Prágai Magyar Hirlap, 1924. május (3. évfolyam, 99-122 / 547-570. szám)
1924-05-20 / 113. (561.) szám
2 Kedd, május 20. A prágai politika kistükre A szenátus megszavazza a sajtótörvényt — A nemzeti szocialisták torpedója az agrárok ellen — Ki lesz Cseh-Szlovákia második el- nöke? — Lodgman beszédének mai visszhangja Prága, május 19. Az a felháborodásszerü nemtetszés, amellyel a szenátus a sajtótörvény és az összeférhetetlenségi törvény javaslatát fogadta, mára lecsendesedett. Bekövetkezett ugyanis az, ami a prágai politikában rendszerint bekövetkezik: a koalíciós pártok a kormánnyal való tárgyalás után megegyeztek abban, hogy változtatás nélkül megszavazzák a sajtótörvény novelláját. Ezek után senki sem hiszi azt, hogy Masaryk elnök aláírásának megtagadásával ismét komplikálná a helyzetet. A Pravo Lidu szerint a szenátus felháborodásának legfőképpen az volt az oka, hogy a kormány a képviselőház elé terjesztette elő e javaslatokat, holott azok között egyesek a szenátus közjogi pozíciójára is vonatkoznak. A lap úgy tudja, hogy a szenátus magáévá fogja tenni a sajtótörvény novelláját, de határozati javaslatba foglalja majd össze álláspontját, felszólítja a kormányt, hogy a végrehajtási utasítás szövegénél vegye figyelembe a szenátus kifogásait. Az összeférhetetlenségi és a választási bíróságról szóló törvényjavaslat sorsa azonban még mindig bizonytalan. Ezeknél a szenátus változtatásokat fog követelni. Amig a parlament környékén ebben merül ki minden újdonság, addig a parlamenten kívüli politika terén a mezőgazdasági kiállítással kapcsolatosan megtartott agrárhét jelentőségét igyekeznek kidomborítani a cseh agrárius körök. így örömtől áradozó hangon regisztrálja a Venkov, hogy a lefolyt agrárhét bizonyságát alkotja a különböző agrár- szervezetek nézetazonosságának. Ezzel szemben fájdalommal állapítja meg, hogy a többi koalíciós pártokban annál nagyobb a viszály, hivatkozik a nemzeti szocialisták és nemzeti demokraták lefolyt pártgyüléseire. A lap ebből azt a következtetést vonja le, hogy az agrárpártnak kell alkotni azt a szilárd központot, amely körül csoportositan- dók a köztársaság politikájának alkatrészei. Hogy milyen visszhangra fog találni ez a gondolat, ez kitűnik a Ceské Slovónak vasárnapi vezércikkéből, amely rámutat arra, hogy a szocializmus erősbödik az összes európai államokban s kifejti, hogy a szocializmus nem elégedhetik meg azzal, ha az állam kormányzásában elfoglalja az őt megillető helyet, de törekednie kell a közgazdaság demokratizálására is. A legutóbbi időben — konstatálja a lap — szóhoz jelentkezik a szocializmusnak legfiatalabb testvére: az agrárizmus, amelynek szervezői erősen hiszik, hogy a szocializmust le fogják gyűrni. A lap ezt az agrártörekvést tévedésnek minősíti. Élénken tárgyalják prágai politikai körökben a Rude Právonak cikkét, amely arról a kérdésről szól, ki lesz Masaryk után Cseh-Szlovákia második köztársasági elnöke. Tárcarovatunk: Szerda: Kersék János: Tyukodi pajtás (vers). — Kortsák Jenő: Az aranylakodalom. Csütörtök: Maithényi Mária: Egy elfelejtett zene- költő. Péntek: Falu Tamás: Kilakoltatás. Szambát: Urr Ida: Virágillatok ölében (vers). — Nagy István: A légy. Vasárnap: Kállay Miklós: A régi ház (vers). — RaWndranath Tagore: Megkérés. — Lakatos László: Brmhaha. A kísértet — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Földi Mihály. A tanár ur irodalmi órát adott és a szellemekről magyarázott. — Nézzék, — mondotta —- a szellemeket nem úgy kell felfogni, hogy azok valóban vannak. Mint ahogy maguk, vagy én, vagy édesanyjuk, a nagyságos asszony van. Mikor például í íamiéinek megjelenik az édesanyja szelleme... ide figyel, Juliska, kérem? — Hogyne, tanár ur... csapott rá a kislány és elpirult. — Érti, Pistuka? — Értem, tanár ur —mondotta nyugodtan a fiú és kiegyenesedett. A verandán ültek, forró nyári délután, izzó fény sugárzóit be a vadszőlőn, ' sűrűn körülfolyta a verandát. Tikkasztó hőség volt, a fiatal tanár már egy jó félórája buzgón és álmosiíón magyarázott .Nhake- spearró) és a Hamleti öl. A sarokban iilt az anyjuk s olvasott. Sárga könnyű pongyolája lecsúszott a válláról, festett ajka, fényesre A lap szerint elmúltak azok az idők, amikor Tomasek képviselőházi elnöknek erre esélye lenne. Ma hárman állanak a startnál: K r a m á r, S v e h 1 a és B e n e s. Kra- már jelöltségét a saját pártján kívül a cseh néppárt és a Prasek-féle agrárius csoport támogatják. Svehla mögött állanak az agráriusok, a szociáldemokraták Bechyne-csoportja és a nemzeti szocialisták nagy része. Benes a köztársasági elnök kedvence, de a politikai pártok közül egyik sem csoportosul köréje, a nemzeti szocialisták realista szárnyán kívül. A lap azt hiszi, hogy Benest, aki nemzeti tekintetben kevéssé exponálta magát, a nemzeti kisebbségek támogatni fogják. A Rude Právonak ez a megállapitása nem tekinthető másnak, mint vagy rossz viccnek, vagy alapos tévedésnek, mert a cseh-szlovákiai nemzeti kisebbségek tudatában vannak annak, mit jelent számukra a kisebbségi jogok érvényesítése tekintetében Benes politikája. A cseh sajtóban még mindig visszhangja van Lodgman dr. múlt vasárnapi tescheni beszédének. A Pondelnik mai ^ziáma megállapítja, hogy Lodgman dr. teljesen magára maradt nyilatkozatával, mert eddigi legoda- adóbb hívei sem követik álláspontját. Még a horogkeresztesek is cserbenhagyták, nem is szólva az úgynevezett német aktivistákról, akik határozottan elitélik Lodgman nyilatkozatát. A lap azonban úgy véli, hogy ezek az úgynevezett német aktivisták csak külsőleg mutatják a közeledést, gondolat- világuk azonban ugyanaz, mint a Lodgmane. Ez a cseh sajtónyilatkozat bizonysága annak, hogy a cseh-szlovák politikai fölfogás teljesen egyformán alakul akkor is, ha a Lodgman-féle szélsőséges irányzat szólal meg, vagy ha az aktív politikáról kell véleményt mondania, mert amig az első esetben nyíltan támad, addig a második esetben örök bizalmatlanságával gyanúsít. Veszélybeit Ungvár magyar jellege Isméi megkísérlik a fővárost környező falvaknak Ungvárhoz való csatolását Ungvár, május 19. (Ruszínszkói szerkesztőségünktől.) Ungvár környékén, közvetlenül a város mellett, négy szlovák, illetve ruszin és egy magyar község van. A négy község: Radvánc, Gerény, Ungdaróc és Alsódomonya. Az ungvári kinevezett vybor, felsőbb utasításra, még 1923. év elején akciót indított abban az irányban, hogy a községeket — ,,Ungvár fővárosi jellegének kidomboritása és gazdasági helyzetének javítása érdekében** — a fővárosihoz csatolja. Ez a csatolás azonban sem Ungvárinak, sem a községeknek nem válik nagy gazdasái előnyére. A fővárosi jelleget ez a csatolás nem domborítaná ki, mivel a négy községből három és pedig Ungdaróc, Gerény és Alsódomonya elég messze esnek a főváros tömbjétől. A csatolást azonban a kormányzóságon keresztül egynesen a prágai kormány szorgalmazza, mivel ezzel Ung várnak magyar jellegét akarja eltüntetni, illetve a magyar kisebbségi nyelvnek a városi hatóságoknál való kötelező használatát elgáncsolni. A gazdasági mezbe öltöztetett csatolási kísérlet tehát tulajdonképpen a magyarság ellen irányul és ezért kellett már 1923 tavaszán is a legnagyobb ellenpropagandát kifejtenünk, Ihogy Ungvár magyar jellegét megmentsük. Segítségünkre voltak ebben a csatolásra ítélt községek is, melyek még 1923 április 27-én tartott együttes képviselőtestületi gyűlésükön mérlegelték azt a hátrányos gazdasági helyzetet, amelybe a csatolás által kerülnének és határozátilag mondották 'ki, hogy holmi nemzetiségi arányszámok megváltoztatásának kedvéért nem hajlandók előnyös gazdasági helyzetüket feladva, Ungvárhoz csatlakozni. A főváros átirata pontokba foglalta a községeknek nyújtandó előnyöket. E pontokra a községek átirattal feleltek, melyben az összes pontokra nézve kimutatták, hogy azok nem tartalmaznak kedvezményeket. Ezekkel szemben határozatilag kimondották, hogy ha netán a községek a kormányhatalom részéről a fővároshoz — azoknak akarata ellenére is — csatoltatnának, önállóságuknak ára fejében kilenc pontban foglalt feltételeket állítanak. A kilenc pont legfontosabb része a hatodik, mely szerint minden, a községek nevén álló vagyon jövedelme, vagy annak eladási ára csiak a volt község céljaira használható fel. Ungvár tehát.a meglehetősen gazdag községek vagyonával nem rendelkezhetne tetszése szerint. Az ügy akkor a kormányzóság elé került, ahol azt, tekintettel az ellene megnyilvánuló közhangulatnál, félretették. Annál nagyobb meglepetéssel vesszük most, hogy az ungvári képviselőtestület ezt a csatolási kísérletet a május 22-iki képviselőtestületi ülésen tárgyalni fogja. Mi az ügynek ismételt napirendre tűzését a magyarságra nézve a legnagyobb veszedelemnek látjuk és reméljük, hogy a képviselőtestületben helyet foglaló ungvári ősakosok pártállásra való tekintet nélkül összefognak a javaslat ellen.. Ezt annál is könnyebben megtehetik, mert a csatolásról komolyan beszélni sem lehet, annál kevésbé lehet a csatolás mellett foglalni állást, ha a képviselőtestület a községek feltételeit figyelembe veszi. E feltételek a fent ismertetett ponton kívül nem kevesebbet tartalmaznak, mint azt, hogy a községek .pótadójának 100 éven belüli emelése nélkül, a főváros a több kilométeres útvonalakat aszfalt gyalogjárókkal és villanyvilágítással lássa el és pedig egy éven belül, de a községek adófizetőinek menden hozzájárulása nélkül. Ugyancsak ily feltétellel köteles a szegényházat is felépíteni, valamint a vízvezetéket; úgyszintén egy egészen uj útnak a kiépítését. Ha ezekbe a fetételekbe a főváros belemegy, akkor több milliós kiadásba veri malakkozott körmei ragyogtak a nyárban. Rövidre vágott fekete haja kissé előre bukott sovány, fiús, erélyes arcára, ahogy a könyv .ölé hajolt. Ritkán pillantott fel a könyvből, Iians Heinz Ewers legújabb regényéből — miként a gyerekek megállapították ma reggel, amikor anyjuk és a tanár ur hosszan és hevesen vitatkoztak róla. A tanár ur irodalmi ellenfele volt a divatos szerzőnek, anyjuk azonban a védelmére kelt. — Nem lehet csupa Goethét olvasni, — vetette oda az asszony — és aztán nyár van és maga csak irányítsa a gyerekek irodalmi ízlését. A magaméval én meg vagyok elégedve. Maga talán nincs? — vetette oda reggel és a tanár ur szokása szerint elpirult. A reggeliző szobába belépett Pestre utazó apjuk, a vitázók elhallgattak, a gyerekek pedig odalopóztak az asztalra dobott könyvhöz s megnézték : íróját. Elhatározták, hogy hozzá fognak fér- I őz ni és elolvassák. Azokat a német szavakat, amelyeket nem értenek meg, majd megkérdezik a tanár úrtól. Legalább hasznát veszik. Úgyis tönkretette a nyarukat. Nem elég volt télen az iskola, most még nyáron is folytathatják, Az asszony ragaszkodott a tárni r ur lcjöveteléhez a birtokra. Hogy örül* j lek már tavasztól kezdve a vakációnak! A halastónak, a gyümölcsnek, a kertészkedés- j uek, a tennisznek! Most aztán itt kell ülni minden délután a verandán és tanulni. Aztán ' meg úgyszólván sohasem lehetnek egyedül, j Mindig velük van a tanár ur és tanít és ma- I gyaráz és idegen nyelveken beszél. Holnap | már áttérnek az angol nyelvre. Mi különb- ' ség vau akkor a tél meg a nyár között?, Egymásra néztek, ajkuk lebiggyedt. Pista homlokán gyöngyözött a verejték, Juliska alig tudta nyitva tartani a szemét. Es a sápadt, szőke, fiatal tanár dallamos mély hangján rendületlenül magyarázott: — Kisértetek nincsenek. Bizonyára hallották már azt a szót, hogy: vizió. A múltkor mondtam el azt, hogy Goethe önmagával találkozott. A zaklatott, szenvedélyes, tragikus helyzetbe került lélek olyan jelenségeket lát, amelyeket más nem, csak ő vesz észre. Olyan ez, mint az álom. Az álmodó valóságos embereknek érzi az álomképeket, de más nem tud róluk. Pistuka például nem tudhat arról, amit Juliska álmodik, ha csak el nem mondja, én sem tudhatok, teszem fel, arról, amiről édesanyjuk, a nagyságos asszony álmodik... — Hogy* mondja? — kérdezte szigorú mosollyal az asszony. — Azt hittem, úgy el van merülve, nagyságos asszony, a fenséges Ewersben. ~ De nagyon haragszik erre a szegény németre! A tanár ur lehajtotta a fejét. — Szegény német... — mondotta — Hogy* sajnálja... A németet... Arcát elöntötte a pír, az asszony hangosan felnevetett. A nevetés bátorságot öntött a gyerekekbe, felálltak. A tanár ur még rájuk szólt: — Kisértetek tehát nincsenek. Más kérdés aztán az, hogy a szenvedélyes léleknek ezeket a vízióit a költő megszemélyesíti. Értik? A stilisztikából már tanulták, ml az a perszonifi- kácló, ug.v-e? Nullát. Eáradtak? Elég lesz mára, nagyságos asszony?. gát anélkül, hogy ezekért bármily kevés gazdasági ellenszolgáltatást kapna. Most tehát kézenfekvő a kérdés: érdemes-e Ungvámak a prágai kormány nemzetiségi arányszámot megváltoztató szándéka kedvéért a főváros adófizetőit horribilis pót- adókkal terhelni? A felelet csak egy lelhet rá, hogy: nem! A képviselőtestület e csatolási javaslatot valószínűen egyszerűen elveti. I A német fajvédő nap A vészfékkel operáló kommunisták — Kisebb Összetűzések Berlin, május 19. A tegnapi „Fajvédő nap“ úgy Fürsten- waldeban, mint Boroszlóban a rendőrség igen energikus föllépése folytán nyugodtan folyt le. Fürstenwaldéban, ahol a volt harmadik ulánus ezred elesett hőseinek emléktábláját leplezték le, körülbelül kétezer résztvevő jelent meg, akikkel szemben hétezer kommunista vonult föl Berlin közeléből. A városi parkban kisebb összeütközés volt a rendőrség és a kommunisták között, egy rendőrőrmestert megsebesítettek. Két- zsáz embert a rendőrség letartóztatott. A Lo- kalanzeiger szerint a rendőrség a Fürten- waldeba éke zó vonatokat ellenőrizte és mindazokat, akik kommunistáknak bizonyultak, visszaküldte Berlinbe. A visszaküldött kommunisták visszautazásuk alkalmával meghúzták a vészféket s amikor a vonat megállt, kiugrottak a vonatból és gyalog visszatértek Fürstenwal'déba. Egyrészüket összefogdos'ták és a vasúti személyzetnek kiadták a parancsot, hogy a vészfék meghúzását nem kell többé figyelembe venni. A szociáldemokrata parlamenti kőnyomatos szerint a rendőrség gummibotokkal bántalmazta a kommunistákat. Boroszlóban jelentéktelen összeütközés volt a kommunisták és fajvédők között. A belgrádi örökös kormányválság Belgrád, május 19. Davidovics, az ellenzéki biok vezére tegnap visszaadta a királynak a kormányalakításra vonatkozó megbízatását. Politikai körökben azt várják, hogy a király egy semleges kormány alakítását fogja megkísérelni Stepanovics vajda vezetése alatt. E kabinetalakitás elé mértékadó belgrádi politikai körök nem tekintenek reménykedéssel és annak kudarcát biztosra veszik. Úgy hiszik, hogy a kormányválság megoldását őszre halasztják el s addig a Pa- sics-kormány fogja tovább vinni az ügyeket. Nem lesz önálló Hannover Hannover, május 19. (Wolff.) A rnai elő- szavazás, amelynek döntenie kellett afölött, vájjon tartsanak-e népszavazást Hannover- ban az önálló Hannover létesítéséről, akként döntött, hogy Hannover továbbra is Porosz- ország része marad. A magyar gondofnínaft a ml <fcsi9unJ& <cb fkoméfflwlő#t*f Az asszony hátradőlt a kerti széken. — Meleg van... — sóhajtotta bágyadtan. — Menjetek uzsonnázni, gyerekek. A gyerekek egymásba karoltak és csöndesen kimentek. Hallgattak. Mindakettönek motoszkált valami a fejében. Bármilyen unalmasak is ezek a nyári tanulások, a tanár ur ma kétségtelenül nagyon érdekes dolgokat mondott. Nincsenek kisértetek? Biztos, hogy nincsenek, de azért... mégis vannak. A nyolcéves Pista vitatkozni kezdett tízéves nővérével. Lehetetlen, bizonyitgatta, hogy Hamlet nem az apja szellemét látja. Hamlet is álmodik? ... Akkor ... akkor? Álom és valóság kísértetiesen összeolvadt most a két elkeseredett gyerek lelkében. Kiballagtak a kertbe s még mindig el- rneriilten vitáztak. Szerettek volna őszintén beszélni valakivel erről a nyomasztó kérdésről, de a jelenlevők közül senkihez nem volt bizalmuk. Eszükbe jutott, hogy volt náluk tavaly egy szakácsnő, akit „a kövér Zsuzsinak hívtak s aki elmondotta kint a cselédeknek, hogy a lánya szörnyethalt egy kisértettől. Nyári éjszaka benézett az ablakán a volt jegyese, akit hütlenül elhagyott, mialatt az kint járt a háborúban. Benézett az ablakon és a kövér Zsuzsi lánya meghalt. Egyet sikoltott és vége volt. Pedig már hamarosan gyereke is lett volna, mondta a Zsuzsi. Mert hát elhagyta a régi vőlegényét és máshoz ment. Pedig talán az sem volt kisértet, ezt is a Zsuzsi mondta. Csak, mert a menyecske mindig róla beszélt, a falubeli lányok meg legények vele Ijesztgették. Aki tán elesett a háborúban, mert sohsem jött vissza. Es tán az egyik magára szedett egy
