Prágai Magyar Hirlap, 1924. május (3. évfolyam, 99-122 / 547-570. szám)
1924-05-31 / 122. (570.) szám
Szombat, május 31. A nénid Berlin, május 30, A német kormányválság változatlanul tart és Marxnak ama kísérletei, hogy a' német nemzetieket koncessziók által megnyerje, eddig nem'jártak sikerrel, mert a német nemzetiek nem elégszenek meg a vieekancellár tisztjével s a külügyminiszteri és gazdasági miniszteri tárcával. filmérgesiti a helyzetet az a körülmény, lio'gy a német nemzetek elkeseredetten foglalnak állást Síresemann ellen s hogy a német népipárt nem hajlandó egyik legjobb emberét feláldozni. A szenátus vihar nélküli napja Prága, május 30. A szenátus mai ülése nem hozott viharokat, holott azt hitték, hogy a szerdai eseményeknek ma is folytatásuk lesz. Gyorsan tető alá hozták az összeférhetetlenségi és választási bíróságokról szóló javaslatokat és második olvasásban elfogadták a szabadságfosztó sajtójavaslatot és a mentelmi javaslatot. A mai ülésnek csupa ellenzéki szónoka volt. Az ülésről a szenátusba küldött munkatársunk a következőkben számol be: Az ülést D o n á t elnök féltizenegy órakor nyitotta meg s indítványára a ház elhatározta, hogy az összeférhetelenségi és a választási bíróságokról szóló javaslatok fölött közös vitát indítanak. Az előadó referátuma után H e 11 e r (német szociáldemokrata) azt mondja, hogy a javaslat szülőatyja a szeszpanama volt, a választási bíróságról szóló törvényt pedig a Vrbenszky-eset miatt terjesztette be a kormány. Spiegel (német demokrata): Kifogásolja, hogy a szenátus mindig csak egy-két napig tart ülést, azután szabadságra megy, aminek az a következménye, hogy nem lehet rendes munkát kifejteni. Jesser (német nemzeti szocialista): A javaslat főképpen arra irányul, hogy ennek az államnak a jövője nem tisztességes munkán, hanem a politikai konjunktúra kihasználásán alakuljon. Hilgenreiner (német keresztényszocialista): A javaslat azt célozza, hogy a botrányok közvádióit elnémítsák. Tart attól, hogy az összeférhetetlenségi javaslat nem fog céljának megfelelni. Bodnár (kommunista): Követeli, hogy Ruszinszkó hivatalaiból távolítsák el a korrupciótól megfertőzött cseh tisztviselőket és helyüket az Oroszországból hazatért tisztviselőkkel töltsék be. Spi'es (német agrárius): A javaslat nem likvidálhatja a korrupciót. A javaslat egy olyan kompromisszumnak az eredménye, amely azok között jött létre, akik a korrupciót meg akarják szüntetni és azok között, akiknek ez nem fontos. Le d e b o u r-W i eh el n (német keresztényszociális): A javaslattal a kormány szegénységi bizonyítványt állított ki magának, mivel semmi alapos intézkedést nem lát a javaslatban a korrupció megszüntetésére. Az előadó zárszavai után a javaslatot első olvasásban elfogadták, majd vita nélkül hozzájárultak a dunai hajózási technikai bizottságokra vonatkozó nemzetközi egy.ízBuctapest, május 30. (Budapesti szerkesztőségünk telefon jelentése.) A Budapesttől nem messze fekvő Lajosmizse községben á'ldozó-csütör ;ökön iharangszentelés volt a templomban. A hívők inagy serege nem fért el a kis templomiban és mintegy négyezer ember a templomelőtti téren gyülekezett. A harangot sikeresen föl is (vonták a toronyba, majd a harangvonó kötelet, amely kétszáz méter hosszú volt, akarták lehajitani a földre. Előzőleg figyelmeztették a tömeget, hogy óvatos legyen, mert a súlyos kötél esetleg lezuhanásakor kárt okozhat bennük. Prága, május 29. Ustöikömről a harmadik zseb- kendőnyi verítéket törlőm már le nagy szuszogva. Azt hiszem, nagyon meleg van. Prágában nincs omnibuszló, de ha lenne, azokból most ugyancsak dűlne a pára. Hiába, mindennek oka az, hogy szidtuk a telet. Az időjárással nem lehet tréfálni. Amikor áprilisban havazott, azt mondották az emberek, az idén nem lesz nyár. Hát most itt van csövestől. Fogom az úszónadrágomat, kimegyek á strandra. Félfizetésemet fagylaltba ölöm és még csak egy csöpp hideget sem érzek. Bele- bujok a Moldvába és ki sem jövök estig. Kedélyes csónakkaland Pesti ember a Moldváról mindig azt hiszi, hogy fölfelé folyik, A budai oldal, a Hradzsin, itt baloldalt fekszik, a pesti van jobbra. Kényelmes kis pocsolya ez a Moldva. Békésen csordogál két partja között, ahol egymás hegyén-hátán vannak a kölcsön- csónakdák. Viharedzett dunai evezősök nem mernének kimozdulni olyan szélfuvásban, mint amilyenben itt öklömnyi gyerkőcök kanalazzák a vizet. A Moldva még a legnagyobb viharban is legföljebb csak tarajzik. menyhez. Második olvasásban elfogadták a mentelmi törvényt és a sajtónovellát, majd a választási bíróságokról és az összeférhetetlenségről szóló javaslatokra kimondották a rövidített eljárást és a két javaslatot második olvasásban is elfogadták. Az ülés ezzel fél 3 órakor véget ért. A legközelebbi ülés június 3-án délután 5 órakor leszA tömeg félre is állott, mikor a kötelet, amely nagy robajjal zuhant a földre, leha- jitoíták. A templomban lévő hívők azt hitték, hogy a harang zuhant le és egymást leüporva igyekeztek menekülni a templomból. Óriási kavarodás támadt, majd siklások és kétségbeesett segélykiáltások hal’atszoltak. Mikor a tömeg kitódult a templomból, amelynek ajtaját is kitörték, a padozat és a telmplom előtti tér tele volt jajgató sebesültekkel, ötven embert tapostak el. Ezek közül egy tizenötéves fiú, akinek teljesen széttaposták a tejét, nyomban meghalt, kelten haldoklanak, négyen élet- veszélyesen sebesültek meg, tizenkilenc embernek pedig sérülése igen súlyos. Most is egész csomó szardiniásskatulya izeg-mozog a vizen. Ingujjra vetkőzött delünk ülnek a lapátnál, ünnepnapi puccos delnők a kormányon. Odaát két moldvai kalóz evezget nagy buzgón, állandóan beleütközve a magányos leányokkal lavírozó naszádokba. A leányok nagyokat sikoltoznak, a fiuk nagyokat nevetnek, amig végre iigybuzgósá- gukban nckieveznek egy csónaknak, amelyben egy atíétatermetü ember szendereg gyanútlan. A mit sem sejtő alvó fölriad, egy pillanat alatt átlátja a helyzetet, kapja az egyik lapátot és úgy hátba vágja az egyik kalózt, hogy az csak. úgy nyekken belé. A fiuk erre,, egy szót sem szólva, eliszkolnak, az atléta- termetű meg, dolgát jólvégzetten, újra lefekszik ladikja fenekére, hogy folytassa megszakított álmát. Végre a strandon Kint vagyok a strandon. Kifizetem a koronát, amely a belépésre jogosít és a további ötven fillért, amelynek fejében beakaszthatom ruhámat a ruhatárba. Nem nagyon bá- torságos látvány nyújt ez a ruhatár. Órámat, pénzemet zsebkendőmbe csavarom, a zsebkendőt a mellényembe pakkolom, a mellényemet cipőmbe rejtem és cipőmet a biztonság kdevéért a nadrágzsebembe dugom. A nadrágomat persze a kabátomba gombolom és föllélekzem. Ha valamimet ellopják, úgy akKatasztrofális Siarangszeisielés Lajosmizsén Egy halott — Ketten haídokSasiak — Oiven sebesült Az orrom hegyéig víz alatt vagyok Fürdőriport Prágából — A háíbavágott kalóz — Mit csináljak a pénzemmel? — A P. M. H. prágai srtandriportja — tek, hogy az uj fűzfavesszővel mégis csak visszatért. És azon estétől olyan szomorú nótákat zengett az erdő, olyan bágyadtan és olyan fátyolosán búgott a sip, hogy az országút két szélén megindultak a pergő levelek a nagy jegenyékről. Igaz, hogy már a kalendárium is szeptemberre járt, a völgyeken vastagabb lett a köd, a hegyeken vékonyabb a fü, a tűz körül megszaporodtak a didergő cigányok és az égen megfogyatkoztak a csillagok. Meg aztán a vármegyében is fordultak a szelek, az uj főbíró jobban szerette a járás erkölcseit, mint a pagát-ulíimót és egy fázós éjjel hirtelen kialudt a tűz. Mire a pandúrok kakastolla feltünedezett, a robogó szekerek már a hetedik határban csörömpöltek a szárnyrakapott dikhencek után. Hóka Jancsi, szegény juhászlegény, amikor látta a hegyen, hogy egyedül maradt, leballagott az országút szélére és keserű szivvel bámult, bámult, amint a karaván elhullatott rongyai között Csirikla lábanyomát kereste a fiivön, egyszer csak egy szétnyílt bokorból selyemsuhogást hall, nehéz ezüstpénzek csengettyiiszavát... és ölbehullatott kezekkel, lehervadt fővel, szépen és szomorúan, mint a viharban elhullatott vlrágszál, eléje lépett a lány. — Csi-rik-laü — ordított föl a juhász- legény. Nyalábra kapta, mellére szorította és lelkendezve futott vele föl a hegyek közé. ... Mint ilyen alkalommal mindig és mindenütt, csapkodták a kezüket a vénasz- szonyok. csavargatták a fejüket a tapasztalt emberek, de Csirikla mégis Hóka Jancsi szegény juhászlegény hites asszonya lett. A tél már ott találta őket a nagy aklas juhásztanyán, ahol Csirikla megismert egy uj és boldogabb világot: jámbefr szenteket a falon, akik vigyáznak a házra, tüzet, amelyet nem ver az eső és a szél, ágyat, amelynek párnái nem a köd és a felhő tollából valók, békességet, amely nem jár kerekeken, ha feltűnőnek a kakastollasok és egy szelíd embert, aki a hosszú estéken, csendes pipaszónál bölcsőt farag ... És nem is lett volna baj soha, ha nem jön meg a tavasz. De megjött a tavasz, megjöttek a langyos éjszakák, a völgyből felzakatoltak a kocsik és a földön és az égen ki- gyultak a titokzatos tüzek. És mennél szellősebb lett a nagy messzeségekre kitisztult látóhatár, annál jobban összezsugorodott Csirikla körül a ház négy fala. Tüdejét fojtogatta az alacsony menyezet, a levegő a gerendák alatt megszorult és mogorva szentek figyeltek a dohos falakról, ha az asszony kinézett az ablakon és keserűen sóhajtozott. Hóka Jancsi pedig esteienként nem egyszer ott lelte Cslriklát a hegytetőn, amint fázósan összekuporogva, réveteg szemekkel bámult, bámult a messze határokon kigyuladozó tüzek felé. Ilyenkor sápadt volt, szótalan volt és szárazon köhögött, mint a megbolygatott haraszt. A szeme mély volt és setét, mint a bedőlt kutak vize, a járása fáradt volt és gyenge, éppen csakhogy vonszolta magát és addig járt napszállatkor a kopasz hegytetőre, amig egy kakukkfűtől balzsamos májusi alkonyon újszülött kis fia mellett örökre elpihent... Csiriklát a temetőbe vitték, a gyereket elvállalták tejre a könyörületes asszonyok és Hóka Jancsi szegény juhászlegényből szomorú özvegy juhászszámadó lett. Aztán a gyerek szép lassacskán megnőtt, a könyörületes asszonyok teje és könyörülete elfogyott és Jánoska —mert igy hívták az árvát — visszakerült a hegyek közé. És Jánoska már nemsokára már olyan ügyesen kurjogott a nyájra, hogy az apjának egy kutyával kevesebbet kellett tartani. így éltek ketten a kopasz hegyek oldalán. És Hóka Jancsi özvegy juhászszámadó árva életében egy esztendő csak egy ünnepet számlált: mikor a messze falu temetőjébe vitte a kisfiát és Csirikla sírjára egy-egy fűzfavesszőből faragott tilinkót ültetett. Nó- tázzon rajta a szél, az ő szivében a muzsika már csak harangkötélre jár... A tilinkók pedig gyökeret vertek és mire Jánoska megértette, hogy az elhagyott földhányás alatt az édesanyja álmodik: olyan kövér és nagy bokor hajolt a sir fölé, amilyenek ott a hegy alatt, az Ipolyparton nőnek. Faragott is belőle Jánoska egy sipot és esteienként azon fütyörészett a hegytetőn, ha szekerek zörgését hozta a szél és halott csillagokat köny- nyeztek az egek. Az utasok úgy találták a völgyben, hogy a hegyen ló nyerit, a busái halászok éjjelenként asszonysirást véltek hallani, de Hóka Jancsi özvegy juhászszámadó úgy érezte, hogy ilyenkor Csirikla beszél ... A gyerek akkor is nótázott, pistyogott a hegytetőn, amikor egy fülledt nyári este az erdő alá hangos szekerek értek és az országút partján hirtelen fellobogott a tűz. A vármegyében bizonyára fordultak a szelek, az uj főbíró jobban szerette a pagát-ultimót, mint a járás erkölcseit, mert Jánoska kiejtette kezéből a sipot és megigézett szemek-, & kor most csak mindenemet lophatják el. Kac- kiás fürdőtrikómban, azt hiszem, én vagyok a legstrammabb gyerek az egész Moldva- parton. Ebben a tudatban kezdem mustrálni — nem az eget, inkább a nőket. Mi, férfiak, már csak ilyenek vagyunk. Az első nő, akit megpillantok, nem tölt el bizalommal. Testvérek között van vagy száz kiló. Valósziniienk tartom, hogy meg van győződve arról, hogy ő a legszebb a strandolok között. Elegáns, testhezálló fürdőruhát visel. Párisit. Lábát azonban Georgswalde- ból, a Förster-zongoragyárból hozatta. Mellettem két cseh gavallér fekszik a földön. Szemükön monokli. Biztos vagyok benne, hogy ezek azt hiszik, hogy ez a legutolsó lidói divat. Mindenesetre kellemes ellentétjei az előbb látott néninek. Kettőjüket együttvéve, nyergestől, szerszámostól, nem becsülöm hetven kilónál többre. Hanem egy tagadhatatlan. A prágai leányok majdnem meztelenül is szépek. Olyan jó nyurgák — tetszik tudni —, egy picurkát gömbölyűek és igen célszerű fürdőruhát viselnek. Fölül egész kivágottan, alul egész röviden. H akarom, széles övnek nevezhetném az egész ügyet. Pici, ravasz gummisapkákat viselnek s amikor kidugják a nyelvüket, hogy megnyálazzák a sütő naptól kiszáradt ajkukat, egészen olyanok, mint amilyennek én az ördögöket képzelem. Család a lepedőn Egy kies lepedőn egy egész család legelészik. Egy papa, egy mama, egy nagyobb leány, meg egy négykézláb mászkáló cseme- téeske, aki még alig tud beszélni. Mindig azt hajtogatja: e-e-e. A mama ilyenkor kétségbeesetten tolja le a csemetécskét a lepedőről. El nem tudom képzelni, miért. Vig élet van általában. Egy nagy társaság footballozik. Leányok is rúgnak. Persze mindig a lapda mellé. Végre az egyik szőke beletalál a footballba. A lapda balra megy. Én fölteszem, hogy a szőke jobbra célozott, mert a balra repülő lapda éppen egy öreg bácsi kopasz fejére esik, mire az, már mint a bácsi olyan folyékonyan kezd káromkodni, mintha könyvből olvasná. A szerelmes párok zavartalanul csóko- lóznak... Félindiánra sült emberek csomóstól fekszenek egymás mellett... Egy nő az ajkát pirosítja... Valahol egy pofon és egy fényképezőgép kattan el egyszerre... Egy ember limonádét árul... Veszek. Egy öreg, fehéregeres néni planétát kínál... Veszek. „Kerüljem a vizet, tenger felől nagy veszély fenyeget. Gazdag leszek, de ellenség les rám.“ Ez áll a planétán... Mélabusan ballagok a vízbe. Nyakig. Az orrom hegye látszik csak ki belőle. Egy nő, abban a hiszem- ben, hogy én vagyok az ő drágalátos Fran- tója, úgy nyakonfröccsent, hogy egy álló óra hosszat tart, amíg ki tudok rázni minden vizet a fülemből... Felöltözéskor kisül, hogy nem tűnt el semmim, csak a kalapomat cserélték el. Természetesen — egy rosszabbak^ —éni. kel, nekihevült arccal bámulta a tűz körül imbolygó árnyakat... ... Édes, bóditó füstszagot hozott a szél . •. Jánoskának a szive táján valami régi melegség zsibbadozott: emlékek, amelyek álmában, vagy ködben történtek vele, tüzek, amelyek körül valaha táncolt, hangok, amelyekben a saját hangja sivalkodott... lovak nyerhettek, gyerekek kacagtak, selyem suhogott, nehéz ezüstpénzek verődtek egymáshoz és úgy lobogott, úgy hivta, úgy integetett feléje a tűz, hogy lángkarja szinte a kezéig ért... Valaki csuklón ragadta és húzta, húzta lefelé... És megrázkódtak a fák és a látóhatáron tompa dörmögéssel villogott az ég, a füvek összebújtak, a hegy nyögött, a kutyák sziiköltek, a nyáj bégetett és valaki a csuklójánál fogva húzta, húzta lefelé . •. Aztán érezte, hogy az arcára két nagy vérrózsa ül, hogy valaki, vagy valami kivülről a mellét döngeti, hogy tágul a tüdeje, nyilik a szeme és hogy nekilódul a lejtnek és megy... fut.. rohan... A busái halászok beszélik, hogy aznap este, amikor Hóka Jancsi özvegy juhászszámadó Jánoskája szőrén-szálán elveszett, az országúton vágtató szekereket láttak menekülni délnek. Az egyik sara£lyában egy gyerek ült és tilinkót billegetett. És azt is a busái halászok beszélik, hogy ezen az éjszakán nem lidérc járt a réten, de láthatatlan cigányok raktak tüzet és nem a szél tépázta a fiizfabokrokat, mert Csirikla táncolt és a haja lobogott-
