Prágai Magyar Hirlap, 1924. május (3. évfolyam, 99-122 / 547-570. szám)
1924-05-11 / 107. (555.) szám
Vasárnap, május 11. A nyugdíjas és élDecsAlutt íiszIvísclöK rettenetes Kálváriája Mikor segítenek már a társadalom e szerencsétlen munkásain? — A koplalástól egymásután meghalnak az elbocsátott hivatalnokok V* szociáldemokrata és a kommunista pártra, amelyek néha igen élesen küzdenek egymás ellen. A rövid idővel ezelőtt megtartott uj választások legfőbb eredménye a baloldali táborban bekövetkezett örvendetes eltolódás a szociáldemokraták javára és a kommunisták kárára, akik a birodalmi gyűlés kétszáz mandátuma közül hetet elvesztettek az előbbiek javára. Két kommunista mandátumot a polgáriak hódítottak el. A polgári táborban az eltolódások nem nagyok. A konzervatív párt mégis három, a haladó párt pedig két mandátumot nyert. A finn kisgazdák egy mandátumot vesztettek, a svéd néppárt pedig két mandátumot, amit a finn elem lassan, de biztosan bekövetkező térhódítására kell visszavezetni. A svédeknek az uj birodalmi gyűlésen huszonhárom mandátumuk lesz a kétszáz mandátumból. A legjelentősebb eredmény — amint kiemeltem — a nemzetközileg orientált kommunista áramlat apadása. A kedvező fejlődés és Finnországnak sokoldalú megerősödése arra a reményre jogosít föl, hogy a finn nép eredményesen tudja betölteni a sors által reábizott föladatot, azt a föladatod amelyet a hősies magyar nép az évezredes viaskodásban betöltött: hogy Európa előőrse legyen a Kelettel s az onnan fenyegető veszélyekkel szemben. Ntmel Kd’épfeloK alahul a nemzettek nélkül Berlin, május 10. A német választások második skrutiniu- mának eredményét ma tették közzé. Eszerint a szociáldemokraták 100. német nemzetiek 96, centrum 65, a német néppárt 44, a demokraták 28, a kommunisták 62, a bajor néppárt 16, a bajor paraszszövetség 10. a Hannoveriek 5, a fajvédők 32, a Landbund 9 és a német szociálisok négy mandátumot kaptak. A mandátumok száma összesen 471. A kormányalakítással kapcsolatos helyzetben bizonyos nyugalom állott be, meri a birodalmi elnök, Ebért a birodalmi kancellár kíséretében Kölnbe utazott. Ez az első eset arra, hogy a német államfő meglátogatja a megszállott területet. A birodalmi gyűlés valószínűen május 27-én ül össze. Ezen az ülésen választják meg a birodalmi gyűlés elnökségét. Erre a tisztségre igényt tartanak a német nemzetiek. Hogy ez az igényük teljesítésre talál-e, az nagyon kétséges, mert a tegnap esti órákban az a terv került szőnyegre, hogy a középpártok: a centrum, a német néppárt, a demokraták, hannoveriek és talán a bajor parasztszövetség is egységes blokkba tömörüllek, melynek körülbe’üj 143 rágja lenne s így iránt legerősebb frakció saját magának tartaná fönn a birodalmi gyűlés elnökségét. A szociáldemokraták a középblokk jelöltjére szavaznának. Prága, május 10. A szerkesztőségünk címére érkező kivetek között számtalan akad, amely a legfájdalmasabb érzéseket ébreszti az emberben. Szlovenszkó és Ruszúiszteó meghurcolt magyarságának bánata és szenvedése szóiul meg ezekben a levelekben, amelyek közül a legszomoruibbak azok. amelyeknek írója illetőségi vagy nyugdíjügyben kéri tanácsunkat vagy közbenjárásunkat. Elszorul a .szivünk, ha ilyen leveleket olvasunk, mert minden igyekezetünkkel segíteni szeretnénk véneinken. de a legtöbb esetben —- sajnos — meg vau kötve a kezünk, ment a legjobb akarattal .sem tehetünk semmit. Az illetőségi ■és nyugidijtigyek terén, valamint az elbocsátott tisztviselők elhelyezkedése tekintetében ugyanfis nemcsak a legnagyobb jogbizonytalanság uralkodik, de az ember folytonos rosszakaratot is tapasztal a hatóságok részéről. amely sok esetben mér szinte a szívtelenséggel határos. Nem tehetünk tehát azért egyebet, mint hogy újból és útból fölhívjuk a hatalmasok figyelmét az e téren uralkodó tűrhetetlen állapot okra és mkiduntalar. a fülükbe harsogjuk, hogy az általuk eltűrt szekatúrák teljesen összeeg^-eztetheterilenek egy jogállam' fogalmával- Talán egyszer csak eljön az az idő, amikor teljesítik az emberiesség szent ne vében emel t követelés cinket és meghallgat fák jogos kívánságainkat! Az elmúlt napokban is két üíyen levelet hozott a postás. Az egyikben egy nyugalmazott vasúti felügyelő panaszolja ei keservét és a magyar kormányt kéri föl arra, hogy segítsen a cseh-szlovák területen élő nyugdíjasakon, akik életüknek legjavát a magyar állam szolgálatában töltötték el. Az igazság kedvéért meg kdí jegyeznünk, hogy a ké- iede'emért a cseh-szlovák kormányt terheli a felelősség, amely az illetőség kérdésének nyakat ékért magyarázatával mindig holtpontra vitte a nyugdbugyekrő! folytatott tárgyalásokat j$, amikor a nyugdijat az illetőségtől tette függővé. A másik levélben egy elbocsátott postaellenör fordul _ a posta ügyi íiráiráztethez és figyelnie zt'eti Káílay József ■szlovenszíkói teljhatalmú miniszternek egy két évvel ezelőtt tett ígéretére, amely régi •szokás szerint azonban most is csak ígéret maradt, E iké't levelet lényeges részeiben alább szór61-szóna közzétesszük, hátha az illetékesek egyszer már megszívlelik a szegény nyugdíjasok keserves panaszait. — Dareváry magyar külügyminiszter — Írja a vasúti felügyelő — annak idején maga kijelentette, hogy a békeszerződés nem tartalmaz elég világos rendelkezést arra nézve, hogy melyik állam köteles azoknak a nyugdíjasoknak nyugdiját folyósítani, akiket, még az összeomlás előtt nyugdíjaztak és itt tartózkodtak. Evégett az összes utódállamok 'legutóbb. 1923. évi október havában Bécsibe értekezletet hívtak össze, mely hivatva volt a régi osztrák—magyar monarchia nyugdíjasainak nyugdíjügyét rendezni. Ezen az értekezletei'.! az összes utódátamok olyan szerződési térvezetet fogadtak él, hogy a.z illetőség és az összeomlás előtti tartózkodás az alapeív úgy az állami, mint a vasúti nyugdíjasok nyugdijának elosztása tekintetében. Ezt a tervezetet az. összes utódállamok képviselői kormányuk megbízásából alá is Írták, csak a magyarországi képviselők nem. hanem azt csak ad referendum vettek— Nagy Emil miniszter ur a karácsonyi ünnepek előtt a magyar kormány megbízásából ez ügyben külön tárgyalt a csehszlovák kormánnyal!, de ez a tárgyalás félbeszakadt azzal, hogy a tárgyalásit 1924 január első felében ismét felveszik. Ez — sajnos — még a mai napig sem történt meg és így a nyugdíjasoknak ez az esmánenter fontos ügye a mai napig sincsen rendezve, mert a csehszlovák állam nem hajlandó az időközben beszüntetett nyugdijak továbbíolyósitását mindaddig magára vállalni, mig Magyarországgal — úgy iránt az a többi utódállamokkal történt — végleges megállapodás nem jön létre, mert a békeszerződés erre vonatkozó része nem eléggé világos. — A szegény nyugdíjasok sorsa, kiknek nyugdiját a magyar kormány rendelete értelmében még előbb beszüntették, mielőtt a cseri-szlovák állam aniLgk. továbbfolyósitá- sát magára vállalta volna, egyszerűen kétségbeejtő, mert a hosszú éveken át teljesített befizetések révén kijáró aggellátás egyszerűen a levegőben lóg és emiatt roppant nagy az elkeseredésük. — A magyar kormány föladata volna e nyomorgó volt magyar tisztviselők érdekében a félbeszakított tárgyalás újból való fölvételét és befejezését azonnal kezdeniányez- !}i és így végét vetni annak, hogy e uyugdb . fások, kik mind a. magyar ‘állam" szolgálatában őszültek meg, ne a legnagyobb nyomornak Tegyenek kitéve. Egy elbocsátott posta- és távírdái segéd- ellenőr, tekmteítel arra, hogy anyagilag nincs oly helyzetben, hogy az alábbiakat kihallgatás utján Prágában szóbelileg adja elő. ezúton fordul a posta- és távirdaügyi miniszterhez és így adja elő számtalan sorstársának panaszait: — Miniszter Ur! Hatodik éve, hogy el vagyunk bocsátva a postaszolgálatból, ez idő alatt elbocsátott társaimmal együtt a kérCipői CSAK NAL VEGYEN KASSA, FÖ-UTGA 23. U7& vények tömkelegét adtuk * be a postaszolgálatba való visszavétel vagy nyugdíjaztatás iránt. E kérvényeinket a kassai postaigazgatósághoz, a prágai postamíniszteiriumíhoz, a szloverszkói teljhatalmú miniszterhez és Kertes volt miniszterelnökhöz adtuk be. Beadott kérvényeinkre azonban a mai napig érdemleges elintézést nem kaptunk. — 1920 november havának folyamán egyenkint kihallgattak bennünket a kassai posta igazgatósáig! elnök ur álltak hogy mely városba kérjük szolgálati beosztásunkat. Az 1921. és 1922- években depntadóztunk a kassai postaigazgatósági elnök urnái, 1922 szeptember hó 15-én pedig Prágában a postami- níszter urnái és mindig csak azt a választ kaptuk, hogy a legrövidebb időn belül elintéződik aíz ügyünk. 1923 júliusában a kassai postaigazgatóságtól egy tizenöt kérdőpontbó! álló felírvá-st kaptunk, mire meg is feleltünk, de elintézést, visszavételt vagy nyugdíjaztatást nem ér tűnik d. 1922 márciusában Káílay József dr. teljhatalmú miniszter ur az eibocsátqtt közalkalmazottak szövetségének volt elnökével azt közölte, hogy a minisztertanács döntése alapján az elbocsátott köztisztviselők ügyét záros határidőn beiül rendezni fogják és hozzátette, hogy az elintézés gyors lesz- Módot akarnak így nyújtani az esetleg visszantasi- tottaknak, hogy panasszal élhessenek a közigazgatási bíróságnál és hogy esetleg még más állampolgárságért optá Ihassanak és végül közölte, hogy akit át nem vesznek, de egyébkért minden kelléknek megtelek azt nyugdíjazzák. Eddig a teljhatalmú miniszter ur kijelentése nem vált valóra, sőt e b'ztaíó kijelentésre sokam te is késtek a más állam javárá Faló optálastól. —- Mi, elbocsátott alkalmazottak a hat esztendő alatt a legeik ép zel hetetenebb foglalkozást végeztük, csak hogy családunkat, gyermekeinkét egyik napról a másikra eltartsuk. Vannak társaim, kik hosszú évtizedeken összekuporgatott bútor- és ruhadarabjaikat kénytelenek voltak eladni, hogy legalább a íüfcíien szobában égy darab száraz kenyerük legyen. Egyik társnőnk e napokban halt meg a gyógyíthatatlan betegek otthonában; a sok nélkülözéstől és koprálástól agybénultan, beszélöképességét Tárcaro vafunk: Kedd: Marék Antal: Siratás. Szerda'- Egri Viktor: A borbélynál. I. Csütörtök: Egri Viktor: A borbélynál II. Péntek: Boros Ferenc: Az utcán (vers). — Kilián Zoltán: Kankalin. Vasárnap: Bodor Aladár: Losonc veié (vers). — Komáromi János: Nem jó képzelődni . Jelenések Te hozzád visznek vissza újra E rámborulő néma éjszakák. Hozzád a csöndesség köröttem, Hozzád a búsongó melódiák. Az árnyad imbolyogva szál Idős S hivó szavad mint hogyha hallanám Emésztő tűzben égve-fázva A sok álmatlan, lázas éjszakán. •— Petii;' tudod, hogy utunk eltért •— S megint csöndesség lesz köröttem, A hoailokorn megslmogatva Alomlátások gyötrö éjidén. S megint csöndesség lesz köröttem, Szomorúságos, bántó némaság És lassan, lassan itt hagy minden: Szerelem, ábránd, álom, iijuság... Vas* Béla dr. A gyászjelentés <— A Prázrá Magyar Hirlap eredeti tárcája — írta: Csermely (iyuía. Délelőtt tiz őrekor az ügyvédi iroua gépirókisasszutiya, ki . uggel óta robotolt, pülanaíra-kettörc abbahagyta a munkát. Megigazította a haját, szai casbörrel kis friss púdert kent az arcba, elővette rcűkűljébői a kih tükröt és eisiuntoüa, maid ictörölte a púdert, azu'átt a billentyűkön nyugrátla a kezét és odafordult az ügyvéd,' lölthöz, ki tőle oldalt, ült. — Hogy ma még nem jött posta, doktor ur... csodálom. — Tán szerelmes levelet vár, kisasz- szony? — bizalmaskodott az ügyvédjelölt a leányai. — Hacsak öntő! nem várok, doktor ur.., adta vissza a leány a kölcsönt és friss iv papirost tolt be a gépbe. Éppen meg akarta forgatni a hengert, mikor a levélhordó lépett a szobába. Ajánlott levél nem volt, így csak letette a postát az asztalra és rövid köszöntéssel megint sietve távozott. Az ügyvédjelölt átnézte a postát. Himlő- helyes, gyérhaju, cinikusnak látszó enervált fiatalember volt. A gépirónö kiváncsi volt. mi jött, tehát otthagyta a helyét és hátulról kerülve a jelölt vállán át nézte, honnan jött levél és más küldemény. Feketeszegélyü gyászjelentés is volt a levelek közt. Valami postafőtiszt, vagy ki, halt meg, annak özvegye küldte a szokásos, sablonos szöveggel. Megsemrnisülten a bánattól jelenti, hogy hőn szeretett, imádott férje, a legjobb féri és apa... nincs többé. Az ügyvédjelölt végigolvasta a jelentést, azután oldalt fordult a kisasszony felé: — Nem vetek neki két hónapig— mondta szárazon és liiján minden részvétnek -- és a mi princinénk is gyászruliát ölt. Ö is nyomat vagy ötszáz ilyen kartont és szét- küldi minden irányba. De a cimirás már az ön dolga lesz, kisasszony. A leány is közönyös maradt, részvétlen. — Köszönöm a kilátást, — mondta. — Elég dolgom van inár anélkül is. Két hónapot mondott, doktor ur? Kettőt, kisasszony. A tüdő-üszkösödés nem tréfál. Még két hónapig húzza, azután vége. Szinte felháborító volt, hogy milyen hideg közönnyel beszélt, de az egykedvűen hallgató leány nemhogy megrótta volna a szívtelen embert, de ugyanolyan tónusban folytatta: — Ét) azt hiszem, doktor ur, — mondta — hogy a princinénk még betegebb, mint a princi. — Már hogy beszélhet igy. kérem? Hiszen viruló szép asszony a princiné! A gépiró kisasszony nevetett. — Hát mondtam én csak fél szóval is, hogy testben beteg? — kérdezte. — A szive' beteg az asszonynak. És hogy félre ne értsen, hát megmondom: szerelmes a mi asz- szonyunk, a háziorvosba szerelmes. — A háziorvosba? Ne mondja! Aki a főnökünket kezeli? — Abba, kedves doktor ur. ön még uj ember itt minálunk, de én bensztilött vagyok és jól informált. Minden verebe a városnak tudja. És maga a főnökünk is tudja. Tán azért is verte le olyan hamar ez a betegség, ez a tüdőbaj. És azt mondják az emberek a városban: milyen szerencséje vau az ügyvédnek. hogy rájött az a halálos betegség. Csupán csak ez tartja vissza az asszonyt; éneikül már megcsalta volna az urát. — A háziorvossal, doktor Tóttal? — Azzal. Nagyon oda van érte az ász- szony, de az ember is az asszonyért, jelölt ur. És emlékezzék rá, hogy én mondtam: esztendő múlva, vagy tán még hamarabb is--diplomát fog cserélni önagysága. Esztendőre az ügyvédnőből orvosnő lesz, meglátja. Az ügyvédjelölt nevetett. Azon nevetett leginkább, hogy diplomát fog cserélni a princiné. azután összeszedte a postát, a hírlapokat és a gyászjelentést is felszedte és komolyságot erőltetve arcára, bement a nyalábbal a főnökhöz. Aki gondosan betakarva a szőmszédszobában tilt és a feleségével diskurált. Hát: ilyenek az emberek és ilyen ezen a földön az élet. Egymás mellett két szoba, csak neszíogó ajtó van közöttük. Az egyik szobában egy ember az utolsó heteit éli: tán reszketve látja a homályt, mely mindjobban húzódik feléje és rémüldözve varia a percet, hogy vak éjszaka legyen a homályból.., a másik szobában meg mások -közönnyel beszélnek a halálról és még ékelődnek is fölötte, ha úgy fordul. A kedves város meg azt mondja, hogy szerencséje van az embernek, hogy haldoklik, különben szégyent hozna a fejére az asszony... — Hiába biztat az orvos, tudom, hogy nincs mentség. Kamilla, — éppen ezt mondta az ügyvéd az asszonynak, mikor belépett a jelölt a postával. Az ügyvéd arccal se fordult feléje, csak egyre arra az ajtóra meredt a szeme, melyen az orvos éppen elhagyta a szobát. £s hallgató fülének úgy tetszett, hogy a mel- lettes szobának a tornácra vezető ajtaja még mindeddig sem nyílt ki... vájjon miért? Vár valakit az orvos? — A posta... — mondta az ügyvédjelölt. — Csak tegye le, köszönöm, — mondta az ügyvéd és folytatta a beszélgetést. — Meg fogok halni, Kamilla, de te nyugodt lehetsz, gondoskodtam rólad. Ahogy megboldogult édesapád kívánta, mikor megkértem tőle a kezedet és csak az a kifogása volt ellenem, hogy már nem vagyok fiatal ember ...mi lesz veled, ha időnek előtte elmegyek? — Meg fogsz gyógyulni, János, — mondta az asszony. De melegség nélkül mondta. — Ha Isten is akarja... lehet. De az ellenkezőjére is kell, hogy készüljek. — Hagyjuk most ezt a témát; ne izgasd magadat, János. Jobb lesz. ha átnézed a postát, ez eltéríti gondolataidat ettől a tárgytól. Közelebb tolta a Jevélcsomót az urához és kissé türelmetlenül felemelkedett, hogy távozzék*
