Prágai Magyar Hirlap, 1924. június (3. évfolyam, 123-145 / 571-593. szám)
1924-06-21 / 138. (586.) szám
Szombat, junius 21. Utána Merre! István, a párt főtitkára beszélt s humoros megjegyzéseivel és hasonlataival sokszor zajos derültséget keltett. Még ugyanez napon Divéken és Szucsányban tartottak népgy üléseket, ahol a font említett szónokokon kivül Brogyanyi Gyula földbirtokos, a nép bajainak alapos ismerője, tartalmas és magvas beszédben úgy a párt programját, mint a politikai és közgazdasági helyzetet ismertette nagy helyeslés mdlett. A szónokokat Bergendy István szucsányi plébános látta vendégszerető házában. Krpelec rágalmai a bíróság eleit — Saját tudósítónktól — Ipolyság, június 20. Richter János ipolyszakállasi plébános, az ipolyvidéki katolikus papság és az ipolyszakálla- si kisgazdák feljelentésére sok huza-vona után végre Krii járásbiró kitűzte Karpelecnek, a hírhedt tanfelügyelőnek rágalmazás! perét tárgyalásra. A magánvádlókat a tárgyaláson Czermák Ernő dr. és Holló József dr. ügyvédek képviselték, m:g Karpercet Medvecky Lajos dr. nemzetgyűlési képviselő védte. Karpelec kihallgatása után Medvecky Lajos azzal a kérelemmel fordult a feljelentőkhöz, hogy a nemzetiségek békés együttélése szempontjából intézzék el békésen Karpelec rágalmait. Richter plébános erre az indítványra a következőket mondta: „Nagyon honorálom az ügyvéd nr ajánlatát s bár tudom, hogy legszentebb kötelességünk a megbocsátás s szivünkben nem lehet helye a gyűlölködésnek, legnagyobb sajnálatomra nem tehetek ezúttal eleget kívánságának. Megbocsátani csak annak lehet, ki őszintén sajnálja elkövetett bűnét s akiről tudom, hogy a jövőben nem fogja ezt ismét elkövetni. Erre pedig garanciánk nincs, mert biztosak vagyunk afelől, hogy ha most megkövet minket Karpelec, holnap már folytatni fogja piszkos támadásait. De ajánlok valamit a védőügyvéd urnák. Maradjon egynéhány napig ezen a vidéken, szerezzen információkat az itt lakó békés őslakosság között s akkor sietve utazni fog Prágába s a kormánynál összetett kezekkel könyörögni, hogy tegye el innen a lakosság rémét, a békebontó tanfelügyelőt Nézzen végig a nehéz és becsületes munkában megőszült híveimen, senki ezek közül nem bántotta őt, most látják először életükben s mégis elnevezte őket a község szemétjének. Van közöttük egy fiatal is, ki valamikor, amidőn még Karpelec ur sikeres magyarosításért ösztöndíjakat kapott, hozzá járt iskolába, hogy a szlovák nyelvet elsajátítsa s akkoT hatosokat és koronákat kapott tőle, hogy szemen köpje az iskolában a „buta tót“ gyermekeket. Az Ilyen fekélyt ki kell operálni a republika kulturtestéből s ez elsősorban a bíróságnak kötelessége egy szigorú ítélet kimondása által. A bíró ezután az iratok kiegészítése végett elnapolta a tárgyalást. V>í•>$++4++++++4+4-0♦♦»♦♦♦♦♦♦♦><» Bombamerénylet Hongkongban Hongkong, junius 20. Merlin, az Indochina vezérigazgatójának tiszteletére rendezett bankett termébe egy kínai bombát dobott. Merlin sértetlen maradt, a vendégek közül hárman meghaltak, öten halálosan megsebesülfek. T árcaro vatunk: Vasárnap: MÉCS LÁSZLÓ: Tavaszi sürgöny (vers). — KILIÁN ZOLTÁN: Randevú. Szlovenszkói kalauz — A Prágai Magyar Hirlap eredeti tárcája — Irta: Dutkó Zoltán. Élőbeszéd Minden kulturvárosnak megvan a maga határozott jellege, amely csábítja, ellenállhatatlan vággyal vonzza az idegent, ha a keresztes, csillagos Baedeckerben olvas szép, rendbeszedort látnivalóiról. Énünkhöz szorosan hozzátartozik a történelmi múlttal bíró európai városok évszázadokon át öröklődő, csiszolódó képe, amely ugyan mindegyiküknél ugyanazt ábrázolja, de címezése, technikája jellemük szerint a legdusabb olajfestménytől a legködösebb pasztellig változó. Például Velence gondoláiról, amely boldog fiatal párocskák számára galambszárnyu bárkák a mézeshetek kéklő hullámain, Richard Dehmel azt állitja, hogy csak tágranyiilt, halott szemmel szeretne feküdni bennük. Prága nekünk sötét, régi házaival nehéz politikai és ipari harcok felleges színtere ... De a bennszülöttnek a kékben cs rózsaszínben opálozó „arany Prága", A régi városok idealizált képéből, amely minden k ült u rém bér műveltségének integráns része, a mult beszél, — a nemes és mindig igaz, mert mindig szép múl t. Nekünk is vannak régi városaink. Ismerjük-e őket? Szeretjük-c őket? Talán . . Tőképp, ha idegenben, fájó szívvel tűnik föl előttünk az emlékezés szomorú vizével tiszUogd George és Slresemam a fOváíéielehrdl A jóvátétel! kérdés Herri-ot és Macdo- nald vasárnapi tanácskozásának hírére megelevenedett. Az alsóházban L'loyd George fejtette ikii, hogy a szakértői javaslatok sikere attól függ, mily mértékben tudják azokat a német hitelt helyreállítani. Lloyd George hangoztatta, hogy mig Németország az elmúlt évben heí- veníhárom millió font jóvátételt fizetett, addig a Dawes-terv szerint ezentúl ötven mii- hót kel fizetnie. Hogy a német ipar föléle- Sése ártani fog-e Angliának vagy sem, az attól függ, hogy Anglia idejekorán fölébred-e s megteremti-e azt a helyzetet, hogy Németország ismét vásárolhat angol árukat. De megszólalt tegnap Steresemiann német külügyminiszter is, aki a néppárt dessaui gyűlésén örömmel üdvözölte Herriotnak az amnesztiára vonatkozó kijelentésért és a Ruhrviidék kiürítésére vonatkozó francia tervet úgy fogta föl, hogy a szakértői javaslatokkal kapcsolatos törvények életbeléptetésének iá megszállás meg szüntetés év él parallel kell törtérwiiök. Prága, junius 20. • A Národni Lisíy hosszabb vezércikkben foglalkozik azzal — az utóbbi időben állandóan feszegetett — kérdéssel, hogy beléphet-e Magyarország a kisantantba. A cikk szerint Magyarországban kedvező változások állottak be a legutóbbi időben. Ennek dacára reális akadálya van annak, hogy Magyarország a kisantantba beléphessen. Ez a reális akadály: Magyarországnak, mint legyőzött államnak a helyzetéből fakad. Magyarország a világháborút saját háborújának tekintette és tekinti most is, mint azt a vitézi rend alapítása igazolja. A jövő nemzedéket a nagy Magyarország eszméivel telitik s a trianoni békét diktátumnak tekintik. Mindebből az tűnik ki, hogy Magyarországot a múltban ellenséges, a jelenben legyőzött államnak kell venni s ebből az álláspontból folyik az a következés, hogy belátható időn belül nem kerülhet sor arra, hogy Magyarország a kisantantba belépjen. Magyarország területéből Cseh-Szlovákia a legkevesebb kapott Ennek dacára a szélső jobboldali magyar pártok éppen Csehszlovákiára haragszanak leginkább, noha az volna a logikus, hogy Románia és Jugoszlávia ellen fordítsák haragjukat. Külső és belső okok akadályozzák tehát Magyarország és Cseh-Szlovákia barátságát s igy a kisantanttal való együttműködését is és ezért csupán a jámbor óhaj megnyilvánulása az a kívánság, amely Magyarországnak a kisantantba való belépését sürgeti. A „dunai konföderáció" eszméje is csak eszme, amely a gazdasági életben talál ugyan némi visszhangot, politikailag azonban nem valósulhat meg, főképpen azért, mivel a dunai konföderáció eszméje Magyar- ország szupremáciáját tételezi föl s ez ma már lehetetlen. Az olyan Európa, amelyben egy osztrák-magyar monarchia élhetett, ma már nem képzelhető el. Csak egy marad hátra tehát: a szomszédi korrektség és együttműködés gazdasági téren. A politikai együttműködés, meiy a korrektségen kivül egyebet is követel, a mai viszonyok között minden valószínűség szerint nem lehetséges. nemien & DecsüieíraMóh ellen A magyar miniszterelnök nagy beszéde — A kormányzó ünneplése Budapest, junius 20. (Budapesti szerkesztőségünk teiefonje- íentóse.) Az egységes párt szerdán este rendkívüli népes értekezletet tartott, amelyen a kormány összes tagjai megjelentek. A pártértekezleten Mayer János elnökölt, aki az értekezlet megnyitása után bejelentette Bogya Jánosnak a pártba való belépését. Ezután nagy vonásokban ismertette a rokkantkérdést, amelynek fontosságát Al- mássy László ügyvezető alelnök fejtegette. A párt elhatározta, hogy a rokkantkérdés megoldására tizenhéttagu bizottságot küld ki A bizottság tagjainak megválasztása után a tisztviseíőkérdés került sorra. Az ebben az ügyben kiküldött bizottság jelentését Szabó Géza előadó ismertette. Az előterjesztéshez Bethlen István gróf miniszterelnök is hozzászólt. Kijelentette, hogy a kormány teljes tudatában van a kérdés nagy súlyának és hangoztatta, hogy kötelességének ismeri e kérdés rendezését, még pedig az ország teherbíró képességének legvégső határáig. Az ügyet főképpen a pénzügyi fedezet előteremtésének nagy problémája teszi súlyossá, mert az adózás fokozása lehetetlennek látszik. Bethlen beszéde után Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter hasonló értelemben nyilatkozott. Az értekezlet ezzel véget ért. Bethlen Mátészalka díszpolgára Az értekezlet befejezése után Bethlen István gróf miniszterelnök a képviselők jelenlétében Mátészalka nagyközség husztagu küldöttségét fogadta. A küldöttség átnyújtotta tára mosott képük. De annyira fontos-e a bánfainak Kassa s a kassainak Bártfa, mint például a páduai polgárnak a tavaszi Firenze, vagy a firenzeinek az árnyas Padova. Sajnos, — nem. Nem lényeges mozzanata lelkiéletének, hanem csak alkalmi emlék, — néha még hozzá meglehetősen silány képeslevelezőlapstilusu emlék. Nincsen ez a dolog rendjén. Nemcsak Firenze és Padova, hanem Bártfa és Kassa ás csak égj'- van a világon. Kezdjük meg hát ritkaságuk megismerését, értékeik fölkutatását mi, akiknek — hogy Ady szavaival éljek — ott „ömlött ki szivünk vére" a hazai halódó kisvárosok kis utcáinak házai közt — úgy ennekelőtte 10—20—30 esztendőkkel... És minden bizonnyal meg fogjátok nekem bocsátani, ha a magam városával, Selmecbányával kezdődik most ez a baedecker- szerii teljességre semmiképpen igényt nem tartó, de egy járatlan és szűk, virággal benőtt ösvényen hazafelé bandukoló SZLOVENSZKÓI KALAUZ, amelyet is szerkesztgetek én, Dutkó Zoltán Elemér, veteránissimus selmeci fi. I. Nem ajánlom, kedves földi, hogy ebbe* a cudar, pénzinséges világba* drága napjaid valamelyikét áldozd föl ennek a félreeső, vasúti, ipari és minden egyéb gócpontoktól távol álmodó városnak megtekintésére. Nem érdekes mostanában a „nappali" Selmec. Üres utcáin idegen emberek — ezeket bizony akár Páriában, akár Prágában, sőt akár Péter vár ott is láthatod. Hacsak a Longauer mester középkori céhbeli gondosságával, de semmicsctre sem középkori, raffinált Ízlésével mért, varrott, avagy szögezett lábbeliremekei nem csábítanak — ne igen vesztegesd Isten drága napját Selmec görbe utcáira, Ám, ha úgy véletlenül Zólyom és Zsolna közt utazgatván, Garamberzencén rekedsz (ami igen könnyen megesik manapság) és valami sikerült üzlet fölötti örömöd (ami, sajna, már ritkább eset) egy esetleges kiruccanás bizonytalan tervében csúcsosodik ki — akkor, földi, ne sokat teketóriázz. Egészen hátul, az állomás utolsó vágányán egy kis helyiérdekű pöfög árván. Akár a váróteremben dühöngöd át az éjszakát, akár erre a gyanús járműre bízod sorsodat — egyremegy; igy is, úgy is csak reggel folytathatod utadat. Higyj hát nekem, tapasztalatokban megőszült selmeci utazónak s ülj föl velem e vigasztalan közlekedési eszközre. Lám, a Mindenható segítségével sikerült potom két egész és egy negyed óra aikitt megtennünk a, hegyek közt bujkáló huszonhétkilométernyi pályát. Selmecen vagyunk, fétizenegy van, sehol egy lélek. A v a leső tét utcácskákban elveszetten bámulunk föl a tejes fényben foszfo- reszkáló égre, ahol ezernyi ezüst csillag virul. O Mert az „italos" Selmec az éj városa — ezüstváros. Itt minden éjszaka bortalanul is mámorthozó, kábító emlékvirágokat magukkal sodró, ezüstpatakok fakadnak a dombok és hegyek lilékéből. S éjfélre már megrészegedik tőlük fű, csillag, bokor és a későnjáró, magányos ember. Éjfélre jár az idő, testvér, s nézd, ideértünk az akadémia halottfchér. világló falai alá. Valaha reggel-este diák-diák hátán, mint a miniszterekiöknek a község díszpolgári oklevelét, A miniszterelnök az üdvözlő beszédre válaszolva, kijelentette, hogy Magyarország uj korszak előtt áll. Meg kell kezdeni az épi- tőmunkát. Közölte, hogy a pénzügyminiszternek a nemzetgyűlésen tett kijelentése szerint a külföldi kölcsön iránti akció a megvalósuláshoz közeledik. A miniszterelnök nagy beszéde a pártvacsorán Az üdvözlés után pártvacsora volt, amelyen Barthos Andor hangoztatta a párt egységét és a miniszterelnök iránti bizalmát, A beszédre Bethlen miniszterelnök percekig tartó taps közepette válaszolt Visszapillantást vetett a nemzet történelmére, annak válságos korszakaira. A nemzet az atigsburgi csatavesztésen, a tatárjáráson, Mohácson és a szabadságharcon át 1918-ig mindenkor megmutatta, hogy milyen erő van benne. Ez a nemzet a szalmaszálba kapaszkodva is végsőkig tudott kitartani. A kormányzó ünneplése —Mindig voltak férfiak, akik a nemzet megmentésére siettek — mondotta, — Elsősorban Magyarország kormányzójáról kell megemlékeznem, akinek ma van a születésnapja. Ez a férfiú ébresztette föl a szunnyadó erőket, amelyek az ország talpraálBtását lehetővé teszik. Neki köszönhető az, hogy az ország kétségbeejtő helyzetéből a javulás útjára tért. Bethlen a becsül elrablók ellen — Sok nagy akadállyal kellett megküz- denűnk és sajnos, sokan vannak olyanok ma is, akik jobban gyűlölik politikai ellenfeleiket, mint amennyire szeretik az országot. Vannak külföldön élő magyarok, akik ellenség gyanánt dolgoznak ellenünk és nem látják be, hogy nem a kormánynak, hanem az országnak ártanak. Húsz évig álltam nagytekintélyű ellenzéki államférfiakkal szemben, de emez idő alatt soha nem vontam kétségbe e férfiak hazafiságát és tisztességét. A mai ellenzéken azonban varrnak egyesek, akik el akarják hitetni, hogy csak általuk állhat talpra az ország. Az, mit: ezeknél tapasztalunk, az nem ellenforradalmi, hanem forradalmi sajátosság. — Véget kell vetni annak a politikának. amely mások becsületében gázol. — A nemzet tud majd választani a nemes és nemtelen fegyverekkel küzdők között. A miniszterelnök beszédét percekig tartó éljenzés kísérte, amelynek lecsillapodtával Vass József miniszter az újjáépítő munka szükségességét fejtegette. Utána Berky Gyula utasította vissza azokat a brutális támadásokat, amelyek a pártot és a kormányt úgy a nemzetgyűlésben, mint a sajtóban érték. Ezután nagyatádi Szabó István főídmi- velésügyi miniszter hangoztatta a kisgazda- társadalom szolidaritását mindenkivel, aki a nemzet érdekeiért harcol. Végül Herrmann Miksa tolmácsolta az ipari munkások hazaszeretetét. A vacsora késő éjjel lelkes hangulatban ért véget. Kraisiár lapja szeriül Béna léiüeS be a Sstsaiféuffia vidám, dolgos méhsereg rajongott itt Most nehezen lélegzik körülöttünk a botanikus kert, sötét fasorainak rejtelmes mélyén mintha rég porladó ifjú párok ölelkező szellemei imbolyognának. Sok-sok diákgeneráció édes vágyainak illatát íehdi az á'kác, a . gesztenye, a hars — sok-sok édes leány szelíd parfőmje árad a tulnan fekvő villasor felől, amelynek piros cseréptető! még a fekete éjszakában is barátságosan integetnek ... Üljünk le erre a pádra, földi, és hallgatva hallgassuk az éj zenéjét. Csönd van. Mégis, mintha a völgy mélyébe veszett városban cimbalom szólna valahol... Igen. Tücsök ciripel a tujafa alatt és a tücsökéiripeiés mögül tisztán kihallatszik egy régen elnémrűt cimbalom hangja. És odafönt az „Glympuson^ a diáknegyed meredek utcáiból távoli hegedűk végtelen finom, halk panasza sir... Halott hangok már ezek, testvér, és mégis oly frissek, oly intenzivek, mint a tegnap fakasztott rózsa illata. Hervadó s mégis üde, légies csoda ez a botanikuskert és ha csak egyetlenegyszer voltál is, cimbora, szerelmes életedben, a néma, terhes selmeci éj e kertben megmámoTosdt és akár boldog vagy, akár boldogtalan, legyőz a múlt, fiatalos fájás lepi el kérges szivedet — régi leány könnyű nyári kalapját véled lebegni a szélben, érzed hajának régi illatát —, elnyel a rmilt és az éjszaka, — tiéd az emlék és tiéd újra egvszervolt fiatalságod. Idegen testvérem, furcsa, józan mámorban együtt dudorásszuk, hogy „Voltam én is valaha, szép asszonynak kocsisa ...“ Majd hallgatunk és sziveink a csöndben fölismerik egymást. Állj föl, cimbora, hajts a szdlemszóra —
