Prágai Magyar Hirlap, 1924. április (3. évfolyam, 74-98 / 522-546. szám)

1924-04-15 / 86. (534.) szám

_______Kedd, április 15. j -v'^o; v» rrr.^x^yTom^yrxn^^nvrjaKiitmi • ■» .«■■—wn*'vriiiWKmta*^l^mr*mammwm—twm——toc-j. ~~rrmm Non Mélséges, isti Németország elfogadja o szaftért®! javaslatok#! fiiesoftg a szővetségközi adósságok rendezését követeli — Az angol pof fika kedvező feseményeket vár Berlin, április 14. A miniszterelnök ma íiéíelött tanácskozott a kormánnyal a szak­értői javaslatokról Kniiiing bajor miniszter- elnök is részt vett a konferencián. Német politikai körökben nincs kétség aziránt, hogy a birodalmi kormány elvileg elfogadja a javaslatokat. A mai konferencián arról volt szó, hogy löüyesn formában válaszoljon a német kor­mány a jóvátételi bizottságnak. Belga jelen­tés szerint a német kormány ügy határo­zott, hogy szakértőket küld ki s egy félhi­vatalos francia híradás pedig úgy tudja, hogy a szakértőkön kívül írásbeli választ is ad. Ez a válasz állítólag már holnap elmegy a jóvátételi bizottsághoz. Róma, április 14. Tegnap délután Musso­lini fogadta a párisi olasz nagykövetei és a jóvátétel? bizottság olasz képviselőjét. Rö­viddel ezután megjelent a német követ is a külügyi hivatalban s öt is belevonták a ta­nácskozásba. A tanácskozás minden való­színűség szerint a szakértők javaslatáról folyt. Egyébként kijelentették illettékes helyen, hogy a szanálási program Német­országra nézve fceresztiiMhetetlen, ha nem előzi meg a szövetséghez! adósságok kér­désének rendezése. London, április 14. A jóvátétel! bizottság haríáToaata után miniden érdeklődés arra irányút, milyen álláspontot fog elfoglalni a német kormány csütörtökön a jóvátételi bi­zottság előtt a szakértői javaslatokra nézve. Tegnap előtt az angol kormány tanácskozást folytatott a javaslatokról. Diplomáciai körök­ben és a sajtóiban az az uralkodó nézet, hogy Németország el fogja fogadni a szakértők javaslatait A lapok kiemelik, hogy a javaslatok elfo­gadása Németország részére azt a nagy hasznot jelenti, hegy visszaállítják a német gazdasági egységet. A lapok általában optt- urasztükusain tekintenek a jövő felé. Csak az Observer ír szkeptikusan és annak a néze­tének ad kifejezést, hogy az a javaslat, amely a német adósságok teljes megfizetését bizonytalan időre elhalasztja, egyet jelent azzal, hogy az európai fegyverkezések kor­látozását is bizonytalan időre kitolják. London, április 14. A Times szerint két­séges az, vájjon szerdán vita iesz-e az alsó­házban a szakértői javaslatok nyomán elő­állott helyzetről. London, április 14. A Times brüsszeli tudósítója jelenti, hogy a belga kormány a jóvátétel szakértők ja­vaslatához föl tétel nélkül járul hozzá. A belga kormány javasolni fogja, hogy a szö­vetséges kormányok elnökei rövidesen ül­jenek össze, hogy megtárgyalják a német fizetések nagyságát, azok szétosztását s az esetleges alkalmazandó szankciókat az esetre, ha Németország nem tenne eleget kötelezettségeinek. A Daily News szerint Anglia nem fog elvi ellenvetéseket tenni ama francia köve­telés ellen, hogy Németország vonakodása esetére az összes szövetségesek kötelezzék magukat közös akcióra. — A Daily Tele- graph kijelenti, hogy az angol kormány va­lószínűen hajlandó a Dawes-tervnek ama részét elfogadni, amely szerint, ha Németor­szág kötelezettségeinek teljesítését nyilván megtagadja, a hitelező államok az alkarma- zandó szankciók tekintetében kötelesek egy­mást értesíteni Nagy bányaszerencsétlenség Karomban Szombaton és vasárnap két robbanás történt a Gabriella-tárnában — Tizenöt halott, sok sebesült > M áhrise|t Os>r3it, április 14. Szombaton délben a Bánya- és kohómü­vek r-i. tulajdonába tartozó karwini „Gab­riella" nevű tárnában hatalmas robbanás tör­tént, amelynek tizenöt bányász esett áldoza­tául A tárnában gyakran föllépő bányalég mindenkor a legnagyobb elő vigyázatra kész­tette a bányaigazgatóságot és most, amikor április 11-én a reggeli órákban a tárna „öreg ember1' nevű vágásában hirtelen túlfűtöttség lépett föl, azonnal bizottságot küldött ki a ka­tasztrófa elhárítására. A bizottság azonnal három védőgát fölállítását rendelte el. A ■bánya többi részének biztonsága érdekében az első védőgátat meg kellett erősíteni. Ennél a munkánál történt % 12 órakor a robbanás, melynek ereje az első gátat és a gát építésén foglalatoskodó munkásokat tizenkét méter távolságra sodorta. A bizottság azonnal ki­vonult a szerencsétlenség színhelyére. A rob­banás tizenöt bányászt megölt. Tizenkét bá­nyász, akik a robbanás színhelyének közelc­beu tartózkodtak, súlyos sérüléseket szen­vedtek, nyolc bányász eltűnt. A mentési munkálatokat nem lehet megkezdeni, mert a bányalég miatt a tárnát le kellett zárni- A halottak közül eddig csak kettőt sikerült ki­ásni A robbanás helyét hatalmas kőhahnaz fedi, amely alól itt is, ott is elszakított véres végtagok, fölismerhetetlenségig elroncsolt testrészek látszanak ki. A Gabriella-táma robbanása után a föl­gyülemlett robbanógázok a 29. tárnában teg­nap 14 óra 10 perckor újabb robbanást okoz­tak. A robbanás rettenetes ereje megsemmi­sítette a bánya vasszerkézeteit és lángba bo­rította az irodahelyiségeket. Emberéletben szerencsére ez alkalommal nem esett kár, csu­pán hat könnyű sebesülés történi. Karwinban egyetlen ablaktábla nem maradt épségben. Annak ellenére, hogy az ellenőrző bizottság állandó permanenciában van és minden elő- vigyázati rendszabályt megtesz, nincs ki­zárva, hogy további robbanások történnek. A bánya keleti részében tűz keletkezett és ezért el kell árasztani. A nyugati, nagyobb bányarész nincs veszélyben, mert el van szigetelve­A szerencsétlenül járt munkások leg­többje házasember volt. összesen harminc­két árvát hagytak hátra. A tárna üzemét hosszú időre be kell szüntetni, ami arra való tekintettel, hogy ez a vállalat leggazdagabb tárnája, érzékeny veszteséget jelent. A Gab- riella-tárna napi széntermelése 200 vagon. A bánya munkásait és tisztviselőit a vállalat egyéb bányáihoz osztják be, hogy a Gab- riella-üzcm szüneteltetéséből eredő hiányokat pótolják. A karwini bányavidék ismételten nagy szerencsétlenségek színhelye volt. 1894-ben a Larisoti-fé'le bányigazgatósáig egyik üzemé­ben nyűt láng okozta bányalégrobbanás tör­tént, amelyet öt további robbanás követett a szomszédos tárnákban és 235 bányász halá­lát okozták. A lary-i ni tárnában 1921-ben történt óriási bányáik a ta sztr ófának 112 ha­lottja vo’Jt és itt is a keleti bányavidéken fel­lépő nagyobb bányalég okozta a szerencsét­lenséget. A bányahatósági bizottság igen ne­héz helyzetbe van, A vasárnapi újabb rob­banást talán meg lehetett vdna akadályozni, ha nagyobbszáimn munkáscsapatot engedtek volna te a bányába gátak emelése céljából. De féiío volt, hogy uijabb robbanások követ­CSAK nNAGVon NAL VEGYEN HASSA, FŐ-UTCA 25. 1779 keznek be és ezért inkább a bányát engedik elpusztulni, semhogy újabb emberéleteket kodcáz ta ssan ak. Interpelláció a képvisejőházban A német szociáldemokrata képviselők a képviselőiház mai ülésén interpellációt intéz­tek a közmunkaügyi miniszterhez az utóbbi időben egyre szaporodó bányakatasztrófák ügyében. Az interpeliálók kérik, hogy a bal­esetek elkerülése céljából a bányaüzemeket szigorú elenőrzésnek vessék alá. Azt a kér­dést intézik a közmunkaügyi miniszterhez, hogy hajlandó-e a legutóbbi karvini bánya- katasztrófa okait megállapítani és a vizsgá­lat eredményét a házzal közölni. üfabD híren iloű.zso lemondáséiul Berlini követ lesz? — Utódául Srofeárt, Blahót és Medveckyt emlegetik Prága, április 14. A cseh néppárt! Lidové Lfety szlovák körökből arról értesül, hogy Kodzsa Milán földnriveíésügyi minisztert egészségügyi ál­lapota arra kényszeríti, hogy bizonyos ideig nem szentelheti magát a közéleti tevékeny­ségnek ás ezért nagyon valószínű, hogy le fog mondani. Az okok különbözők. A legfon­tosabb közöttük az, hogy Hodzsa környeze­tében nem voltak jó és megbízható munka­társak. Hodzsa a miniszteri tárca helyett kö­vet! állást fog kapni, valószínűen Berlinben. Ismeretes, hogy Hodzsa kezdettől fogva a diplomáciai szolgálatnak akarta magát szen­telni. Utódja előreláthatóan ismét egy szlo­vák agrárius lesz. Elsősorban Srobár nevét emlegetik, aki az utóbbi időben ismét részt vesz az afctiv politikai életben. Azonkívül Biahó Pál dr.-ról is szó van, sőt Medveczky- röl is suttognak. így ír a Lidové Listy, amely mint isme­retes Srámekhez igen közel áll. Feltűnő, hogy a jelentés először egészségi okokra hi­vatkozik, de egy mondattal később már Hod- zsa környezetére tolja a felelősséget. Nem irigyeljük Hodzsátó! a neki kilátásba helye­zett követi állást, de mégis erősen kételke­dünk benne, éppen ő reá, a túlzó sovinisztá­ra bízzák Tusár örökét, aine’y igen nagy ügyességet és tapintatot, tehát olyan tulaj­donságokat igényel, amelyeket Hodzsáról föltételezni nem {ehet. itt említjük meg, hogy Opletál József volt erdőigazgató, aki már többször kikelt az ertíőigazgaíásban fölmerült bűnök és mu­lasztások ellen, a Lidové Noviny vasárnapi számában — félreérthetetlenül Hodzsa ejíen irányított célzattal — élesen megtámadja a foWraivelésügyí minisztériumot a szloven- szkói és ruszinszkói faeladásoknál követett gyakorlata miatt, összehasonlítja a magyar s a cSeh-szlovák rendszert és összehasonlítása éppen nem az utóbbi javára üt ki, végűi pe­dig köyeíeíi, hogy a kormány a törvényhozás utján zárja ki a visszaélések lehetőségét, mégpedig nemcsak arra az esetre, ha az ál­lam a vevő, hanem akkor is, ha vz álam az eladó. A választási bíróság szombati tárgyalá­sai. A választási bíróság szombati zárt tré­sén, amint ériről a hivatalos kummüniiké be­számol, igazolta Maxién János, Mikié Vtece és Knejzlik János képviselők, valamint a vágaljai, táfcraaljai és zólyomi nagymegyék megválasztott képviseleti tagjain: k jegyzé­két. A pozsonyi nagymegyei választások fe­lülvizsgálásánál megtagadták egy tag igazo­lását, három tag mandátumának igazoló'át pedig a szükséges vizsgálat megejtése végett elnapolták. Továbbá „a perbeli teg'timác'ó fogyatékossága miatt" elutasították a pozso­nyi országos keresztényszociaiista pártnak Sdhimidt Károly Jenő dir. szenátor mandátu­mának megsemmisítésére vonatkozó indítvá­nyát, mivel „ez a párt nem az a választási párt, melynek jelölőlistáján Sdhmidtet meg­választották." Végül elutasították a rusz'n- szkói független szociáldemokrata párt távi­rati előterjesztését a ruszinszkói választások ellen, mivel ez a sürgöny nem felelt m-e* a panaszokra vonatkozó formális törvényi elő­írásoknak, M gBMa&'SpSS.X í*Oir£tfJff>ír«KÍT?S<£?.ÍÍ 1P mi ffcxg»tvm&k ffBámzf&eMcii&lIxa? Tárcarovafunk: .Szerda: (Ma): Forgácsok a hétköznapról. — S ze u t m i h ál y i Ödön: A rádzsáik kincse. Péntek: Szenten ihályi Ödön: A rádzsúk kincse. Szombat: Szentmíhályi Ödön: A rád zsák kincse. Vasárnap: H ii s v é 11 szépirodalmi mel­léklet. Több mint negyven eredeti tárca és vers. ________________________ Vá laszúton — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Marothy Jenő. Az iró (mert a régi tárcairodalom em­berekbe bujtatta a művészt, a mostani csu­pa íróba, festőbe kergeti az embereket), tf- hát Kenderes Balázs, növel airó szellemi íel- sőbbségének teljes pátoszával kortyolta megszokott kávéliázában a pótolhatatlan fe­ketét, melytől gondolatot várnak és nyer­nek, akik elsősorban a gyomrukon keresz­tül ítélik meg a világ ábrázatát. Kenderes Ba'ázs „született iró“ volt. Az ő arcáról már a bábaasszony is leolvasta a magasabb küldetés fintorait. Roppant koponyával ajándékozta meg a természet. Négyéves korában azzal lepte meg a vi­lágot, hogy szülei nem kainak kalapot a fe­lére. Így öreg kanonoki félciliudcrliez kei ett folyamodmok, hogy Balázs ne maradjon fedő nélkül Nagy volt a kalap, de Balázs méltóság­gal viselte. Szürke szemei, keserű, öntuda­tos étetismerettel jártak a tenyérnyi karima alatt s tiz lépésre vertek minden gúnyt és sajnálkozást. A járókelők megbámulták, meg­fordultak utána, de nem nevettek rajta. SíeMn pedig, a sarki hordár, elismerően morrantott a szakállába, amint a gyerek előtt leemelt sapkáját a helyére nyomta. — Teríngette öregje, muszáj vagyok kö­szönni neki. Ba’ázs tehát lassanként megtanulta, hogy „rendkívüli ember." Amikor tehette, odaállt a tükör elé, megforgatta hatalmas fe­jét s komoly banghordozással ismételgette apja hetvenkedő jóslatát: — Nézzétek ezt a homlokot: iró, nagy iró lesz belőle! S a szcrte'en boglyas gyümölcs fönt a csenevész nyakon egyre fokozottabb tiszte­letben részesült. Mialatt kortársai — vásott iskolák örülök — szent meggyőződéssel hit­ték, hogy a maguk ábrázata csak azért ma­radt ki a kabát alól, hogy ádáz feljebbvalók meg'.apaszkodhassanak benne, addig Balá­zséról elismerték, hogy itt kivételt tett a természet, öt nem szabad orroníitni, szijjra fűzött könyvekkel tarkón kalapálni, füleit tolltartóba csípni s cíhálni keletnek, nyugat­nak. Az ő fejében készül v alami. Valami uj magyar nye'vtan. vagy mi az ördög. Azért csak hagyni kell a boldogtalant, legalább lesz min szitkozódnia az uj generációnak. Balázs akkor már rengeteget olvasott. Nagyhírű koponyák tartalma loccsant az övé­be, széles hullámgyürüket verve maguk után. Valami hódított telítettséget érzett, amire más, közönséges halandósazt mondja: — htl, de torkig ettem magám, — azzal fuj egyet s kiront a szabadba emészteni; — Balázs írni kezdett. Névnapi köszöntőkkel indult. Valahol úgy olvasta, hogy a nagy szellemek erre a műfajra vetik magukat először. Rimek buk­fenceztek a fülében, Balázs utánuk kapott, kettesével, hármasával összemadzagolta őket, fogott hozzájuk egy-egy kóbor gondolatot és zengett a vers, mint a karikacsapás. Dehogy is gondolta volna a könnyező rokonság, hogy Balázs tol a alatt előbb a nyúl fordul föl s aztán céloz a vadász. Ki merészelné a lángcsz útjait kutatni? S utóvégre is a nyúl a fontos, nem az, hogy ki lövi, — hogy lövi. A tapasztalat azt mutatta, hogy igazuk van. A háromemeletes homlok rohamléptek­kel haladt előre. Ujsághasábok, kiadócégek nyiltak meg előtte, Balázs bírta nyomon kö­vetni.-2- öcsém, — mondotta neki egy tekin­télyes kiadó, — használja a fejét, mert nem tudom, jogosan viseli-e. Balázs gőgösen bólintott. — Megmutatom. Irt. Nőképpen novellát, közi fen-közben regényt is és maró kritikákat. Könnyen moz­gott a tolla s ha néha mégis fáradság nehe­zedett az agyára, elég volt a kávéház met­szett tíikörtábláiiba pillantania: a szembené­ző titáni homlok megihlette, elragadta. Szerelmes volt a fejébe. Azt tartotta, hogy benne van minden, amit Ötezer év óta emberi ésszel kisütöttek s századokkal hagy­ja maga után valamennyi kortársát: ezt a sok nagyszájú, tehetetlen akamokot. Elhitték neki. Irigyelték. Féltek A harmadik feketét hajtotta föl. — Harmincötéves vagyok — villant meg a kuszáit hajerdő alatt, — ideje, hogy vég­képpen kitörjek a csordából s utat nyisssk az utókor számára. Nagy pairköfeg hevert előtte. Tollat fo­gott s leírta a címet: „Válaszúton." — Regény lesz, — állapította meg. —* Regény a 2000-ik év ifjúságához. Gondokozott... aztán lassan, reményke­dőén a tükörbe tekintett... Majd megszeppenve azt mondta: — No... Tollára szegezte tekintetét: — kiszáradt, újból bemártotta: — nem fogott. Lázas, követelő arccal fordult a tükör­höz. Hiába. Csak egy dühös pofa mereszt- gette feléje töprengő sértőit. — Mi a fene?! Megindult alatta a szék. Sülyedt. sfl- lyedt, hogy meg kellett kapaszkodnia. Szörnyű világosság gyűlt a szemében. Nincs mondanivalója! De hát a lobbi? Az eddigiek? Az elisme­rés? A kortársak bámulata?! g

Next

/
Thumbnails
Contents