Prágai Magyar Hirlap, 1924. június (3. évfolyam, 123-145 / 571-593. szám)
1924-06-15 / 134. (582.) szám
Vasárnap, június 15. 2» ■■»«»■ .mwiii i.vi—Kwnitxi,wnain wnpi—»— Gázfeomfesmerésiylet a chicagói expressz ellen Doumergue megválasztása után a helyzet egyáltalán nem világos, be kell várni a legközelebbi napok eseményeit. (Benes lapja tehát nem mer szint vallani, talán még nem kapta meg az instrukciókat.) A félhivatalos C s. R e p u b 1 i k a csupán a távirati jelentések regisztrálására szorítkozik. A Právo Lidu (szociáldemokrata): A nemzeti biok jelentős sikerét látja az uj elnök megválasztásában. A R'udé Právo (kommunista) reméli, hogy szorgalmas tárgyalások, egyezkedések utján síkéról tisztázni a helyzetet. N á r. Osvobozeni (légionárius): Az elnökválasztás a baloldal kudarcát jelenti. A helyzet igen zavaros. T r i b u n a : Az elnökválasztás eredménye nagy meglepetés az egész világ részére. A jobboldali pártoknak Doumerguera adott szavazatai részünkre annak bevallását jelentik, hogy ők is beismerik hibájukat és hogy bizalommal viseltetnek az uj kurzussal szemben, amely egy mérsékelt jelölt megválasztásával megmutatta, hogy az uj program megvalósítása érdekében van elegendő elszántsága és megfontoltsága. Lid. Listy (néppárt): A választás eredménye a baloldal csúfos kudarcát jelenti. Smith és Kállay hétfőn vigsaérkeznek Budapestre? Prága, junius 14. Genfből jelentik: A népszövetség mai tanácsülésén Smith főbiztos beszámolt eddigi magyarországi működéséről. Kiemelte, hogy tevékenységét rendkívül megkönnyítette a pénzügyi bizottság előkészítő munkája. Az eddigi eredmények felülmúlták a táplált reményeket. A bevételek fokozása várakozáson felül sikerült. A kereskedelmi mérleg kedvezően alakul. A kölcsöntárgyalások rövidesen befejeződnek. Majd ezzel zárja beszédét: — Semmi ok nincsen annak feltevésére, hogy a rekonstrukció ne eredményezné a várt sikert és a magyar nép lelkületében ne verjen gyökeret a jövőbe vetett önbizalom, melyen az egész szervezet felépült. Utána Kállay a magyar kormány nevében köszönetét mondott a népszövetségnek, hogy lehetőséget nyújtott a rekonstrukcióra. Külön-külön köszönetéi mond minden segédkezet nyújtó nemzetnek. A felszólalások után a népszövetség tanácsa tudomásul vette az előterjesztéseket és elhatározta, hogy továbbítja a jóvátételi bizottságnak Parisba. — A Tőzsdei Hírlap fentartással közli, hogy Smith és Kállay már hétfőn visszaérkeznek Budapestre. ir ‘kint* tcárittártad i mi fiauefecí is London, junius 14. Harminc méríiöld- nyire Chicagótól egy tucat rablóból álló banda fÖUaríózíatta a chicagói expresszi, gázRónia, junius 14. A római rendőrség állítólag megtalálta Matteoíi elhurcolt képviselő holttestét. Letartóztatták Domini hadirokkantat, aki kibérelte azt az autót, mely Matteoíot elvitte a városból. A szocialisták azt hireszíelik, hogy a merényletnek oka az, hogy Matteoti kezében voltak oly okmányok, melyek terhelő adatokat tartalmaztak egy vezető politikus ellen. Amíg a szocialista pártok erős fegyelemmel igyekeznek a kedélyeket fékentar- íani, addig a Secoló szerint az olasz nemzeti milíciát mozgósították. bombákkal elkábitotta az utasokat és személyzetet és kirabolta a vonatot. A kamara mai ülésén Mussolini kijelentette, hogy a bűntényt csak ellenség követhette el. Legkésőbb ez éjszaka le fogják tartóztatni az összes tetteseket. — Kívántok statáriálís eljárást — kérdezte. — Mondjátok meg. Meg fog történni. (Felkiáltások: Nem!) Mivel ez nem lehetséges, tehát nem szabad ezt a lelketlen és idióta epizódot a kormány általános politikájával összefüggésbe hozni. (Tetszés.) Ez a bűntény antiiascista, nemzet, ellenes és több, mint félelmetes, mert bestiális butaság. Különbséget kell tenni politika és bűntény között. jelleget vinnénk az előállítandó blúzok, ruhák, kendők, gyermekruhácskák stílusába, eredeti magyaros dolgokat produkálnánk, aminek hamarosan piaca akadna a nemzetközi világíürdőkön is, ahol az ilyen különlegességeknek mindig akad vevőközönsége. Sőt mindenekelőtt ezeket a helyeket kellene piacul megnyernünk. A komáromi képzőművészeti egyesület kiállításán már bemutatóra is kerültek ilyen gyermekruhák, cifra szürkabátok, virágos parasztkendök s óriási tetszést arattak. Legközelebb a pozsonyi Mipsz-lányok kiállításán szerepelnek. Példának talán ennyi is elég. Hiszen a tér oly tág, hogy ezekből a példákból kiindulva mindenkinek támadhat egy-egy kivitelre érdemes gondolata, úgy hogy minden falunak akad majd munkája. Szükségesnek tartom azonban megemlíteni a népies játékipar kifejlesztését is, aminek betanításában a magyar cserkészegyletek vehetnék ki részüket. A cserkészeknek kötelességük valami ipari munkát is tanulni s azt hiszem, főként könyvkötészettel foglalkoznak. Ki lehetne bővíteni ezt a munkakört a játékszerkészitéssel. A rajztanárok, iparművészek által megtervezett játékokat lomb- fürésszel kifaragni nem nagy mesterség, utasítás után megfesteni tartós temperafestékkel szintén nem ördöngösség, erre aztán egy kis Damál-lakk kerül s készen van a szép, jellegzetes magyar játék. Kócbabák készítés# Kandi Klári, Kósza Jutka, Ludas Matyi, Rosszcsont Ferke és más gyermekmesetipu- sok sikerült megtervezése után szintén programja lehetne a cserkészfoglalko-ztatásnak. Egy-egy ilyen kiképzett cserkésznek aztán kötelességévé kellene tenni, hogy lakóhelyén a falu fiatalságát bevezesse a munkába, azokkal együtt dolgozzék s a nyári szünet alatt feldolgozott anyaggal pontosan beszámolna. így alkaulhatna ki láncszemekből egy összefüggő folytonos munkakör, aminek pro* duktumait beváltaná egy teljesen altruiszti- kus alapokon létesült szövetkezet, amely megalakulhatna részjegyzésekkel. Ez vállalná a piacszerzést, ez vásárolná az anyagot s fizetné falvakként a munkavezetőket és — remélhetőleg adna kenyeret sok-sok munka- nélkülinek, züllésnek induló csavargógyerek- nek, éhefő rokkantnak... és a közös munkánál, a közös baj látásánál talán közelebb hozna egymáshoz minket is, szegény, ütlegelt s okulni még mindig nem tudó magyarokat! Magyar asszony. Az albán forradalmárok elfoglalták Durazzót Athén, junius 14. Durazzót a fölkelők elfoglalták. Zogu a többi miniszterekkel Jugoszlávia felé menekült. Hogy lehetne megszervezni Szlovenszkén a magyar háziipari? Szlovenszkó, junius 14. Az a néhány buzdító szó, amit husvét- kor e lap hasábjain főleg a szlovenszkói magyar viszonyokhoz intéztem — végtelen örömömre — nem volt hatástalan. Azóta minden oldalról látom megnyilvánulni az érdeklődést és igazán jóleső tudat, hogy ebben a közönybefult világban akadtam szivekre, amik rezonálni tudnak. Amire előző Írásaimban már többször rámutattam, hogy a magyar háziiparra több gondot és figyelmet kellene szentelnünk, mert azzal főleg népünk mindig fokozódó nyomorán enyhítenénk, sőt —• esetleg gazdasági föllendülését is elősegítenénk — ugy- látszik nemcsak nekem volt ötletem, hanem élt és él ez a meggyőződés a mások lelkében is. Fölmerül tehát az a kérdés, miként kellene a dolog szervezéséhez hozzálátni? Azt hiszem mindenki osztja abbeli nézetemet, hogy ennek társadalmi utón kell megindulni s bizony nem csak munkát és áldozatkészséget, hanem népünk iránti szeretetek a cél iránti lelkesedést és odaadást igényel. Elsősorban tehát a falvak intelligens és müveit elemeinek — főleg a földbirtokos osztálynak — kellene az ügyet fölkarolni s itt elsősorban is az ö áldozatkészségükhöz apellálok. Egyénenként és helyenként kell az akciónak megindulni azoknak az állandó útbaigazítása mellett és szükség esetén anyagi támogatásával, akik az ügynek kivánják-—~i i | — jamnnnB szentelni magukat. Falvanként fonóházak létesítése, szövőszékek beszerzése, szövőmesterek alkalmazása által meg lehetne honosítani a szövőipart, hisz a jó. házivászonnak mindig van kelete. A szepességi német asz- szonyok nagyon szépen szőnek s mivel nemcsak kendert hanem lent is termelnek, vásznaik már a finom házivásznak közé sorozhatok. Azonkívül mintázva is szőnek már abroszokat, színes szegéllyel ágy- és asztaltakarókat, függönyöket. Egy ilyen német szövőasszony bevezetné aztán helyenként a magyar falvakon ezt az ipart, bár tudtommal magyar vidékeken is szépen szőnek. A csallóközi Nasznad, a garaminenti Töllöl, Sáró, Fegyvernek, Gö- mörben. a száraz völgyi és vályi-völgy falvai, Sajógömör és Szárnya mind olyan faluk, ahol szőnek, ha nem is vitték olyan tökélyre, mint a német falukon, ami nem is csoda, hiszen a magyar asszony legfeljebb saját háztartását látta el vászonnal, mig a terméketlenebb Szepesben ez jövedelmi forrása volt a népnek. Mivel azonban a kedvező alap megvan, mi sem lenne könnyebb, mint a- dolgot ilyen utón továbbfejleszteni. Keresett cikk a madeira-hímzésű fehérnemű és egyéb luxuscikkek is. Ezt a luka- csos hímzést a nép nagyon szereti csinálni, hiszen nem egyszer találkozunk vele az ő ruháin is. Ott tehát, ahol a nép himez — slin- gel, ahogyan ők mondják — vagy saját ruháit diszitgeti, ilyen jellegű dolgot kellene meghonosítani megfelelő vezetés mellett. A most annyira Kikapott kötött és horgolt ruhák készítése szintén jó keresetforrásnak ígérkezik. A munka nem megerőltető, gyermekek is végezhetik s ha egy kis ötletet, a nép lelkének annyira megfelelő népies Mussolini: nateotti mcggviiKoUisa ücsfiálís bnfaság Mozgósították a nemzeti milíciát — Mussolini megbélyegezi a bűntényt — A P. M. H. római tudósítása — Tárcarovatunk: Kedd: PÉTERFY TAMÁS: A gyémántszemü asz- szony. Szerda: SCHÖPFLIN ALADÁR: A kilencvenes évek. (Részlet a „Magyar irodalom a huszadik században11 cimü s Gorki számára készített tanulmányból.) Csütörtök: MIKLÓS JENŐ: Fekete madár (vers). — KOSÁR YNÉ RÉZ LOLA: Fenyő toboz anyóka. Szombat: DUTKÓ ZOLTÁN: Szlovenszkói kalauz (I. Selmecbánya). YYsárnanri MÉCS LÁSZLÓ: Tavaszi sürgöny Jversl — KILIÁN ZOLTÁN: Randevú. Tanács Az ábrándok szélmalomharcán Kit i.jan ért a vénség terhe, Testvér! Kutass csak a szivedbe, A törmelék közt ép akad tán. A jót a méreg meg nem ölte, Óvjad e néhány tört szilánkot S a könnyeket mosolyra váltod, Ha árbocot épiisz belőle. Lelked feszítsd rá vitorlának S az Ifjúság szellője hajtson; A hullámtánc meg ne riasszon. Utadra csillagok vigyáznak S a szabad tenger sima tükrén Korlátja nincs a szent futásnak. Tamás Lajos. A bábu — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Somlyó Zoltán. Élt egyszer egy idegen országban, Verin városában egy öreg varázsló, akit Hóseá- nak hívtak. Egy toronyban lakott unokájával, Jakabbal, aki még fiatal legényke, a tudományok bolondja volt. Szigorúan a világtól elzárkózva éltek, sohasem lépték át a toronylakás küszöbét és ami módfelett furcsa dolog, még egymással sem érintkeztek. A Hóseás szobájának komplikált zárral csukódó vasajtaja volt, éjjet-napot ebben a szobában töltött az agg ember és a tömör vasajtó elfogott minden hangot. De az is lehet, hogy abban a szobában soha egyetlen hang se csendült — ki tudhatja ezt? Annyi bizonyos, hogy az ajtón túli élet felettébb misztikus lehetett. Ezt Jakab abból következtette, hogy nagyapja, ha nagyritkán egy- szer-másszor ki is lépett a szobájából, alig, hogy kinyitotta a nehéz vasajtót és úgy surrant ki tolvajmódra a szűk nyíláson. Jakab mindezekről a dolgokról gyakran gondolkozott, de végül már ügyet se vetett rájuk. Reggeltől-estig ott ült toronyszobája ablakmélyedésében, körzőivel, könyveivel és gondolataival elfoglalva, amelyek nem egyszer a magasabb szférákba szálltak vele. Néha az is megesett vele, hogy fáradtan a munkától, elmélyedve a holdba bámult, amely ott kószált a fák sűrű koronái között. És ilyenkor kifejezhetetlen érzései támadtak. Kusza árnyékok rajzolták körül és különös melegség simogatta meg a szivét. És aztán rendesen eszébe jutott az öreg varázsló és a nehéz vasajtó mögötti titokzatosság, ami le- hütötte érzéseit. És felkapva körzőjét, folytatta a munkát. Egy reggel, amikor Jakab álmából felébredt, nyitva lelte nagyapja vasajtaját. Eleinte nem akart hinni a szemének. Kinyuj- tózott kemény vaságyán és azt hitte, még egyre álmodik. De aztán ismét a nyitott ajtóra esett a tekintete és különös nyugtalanság fogta el. Kiugrott ágyából, magára kapta ruháját, kiivott egy pohár vizet és belépett a titokzatos vasajtón. Odafent nagyapját ágyában fekve találta. Eleinte azt hitte, hogy az öreg az éjjel valami okból künn járt és nyitva feledte ajtaját. De amikor odalépett az ágyhoz, ijedten látta, hogy azok a szemek sokkal mélyebben vannak lecsukódva, semhogy aludnék. Az agg halántékok mélyen beliorpadva és sürgős, pergámenszerii ajkán földöntúli mosoly lebegett. És a kezei?... Lám-lám, kezei keresztbe téve a mellén, mint a halottak. Jakab néhány pillanatig nézte, majd visszaszaladt a szobájába és tollpehellyel tért vissza, amelyet odaemelt a varázsló orra alá. A hófehér toll könnyű pelyhe meg se moccant. A varázsló tehát valóban meghalt . •. A temetés után való napon Jakab a halott szobájának kitakarításához látott. És eszébe jutott az öreg furcsa, titkolódzó élete. Remegés fogta el itt, ebben a szobában, ahol most tartózkodott első Ízben egyedül és ahol a titkok lehelete csapott feléje. És hirtelen, amikor az ágyat, amely még most is a halott alakjának vonalait mutatta, bevetette, a rezedaillatu fejpárna alat levélre bukkant. A levél hozzá volt intézve és igy szólt: „Drága Jakab unokám! Te még nem ismered a nőket. De ó, jaj tenéked, mert meg kell majd őket ismerned! Ettől meg nem óvhatlak. Nem is akarlak megóvni tőlük. Csak keresd és találd meg a magadét. De hallgass ide: itt a jobbsarokban áll egy szekrény. Nyisd ki az ajtaját és egy bábut lelsz benne. Jól nézd meg, édes unokám, azt a bábut. És ha egykor találkozni fogsz e bábu hasonmásával, óvakodjál attól, hogy szerelemmel közeledj hozzá, mert a romlásba taszítana. És abban a pillanatban, amelyben ez a szerelem megszületne, ez a bábu életre kel és mindent el fog követni, hogy azt a szerelmet megakadályozza. Ezt a figylmeztetést hagyja rád örökségül Hósea.“ Jakab alvajáró mozdulattal lépett a szekrényhez. Kinyitotta az ajtaját és valóI wEsmi Tulkán I *»«»9rc:«ifl4An <fe® «a* «*«*»<! Ar *■»««***. « karlttoadl ..J£noU" r<í6e5BSíCQi ÖRSÜNK — HhS&nssd zn—B*á#-uuác©i 50 , , „-.— II, i.-iimiiMíiiiiiiiiiiiimi II-------------------------------------------——————M ■ ____________________________ —____ - - ........ .........................................................................
