Prágai Magyar Hirlap, 1924. május (3. évfolyam, 99-122 / 547-570. szám)

1924-05-20 / 113. (561.) szám

Kedd, máius 2®. _______________________________________■ <?>RÍfW foG&ÍWÍKI#£__________________________________________________________£ i,TM,n-T- -____________■Ifim nnwrm---------------——————————————1———————.— . ... . ------ ------------- ----——— ■-------------------- ,. ■ram----------------- --------------------fii—■m-iwn----------------------1 rnnr~wmnmmmmmmmrmrmM-mmmmmmmmmmrtr-í—i—rm— Or ,^;^&>!PgC>fe^C^ §^fc>5Pg^^f^g^iPS0g>íC^O®DJC DÍDi>££D 3>£>SD®>£>gQ é 1-fj ^ .#>. tr*r> ,/L y‘. **/ípb^V,-E ^ &} f^feílü'Cíf ÜíÉi'Ai: \JÜüfí • v $ Komaromi Jánosnak, a legértékesebb g $ fiatal magyar írónak UJ REGÉNYE $ I Nifis 22-űi?c§iiöríöliöii I 0 w" |j kezdi közölni^ regényrovatában ^ a ^ fOS^JC>gD§^P§D®^^OS>PSOg^O^>pgOͧ>5oSOÍ>piDt^SOS>SDSDS^í^&^>PSC>g^C)S^ }<^CZC'§G%CZ<305C% Európa legszolidabb városában spártai erkölcsök Athénben — Ahol komo­lyan veszik a szerelmet A Prágai Magyar Hírlap athéni tudósítójától Athén, május, 19. Az idegen az ógörög klasszikusok föld­jén először is a híres görög orr után nézde- íődik. Általános az a hit, hogy a görög ar­cokon a belvederi Apolló gyönyörű orra ékeskedik. Az első szomorú tapasztalat, hogy a hires görög orr teljesen kihalt, ha ugyan hajdan is nemcsak művészi eszköze volt a régi szobrászmestereknek. Athénben ma az ember minden orrtipust láthat; a fitos orrocskától a hatalmas krumpliorrig, amilyet Sokrates jól ismert szobra visel. A klasszi­kus görög orrot azonban hiába keressük. Az antik szobrok modelljeit ma már nem láthatjuk Athén utcáin, csupán a krétai pa­rasztok és a déli szigetlakok között fedez­hetünk fel egy-egy ógörög fejet. Athénben mindenkin és mindenen érezhető az albán jelleg. Még a görög nemzeti viselet is albán eredetű. A gazdagon hímzett női ruha őse az albán parasztszoknya, a piros fringiái sapka és a szőrszerü cipő ősi hazája is Albánia. A nemzeti viselet azonban mindjobban kimegy a divatból. A kedvelt fustanellát már alig- alig látni. A francia divat cifra rongyai egé­szen leszorították már a festői görög ruhá­kat s a gyönyörű himzett aranybrokátok csak a jelmezes mulatságokra kerülnek elő. Az attikai paraszt nemzeti ruhái pedig, me­lyek szint és fényt vittek életébe, — a zsib- árushoz kerültek. A nemzeti viselet bukása Athénben nem jelenti a francia divat diadalát, mert elegán­san öltözött hölgy és ur vajmi ritka jelen­ség a görögök fővárosában. Az utca képe szörnyen silány. A nőiruhák legnagyobb ré­sze túlságosan szerén}^, otthon készült, a férfiak öltönyei pedig falusi szabók munkái. Amilyen az athéniek ruházata, olyan egy­szerű, szolid az életmódjuk is. Itt a legprü- debb angol miss erkölcsei sem sértődnek meg. Athénben nincsenek lebujok, nem is­merik a divatos bárt, hiába keresünk boro­zókat, szeparékat, játékbarlangokat, amelyek az erős férfijellemet is kisértésbe viszik. Az egész fővárosban nincs egyetlen kabaré, nem lehet látni egyetlen táncosnőt sem. Az egész szórakozás a színházra és egy kis-zenére szorítkozik. Még a mozi is szokatlan s jobb családok illetlennek tartják a sötét nézőte­ret. A kávéházakban, éttermekben csak po­litizáló urak szórakoznak, hölgyet azonban elvétve se lehet ezeken a helyeken látni. Este 7 óra és 8 óra között van a főétkezés, tiz órakor aztán kialszik az élet az egész városban. Az emberek lefeküsznek, a lám­pák kialszanak s éjfél előtt Athén már tol­lak között pihen ... Az Akropolis oltalma alatt az emberek teljesen antidionisztikus életet élnek. Aki mulatni akar, annak ki kell ruccannia Py- reusba, hol a kikötővárosok szokásos laza erkölcsei otthonosak. Athénben nincs talaja a kéjencnek, aszfaltbetyárnak és a szélhá­lepedőt, arcát bekente liszttel és odaállt az ablak alá, amikor sütött a hold. Hallgattak. A leány belevetette magát egy hintába, a fiú lassan lengette. Egyszerre megszólalt a fiú: — Lisztet kellene szerezni a konyhá­ban ... Egy pillanat alatt kivirágzótt bennük a nagyszerű terv. Ma éjszaka ök fognak leckét adni a tanár urnák a kísértetek tanából. Bele- bujnak a lepedőjükbe, arcukat bekenik liszt­tel s ablaka alá sétálnak, amikor rájuk süt a hold. Az jó vicc volna, ha megrémülne a ta­nár ur és sikoltásával fölverné a házat. Jót lehetne rajta nevetni. Mert mért rémült meg, ha nincs kisértet? Izgatottan tervezgettek, alaposan meg- hányíá'k-vetették a legapróbb részleteket is. A vacsoránál mindketten álmosságot színlel­tek és korán lefeküdtek. A sötétben lesték, hogy mikor csöndesedik el a ház. Kinéztek az ablakon, a zöld fákon dúsan zuhogott a fehér fény. Bóditó szagok gőzölögtek föl a lomha földből, egy hang nem hallatszott az egész kábult vidéken. Ágyukról lehúzták a lepedőt és egy­másra tűzték. Juliska ügyesen dolgozott; úgy magukra tekerte a lepedőt, hogy csak a sze­mük látszott ki, de azt is megmártogatták a finom lisztben. Aztán elindultak. Mereven, lassan, méltóságosan mentek, kis testük kifeszült, csak a lábuk mozgott, halkan. Ajkukat visszaszorították, szemük tüzesen kimeredt. Lélcgzeni is alig mertek, ha megreccsent a padló, hosszan megálltak. Kiértek az ebédlőbe, innét nyilt a tanár ur szobája. Már indultak a veranda felé, mosnak. A nők elve az a tukidideszi igazság: „a legjobb asszony az, akiről legkevesebbet beszélnek.14 A hellén nő ilyen is. Szükségte­lenül még az utcán se mutatkozik. Az ide­gennek az a legkülönösebb, hogy alig lát görög nőt. A leányokat a leggondosabban őrzik. Flörtök, kacérkodás nem látható. Nem is tudnának olyan leányt főkötö alá hozni, aki okot ad a mende-mondára. Az a férfi, Pozsony, május 19. (Pozsonyi tudósítónk jelentése.) A po­zsonyi Magyar Újság ma dé'utáni száma állítólag megbízható helyről arról értesül, hogy rövidesen három miniszteri szék ürül meg. Először Bechyne közoktatás- ügyi miniszter hagyja el a helyét, aki je­lenlegi szabadságáról nem is fog vissza­térni állásába. (Ezt a P. M. H. már jelen­tette.) Bechynét most Markovics Iván nnifikációs miniszter helyettesíti, aki va­lószínűen meg fogja tartani ennek a tár­cának a vezetését. A második miniszter, aki távozni fog: Hodzsa Milán földmivelés- ügyi miniszter, aki állítólag betegsége miatt válik meg állásától. Utódjának sze­mélyéről a pozsonyi kormánypalotában különféle kombinációk vannak íorgalom­Budapest, május 19. (Budapesti szerkesztőségünk telefonje­lentése.) A pártok máris erősen készülnek az őszi községi választásokra, amikor Buda­pest is uj képviselőtestületet választ. A sza­badelvű községi párt rövidesen megtartja zászlóbontó ülését, amelynek jelentőségét csak fokozza az, hogy azon Bethlen István gróf miniszterelnök fog programbeszédet mondani. A szabadelvű községi párt vezetői tárgyalásokat folytatnak a Bárczy, Heinrich, Rassay és Szterényi vezetése alatt álló pár­hogy lejuthassanak a kertbe és a tanár ur ablaka alá libegjenek, amikor zajt hallottak. Hirtelen megálltak. A falhoz húzódtak. Az ebédlő sötét volt, a veranda vadszőlője visz- szaveri a holdfényt. Nem tudtak tovább menni, a zaj megis­métlődött. Ök jobboldalt állottak, a tanár ur ajtaja közelében, a falhoz lapulva; a zaj bal­ról jött. Ajtó csikordult, nagyon halkan. Valaki kinyitotta a baloldali ajtót, anyuka hálószo­bájának ajtaját s valaki némán megállóit. Ki az? Apuka? Apuka Pestre utazott. A szoba­lány? Akkor miért ily óvatos, miért nem mo­zog bátrabban, hangosabban? Feszülten figyelő fülük most megértette, hogy valaki betette a baloldali gjtót s lábujj­hegyen feléjük indul. Gyorsan, sietve, kissé lihegve. Hallják a lélegzetét. S a sűrű sötét­ben fölvirrad egy hosszú fehér folt. Egyre nő. Libeg, táncol, átsiklik a szobán. Egyre közelebb ér hozzájuk. Őket keresi? Őket ül­dözi? Ki az? Kísértet? Szájuk kinyílt a sötétben, szivük rémül­ten vert. Megrémültek arra a gondolatra, hogy dobogó szivük elárulja őket. A fehér árnyék egyre közeledik. Honnét tudhatja, hogy itt vannak? Most már egészen mellettük van. Tapo­gatózik. Mindjárt hozzájuk ér... Nem. A ki­lincset keresi. A tanár ur ajtajának kilincsét. Most lenyomja. Az ajtó nyílik. Kitárul. És a hold szelíd sugara ráömlik az anyjuk idege­sen mosolygó arcára, fehér selyemingére. Az ajtó csöndesen bezárult s a két gye­rek rémülten rohant vissza az ágyába. Egy­máshoz bújtak és szivszakadva zokogtak. aki érdeklődést tanúsít egy leány után, azt feleségül is veszi. Még a pletyka sem mesél olyan szerelemről, mely ne végződne házas­sággal. A görögöknél általában rendkívül ki­fejlett a családi érzés. Ez a családias vonás és az áldozatkész hazaszeretet alkotja a görög karaktert, mely mindenesetre nemesebb, különb, mint a kö­zépeurópai. bán. Egyesek arról beszélnek, hogy Sro- bárt reaktiválják és ő veszi át a földnri- velésügyi tárca vezetését. A legnagyobb meglepetést azonban az a hír keltette, hogy Káliay József dr., Szlovenszkó teljhatalmú minisztere is megválik állásától. A lap ér­tesülése szerint Káliay távozása nem bu­kást jelent, mert Kállayt egy más nagyon fontos feladat elvégzésével fogdák meg­bízni. — Eddig szól a Magyar Újság jelen­tése, amelyhez pozsonyi tudósítónknak azt az információt sikerült szereznie, hogy Káliay József dr. Budapestre megy cseh­szlovák követnek, he’yét pedig Rurnán János kassai, vagy Bella Metód poszonyi nagyzsiipánna!, esetleg Bellái József mi­niszteri tanácsossal töltik be. tokkal a kooperációról. Ezeknek a pártoknak a mérsékeltebb keresztény politikát követő pártokkal való kooperációja sincsen kizárva. Kooperáció esetén respektálni fogják a de­mokrata párt eddig szerzett jogait. A végle­ges tanácskozások Vázsonyi rövidesen való visszaérkezése után kezdődnek meg. A szabadelvű községi párt vezetői eddig nem léptek érintkezésbe a radikális Kossuth- párt és a szociáldemokrata párttal, ami azon­ban — a Magyarroszág szerint — nem zárja ki azt, hogy a főváros egyes körzeteiben ne működnének együtt a fajvédők és a kommu­nizmus felé hajló elemekkel szemben. Hol választják meg Korányit? Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter vagy Győrött, vagy Vácott lép föl képviselő- j jelöltnek. A gj'őri kerület Miákits Ferenc szociáldemokrata képviselő halálával ürese­dett meg, inig a váci kerület képviselőjét: Krekker Kálmánt Vác polgármesterévé vá­lasztották meg. Krekker összeférhetetlensé­get jelentett be maga ellen, amit ha megálla­pítanak, lemond mandátumáról. Szerdán kerül a Ház elé a vámtarifája vaslat A nemzetgyűlés szerdai ülésén hozzákezd a vámtarifajavaslat tárgyalásához. Az együt­tes bizottságok ma részleteiben is elfogadták a javaslatot. A tanácskozáson Sándor Pál fölvetette azt a kérdést, hogy a kormány mi­ként kíván élni azzal a törvényadta jogával, hogy egyes cikkek vámtételét leszállítsa, vagy fölemelje. Walkó Lajos kereskedelem­ügyi miniszter úgy válaszolt, hogy a törvény­ben biztosított fölhatalmazással a kormány élni fog minden olyan esetben, amikor olyan árukról, berendezési tárgyakról, vagy gépek­ről van szó, amelyeket az országban még nem, vagy csak nagyon kis mértékben állíta­nak elő. Minden ilyen cikknek a kormány a vámját vagy teljesen eltörli, vagy pedig je­lentősen mérsékli. [FFiircadldt élt a íé#ou<áiJE<í> mit & mcö n<£»*a «rrsvM. fac*:' <aa JtyKa&agtMW tMtiir­iaujp a mumúijavtiétit sxof^áija f — május 19. A kék gyémánt végzetes varázsáról szóló legenda a bellinzónai szemafor vörös üvegsze­mein át ismét rámeredt az emberekre. Az igaz­hitű babonásoknak égnek is állt a hajuk, akad­tak azonban gyaur cinikusok, kik fölényes mo­sollyal olvasták az újság ökölnyi betűit. A kék gyémánt egy ideig szerencsét hoz tulajdono­sára, azonban idejekorán túl kell adni rajta, mert különben katasztrófába dönt — igy szól a babona. Hát nem is babona ez, hanem igazság. Egy barátomnak volt egy anyósjel öltje, a szeme kékes fényű volt és uzsonna alatt úgy ragyo­gott, mint a gyémánt. A barátom nem szabadult meg tőle idejekorán s alig hogy elvette a lányát hétfejü sárkánnyá változott. — Nekem egyszer egy szép szőke lánnyal volt megszívlelendő esetem. Azt mondta, hogy borzasztóan szerei s hogy nefelejts szeme van. De én láttam, hogy kék gyémánt a szeme s idejekorán túladtam rajta. Nem is történt sémim: bajom, ma is le­gényember vagyok. — És igy van ez az élet minden jelenségénél, nemcsak a kékgyémánt- szemü nőknél: idejekorán kell túladni mindenen, különben baj lesz. A vaj megavasodák, a tojás megbüdösöd'i'k, a pénzt lebélyegzik, a házadat elvagyondézsmázzák, a földedet elbirtokrefor- mozzák. Idejekorán túl kel! adni az Ifjúságon, mert baj, ha ősz főt bolonditanak a fiatal ked­vek; az überciiheren, mert nem veszi meg a handlé, ha nagyon öreg; az agglegénységen, mert különben nem kellesz asszonynak; az ötle­teiden, mert elavulnak; s túl kell adni idejekorán az életen is, mert különben meghalsz . . . * A K. N.-ben olvastam nemrég, hogy a kom­munista párt törvényjavaslatot készít az állam- polgárságról. A cikk1ró informátora, mint mond­ja, egy ízben maga is jelen volt, amikor Benes egy az állampolgárság ügyében nála járó kül­döttségnek kijelentette, hogy az ifjú csőh-szlo- vák köztársaságnak, éppen úgy, mint egy ház- tulajdonosnak, joga van ahhoz, hogy kedvére válassza meg az albérlőit. Már mint állampol­gárait Hát ennél rosszabb hasonlatot még Be­nes Is keveset mondott, pedig ő ért a rossz ha­sonlatokhoz. Mert hogyan tehet ki lakásukból , egy háziúr (Benes) az albérlőit (állampolgá- rait), mikor védi őket a — „lakbérleti törvény?11 Jobb hasonlatokkal tessék kormányozni, mert ez sánta. Nincs lába, hát még feje! * Csak nemrég ámultam el a rádiótelefonja csodából szóló újságcikkeken, melyek már rádiókalapokról, rádióesernyőkről és rádiófülbe­valókról irnak s máris úgy értesülök, hogy a a nők körében bizonyos jobboldali mozgalom indult meg ellene. (Tényleg, minek az anyós­nak rádiófülbevaló, mikor ugy:s minden a fülé­be jut?) A mozgalom élén a kávénénikék álla­nak, illetve ülnek, kik határozatiig kimondot­ták, hogy bojkottálni fogják a rádióleadókészü­lékeket, mik a világon mindent leadnak. Hát ak­kor ők nrt fognak „leadni11, ők hallgatni fog­nak?! — Ja, hogy mért nem baloldali a mozga­lom? A nők baloldalán a szivük van s az más­sal van elfoglalva . . . Kriksz-Nraksz, Az illetőség jogvitája Szlovenszkóban és Ruszinszkóban. (Szerkesztette Alapy Gyula dr. Komárom, 1924. Spitzer Sándor könyv- kiadóvállalata.) Nagyon ügyes. hézagpótló és hasznos kis könyv jelent meg Komáromiban az illetőségről tekintettel arra a jogvitára, mely a közigazgatási bíróság döntésével kapcsolatban erről a kérdésről megindult. Komárom volt az a város, amely elsőnek vette észre az ebben a magyar nemzeti ki­sebbségre nézve rejlő nagy veszed elmet és felirattal fordult a köztársaság elnökéhez a téves döntés helyesbítése iránt. A la p y Gyulía dr. indította meg a mozgalmat és Kamrás József dr. ügyvéd szerkesztette meg az emlitett feliratot. A szerkesztő ösz- szefogílaba az illetőség ügyének történeti fejlődését a magyar törvényhozásban, a ma­gyar joggyakorlatot, ismerteti a cseh-szlo- vák illetőségi törvényt és az ennek nyomon kifejlődött joggyakorlatot. M ege ufóiba tat la­nti! fejti ki a magyar joggyakorlat ismerte­tésében a törvénynek jogid terjesztő magya­rázatát a cseh-szlovák legfelsőbb közigaz­gatási bíróságnak szerzett jogainkat korláto­zó határozataival szemben, amely százez- seknek szerzett illetőségi és állampolgársági jogát érinti. A könyv közli három kiváló jo­gásznak ez ügyben irt dolgozatát: Petro- galii Oszkár dr.-nak mélyen szántó jogi fejtegetéseit a szerzett illetőségről, D é r e r Iván dr.-nak a közigazgatási bíróság dön­tése tárgyában egy;k szlovák jogi szaklap­ban irt s a törvény intézkedéseit elemeire bontó nagyszabású tanulmányát, mely telje­sen azonos a magyar jogászok álláspontjá­val, végül Kamrás József dr. komáromi ügyvéd, volt törvényszéki tanácselnök szer­kesztette feliratot a köztársaság elnökéhez, amelynek nyomán már több város és köz­ség szerkesztett hasonló szellemű feliratot. Aki ezt a könyvecskét végiglapozza, megis­merkedik a ma legfontosabb kisebbségi kér­désével, az illetőséggel. E mellett ez a könyv sokáig fontos dokumentuma marad a magyar kisebbségi jogok küzdelmének, Kállau József§il§wea§zlíéi miniszter Cseh-Szlovákia kifüpcsft kifele? Becbysae és Hodzsa is távoznak? — Humán, Bella vagy Bellái lesz az uj szlovenszkói miniszter — Srobár redivivus Ősszel SSvicUcRiBestf A szabadelvű községi párt zászlóbontása — A polgári elemek kooperációja

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents