Prágai Magyar Hirlap, 1924. május (3. évfolyam, 99-122 / 547-570. szám)
1924-05-18 / 112. (560.) szám
fii dgIII. évfolyam 112. (560.) szám jff ^11 Ilpfszőveíek ) Prága, vasárnap, 1924 május 18 B JB jg W' WF* I A JS’ mw wll W ..JlCi ma j^gr Éffl&wf' És$ jLW H'I MF $3x$ >s*y íü&F J?' &Í» Mtur pánská-nlice 40. L Telefon: 30349. * \ íK ^ JSS F ü jgw W. J8r « Xg JSgf wLM&síV ^ - Kiadóhivatal: Prága. I., Liliova ^MÍP^ lg? mfá* olice 18. ss* Telefon 6797. szám, íff^^ ^sSs^ íí^sí^fö^Sll^ag^gg^ljg^í^ — Sürgönyeim: Hírlap, Praha. — Főszerkesztő: A Szlovén szkói és Raszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Felelős szerkesztő: I PETROGALU OSZKÁR ár. politikai napilapja FLACHBARTH ERNŐ dr. I A parlamentek és a béke (:d.) Losonc, május 17. Érdekes és tanulságos megfigyelni azokat az eltolódásokat, amelyeket az egyes országok parlamentjeinek összetételében az JS választások előidéztek. A bábom lezajlása után a legyőzött népek mind a szélső irányzatok karjaiba vetették magukat. Németországnak és Ausztriának szocialista kormányai voltak. Magyarország sorsa egy bábkormány kezébe ikerült s ennek hátamögöít & (bolseviamus egyengette útját a fiatalom fe- j lé. Bulgáriában adefeüsta StamibuM'nszkij kor- | mányzott. Németországban azóta kétszer is választottak. Az első választások megtörték j k szocialisták abszolút többségét és előtérbe | nyomultak az úgynevezett mérsékelt 'polgári j pártok. Az e 'hónapban lefolyt választások j pedig már {határozottan a szélső necionaliz- j tousoak előretörését bizonyítják. Ausztriában ! a nemzetközi szociáldemokrata többséget a keresztényszocializmus váltotta föl és tiszta- j ra polgári kormány vezeti Ausztria kor- \ mányzatát. Magyarországon Bethlen náció- i ualista kormánya intézi az ország sorsát.: Bulgáriában a defetista Stambuíinszkijt a ] véres forradalom taszította felre és ta kor- ; mányi egy nacionalista többség vette át Ezzel homlokegyenest ellenkező fejlő- j ÜfSst tapasztatunk a nagy győző államoké m | Angliában a-i.háború;;beiejez-té\rej . Uoyd Ge-i or.ge háborús kabinetje a xmK^ztásóknál szín- | lé elsöpörte az ellenzéket, Az 1922. évi vá~ | íasztások még többséget adtak a" konzerva- [ ftv pártnak, de ma már Macdonaftí, a munkáspárt vezére öl Niagybriíania miniszterek Böki székében. Franciaországban Clemen- eeau kabinetje az első választásoknál óriási győzelmet aratott. Most, ámbár a jelenlegi Üortnány nagy politikai sikereket ért el és látszólag az ország pénzügyeit is rendbe hozta, váratlanul elbukott a választásokon. Elbukott Poincaré kormánya, holott nemcsak a franciák, de Franciaországhoz baráti és kevésbé baráti viszonyban álló országokban is majdnem általános vélemény az, hogy Európának ezidőszeriut talán legnagyobb áliamférfia éppen Poincaré. A franciák mégis elfordultak tőle és a nacionalizmus vizeiből szépen áteveztek a radikális pártokhoz. Olaszország politika: fejlődése egészen különös, Európának egyik államában sincs olyan erős és türelmetlen nacionalista uralom, mint itt. A nacionalizmus a terror eszközeivel irtóhadjáratot folytat a radikális irányzatokkal szemben. Ennek magyarázatát azonban megtaláljuk abban, hogy Olaszország ugyan a győztes államokhoz tartozik, ám a béke tárgyalások asztalától reményeiben csalódottan, elégedetlenül távozott. Az olasz nemzetnek igényeit a háborúban szerzett eredmények nem elégítik ki és a most •Uralkodó nacionalizmus tűzte ki maga elé célul az el nem ért aspirációk megvalósítását. Az utódállamokban, a k:santant országaiban is érdekes a poliíka; hangulat változás. Romániában nem vehetjük irányadóul a választásokat, mert ott a választások nélkülöznek minden komolyságot és az egész inkább egy nagy. esetlen fa-sangi tréfa. De úgy itt, mind a kisantant másik két államában kétségtelenül azt mutatják a szirti®tornák, hogy mind határozottabb formában és elkeseredettebb mérvben jelentkezik a hozzákapcsolt részek tihakozá^a, e'lenkezése a centralizmussal szemben. Romániában Erdély és Besszarábia, Jueosz’áviában Horvátország és a Bánság, ná'unk Szlovenszkó és Ruszinszkó tiltakozik a beolvasztás az egységesítés ellen. Úgyszólván minden országban jelentkeznek a legszélsőbb irányzatok is: a kommunisták és a fajvédők: ezek a kétségb'’es''ftek táborát foglalják magukban. Ezeknek térnyerése azt bizonyítja, hogy szaporodik azok száma, akik erőszakos, végletes eszközök alkalmazásával akarják a mostam rendet felborítani. Minden szímptoma azt mutatja, hogy a népek mentalitása megváltozott, úgy a győzők, mint a legyőzőitek elvetik azt az erkölcsi felfogást és gondolatmenetét, amely a háború után kizárólag érvényesült a béke- tárgyalásoknál és amely megrajzolta Európának uj térképét s megszervezte uj gazdasági berendezkedését. A nemzetek ma már elvetik és eítaszitják magáktól azt a felfogást, amely fölállította ,,a bűnös nemietek** fogalmát és amely a bosszú nevében rótt.ki büntetéseket és taszított népeket nyomorba. A legyőzött népek elvetették maguktól a háború után a naciondizmust, befogadták a radikális, a nemzeti Öntudatot nem ismerő nemzetközi irányzatokat, mert azt hitték, ha igy Canossát járnak, irgalmat és megértést találnak a legyőzőiknél s hogy őszinte megadásuknak erőteljes bizonyítékait ad iák, szakítottak az intézményekkel, amelyek őket a múlttal egybekötötték. Ha ma e népeknél a nackma!izmus lellobbanását látjuk, ügy ez annak hirdetője, hogy a legyőzőitek ma már dacosan szembehelyezkednek azzal az ítélettel, amely őket bűnösöknek mondja és büntetések elviselésére kárhoztatja. A felébredt nemzet? öntudat követeli a jogra!ansásoknafc jóvátételét, a népek egyenlőségének helyreállítását. A versailles-i szerződést létrehozó szei- iermnet való szieinbehelyezkedéséí jelenti francia és' angol népnek bálfélé való eltoló-’ dása. E nagy népek tisztán látják, hogy a legyőzött népek elnyomása, gazdasági .kizsákmányolása nemcsak ezeket, viszi a pusztulásba, de lehetetlenné teszi a' győző népek gazdasági megerősödését s a háború okozta bajok orvoslását.. Az olasz nációnaűzmus, az utódállamok- | bán erősödő autonoinista mozgalmak ugyan- i csak tiltakozások Versailles szelleme és intézkedései ellen. íme tehát a háború által meggyötört, megkínzott nemzetek ma már a kiengeszte- lődés és a testvériesség érzéseivel kivannak egymáshoz közeledni. Mindenütt tisztán látják, hogy mindaz, amit Versaillesben, Saint Germain-ben, Sévresben és Trianonban alkottak, nem alkalmas arra, hogy Európa népeinek jövője ezek szerint rendezkedjék be. A valódi béke megteremtéséhez a készség már mindenütt megvan és mégis milyen hosszú ut áll még előttünk, amíg eljuthatunk odáig, hogy az igazi békét megteremtsük. A népek tudják, hogy ez az ut a békeszerződések megváltoztatásán vezet keresztül. De ki mer hozzányúlni a szerződésekhez? Ki tudja biztosítani azt, hogy egy változtatás nem von-e mega után újabb változtatást és ha megkezdődik a szerződések revíziója, vau-e akkor általában megállás? Állandóan hangoztatják, hogy ha csak lényegtelen pontokban is megkezdődik a revízió, úgy csakhamar összedőlhet az egész -alkotás, iránit a béketárgyalások hoztak létre és amit ma „Uj Európádnak szoktunk nevezni. $ ha ösz- szédüíni kezd ez az alkotás, úgy nem tarthatja vissza senki az uj háborúi, egész Európának lángbaborulását. S az emberekben, úgy a győzők, mint a legyőzőitek táborában él egy minden érzést felülmúló borzalom, az iszonyat egy uj háborútól. Ezért hiábavaló tv&'.cs- még hosszú ideig a népek jóakarata M pfcgválíozoit gondolkodása. "'Európa továbbra is a züllés utján fog tovább menni mindaddig, amíg a népek tudatára nem ébrednek, annak, hogy a- háboruHcfc fenyegető rémét nem a békeszerződések • igazságtalan intézkedéseinek megváltoztatása hozza közelebb. hanem a szerződések változatlan fen tartás álhoz való konok ragaszkodás. Összeütközött a Slmplon-expressz Négy halott, ot súlyos sebesült — Az ügyeletes hivatalnok fohelőtte magát Laibach, május 17. A Simplon-expressz, amely éjfélkor indult ©í Rak-Eckrö! Olaszországba, egy Adels- fcerg melletti állomáson rászaietít egy íehervonaíra. Négy kocsi az összeütközés következtében tönkrezuzódott. A mozdonyvezető és fűtő az utolsó pillanatban leugrott a mozdonyról és megmentette életét. Négy utas meghalt, öten súlyosan megsebesültek. Az állomáson szolgálatot teljesítő hivatalnok íőbeldtte magát. Az összeütközés hibás válíó- álEiás következtében történt. Herényiét a Kínai MiigfntMsifer ellen Pekjng, május 17. Tegnap késő este egy ismeretlen küldött kopogtatott a külügyminiszter házának kapuján. A portás nyitott ajtót, kinek a bér- szolga egy súlyos csomagot adott át küldőjének azzal az üzenetével, hogy a csomagban a külügyminiszter személyes használatára szolgáló tárgyak vannak s a külügyminiszter csak személyesen bonthatja fel. Koo külügyminiszter ma délután megparancsolta szolgáinak, hogy a rejtélyes csomagot bontsák fel, ö maga azonban dolgozószobájában maradt A szolgák a kapott utasításhoz híven, óvatosan fogtak hozzá a kicsomagoláshoz, mikor azonban a láda fedelét felemelték, óriási detonáció rész két tette meg az egész házat. A csomagban ekrazittal tölttöt bomba volt, amely a fedőlap ehnozdiíására robbant. A robbanás mind a liánom szolgát megölte. Koo külügyminiszternek nem történt baja. Szünet a Jóvátétel! kérdés körül? London, május 17. A francia politika aktív színteréről letűnt Poincaré végleges visszavonulása előtt levelet irt MaedonaMnak. Az elsőben afölött sajnálkozik, hogy a francia választások megakadályozzák őt, hogy személyes tárgyalásokat folytasson az angol miniszterelnökkel. Meg van győződve arról, hogy a íran- c«»— arjgoi megegyezés létre fog jönni, mert enélkül lehetetlen Európa békéjét helyreállítani- Poincaré első levelének elküdése után megérkezett MacdonaM levele, amelyben) Mucdonald arra a hivatalos közlésre hivatkozva, hogy Poincaré ang'iai látogatása elmarad. sajnálkozásának ad kifejezést, hogy nem üdvözölheti azt az államférfmf, aki jránf csodálattal és tisztelettel viseltetik. Erre a levélre Poincaré azonnal válaszolt s kijelentette, hogy az Anglia és Franciaország között .tisztázandó kérdéseket utódja számára kellett fenntartani. A Reuter-ügyuökség jelentése szerint ezután a levélváltás után bizonyos szünet következik be a jóvátétel! kérdés rendezésének akciójában. legalább is addig, amíg az uj francia kormány megalakul. Nagyjában valószínűnek mondható az, hogy szükség lesz egy nemzetközi konferencia megtartására, de kétséges az, vájjon ez május vége, vagy junius közepe előtt létrejöjjön. Az első hágai békekonferencia negyedévszázados évfordulói a Irta:Epstein Leó dr., a Cseh-sz!ov5k!al Német Népszövetségi Liga titkára. Prága, május 17. 1898 augusztus 28-áu nagy szenzációja volt a világnak. II. Miklós, a minden oroszok cárja, a leghatalmasabb birodalom uralkodója és kora legerősebb hadseregének legfőbb parancsnoka, külügyminiszterének egy körlevele utján a hatalmak udvaránál akre- ditált képviselőihez fordult és meghívta őket egy konferenciára, amelyeknek az volt a célja, hogy „a véget nem érő fegyverkezéseknek véget vessenek és olyan eszközöket keressenek, amely megelőzhetné azt a szerencsétlenséget, amely az egész világot fe- nyegetiÁ A fogadtatás hűvös volt és Murav- jev gróf orosz külügyminiszter egy második körlevelére volt szükség (1899 január 11). amelyben részletesebben kifejtette a konferencia föladatait, hogy urának tervét megvalósítsa. 1899 május 18-án, azaz ma éppen huszonöt esztendeje, a diplomatáknak fényes gyülekezete a németalföldi' kormány meghívására összeült Hágában. A törpeállamok kivételével valamennyi európai állam képviselve volt. az európánkivüíi hatalmak közül' pedig az Északamerikai Egyesült Államok. 'Méx.h * japán, KmaV Perzsia cs Siam. A magasbaszálló reménységek, amelyekt a súlyos fegyverkezési terhek alatt már akkor nyögő Európa táplált, néni mentek teljesedésbe, amint azt a szakadatlan, őrült fegyverkezés bizonyította, amely végül is a világháborúra vezetett. A konferencia mindazonáltal értékes eredményeket hozott, amelyek még a világháború viharain túl is tovább hatottak és amelyekbe belekapcsolódott a modern nemzetközi jog. így az akkor létrejött Nemzetközi Döntőbíróság, amely egyébként a világháborúig terjedő korban többször fentartotta a veszélyeztetett békét, a népszövetség által életre hívott állandó Nemzetközi Bíróság alapja lett, amely iráni: valamennyi állam — azok is, amelyek eddig távolállanak a népszövetségtől, — föltéílen bizalommal viseltetik. Az a körülmény, hogy a hatalmak akkor fentartották maguknak az uj, általános vagy különös döntőbiróságí szerződések megkötését, számos állandó döntőbírósági szerződés léírejövete- lére adta. meg az impulzust. A hágai konferencián a nemzetközi jog intézményévé emelt közvetítést az államok között fenyegető konfliktusok esetére, a népszövetségi paktum tovább építette ki és a népszövetségi tanács egyik legelőkelőbb föladatává emelte, amely nemcsak — miként a hágai konvenció szerint az egyik fél egyoldalii ajánlatára — de a népszövetség valamely tagjának javaslatára is köteles közbelépni. Már az 1899. évben sikerült a döntőbíróságok számára egy perrendtartást alkotni, amelyet a második hágai konferencia tovább épített ki és amely mintaképéül szolgálhatott az Állandó Nemzetközi Bíróság eljárásának szabályozásánál. Az 1899. évben persze nem sikerült a szerződő felek kötelességévé tenni, hogy egy fenyegető háború esetében a döntőbírósághoz forduljanak, vagy a közvetítést vegyék igénybe, azonban az akkor megszületett gondolatok hatást gyakoroltak az uj hágai bíróság megteremtésére, ha talán a világháború benyomása alatt az államoknak a világbiróság alá való kötelező helyezése a jövőben előforduló vitás esetekre — sajnos — csak nagyon csekély mértékben sikerült is. Az ölső hágai békekonferencia nem volt elég erős ahhoz sem. hogy egy valóságos, már eleve állandó birákból álló világbiróságot teremtsen, mivel az általa élctbchivott döntőbíróság nem egyéb, mint olyan személyiségeknek állandó listája, akiknek sorából a döntőbírók szükség esetén ki-
