Prágai Magyar Hirlap, 1924. június (3. évfolyam, 123-145 / 571-593. szám)
1924-06-21 / 138. (586.) szám
>Á'f*JL ¥ * US. (MM £«■. WrJm. Prága, S2»mbat, 1924 jnnius 21 ........ i - Álr JaT - - mm Blőflaetóaí arat bal- ös Külföldön; T^ íSSFÍt^FwFFfTM^P^ (AJürjftT%I &fs&ssm 9SS^^ --AW*' — Sargönyoimr Hírlap, Praha. — HL évfolyam 138. (586.) szára Prága, szombat, 1924 junius 21 wlfiflxetési arat: bel- 6a külföldön; Bgéa* évre 300 KS, félévre 150 Ké, negyedévre 76 Ke, egy hónapra 26 Ké.— Egyes szám ára 1‘20 Ke. — Szerkesztőség: Prága II„ Sté- pánská-ulice 40. 1. Telefon: 30349. — Kiadóhivatal: Prága. L, Liliova nliee 18. sa., Telefon 6797. szám, — Sürgönyeim: Hírlap, Praha. — Főszerkesztő: PETR0GALU OSZKÁR dr. A Szlovenszkói és Rsszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja Felelős szerkesztő: FLACHBARTH ERNŐ dr. róla. Az ellenzéki képviselő számára nincs mentelmi jog, a törvényhozó testület azt felfüggeszti azonnal, hogy a „többséginek kellemetlen kollégán üthessen egyet s ezzel elvegye a kedvét a hatalmasok üzelmeibe való beavatkozástól. Köztudomású, — bármennyire is cáfolja a hatalmon levő többség — hogy a törvényhozó testület a legnagyobb készséggel adja ki tagjait a bíróságnak, amennyiben azok az ellenzékhez tartoznak. Tény ugyan az is, hogy a kormánypárti képviselőknek nincs is annyi „mentelmi ügyük“, mint az ellenzékieknek, ez azonban nem csodálható, mert hiszen a kormánypárti törvényhozó nem gyakorol kellemetlen kritikát a saját pártjabeli miniszter fölött s legfeljebb olykor kerül a mentelmi bizottság elé, ha például privátemberek becsületében gázolt, a „többség*4 azonban akkor is megvédi s nem adja ki A koalíciónak a mentelmi ügyek tárgyalásánál is — miként sok más dologban — igen szép elvei vannak, de csak addig, ameddig az neki kedvező. A két legfontosabb elv: ha a törvényhozó a közállapotokat bírálja, ezzel törvényhozói kötelességét végzi s igy nem adandó ki A másik elv: kiadandó a képviselő minden oly esetben, ha a terhére rótt cselekmény nincs összefüggésben törvényhozói működésével. Hogy az e4ső elv miként érvényesül az ellenzéki törvényhozóval szemben, azt Taus-: sik kommunista képviselő mentelmi ügyeinek végeláthatatlan sora mutatja, aki öt főszolgabíróról bizonyította be, hogy azok loptak. Sobin dr. eperjesi járási főnökről azt, hogy semmiházi s a biróság felmentette a rágalmazás vétségének vádja alól s ennek ellenére a kormány semmit sem tesz az illető tisztviselők megbüntetésére vagy kicserélésére, hanem a parlamenti többség tovább is kiadja Taussíkot, hogy alkalmat adjon neki annak bebizonyitására, miszerint „Voh- lidal rendőrségi tanácsos iszákos és hogy Micstira miniszternek már régen Ulaván kellene ülnie.** E szavakat szószerint idézzük Taussik parlamenti beszédéből, aki egyébként maga is kérte kiadatását állításának bi- zonyithatása céljából. Mint látjuk, az első elv igen szép, sajnos azonban, hogy csak elv marad, alkalmazás nélkül. A másik elv az, meiy szerint a törvényhozói működéssel összefüggésbe nem hozható cselekményeknél mindig kiadandó a törvényhozó. A cseh agrárius szenátor, Duchaj, egy védtelen nőnek a becsületében gázol, mely kincs még a kultúra legalacsonyabb fokán álló népeknél is megbecsülésben részesül, a kormánypárti szenátor nr pletykázik, mint a sarki kofák, az államalkotó többség azonban megvédi a pártjabeli rágalmazót, mivel „az iratokból megállapította, hogy az inkriminált kifejezések nem hangzottak eLu A mentelmi bizottság azonban nem bíróság, hogy a rágalmazás feníorgott-e, vagy nem, azt a biróság állapíthatja meg csupán. Mit törődik azonban a hatalmas koalíció egy védtelen, minden segítség nélküli nő becsületével?! Hiszen az ma olyan olcsó portéka, mint a koalíció erkölcsei... Bizony nem ártana, ha a koalíciós hatalom a nagy franca példaképétől egy kis lovagiasságot tanulna. Ha eme esetekhez felemlítjük még a mentelmi bizottságnak legutóbb hozott s a parlamentarizmus történelmében egyedülálló határozatát, amellyel egy csapásra tizenöt ellenzéki képviselőt adott ki, anélkül, hogy tudná miért, máT az elégségesnél több bizonyítékát adtuk annak, hogy az ellenzéki képviselő mentelmi joga csak olyan üres frázis, mint a nemzeti kisebbségeknek csupán papiroson meglevő jogai. Letartóztatták a fascista párt igazgatóját Mentelmi jog (tj.) Prága, junius 20. Azalatt, amíg az „államalkotó14 többség kanapékérdésének feszegetéséved lopja a drága munkaidőt, a törvényhozó testület csupán egy irányban fejt ki szorgalmas tevékenységet s ez abból áll, hogy az ellenzéki képviselők mentelmi jogát függeszti fel. Ha a parlament összes bizottságai oly szór- galmasan, sőt miként a legutóbbi események igazolták, tidszorgalmasan dolgoznának, mint a mentelmi bizottság, már régen el volna intézve a szociális biztosítás, a régi nyugdíjasok jogos igénye, a vámtarifa, a pénzügyi törvények egész sorozata és sok más kulturális, közgazdasági és szociális ügy. A kormányhatalmat bitorló állambölcsek azonban nem tudnak kivezető utat találni ezeknek az ország lakosait érdeklő problémáknak. kihüvelyezésénél, mivel pártjaiknak erkölcsi, szociális és politikai felfogása között megmérhetetlen szakadékok tátongauak, csapán egy dologban jutnak megegyezésre, még pedig abban, hogy a nagyképüsködő pofi fókájuk leleplezőit, a lakosság közkincserveí kufárkodó sáfárkodásuk ellenőrzőit, az ellenzéki pártok képviselőit még .eme negatív munkájukban is meg kell akadályozni, A hatalmasok a saját kedvük szerint berendezkedve, nem tűrik. el. — mert nem állanák ki — a legszelideb^kritíiíkáfc s ezért nincs hga- lom az oly képviselő számára, aki a közállapotok korbadtságára mer rámutatni. Az ilyenre ráfogják, hogy nem a kormány, hanem az állam ellensége, állami törvényszék elé kell hurcolni, rá kel! sütni a hazaárulás, lazítás bélyegét. Midőn a mentelmi jogot említjük, első püanatra úgy tűnik fel, hogy az állam polgárai által megválasztott képviselők bizonyos kiváltságáról van szó, mely a tömegeket közelebbről nem érinti. Ez azonban téves nézet. Az alkotmányos áílamber en de zés alaptörvényei azért ruházzák fel a törvényhozókat a mentelmi joggal, hogy ezek a köz érdekében gyakorolhassanak kritikát a közélet megnyilvánulásairól s ellenőrizhessék a hatóságok túlkapásait, anélkül, hogy eme kritikájukért a basáskodó hivatalnok a képviselőt biróság elé vonhatná. Az ügyek természetes folyása az volna, hogy ha például egy polgár a hatóságoktól kér va- ■ lamit s a hatóság képviselője, a tisztviselő a kérelmet csupán azért nem teljesíti, mivel részeges, hivatalába nem jár be, a kérelem el nem intézése folytán károsodó fél egy képviselőhöz fordul, aki — miután meggyőződött arról, hogy az illető tisztviselő tényleg részeges — felhívja a kormány figyelmét a tűrhetetlen állapotra s orvoslást követel. A mentelmi joggal nem biró polgár — sajnos — ezidőszerint még igen keveset tehet egy- egy ilyen, magáról megfeledkező tisztviselő ellen, mert ha tesz is hivatalos utón fel jelentést, az sohasem kerül érdemleges elintézésre, vagy ha az eset nagyon nyilvános, úgy rendszerint nem a hibában talált tisztviselőt büntetik meg, hanem az elégedetlen polgárt, aki még a legjobban jár akkor, ha csupán bolondnak nyilvánítják. Erre is tudnánk esetet. — Ha azonban a mentelmi joggal felruházott képviselő vagy szenátor mutat rá a visszásságra, úgy a kormánynak az volna a kötelessége, hogy a vizsgálatot azonnal indítsa meg s a történt hiba kiigazításáról gondoskodjék. A cseh-szlovák köztársaságban azonban 'jmás a helyzet. Ha itt ugyanis egy képviselő nyilvános nép gyű lésen mutat rá egyik-másik tisztviselő túlkapásaira, vagy a kormány helytelen intézkedésére, az első esetben a tisztviselő vonja biróság dé a törvényhozót becsületsértés miatt, az utóbbi esetben az állam ügy ész lazítás vagy hazaárulás miatt. A mentelmi jog talán megvédi a képviselőt a biróság elé való hurcolástól? Szó sincs Róma, junius 20. Az olasz kormány erőteljesen tisztítja meg agy a hivatalokat, mint a fascista pártot azoktól a íerrorelemektől, amelyeknek munkája volt Matteotti képviselő meggyilkolása. A belügyminisztériumból számtalan tisztviselőt bocsátottak el s ez éjszaka letartóztatták a fascista párt adminisztratív igazgaóját Gio- vanni Marrnellit. A fascista sajtóiroda vezetö- ♦♦»♦♦»»♦»»♦»»♦»♦♦♦»<»»»♦»♦»»»»»«♦♦♦»»»♦♦»♦♦♦♦♦»»» je, Freddi lemondott állásáról. A munkásszervezetek felhívták a munkásokat, hogy junius 25-én gyászünnepségeket rendezzenek Matteotti emlékezetére. Tegnap letartóztatták Thierschwaíd fascistavezetőt, aki kijelentette, hogy agy hiszi, hogy Matteotti még él (?) és pedig egy Fiuggi melletti villában van elrejtve. Á rendőrség az említett villát nem találta meg. Az alkotmány "jogügyi bizottság is összeveszett Prága, junius 20Az alkotmány-jogügyi bizottság legutóbbi ülésén Kafka dr. német demokrata képviselő három javaslatot terjesztett be az állami tisztviselők fizetésjavitására, a főiskolai végzettséggel rendelkező közalkalmazottak, nevezetesen a bíráknak külön fizetésére s a régi nyugdíjasok illetményeinek a felemelésére vonatkozóan. A nemzeti demokratapárti bizottsági tagoknak nem tetszett, hogy a pártjabeli minisztert a bizottság figyelmeztesse kötelességére s ezért azt követelték, hogy a javaslatokat ne bocsássák szavazás alá, sőt Spacek képviselő nyíltan kijelentette azt is, hogy a tisztviselői és nyugdíjas kérdés a koalíció gondja s az tudja kötelességét a saját (koalíció) alkalmazottaival szemben. A hevülékeny Spacek híres felszólalása dacára a bizottság egy szavazattöbbséggel úgy döntött, hogy Kafka javaslatait szavazás alá bocsátja, mire a nemzeti demokraták kivonultak. A koalíciós pártok közül csupán a nemzeti szocialisták szavaztak a javaslat mellett, a többi koalíciós párt ellene volt, vagyis ezek nem tartották sürgősnek a tisztviselők és nyugdíjasok illetményeinek rendezését. Figyelmen kívül hagyva azt, hogy a szJoyeirsz-kói tisztviselői kar nyilván láthatja, ebből, hogy a koalíciós argalások, szociáldemokraták, nemzeti demokraták és a cseh néppárt mennyire szivén viseli a közalkalmazottaknak — akiket pedig a szolgáinak tart — anyagi viszonyait, a dolognak súlyos politikai következményei lesznek abból kifolyóan, hogy a koalíciós nemzeti szocialista párt a többi koalíciós párt ellen szavazott. A Keresztény Szocialista Párt zászlóbontása a vesztenie! és a rációéi völgyben Felsővesztenic, junius 20. (Saját tudósítónktól.) Vasárnap, junius 15-én a keresztényszociálista párt három igen látogatást tartott Felsővesztenic, Szucsány és Divék községekben. Fdsővesztenicen délelőtt 11 órakor négy község lakossága várta a szónokokat. Kaszala János ár. plébános, volt teológiai tanár nyitotta meg az ülést és fölkérte a kerület elnökét, Petrikovits Aladár dr. nagytapolcsányi ügyvédet, hogy, híveivel ismertesse a párt programját. Petri- kovits dr. részletesen kifejtette a párt programját, jelesül azt, hogy a keresztény szocialista párt az összes őslakosok együttmun- kálkodását óhajtja keresztény szellemben. Ma nem nyelvi kérdésekkel, hanem a gazdasági kérdésekkel kellene a kormánynak foglalkoznia. Gazdaságilag általános pangás észlelhető különösen itt, ahol a lakosság csekély földjeiből megélni nem tud s a volt Magyarországban találta meg boldogulásának és megélhetésének előfeltételeit Ma sem munkába, sem gyümölcscsel nem lehet a határokon tuhnenra, de még az Amerikába való kivándorlás is meg van nehezítve. Pedig ha valaki dolgozni akar. attól az alkalmat és eszközöket elvonni bűn. A1 szónok úgyszólván minden szociális kérdésre kiterjeszke- detit és kifejtette a pártnak más pártokhoz való viszonyát is. l®0 cselt-sil. Korongért fizettek ma, junius 2ö-án: Zürichben 16.65 svájci frankot Budapesten —.— magyar koronát Bécsben 210500.— osztrák koronát Berlinben 12370000 000 000-— német márkát Herriotnak bizalmat szavaztak Páris, junius 20. A francia politikának 'tegnapi napja két oly eseményt vetett föl. amelyek nyomán kialakultnak látszik a Herriot kormánya előtt álló útnak számos nehézsége és akadálya. Az egyik esemény, amelynek a francia belpoírti- kára nézve zavaró kihatásai lehetnek a szenátusi elnökválasztás volt, amelynél a baloldali pártok vereséget szenvedtek és Poincaré jobboldali blokkjának jelöltje, de Selves került ki győztesen. Ez a körülmény egyrészt arra enged következtetni, hogy a szenátus Herriot kormányprogramját sem fogja simán jóváhagyásban részesíteni, de másrészt megnyitó akkordját jelentheti a francia parlamenti élet ama hatalmas harcának, amely a baloldali kamara és a jobboldali szenátus között fog lefolyni. Ugyiátszik, a szenátus védőbástyájává szegődött a május 11.-i választásokon megbukott irányzatnak s úgy látszik, hogy fölveszi a harcot a „fiatal Franciaország11 baloldalra kanyargó politikájával szemben. A másik jelentős esemény a kamarában folyt le, ahol a kormány programja fölötti vita folyt s ahol a szocialisták nevében Faure kijelentette, hogy pártja megadja az ülj kormánynak az életihez és tárgyaláshoz szükséges lehctőségeket s nem kívánja Herriottól a szocialista program megvalósítását de megelégszik azzal, hogy egyelőre pártjának programiját viszik keresztiüt Az ülésen viharos. összetűzés is történt, amely után Hemot szólalt fel és erős kritika alá vette a rufor- vidéki megszállás politikáját, kijelentve azt, hogy ,a francia politika a természetbeni szállítások átvétele körül mulasztásokat követett ej s szemére vetette Reibel volt miniszternek, hogy hétszázötven millió értékű természetbeni számításokat elveszni hagyott Franciaország számára. Herriotnak ez a nyilatkozata arra vall, hogy a múlttal való szakítás gondolata erősebb benne, mint a régi politikával1 szemben érzett kegyelet és arra enged következtetni, hogy a következő hetekben Herriot részéről még heves támadások fognak elhangzani Poincaré politikája és rendszere ellen. Ugylát- szik tehát, hogy az uj francia kormányra egyelőre a múlttal való leszámolás hadakozó kötelessége vár amely könnyen hátráltathatja az alkotó produktív tevékenységet. Az éjszakába nyújtó kamarai ülésen 313 szavazattal 234 szavazat ellenében a kormánynyilatkozattal szemben bizalmat nyilvánítottak.
