorítja, elsősorban arra irányul, hogy az amerikai vér tisztaságát megtartsa. Ez a politika uj politika, mert mindössze három esztendeje kezdődött s a mostani bevándorlási korlátozások csak folytatását alkotják az 1921. évi intézkedésnek. Ez az uj politika azonban csak Európával szemben uj, mert Ázsiával szemben már negyven esztendeje érvényesül az az elv, hogy az ázsiaikat ki kell zárni Amerikából. Vonatkozik ez az intézkedésekben is megtestesített elv elsősorban a kínaiakra, japánokra és indusokra s nem jelent mást, mint Kipling poézisének praktikus prózai érvényesítését: East is East, and West is West, and ne ver thot wain shall meet! A kínaiak, japánok és a hinduk tehát nem lehetnek amerikai polgárok s ez a jog mindössze azok számára van biztosítva, akik ily bevándorlók utódaiként Amerikában születnek. Ennek az intézkedésnek oka a már említett vértisztaság fen- tartása, de másrészt megakadályozása annak, hogy Amerikát elárasszák a túlságosan olcsó munkaerővel és amikor négy évtizeddel ezelőtt törvényi hoztak a kulik ellen, éppen úgy megsértették az ázsiai népek büszkeségét, mint most, de a kelet akkor csodálatosan nyugodt és beletörődő maradt Ennek a tilalomnak dacára a japánok mégis beszivárogtak Amerikába, úgy hogy 1907-ben egy úgynevezett ,centiemen" egyezmény jött létre az amerikai és japán kormány között, amely szerint a japán kormány nem fog munkások számára amerikai útleveleket kiállítani s csupán tudósokat, diákokat és kereskedőket enged utazni Amerikába. 1920- ban Japán odáig ment, hogy az úgynevezett „fényképmenyasszonyok“ számára is megtagadta az útlevelek kiállítását. Ugyanis régi szokás volt az amerikai japánok között, hogy fénykép után választottak ki egy Japánban élő leányt menyasszonyul, aki azután Japánban egy helyettes vőlegénnyel megesküdött és mint fiatal asszony jött Amerikában élő urához, aki feleségét eddig csak fénySzerdia, junius 25. tulajdonképpen sóvárgó izgalma adja élete tartalmát. Ez a nagy izgalom, amely átfűti egész világát s nem hagy neki nyugtot egy pillanatra sem, a felületes szemlélő előtt csaknem nyugodt formák között nyilvánul, különösen Babits első, fiatalkori időszakának verseiben. Ekkor még a tartózkodás erős gátjai állottak izgalmának közvetlen, fentartásnél- kéli kiáradása előtt, finoman kicsiszolt technikai formák, meglepő, sokszor fantasztikus játékként csengő rímek és nyelvi fordulatok mögé rejtette nagy belső nyugtalanságát. Ebben része volt bizonyos tudatosságnak is, a mély irodalmi kultúrájú külső forma-tiszte- teletének, a technikailag is adequat kifejezésre való törekvésnek, — némi csekély részben talán annak az igyekezetnek is, hogy a lazább technikájú, végsőkig közvetlen, külső formáiban önmagával szemben kevésbé p rét énei óz us Ady tói elkülönítve magát. Az igazi ok azonban a költő psychologiai minérnőségében rejlett: abban, hogy benne a nagy érzékenység és ebből folyó közlési vágy az ellentétével, egy nagy tartózkodással kapcsolódott, s érzékenysége éppen ezért csak közvetetten,, a szoros forrna közegén át tudott megmrilatkozni. A formamíivészte tehát számára nem cél volt, mint ahogy a körűié alakult közvélemény nagy része látni vélte, hanem az önmaga közlésének egy lehetősége fejlődésének egy étappján. Természetesen formamüvész minden igazi költő, aki zárt formák között dolgozik, akár szétla- zitja a formákat, akár folytatja a tradicionális formakincset, akár szétrombolja és ujiá- alkotja. Ebben az értelemben formamüvész képről ismerte. Mivel a japánok rendkívül gyorsan szaporodnak, e rendszabályok dacára is egyre erősebb és erősebb mértékben kezdett Amerikában a japán elem dominálni, úgy hogy 1923-ban Kalifornia kénytelen volt oly intézkedést tenni, hogy a japánokat kizárja a birtokvétel lehetőségéből. Időközben azonban végigszántott a világháború a nemzeteken s a japán érezni kezdte azt, hogy mint a világ sorában döntő szerepet játszó nemzetnek joga van megbecsülésre, fölébredt benne a sárga faj önérzete s a jelenlegi helyzet már nem abból keletkezett, hogy egy pár száz, vagy egy pár ezer japánt nem enPrága, junius 24. Az álmos eiő függönyt szitál a tükör- ablakokra s a nagy kávéház öblét olyan fá- zós félhomály üli meg, mintha nem is a rózsák hónapját élnők, hanem már az ősz szökkent volna be Prágába. Körül az arcok százain unalom, bosszankodás, a vágy, el innen oda, ahol igazán nyár a nyár, hol az ég azúrját nem ködölik el a szürke felhők. Egy- egy halk sóhaj párázik az ajkakon, egy-egy ásítás csikorgása mar a fülbe, — alig van több hang az emberzsufolta teremben. Olyan panasznapféle a mai. Panaszos a pincérek arca, a hölgyek legörbülő szája, az utcán bó- koló konflisló, a virágárus leány hervadó rózsái, még a „Slovák" is, amit kezemben tartok. Panaszkodik Hlinikáék lapja, hogy százíharmincötezer cseh tisztviselőnek sikerült Szlovenszkón elhelyezkedni, s ugyanannyi szlovák embernek Amerikába kijutni, még- egyszer annyinak pedig nem lehet Amerikába kivándorolná, mert nem juthat hozzá az „üdvözítő" vízumhoz. Pedig volnának, sok ezerén volnának, akik mennének, akik kénytelenek elhagyni az ősi hazát, mert annak földje nem adja meg nekik a mindennap kenyeret. Magyar szóra figyelek fel. A szomszéd asztalnál magyar beszéd muzsikál át hozzám. Persze ezek is panaszkodnak, persze ezek is a tengerentúlra indultak s kálváriád utjuknak első stációja a prágai kávéház. A panaszbangok közül azonban kicseng egy üde női szó, mely vidámságból sarjadt s búgó kacagással ezüstözött. A magyar szó csalogatásának nem soká tudok ellenállni, asztalukhoz telepedem s őt perc múlva úgy érzem, mintha ez a kávéház a Tisza partján volna. A magyarjaim is onnan jönnek. Csakugyan Amerikába indultaik, de négynek visz- sza kell kanyarodni a mostoha hazába, csak az ötödik, az a vidám szavú, kacagó szemű tiszaparti leányzó mehet ki az „ígéret földjére". Éppen azt a tréfás történetet meséli szomorúan gubbasztó társaságának, hogyan eszelte ki az utlevélszerzés tervét s hogyan csapta be a sorompónál élesen őrködő yenkit „Nincs minálunk Szlovenszkóban, Ruszdiszkóban — beszéli a leányzó — férfiBabits is. Amíg szüksége volt a hagyományos formákra, felhasználta őket, rendkívüli készséggel és példátlan originalitással, csakhogy a forma neki sohasem volt külsőség, egy költői dandyzmus tetszeigése, hanem a lényegéhez tartozó valami, kifejezési eszköz. Fejlődése későbbi etappeján, amikor belső izgalma szétrombolta maga előtt a tartózkodás gátjait és nem bírt már a tradicionális formakincs keretén belül kifejeződni, ő is szétrombolta a formákat a szabad-vers irányában, elejtette az időmérték és versbang- suly segédeszközeit és teljesen a mondat- hangsúlyra és a gondolatritmusra alapította verstechnikáját, még pedig teljes sikerrel, a vers muzsikaliitásának legcsekélyebb sérelme nélkül. Babits költészete, mint tán az eddigi fejtegetésekből az is kiérezhette, akinek magát a költőt müveiből megismerni nincs módja, lényege szerint tiszta líra. Közéleti háttere nem széles kiterjedésű és nem is fontos, őt a belső élmény foglalkoztatja, passzív valója nem kivan beleelegyedni a politikai és társadalmi harcokba, az élet praktikuma nagyjában idegen tőle. A háború rettentő élménye kellett, hogy ebből a passzivitásából kilen- ditse, — erről azonban később lesz szó. ő nem kollektív embert akart kifejezni, a saját psychologiai típusát akarta kifejezni, a maga lírájával átlelkesíteni a saját élményét a világról, az életről, önmagáról. Az életfelfogásának kifejezésére való törekvés, kapcsolatban a kultúra és főleg az irodalmi kultúra iránti szenvedélyes érdeklődéssel és az erős filozófiai hajlammal, vezette Babitsot egyfelől az essay, másfelől a regény gednek Amerikába, hanem a nemzeti önérzetnek abból a természetes megnyilatkozásából, amelyiket sérti az, hogy különbséget tesznek az egyes nemzetek között s az amerikai nép szemében a japánokat úgy tüntetik föl, mint akik méltatlanok és érdemtelenek arra, hogy az amerikai néppel élhessenek és vele együtt dolgozhassanak. Ebből a nemzeti önérzeíi kérdésből fakadt azután a két állam közötti ellenségeskedés, amely szórványosan összeütközésekre vezet s amelyeknek elinté- zése ma egyik legsulyosabb problémáját alkotja a problémáktól terhes világpolitikának. embernek se maradás, hát még leánynak. Tisztességes munka után hasztalan járunk, a férjnek való matéria egy része maga se élhet, más része meg kivándorolt. Gyerünk hát utánuk. Igen ám, de hogyan, hisz se útlevelet, se vízumot nem adnak, különösen egy szegény leánynak, akinek se kutyája, se macskája nincs Amerikában. No megállj ravasz yenki, túljárok én a te eszden! Újsághirdetés utján kerestem amerikai állampolgárt férjnek. Akadt bizony elég vállalkozó, még válogathattam is. No ez is érthető, ha elárulom, hogy bizonyos anyagi előnyöket helyeztem kilátásba a jövendőbelimnek. Mert hát olyan a férfi, akár idevaló, akár Amerikába. A kiválasztottal, — aki mellesleg mondva elég csinos legény — szerződést kötöttem, hogy in effigie feleségül vesz, küld útlevelet, én kimegyek Amerikába s a többit majd meglátjuk. Tudniillik ha megtetszünk egymásnak, hát megkezdjük a házaséletet, ha nem, hát akkor szépen és rögtön el is válunk. Az ipsének elküldtem hát az okmányaimat s helyettem elment a vőlegényeimmel egy munkácsi származású leány az anyakony- veshez. Az esküvő után aztán férjuram megszerezte az útlevelet, elküldte nekem s én most úgy utazom Amerikába akárcsak a Co- olige, vagy hogyan hívják azt az amerikai Masarykot, — felesége." Piros kézitáskájából elő is húzta a szürke szmü könyvecskét, ki is terítette a márványon s boldogan csillogó szemmel gyönyörködte meg az Unole Sam hatalmas pecsétjét, Isten tudja hányadszor. A többi bús magyar sóváT szemmel nézte a boldogító okiratot, amelyért ebben a percben odaadták volna tán a lelkűk üdvösségét is. Én meg sóvár szemmel gyönyörködtem meg ezt a szép okos magyar leányfejet s szörnyen, d)e szörnyen irigyeltem miatta — Amerikát. Kérjük barátainkat és olvasóinkat, hogy minden kávéházban és étteremben erélyesen követeljék lapunkat, a Prágai Magyar Hírlapot felé. Essayben, amelyek mint nemzedéke legmélyebb és legmüvészibb irodalmi gondolkodóját mutatják, az irodalom legkülönfélébb jelenségeinek: vizsgálatába merüíl el, azzal az izgatott penetrációval, amely minden megnyilatkozását, egész lényét jellemzi, — ahogy lírájában kifejezi a világról való élményót, essayben irodalmi élményéről tesz vallomást. Regényeiben és novelláiban a részletekben éles megfigyelésü realitást a filozófiai fantasztikum egy nemével foglalja össze, amely ismét csak lírájának fantasztikus elemeivel kapcsolódik és alapjában nem egyéb, mint belső izgalmának lecsapódása az objektív formáik közegén. Heves irodalmi érdeklődésének eredménye műfordítói tevékenysége is, amelynek a jelentősége a magyar irodalom szempontjából rendkívül figyelemreméltó. Általában a műfordítás a magyar irodalomban sokkal nagyobb és fontosabb szerepet játszik, mint — a németet kivéve — bármely más irodalomban. A magyarság a maga kulturtörekvé- sében mindig szívesen folyamodott a világ nagy szellemeinek segíts égéhez. Babits mint műfordító bejárta a világirodalom legtöbb táját és korát, a klasszikus ókort, a középkort, a modem kort. Legnagyobb müve e téren Dante Divina komédiájának művészi tökéletességű fordítása. A magyar nyelv- és verstechnika hajlékonyságát a legkülönbözőbb gondolatvilágok és stílusok kifejezésére, — általában a fordítás művészetét ő emelte a magyar irodalomban eddigelé a legnagyobb tökéletességre. Megtalálták az amerikás ember eltűnt feleségének holttestét Letartóztatták a férjet és ennek jóbarátját — A föld miatt... Pozsony, junius 24. (Saját tudósítónktól.) A szenei járásban levő kis Stepüinov falucskának egy idő óta szenzációja van. Pivák Mátyás falubeli gazdálkodónak, aki Amerikát megjárt ember, még a télen eltűnt fiatal felesége, Skolasztika. Akkoriban névtelen feljelentés alapján letartóztatták a férjet ás ennek édesapját, Ádámot ama gyanú alapján, hogy a fiatal asszonyt beledobták a befagyott Mijava-fo- lyó lékjébe. A holttestet azonban sehol sem találták. Pivákék tagadásával szemben semmiféle bizonyíték nem merült fel, úgy hogy szabadlábra kellett őket helyezni. Február 25-tői pár hétig voltak foglyai a pozsonyi állami ügyészségnek. Most aztán váratlan fordulat történt a sötét, misztikus históriában. Junius 18-án, a múlt héten egy halászember Stepa.no v falutól 500 méternyire a Mijavában a füzesek alatt megtalálta Pivák Skolasztika majdnem felismerhetetlenségig feloszlásban levő holttestét. A holttest balkeze a derékhez volt kötözve olyan erővel, hogy a kötés körül a hús feldagadt. Ruha nem volt rajta, azt gyilkosai lehúzták, nehogy valami ágban fennakadjon, Csak a csizmája volt rajta. A holttest agnoszkálásához kivették a csendőrök a férjet, Pivák Mátyást, aki a borzalmas tetemrehávásra elájult, majd menekülni próbált onnan, de a csendőrök lefogták. A férj ekkor az asszony öt aranyfogáról kétségkívül ráismert feleségére. A falusi cipész, aki nemrég sarkalta meg az asszony csizmáját, szintén ráismert. A csendőrök letartóztatták Pivák Mátyást és Dvorszky Flórián nevű barátjával együtt hétfőn délután behozták a pozsonyi államügyészség fogházába. Alapos a gyanú, hogy a férj tette el láb alól a feleségét Dvorszky Flórián segítségével. Pivák Mátyás ‘tizenöt évvel ezelőtt vette feleségül a szegény Skolasztikát, akivel kivándorolt Amerikába. Az összeomlás után dollárokkal megrakodva hazatértek, de itthon nem éltek jól. A férj házat, földet vásárolt a dollárjaiért, az asszony azonban a földeken, amikből egy nagy részt férje a nevére íratott, túl akart adni. Az eltűnését megelőző időben — 1923 december közepe táján — az asszony Sastyinban járt Feldba- cher József dr. ügyvédnél, hogy a földeladást nyélbe üsse. A férj itt rajtacsipte és hazakergette az asszonyt, aki még azon éjjel eltűnt. A titokzatos hitvesgyilkosság az egész környéken nagy feltűnést kelt. A letartóztatásban levők tagadnak. Egyptom követeli a katonai kiürítést London, junius 24. A Times jelenti Kairóból, hogy Zaglul pasa miniszter elnök bejelentette a kamarának, hogy ha Londonban vem sikerül keresztűlvinnie Egyiptom teljes katonai kiürítését, úgy a tanácskozásokat azonnal félbe fogja szakítani. Macdonald és Herriotjegyzéke iitban Berlin felé Páris, junius 24. A MatLn szerint Macdö- ivald és Herriot jegyzéke a német leszerelésről, amelynek nincs diplomáciai jellege, útban van a német kormáyhoz. A félhivatalos hideglelése. A félhivatalos Ceskosl. Republikának nem tetszik az. hogy a keresztényszociális párt minden vasárnap népgyüléseket tart Szlovenszkó városaiban és falvaiban és hogy minden áron választások előtti hangulatot akar teremteni. Szomorú szívvel kénytelen megállapítani a lap, hogy a pártgyülések mindenütt igen nagy látogatottságnak örvendenek. Követeli, hogy a hatóságok a legerősebben járjanak e! Lelley dr, és társai ..gyalázatos izgatása" ellen annál is inkább, mivel a magyar nép is elfordul vezéreitől, minthogy azok a Pestről vezényelt irredentizmus és nagybirtokosság javára dolgoznak. — A félhivatalosnak ez a cikke nem más, mint annak a hidegrázásnak tünete, amely végigborzong a koalíción annak gondolatára, hogy az uj választások elől nem lehet kitérni.., Boríska Amerikába megy Egy prágai kávéházban — Házasság in effigie — Aki túljárt az amerikai sorompóik eszén A P. M. H. eredeti riportja
