Prágai Magyar Hirlap, 1924. április (3. évfolyam, 74-98 / 522-546. szám)

1924-04-12 / 84. (532.) szám

Szombat, április 12.

Bgrw Ferenc

a nuBdnÉzköl szomorú állapotokról

Riiszmszbó magyar szenátorának tegnapi beszéde

Prága, április 11.

Tegnapi számunkban röviden közöltük Egry Ferenc szenátorunknak a ruszinszkói közállapotokról mondott nagy, figyelmet kel tett beszédét, amelyet nagy fontosságára való tekintettel az alábbiakban szükségesnek tartunk teljes egészében közölni:

— Tisztelt Szenátus! Amikor első ízben van szerencsém megjelenni a nemzetgyűlés szenátusában, mint a Podkarpatska Ruszi őslakosság autonóm pártjának küldötte, nem mulaszthatom el, hogy működésemhez a tisztelt Szenátus jóindulatát kikértem. Fogadjanak Önök engemet úgy, mint aminö érzéssel jöttem ide. Legyen egymás iránt bizalmunk a jóra, az igazságra való becsületes törekvésben. Legyenek Uram meggyőződve arról, hogy minden szó, amelyet elmondok, a mi népünk, a köztársaság összes lakosságának javát és boldogulását célozza. És ha olyat kell mondani, ami talán sokaiknak érdekeit sérti, ne a haragot, ne a makacs visszautasítást, de a megértést, az ügynek igazságos megismerését és bírálatát váltsa ki az Önök leikéből. Legyünk igazságosak. Mérjünk mindenkinek egyenlő arányban. Ez az elv az alapja az erős és 'egészséges áUamaJkotástiak és nem a szuronyok erdeje, amelyhez csak vér és szenvedés és az emberi jólét halódása tapad. A mi sötét korszakunkban, amikor az emberiség rossz szellemei uralják a lelkeket, a csöndes munka, az egymás megértés útja csak az igazság lehet. És ha ehhez 'tartjuk magunkat, a raépéfc megnyugvása lesz a (jutalmunk.

A napirenden levő javaslathoz szólva mint nem szakember, nem tudok kimerítő bírálatot mondani, de annyit tudok, hogy egy ilyen fontos, a köztársaság polgárainak életbevágó ügynél a legnagyobb körültekintéssel és a legmesszebbmenő demokratikus felfogással kell a törvényt megcsinálni. Én azonban úgy gondolom, hogy ezt is, mint minden mást, a kormány a saját érdeke szerint fogja megoldani

— Azonban ki kell jelentenem, hogy én a kormány jószándékában bízni nem tudok, mert én az én kicsi autonóm hazámban, Podkar- patska Rusban megtanultam kételkedni, sőt nem hinni a kormány minden ígéretében, minden szándékában. Megengedi a tisztelt Szenátus, hogy ezt a bizalmatlanságomat megokoljam és egy képet fessek Önöknek, amelyből meglátják a mi állapotunkat és az elkövetett tengernyi hibát.

Az autonómia

— Rövid leszek, csak dióhéjban mutatok iá a hibákra abban a reményben, hogy Önök fz ügynek halálos fontosságára való tekintettel, minden dolgot meg fognak vizsgálni, lieg fognak fontolni és igyekezni fognak orvosolni is. A saint germaini békeszerződés szerint e területnek messzemenő autonómiája van, de hol van ez, Uraim? Azt hiszem, hogy eddig csak a mi, az ottani lakosság szivében, mint forró óhaj, mint elengedhetetlen követelés van meg. Röviden végzek a témával és kérdem, van-e Önök között valaki, csak egyetlenegy is, aki egy ilyen fontos szerződésnek a semmibevevését és kijátszását helyeselni tudná. Én felelek ná azzal, hogy én ilyet elhinni, sőt elképzelni sem vagyok képes.

— A mi népünk vérzik, pusztul a „csatlakozás4* óta. Minden reménye, minden bizalma, sorsának jobbra fordulása, nyugalma autonómiájának megvalósításától függ. Aki ezt nem akarja, az két balkézzel nyúl bele a sors irányításába és vezeti azt olyan tcvntakra, amelyről esetleg már nincs visszatérés és csak pusztulás lehet. Az eddigi kormányrendszer éretlennek deklarálta a mi népünket a demokrata elvek által megkövetelt politikai élet íölvevésére. És az eredmény mit igazol, Uraim? igazolja a nép elégedetlenségének, de többet mondok, a nép haragjának félre nem magyarázható tényét.

— Pedig, igen tisztelt Uraim, a kormány pártjai mindent elkövettek, hegy ezt a nép- hangulatot elhallgattassák. Volt ott minden, amit e téren valaha, valahol alkalmaztak, sőt olyan is volt, amit egy kissé jóizlésü emberek sohasem alkalmaztak még. És mindezeket ez a nép megemésztette nyugodtan és megfelelt rá úgy, mint ahogy felelnie lehetséges volt. Az erkölcstelen ütések alatt hangot adott, amely hang a kétségbeesés hangja, az elkeseredés hangja, a jövö bizonytalanságának keserűségében megszületett hangja. Ez a nép nem kommunista, nem államfelforgató, de a kormány intézkedései miatt hitétől, reményétől megfosztott szerencsétlen nép, amely elkeseredésében a lehető legerősebb módon felelt a hozzáintézett kérdésre. Mert Uraim, lehet-e elképzelni olyan állapotokat egy demokratikus, egy második Svájcnak nevezett államban, mondom: elképzelni és nem megvalósítva látni, mint amilyenek a mi kis autonóm területünkön tényleg meg vannak. Azt látni, azt elszenvedni lehet, de leírni, valamennyit elmondani nem.

Á nép nagy nyomora

— A nép éhezik. A mostoha talajjal és időjárással bíró Felvidék népe valósággal éhen vész el, vagy a rossz táplálkozás miatt elpusztul. Az ezelőtt jobb körülmények között élő ipari munkásság lerongyolódva, éhesen ténfereg az ország minden részén munkát keresni, de munka nincs, mert az ipartelepeket a kormány megszüntette és a magánvállalkozásokat megölte a cseh verseny, amely e közös, hazában különös előnyöket élvez, amelynek kedvéért a mi iparunknak el kell pusztulnia.

— Hogyan éljen tehát népünk? Pedig élni kell, Uraim! Innen van az aztán, hogy odaadja magát a szélsőséges ígéretek hatása alatt a szélsőséges pártoknak és ami nagyon jellemző, nem a kormány nagyhangú ígéretének adott hitelt, hanem a kommunizmusnak. Szomorú dolog ez, Uraim, de úgy van, a kormány Ígéreteinek már nem tud hinni

senki

A magyar iskolaugy

~~ Az önkényesen, igazságtalanul végrehajtott népszámlálás adatai szerint százötezer főnyi tömegben élő magyarság iskoláit elvették, a tiszta, szinmagyar gyermekeket előttük érthetetlen nyelveken tanítják és sok helyen iskolájuktól teljesen megfosztják. A magyarság régi kultúráját minden módon, minden eszközzel megsemmisítik, hogy ifjúsága a tudatlanság, müveletlenség éjszakájába sülyedjen alá. A vallásos és jóerkölcsü nép erkölcsi és vallási nivóját lerombolják, egymással halálos tusába kergetik a felekezeteket, a jó erkölcs, a boldogító hit templomait véres verekedések színhelyévé változtatják. A társadalmi rendet, a társadalom egyes osztályait egymásra uszítják.

— Podkarpatska Rus határait nem a megegyezés alapján állapították meg és ezáltal néprajzilag és földrajzilag Podkarpatska Rushoz tartozó területek elestek, amiből az ottani lakosságnak kiszámíthatatlan kára következett be.

A földreform

— Készül a földreform. Évek óta a hivatalnokok seregie hízik rajta, a politikai boszorkánykonyhát táplálják vele. de a nép, az igazi, rászorult nép nem kap földet Az ipart megszüntették, a kenyérkeresetet megszüntették, de a földet másoknak, idegeneknek osztogatják. Az állanji munkákhoz idegen vállalkozókat idegen munkásokat hoznak. Podkarpatská Rusz legfőbb kincsének, erdemieík kihasználása terén is érthetetlen politikát folytatnak. Igyekeznek mindent kihasználni, amihez könnyen hozzájuthatnak. Úgy tudom, hogy egy amerikai tőkével való pusztítás kisért Azaz letarolni egyszerre mindent pusztává tenni. eikarsztositani a vidéket, hogy soha többe ott emberi lény otthont ne találjon, de nemcsak ott hanem a jobb talajjal bíró alvidéken se, mert az el'karsztosrtás következtében előálló árvizek miatt az egész atvidék is hasznavehetetlenné válik.

— A folyók szabályozása megszűnt erre nincs pénz, de van más célokra elég.

Az adózási rendszer hibái

— Az adózó polgárságot elviselhetetlen terhek nyomják, melyeik különböző fajait az sem érti, akt csinálta.. Semmi rendszer, semmi igazság, sohase tudja senki, hogy mi vár reá, mikor jut a vagyoni törik szélébe. A hitel ügy, a kereskedelmi ügy szomorú sorsra jutott. Uzsora, kapkodás, bukás mindenfelé. Hitelszövetkezeteinket megszüntették, se hitelhez, se pénzéhez nem tud hozzájutni senki. Hadikölcsönügyüiík rendezetlen, pénzünket annak idején felvásárolta a magas kormány 1:4 és 1:10 arányban. Ugyan mit gondolnak az Urak, nem jogcxs-e a panasz, nem jogos-e a harag az ennek következtében koMusbotra- jutottak részéről?

Tisztviselők és nyugdíjasok

—És a sok üldözött hivatalnok, akik becsülettel szolgálták hazájukat, a rongyosak, az éhesek, hát ezekkel mi lesz? Hát az öreg nyugdíjasok, akik jól éltek valamikor és most száraz kenyeret se ehetnek, ezekkel Is mi lesz? És azok, akiknek nyugdijigé===g C 1 09 €§ Í =

csak „mA«air-“ nal vegyen

KASSA, FŐ-UTCA 25. 1779

nyét minden alapos ok nélkül megtagadják. Uraim, az átok ugyan nem lakatja jól őket, de

egy államkormányzat, amelyre polgárai átkot szórnak, miként állhat fenn a vMgon? Miként állhat meg önlelkiismerete előtt?

_ Hol van itt az igazság, hogy azokat, akik dolgoztak a közért, kevesen és sokat, éhezni engedik és helyettük behoznak újabb idegeneke! sokat, négyszer-ötször annyit,

Hint rég'n voltak és ezeket tömik, jól fizetik.

Állampolgárság és illetékesség

— / •állampolgárság kérdése egyszerűen a : rok kínzásának és megfélemlítésének é, évé sülyedt. Mindenkit kiutasítanak, tt Mkit kiutasíthatnak, aki nekik

úgy teís ’ "s a szegény, szerencsétlen polgár, miv gyarországon el nem fogadják, lóghat é. . Jipld között.

— / öségi jogokat figyelembe nem veszik. )

én net prek kisebbségi jogot, én

egjeni ismerek csak mindenki részére, j.aját módja, saját kultúrája,

saját r aját szokásai és akarata

szerint ts élhessen. Egyedül egyet

kötnék 1 becsülettel, a mások kára

nélküli*, nek javára éljen. De amíg csak a: * tudják tőlünk követelni a

saját ar inkön és minden mást megtagadta ez nem demokrác a, ez

nem ig

Adják meg,

asm a mienK

— C - -ítünk tönkrement. Pcdk’arpatÁa*, jrMs Öo'V és marhatenyésztése ismeretien tényezők lelkiismeretlenségének játékszere lett. A jövedelem semmi, a követelt szolgáltatás légió. A külpolitika terén a szomszédos és egymásra utalt államok között a megértés a békés kiegyezés helyett a visszavonás, a harag, a gyűlölet politikája járja. így nem lehet gazdálkodni, igy nem lehet megélni, igy nem lehet nyugodt népekre támaszkodva erős államot alapítani.

— Adják meg, Uraim, ami a miénk, adják meg azt, amire szerződésileg kötelezve vannak, amire magukat isten és emberek előtt lekötelezték. Adják meg a mi autonómiánkat, mi megmutatjuk Önöknek, hogy tudunk élni és tudunk boldogulni és tudunk csendesek lenni. írják ki a szojmi választásokat minél előbb, adjanak módot

A rádzsák liiicsc

KALANDOR-REGÉNY

A Prágai Magyar Hírlap eredeti regénye

Irta: Szenímihályi Ödön. ^

— Nem emlékszik a hordár számára?

— Hogyne emlékezném. Fotóm, 116-os a száma.

— Köszönöm, elmehet. Azaz még iá, hajtson ki velünk a Keletihez.

A pályaudvaron hamarosan előkerült a 116-os hordár, aki mindenben megerősítette a sofíör vallomását s azt tette még hozzá, hogy a keresett utas poggyászát egy első osztályú tüskében el is helyezte. Maga az utas csak az indulás pillanataiban szállt fel a vonatra. Előbb minden irányban körültekintett, mintha várt volna valakire. Szürke útimba, ugyanolyan véluríkalap volt rajta s a karján valami köpenyegféJe.

És ez volt az utolsó nyom, amelyet mr. Brow.n Budapesten maga után hagyott. A szakasz kalauza, akit a detektív másnap szintén kihallgatott, már semmiféle, az adott személyleírásirak megfelelő ut?ust nem látott a vonaton; a határállomáson ellenben találtak egy üres gazdátlan kéziböröndöt amelyben a 116-os hordár később ráismert az eltűnt utas (holmijára.

— Úgy látszik, már a legelső állomáson észrevétlenül meglógott, addig meg valamelyik mellékhelyiségben húzódott meg — vé'íte a kalauz, a detektivielügyelő azonban kétkedőié g rázta a fejét, de semmiféle hajlandóságot nem mutatott rá, hogy véleményét elárulja. Előtte egyáltalán nem volt meadbeítfaetetieii mr. Brown csodálatos eltűnése. A körülmények egybevetése után meg volt róla győződve, hogy mit*. Brown az ellenkező oldalon rögtön leszállít az ind illőiéiben levő vonatról Valószínűiéig azért ment még nem tett le mindlen reményről, hogy a rádzsák kínosét valamiképpen megkaparinthassa. Az sem lehetetlen, hogy csel fogásával csalk üldözőit akarta tévútra vezetni Bármiképpen álljon is a dolog, elhatározta, hogy üldözőbe veszi a banditát.

Napokon át lázas kitartással kutatott utána az egész városban. A pályaudvar minden alkalmazottját kihallgatta, aki csak a szökés idején szolgálatban vdlt. Hiába, rrw. Brown-nak nyoma veszett; senkit sem láttak a pályaudvaron, aki hozzá csak nélmikép- pen is hasonlított volna.

— Boszorkányság! — mondta végül maga a detektivfelügyelő -is.

Pedig éppen semmi boszorkányság nem volt a dologban, mert mr. Browm, amint a vonat túlsó oldalán valóban leszállt, a szomszédos sínpáron veszteglő vonat védelme alatt hirtelen magára öltötte a karján látott köpönyegfélét; egy kék inunk áisköpenyt, amelynek mély zsebében csakhamar eltűnt a szürke ve birka kp, a röttszinü parókával egyetemben. Aztán fejébe nyomott egy munkássapkát, a vágányok között he ver és,ző olajos kóodarabokkal kissé bekente arcát, kezét és a podgy ászraktár ki járóján át akadálytalanul kisétált a pályaudvar ró], mint valami szolgálatból visszatérő vasúti munkás.

A pályaudvar előtt pedig felült egy Zugló felé haladó villamosra, amelyről leszabva az Angol-utca egyik sötét mellékutcájában álló magányos nyaraló kapujában eltűnt.

VIÍ.

Másnap dié'lfelé a herceg magához kérette Kánya detektivfelüigyelőt.

— Bocsásson meg, Kánia — fordtát hozzá mosolyogva — szeretném a közreműködését kérni, hogy a komíté kincsét biztonságba helyezhessem, nehogy újból meglepetések érjenek bennünket.

— Rendelkezzék velem, fenség.

— Mi a véleménye, melyik banknál lehetne a kincset letétbe helyezni ?

— Azt hiszem csak két intézet jöhet számításba. Az egyik a Magyar Állami Jegybank, a másik a Turáni Bank, amelynek palotája és pán célkamrái ja alig három élve épült s igy a legmodernebb szerkezetű.

— Akikor talán a Turáni Banknál kellene megpróbálni a dolgot.

— Magam is inkább ezt ajánlom.

— Ezzel tehát rendben volnánk. Nem volna szives elkísérni? — s mikor a detektív fürkésző pillantással körülnézett, mosolyogva tette hozzá: — Igen, arra is gondoltam, hogy kettőnkön kívül senki se tudjon a kazetta hollétéről. Mr. Lewis-t valami ürüggyel a városba küldtem. Ágra pedig a sz ob á 5 ában fog! al atosk od i k.

Mind a ketten átmenteik az öltözöfüiké- be. A herceg kivette a ládából a kazettát, betette egy kisebb bőröndbe, melyet egy ho- teJszotga vitt l'e a szálló előtt várakozó autóba. Azán a Turáni Bank Országház-téri palotájához hajtattak.

A Turáni Bank vezérigazgatók meglepetten ugrott fel íróasztala emtől. miikor az ajtón állója az előkelő vendéget bejelentette. Mosolygó arccal sietett a detektív kíséretében belépő herceg elé. \

— Végtelenül boldog vagyok, fenség, hogy intézetünket magas látogatásával kitüntetni szives volt. Parancsoljanak helyet foglalni! Miben állhatunk rendelkezésére fenségednek?

— Engedje meg igazgató ur, hogy bemutassam önnek mons. Kánia detektívfelügye- löt, aki szives volt közreműködését felajánlani abban a bizalmas ügyben, amely idehozott. Letéteményese vagyok hazámból származó és közel százmü'Mrdnyi értékű drágaságoknak. Legiakáibib drágaköveiknek, amelyeket eddig egy páncélszekrénnyé átalakított utiládában őriztem szállodai lakásomon. Tegnap este azonban, mialatt kíséretemmel a szálló éttermében voltam, betörést kíséreltek meg lakosztályomban; úgy látszik, olyanok, akik valamiképpen tudomást szereztek ládám féltve őrzött titkáról Ez az eset óvatosságra int s szeretném a kincseket intézetüknél letétbe helyezni.

— A legnagyobb készséggel állunk fenséged rendelkezésére. Safe-jeink a legnagyobb biztonságot nyújtják.

— Nagyon köszönöm, de mivel nagy értékről van szó, arra gondoltunk, nem lehetne-e őket az intézet páncélkamrájában elhelyezni? Mindenesetre nyugodtabban hajtanám álomra a fejemet, ha megtehetnék nekem ezt a szívességet. Különben is csak két- három heti időről van szó. Mihelyt itt egyéb dolgaimat elvégeztem Svájcba, vagy Hollandiába viszem őket értékesítés céljából.

— Oh kérőin, ezt is megtehetjük. És mikor küldbcttnénk érte?

— Mindent magunkkal hoztunk. Künn van az előszobában egy rendőr őrizete akti.

(Folyt köv.)

I

%