Prágai Magyar Hirlap, 1924. június (3. évfolyam, 123-145 / 571-593. szám)

1924-06-15 / 134. (582.) szám

Vasárnap, iunitis 15. 3t S&,M _ <*■ m1» 1 Június hó 16-án nyolc napra közszemlére teszik ki a választói Jr SIh W €M8i52*líB'8Íu » névjegyzékeket. Faji, nemzeti és magyar becsületbeli kötelessége minden magyar választónak, hogy meggyőződjék róla, benne van-e a választók sorában. Akit kihagytak, azonnal forduljon jogsegélyért pártjának legközelebbi szervezetéhez. Senki se legyen fajának árulója nemtörődömségével! Pusztító vihar Budapesten és a környéken Budapest, junius 14. Budapesti szerkesztőségünk jelenti tele* ionon: A tegnap délutáni borzalmas vihar, mely halottakkal, számos balesettel és óriási károkkal járt, ma hajnalban megismétlődött. Bián 2 halott és 12 sebesült, Torbágyon 2 ha­lott, Kaposváron sok sebesült lett a zivatar áldozata. A vihar Budapestet teljesen elvág­ta a nyugat telefon- és távíró-forgalmától. A francia pilóták hiúsága Sértődötten távoztak a prágai repülőver­senyről — Füstbe ment a repülőverseny Prága, junius 14. A prágai repülőverseny első napjának sikerei után a pénteki versenyek is — az esős időjárás ellenére — nagy nézőtömeget vonzottak a versenytérre, -amelyre azonban kellemetlen meglepetés várt. Amíg ugyanis az első versenynapon időnként húsz gépből álló repülőflotta keringett a versenytér fö­lött, tegnap alig néhány gép startolt és szá­mos repülőgép már elszállításra előkészítve, mozdulatlanul hevert a versenytéren. A francia repülők ugyanis, akik a ver­seny kezdetén a legnagyobb erőfeszítéseket tették gépeik sikere érdekében, hirfcelenül és minden rnegokolás nélkül lemondottak a ver­senyben való további részvételről. A fran­ciák e különös elhatározásának okáról senki sem tud biztosat. Lehet, hogy keveslik a di­jakat és az sincs kizárva, hogy más nemze­tek repülőgépeinek teljesítménye kedvetlení­tette el őket. Nyilván rosszul esik nekik a cseh-szlovák gyártmányok és a sokkal gyön­gébb német gyártmányok elég eredményes verseny-sikere és ezért határozták el hirtele- nül a verseny abbanhagyásái » *♦**»♦♦*♦♦ 64*4*+*^*^+* Vasúti összeütközés Németországban Berlin, junius 14. Ma reggel félkilenc órakor a magdeburgi személyvonat a pots­dami pályaudvar előtt összeütközött egy zsúfolt helyivcnattaí. Két utas meghalt, hú­szán súlyosan és húszán könnyebben megse­besültek. — (A benzinpör ötödik napja.) A benzin­panama vádlottjai ellen folytatott pörben ma délelőtt tovább folytak a tanúkihallgatások. A tárgyalásokat féltizenkét órakor félbesza- kisztották. Enyhült a Rnhrvidéken a francia megszállás Berlin, junius 14. A Frankfurter Zeitung közlése szerint a megszállott területek feszült viszonyában bi­zonyos enyhülés tapasztalható. Első ered­ményként néhány kiutasított közhivatalnok visszatérését kel! megemlíteni. A magasabb államhivatalnokok közül elsőnek Rombach kormányelnököt helyezték vissza hivatalába. Valószínűséggel lehet arra számítani, hogy több hivatalnok mellett nemsokára fiaenisch kormányelnök is átveszi hivatalát Wiesba-. denben. A megszállott területek normális vi­szonyainak helyreállítása céljából már ez­előtt két héttel tartottak tanácskozást Wies- badenben, amelyen a porosz kormány részé­ről fiaenisch elnök vett részt. A SaJvation Army Prágában Prédikáció és csina-dratta. — Hívők kerestetnek — A nyilvános gyónás A P. M. H. eredeti riportja Prága, junius 14. Vasárnap délután. Az égbolt rezesképü öreg csavargója megint kettőt lapozott a ka­lendáriumban. Még csak nyárelő járja s ő kánikulai igyekezettel olvasztja az aszfaltot. Prága szivében, a Vencel-téren elhalt az élet. Az ünnepi csendet csak a lustán kúszó villa­mosok csikorgása szaggatja meg. A kocsik­ban sincs ember, mert aki élő, az a Moldva hűvös vizében úszik, csak néhány kimenős cseléd illegeti magát a téren lézengő s a da­rócruhákban szörnyen izzadó bakák előtt. A Graben felöl egyszerre nagy ember- csoport fordult be a térre. Katonás sorrend­ben menetelnek. Elől fiatal legény- és leány­muzsikusok otromba nagy rézkürtökkel nya­kukban, utánuk sötétkék egyenruhás nők, férfiak, gyerekek, majd hosszú, ősz szakál­lal egy öreg ur, végül a slepper, a kiván­csiak kisérő tömege. A Stepán-szálló előtt a tömeg szabályos négyszögbe ál 1 fel, középre tesznek egy összehajtható dobogót, a forma­ruhások kordont vonnak s a zenészek szá­jukhoz emelik a rézinstrumentumokat. Az egyik burkalapos dáma kiáll a négyszög kö­zepére s teatrális gesztusokkal szavalni kezd. A tömeg megnő. Az utcán őgyelgő ki- menősök felcsatlakoznak s a kávéház né­hány vendége is kiáll a csodára. Az Ü d v Hadserege megkezdi utcai istentisztele­tét- A vezérnő hangja szinte vércsevijjogás- szerü. A Salvation Army himnuszának első versszakát jajongja. Utána felharsannak a trombiták, kürtök és flóták s a zenekar lár­más csina-dratíájával az Üdv hadserege rá­gyújt a nótára. Végigénekli az első strófát, aztán az öreg vércse, azaz a vezérnő, a má­sodik versszakot deklamálja el, ami után me­gint a kürtök harsonája és az ének követ­kezik. így tart vagy tiz strófán keresztül. A tömeg ismét nő. Én is felcsatlakozom. Vesz­temre. Az öreg vezérnő mellettem terem s egy énekeskönyvet nyom a markomba. Meg­mutatja a versszakot is, ahol az énekben tar­tanak. Nem merek ellentmondani, velük éne­kelek. Végre elfogy a nóta, az öreg generá­lis fellép a kis dobogóra, melléje áll egy cseh tolmács s megkezdődik a szent beszéd- A generális angolul beszél. Eldörög egy mon­datot, amit utána cseh nyelven kiabál el a tolmács. Míg a tolmács beszél, az Öreg kém­leli a hatást. Arcról-arcra siklik a tekintete. Keresi a neofitákat. Már ennek a szeme is az én képemen akad meg. A bűnösöknek megbocsátó Krisztusról beszél. Az eltitkolt bűn az embert állattá te­szi, a bevallott vétek — a tisztulás. Mi — mondja az öreg s a „mi“ alatt persze a kék formaruhásokat érti, — mi bevalljuk a bű­neinket s megtisztulunk. íia megtisztulunk, testvérként szeretjük egymást és tesvérként öleljük keblünkre a betegeket, a nyomorul­takat, akik a mi szeretetünk tüzénél újjá­élednek. Jöjjetek hát ti elvetemült bűnösök, váltjátok be a vétkeiteket, álljatok közénk, tisztuljatok meg. S itt ismét rámnézett Nagyon kellemet­lenül kezdtem magam érezni. Hátrafelé te- kinígettern, de a bakák, meg a kimenősök olyan szoros láncot fontak mögöttem, hogy lehetetlen volt elillanni. Az öreg generális befejezte beszédét, le­lépett a dobogóról s odaállt mellém. A zen* újra felharsant. Most valamivel vigabb a nóta, de ennek is kilenc strófája van. A ve­zérnő szigorúan nézett rám, hát énekeltem. Ének után egy elnyűtt nő lép a pódiumra. Úgy a legszebb férfikorban. Csend. A forma­ruhások lehunyják a szemüket. Két hosszú perc. Aztán a hölgy beszélni kezd: „Rossz voltam, bűnös, aljas. Gyűlöltem a gazdagokat, irigyeltem az ártatlanokat. Utáltam, akinek szerelmet hazudtam, pusz­títottam a jót s építettem a rosszat. Bűnre csábítottam, vétkekre csábultam. Egyszer az­tán találkoztam az Üdv Hadseregével, be­álltam katonái közé s megtisztultam. Meg­szabadultam a biin terhétől, gyönyörű eré­nyek, az önzetlen, szent szeretet virágai fa­kadtak fel lelkemben." Lelép. Az öreg generális oldalba bök. Ránézek. Int a fejével a dobogó felé. Mi a csodát akar? — A tömegből egy ifjú legény lép elő. Ennek nincs formaruhája. Egyenesen a dobogónak tart- Fellép s elmondja, hogy ő eddig, csalt, lopott. Kerülte a munkát s utálta a rendes, becsületes életet. De most megtér s ezennel kéri, vegyék fel az Üdv Hadseregébe. Az öreg vezérnő odalép hozzá s keb­lére öleli. A generális megint oldalba bök. Most rnár sejtem, mit akar. Lehunyom a szememet. Valaki kézen fog. Felnézek, hát a vezérnő, húz a dobogó felé- Kétségbeesetten védekezek s visszarántom a kezemet. A ge­nerális szeretettel néz rám. — „Nem baj. fiam! Majd máskor, majd a jövő vasárnap." A muzsikások belefujnak a rezekbe. A formaruhások sorba állnak s a menet meg­indul a következő utcasark felé. — Az ima­könyv a kezemben maradt. Ejnye, ejnye! a jövő vasárnap mégis csak el keli mennem az Üdv Hadseregének istentiszteletére. — (A volt trónörökös magyar nyelvta- nitója plébános leit.) Komáromi tudósítónk jelenti: Borsiczky Oszkár dr. pápai kamarás, győri teológiai tanár, ki korábban Ferenc Fcrdinánd magyar nyelvtanitója volt Lányi József címzetes püspök után, a győri püs­pök rendelkezése folytán az ácsi plébánia élére kerül. Ács község Komárommegyében fekszik, gazdag és szép község, melynek 6000 lakosa van. Az ui plébánost vasárnap iktatja be hivatalába Bali-cs Lajos, győri káptalani nagyprépost. | Síassa. ttesice. § hél olcsón c§ eie-f | gáiisan nfiíiMii j | csak § é m © | Havas és Dudovics 1 férfi-, fiú- és gyermekruha | | áruházában lehet. g I fóillőn mérféfsosztólij. I raalom-u. 1. Halom-si. 1. I ségeit átkutatta és önmagának is alig merte megvallom, hogy mivégből cselekszi ezt. Talán, hogy a másikat keresse? De melyik másikat? A tegnapi nőt?... Vagy a bá­but? . •.. Ám sehol sem találta, Szédülve tért vissza szobájába. Odalépet a nőhöz, aki ugyanúgy tekin­tett a csillagokba, mint előttevaió nap este. Vájjon most is azért, hogy a csillagok he­lyette beszéljenek? ... Ez a tekintet kissé megnyugtatta Jaka­bot. Kezeivel és ajkával, jeleket adott, hogy érzelmeit, hogy örömét kifejezze. Majd he­ves szenvedéllyel átölelte a nőt, hogy reá­tapassza legelső férficsókját. A bódulat pil­lanatában a nő kiegyenesedett, szinte meg­nőtt egy fejjél, arcát, amely gúnyos mosoly­ra húzódott, elfordította és Jakab azt érez­te, hogy éles karinak vájnak bordái közé és, miután ott meglelték a szivét, beléje vágód­nak. És mintha egy kóccsomót tartana a kar­jai közt. Borzalmas dulakodása közben fölkapta az éles körzőt és mélyen beleszurta a nő szivébe. De verejtékezve tántorodott vissza: lábai előtt, a padlón ott feküdt szerelme, a tegnapi nő és melléből sötét sugárban öm­lött a vér... Odalenn pedig, a toronyablak alatt, re­kedten kacagott a bábu ... 'AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA.iAAAA.;AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAí.AAAAAAAAAáAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAMAAAAAAAAAAA;*: II, Miiisir lisíra-tai 1924 juiiis 18-án. után nyúlt a bábu, rászurt egy falatot és a szájához emelte. Most Jakab is enni kezdett. A bábu most- nyugalmasan meghajtotta ma­gát és visszament a szekrénybe. Jakab ezt az éjszakát igen nyugtalanul töltötte. Lázálmok kínozták. Amikor másnap feljött az csthajnali csil­lag, a tegnapi nő belépett ajtaján. És ugyan­ebben a pillanatban a szekrény ajtaja is meg- csikordult és bábu is előlépett. A két nő egyáltalán nem lepődött meg egymás jelen­lététől. Jakab szédülni kezdett. Nem tudta, mitévő legyen és szemét kezeivel eltakarva, a másik szobába sietett. Miután kissé meg­nyugodott, minden erejét összeszedve, visz- szament az első szobába. És most meglepet­ten vette észre, hogy csupán az egyik nő van a szobában ---­Boldogan térdre omlott előtte. Elárasz­totta lábacskáit csókjaival, de ajkát rémül­ten kapta vissza: a lábak hidegek voltak és nyirkosak. Ám a nő vonásain ugyanaz az angyali mosoly és boldogító jóság, mint teg­nap este odalenn a fák alatt, a holdvilág­ban .. ­Jakab megkísérelte, hogy leplezze irtó- zatát és kissé visszahúzódott. Ebben a pil­lanatban átviharzott agyán a nagyapja leve­lébe foglalt intelem. Visszafelé, hátrálva ki- támolygott, a kis toronylakás összes helyi­Jakab tapasztalatlan és hiszékeny lelke hosszan kutatott a szép ismeretlen arcában és csak akkor értette meg a bús valóságot, amikor a legszebb szavaira sem kapott vá­laszt. Sírás fojtogatta a torkát; — ez már maga a szerelem volt! De a szerelem min­denre képessé tesz, még annál is többre. Jakab jelekkel érttette meg magát a nővel és abban állapodtak meg, hogy másnap eb­ben az órában odafenn várja toronyszobájá­ban. Angyali mosoly volt a válasz és a kö­vetkező pillanatban a szép ismeretlen már nyomavesztetten eltűnt. •. Jakab boldogan haladt föl a csigalép­csőn. Egész lényét elöntötte az öröm, hogy magányosságának vége lesz. Teste-lelke megújult, mintha most lelte volna meg igazi táplálékát, De, amikor szobájába belépett, a bábu ott állt az ablakmélyedésben és szi­gorún abba az irányba meredt, amerre az ismeretlen nő tovatűnt. Majd Jakab felé for­dult, akinek szivében hirtelen elállt a vér: a bábu szakasztott hasonmása volt a ma esti nőnek... ugyanaz a tekintet, ugyanaz az angyali némaság, még az orrahegye, de még a cipellője orra is hajszálra ugyanaz. Jakab alig tért magához bódulatából, amikor a bábu ezüsttálcán elébe tette a va­csorát. De Jakab nem akart az ételhez nyúl­ni. Álomszerű mozdulattal most egy villa bán ott lelte a bábut, amelynek rózsás ar­cocskája boldogító derűt hint'ett. Néhány pil­lanatig ott pihentette szemét a bábun, aztán, mint a különös ember különös bogarát, ott­hagyta. De ettől az órától fogva többé nem volt nyugalma a tanulmányai folytatásához. Mind szórakozottabbá lett, az örökös magány kí­nozni kezdte és amikor egy este ablakában a madarak énekét hallgatta, egy nőszeméhft pillantott meg odalenn, az ablak alatt, az utón. Hófehér lábain elővillogtak cipellőiből és járásában angyali ritmus énekelt. Jakab megbabonázva ugrott ki az ablakmélyedés­ből, leszaladt a kacskaringós csigalépcsőn, tovarohant a fák közt, a nő nyomát követte. A nő már ott várt reá az útkereszteződés­nél és feléje mosolygott. Amikor Jakab a közelébe ért, a nő le­hajolt. Leszakított egy hosszú szál füvet és keresztben az ajkára tette. — Különös módja ez a köszöntésnek, — gondolta Jakab és vajmi nagyon elcsodálko­zott. Maid elmondta a nőnek mindazt, ami a szivét nyomta és lehajolt, hogy a szép nő szép kezét megcsókolja. De a nő szemében kimondhatatlan vágy- gyal, a csillagokba tekintett, mintha arra akarná kérni őket. hogy helyette beszélje­nek. A nő néma volt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents