Prágai Magyar Hirlap, 1924. május (3. évfolyam, 99-122 / 547-570. szám)
1924-05-28 / 120. (568.) szám
Szerda, május 28. Meghalt New-York kínai negyedének fehér angyala New York, május közepe. A felhőkarcolók rengeteg városának kínai negyedében, ahol az apró papucsában fürgén topogó copfos nép jár sietve munkája után, a minap szomorú temetés volt. Az egyszerű koporsó után, keresztény szokás szerint, a negyednek majdnem minden lakója levett kalappal haladt, hogy lerójja részvétét „Cilly testvér11 iránt, aki a nyomorúságos negyed sorsvert lakóinak igazi angyala volt. New York kínai negyede nem egy titkot rejt magában, rejtett csapszékei és gőzpárás mosodái nem egy szomorú kalandnak voltak gyászos színterei. Fehér ember ritkán vetődik a negyed legsötétebb részeibe, annál inkább nő nem. Az a nő, aki arra szánja magát, hogy fölkeresse a titok és a bűn fészkét, el van szánva arra, hogy soha többé fehér társadalmába vissza nem tér. A kínai negyedben nagy tisztelettel fogadják az ilyen lelkűkben meghasonlott, vagy más ok miatt magát társadalmából önként számkivette nőt. Cilly testvér tizennégy esztendeig lakott a Kinai negyedben. Nem tudják a nevét, eredetét is csak sejtetni engedik a szájról-szájra szálló legendák. Ezelőtt tizennégy évvel megbetegedett egy, a kinai negyedben élő fehér asszony. Levelet irt barátnőjének, aki sietve érkezett megvigasztalására. A beteg szobájában egy fiatal kínaival találkozott, aki a gyönyörű teremtést megpillantva, annak lábaihoz borult és rimánkodva kérte, hogy legyen a felesége. A csodaszép idegent meghatotta a fiatal kinai esengése, ott maradt a negyedben, hogy tizennégy éven keresztül támasza, gyámolitója legjren a kínaiak koldusainak, szegényeinek. Ott volt mindenütt, ahol baj fenyegetett, tanított gyámolitot mindenki, aki csak segítségre szorult. Megható volt látni a kínaiak „fehér an- gyaluk“ halálán érzett őszinte fájdalmát, amely szivszaggató jajveszékelésben nyilvánult meg, amint végigkísérték a szűk utcákon az egyszerű koporsót. Moziregény, amit az élet csinált — Egy anarchista-csemete története — Párls, május hó. (Saját tudósítónktól.) Antonio Schiró 1912-ben anarchista újságot irt Palermóban. Vérbe mártott tollal harcolt a társadalmi rend ellen s királygyilkosságokra izgatott. Kegyetlen cikkeit addig mondta tollba az irókisasszonyának, mig azok dörgő hangja lágy suttogássá enyhült s meleg szerelmi vallomás rezegtette meg két kicsi fül mikrofonját. Schiró beleszeretett az irodakisasszonyába s mikor ennek a nagy szerelemnek következményei mutatkoztak, feleségül akarta venni a leányt. Az esküvő előtti napon azonban elfogatási parancsot adtak ki Antonio Schiró ellen, arrriről az anarchista újságíró még idejekorán tudomást szerzett Menyasszonyát sietve elküldte Nancy-ba szülőihez, ő maga pedig Tun'szba szökött. Az anarchista kedvesét azonban a puritán erkölcsű szülők nem eresztették be házukba, éjnek éjszakáján kikergették s a szerencsétlen nő az utcán adott életet magzatának. A fiatal anyát s csecsemőjét egy nancy-i asszony fogadta házába, kinél Porsaher kisasszony felgyógyulása után dajka- ságban hagyta gyermekét. Két évig nem adott életjelt magáról Anonio Schiró, m g a háború kitörése előtt Marseille-ban telepedett meg s ott tudósitó irodát nyitott. Az egykori anarchista üzlete csakhamar felvirágzott, mert Olaszország még nem döntött, hogy melyik háborús félhez csatlakozzon s csengő arannyal fizette meg a Savoy-ból érkező híreket. Sch'ró ekkor magához vette régi kedvesét, Porscher kisasszonyt, a gyermeket azonban Nancy- ban hagyták nevelő anyjánál . Egy gazdag amerikai nő, Wallser asszony, 1916-ban Svájcból jövet hosszabb időre megtelepedett Nancyban, ahol megismerte s megszerette a Schiró-pár leányát s a kis Hildát örökbe fogadta. A következő évben Walser asszony Párisba költözött s természetesen magával vitte a kis anar- ch’s-ta csemetét is. Közben Schiró irodája tönkrement s kedvesével szintén Párisba költözött. Csodálatos véletlen folytán Schiró is, kedvese is Walser asszonynál kapott állást Antonio Schiró lett a gazdag amerikai nő major domusa, mig Porschét kisasszony a komornai teendőket végezte. Walser asszony, mikor megtudta, hogy adoptált gyermekéneik szülői Schiróék, kijelentette nekik, hogy a les Hilda egész vagyonát örökölni fogja, de csak azzal a feltétellel, ha soha egy szóval se árulják el a leányka előtt a szülők, hogy közük van a gyermekhez. A fiatal Walser asszony rögtön el is készítette végrendeletét, melyben hatszázezer dollárt a kis Hildának, félmilliót pedig elvált férjének hagyományozott. Walser asszony 1920 októberében meghalt. Antonio Schiró és Porscher kisasszony a halál napján házasságot kötöttek s megjelentek a polgári hatóság, előtt, ahol kijelentették, hogy a krs Hilda az ő törvényes gyermekük. A törvényszék mégis Walser asszony elvált férjét rendelte ki az anarchista gyermekének gyámjául. Az amerikai Walser meg is érkezett Franciaországba s rögtön tagadásba vette a Schiró-pár állítását. Szerinte a k:s leány egy svájci állomásfőnök gyermeke, az anarchista és neje csak azért ragaszkodnak a kis Hildához, hogy megkaparithas- sák vagyonát. Már megkezdődött a nagy per a nancy-i bíróság előtt, ahol a legkiválóbb párisi ügyvédek sorakoztatják fel az érvek s bizony'tökök egész légióját A filmregény tehát még nem ért véget s az egész francia hölgyvilág izgatottan várja ^ bizonyára érdekes folytatást. Az angol rnyukáspártnalf elég volt a kormányzásból Vagy lemond MacdtanaM, vagy feloszlatja az akóházat Riport a Balaton mellől Megkezdődött a teljes szezon az összes ba!a íoni fürdőkben — Siófokon és Keszthelyen a J legélénkebb a fürdőélet — Minden szálló és nyaralóvilla telve van —• Egy hét óta 30 Celsius fok meleg van a Dunáníid vesz a népszövetség ülésén s ott kiejti az angol kü'polLika céljait. Valószinti, hogy Merrioí, a jövendő francia miniszterelnök s a német kancellár is részt fog venni a genfi népszövetségi ülésen. Ez esetben Genf szeptemberben a vezető államférfiak nagy konferenciájának színhelye lehet s e konferencia megalapozhatja a szakértői javaslatok nyomán kiépítendő programot Az első reggeli balatoni gyorsra szálltam föl a Délivasut budai főpályaudvarán. Hétköznap van, kényelmes utazásra számítottam. Amikor végignéztem a vonatot... szent isten!... már álltak is a kocsifolyosókon, úgy meg volt zsúfolva. Sikerült aztán elhelyezkednem. Elindultunk. Érdekes, a környezetem csupa gondterhes férfi. Nem szólnak egymáshoz az egész utón, inkább mintha sajnálkoznának kicsit az — egymás sorsán. Ök azok a bizonyos szánalomra méltó férjek, akiket feleségeik m őst, elkésve és mindig elkésve küldenek nyaralót hajszolni, miután a kalkuláció során a „nyulam-bulam, jaj be rut“ lefokozással eljutottak a „szerény11 magyar Balatonig Riviérán, a Keleti tengeren és Abbázián át. Pont tíz órára a száguldó vonat elérte velünk a Balatont és megmutatta a messzi, ködbe vesző nagy-nagy vizet. Sóhajtoztunk és örültünk neki. Még ha a viz nem is olyan Balaíonparíja, május 27. A hirtelen nyárba szökött idő épp oly eltolódásokat produkált a pesti társadalmi életben, mint a természetben. Még május elején csüggedt emberarcokat lehetett látni korzón, kávéházakban, színházban, mindenütt és a letűnt érdekességü zürichi koronaállás helyett a meteorológiai jelentéseket figyelték. Ma pedig a korzók, kávéházak, színházak úgynevezett törzspublikumát, főleg a köztük állandóan föltűnő szépasszonyokat sehol sem látni már... utánuk meg szálling ázik a többi ... mintha nem is létezne széles e Budapesten mindenkit legázoló tőzsdebessz, általános üzemredukciók, bankbukások stb. Budapest el kezdett nyaralni, már most, május végén. És szeretett volna kiáltani feléjük: — Ne verekedjetek! Ne verekedjetek. Mert minden ütés, amit másnak adtok, majd százszoros átokkal üti vissza lelketek! Szeretett volna így kiáltani. És aztán kiáltott. Kiáltotta. De szava megposhadt a nagy messzeségben és azok nem hallották. Akiknek szólt, azok nem hallották. Erőlködött és erősebben kiáltott. És megint nem hallották. Csak köröskörül az erdővel fröcskölt hegyek dobálták vissza röhögve szavát. Erőlködött és legerősebben kiáltott. És újra nem hallották. És a hegyek könyörtelen, kárörvendő röhögéssel dobálták ujultan vissza szavát. És a visszadobott szavak erősen pofozták fülét. Két térdét hatalmasan vonzotta a föld. Hát leesett két térdére. És sokáig volt úgy térdreesetten. Feje magasra emelkedett, szeme magasra nézett. Sokáig nézett magasra. És szive boldogosan iitögette, hogy már nem kell keresni, már megtalálta a Valakit, akit keresett. Valakit keresett nagy valakikeresésben. Valakit talált a nagy valak keresésben. Két karja kitárult és úgy érezte, hogy kitárult két karját szeretet öleli át és mellére nagy szeretet borul. Nem volt egyedül. És boldog volt Szája lassan nyílott és szépen mondta: — Ki boldogságot árjadoztatsz ... Ho- zsána Néked, Jóság! sötét-, majdnem kékeszöld, mint a tengereké, akár Abbáziánál, akár másutt, de pompás látvány és szépségét szívből lehet szeretni. Aligánál kezdődött a meglepetés. Ez az első fürdőtelepe a Balatonnak. Tavaly még húsz villából és néhány halászviskóból állt ez a kis fészek, ma pedig — mintha csakúgy a földből nőttek volna elő — villasorok, szek- füs-rózsás kertek előtt porzik el a vonat. A viz felé fordult front meg szines látványosságot nyújtó nagy piros-kék-sárga-zöld kerti napernyőkkel van teli és alatta nyugágyon, fürdőruhában nyaralgató, barnára sült emberekkel. Mintha már legalább nyárközép volna!.., És boldogország lakói nyaralnának. . A gazdagság és az emberek tömege minden újabb állomáson fokozódik és végül Siófokban csúcsosodik ki. Amikor ide befutott a vonat, sokszáz ember sétált. ernyők alatt, nevetgélve, vidáman az állomáson. Legtöbbjük csak a vonatot várta, szórakozásból, időtöltésből. Ez különben külön kulusz a Balatonon: vonatot várni. Most pedig magasabb élvezet is, hiszen meg lehet ismerni a leszállók közül a „lecsuszottakat11, akik lakást jönnek keresgélni és akiknek sorsán nagyszerűt mulathatnak... Itt szálltam le én is. A tömeg aztán besodort magával a városba. Mert város lett Siófokból, nyári város. Tavalyig még csak villák városa volt, ma emeletes házak és jól rendezett utcái vannak. Az autók, kocsik meg uj, flaszteres úttesteken futkosnak kereszíiil- kasul mindenfelé. Meleg volt nagyon. Hiába lengett a balatoni nedves szellő a levegőben, ami olyan puha, mint egy hattyutollas legyező simogatása ... Minden villakertben tel; en otdiono: emberek üldögélnek. Az úrnő ^.vas és cse resznyét majszol, a kisasszony a gyerekek kel játszik, vagy kézimunkázik valamely f; alatt. Férfit - mint egyébkor — most is el vétve látni. Majd vasárnap ... hiszen elés vasárnapja van a nyárnak is ... Egy most épült uj hotel pálmadiszes por tájába térek be. Sokan vannak ott azok közül akik velem érkeztek ide a gyorssal. És mind egyiknek földult az arca. — Nézze, kedves főur — deklamált < szobainspektor előtt az egyik —, hiszen látom, hogy a harmadikon tiz szoba még készen sincs. Sőt a szálloda nevét sem láttam., hiszen nem kész még a ház. Nézze, nem bánja meg. Számíthat nekem dupla aranyparitást.. A főur diszkréten mosolygott. — Sajnálom, uram. Minden ki van adva Tessék talán Fonyódon túl megpróbálni. Kiránduló autók indulnak oda a lakáskeresc makkal. Fonyódig még a parasztházak h megteltek, uram. Megtudtam itt, hogy a szállószobák bért naponta 15—30 aranykorona, ellátással személyenként 35 aranykorona. Ennek naponkénti papirkoronaértékét pedig az össze: szállók és éttermek föltűnően látható helyeken függő táblákon jelzik. Minden kizáróar aranykoronában számítódik, de az étlapokol és szobabérlisíákon parallel föltüntetik a dolláregységet is. Egyébként minden dollárrá fizető percentuális kedvezményt élvez és sói zugbank alakult a nagy dollárkeresletre. Úgy 1 óra tájban az egyik „kirándulóautón11 elindultam én is Fonyódra. Végig tehát a parton Zamárdi, Szántód, Földvár Szárszó és Boglár mellett. A kép ugyanaz Hatalmas, meglepetésszerii építkezések mindenütt. A homokos partok környékére ligetek, apró paloták varázslődtak. És tele vai minden emberrel. Nyaralókkal Fonyód második Siófokká épült. A fürdőélet egészen olyan eleven, nyüzsgő. A Siófokról induló hidroplánjáratnak, luxushajóknál egyik kiemelkedő állomása és fejlődésre teljesen predesztinált is kedvező fekvésénél fogva. Ám lakást itt sem kapni már. Vonattal utaztam tovább Balatonszent- györgyre és onnan Keszthelyre mentem át Ez a nyaraló egyik pompája, gyöngye a Balatonnak. Nem lármás, nem kifelé és zajosai élő. Publikuma az igazi urak csöndes, diszkrét társadalmából ál! A környék is elragadó. A közeli erdőkből friss rigófütty hallatszik le a strandig, ahó lágyan hullámzik a víz. A parton pompás emeletes szállodák néznek az erdő reflexeitől is élénkeb’ore festett hullámokra. Nem olyan rikító itt a kerti napernyők vászonfestése sem és nem föltűnő az asczonyok toalettje. A.z egész fürdőn valami azonnal érzed igazi előkelőség árad el. Csak az árjelzőlapok hasonlóak a többi balatoni fürdőhelyekéihez. Minden aranyparitás és dollár. Még a parasztok is úgy számolják a tojástól, vajtól az orgonáig, gyöngyvirágig áruikak Radnay Oszkár. Béka-egér harc a koalíciós mocsárban Prága, május 27. Megemlékeztünk arról, hogy a Naródri Listy vasárnapi számában Dyk Viktor képviselő a koalíciós testvérpár toknak szemén vetette, hogy az egyes minisztériumokból a pártok részére építettek ki védőbástyákat Erre a cikkre a Venkov ma válaszolt és megállapítja, hogy Dyík sokkal jobb költő, mini politikus, mert nem látja, hogy a nemzeti demokraták micsoda hatalmas politikai bástyát építettek az általuk betöltött pénzügyi ó: kereskedelemügyi minisztériumokból. A laj szerint a bamkhivatálban a többi pártoknál nincs szavuk s az adókat és közterheket i: a nemzeti demokratákra kedvező módon ve* tik ki s a nemzeti demokrata pánt azon panaszkodik, hogy a földhivatalban nincs éléi képviselete. A nemzeti demokratáknak nincsenek agrár választóik s iigy nem követelhetik a földhivatali képvisel tetősüket, ámde ha kitartanak e követelésük mellett, akkor aj agrárok is követelni fogják azt, hogy a nemzeti demokraták által kisajátított reszortokban viszont ők is kapjanak döntő szót. De rém áll egyedül a Venkov a Dyk képviseld elleni támadó fronton, mert a Pravo Lidii ií alaposan bel-ékap a Narodni Listy vezércikk írójába. A szociáldemokraták lapja szerin? Dykinek az a titkos gondolata, hogy a nemzeti demokraták a Ház íelosz'atásái szeretnék provokálni s az uj választások, bán a néppárttal együtt megerősödve Sra- meket tennék meg miniszterelnöknek és Hlinkát a Ház elnökének, A Pravo Lidii szerint a nemzeti demokraták azért szeretnének bejutni a földhivatalba, hogy szabotálhassák a többi párt munkáját, London, május 27. A Daily News jelenti, hogy az esetben, ha a kormány a munkaügyi miniszter javadalmazásának kérdésénél a csütörtöki szavazás alkalmával kisebbségben marad, vagy azonnal lemond, vagy pedig azt fogja javasolni a királynak, hogy oszlassa föl az angol alsóházat, hogy a kormány a népre appellálhasson. A Momingpost arról értesül, hogy Mac- donald miniszterelnök szeptemberben részt — Rossz vagy! Rossz vagy! Elvágódott. És két kézzel kaparta a forróra sütött homokot és két marokkal szórta fejére: — Rossz vagyok! Rossz vagyok! — ordította szája is. Valaki kéne! Aki segítene, mert nagyon nyomorultul rúgta földhöz a rosszasága. Fellendült. És mint lefelé hajított kö rohant lefelé. Nagyokat ugrált. Nagyokat esett. Feje néha fájditón ütödött kemény kövekhez. Lent volt! Visszaindult a tömegbe. A kemény öklöző öklöt, amelyet leütött, bocsánatkérően simította meg. A kettétörtmellü véreshabu száját mea- culpásan csókolta. Az ugyanoly erőstől ő kért, kapott kegyelmet. Sokakat, másokat, akiket leütött, mély- rehajoltan engesztelt. Aztán elment. Lezuhant fejjel És újra fel a hegyre. A nap most is hátára ült és most is csörgött homlokáról a veriték. Aztán ismét felért. És ismét körülnézett. S ismét nem a vidéket nézte. Valakit keresett, akit sejtén kezdett megtalálni. Egyedül állt. És már nem feküdt rá ne- hezitőn az egyedülség. Szeméhez nyúlt és szeméből hosszan lógó nedv perzselŐn csörgött. Szivetáját tapogatta és szive őrülten kalapálta mcg-megálló dobogással mellétKét karja széttárult. Aztán látta a messzi verekedő tömeget.
