Prágai Magyar Hirlap, 1924. június (3. évfolyam, 123-145 / 571-593. szám)
1924-06-21 / 138. (586.) szám
„Vendégeket szívesen látunk" Az ezertornyu Prága — Mozi a templomban — A bibliás ember — Five a‘dock-tea > — (A P. M. H. eredeti riportja — ■ \ Szombat, június 21. Az angolok csodavilága — A vonaton, utcán és a levegőben — London, junios 19. Az angol tengerparton vonatra szállók. Az élikezőkocsik hosszú során kényelmes helyet keresek magamnak s elém tálaüüálk a reggelit. Rántottál szalonnával, füstölt halat és bncfónigot, fehér és pirított kenyeret vajjal és nagyszerű teát A vonat megállás nélkül robog Londonig. Másfél óra múlva a londoni élet forgtagában vagyok. A világváros éppen kicsomagol. A kétemeletes villamosok, omnibuszok, bér- és magánautóik vágtatnak, torlódnak, megállnak, majd ismét sietnek tovább. Itt minden és mindenki sáet. Az emberek százai lesik az utcasarkokon, hogy az utca hatalmasa, a rendőr mikor ad jelet az őrüfletes forgalmi folyamon való átkelésre. Az arcokon csak egy gondolat tükröződik: átkelni a gáton s miniéi előbb eljutni a célhoz. Csak nem veszíteni időt* mert Itt: the time — tbe money. Belépek egy postahivatalba. Hosszú asztalok mellett hölgyek ifinek, akik szeretetremél- tóan szolgálnak ki. Várakozás nincs. Az emberek nem kénytelenek törni a más országban dívó packázásokat Wembleyben a nagy birodalmi kiállítás fogad- Rengeteg emberár hömpölyög Ide be. Belépőjegy nincs, mindenki az asztalnál fizet és forgóajtón megy be. Minden forgás automatikusan regisztrálódik s igy minden látogatót megszámolnak. Pénzt nem váltanak. Akiinél nincs elég aprópénz, az a szomszédos váltópénztárboz megy, ahol először vált, hogy a forgóajtótól vissza ne küldjék. Minden praktikusan, simán és gyorsan bonyolódik le. A földalatti vasutak pályaudvarához örökké mozgó lépcsőn kell >,legurulní“. Ha a gurulós lassú, meg lehet gyorsítani azzal, hogy a mozgó lépcsőket az embeT átugorja. A vonat ajtói egyszerre mechanikusan nyúlnak ki és záródnak. A kiszállásnál százszemélyes felvonóba szálnak az utasok s pár pillanat alatt a levegőn vannak. A gyorsvonatok reggel és este mennek s csak a nagy állomásokon állanak meg. A derbygj'őztes Sansovino neve két másodperc alatt szállt dróttalan távírón Indiába. Három órakor eldőlt a derby. Tiz perccel később száz- és százezer ajakról szállt él a San- sonino név. Másfél óra múlva az Evening Standard hozta a győzelem pillanatának képét, melyet Epsontól Londonig menetközben az autóban hívtak elő és sokszorosítottak. A Piccadily sarkán nagy ember tömeg bámul az égre. Láthatatlan kéz kis felfa ócskákból álló szavakat ir a levegőbe. Világosan olvasható: Daily Mail. A felhőcskék egy repülőgép kipnffo- gócsövéből áradnak ki. A Trafalgar-téren este a legújabb hírek tüzkigyők* gyanánt stiklanak végig a házak peremén. Egy másik helyen^ egy ilyen transzparens kép siró gyermeket ábrázol, aki addig bőg, m.ig Nestlé-lisztet nem kap. Az egész teret elárasztják a világító képek, ragyogó reklámok- kék, fehér, zöld és vörös színekben. Minden él, mozog, humoros, szórakoztató és megszépíti a város éjjeli képét. Londonban csak a lakónegyedek csendesek. Nincs cégtábla, üzlet, műhely, ami zavarná a nyugalmat. Itt az embereknek van érzékük a nyugalom- előkelőség és architektúra iránt A vonatok csodásán vannak berendezve- ragyogóan tiszták, minden osztályban párrrás ülések. Ez a meglepő jelenség a konkurrencia következménye. Az ember azon a vonaton utazik, mely a legjobbat, a legszebbet legolcsóbban csinálja. Á különbség az angol és a középeurópai berendezkedés között elképesztő. Évtizedekig se érhetik utói a középállamok ezt a csodásán fejlődő államot. az éjszaka a szellemeké. Add a kezed: még mélyebbre is visz a műit hulláma. © Itt feketéink az Óvár négyszöge, itt magasodik magános bárok tornya. Gazdag is volt valamikor a város, brokátban, selyemben járt a polgár — aranya volt még és pallosjoga. A hold fényében fürdő kövek, nézd, mit beszélnek: — Odafönn északon, a Paradicsombegy és Óhegy közt sötétlő hágón, amelynek Vö- röskirt a neve, néhány csontos, komor bányászember jött le hajdan a völgybe. A komor emberek a földbe ásták magukat és konok kézzel keresztül-kasul fúrták a kemény sziklát. És gyűlt, gyűlt, halomra gyűlt a sok arany és a napfénybe kívánkozott vissza. Ekkor brokátban és selyemben kellett a polgároknak jámiok, házak magasodtak és égnek meredt a vár és tornya — arany vár a napvárosban. De, földi, elfogyott az arany, szétszóródott, mint a napfény, amelyből eredt, — kihűlt, szomorú lett a város, meit egén csak a hideg Hold, e baljóslatú, könyörtelen planéta uralkodott és földjének arany- tömbjeit egy ismeretlen, gonosz mágus hitvány ezüstté változtatta. Látod, idegen: ez a vár a legszebb szomorú vár a világon, amilyen nincs sem a büszke Spanyolhonban, sem a ködös Skandináviában. Magyar vár ez, amely ittrekedt épen, távol a harctól és fénye sem el nem kopott, sem el nem múlt, csak szint váltott: tiszta, tiszta szomorúsággá kristályosodott ki... Két óra van: a Kopogó üres, száraz fa- hangja hivja munkába a sárgultarcu hévért; — vedd le a kalapod, cimbora... O Prága, június 20. A Tátra tálján egy imádságos szájú kisleány szoktatott rá a templombajárásra. Együtt hallgattuk a misét, együtt mormoltuk a litániát, egymás mellett térdeltünk aiz ájta- tosságokon. Amikor aztán nekifohászfkodtam ennek az iromba nagy és idegen városnak, azt mondta a beszédes szeme: „El ne menjen ott sem a nyitott tetfoplomajtó eiőtt.“ Megfogadta m, megtartottam. Ezer tornya, száz temploma avn Prága városának. Minden kő'hajitásra egy nyitott templomajtó. Dehogyis megyek el egy előtt is, hogy be ne tekintsek, föl ne fohászkodjak. Azt sem nézem, mi ragyog a tornyán, azt sem keresem, melyükben milyen nyelven dicsérik az Urat, mert az én Istenemet mindenütt megtalálja az én szivem. Járom hát a templomokat Prágában válogatás nélkül. Akadtam már fényesre, királyim, kincsekben dúsra, — egyszerűt, szegényest is találtam, mint a faiunkból!, az egyiknek csodatévő a szentje, a másiknak csodás a művészete. Van, amelyik ezer évet számlál s van, amelyiken frissen ragyog az arany. Egyiket az orgona hatalmas hangja s a hívők kardalá tölti meg, a másikban misztikus csönd s a lágyan összesrmüló tenyerek fmsm hallásaiban halk panaszok buvnak meg. — Olyan templom is van, amelyet a nyílt utca során, az Isten szabad ege alatt ütnek föl s olyan is, amely a föld alatt rejtőzködik. Tegnap aztán benyitottam egybe, de olyant én sem itt, sem másutt nem láttam még. A belváros ódon házainak sűrűjében, tenyérnyi téren öreg kis kőhalmaz. Átjáróházon visz át az u-t az ósdi templomhoz, amelynek vakolatát lerágták, köveit elfeketítették a századok. A templomajtó mellett fehér tábla piros betűi invitálják az arra ténfergőit: „Szabad bemenet. Vendégeket szívesen látunk." Belépek. Puritán egyszerűség. Fehérre meszelt falak, festetten padok, az oltár helyén egy asztal s az asztal fölött egy kifeszitett — mozivászon. A padokban hívők: öregek, ifjak, asszonyok, leányok vegyesen. Beülök a padba. Várunk, várok. Csak a mozivásznat nem értem. Mi az ördögöt keres itt ez a fehér lepedő? Lehetőnk vagy százan, de úgy látom, csak fele a hivő, a többi száj- tátó, mert azok is olyan értetlenül bámulnak a mozivászonra. Egy vastag ember lép elő, odamegy az asztalihoz, fölüt egy vastag könyvet s vastag hangon olvasni kezd. Pál apostol levele a ko- rinfhusiiakhoz. Végigolvassa a szent igéket, aztán magyarázni kezd. Sajátos, egyéni, ha mondanom szabad, kissé korlátolt fölfogással. Aztán megint fölüti a bibliát s elolvassa a tékozló fiú históriáját. Mit tagadjam, a magyarázatból iáig értek valamit, sőt a magyarázat után rájöttem, hogy most már a tékozló fiú történetét sem értem. A hívők De nézd: kelet felé hajnalodik. Itt az ideje, hogy legalább még egy harmadik látnivalót mutassak neked, frissebbet, vidámabbat Tavak vannak a város körül, igen sok csöndes tó, tavak a fenyvesek közt. Kanyargós szerpentinuton, amelyet Magyarország első lóvonatja számára oly gondosan megépítettek, hogy eső még mia sem hagy rajta napnál tovább nyomot, megyünk kifelé a városhoz legközelebb eső klingertárói tóhoz. Az átvirrasztott éjszakától kissé lázasan igyekszünk a tó felé — gőzfürdővel, sajnos, nem szolgálhatok neked, barátom. De a friss hajnali szellő üde fenyöillatot hord felénk és a megeredő lassú eső hideg csöppjei forró fejedből elűzik a mámort is — ha talán Sel- mec „italos" tradícióihoz híven szükségesnek találtad volna, hogy idegeidet valami egyébbel is fogékonnyá tegyed az éj hangulatai iránt, mint pusztán a botanikuskert illatával, vagy az Óvár falai közt bujdosó holdfénnyel. Nem baj, cimbora, — ne érjen miatta gáncs. Hiszen már „öregapánk is azt mondta, mikor a szőlőt kapálta: igyál, igyál igyál..." És ne akarjunk túlságosan különbek lenni öreg- apáinknál. , De, mondom neked, az átvirrasztott éj után sehol olyan fürdőt nem találsz, mint itt a Klingertóban. Kaliforniai üde levegő, jéghideg víz... mik ehhez képest a legkényelmesebb gőzfürdő lustitó, álomhozó párái? Mi, selmeci turisták álomiizni jöttünk ide. Csöndesen lubickolunk, csak úgy tessék- lássék mozgatva karjainkat, majd meg hátunkra fekszünk a vízben és fölbámulunk a világosodó égre. Szemez az cső. Víz, mindenütt ősi, szűz víz és sűrű fenyők a parton. bólongatnak, a „vendégek" bámulják a mozivásznat. Már én is türelmetlenül várom, mikor sötétül el a templom. A vastag, bibliás ember azonban nem akarja befejezni az előadását. Már meg szent Máté írását taglalja. Semmi sem tart örökké, elfogy a bibliás ember szájából is a szó. Idősebb dáma lép az asztalhoz. Üdvözli a vendégeket s elmondja, hogy ez a szabad bibliumagyarázók háza. Bárki a vendégek közül olvashatja a bibliát -s magyarázhatja is a saját fölfogása szerint. A vendégek közül azonban senki sem mozdul, mindegyik a filmvászonra mered s várja az „előadást". A dáma lelép s bemegy egy mellékhelyiségbe. Alig pár perc múlva négy kellemes hölgy jön ki onnan vele, nagy tálcákkal karjukon. A tálcákon teáscsészék és szendvicsek. Körüljárnak s kínálják a teát. A vendégek nagy része húzódozik. Amikor azonban a dáma kijelenik, hogy a vendégek „vendégek", mind- nyájan mohón kapnak a teáscsészék és a ka- viáros zsemlyeszeletkék után. Én is. Mellettem egy diákféíe ember hármasával majszolja a szendvicset. „Csak azt szeretném tudni, meddig lehet rtt az ember.— vendég" — súgja társának. A fi ve o‘clock után a hívők szedelŐzköd- nek. A vendégek azonban ülnek és várnak és nézik a lepedőt. A lepedő azonban állja a kiváncsi tekinteteket Változatlanul lóg, meg sem mozdul a fehérsége. Az emberek kifelé tartanak. A kíváncsiság Idcsuklfk belőlem, odalépek a bibliás emberhez s megkérdezem: — Mondja csak, Atyaságod, miért lóg itt ez a mozivászon? — Hát kérem — feleli a bibliamagyarázó —, mi az esti órákra, bér beadtuk a templomunkat mozidőadások céljaira. Itt hetenként háromszor propagandafilmeket pergetnek le. Hja — teszi hozzá mély sóhajjal —, nekünk még nincsenek fundációink. — De mégis, mozi a templomban! — vetem ellen. — Ugyan kérem, ez csak az önök dogmatikus elnevezése miatt csodálatos. A mi vallásunk annyira türelmes, hogy templomunkat másvaílásu hívőknek is átengedjük istentisztelet céljaira. A legfőbb szabály: szeressük és sohase csaljuk meg egymást. Elköszönök. Kerülök egyet a Moldava fedé, aztán a Národni tildán bemegyek egy hentesüzletbe, hogy megvegyem a vacsorámat. Én ugyanis nem ettem hármasával a kaviáros szendvicseket. Elképedek: a pult előtt az én bibliás emberem szeli a vevőknek a szép, piros prágai sonkát. Ismerősen mosolyog rám, aztán lemér húsz deka helyett tizenhatot. — Hja, az üzlet az megint egészen más. A hajnali föld friss szaga a víz nedves illatába vegyül. Apró ebihalak feketéiének közel a parthoz; csak fatkocskájuk mozog egyenletesen ide s tova; ez az egyetlen eleven valami a csöndben — és még, ha néha kezünk alatt megcsobban a párás viz. Távol a civilizációtól, e magános tóban hajnalt fü- rödve, a nagy Kezdődés, a Tegnap árnyaiból újjászülető Élet kozmikus pillanatait éljük át újra. És aki egyszer megpróbálta és egy sel- med éj után egy selmeci tóban fürdött, az nem fog leverten visszatérni a városba, a porba, hanem szivében vidám lesz ő, mert tudja már, hogy a hegyek múltba veszett városainak hallgató tavai fölött: világosodik, virrad... 0 Úgy látom, földi, egészen megfeledkeztem a jó és megbízható útikalauzt jellemző erényekről: az érzéketlen pontosságról, a teljességről, a rendről... Sőt, szentimentális, uram bocsa1, pogányul szentimentális voltam mindvégig. Kérlek, ne haragudj, barátom: Selmecről kellett írnom, az ifjúság és mámor városáról, ahol minden esztendőben kilenc- száz diáksziv multbanéző, jövő'fláfó álma virított a csöndes éjszakákon. Ezennel ünnepélyesen megígérem, hogy a legközelebb sorra kerülő álmos Körmöcről s a büszke Besztercéről tárgyilagosabban Írok majd. Ha eddig el nem untad magad, készülj az uj útra. Minden költségedet egy szál pénzből fedezheted: egyetlen tisztán- csengő, békebeli, arany szere te Malterból... Addig is. amíg egy ilyenre szert teszel: Isten veled s a viszontlátásra! _ _____________________________________________ A cári család hamvainak bolyongása Páris, junius 20. A „Matin" folytatja Janin generális jelentésének közlését, melyben a tábornok beszámol a meggyilkolt cári család hamvainak bolyongásáról. Mikor a Kolcsak-uralom összeomlott, a cári család hamvait tartalmazó bőröndöt, melyet addig egy ó-orosz templomban őriztek, Tschitába szállították. Itt azonban forradalom volt kitörőben s igy a hamvak nem voltak biztonságban, azért elvitték Charbin- ba. Charbinban Sokoloff generális közvetítésével az angol Knox tábornokhoz fordultak, hogy legyen segítségükre a hamvak biztonságba való helyezésében. Az angol tábornok tolmácsolta is kormányának a kérelmet, de feleletet nem kapott. Ebben az időben érkezett visszavonulása közben Janin tábornok Charbinba, ahol Sokoloffot és a cár házitanitóját, Gilliardot találta. Sokoloff azt indítványozta, hogy a bőröndöt Wikonnak, a Times levelezőjének segítségével, aki szolgálatait felajánlotta, szállítsák Rómába. Ekkor érkezett meg az angol kormány válasza, amely megtagadta a segítséget. Végül Janin tábornok egyedül vállalkozott arra, hogy a cári család hamvait Európába hozza. A charbini temetőben volt elrejtve a bőrönd, melyet egy hölggyel vitetett el onnan Janin. A tábornok a hamvakkal Pekingbe utazott, mig Sokoloff Franciaországba, Gillard pedig Svájcba ment. 1921 május 9-én szállt hajóra a cári hamvakkal Sanghaiban Janin s július 15-én ért Marseil- lesbe, hol azonban nem találta meg az előre értesített Miklós nagyherceg küldöttjét. Erre a hamvakat Granobleba, lakóhelyére vitte, ő maga pedig elutazott Párisba, ahol megtudta, hogy Sokoloff megérkezett, tárgyalt a nagyherceggel s a nagyherceg kérte, hogy a cári család hamvait vigye Rómába s ott adja át Giersnek. Október 16-án meg is történt a cári család hamvainak átadása. Politikai föltételekhez kötik a hadiköl- esön beváltását? A Cech közlése szerint a kormány még ebben az ülésszakban, tehát már a jövő hónapban a parlament elé terjeszti a hadikölcsönök beváltásáról szóló törvényjavaslatot. E javaslat részleteit is közli az idézett lap, amelyeket azonban föntartás- sal kell fogadnunk, mivel a Cech közlése szerint a hadikölcsönk beváltását a többi közt attól tennék függővé, vájjon a hadikölcsönt- jegyző vétett-e a cseh nemzet ellen. Egy ilyen rendelkezés már csak azért is lehetetlennek látszik, mivel ellentétben áll a kormány ismételt ígéreteivel, amelyek szerint a hadikölcsönkérdést kizáróan gazdasági alapon fogják véglegesen rendezni. A Cech közlése szerint ugyanis az osztrák-magyar hadi- kölcsönőknek oly tulajdonosai, akiknek vagyona nem haladja meg a 30.000 koronát, hadikéi cső neik né verték ének 75 százalékát fogják megkapni. A hadikölesön túl ajdonos emelkedő vagyonával a százalékos beváltás is csökken, úgy, hogy egy bizonyos vagyonértékhatáron túl a hadik öl csönöket egyáltalán nem váltaná be a cseh-szlovák áTlam(?). Statisztikai számítások igazolják, hogy éppen az utóbbi csoport jegyezte a hadikölcsönök mintegy nyolcvan százalékát, úgy, hogy Cseh-Szlovákia az osztrák-magyar hadiköl- csönöknek csupán 20 százalékát váltaná be. A hadikölcsönbeváítás egyébként is a föltételek egész sorától függ. Így például nem váltanák be azoknak hadikölcsöneit, akik a cseh nemzet ellen vétettek. A hadikölcsőnö- ket csak olyan esetben honorálnák, amelyben a hadikölcsön megszerzését igazolják és csak olyanokét, $kik saját maguk jegyezték, illetve egy bizonyos határidőig vásárolták, vagy örökség utján szerezték azokat. A Cech megjegyzi még, hogy bár az osztrák-magyar hadikölcsönök honorálása Cseh-Szlovákiában politikai aktus, a javaslatnak mégis gazdasági és szociális jellege van és hogy a kis ah- diköl cs ön jegyzők széles rétegeinél bizonyára teljesíteni fogja szociális és gazdasági hivatását, mivel azotk annak idején nem az Ausztria- Magyarország iránti lelkesedésből és nem a várt hadinyereség reményében jegyezték a kölcsönöket. | Vevőimmel s a vásár Só közönséggé} Hszte!etteJ közlöm, ho»y szüneteit fehérnemű mülielye* met oibóf megnyitottam. Díszes kiállítású elsőrangú auyngböl készített menyasszonyi kelengyét rendkívül kedvező árak mellett szállítok s kívánatra teljes kollekcióval látogatást is teszek. GUTTMAN IZSÓ, Kassa Fö-u. 5. (Schalkház,)
